Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-05-30 / 43. szám
tár orvos ; a’ tótok közt több az koptár mint a’ magyarok közt a’ németeknél legkevesebb ; az oláhok kuruzsolásra sem erettek; még ott a’ vámpir elűzetésén kívül, mellynek minden betegséget és minden szerencsétlenséget tulajdonitnak , természeti gyógyszereket csak igen gyéren használnak. (Oláhországban, Erdély ’s Bánság egy részében a’ vampir , náluk moroi, alatt megholt embert értenek , ki természet fölötti ördöngös hatalmánál fogvást legközelebb rokonát lepi meg, ’s annak vérit mind addig szíja, migaz vagy szintén elhal, v. migazon eszközök nem használtatnak, mellyek a’ vámpírt minden további hatalmától megfosztják. Azon eszközökről, mellyek a’ vámpir megzaboláztatására használtatnak’s mellyek a’ legotrorabább bajbonaságot tanúsítják, itt szólni nem szándékom. Annak megitélhetésére szükség , hogy ezen erkölcsileg elhanyagolt és tudatlan népfajnak mind vallását mind gondolkozás- és életmódját közelebbről ismerjük. — Ott hol gyógyszertárak és fűszerkereskedések vannak, szinte nagyobb kiterjedésben űzetik a’ kontárorvoslás, mint ott, hol azok még hiányzanak.— A’ protestánsok hajlandóbbak a’ természeti, a’ katholicusok ellenben természet-fölötti gyógymódokhoz ; ’s azért amazoknál több a’ durvább, ezeknél ellenben számosabb a’ finomabb kuruzsolás. Várjon seborvosokat, kik hitök ellen ’s felhatalmaztatásuk daczára nem külső hanem majd kirekesztőleg belső gyógygyakorlatot űznek, a’ kuruzsolókhoz számítsam és mint azt Németországban kétség kívül tennék. Azt, egy részről tekintetbe vévén a’ seborvosoknak hazánkban sokoldalú tudományos miveltségüket , más részről azon bő alkalmat, miszerint magukat a’ belorvoslásban is orvosi karunknál gyakorolhatják, mint meggyőződésem és tapasztalásom ellenit állítani nem bátorkodom. Ámbár el nem titkolhatom azon óhajtásomat, hogy bár meg jőne már valahára azon várva várt idő , hol a’ seborvosok is ugyanazon természeti ’s orvosi tudományokat és szintén olly kiterjedésben tanulhatnak, mint azokat az orvos-növendékek tanulják; bár megérkeznék azon óhajtva várt idő, mellyben az orvosok és sebészek közti, úgy is már csak ideális közfal leromboltatnék ; szűnjék meg köztünk a rang-különbség, és megszünendik sok viszálkodás, számtalan súrlódás. De mint mindenütt, úgy itt is még sok a’ teendő hazánkban. A’ borbélyokat, ezen az egész orvosi személyzet lealacsonyító függelékét, mint a’ sebészek köpönyege alatt szabadon kuruzsolókat, a’ hajfodrászok közé, mint azt a’ dicső József császár tévé , sorolnám ’s helyettük inkább tanult betegápolókat óhajtanék. E’ gyakori és felette ártalmas kuruzsolásnak fötényezőji hazánkban egy részről a’ tudatlanság és az abból származó bizalmatlanság az orvosok iránt, más részről a’ nyomasztó szegénység, amelly nem engedi hogy drága orvosi szerekért, mellyeknek hatásáról még kétkedik is, utolsó fillérét adhassa. Mellyen vélekedésem szerint úgy segíthetnénk, ha e’ részben is a’ népiskolákban templomokban és a’ népkönyvekben, minek főképen a’ Naptárak , balvéleményében felvilágosittatnék, és ha a’ szegényekért közös pénztárakból, mint azt például Békés Bihar és Aradmegyék teszik, fizetnének; és ha minden kontárkodót, mint a’dologhoz nem értőt’s a’beteg életét veszélyeztetőt, minden további kuruzsolástól szigorú büntetés alatt eltiltanánk.Melly szigorú rendszabálytól is csak úgy várhatnánk hasznos gyümölcsöket, ha — ’s ezt különös figyelmébe ajánlom a’ nyájas olvasónak — nemcsak a’ gyógyszerészeket , hanem különösen a’ fűszerárusokat is mind azon szerek eladhatásától eltiltanék,mellyek gyógyszernevezett alatt ismertetnek ’s mellyek egyedül orvoslás végett használtatnak. Igaz ugyan, hogy nem könnyű munka a’ gyógyszereket a’ fűszerektől — Spezerer — elválasztani, de ép azért lenne szükség minden szerárusnak mind azon szert kijegyezni, mellyent a’ nemorvos egészségének koczkáztatása nélkül bizton nem használhat. Szomoritó dolog, midőn a’ szegény tudatlan ember kezében a’ legmerészb gyógyszereket látjuk; szomoritó valóban, midőn halljuk, hogy némelly tudatlan v. lelkiismeretlen fűszerész a’leghatályosabb gyógyszereket csak amúgy könnyedén árulgatja.