Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-01 / 1. szám

I. szám* Pest. január 1­.-1842. Vidéki szemle. I. A’ magi­, nőnem nemzeti nevelése fölült. Tisztelt szerkesztőség ! Ha méltónak ítéli, szíves­kedjék a’ Társalkodóban vidéki szemlénknek egy kis he­lyet engedni. Mi ennek írására ’s ha elfogadtatok , foly­tatására nemzetünk iránti szeretetből többen eg­y­e­­sülve indulunk ki. Helyzetinknél fogva hazánk kü­lönféle vidékein kell­vén megfordulnunk , sokszor olly közérdekű tárgyakba avattatunk, mellyekről némellyek semmit nem tudnak, vagy tudván hallgatnak, ’s mely­­lyekre, mások szólván és írván oáy-olly szóködöt gö­­zölögtetnek , hogy az ezermester sem­ láthatja a’ valót. Például: hányszor, de hányszor nem közük vidékink­­röl, hogy itt nemzeti nyelvünk terjed, ott tanodák épí­tésére áldozatok történnek, nyilván- és magán- inté­zetek .... ’sz.e’ f. emelkednek . . haladunk. Az illy örvendetes hírekre a’ haza szive és messzebb eső me­gyék keblei meglehet feldobognak ; de a’ vidéknek , melly magasztaltatik, lelkesb fiai és lyányai csak a’papíron fekvő haladásra elszomorodnak és akaratlan is arra em­lékeznek , hogy a’ honi hit, mint a’ folyam , hol mély csenddel hömpölyög el, hol kavicsos medre fenekéig leapadt fölcsevegve siet odább. Vidéki szemlénk hason­ló közleményektől szűz leend ’s fölveendő tárgyait czi­­kornya nélkül híven fogja rajzolni, ’s ferde vagy sértő előterjesztéstől épen úgy fog óvakodni, mint hízelgéstől. Tényeket közlend , tagadhatlan eseményeket hozand a­ t. közönség elé, mint jelenleg a’ kitűzött czim alatt. Korunk a’nevelésre feszíti figyelmét. Nevelés azon sarkcsillaga, melly körül forognak éber szemei. M méltán, mert ha már hajdan a’ fejérvári, Csanádi ’s több papi, kolostori és világi tanodáknak alapitóji, aztán Lajos , Zsigmond és Mátyás dicső fejdelmink , egyházi és világi nagyaink azt álladalmunk talpkövének nézék, sőt a’ha­zát elgázolt mohácsi Cannaek után is magyar apáink egyetlen ovószernek tekinték ’s használni kivánák (1. az 1543ki orszgyül. XlId. törv. czik. 1550. XlXd. t. ez.) ; mennyivel inkább átláthatja békés korunk, hogy: élni, hogy éljünk állati—de élni, hogy nemes hivatásunk­nak megfeleljünk (mire csak jó nevelés tehet alkalma­sokká) józan embert illető elv. — Hála fels. fejedelmünk­nek ! ki nemzetünknek e’ nézetből is igaz életet kíván adni, — hála a’ buzgó tanítók iparának!­fi-tanodáinkban olly haladás jelentkezik, mellyre csak örömkönyükkel te­kinthetünk. Ámde történik e haladás lyánynevelő-inté­­zetinkben , ’s mutatkozik e nemzeti szellem m. kisasz­­szonyaink nevelésében ? — A’ mondandókból kivilágu­­land. — Mint a’ hivatás, úgy különbözik a’ fi-és lyányne­velés egymástól, D­e ha nemzeti szempontból tesz­­szük mérlegbe, a’nőnemé a’ túlnyomóság, mert ő a’ nemzedék nevelő-anyja. Igen, de ugyan kik és mint nevelik a’ magy. nőnemet e’ fens, hivatásra ? Tapaszta­lások szerint édes hazánkban (Erdélyt is ide értve): 1) az úgynevezett apáczák 1s, jelesen: az angol­­kisaszszonyok 1, Benedek-rendüek (Fiume) 1, Notre­­damnak 1, Orsolya-apáczák 8, leánynevelő-intézetben tanulnak. 2) Némelly nagyobb, sőt kisebb városunkban is magán-vállalkozó nő-egyedek lyánynevelő-intézete­­ket nyitnak, mellyeket hírlapokban tudatnak . . . ma­gasztalnak. 3) Sok előkelő ház nevelőnőt tart, mások édes éveiket kiküldik N­. St. Paie ’s más helyekre , ma­gukat ki- ’s néha tán- elmivetni. 