Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-01-14 / 4. szám
14 mindegy, akárminek czímet is gr. Széchényi Istvánomért meg vagyok győződve , hogy sajtót és kárhoztatod tőle nem érdemlettem; és mivel még is ezzel tetézett, én e’ dologgal nem sokat törődöm , mivel az én belátásom szerint általában véve mindenütt, de különösen a’ sajtó mezején, csak okok hiányában, vagy legfölebb okok mellettével mondatnak gorombaságok. — Azt azonban kétségtelennek tartom, hogy a’ gróf ur csak ugyan kelleténél többet engedett meg magának a’ kifejezésekben. És végtére drága gróf úr! ha én, Márion, történetesen fiatal ember volnék, ki azonban mind e’ mellett nem hebehurgyán , hanem nyugodtan,’s ném a’ tárgytól eltérően, indulatosan , hanem komolyan, ’s egyedül a’ dologhoz szólva,’s mint a’ gróf úr maga is kegyes volt megjegyezni, „mézzel’s bizonyos udvarisággal“ vettem fel a’Társalkodó 77ik számában a’ tárgyat; holott a’ gróf, nekem adott feleletében , mind a’mellett, hogy ön már meglett férfiú , mint maga is mondja , „kevés udvarisággal“ , 's mint valamelly ifjú, ,,a’ régi iskolából“ szenvedélyesen és türelmetlenül ránczigálta meg személyemet, nem mondhatnám el rólunk gr. Széchenyi István, hogy „felcseréltettek a’ szerepek“? Márton. (Folyt. köv.) A’ becsületről az Egyesilt Statusokban ’s demokrata társaságokban. , (Vége.) Az amerikaiak nem kevésbbé önkényszerinti osztályozást tesznek a’ vétkek között is. Vannak a’ közönséges okosság és az emberi nemzet általános lelkiösmérete által kárhoztatott bizonyos hajlandóságok, mellyek az amerikai társaság különös és ideigleni szükségeivel összeférnek, azokat ez csak gyengén roszalja, sőt néha dicséri is; például hozom fel jelesen a’ gazdagság nagy szeretetét ’s azzal együtt járó mellékes hajlamokat. Az amerikainak, hogy ama roppant, lakatlan földet, mellyet bir, felszánthassa, termékenynyé tehesse ’s általakithassa, egy hatalmas szenvedély mindennapi segítségére van szüksége; e’ szenvedély nem lehet más , mint a’ gazdagság szeretete ; a’ gazdagság iránti szenvedély tehát Amerikában nem gyalázatos, és csak a’ nyilványos rend által számára kijelölt határokat át ne lépje, még becsültetik is. Az amerikai nemes és tiszteletre méltó nagyravágyásnak híja azt, mit apáink a középkorban szolgai kíváncsiságnak neveztek, úgy szintén ő vak és szilaj dühnek mondja azon hóditó buzgalmat ’s hadakozó szeszélyt, mellyek ez utóbbiakat mindennap uj harczokba keverték volt.Az Egyesült-Statusokban a’ szerencsék könnyen alászállnak és fölemelkednek. Az ország határtalan ’s teljes kimerithetlen segédforrásokkal. A’ nép egy növésben levő lénynek minden szükségeivel és vágyaival bir, ’s mindig több javakkal van körülvéve mintsem a’ mennyit megszerezhet. Egy illy népnél nem néhány egyednek csak hamar helyrehozható bukásától kell félni, hanem az egésznek munkatlanságától ’s elpushálásától. Sebes elehaladásának , erejének ’s nagyságának legfőbb oka az iparbeli vállalatok körűl kimutatott vakmerőségben fekszik. A rá nézve az ipar ollyan, mint egy nagy sorsjáték, mellyben egy két ember mindennap veszt, de a’ status szüntelen nyer; egy illy népnek tehát jó szemmel kell nézni, jőt becsülni az iparbeli merészséget. Immár minden merész vállalat koczkáztatja szerencséjét annak, ki magát rászánja ’s mind azokét is, kik benne bizodalmakat helyeztetik. Az amerikaiak, kik a’ kereskedésbeli vakmerőségből némi erényt csinálnak, semmi esetben sem illethetnék szégyennel a’ vakmerőket. Innét van az,hogy az Egyesült-Statusokban olly kursos engedékenységgel viseltetnek a’megbukott kereskedők iránt, az ilyenek becsülete semmit nem szenved efféle eset által. E’ részben az amerikaiak különböznek nemcsak az európai népektől, hanem minden korunkbeli kereskedő nemzetektől is, valamint helyzetük és szükségeiknél