— Bátran merem végtére állítani, hogy a’ kuruzsolás hazánkban évenként bár mellyik pusztító járványnál is több áldozatot kíván , mellyet megszüntetni mindazoknak , kiknek hatalmukban áll, kik az igazság, szabadság és életünknek föőrjei, szent kötelességök lenne..Csabán Schlotterbeck Pál dr. A’ fekete hölgy. (Német beszély.) (Folyt.) A’ fiatal nemes legnagyobb ingerültségben maradt el. Margit nyugalma ’s közönyössége, elfogulatlan beszéde , butlan vidorsága fölöttébb felbősziték őt. ,Vajha soha ne léptem volna e’ földre !4 mormogá. .. engem nem szeret, benne nincs szív, nincs érzemény. Mit kívánhat tőlem? Mit jelentsen az? Vagy mi titok rejlik ez alatt?"* Eltökéletlenül járt fel ’s alá. ,Tán iskolás gyermekként vizsgáltassam magamat, boszosan kiálta végtére , ,hogy gunynyal haza küldessem ? Megvallám neki forró szerelmemet ’só — o! én bolond, mit reménytek még. El! el! Megfogta a’ kilincset, de sóhajtva újra elereszté azt.— ,Nem tehetem, úgymond, ,tenni nem akarom. Mi tévé szemét olly fénylőnek, ’s tekintetét olly gyöngédnek , ha néma’ szerelem? Mi nemesül, szépen és fönségesen állt atyja képe előtt, o! Margit, a megvizsgáltatástól én nem tartok. Éretted mident, mindent megteszek!4—Egy ajtó zörejre felvidult arczczal fordult meg, .Itt vagyok , mint lennem kell bizalomteljes, jó és szelíd, kiálta, de azon perezben kezeit lekonyitá, vonalaiból a’ vidorság eltűnt, mellyek rögtön dühig fölhevítve ’s komorak lőnek , mert Margit helyett az idegen , fiatal ember zöld öltözetben , sötét fürtökkel,’s kezében virágfüzérrel állt előtte. Néhány perczig némán szemlélék mindketten egymást, azután a’ gróf szólt : ,Nem csalatkozom , ismerem önt; — hogyan jő ön e’ helyre? kicsoda ön?‘ ’S kezével rögtön vad hévvel ütve homlokára ,kiált: ,Borzasztó sors, ha az lehetséges volna ! Ki volt amaz éji viadalunknál? Vallja meg ön, ördög és pokol ! Feleljen vagy kezemtől hal meg ön.‘ —,,Önnek válaszolni nincs jogom'4 viszonta a’másik.— „Mérsékelje ön , Herfurt gr. ur, szenvedélyét ’s ha képes engen nyugottan kihallgatni —44 .Előbb az egyiket a félbenszakitá őt Herfurt. ,Ön megigéré, hogy nevét, ha ismét találkozunk, megmondja ’s felvilágosítást adand.— Önt én sokáig keresem hasztalanul, önnek azonban tetszett magát megtalálni nem hagynia — ,,’S nos ?44 szólt a’ fiatal férfi, midőn Herfurt hozzá közel lépett. — ,El nem eresztem önt addig, mig megtudom, kicsoda ön, mig gyűlölet nyomadékával téve hozzá , ,számolásomat önnel ki nem egyenlitém.4 — „Sajnálom4' viszonzá az idegen , „miszerint vallomásomat azon nyilatkozattal vagyok kénytelen elkezdeni , hogy a’ születés vaksorsa nekem nemesi oklevelet nem adott44—.E’ szerint engem ön megcsalt!4 kiáltott a’ gróf. Sötét pir fedé a’ fiatal férfi halvány arczát. Haragját nagy erőködéssel győzte le „Kérdje ön meg önmagát,44 szóla, ,,e’ csalással nem tartóztatám éppen önt ’s társait viszsza egy rész ’s erőszakos tettől, mellyre én csak pirulva emlékeznék viszsza „Én pedig,44 hangnyomattal folytatá, „becsületemet ’s a’ védelmem alatt volt hölgy becsületét drágán, tán éltemmel ’s övével, adtam volna el. Helyzetem mértékét illeszsze ön magára; mi jótékony volna reám nézve, ha ön érezné a’ mit én, ha ön nekem békejobbot nyújtana ’s megengedné barátságát keresnem." Herfurt hangosan felkaczagott, de kaczaja haragos, megvető volt. ,Becsületemre mondom, kiálta, „e’ vakmerőség