Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-06-01 / 43. szám
Krasznamegye királyi személynök e malgához intézett levele, mellyben előterjeszti az okokat, miknél fogva jelen országgyűlésre követeket nem küldhet. Nagymaga királyi személynök ur , kegy, urunk ! Méltóztatott felséges urunk ez évi mart. 15-én kelt kir. k. levelében azt tenni kötelességünkké , hogy a’ nemes Magyarországon május 14-kén megnyitni czélba vett országgyűlésre követeinket küldenők ; a’ tisztelt királyi kegyelmes leirat iránt tartozott engedelmességünket hodoló személyes megjelenésünk helyett az itt következett alázatos felterjesztésünkkel bátorkodunk Excellentiádnak , mint az országos Karok és Rendek mélyen tisztelt elnökének, alázatosan bemutatni. — Mióta felséges urunk az 1836ki törvényczikkel a’részek viszszacsatoltatása iránti több mint egy százados kérdést az erdélyi nagy fejedelemségnek 1792 ben történt kihallgatása’s felterjesztésének bevétele következésében kegyelmesen elhatározni ’s azt törvények rendébe iktatni kegyelmesen méltóztatott, Erdélyben két, nemes Magyarországon hasonlólag már második országgyűlések tartattak és tartatnak.— Az 1837ik évi erdélyi országgyűlésre, a’ mikor még a’ tisztelt törvényczikk csak néma betűkben állott előttünk , a’mikor felséges urunk által ön felséges személyének fentartott törvény megtestesítése iránt semmi lépések nem voltak téve, a’ mikor tehát azon kapcsolat, melly 3 százados erejével a’ részeket Erdélyhez forrasztotta, még tettlegesen semmi részben el nem választatott, ’s fel nem oldatott, tiszta ’s egyenes kötelességünknek ismertük az erdélyi országgyűlésen csekély erőnkhöz képest részvevőleg megjelenni , —ennek 1838ra mart. végén lett bezáratása után. Az 1839ki magyarországi országgyűlése megelőzvén már felséges urunknak a’tisztelt törvényczikk életbe léptetése iránti azon kegyelmes rendelkezését, miszerint akkori magyarországi koronaőr, most erdélyi kormányzó nagymirga gróf Teleki József ur ő excellentiáját , mint teljes hatalmú biztosát a’ tisztelt 21dik törvényczikk értelme szerinti munkálatra kinevezni méltóztatott, a’tisztelt királyi biztos ur ő excellentiája az Erdély részéről megjelent biztosokkal több napig tartott, de előttünk homály-lepte munkálatot folytatván , azon munkálatnak anyayi eredményét csakugyan tapasztalni szerencsénk lehetett, hogy a’ tisztelt törvényczikklső pontja teljesedést nyervén, felséges urunknak 1839 ben áprilisáről kelt királyi kegyelmes meghívó levele által a’ nemes Magyarország gyűlésére junius 2-án meghivattattunk ; azonban a’ tisztelt törvényczikk pontjai ’s a’ tettleges viszszacsatoltatás teljesítetlen maradván , a’ midőn igazgatás tekintetében Erdély alá tartoznánk , a’ dolog ezen allasában az erdélyi kormány iránti engedelmességünk s a’k.k. rendelet iránti kötelességünk ezen öszszeütközésében nem tehetünk egyebet, mint a’ mit az ezen kétséges állásban megkérdezett erdélyi főkormányszék 1839 ben 6605. kormányszéki és 2384. udvari számok alatt élőnkbe irt, követeinket t.i. a nemes Magyarország országgyülésére azzal a’ törvényes édes reménynyel elküldöttük, hogy a’ tisztelt törvényczikk 3dik pontja értelmében a’ viszszacsatolási kérdések ’s helyhatósági jogaink megvizsgálása, mellyek iránt követeinket utasítással eláttuk, az 1 595dik 2dik art. 4dik pontjánál fogva szőnyegre ’s határozás alá jövendenek. 1840ben május 13-án végződvén reánk és a’ viszszakapcsolás kérdésére nézve sikeretlenül a’ tisztelt Magyarország országgyűlése,felséges urunk nevében az erdélyi nagy fejedelemségi nagymagű főkormányszék rendelete által 1841 ben September 6ről olly végre szólittattunk ismét fel, hogy az 1841 dik év november 15dik napján megnyitandó erdélyi országos gyűlésre követeinket küldenők.— Meglepő volt reánk nézve a’ nagymagu királyi kormányszéknek rendelete, melly már már bizonyosnak vélt állásunkat újabb bonyolulásba hozván , úgy látszott, hogy a’ felséges kormány a’ tisztelt törvényczikk teljesitését elhalasztván , magáról annak teljesedésbe vett isopontjáról is lemondott ’s a’ részeket régibb teljes állásukba Erdélyhez újabban viszszaragasztotta ; ketesek levén azonban az ő felsége nevében ugyan, de nem szentséges neve aláírása alatt hozzánk jött kir. k. meghívó rendeletben, hogy a’ kétfelé vonzó kötelességek között az engedetlenség bűne által egyikbe is ne ütköznénk , kénytelenek voltunk a’ meghívó k.rendelet iránt engedelmességünket a'kétség eloszlatására felséges urunkhoz a’ nagymlgu magyarországi cancellaria utján bocsátott alázatos felterjesztésünkre érkezendő további kegyelmes határzásáig elhalasztani, a’mit az erdélyi nagymlgu főkormányszéknek is följelentvén, ’s végre a’ tisztelt k. k. határozás is megérkezvén, annak parancsolatja nyomán viszont Erdélybe is követeinket küldeni.— Sorsunk ezen fordulata, melly vármegyénket országgyűlési tekintetben is Erdélyhez viszszacsalta, tartós sokáig nem lehete ; mert alig érkeztek viszsza a’ 1. év febr. 4kén bezárt erdélyi országgyűlésről követeink , egynéhány nap múlva újabb aggasztó állásba hozott bennünket felséges urunk azon kir. k. meghívó rendelete , miszerint a’ május 14kén megnyitandó magyaroszági országgyűlésen követeink által már másod ízben megjelenni parancsoltatunk. A’tisztelt törvényczikk hozatalától fogva ennyi fordulat által kétségesitett vármegyénk sorsa mély bánatba meritvén bennünket, minthogy egyfelől a’ kormányzási titkok felfogásába ereszkedni sem erőnk , sem jogunk nem lehet; — másfelől az alázatosan felfejtett bizonytalan állás ólomsulya, minő siralmas állásba hozta vármegyénket, ezen keserítő zsibbadást Erdélynek irántunk lett elhidegüléséből ’s a’ Magyarország ápolásának meg nem nyerhetéséből hoszszas fejtegetés nélkül is excellentiád ’s a tek.KK. és RR. bölcsen átlátni méltóztatnak ; a’ midőn tehát a’ minket, még most kormányzó erdélyi nagymagű főigazgatótanács megsértése nélkül, attól, mellyhez országgyűlési képviselet tekintetében is felséges urunk által viszszarendeltettünk, a’ tettleges ujabbi ’s viszszacsatoltatás nél