Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-26 / 95. szám
j nyelvtusa Erdélyben. Vezérszó. Nem igaz, hogy a’magyarok megmaradásukat csak annak köszönhetik, mert elfogadták, mint állítja szerző, ,,a’ frank alkotványt“, ha csak e’ szó alatt a’ megyék „szabadságát“ nem érti, mi azonban egészen más , mint csupán a’ felosztás ; annak sem, hogy szomszéd nemzetekkel szövetségre léptek. Nem Bizáncz , nem Róma tanította fegyverhordásra a’ magyart. Kereskedői viszonyai pedig költségin , de nem nyereségére használtattak. Évezerednyi bel és külközdés a’ béke műveivel meg nem egyezhető. A’mostani nyelvtusa nem uj, csak viszszakövetelése,viszszavétele a’régen elidegenített sajátnak , csak megóvása annak, mi nélkül nemzetiség nem létezik. Ha a' magyarok 900 évvel ezelőtt azt tevék a’ mit most, nem kelle most tenniök mit akkor. Az áldott Pannónia ’s Dáczia felé mindig tódult az idegen.— A’ külföld sovány és számfölötti tehenei akkor is örömest megszálltak Európa Egyiptusában. Történeti igaztalanság , hogy heverő földek mivelése végett német telepek hivattak be. Ezek a’ Lech folyamnál történt népcsata következtében kezdődtek , ismételtettek a’ tatárpusztitás után. Többnyire csak országlói eszköz volt e’ telepítés, hogy az ellenségesen álló nemzetek öszszebarátkozzanak. Mit ért a’szerző az eredeti lakosok alatt, tán maga sem tudja. Tettleges csak annyi, hogy a’ szlávok csak Pannónia első történetkorában szállottak ide. De hagyján! A’ hódítás jogát még a’ törökben is tisztelik, miért nem a’ magyarban? Mellesleg legyen mondva, azon mód ajánlandó, melly szerint magyarázza szerző a’római classikusokat. „Fruges consumere nati“ , mit ő az erdélyi magyar nemesre alkalmaztat, neki annyit tesz mint „kiváltságoskorhely“ ! ,,A’ magyar“, úgymond szerző ,,a’ szász nemzetet úgy tekintette mint peculiumot, mint tereh-hordó marhát, melly arra való, hogy az ország adóját szerezze elő.“ Nem nézvén ezen állitás gyűlöletességére, olly korban , hol a’ szászok érdemeit teljesen megismerik rendtársaik, az sem szó szerint nem igaz, sem, ha igaz volna, nem menthető. A’ szászok részvéte a’ haza védelmében többnyire földükre volt szorítva ; pedig az ellenség berohanásai, leggyakrabban ’s legerősebben egy ezen földiül nagyon meszszire eső oldalról jöttek. Illyenkor a’ magyarnak,a’székelynek födetlen síkon kelle kiállania a’ harezot. A’ szász őrizkedett falai mögött. Nem csoda tehát, hogy ki életét koczkáztatta ; kinek nyája , mezője zsákmányoltatok: az ország pénzi ’s békességi kellékeiben ahhoz merte magát, ki a’viadal között bátorságban maradt, ki a’ háború előtt ’s háború után aranyat nyerő keresetét zavar nélkűl űzhette. Egyébiránt a’magyarnak hadissága, hadi szokása és hadi nyomora, műszorgalombeli akkori ügyetlenségével, hősi származásábani hitével együtt nem menthetik ugyan, de magyarázhatják , hogy nem fegyveri szolgálatot attól várt, kinek foglalatossága harczolás nem valt. Philanthropiai, cosmaopolitai, humanitási tömjént, mint szerző beszéli, az 1834diki országgyűlésen eleget hintettek a’ szászoknak. Mi nem tudhatjuk , minő különbséget teszi a’ philanthropia és humanitás