Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-23 / 85. szám

Új sietvenkedések. Quousque tandem?! Midőn az utolsó evang. gyűlés olly mérsékleti szellemben hozott határzatot a’ magyar nyelv ügyé­ben , hogy általa mindkét résznek felizgatott szenve­délyeit lecsillapítani óhajtotta, azt hívők, hogy vala­mint a’ magyar nyelv baráti, úgy a’ szlávok corifeusai is hallgatni fognak, ’s beáll annyi vita után a’ szent béke. Előbbiek, mivel az említett gyűlés óhajtásuk sűke­­rítéséhez hozájárult;utóbbiak mivel ugyanazon alkalom­mal teljes megnyugtatásukra kimondottnak hallották azon elvet, hogy a’ szláv nyelvet kiirtani, a’ szlávokat el­nyomni soha okos embernek eszébe sem jutott. Meny­nyire csalatkoztunk reményünkben , mutatja az egyete­mes gyűlés után néhány nappal tót nyelven megjelent illy czimű röpiratka: „Apologia,azaz védelem, melly­­nek szándéka azon elfajultakat védni kik szláv nemze­­tiségektől távoznak, azokat pedig, kik benne állandók megerősítni.“ Ezen röpiratnak szerzője, ki magát elég­gé szerényen­ e ? nem vizsgálom , Igazmondófalvai En­­dretót-nak nevezi, minden eddigieket felülmúl­ó, meg­rögzött rész­akaratban , vagy bámulandó tudatlanság­­ban , vagy pedig, mit leghajlandóbb vagyok hinni, mind­kettőben. Egész okoskodása azon valótlan alapon nyug­szik , hogy a’ magyaroknak, különösen a’ törvényho­zásnak szándéka: megsemmizni a’ magyarországi szlávokat. Hogy a’ magyar közönség lássa ezen röpirat udvarias modorját ’s urbanitását, nem czáfolatul mire illy alaptalan állításoknál nincs szükség, hanem csak ismertetésül némelly állítását legyen szabad közlenem. Mindenek előtt, értekezése első czikkében az 1840ki országgyűlés magyarosodás ügyében hozott 1. czikkét ros­zalja, és öt pontban azt szándékozik megdönte­­ni! Véleménye szerint igaztalan ezen törvény ,­ mivel a’ természeti és nyilványos joggal el­lenkezik, midőn másnak tulajdonát—értsd a’ tót nyel­vet— elveszi. „Mit reméllhetnénk — szól folytatólag — Magyarországban, mint romlását és eltöröltetését nyel­vűnknek és nemzetünknek, ’s ez által eltöröltetését minden miveltségnek , (?) tudományosságnak, és er­­kölcsiségnek , (??) ha ama’ kötelesség­­ ,hagyd­ meg másnak, mi övén­ érvénytelen lenne, ’s a’ magyarok­nak idei haszon—jólét — és dicsőségben tehetlenségét nem csillapítná , ’s az igazság trónját nem védné ? ne­hogy ezen (mellyik ?) rendetlenség lábra kapjon , melly­­ből minden földi nemzet végveszélye okvetlenül követ­keznék, a’ természet törvénye által rendeltetett, hogy az ember hagyja­ meg másiknak, mi övé. Hallgatni aka­rok most arról, hogy ezen törvény a’ magyarságról „de nobis, sine nobis“ alkottatott; a’ szlávoknak, mint ollyanoknak ott egy követe és képviselője sem volt, ’s nem is kérdezgettek , megegyeznek-e benne vagy sem ? Werbóczy Harm. k. I. ad. ez. Vétkezem-e tehát, ha igaztalannak tartok illy törvényt, ’s visszakivánom , azt mi általa tőlünk szlávoktól elidegenítetett, ’s mi természeti törvény szerint minket illet?