Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-01 / 1. szám
I. szám* Pest. január 1.-1842. Vidéki szemle. I. A’ magi, nőnem nemzeti nevelése fölült. Tisztelt szerkesztőség ! Ha méltónak ítéli, szíveskedjék a’ Társalkodóban vidéki szemlénknek egy kis helyet engedni. Mi ennek írására ’s ha elfogadtatok , folytatására nemzetünk iránti szeretetből többen egyesülve indulunk ki. Helyzetinknél fogva hazánk különféle vidékein kellvén megfordulnunk , sokszor olly közérdekű tárgyakba avattatunk, mellyekről némellyek semmit nem tudnak, vagy tudván hallgatnak, ’s melylyekre, mások szólván és írván oáy-olly szóködöt gözölögtetnek , hogy az ezermester sem láthatja a’ valót. Például: hányszor, de hányszor nem közük vidékinkröl, hogy itt nemzeti nyelvünk terjed, ott tanodák építésére áldozatok történnek, nyilván- és magán- intézetek .... ’sz.e’ f. emelkednek . . haladunk. Az illy örvendetes hírekre a’ haza szive és messzebb eső megyék keblei meglehet feldobognak ; de a’ vidéknek , melly magasztaltatik, lelkesb fiai és lyányai csak a’papíron fekvő haladásra elszomorodnak és akaratlan is arra emlékeznek , hogy a’ honi hit, mint a’ folyam , hol mély csenddel hömpölyög el, hol kavicsos medre fenekéig leapadt fölcsevegve siet odább. Vidéki szemlénk hasonló közleményektől szűz leend ’s fölveendő tárgyait czikornya nélkül híven fogja rajzolni, ’s ferde vagy sértő előterjesztéstől épen úgy fog óvakodni, mint hízelgéstől. Tényeket közlend , tagadhatlan eseményeket hozand a t. közönség elé, mint jelenleg a’ kitűzött czim alatt. Korunk a’nevelésre feszíti figyelmét. Nevelés azon sarkcsillaga, melly körül forognak éber szemei. M méltán, mert ha már hajdan a’ fejérvári, Csanádi ’s több papi, kolostori és világi tanodáknak alapitóji, aztán Lajos , Zsigmond és Mátyás dicső fejdelmink , egyházi és világi nagyaink azt álladalmunk talpkövének nézék, sőt a’hazát elgázolt mohácsi Cannaek után is magyar apáink egyetlen ovószernek tekinték ’s használni kivánák (1. az 1543ki orszgyül. XlId. törv. czik. 1550. XlXd. t. ez.) ; mennyivel inkább átláthatja békés korunk, hogy: élni, hogy éljünk állati—de élni, hogy nemes hivatásunknak megfeleljünk (mire csak jó nevelés tehet alkalmasokká) józan embert illető elv. — Hála fels. fejedelmünknek ! ki nemzetünknek e’ nézetből is igaz életet kíván adni, — hála a’ buzgó tanítók iparának!fi-tanodáinkban olly haladás jelentkezik, mellyre csak örömkönyükkel tekinthetünk. Ámde történik e haladás lyánynevelő-intézetinkben , ’s mutatkozik e nemzeti szellem m. kisaszszonyaink nevelésében ? — A’ mondandókból kiviláguland. — Mint a’ hivatás, úgy különbözik a’ fi-és lyánynevelés egymástól, De ha nemzeti szempontból teszszük mérlegbe, a’nőnemé a’ túlnyomóság, mert ő a’ nemzedék nevelő-anyja. Igen, de ugyan kik és mint nevelik a’ magy. nőnemet e’ fens, hivatásra ? Tapasztalások szerint édes hazánkban (Erdélyt is ide értve): 1) az úgynevezett apáczák 1s, jelesen: az angolkisaszszonyok 1, Benedek-rendüek (Fiume) 1, Notredamnak 1, Orsolya-apáczák 8, leánynevelő-intézetben tanulnak. 2) Némelly nagyobb, sőt kisebb városunkban is magán-vállalkozó nő-egyedek lyánynevelő-intézeteket nyitnak, mellyeket hírlapokban tudatnak . . . magasztalnak. 3) Sok előkelő ház nevelőnőt tart, mások édes éveiket kiküldik N. St. Paie ’s más helyekre , magukat ki- ’s néha tán- elmivetni. 