Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-01-14 / 4. szám

14 mindegy, akárminek czímet is gr. Széchényi Istvánomért meg vagyok győződve , hogy sajtót és kárhoztatod tőle nem érdemlettem; és mivel még is ezzel tetézett, én e’ dologgal nem sokat törődöm , mivel az én belátásom sze­rint általában véve mindenütt, de különösen a’ sajtó me­zején, csak okok hi­ányában, vagy legfölebb okok mel­­lettével mondatnak gorombaságok. — Azt azonban két­ségtelennek tartom, hogy a’ gróf ur csak ugyan kelleténél többet engedett meg magának a’ kifejezésekben. És végtére drága gróf úr! ha én, Márion, történetesen fiatal ember volnék, ki azonban mind e’ mellett nem he­behurgyán , hanem nyugodtan,’s ném a’ tárgytól eltérően, indulatosan , hanem komolyan, ’s egyedül a’ dologhoz szólva,’s mint a’ gróf úr maga is kegyes volt megjegyez­ni, „mézzel’s bizonyos udvarisággal“ vettem fel a’Tár­salkodó 77ik számában a’ tárgyat; holott a’ gróf, nekem adott feleletében , mind a’mellett, hogy ön már meglett férfiú , mint maga is mondja , „kevés udvarisággal“ , 's mint valamelly ifjú, ,,a’ régi iskolából“ szenvedélyesen és türelmetlenül ránczigálta meg személyemet, nem mond­hatná­m el rólunk gr. Széchenyi István, hogy „felcserél­tettek a’ szerepek“? Márton. (Folyt. kö­v.) A’ becsületről az Egyesi­lt­ Statusok­­ban ’s demokrata társaságokban. , (Vége.) Az amerikaiak nem kevésbbé önkényszerinti osztályo­zást tesznek a’ vétkek között is. Vannak a’ közönséges okosság és az emberi nemzet általán­os lelkiösmérete ál­tal kárhoztatott bizonyos hajlandóságok, mellyek az ame­rikai társaság különös és ideigleni szükségeivel össze­férnek, azokat ez csak gyengén roszalja, sőt néha dicséri is; például hozom fel jelesen a’ gazdagság nagy szeretetét ’s azzal együtt járó mellékes hajlamokat. Az amerikainak, hogy ama roppant, lakatlan földet, mellyet bir, felszánt­hassa, termékenynyé tehesse ’s általakithassa, egy hatal­mas szenvedély mindennapi segítségére van szüksége; e’ szenvedély nem lehet más , mint a’ gazdagság szeretete ; a’ gazdagság iránti szenvedély tehát Amerikában nem gya­lázatos, és csak a’ nyilványos rend által számára kijelölt határokat át ne lépje, még becsültetik is. Az amerikai ne­mes és tiszteletre méltó nagyravágyásnak híja azt, mit apáink a középkorban szolgai kíváncsiságnak neveztek, úgy szintén ő vak és szilaj dühnek mondja azon hóditó buz­galmat ’s hadakozó szeszélyt, mellyek ez utóbbiakat min­dennap uj harczokba keverték volt.Az Egyesült-Statusok­ban a’ szerencsék könnyen alászállnak és fölemelkednek. Az ország határtalan ’s teljes kimerithetlen segédforrások­kal. A’ nép egy növésben levő lénynek minden szüksé­geivel és vágyaival bir, ’s mindig több javakkal van kö­rülvéve mintsem a’ mennyit megszerezhet. Egy illy népnél nem néhány egyednek csak hamar helyrehozható bukásától kell félni, hanem az egésznek munkatlanságától ’s elpus­hálásától. Sebes elehaladásának , erejének ’s nagyságá­­nak legfőbb oka az iparbeli vállalatok körűl kimutatott vak­merőségben fekszik. A rá nézve az ipar ollyan, mint egy nagy sorsjáték, mellyben egy két ember mindennap veszt, de a’ status szüntelen nyer; egy illy népnek tehát jó szem­mel kell nézni, jőt becsülni az iparbeli merészséget. Im­már minden merész vállalat koczkáztatja szerencséjét an­nak, ki magát rászánja ’s mind azokét is, kik benne bi­­zo­dal­makat helyeztetik. Az amerikaiak, kik a’ kereske­­désbeli vakmerőségből némi erényt csinálnak, semmi esetben sem illethetnék szégyennel a’ vak­merőket. Innét van az,hogy az Egyesült-Statusokban olly kursos engedékenységgel viseltetnek a’megbukott keres­kedők iránt, az ilyenek becsülete semmit nem szenved ef­féle eset által. E’ részben az amerikaiak különböznek nem­csak az európai népektől, hanem minden korunkbeli ke­reskedő nemzetektől is, valamint helyzetük­ és szüksé­geiknél