“ 2) ellenkezik u. m. ezen törvény a’ szentirással. Ennek bebizo­nyításául sikeretlenül hozza­ fel a’ szentirásnak egé­szen más értelmű ezen helyett V. Mózs. 27: 17; 1. Sam 13: 3; 1. Kor. 14: 39. Ezek után igy folytat­ja expectorátióját: „Az ész és vallás kívánja , hogy le­h­e­t e­tt­e­n­t senkitől se követeljünk ’s az aggkort kü­lönösen tiszteljük, mint az Írás parancsolja : ,A­z őszt ember előtt kelj­ fel és tiszteld az ő sze­mélyét:4 nem sértés­e az az aggkornak’s kisebbí­tése az ősz főnek, ha szegény 60 — 70 éves papok, kiknek idejök isteni és mennyei dolgokra van rendelve még vénségekben is magyar nyelvtanokon , szóköny­veken , ejtéseken és hajlitásokon kénytelenek törni fe­jeket , hogy anyakönyveket és keresztleveleket írhas­sanak , és sirjokhoz közel tanulhassanak olly nyelvet, mellyet egy vagy két évig, még pedig hivataluk csak egy szakában használandnak s hány ártatlan könnyűt láttam hullani reszkető öregek szemeiből ezen irgal­­matlanság miatt!“ ( 3) Ezen törvény az alkotmányt veszélylyel fenyegeti. (1) Hogy, hogy ? mivel u. m. el­lenkezik az 1608 : 13, 1609: 64 és 1613: 40. t. czik­­kekkel, mintha a’ törvényhozó hatalomnak nem lenne jo­ga a törvényeket módositni, vagy alkalmasbakkal föl­váltani. 4) e’ törvény akadályoztatja a’ külföldde­li közlekedést. Miként? ezt sem eszmélkedésem­­ből sem a’ tudós szerző bölcs magyarázatából megért­ei képes nem vagyok. 5) igaztalan azon törvény , mi­vel megfoszt azon nagy jótéteménytől, mely­­lyet isten igéjének nemzeti nyelvünkön előadásában leírunk. Ezen czikkét illy felkiál­tásokkal végzi: „Azért ne gondoljatok sokat barátim! ezen törvénnyel, ’s ne is rettegjetek tőle!“ (1. 14) Ez­­a törvények iránti engedelmesség, miről más helyen (1. 30) olly bölcsen beszél? Vagy pedig: ne retten­jetek­ el, ne is engedjétek hogy megfosszanak a’szláv nyelvtől, bár mi szépen vagy rútul fenyegessenek , ár­tani kívánván a’ magyarok. Nem illik arra hajtanotok, hiszen ebből végre csak jó füst fog származni; a’ma­gyarok haragja és nem kedvezése elmúlik, mint pára és köd nap elül.“ (1­15.) Többi czikkeit nem szándékozom illy bőven előad­ni , nehogy illy esztelen beszédek ismétlése által a’ hasznos­ czikkekre szánt helyet elfoglaljam ,’s unalmat gerjesszek az illy ízetlenségekhez nem szokott olvasók­ban. Csak néhány pontot fogok még idézni. ’„Igen, igen, ha cselekedeteitek sinór mértékeül a’ világi ítélet szol­gál, át kell mennetek a’magyar latorbarlangba“ (1.18.) „Ti (a’ magy. nyelvet pártoló tótok) különös teremté­sek vagytok , ha semmitől sem kell tartanotok , erősek­nek és darczásoknak mutatkoztok ; de ha legkisebb el­lenségeskedést, m­i­n­t m­o­s­t nyelv és nemzet miattit kell éleznetek, mindgyárt csügged szívetek ’s annál kislelkűbbek vagytok, mondván: önkénytesen tesszük-e ezt ? szükség vasat tör; híjában, l­e ezen fé­lelmetek és vonakodástok gúny tárgyává tesz ’s gyűlöle­tesekké minden becsületes elött;ártalmatokra is lesz mert félénkek lévén, mit sem fogtok tapasztalni, elveszti­tek értelmeteket és emlékezésteket, nem fogtok tudni tanácsot adni magatoknak’s a’ makacs és falánk magyar farkasok által könnyen meg fogtok győzetni és csalat­­ni.“ (I. 25.) „Mások kérik az istent, hogy veszélybe ’s romlásba ne vigye őket: ti (a’ magyar nyelvet ked­velő tótok) pedig, mi különös akarattal és örömmel siettek belé.“ (1.29.) „A’magyarok szeretik és keresik a’szabadságot, de csak önmagoknak és tulajdon nem­zetüknek; ellenben a’ szorongatott szlávoknak nyakába még nagyobb szolgaságot és jármot (?) akarnak akaszt­

Next