Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-05-30 / 43. szám

tár orvos ; a’ tótok közt több az koptár mint a’ magyarok közt a’ németeknél legkevesebb ; az oláhok kuruzsolásra sem erettek; még ott a’ vámpir elűzetésén kívül, m­elly­­nek minden betegséget és minden szerencsétlenséget tu­­lajdonitnak , természeti gyógyszereket csak igen gyéren használnak. (Oláhországban, Erdély ’s Bánság egy ré­szében a’ vampir , náluk moroi, alatt megholt embert ér­tenek , ki természet fölötti ördöngös hatalmánál fogvást legközelebb rokonát lepi meg, ’s annak vérit mind addig szíja, migaz vagy szintén elhal, v. migazon eszközök nem használtatnak, mellyek a’ vámpírt minden további hatalmától megfosztják. Azon eszközökről, mellyek a’ vámpir meg­­zaboláztatására használtatnak’s mellyek a’ legotrorabább ba­­jbonaságot tanúsítják, itt szólni nem szándékom. Annak megitélhetésére szükség , hogy ezen erkölcsileg elha­nyagolt és tudatlan népfajnak mind vallását mind gondol­kozás- és életmódját közelebbről ismerjük. —­ Ott hol gyógyszertárak és fűszerkereskedések vannak, szinte na­gyobb kiterjedésben űzetik a’ kontárorvoslás, mint ott, hol azok még hiányzanak.— A’ protestánsok hajlandóbbak a’ természeti, a’ katholicusok ellenben termé­­s­z­e­t-fölötti gyógymódokhoz ; ’s azért amazoknál több a’ durvább, ezeknél ellenben számosabb a’ finomabb ku­­ruzsolás. Várjon seborvosokat, kik hitök ellen ’s felha­­talmaztatásuk daczára nem külső hanem majd kirekesztő­­leg belső gyógygyakorlatot űznek, a’ kuruzsolókhoz szá­mítsam é­s mint azt Németországban kétség kívül tennék. Azt, egy részről tekintetbe vévén a’ seborvosoknak ha­zánkban sokoldalú tudományos miveltségüket , más rész­ről azon bő alkalmat, miszerint magukat a’ belorvoslásban is orvosi karunknál gyakorolhatják, mint meggyőződésem és tapasztalásom ellenit állítani nem bátorkodom. Ámbár el nem titkolhatom azon óhajtásomat, hogy bár meg jőne már valahára azon várva várt idő , hol a’ seborvosok is ugyanazon természeti ’s orvosi tudományokat és szintén olly kiterjedésben tanulhatnak, mint azokat az orvos-nö­vendékek tanulják; bár megérkeznék azon óhajtva várt idő, mellyben az orvosok és sebészek közti, úgy is már csak ideális közfal leromboltatnék ; szűnjék meg köztünk a­ rang-különbség, és megszünendik sok viszálkodás, szám­talan súrlódás. De mint mindenütt, úgy itt is még sok a’ teendő hazánkban. A’ borbélyokat, ezen az egész or­vosi személyzet lealacsonyító függelékét, mint a’ sebé­szek köpönyege alatt szabadon kuruzsolókat, a’ hajfodrá­szok közé, mint azt a’ dicső József császár tévé , sorol­nám ’s helyettük inkább tanult betegápolókat óhajtanék. E’ gyakori és felette ártalmas kuruzsolásnak fötényezőji ha­zánkban egy részről a’ tudatlanság és az abból származó bizalmatlanság az orvosok iránt, más részről a’ nyomasz­tó szegénység, amelly nem engedi hogy drága orvosi sze­rekért, mellyeknek hatásáról még kétkedik is, utolsó fil­lérét adhassa.­ Mellyen vélekedésem szerint úgy segít­hetnénk, ha e’ részben is a’ népiskolákban templomokban és a’ népkönyvekben, minek főképen a’ Naptárak , balvé­leményében felvilágosittatnék, és ha a’ szegényekért kö­zös pénztárakból, mint azt például Békés Bihar és Arad­­megyék teszik, fizetnének; és ha minden kontárkodót, mint a’dologhoz nem értőt’s a’beteg életét veszélyeztetőt, min­den további kuruzsolástól szigorú büntetés alatt eltil­tanánk.Melly szigorú rendszabálytól is csak úgy várhat­nánk hasznos gyümölcsöket, ha — ’s ezt különös figyelmébe ajánlom a’ nyájas olvasónak — nemcsak a’ gyógyszeré­szeket , hanem különösen a’ fűszerárusokat is mind azon szerek eladhatásától eltiltanék,mellyek gyógyszerne­vezett alatt ismertetnek ’s mellyek egyedül orvoslás vé­gett használtatnak. Igaz ugyan, hogy nem könnyű munka a’ gyógyszereket a’ fűszerektől — Spezerer — elválasztani, de ép azért lenne szükség minden szerárusnak mind azon szert kijegyezni, mellye­nt a’ nemorvos egészségének koczkáztatása nélkül biz­ton nem használhat. Szomoritó dolog, midőn a’ szegény tu­datlan ember kezében a’ legmerészb gyógyszereket lát­juk; szomoritó valóban, midőn halljuk, hogy némelly tu­datlan v. lelkiismeretlen fűszerész a’leghatályosabb gyógy­szereket csak amúgy könnyedén árulgatja.