Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-01-04 / 1. szám

1. szám« Pest, januárius 4 Az oláhok. ii. Ha az emberiség történetének lapjait fölütjük,’s végig futjuk azon sok, kis vagy nagyszerű véres harczot, mellyek a’népekkel elfeledtették rendeltetésük czélját és szétbonták azon kötelékeket, mellyeknek az egész emberiséget öszhang­­zásban kellene tartani, melly harczok sok millió életébe, sok nemzet szabadsága elvesztésébe kerültek ; ha azon sok ’s cse­kélységből eredő vakbuzgóság szította vallásháborúnak, mely­­lyeket érthetlen dogmák fölötti meg nem egyezés idézett elő , szívszomoritó véres nyomait nézzük ; ha tekintetet vetünk a’ sok különféle törzsű népre, mint üldözte vagy üldözi, gyű­lölte vagy gyűlöli egyik a’másikat; tszikénytelen fölsohaj­­tunk ’s kérdezendjük , honnan mindezek ? és ha a’ józan ész vezérlő fényénél az okot kívánjuk kipuhatolni , tapasztaland­­juk, hogy a’sok harcz, üldözések ’stb. előidézése véres drámájában az elő- ’s balitéletek játszottak főszerepet; m­ig más egyéb szenvedély ’s indulatoknak is nem a’ legkö­zönségesebb szerep jutott. Nem czél­ra általányosan az elő- ’s balitéletek fejtegetésébe bocsátkozni, mivel ez né­­mikép gyönge tehetségemet meghaladná, különben is tu­dom , nem épen legkedvesebb dolgot tennék, miután az ol­vasó közönség nagyobbára ismeretes a’ legjelesb franczia, angol, német, ’s magyar írók műveivel, amellyekben egy szakadatlan harcz foly az elő- ’s balitéletek ellen ; ’s fő­­kép, miután honi nyelvünkön is beirunk az elő- ’s balitéletek­­röl egy rendszeres, megbecsülhetlen munkát, melly szerző­je lángelméjének legvilágosabb tanúja, mellyet azonban sajonnal sőt fájdalommal nélkülöznünk kell! ... Én az elő- ’s balitéleteknek azon tömegét fogom itt egyedül ví­­ni, melly az oláh népre nehezedik, teszem azt most, mi­dőn a’ népnevelés többé elhalaszthatlan szent ügye e’ jelen országgyűlés főteendőinek legnevezetesbjei között első fokon áll; és teszem részszerint azért is, hogy megmu­tassam, m­illy szomoritó ’s szívrázó állapota van egy nép­nek , melly minden nevelés nélkül van; rendszerint pedig azért, mivel eddig, valahányszor az oláhokról bármelly fo­lyóiratban vagy hírlapban értekezés vagy csekély közle­mény jelent meg, többnyire röstségükről­’s babonaságukról, mély tudatlanságukról rovattak meg. Már ha mindazok, kik az oláhokról valamit közleni méltónak tartották, tiszta lelkiismeretböl ’s józan ész pontjából kiindulva, hibáit e’ nemzetnek azért tárták ki ’s a’ behegedt sebeket azért fakasztották volna föl, hogy e’ népet, hosszú ’s elnyoma­tása következtében eredt évezredes álmából fölriasztván nagyobb mozgalomra serkentsék , ha illy tiszta érzés do­bogtatta’s illy szent érzelem­be vitette volna mindazok keblét, ’s ha a’ népnevelést maguk is tehetségükhöz képest elő­mozdítani, vagy inkább előidézni szorgoskodtak volna, ak­kor az illyen tudósítók csak lehető legnagyobb hálára számít­hatnának. De fájdalom! némelly fekete lelküek csak gúny­tárgyai hozták föl e’nép hal szokásait’s hiányait ’s a’t, sőt némellyek elég gondolatlanok és vakmerők voltak semmi biztos alapokon nem nyugvó mendemondáikat még az ira­­tora tág mezejére ’s könyvekbe is áttenni ’s velők a’ kö­zönséget ámítani; minek következése lett, hogy sok, ki e’ nemzetet nem eléggé ismeri, való adatok gyanánt vette a’ sok tyradát ’s azoknak hitelt adtak. De hogy az olvasó közönség annyival inkább meggyőződjék az oláhokat jellem­ző közlemények balságáról ’s alaptalanságáról, egy nagy tekintélyű írónak, Schwartner Márton néhai pesti közállo­­mánytani oktató, különben ugyan sok tekintetben igen jeles művéből idézek egy kevesecskét. A’ derék oktató az olá­hokról igy ír általában a’ többi között. Méltó az oláhra figyelmezni kunyhójában vagy szilvájában, vagy