Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-20 / 32. szám
ban; több részvényt kíván , vagy kevesebbet?“ — „Sem többet, sera kevesebbet.“ — „Mit jelentsen ez?“ „Ez annyit jelent, hogy nekem egy sera kell.“ E’ nyilatkozat olly váratlanul jött, hogy Laboissiére, minden eröködése mellett is, rettenve szökött fel. De csakhamar összeszedé magát ’s vizsga tekintetet vetvén Chaudieure, monda: „Úgy látszik az éjnek nagy befolyása volt nézetire.“ „Minden esetre.“ ,,’S kétségkül,“ folytatá: „Bailleul assz.is lehet némi oka e’ rögtöni változásnak.“„Bailleulné erről teljességgel egy szót sem tud.“ — „Erről magára akarok meggyőződni.“ ,,A’ mint tetszik.“ — „Ne beszéljünk erről,“ monda Laboissiére. „Szabad önt kérdeznem , mi hát oka annak, hogy ön engem látogatásával szerencsést?“ „Két indok az ,“ felelt nyugodtan Chaudieu. „Az első ez: 3 hónap előtt Éailleul 10 ezer frankkal lett vállalata részesévé. Azon részvények most enyéim, mert ipara rám indosszálta azokat. Nekem pedig, mint már mondám, nincs kedvem részt venni e’ nyerészkedésben, ’s minthogy ügyei olly jól állanak , azt tartom szívesen veendi vissza azon 10 részvényt.“ Laboissiére szemeit meresztő azon emberre , ki neki e’ hallatlan ajánlatot tévé, mint valami csoda-allatra. „Nekem, mondom, 10 részvényem van tározómban ’s mivel ön pénzszekrénykéjében több bankjegyet látok, a’ csere igen könnyen eszközölhető.“ — „Kedves Chaudieu,“ mondó kis szünet után, „Tudtam, hogy ön szeretetre méltó férfi, jeles támaszrafestő, érdemteljes kertész ’shires domino-játékos , megvallom azonban , hogy még nem ismerem minden tulajdonit. Tudja ön , hogy igen jó comikusnak beillenék ? Kár, hogy nem lépett színészeti pályára ! Ön ott szerencsés lehetne.“ — Chaudieu erre mosolyga mondván: „Azon 10 ezer frankra tüstint visszatérendünk , most engedje látogatásom második okát előadnom.“— ,,A’ nevetésokozó alkalmak olly ritkák, ’s reményiem , hogy e’ második ok még sokkal nevetségesb ’s tréfásb leend az elsőnél." — „Mindjárt megitélhetendi önmaga,“ viszonzá Chaudieu. „Ön 43 levél birtokosa, miket Bailleul assz. önnek irt. E’ leveleket visszafogja ön nekem adni.“ Laboissiére felugrók mint megsebesített vadkan.— „Ah meg van fejtve a’ talány! Mindjárt sejditém én azt, hogy Bailleulné ebben részesült. A’ szegény asszony! ő tehát harczot akar? Legyen/ Újra leült’s arcza gőgös kifejezést ölte. . .Chaudieu úr, mondó: „Első követelését mitsem jelentő tréfának vevém ’s csak nevetek rajta ; utolsó szavait azonban komolyan kell vennem. Tán nem fontoló eléggé meg azon bizomány következményit, mit Bailleulnétólkapott?“ „Bailleulassz. semmire sem bízott meg/ — „Ő nem beszélt e’ levelekről ?“ „Egyáltalában nem/ — „Ki tehát?“ „Meg fogja engedni, ha e’kérdésre nem válaszolok.“ — „’S ön meg fogja engedni hallgatásáról ítélni, mit akarok ; állítása azonban igaz lehet. Saját nevében cselekszik tehát ön ?" „Igen.“ —„Úgy hallja feleletemet. Mind a’ mellett, hogy ön Bailleul assz. veje, még sincs önnek joga olly dologba avatkozni, melly csupán csak Bailleulnét illeti. Én tehát önnek ki nem adom a’ leveleket. Mi pedig első követelését illeti, arra azt mondom , hogy részvényeket eladok, de nem veszek.“ „Én gondolám ezt“ viszonzá Chaudieu, ,,’s azért megtevem már a’szükséges rendszabályokat, mik önt raegegyezésre kirondják.“ — „Valóban ? ’S raellyek azok ?“ „On raegisraerendi azokat, ha néhány perczig figyelmesen hallgatand.“ — „Iallgatnit fogok egész estig, ha szükség, mivel igen kiváncsi vagyok látni, mikép fog engem ,,igen“re bírni, holott már ,,nem“et mondok.