Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-01-04 / 1. szám
1. szám« Pest, januárius 4 Az oláhok. ii. Ha az emberiség történetének lapjait fölütjük,’s végig futjuk azon sok, kis vagy nagyszerű véres harczot, mellyek a’népekkel elfeledtették rendeltetésük czélját és szétbonták azon kötelékeket, mellyeknek az egész emberiséget öszhangzásban kellene tartani, melly harczok sok millió életébe, sok nemzet szabadsága elvesztésébe kerültek ; ha azon sok ’s csekélységből eredő vakbuzgóság szította vallásháborúnak, melylyeket érthetlen dogmák fölötti meg nem egyezés idézett elő , szívszomoritó véres nyomait nézzük ; ha tekintetet vetünk a’ sok különféle törzsű népre, mint üldözte vagy üldözi, gyűlölte vagy gyűlöli egyik a’másikat; tszikénytelen fölsohajtunk ’s kérdezendjük , honnan mindezek ? és ha a’ józan ész vezérlő fényénél az okot kívánjuk kipuhatolni , tapasztalandjuk, hogy a’sok harcz, üldözések ’stb. előidézése véres drámájában az elő- ’s balitéletek játszottak főszerepet; mig más egyéb szenvedély ’s indulatoknak is nem a’ legközönségesebb szerep jutott. Nem czélra általányosan az elő- ’s balitéletek fejtegetésébe bocsátkozni, mivel ez némikép gyönge tehetségemet meghaladná, különben is tudom , nem épen legkedvesebb dolgot tennék, miután az olvasó közönség nagyobbára ismeretes a’ legjelesb franczia, angol, német, ’s magyar írók műveivel, amellyekben egy szakadatlan harcz foly az elő- ’s balitéletek ellen ; ’s főkép, miután honi nyelvünkön is beirunk az elő- ’s balitéletekröl egy rendszeres, megbecsülhetlen munkát, melly szerzője lángelméjének legvilágosabb tanúja, mellyet azonban sajonnal sőt fájdalommal nélkülöznünk kell! ... Én az elő- ’s balitéleteknek azon tömegét fogom itt egyedül víni, melly az oláh népre nehezedik, teszem azt most, midőn a’ népnevelés többé elhalaszthatlan szent ügye e’ jelen országgyűlés főteendőinek legnevezetesbjei között első fokon áll; és teszem részszerint azért is, hogy megmutassam, milly szomoritó ’s szívrázó állapota van egy népnek , melly minden nevelés nélkül van; rendszerint pedig azért, mivel eddig, valahányszor az oláhokról bármelly folyóiratban vagy hírlapban értekezés vagy csekély közlemény jelent meg, többnyire röstségükről’s babonaságukról, mély tudatlanságukról rovattak meg. Már ha mindazok, kik az oláhokról valamit közleni méltónak tartották, tiszta lelkiismeretböl ’s józan ész pontjából kiindulva, hibáit e’ nemzetnek azért tárták ki ’s a’ behegedt sebeket azért fakasztották volna föl, hogy e’ népet, hosszú ’s elnyomatása következtében eredt évezredes álmából fölriasztván nagyobb mozgalomra serkentsék , ha illy tiszta érzés dobogtatta’s illy szent érzelembe vitette volna mindazok keblét, ’s ha a’ népnevelést maguk is tehetségükhöz képest előmozdítani, vagy inkább előidézni szorgoskodtak volna, akkor az illyen tudósítók csak lehető legnagyobb hálára számíthatnának. De fájdalom! némelly fekete lelküek csak gúnytárgyai hozták föl e’nép hal szokásait’s hiányait ’s a’t, sőt némellyek elég gondolatlanok és vakmerők voltak semmi biztos alapokon nem nyugvó mendemondáikat még az iratora tág mezejére ’s könyvekbe is áttenni ’s velők a’ közönséget ámítani; minek következése lett, hogy sok, ki e’ nemzetet nem eléggé ismeri, való adatok gyanánt vette a’ sok tyradát ’s azoknak hitelt adtak. De hogy az olvasó közönség annyival inkább meggyőződjék az oláhokat jellemző közlemények balságáról ’s alaptalanságáról, egy nagy tekintélyű írónak, Schwartner Márton néhai pesti közállománytani oktató, különben ugyan sok tekintetben igen jeles művéből idézek egy kevesecskét. A’ derék oktató az oláhokról igy ír általában a’ többi között. Méltó az oláhra figyelmezni kunyhójában vagy szilvájában, vagy