4) Sok városkánk és falvainkban csupán a’ mesterek lyánynevelők. . . . *f.r. kik legyenek az első szám alatt fölhozott tanítónők? a’ zárdái nevelés titkaiba félszemmel bepillantó ember is tudhatja. Lépjen be a’ vándor nagyszebeni, kassai, pozsonyi, sopronyi’s a’t. intézeteik küszöbin’s tapasztalni fogja, hogy ezek többnyire külföldről beköltözött német, cseh ’sz.e’f. szüzek, igen tapasztalni fogja, várjon ezen tanítónők nemzeti nyelvünket ’s tulajdonaikat nem értve nyilványos iskoláinkban hazánknak polgárlyányokat, benső convictusaikban magy.as kisaszszonyokat nevelnek? — Örömmel mellékeljük e’ felelethez , hogy a’ pesti angol kisaszszonyok, körülbelül 260 tanító-társnőjök közt, nemzetiségünk ügyében, legméltóbb hazafiai hálánkat érdemlik. Vala idő, mellyben ők is , kényes gyermekek gyanánt, minden figyelmeztetésre feljajdulának; de felügyelőjük a' „Jelenkor“ akkori gyöngeségöket vétkes kímélettel énen úgy nem takargatá, mint később érdemeiket méltányló. — Továbbá: kérdik olvasóink : kik legyenek a’ második szám alattiak ?— Világi nők, feleljük, kik néha neveik elé b. vagy tek. czimet függesztenek ’s e' kecsegtető tapintattal a’ czim, rangkórság és áldics fénye után simuló magyar gyenge oldalt megfogják. Tanítónők, kik a’ hírlapokban több száz vagy ezer v. forint fizetésért olly szerényen ajánlgatják magukat, hogy hinned lehetne , a’ szülék biztos kézbe magzatikat nevelésre nem adhatják , noha tán akkor veték fejüket nevelőhivatalra, midőn (némellyek) a’ szorongató szükség miatt másfelé nem fordulhatának. Jószivüek jutányos díjért nevelést, szállást, élelmezést’szefélét ígérnek , csakhogy az utóbbiakat növendékeik által maguknak megnyerhessék. — Mi a’ házi egyes nevelőnőket — városi és falusi nevelő egyedeket ’s rendszert illeti, ismertebbek, mintsem képeiket e’ papírra kellene folyatnunk. —A’ második, azaz , hogy ’s mint nevelik? kérdésre ismét a’ tapasztalás válaszol, azt tanúsítván hogy a’ felhozott nevelőnőknek kezükbe adatik a’jó anyag, de ők ezt, nem ritkán elfaragják simítják . . . hanyagolják, ’s midőn a’ jámbor szülék azt vélik, hogy épitnek , sokszor akkor rontanak. Vizsgáljátok meg csak hazánkfiai és lyányai! ’s aztán valljátok meg az elősorolt tanítónők képezendik é magy. kisaszszonyinkat gazdaszszonyokká ? — Igen ám! ha a’ fodros kötény, bokorkulcs és . . . illyenekké tehenek. Ok tanilandják é nők és anyai kötelességekre ? Igen ám! ha gombolyagról lehetne és nem érző kebelből kellene fonni az illynemü életelveket. Ők nevelendik e magyar lyányokká ? Igen, az ő nevelésük miatt sok fensőbb társas körbül számüzeték édes nyelvünk. — És ti magatok bíráljátok meg: a’ külföld képezhet é hazait, nemzetit? — a’csupán fizetésért működő nem béresé ? — a’ lyánynevelés férfi nemet illeté? — Bizony bizony nem!.—Igaz ugyan, hogy a’ czimzett nevelőnők próbatét alkalmakor nyomott levélkéken sokat ígérnek, szemet kápráztatnak, ’s hogy arra nemzeti szint mázolhassanak , a’ magyar nyelvet is érintik. . Ámde ez jobbadlán csalóka szín. A’ hiú ígéret fája évről évre virágzik —csak virágzik ’s a’ szilárd akarat gyümölcsit évtized alatt sincs némelly illyes vezérletű intézetekben szemlélhetni szerencsénk. Nincs különben. Ismerünk mi egy mélt. kisaszszonyt, ki 4—5 éves korában beadaték ... be, ’s midőn 16dik évében kilépe a’ derék magyar szülei háznál nemzeti nyelven nem tuda beszélni. Oh bár ne léteznék több illy kakukfi sorsára jutott növendék!! — Ismerünk mi egy más alföldi kisaszszonyt, ki hazánk szivében bizonyos le-nő intézetében annyira vivé tanulmányit, hogy hat év múlva a’ szülei lakba nemzeti nyelvet feledve, egyébiránt is üres fejjel tévé meg. Szegény nemes ház!