4) Sok városkánk és falvainkban csupán a’ mesterek lyánynevelők. . . . *f.r. kik legyenek az első szám alatt fölhozott tanító­nők? a’ zárdái nevelés titkaiba félszemmel bepillantó ember is tudhatja. Lépjen be a’ vándor nagyszebeni, kassai, pozsonyi, sopronyi’s a’t. intézeteik küszöbin’s tapasztalni fogja, hogy ezek többnyire külföldről be­költözött német, cseh ’sz.e’f. szüzek, igen tapasztalni fogja, várjon ezen tanítónők nemzeti nyelvünket ’s tu­lajdonaikat nem értve nyilványos iskoláinkban ha­zánknak polgárlyányokat, benső convictusaikban magy.­as kisaszszonyokat nevelnek­­? — Örömmel mellékel­jük e’ felelethez , hogy a’ pesti angol­ kisaszszonyok, körülbelül 260 tanító-társnőjök közt, nemzetiségünk ü­­gyében, legméltóbb hazafiai hálánkat érdemlik. Vala idő, mellyben ők is , kényes gyermekek gyanánt, min­den figyelmeztetésre feljajdulának; de felügyelőjük a' „Jelenkor“ akkori gyöngeségöket vétkes kímélettel énen úgy nem takargatá, mint később érdemeiket méltányló. — Továbbá: kérdik olvasóink : kik legyenek a’ máso­dik szám­ alattiak ?— Világi nők, feleljük, kik néha ne­veik elé b. vagy tek. czimet függesztenek ’s e' kecseg­tető tapintattal a’ czim, rangkórság és áldics fénye után simuló magyar gyenge oldalt megfogják. Tanítónők, kik a’ hírlapokban több száz vagy ezer v. forint fizetésért olly szerényen ajánlgatják magukat, hogy hinned lehet­ne , a’ szülék b­i­z­t­o­s­­ kézbe magzatikat nevelésre nem adhatják ,­­ noha tán akkor veték fejüket nevelő­hivatalra, midőn (némellyek) a’ szorongató szükség miatt másfelé nem fordulhatának. Jószivüek­ jutányos díjért nevelést, szállást, élelmezést’sz­­efélét ígérnek , csak­hogy az utóbbiakat növendékeik által maguknak meg­nyerhessék. — Mi a’ házi egyes nevelőnőket — vá­rosi és falusi nevelő egyedeket ’s rendszert illeti, is­­mertebbek, mintsem képeiket e’ papírra kellene folyat­nunk. —­A’ második, azaz , hogy ’s mint nevelik? kérdés­re ismét a’ tapasztalás válaszol, azt tanúsítván hogy a’ felhozott nevelőnőknek kezükbe adatik a’jó anyag, de ők ezt, nem ritkán elfaragják simítják . . . hanyagol­ják, ’s midőn a’ jámbor szülék azt vélik, hogy épitnek , sokszor akkor rontanak. Vizsgáljátok meg csak hazánk­fiai és lyányai! ’s aztán valljátok meg az elősorolt ta­nítónők képezendik é magy. kisaszszonyinkat gazdasz­­szonyokká ? — Igen ám! ha a’ fodros kötény, bokor­kulcs és . . . illyenekké tehenek. Ok tanilandják é n­ő­k és a­n­y­a­i kötelességekre ? Igen ám! ha gombolyagról lehetne és nem érző­ kebelből kellene fonni az illynemü életelveket. Ők nevelendik e magyar lyányok­ká ? Igen, az ő nevelésük miatt sok fensőbb társas körbül számüzeték édes nyelvünk. — És ti magatok bíráljátok meg: a’ külföld képezhet é hazait, nemzetit? — a’csu­pán fizetésért működő nem béres­é ? — a’ lyánynevelés férfi­ nemet illet­é? — Bizony bizony nem!.—Igaz u­­gyan, hogy a’ czimzett nevelőnők próbatét alkalmakor nyomott levélkéken sokat ígérnek, szemet kápráztatnak, ’s hogy arra nemzeti szint mázolhassanak , a’ magyar nyelvet is érintik. . Ámde ez jobbadlán csalóka szín. A’ hiú ígéret fája évről évre virágzik —csak virágzik ’s a’ szilárd akarat gyüm­ölcsit évtized alatt sincs né­melly illyes vezérletű intézetekben szemlélhetni szeren­csénk. Nincs különben. Ismerünk mi egy mélt. kisasz­­szonyt, ki 4—5 éves korában beadaték ... be, ’s mi­dőn 16dik évében kilépe a’ derék magyar szülei háznál nemzeti nyelven nem tuda beszélni. Oh bár ne léteznék több illy kakukfi sorsára jutott növendék!! — Ismerünk mi egy más alföldi kisaszszonyt, ki hazánk szivében bi­zonyos le-nő intézetében annyira vivé tanulmányit, hogy hat év múlva a’ szülei lakba nemzeti nyelvet feledve, egyébiránt is üres fejjel tévé meg. Szegény nemes ház!

Next