Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-01-26 / 7. szám

7. szám. Pest, január 26-án. 1843. Honoratiorok. Van egy felekezet honunk lakosi közt , melly az em­beri természetben kisebb nagyobb részt gyökerező jobb lét utáni vágyat keblében mindinkább érlelve tör előre , fölemelkedni óhajtván azon osztályból, mellynek sorsa: tűrés, szenvedés. És e’ felekezet jól tudván, hogy ősei­től sem fényt, sem érdemeket nem örökle ; érezvén , mi­­kint ezen hon annyi mázos színezeti közt, mereden egy­szerűségében magára hagyottan áll; férfias küzdő bátor lépteivel halad a’ rá nézve egyetlen ösvényen : az érte­lem ’s tudományos miveltség ösvényen , kitűzött czélja felé; annyival nagyobb fáradsággal ’s izzasztóbb küzdés­sel, mert az előitéleti tábor előcsapatival már ez útjában is viaskodnia kell. És ezen kitűzés , ezen kitartás nem maradhatott megismerés’s méltánylás nélkül; az ember­séges gyakorlat könnyité e’ felekezet vállain azon terhe­ket , miket különben születése után öröklött vala; ’s ha tettleg egészen nem is — miután a’ hivatal­viselés még nálunk többnyire főkép magasb fokozatokban születéshez köttetett — nemreg azonban a’ született nemessel tette egyenvonalba. De napjainkban már tovább is haladtunk! A’ viszonyos méltányosság elve némi kis jogot is enge­dett ezen felekezetnek; mert nagyon természetesen úgy gondolkozék, hogy ki a’ nemességgel együtt viseli a’ most még bár csekély terhet, annak némi jogocskájában is részesüljön; ki személyére nézt nemesi bíróság alatt van, hadd válaszszon az bírót is. És igy kezdett nyerni e’ felekezet itt ott, majd sikerrel ,majd siker nélkül tiszt­választási jogot! Ezen felekezet pedig: a’ honoratiorok vagy tisztesbek. Illy parányi engedélyek is — mikkel mint mondám emberséges gyakorlat jutalmazó az egyedi szorgalmat , jutalmazó pedig ez által az értelmiség-és tudományos mű­­veltséget, egyedül pedig csak ezt — elegendők azonban arra , hogy ellenséges indulatokat keleszszenek , és ag­gódásba ejtsék az alkotmány épsége­ vagy sérthetlen fen­­maradásáért reszkető hazafi keblét, ’s ez aggály nagyitó­­üveget ad értelemnek, hogy borús képzete annál nagyobb jótétanyag körül czikázhassék , mintegy irtó­ hadat üzen­vén a’ honoratiorokban az értelmiségnek, megtámadván hennek fiút, polgárt, hazafit, levonván vagy legalább gyanusitván majd mindent,mi csak emberi, úgy hogy gon­dolhatnád is : ez osztály nagy része aljas fondorlók­ezébe , kik lelkükkel vásárt űznek's hol a’kivétel csak fehér holló. Tekintsünk azért mélyebben ez annyira gáncsolt és rette­gett osztály életébe, de higgadt kebellel, tiszta fővel; mert az indulatzajt vagy hebehurgyaságot meghazudtol­ja az értelem. Nézzük elsőben is politikai hitvallását. Milly politikai hite legyen valam­elly testületnek , azt huzamos joggyakorlat mellett, a’ körülmények méltó tekintetbe vételével fejlett eredmények­ combinatiója után mondhatni meg. A’ honoratiorok tettleges politikai élete sokkal rövidebb még, hogy sem biztos eredményt mutat­hatna; az itt ott engedett, de néhol megsemmittetett sza­vazásjog még nem biztos iránytű; ’s már csak azért sem , mert az aránylag igen kevés szám a’ nagy tömeg lépteinek irányt nem adhat. E’ mellett a’ szavazás vagy nyilványos vagy titkos, első esetben egy kis számvetés után ha a honoratiorokat egytől egyig jól ismerjük , számát tudjuk s a szavazás véghezmenetére szorgosan fi­gyeltünk kipuhatolhatjuk a dolog mivoltát pro hic et nunc ; azonban egy két esetből általányos következtetést hozni ha nem éretlenség is, bizonnyal nagy merészség , de titkos szavazásnál ez hogyan létesíthető ? ezt megfogni sem én , hiszem, sem más nem képes. Ez osztály ugyan népbarát , mert míg egyfelől édes testvérül üdvözli a’ népet’s ö­vé­­­h­e­z forró indulattal tapad, más­felől szivén viseli annak sorsát, mert a’nyomor’s ínség fija jobban tud szenvedést méltánylani mintát, ki fájdal­mat nem ismer, de azért épen nem következik, hogy ez osztály tetteinek titkos rugója nép uraságra törekvés legyen. És ezt kérem, jól megjegyezzük, ’s helyesen meg is különböztessük! Lehet kormányember ’s aristokrata bármelly szinvegyü­­letből nemes népbarát, van is elég; de van ám számos demokrata - zászlós vagy ennek párthivei­l szegődött e­­gyed — és ezek nem honoratiorok, de a’ kiváltságolt osz­tály tagjai ’s nem utolsók , kik népszerű elvek pengetési mellett kisajtolnák szegény jobbágyaik végső csep zsir­­ját is , kik nem tudnak a’ gyakorlati élet ösvényén egyet de csak egyet is úgy lépni, hogy divatczikkal áruba vetett ’s meglehetős kelendőségű­ elvekkel homlokegyenest ne ellenkeznének! Azonban legyen , hogy e’ felekezet demokrata el­veknek hódol, kérdem: mihez foghat ’s mit tehet most, mi veszélybe dönthetné e’ hon alkotványát, politikai éle­te alig kezdett ’s kétséges reggelén , midőn törvényeket nem hoz ’s nem hajtat végre ! Avagy azon tette által , miszerint magát szorgalom 's tudományos miveltség út­ján vítta ki a' porbul, nem bizonyító é be , mikép a’nép in statu quo, politikai engedélyek részese nem lehet. Miután pedig tagadhatlan igazság,hogy e’ tisztes osz­tály politikai életének jelenje ’s jövője nagyon ingatlan lábon áll, elmulhatlan szükség , hogy róla a’törvényho­zás gondoskodjék. És e’ tekintetben , mivel tapasztalás szerint a’ felekezetek különfélesége miatt is az általányos jóllét most is lassú léptekkel halad , ’s ezek számát kü­lön álló testülettel szaporítani annál inkább ezéiirányta­­lan , minél elkerülhetlenebb az érdekek kiegyenlítése körül az osztályok egymáshoz simítása: más utmód alig van, mint a’ honoratiorokat született nemessel állítani egy lábra , már azért is , mert őket csak az eddigi gya­korlatban , meghagyni valóságos hátramaradás szint­úgy mint a’ szorgalom ’s nemes igyekezetnek még csirá­jában elfojtása. Ámde itt két vádat gördíthetnek ellen : a­ hogy me­gyei ’s országos hivatalnokban egyik fő kellék a’ füg­getlenség, honoratior azonban nem lehet független , mert

Next