Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-12-03 / 97. szám
▼olt, ’s arra ajánlkozott, hogy Rocco del Pizzot kézbe adja tudósná a’ kormányzónőt ezen emberreli beszédjéről , hozzátevén, miszerint ő azt hitte , hogy azt el kell utasítania, mivel az ismeretlen föltéte az volt, hogy egyedül a’ kormányzónővel értekezzék, kitől a’ jutalom helyett különös kegyelmet akart kérni. ,Ön helytelenül jőn , szólt a’ kormányzónő , tüstint kerestesse föl azon embert, ’s mihelyt megtalálják, hozza hozzám. A’ miniszter meghajtá magát, ’s megígérte, hogy minden szolgálatra termett lelkeit szétküldi. Valóban le is irá alárendeltjei előtt az ismeretlent’s megparancsolá , hogy azt fölkeressék , meghagyván egyszersmind nekik, hogy vele lehető tekintettel bánjanak. A’ nap sikeretlen nyomozásokban telt el. Éjjel Aversa mellett ismét rablás történt, mit még vakmerőbb körülmények jellemeztek mint az utóbbit, annyira, hogy senki sem kétkedők, miszerint Rocco del Pizzo valamelly okból közeledett a’fővároshoz. A’rendőr-miniszter most már valóban fájlalni kezdő, hogy az ismeretlent elutasította, ’s ezen fájdalma még jobban növekedett, midőn a’kormmányzónő, másnap, kétszer tudakoztatta : várjon tud e valamit az idegenről, ki Rocco del Pizzot megkeriteni ígérte. A’ nap elmúlt a’ nélkül, hogy az ismeretlenről valami hirt vettek volna. Az éj ellenben uj szerencsétlenséget hozott. Viradatkor az alfis utczán egy meggyilkoltat leltek.Ez egészen meztelen és szive közepébe től volt szúrva. Ezen ocsmány tettet is Rocco del Pizzonak tulajdoníta a’ község. A’ holtban egy ifjú urra ismertek, ki Rajmund név alatt volt ismeretes ’s a’ hatalmas Caraccioli családhoz tartozék , a’ nápolyi királynék örökös kedvenezéhez. Izabella kormányzónőnél is elfoglalta egy tag a’ családban némileg örökös helyzetet. Ez úttal a’miniszter kétségbe esett, kivált midőn a’ hit megtudása után , a’ kormányzónő által a’kastélyba hivatott, Tüstint ment. A’ kormányzónő sötét ábrázattal fogada őt. Caraccioli Antal is ott volt, a’meggyilkolt testvére, igazságtételt kívánandó. Izabella haragosan kérdé a’ szegény minisztertől: ha várjon tud ő már az ismeretlenről valamit? Fájdalom, a’ miniszter „nem“mel volt kénytelen felelni. A’ kormányzónő megegyezett benne, hogy azon nap még nyomoztassa ; de kijelenté, hogy ha vagy az ismeretlent, vagy Rocco del Pizzot elő nem keritteti, hivatalából elbocsátja. Caraccioli Antal gr. oda nyilatkozott, hogy illy gonosz tettet csak Rocco del Pizzo követhetett el. A’miniszter e’ szerint megilletődve és szomorún tért haza , midőn a’ vásárpiacz túlsó oldalán egy embert látott , ki köpenybe burkoltan az őszi napnál sütkölőzött, ’s azon ismeretlenhez szerfölött hasonlított. A’ miniszter legott megállt, hogy meggyőződhessék : vájjon nem csalják e szemet? de minél tovább nézdette az idegent, annál inkább megerősödött véleményében; ugyanazért hozzá lépett. — Az idegen raptszanás nélkül bevárta őt. A’ miniszter vállára tévé kezét, mintha félne , hogy a’ férfi elillan. ,Igen te vagy az, mond a’ miniszter4. „Valóban én vagyok, felelt az ismeretlen, mit akar ön velem ?“ — ^ .A’kormányzónőhez viendlek,ki veled beszélni akar/ „Igen! Egy kicsit késő.“ ,Mit? késő? kérdő a’ miniszter, ki már félt, hogy a’ férfi nem fog nyilatkozni. Mit gondolsz?' „Csak azt,hogy ha ezelőtt három nappal tette volna ön , mit most teljesít, Nápoly történetében két rablással ’s egy gyilkossággal kevesebb leendett.44 .De nem változtatod meg szándékodat”, szólt a’miniszter tovább. „Ollyasvait sohasem szoktam tenni.44 .Van még szándékod Rocco del Pizzot kiadni, ha kivánatod iránt megegyeznek ?4 „Kétségkül.4,’S hatalmadban van még ezt tehetni ?4 „Az ép olly könnyű, mint magamat átadni.44 • Jer tehát/ — .,Csak egy pillanat. A’ korrmányzónővel beszélendek?“ — ,Vele magával.4 .,Csak egyedül vele ?*4 ,Igen.4 „Követem önt.“ ,De egy feltét alatt!4 .,’S mi lenne az!“ ,Hogy bemenetkor fegyveridet a szolgálattevő tisztnek átadod. Úgy kívánja ezt a’ szabály?4 kérdé az ismeretlen. .Igen, felelt a’miniszter. „No, ahhoz fogom magam tartani/4 Ismeretlenünk követé most a’minisztert , ki minden tiz lépésre megfordult, megtekintendő, ha vájjon titokteljes kísérője követié még. Csakhamar a’ kastélyba értek. A’ miniszter előtt minden ajtó megnyílt, ’s ugyanazért egyszerre a’kormányzónő előszobájába értek. Bejelenték a’ minisztert, ’s ez tüstint bebocsáttatott, mig ismeretlenünk , pisztolyait ’s tőrét, miket övében hordozott, az őr tisztnek átadá. Öt perez múlva ismét megjelent a’ miniszter, ismeretlenünket a’ kormányzónőhez kisérendő. Két, három szobán ’s majd egy hoszszu fedett folyosón keresztül, ennek végén, félig nyitott ajtóhoz értek. A’miniszter kinyitá ezt, ammily a’ kormányzónő ima-szobájába vezetett, hol őket Izabella várta. A’ miniszter ’s ismeretlen beléptek; úgy látszott, hogy az utóbbi, bár minden bizonynyal most állott először olly hatalmas herczegnő előtt, egy cseppet sem zavarodott meg, ’s némi esetlen köszönés után, némán ’s mozdulatlan állott. — .Ön igéré tehát, hogy Rocco del Pizzot kiadja?4 kezdő a’ kormányzónő. „Igen“, válaszolt az idegen. ,’S megtarthatja ön szavát?4 „Kezesül ajánlom magam.4' ,E’ szerint ön feje. . .4 „Rocco del Pizzoéért fog lakolni, ha szavamat megszegem.41 — ,’S mit kíván ön ?4 „Azt kértem, hogy fenségeddel egyedül szólhassak. ,Ezen az itt az én másom, válaszolt a’ kormányzónö. Azt kértem , hogy fönségeddel egyedül szólhassak44 s mond újra az ismeretlen: „ez első föltetem. ,Hagyjon magunkra don Luys4, szólt a’kormányzónö. — ? , A’ miniszter meghajtá magát s távozott. A’ kormányzónö ’s ismeretlen most magukban voltak; csak egy imaszék volt közöttük, mellyen biblia s feszület feküdt. A’ kormányzónő vizsga szemekkel kémlelte a’ férfit, ki 30-35 éves, középtermetű, napsütötte volt. Fekete haja fürtökben simult nyakára, ’s az égő szemekből merészség és határzottság sugárzott