között. Ezen amplificatio vagy bővítés csak nem tautológiára vagy ugyanazt mondásra mutat. Még kevésbbé világos , mit akar szerző a’ cosmopolitismussal. Világpolgáriság philanthropia és humanitás nélkül, emberszeretet és emberség nélkül!! Valóban e’ zűrzavarban nem ismerhetni meg ama’ tudományos férfit, ki olly buzgó szószólója a’ holt nyelveknek! Ez egy pár darabja az ő philologiai exegesisének (nyelvészeti kifejtésének) a’ „fruges consumere nati“-ban. Egyébiránt azon hozzátétel : „minekünk szászoknak, mint polgáriaknak“ tökéletesen magyarázza a’gyűlölet és öntetszés ezen kitörését. Csiklandoztatott a’ polgári ember, hogy a’ humánus nemesség a’ szász polgár emberségre törekvését nem tagadta. És ezen megismerésnek köszönetéül ő a’ magyar nemzetiségre törekvését igyekszik aláásni. Miért hát, ha nektek a’ nemesség olly nélkülözhető, miért kapjátok olly mohón azon czímeket, mellyeket nem szász polgártársaitok adhatnak ? De a’ cosmopolita nevét, dicsőségét épen a’szász csoport, amellynek közepében a’ kalandozó doctor olly nemzeti társak nevében harczol, kik e’ viadalra bámulva néznek, mivel tökéletesen nem , vagy balra értik — korán sem érdemli. — ,,A’ magyar“, azt állítja a’doctor és magister , „a’ magyar“' (értsd a’ magyarhonit) „behozza az urbért ’s egyúttal azt is határozza, hogy más nemzetektől elveszi nyelvüket.“ Nincs annál balgatagabb állítás. Azon szász nemzetiségnek kolomposai, kik azt aranyfékkel, arany zablával tévesztik el, állítják hírlapjaik közelebb számai egyikében, hogy lehetlen a’magyarságot, a’ magyar nemzetiséget tisztán megtartani, ha mind azon népség, mellyeket, erőszakkal, mint ők mondják, a’magyarok közé akarnak vegyíteni, teljesen elegyülnek is ezekkel. Róma példájára mutatnak, melly világ uradalma utóbbi korában rómaiság nélkül, a’népköltözés után pedig latinság nélkül is volt. Ne búsuljatok, lelkeim! A’ latin nyelv helyett, mellyet olly igen középszerűen beszéltek, egy mindig teljesebben felvirágzó magyarnyelv lesz; és ha bár, mint a’ római egyetemes nyelv romjaiból és & frank és görög vegyítékből a’ románi, eredne a’ magyar-, német-, szláv- és oláhbuluj nyelv — legalább az bizonyára nem lesz orosz. Egyébiránt kérdést nem szenved,hogy minden nemzetiség mennyei pajzsa az urbér. Nem állhatjuk meg , hogy itt a’ nemsai doctornak ki úgy is nem ismerheté, mert ő csak a’ szebeni „Boté‘‘-t olvassa, hová az illyen csekélységek nem tévednek, nem állhatjuk meg hogy itt fel ne hozzuk Wesselényi Miklóst. ezt tárgyazó fölséges levelét mint az épen még emlékezetünkben lebeg : ,,A’ legczélszerűbb gyógyszer e’ két baj ellen. Csekély szám és szétdarabolás ír Következő czáfolatunkat olly igenigen kevés becsű munka ellen, mint egy erdélyi szász lelkész nyelvtusája , nem irányozták volna , ha Csak a’ jámbor szász polgárt és földművelőt amaz irat szerzője el nem ámította volna,s ha szelíd olvasóit szüntelen ’s a’ dologhoz nem illő szentirási idézetivel felingerelni a’ magyarok országhasznos ügye ellen nem törekednék. Egyúttal láthatja a’ magyar olvasó közönség is , mílly eszközökkel élnek a' közjó akadályozására nemzetisége ellenei. — A' szerző.