Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-11-26 / 94. szám
Czosztonyi Miklós Táltófeltörvényszéki elnök székfoglaló beszéde. Az épen felolvasott kegyelmes kinevező királyi levél erejével, felséges urunk és koronás fejdelmünk által ten tek. kir. feltörvényszék elnökévé legkegyelmesebben kineveztetvén , felséges uram iránti legmélyebb hódoló tisztelettel, belépek uj tisztembe ’s elnöki székem elfoglalom. — Ezen reám érdemem fölött árasztott legfelsőbb kegye- sem, szokott nyiltszivüségemmel őszintén vallom , nem kevés aggodalommal tölti el egész elmémet, részint ösmervén középszerűségemet, részint az ősi törvényes rendszer növeltje, az új időszak legújabb pályájára,’s pedig mint vezető , kitéve, nem titkolván a magamelőttelembe gördülő nehézségeket. De bízom a’tel. királyi feltörvényszék , fenállása harmadik évében, országszerte kivitt, a’ más, számos századon keresztül munkálkodó testvér-táblával már is méltán vetekedő, közönséges , általányos tekintetében , annak érdemdús , a’ törvényhozás és irodalom pályáján tündöklőtt és tündöklő tagjai mély tudományukban, tapasztaltságukban; meg lévén győződve, hogy az új hasznos téren még járatlan elöljárótokat bölcs tanácscsal gyámolítani fogják. De jelen, különben polgári létem legkellemesebb pillanatában a’ jövendő aggodalmaihoz mély fájdalom is járul; ha elgondolom, hogy azon tisztelt férfiúnak lépek helyébe, kivel szoros barátság viszonyai közt kilencz éven által nem csekély lelki erőt igénylő időkben ültem birói széket; kinek ismertem magas tulajdonait, példás részrehajlatlanságát, ritka önmegtagadással párosított birói szilárd tántorithatlan elszánását. Azonban a’ mindenható változhatatlan rendeletű türelemmel kellvén viselni, nem kevesbbé enyhülnek fájdalmas érzésim, midőn a’közjóra olly idejekorán elhunyt tisztelt barátom, rövid,de eredményteljes pályáján, a’halandóság legdicsőbb jutalmát elérni szerencsés vala, mert azon férfiúnak, ki ez újonnan felállított törvényszéket, a’ derülő kor első teremtvényét,nemcsak tisztébe vezette, de egyszersmind annak köz tiszteltségét bölcs vezérletével megalapította, fenmaradand fényes emléke , mig a’ fels. kir. curia minden idő viszontagságain felül emelkedett magas székéről igazságot kiosztani ’s fenállani megnem szűnik. Mit tekintve, uj rendeltetésem gyakorlati nehézségei ellenében pedig, nem puszta hangban , szószaporitásban, de egész valóm tökéletes feláldozásában helyheztetett, felséges uram és hazám iránti szeretetem , buzgóságom ellensúlyba vetvén, kitűzött uj pályámra derült homlokkal lépek fel,’s örömmel nyilványitom egész belsőmet felemelő ’s jövendőkre erősítő érzelmimet, mellyeket felséges uramnak kegyelme bennem ébresztett, midőn a’ tek. kir. feltörvényszék elnökségét legkegyelmesebben reám bízni méltóztatott. Érzem uj hivatásom nagy fontosságú voltát, belátom az 1840. bölcs törvényhozás alkotta váltó-kereskedési és hiteli rendszer jótékonyságát, napról napra inkább kifejlő hathatós eredményit, mint szeretett hazám boldogabb jövendője , szint annyi, további cselekvésre ösztönző kalauzait. Nem a múlt, a’ jelen és következő kor, tisztelt birótársaim! az iparnak , műszorgalomnak , kereskedésnek, gyors, pontos, igazságos jogmegadással ápolása, serkentése s igy a haza jövendőjének igen lényeges része , a mi feladatunk. A’ haladás, a’ 1ödik századi Európához hatalmasan simuló Magyarhaza derülő uj rendszerének első szüleményi mi vagyunk. Büszkélkedve tekintek uj körömbe magam körül , mert törvényszékünk az, mellynek során a’idik országos rendnek , mint ollyannak és a’nem-kiváltságosaknak előmenetele korlát nélkül megnyílt. Szeretett Magyarhazánk is kezdi vetkezni a’ népek öszszesereglési időszakának , az előkorok már már gyakorlatilag lankadó szokásit, rendszerét; a’római törvény, a’feudalismus, nem tagadhatni, a’ népek szeliditésére, a’ maga idejében legczélszerűbb , legjótékonyabb nálunk is nem kis részben honosított szabályait, és használja a’ pallérozott Európa tövises tapasztalásait. Birói eljárásunknak kitűzött rendszere kezdé meg az embert, a’ honpolgárt felszabadítani a’ földbirtok bilincsei alól; sőt annak szabályossága , szigorúsága , szintúgy, mint a’ mindenható természet minden lényeit ellenállhatatlanul kényteti másolhatlan szabályai követésére, szoktatja az ország lakosit, feledve minden önképzelte eszméket, egyedüli szabályul, vezérfonalul , és valóságos igazság gyanánt tekinteni az ország törvényét, mi nélkül rendes, állandó polgári társaság, főleg alkotmányos nemzet, nem létezhetik, vagy ha pangva léteznék is , bizonyára életét nem élheti, az idő viharjaival nem daczolhat. Eddig alkalomszülte törvények határoztak nálunk a’ személy és vagyon felett, mi elkerülhetetlenné téve az egyes eseteket elintéző magyarázatot, a’ hátra hagyott hézagok pótlását. A’ mi osztályzatunknak rendszeresen készített törvény adatott. Mi alkottatunk tehát egyedül törvény szolgájivá. Fő tisztünk , dicsőségünk, a’ világos törvény egyes esetekre minél pontosabb gyakorlati alkalmazása. Mi törvény őrjei, nem felhatalmazottjai vagyunk. De egyszersmind előttünk a’ kimért tér, a’ számtalan , nagyobbára a’ vélt czél helyett épen ellenkezőre vezető ügyorvoslatoktól megtisztult, és int az idő, hogy a’ pörlekedés a’polgári társaságoknak nem rendeltetése, de egyedül czélra, a’ polgári ’s vagyonbeli bátorság elérésére vezető eszköze. — Minden viszszatartóztatás nélkül, mostani hivatalos helyzetem körül, kifejtvén nézetim , nincs egyéb hátra , mint tisztelt birótársaim barátságába magamat ajánlani , egyszersmind bizonyossá tevén a’ tek. kir. feltörvényszéket, hogy feledni soha sem fogom, mikép a’ birói elnöki főkötelesség a’ rend , a’ szavazatszabadság fentartása és más érdemet nem ismerni, mint őszinte belső meggyőző.