fogva sem hasonlitnak egyikhez is. Amerikában , a’ világ egyéb részeiben ismeretlen szigorúsággal fenyit­­nek minden ollyas vétket, mellyek a’ tiszta erkölcsöket megvesztegetni ’s a’ házassági kötést megrontani szokták. Ez, első tekintetre, különösen ellenkezni látszik azon tü­­relmességgel, mellyet ott egyéb pontokban mutatnak. Az ember megütközik , midőn ugyanazon egy népnél olly tág és egyszersmind olly szigorú erkölcstant talál. E’ dolgok nem épen olly megegyeztethetlenek, mint gondolnék. A’ közvélemény az Egyesült­ Statusokban csak gyengén kor­­látozza a’ gazdagság szeretetét, m­elly a’ nemzet iparbeli nagyságára szolgál; de különösen kárhoztatja a’rész erköl­csüket, mint a’ mellyek az emberi lelkeket a’ jóllét kere­sésétől elfogják , ’s a’ család belső rendét, mi az ügyek sikerére olly szükséges , megzavarják. Az amerikaiak te­hát, hogy ön feleiktől becsültessenek, kénytelenek szabá­lyos szokások alá vetni magokat. Ez értelemben azt mond­hatni , hogy ők a’ becsületet a’ tiszta életben helyeztetik. Az amerikai becsület egy pontban megegyezik az euró­pai régi becsülettel. Az a’ bátorságot az erények közt el­ső helyre teszi ’s belőle az emberre nézve legnagyobb erkölcsi szükséget formál; hanem a’bátorságot nem ugyan­azon szempontból tekinti. Az Egyesült-Statusokban a’hadi bátorság kevésre becsültetik; mit ott leginkább ismernek ’s legtöbbre becsülnek, az azon bátorság, melly az óczeán dü­höngéseivel szembeszáll,csakhogy hamarább révbe érhessen, melly a’puszta ínségeit ’s a’ minden ínségnél kegyetlenebb magányosságot panasz nélkül elviseli; azon bátorság, melly a’ keservesen gyűjtött szerencsének rögtöni felfordulása iránt csaknem érzéketlen , ’s melly legott uj erőt ad ún­nak szerzésére. Az illy bátorság szükséges főképen az amerikai társaság fentartására, ’s az illyen becsültetik és dicsértetik főképen általa. Azt mutatni az embernek, hogy ezzel nem bir , annyi volna , mint magát megbecstelenit­­ni. Találtam még egy vonásra: ez egészen kézzel fog­hatóvá teendi az e’ fejezetbeli eszmét. Egy olly demokrata társaságban, minő az Egyesült­ Statusoké, hol a’ sze­rencsék csekélyek ’s részúl biztosittatvák, minden ember munkálkodik ’s munka által érhetni el mindent. Ez a’ be­csület pontján egy fordítást tett és a’ henyeség ellen in­tézte azt. Találtam néha Amerikában gazdag fiatal em­berekre, kik természetüknél fogva minden fáradságos i­­gyekezetnek ellenségei voltak ’s kik mégis kénytelenittet­­tek valami életmódot választani. Természetük, szerencsé­jük megengedte, hogy henyélők legyenek;­­a’közvélemény hatalmasan tiltotta ezt nekik ’s ennek engedelmeskedniük kellett. Ellenben gyakran láttam európai nemzeteknél, hol még az aristokratia küzd az őt elragadó ár ellen, láttam mondom embereket, kiket szükségeik és vágyaik szünte­len ösztökéltek mind­e’ mellett hivalkodásban maradni, csak hogy feleiknél becsületüket el ne veszítsék ’s magokat in­­kább az unalomnak és szorultságnak áldozni, mintsem a’ munkának. Ki nem vesz e’ két ellenkező köteleztetésben két különböző szabályt észre, mellyeknek még is mind egyike, mind másika, a’ becsületből veszi eredetét? Az, mit apáink föntebb értelemben becsületnek neveztek , iga­zán szólván, nem volt egyéb, mint annak egyik alakja. Némi nevet adtak annak, a’ mi csak faj volt. A’ becsület tehát feltaláltatik demokrata századokban is, valamint ari­­stokrata időkben. De nem nehéz megmutatni, hogy ama­zokban más ábrázatot tüntet elő.Ott rendszabásai nemcsak különbözők, de kevésbbé számosak is ’s meglátjuk hogy törv, lágyabban tartatnak meg.Egy felekezet mindig sajátságosabb helyzetben van, mintsem egy nép. Nincs kivételese­bb do­log a’ világon egy olly kis társaságnál, melly mindig u­­gyanaz­on családokból van szerkesztve , mint például a’ középkorbeli aristokratia ’s mellynek czélja: kizárólag ’s

Next