— Bátran me­rem végtére állítani, hogy a’ kuruzsolás hazánkban éven­ként bár mellyik pusztító járványnál is több áldozatot kí­ván , mellyet megszüntetni mindazoknak , kiknek hatal­mukban áll, kik az igazság, szabadság és életünknek fö­­őrjei, szent kötelességök lenne.­­.Csabán Schlotterbeck Pál dr. A’ fekete hölgy. (Német beszély.) (Folyt.) A’ fiatal nemes legnagyobb ingerültségben maradt el. Margit nyugalma ’s közönyössége, elfogulatlan beszé­de , butlan vidorsága fölöttébb felbősziték őt. ,Vajha soha ne léptem volna e’ földre !4 mormogá. .. engem nem szeret, benne nincs szív, nincs érzemény. Mit kívánhat tőlem? Mit jelentsen az? Vagy mi titok rejlik ez alatt?"* Eltökéletlenül járt fel ’s alá. ,Tán iskolás gyermekként vizsgáltassam magamat­, boszosan kiálta végtére , ,hogy gunynyal haza küldessem ? Megvallám neki forró szerel­memet ’só — o! én bolond, mit reménytek még. El! el! Megfogta a’ kilincset, de sóhajtva újra elereszté azt.— ,Nem tehetem­, úgymond, ,tenni nem akarom. Mi tévé szemét olly fénylőnek, ’s tekintetét olly gyöngédnek , ha néma’ szerelem? Mi nemesül, szépen és fönségesen állt atyja képe előtt, o! Margit, a­ megvizsgáltatástól én nem tartok. Éretted m­ident, mindent megteszek!4—Egy ajtó zörejre felvidult arczczal fordult meg, .Itt vagyok , mint lennem kell bizalomteljes, jó és szelíd, kiálta, de azon perezben kezeit lekonyitá, vonalaiból a’ vidorság eltűnt, mellyek rögtön dühig fölhevítve ’s komorak lőnek , mert Margit helyett az idegen , fiatal ember zöld öltözetben , sötét fürtökkel,’s kezében virágfüzérrel állt előtte. Néhány perczig némán szemlélék mindketten egymást, azután a’ gróf szólt : ,Nem csalatkozom , ismerem önt; — hogyan jő ön e’ helyre? kicsoda ön?‘ ’S kezével rögtön vad hév­vel ütve homlokára ,kiált: ,Borzasztó sors, ha az lehet­séges volna ! Ki volt amaz éji viadalunknál? Vallja meg ön, ördög és pokol ! Feleljen vagy kezemtől hal meg ön.‘ —,,Önnek válaszolni nincs jogom'4 viszonta a’másik.— „Mérsékelje ön , Herfurt gr. ur, szenvedélyét ’s ha ké­pes engen­ nyugottan kihallgatni —44 .Előbb az egyiket a félbenszakitá őt Herfurt. ,Ön megigéré, hogy nevét, ha ismét találkozunk, megmondja ’s felvilágosítást adand.— Önt én sokáig keresem hasztalanul, önnek azonban tet­szett magát megtalálni nem hagynia­ — ,,’S nos ?44 szólt a’ fiatal férfi, midőn Herfurt hozzá közel lépett. — ,El nem eresztem önt addig, m­ig megtudom, kicsoda ön, mig gyűlölet nyomadékával téve hozzá , ,számolásomat önn­el ki nem egyenlitém.4 — „Sajnálom4' viszonzá az idegen , „miszerint vallomásomat azon nyilatkozattal vagyok kény­telen elkezdeni , hogy a’ születés vaksorsa nekem nemesi oklevelet nem adott44—.E’ szerint engem ön megcsalt!4 kiáltott a’ gróf. Sötét pir fedé a’ fiatal férfi halvány ar­­czát. Haragját nagy erőködéssel győzte le­ „Kérdje ön meg önmagát,44 szóla, ,,e’ csalással nem tartóztatám é­ppen önt ’s társait viszsza egy rész ’s erőszakos tettől, mellyre én csak pirulva emlékeznék viszsza „Én pedig,44 hangnyomattal folytatá, „becsületemet ’s a’ védelmem alatt volt hölgy becsületét drágán, tán éltemmel ’s övével, ad­tam volna el. Helyzetem mértékét illeszsze ön magára; mi jó­tékony volna reám nézve, ha ön érezné a’ mit én, ha ön nekem békejobbot nyújtana ’s megengedné barátságát keresnem." Herfurt hangosan felkaczagott, de kaczaja haragos, meg­vető volt. ,Becsületemre mondom­, kiálta, „e’ vakmerőség

Next