kukori­cza kertjében, miként gyönyörködik ő ott kinyujtasva a’ földön azon még meleg ételben , mellyet kukuricza liszt­ből épen most sütött a’ felesége tepsében , avagy kezé­ben tartva pálinkáját, egy tökhéjban, miként osztozik­­ Caesar és Trajan tetteiben , melly keveset aggódik­­ a’jö­­vendőröl, és az egész háznépre és rendtartásra való gond egyedül a’ dologban elfáradhat ’s magukat ön mes­terségük ,altal különféle módon föl ékesítő oláhnőkre van hagyva. Es ime kegyes olvasó, csak itt mennyi a’ botlás, és pedig ezt, mind általányosan az egész magyar és erdély­­honi oláhokról mondja az emlitett oktató, ki a’ Bánságba tett egy kirándulást. Tehát szerinte valamennyi oláh lakik Ma­gyar-’s Erdélyországban (mert igy kell érteni, miután ál­talányosan szól) az szilvásában, kukuricza kertjében málét eszik (?) ’s pálinkáját tökhéjból (és legtöbb helyi üveg­ből ?) issza és semmit nem dolgozva lopja az isten adta drága napot?! Bizony bizony nem ártott volna derék ok­tatónak , a’ bihar- szatmár- Szabolcs ’s a’t. megyei oláho­kat is megismerni. De ő több szarvashibát követett, mi­dőn az oláhok jellemét adni akarta, mellyeket egy névtelen illy czimü műben. ,,Észrevételek­­. Schwartner Márton ur Magyarország statistikájában az oláhokról tett jegyzékre“ megszámult és megigazított. És ha olly jeles elméjű’s éles itéletü férfiú is illy tetemes hibákat követett el, mi­csoda aztán, ha más gyönge agyú ’s beteges itélőtehetséggel biró irócska borzasztón hibázott ? De különben is az oláh nem­zetnek hű jellemrajzát adni , legnehezebb föladat. Majd minden falu lakosinak más más szokásaik vannak, melyek­hez ők legbővebben ragaszkodást,, 's melyeknek a tan­ul­­hatására huzamos, idő s bő tapasztalás kívántatik, pedig ezeket, jellemrajzot készíteni akarónak kitanulni’s tudni ok­vetlenül szükséges , mert ezek a’ tökéletes jellemrajz al­katrészei. De lássuk már most az oláhság hiányait, mellyet mes annyiszor említettek némelly tudósító urak, míg valóságot okok kipuhatolásával magukat nem igen sokat fárasztották; ezek között első. Az oláhság tudatlan ; mi fájdalom­ való, erről a’ Pesti Hírlap 168 számú vezérczikk. Írója mondja „hogy az oláhoknak a’ hosszú nyomatás ideje alatt el kel­le törpülniök, hogy ama jeles tulajdonságoknak, mellyeket bennük kivált, ott hol egy kissé jobb helyzettel bírnak, még most is tapasztalhatni, jobbára el kelle tompulniok ; hogy az oláh köznép minden magasb erkölcsi és szellemi ki­­fejletség nélkül , azon örömökért, mellyeket életében föl nem talál , ama­ j­ó­létért mellyet nekie a’ polgári társaság nem nyújt, vallásában, és egy eleven, de műveletlenségé­­nél fogva csak torzképeket alkotni tudó nép a’ phantasia ba­bonás játékában kérése pótlást, ’s hogy illy körülmények közt elbutulásnak ’s elme szegénységnek kelle következ­ni, úgy hisszük könnyen átlátható; és ez oka, hogy az o­­láhok iránti előítéletek olly átalányosak, ámbár meg kellene gondolnunk, hogy azon helyzeteket, mellyek azon előíté­leteket előidézék , maga a’ nemesség teremtette.“ De an­nak , hogy az oláhok mindekkorig sem birtak a’ tudatlanság tömkelegéből kieviczkelni,helyes okát kívánván adni, szükség visszatérnem egészen 1514 évre, midőn a’ föld­művelő néposztály mind a’ két hazában örökös szolgaságra kárhoztattatok melly alatt M. Teréziáig nyögött. Azonban egy nemzet szolgasága sem volt olly nyomasztó, mint az oláhoké; vérfagylaló tényeket hallottam elbeszélni múlt idő­ből, de én nem akarom a’ behegedt sebeket föltépni, fá­­tyolt vonok a’ múltakra ’s alulni hagyom a’ történteket, különben is uj ’s kedvesebb életet él már a’ földmivelő néposztály is. Annyit azonban szükségesnek vélek megem­líteni, hogy az oláhok egész 1697ig görög n. egy. vallá­sunk leven, a’ magyar ’s erdélyhoni alkotvány sánczaiból

Next