kukoricza kertjében, miként gyönyörködik ő ott kinyujtasva a’ földön azon még meleg ételben , mellyet kukuricza lisztből épen most sütött a’ felesége tepsében , avagy kezében tartva pálinkáját, egy tökhéjban, miként osztozik Caesar és Trajan tetteiben , melly keveset aggódik a’jövendőröl, és az egész háznépre és rendtartásra való gond egyedül a’ dologban elfáradhat ’s magukat ön mesterségük ,altal különféle módon föl ékesítő oláhnőkre van hagyva. Es ime kegyes olvasó, csak itt mennyi a’ botlás, és pedig ezt, mind általányosan az egész magyar és erdélyhoni oláhokról mondja az emlitett oktató, ki a’ Bánságba tett egy kirándulást. Tehát szerinte valamennyi oláh lakik Magyar-’s Erdélyországban (mert igy kell érteni, miután általányosan szól) az szilvásában, kukuricza kertjében málét eszik (?) ’s pálinkáját tökhéjból (és legtöbb helyi üvegből ?) issza és semmit nem dolgozva lopja az isten adta drága napot?! Bizony bizony nem ártott volna derék oktatónak , a’ bihar- szatmár- Szabolcs ’s a’t. megyei oláhokat is megismerni. De ő több szarvashibát követett, midőn az oláhok jellemét adni akarta, mellyeket egy névtelen illy czimü műben. ,,Észrevételek. Schwartner Márton ur Magyarország statistikájában az oláhokról tett jegyzékre“ megszámult és megigazított. És ha olly jeles elméjű’s éles itéletü férfiú is illy tetemes hibákat követett el, micsoda aztán, ha más gyönge agyú ’s beteges itélőtehetséggel biró irócska borzasztón hibázott ? De különben is az oláh nemzetnek hű jellemrajzát adni , legnehezebb föladat. Majd minden falu lakosinak más más szokásaik vannak, melyekhez ők legbővebben ragaszkodást,, 's melyeknek a tanulhatására huzamos, idő s bő tapasztalás kívántatik, pedig ezeket, jellemrajzot készíteni akarónak kitanulni’s tudni okvetlenül szükséges , mert ezek a’ tökéletes jellemrajz alkatrészei. De lássuk már most az oláhság hiányait, mellyet mes annyiszor említettek némelly tudósító urak, míg valóságot okok kipuhatolásával magukat nem igen sokat fárasztották; ezek között első. Az oláhság tudatlan ; mi fájdalom való, erről a’ Pesti Hírlap 168 számú vezérczikk. Írója mondja „hogy az oláhoknak a’ hosszú nyomatás ideje alatt el kelle törpülniök, hogy ama jeles tulajdonságoknak, mellyeket bennük kivált, ott hol egy kissé jobb helyzettel bírnak, még most is tapasztalhatni, jobbára el kelle tompulniok ; hogy az oláh köznép minden magasb erkölcsi és szellemi kifejletség nélkül , azon örömökért, mellyeket életében föl nem talál , ama jólétért mellyet nekie a’ polgári társaság nem nyújt, vallásában, és egy eleven, de műveletlenségénél fogva csak torzképeket alkotni tudó nép a’ phantasia babonás játékában kérése pótlást, ’s hogy illy körülmények közt elbutulásnak ’s elme szegénységnek kelle következni, úgy hisszük könnyen átlátható; és ez oka, hogy az oláhok iránti előítéletek olly átalányosak, ámbár meg kellene gondolnunk, hogy azon helyzeteket, mellyek azon előítéleteket előidézék , maga a’ nemesség teremtette.“ De annak , hogy az oláhok mindekkorig sem birtak a’ tudatlanság tömkelegéből kieviczkelni,helyes okát kívánván adni, szükség visszatérnem egészen 1514 évre, midőn a’ földművelő néposztály mind a’ két hazában örökös szolgaságra kárhoztattatok melly alatt M. Teréziáig nyögött. Azonban egy nemzet szolgasága sem volt olly nyomasztó, mint az oláhoké; vérfagylaló tényeket hallottam elbeszélni múlt időből, de én nem akarom a’ behegedt sebeket föltépni, fátyolt vonok a’ múltakra ’s alulni hagyom a’ történteket, különben is uj ’s kedvesebb életet él már a’ földmivelő néposztály is. Annyit azonban szükségesnek vélek megemlíteni, hogy az oláhok egész 1697ig görög n. egy. vallásunk leven, a’ magyar ’s erdélyhoni alkotvány sánczaiból