— Kellemetlen önnek a’ dohányfüst ?“ „Nem.“ — Laboissiére szipára gyújtott, aztán székbe veré magát ’s lábait az ivószekrényreevő. E’ helyzetben a’ boltozat fele pöfékelé a’ füstöt és szem elett mosolylyal mondá: „ — „Most kedves Chaudieui, elkezdheti, én csupa szem ’s fül vagyok.“ 7. Chaudieu néhány pillanatig a’ nyerészkedőre tekinte, aztán így kezdő beszédét: „midőn épen most iparelméletit fejtegető , azt hivő ön , hogy olly férfival beszél, ki előtt az ipar mezeje egészen ismeretlen ön csalatkozik. Ha nem érek is föl „szédelgő“ magasságára , mégsem vagyok egészen járatlan a’ kereskedési ügyekben ’s pedig kövokból. Ezelőtt 4 évvel segéde valók egy nagy bizomány - kereskedésnek Roux , Jauficit és tár. „czim alatt“. Laboissiére székében olly mozgást tön , hogy lábai a’ támaszpontot elvesztvén földre estek. „Egy nap folytam Chaudieu, szemeit erősen hallgatójára meresztvén ,.„1832 ben aprítékán egy férfi jelent meg a’ pénztárnál egy strassbourgi kereskedőháztól hozzánk utalt váltó - kifizetés végett.“ A’ nyerészkedő akaratlanul szegzé le szemeit ’s tekintete ideoda járt mint kígyóé , melly harapni szeretne, de fejet nem meri fölemelni „Noha mi“ mondó Chaudieu „még semmi jelentést nem kapunk ügytársunktól, mégis kifizetők a’ váltót, mert a’ hamisítás legkisebb jelét sem födezhetők fel rajta. Későbben azonban kitetszett, hogy mégis hamis , mert az aláírás utánzott vala. Mi tüstint a’ hamisítót felfödözni ügyekezénk. Ügybarátink gyanúja azonnal egy fiatal emberre esett, ki darab ideig hivatalokban dolgozók, ’s kit nem rég némelly elsikasztások miatt elbocsátanak maguktól. Azon fiatal embert Chabaudnak hivák; de még más neve is volt. — Ön szipája elalszik. „Laboissiére, ki e’szavakra lélekzetét veszteni látszott, erősen szívott kis dohánytekercsén, mit szájában farja; de abból többé minden eröködése mellett sem vala képes füstöt csalni. „Öszszehasonlitván a’hamis váltót Chabaudnak több más irományival, annak azonsága tüskint elárulá a’ tettest. Chabaud hihetőleg, ki az említett kereskedőház aláírását ismerő, ezt ’s tán még más több kezében forgó váltópéldányt is aláirt, Parisban Bonnet név alatt fizetteté magának ki az összeget ; tudakozódtak ugyan felőle, de azon házban , miben szállását lenni állító az idegen , illy nevű férfi nem lakott. A’ hamisítónak tehát még nyoma is eltűnt. A’ kereskedési ügtyek folytában az egész történet ellen felejtve, a’kifizetett öszszeget a’ veszteségek közé számítók ’s róla nem is gondoskodtak többé. Mindazáltal két személy látá Chabaudot, midőn a’ váltót magának kifizettető, t. i. a’ pénztárnok Blanquard, ki most a’ statuspénztár mellett van, ’s a’ kereskedőház egyik segédje , ki történetből épen jelen volt, azon segéd pedig ven valéje.“ A’ nyerészkedő görcsös mozdulatokban csapi öszsze karjait melle fölött ’s az elaludt szipán rága, mit még mindig szájában tartott. „Azon Bonnet“ folytató Chaudieu szokott nyugalmával „azon Chabaud, kinek még más neve is van , szóval azon hamisító —ön/* Laboissiére öszszeszedé minden erejét ez ép olly váratlan , mint elkerülhetlen csapás elfogadására. Haragja kitörésében, melly egy nyulszivat könnyen megijeszthetendett, fölugrék székéből, ’s vádlójára rettentő pillanatot vetvén, monda: ,,Ez gyalázatos rágalom, öcsmény hazugság, mellyért ön életével adozandik. • „Én azt nem hiszem, mindenek előtt azonban hagyján kibeszélni. Nem akarom azt vizsgálni, mit ön 1832-i april 30-a óta tett, vagy azon eset után mikép fura magát be apámnál. Ha minden kalandjait elő akarnám sorozni,