Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-02-23 / 15. szám
15. szám. 1843. Pest, Februar 23kán. 19an*egyeseiteti jelentés, a’ múlt é. dec. 26kán tartott jutalomosztó ülésről. A’ hírlapok legközelebbi számaiban fogván közzé tétetni a’ folyó évi augustusi pesti vásár alatt megnyitandó második magyar iparműkiállitásral felszólítás; egyszersmind , az iparegyesület igazgató választmánya rendeletéből, Kossuth Lajos aligazgató úr által készített jelentés az első magyar iparmű kiállításról a’ hírlapok számához csatolva szétküldetni megkezdetvén, ez az igazgató választmánynak alkalmul szolgál, bővebb értesítést adhatni altisztelt közönség elébe magáról az ünnepélyről is, mellyet a kiosztott jutalmak becsesbitése végett rendezett. A’jutalmak ugyan is , miket az egyesületnek korlátolt erőji adni engednek , az arany, ezüst, bronz emlékpénzek , és dicsérő oklevelek , önmagokban olly csekély értékűek , miszerint, hogy becsesek , hogy jutalmak lehessenek, csak az által vala eszközölhető , ha azokat nyilvánosság és közrészvét szentelendő föl pályabérekké , köz-elismerés ajándékivá , mire a’ versenytermek kiállítóinak, akár győzelmi jel után sóvárgott lelkök nemes szenvedélylyel, akár szorgalmuknak volt a’ közfigyelem zálogára szüksége, buzdításul, mindkét esetben, úgy látszik , igényök vala. És a’ közmegelégedés , és általányos dicséret, mellyel az első magyar iparműkiállítás, minden rögtönisége mellett is, találkozni szerencsés volt, reméllni elngedé , miként, ha erre nyilványos ünnepélyben alkalom adatnék , a’ nagy közönség a’ jutalmakat részvéte által korszerűsíteni , a’ jutalmazottakat méltánylatának köztanusitásával megtisztelni , nem leend idegen. A’ választmány tehát a’ jutalmak kiosztására a’ k. m. év dec. 26kát tűzvén ki, elhatározá azt közünnep gyanánt, nyilványosan , lehető díszszel állni meg, erről a’ közönséget hírlapok utján, a’ t. vmegyét és az ikervárosias tanácsokat és választott polgárságot pedig levelekben értesítvén , egyszersmind a' tisztelt hatóságokat, hogy tekintélyüktől az ünnep jelentőséget nyerjen , felsőbbségi helyeslésökkel a' jutalmak érdemjelekké emeltessenek, arra kérte föl, hogy a" t. vmegye ugyan küldöttség által, a’as tanácsok és vál. polgárság testületileg megjelenni méltóztassanak. És dec. 26ikaünnep volt, ünnepe nemcsak a’jutalmazottak örömének, hanem a’ hazai iparnak és a vele foglalkodó osztálynak is. —A' közönség,minden osztályból, olly nagy számmal jelent meg a’ nap dicsőítésére , miszerint a’megyeházi nagyobb terem, mellyet a' vmegye lelkes őei megnyitni szívesek valának , a' roppant sokaságot többé be nem fogadhatván , nagy részének a’ karzatra kellett felvonulnia , mellynek egyébiránt egyik fele hölgyek számára lévén felhagyva, a teremet lelkes hölgyekkel koszorúzá. A’ hatóságok is méltányolák a’ nap jelességét, és ns Pest vmegye részéről t. Simoncsics János t.biró ur vezérlete alatt, m. báró Orczy György , t. Kovács József, Sztrokay Antal, Kendelényi Károly é, Kapczy Tam., Polgár Józs., Gál János és Lisznyay Gedeon t. bírák , Simoncsics Alajos és Jankovics György aljegyzők , Modrovics János fő-, Pajor Titusz alszolgabiró, Bellaagh Antal eskütt és Szeles Mihály alügyész urakból álló fényes küldöttség nemzeti diszöltözetben tisztelte ieg az ülést. Sz.kir. Buda fővárosát Detfner Ferencz polgármester, Schreiber Ferencz főbíró, Sárossy Endre tanácsnok, Türnböck János helyettes kapitány, Alker Antal főjegyző , Házmán Ferencz főügyész , Thoma József szónok , Kimnach Lajos, Haller János, Werderber József, Csekeő Alajos, Gebhardt József, Hollmann József, Schweiger Venczel, Jakab Antal, Rodiczky Ferencz , Gretsl József választott polgárok jöttek képviselni, annyira fontosnak ismerek meg a’ napot, melly jelentőségének nagy részét tőlük is nyerendő. — Végre sz. kir. Pest városa részéről: t. Tölgyessy János polgármester ur vezető be , Pisztory Jakab , Koller Jáns , Tretter György , Szekrényessy Endre tanácsnok, Staffenberger József népszónok, Gömöry Károly, Kappel Fridrik , Winkler Mihály , Burgmann Károly, Oberhauszer Jakab, Pits József választott polgár urakat, Michel Károly , Kölber Jakab , Zolfcsák Antal, Szilágyi István szinte választott polgár urak a’jutalmazandók soraiban foglalván helyet. A’ most nevezett koszoruztatandókon kívül, a’ helybeliek , kevesek kivételével, mindnyájan, jelesül: Jurenak ur a’ stearin-gyertyagyár egyik alapitó tagja , Fehr ur, a' pesti József hengermalom igazgatója, Pechtold sárgaréz-öntő, Kimer puskaműves, Steindl Ferencz asztalos, Gollenhoffer György bőr- és szattyángyáros, Knntzen Henrik gépész , Krausz Lajos késgyártó , Vadász Antal csizmadia, Koch Péter selyem- és bársonygyáros, Perger üveggyáros , Scharschmidt Fridrik asztalos, Eisele Antal szabó, Mannschön Ferencz ostorgyártó, Hanky Mihály asztalos , Krellwitz Vilmos bőr- és keztyűgyáros , Jungh Keresztély késgyáros , Kammerlohr Ádám könyvkötő , Hebelt Engelbert szabó , Dauzer József sütő , Hajós Sándor kalapos , Csáforti Tót Teréz leánynevelő , Kajdán Miklós gombkötő , Szvacsina János műtakács , Leszimirszky E. szabó, Kralik Samu órás és Hagen örökösök művezetője , Nappnay András szobafestész , Simonyi A. M. nagykereskedő, Kempf Anna kisaszszony , Gyenes István szabó , Zanik János asztalos , Mitterdorfer János csontlisztgyár-tulajdonos ; a’ vidékiek közül pedig: Friedberg ur a’ Hoffmann és fiai selyemgyárainak igazgatója , ’s Dubovszky ur , Baranyi Lajos ur dernai parquet-gyárának igazgatója voltak jelen ’s a’jutalmaztatandók számára külön hagyott helynek valódi díszére váltak. — A’m. elnök-gróf megnyitó-beszédében mindenekelőtt az ülés czélját adá elő , jutalmat osztani azok serkentéséül , kik a’ pályán járnak , mellyen egész Magyarországnak már-már komolyan és csüggedetlenül haladnia kell , értem: nyers termesztvényinek műipar és gyárak általi belföldi feldolgozását és értéknövesztését, miben