fogva sem hasonlitnak egyikhez is. Amerikában , a’ világ egyéb részeiben ismeretlen szigorúsággal fenyitnek minden ollyas vétket, mellyek a’ tiszta erkölcsöket megvesztegetni ’s a’ házassági kötést megrontani szokták. Ez, első tekintetre, különösen ellenkezni látszik azon türelmességgel, mellyet ott egyéb pontokban mutatnak. Az ember megütközik , midőn ugyanazon egy népnél olly tág és egyszersmind olly szigorú erkölcstant talál. E’ dolgok nem épen olly megegyeztethetlenek, mint gondolnék. A’ közvélemény az Egyesült Statusokban csak gyengén korlátozza a’ gazdagság szeretetét, melly a’ nemzet iparbeli nagyságára szolgál; de különösen kárhoztatja a’rész erkölcsüket, mint a’ mellyek az emberi lelkeket a’ jóllét keresésétől elfogják , ’s a’ család belső rendét, mi az ügyek sikerére olly szükséges , megzavarják. Az amerikaiak tehát, hogy ön feleiktől becsültessenek, kénytelenek szabályos szokások alá vetni magokat. Ez értelemben azt mondhatni , hogy ők a’ becsületet a’ tiszta életben helyeztetik. Az amerikai becsület egy pontban megegyezik az európai régi becsülettel. Az a’ bátorságot az erények közt első helyre teszi ’s belőle az emberre nézve legnagyobb erkölcsi szükséget formál; hanem a’bátorságot nem ugyanazon szempontból tekinti. Az Egyesült-Statusokban a’hadi bátorság kevésre becsültetik; mit ott leginkább ismernek ’s legtöbbre becsülnek, az azon bátorság, melly az óczeán dühöngéseivel szembeszáll,csakhogy hamarább révbe érhessen, melly a’puszta ínségeit ’s a’ minden ínségnél kegyetlenebb magányosságot panasz nélkül elviseli; azon bátorság, melly a’ keservesen gyűjtött szerencsének rögtöni felfordulása iránt csaknem érzéketlen , ’s melly legott uj erőt ad únnak szerzésére. Az illy bátorság szükséges főképen az amerikai társaság fentartására, ’s az illyen becsültetik és dicsértetik főképen általa. Azt mutatni az embernek, hogy ezzel nem bir , annyi volna , mint magát megbecstelenitni. Találtam még egy vonásra: ez egészen kézzel foghatóvá teendi az e’ fejezetbeli eszmét. Egy olly demokrata társaságban, minő az Egyesült Statusoké, hol a’ szerencsék csekélyek ’s részúl biztosittatvák, minden ember munkálkodik ’s munka által érhetni el mindent. Ez a’ becsület pontján egy fordítást tett és a’ henyeség ellen intézte azt. Találtam néha Amerikában gazdag fiatal emberekre, kik természetüknél fogva minden fáradságos igyekezetnek ellenségei voltak ’s kik mégis kénytelenittettek valami életmódot választani. Természetük, szerencséjük megengedte, hogy henyélők legyenek;a’közvélemény hatalmasan tiltotta ezt nekik ’s ennek engedelmeskedniük kellett. Ellenben gyakran láttam európai nemzeteknél, hol még az aristokratia küzd az őt elragadó ár ellen, láttam mondom embereket, kiket szükségeik és vágyaik szüntelen ösztökéltek minde’ mellett hivalkodásban maradni, csak hogy feleiknél becsületüket el ne veszítsék ’s magokat inkább az unalomnak és szorultságnak áldozni, mintsem a’ munkának. Ki nem vesz e’ két ellenkező köteleztetésben két különböző szabályt észre, mellyeknek még is mind egyike, mind másika, a’ becsületből veszi eredetét? Az, mit apáink föntebb értelemben becsületnek neveztek , igazán szólván, nem volt egyéb, mint annak egyik alakja. Némi nevet adtak annak, a’ mi csak faj volt. A’ becsület tehát feltaláltatik demokrata századokban is, valamint aristokrata időkben. De nem nehéz megmutatni, hogy amazokban más ábrázatot tüntet elő.Ott rendszabásai nemcsak különbözők, de kevésbbé számosak is ’s meglátjuk hogy törv, lágyabban tartatnak meg.Egy felekezet mindig sajátságosabb helyzetben van, mintsem egy nép. Nincs kivételesebb dolog a’ világon egy olly kis társaságnál, melly mindig ugyanazon családokból van szerkesztve , mint például a’ középkorbeli aristokratia ’s mellynek czélja: kizárólag ’s