Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-10-10 / 81. szám

tás végett fölkeresett, mivel — komolyan adván elő a’ tárgyat — mint monda Pestmegyében nagy munka a’ bo­­ronálás, szántani lehet négy vagy két ökörrel is, de ki bo­­ronálni jól akar , hatot fogjon be , kérdém miért? mert a’ tövisboronát erősen meg kell terhelni — felfelé — ha azt akarjuk, hogy jól benyomja a’magot a’ földbe; hisz akkor torlásokat okoz—szólék; igen viszonzá , a’ magot össze­torlasztja biz az , de ezt mi elkerülhetlennek tartván , az­zal nem törődünk. Nézzük közelebbről az előadást: hatos fogatú koronámra,melly homokon 71 szélességű,alkalmaztat­va , három kettős fogat lehet belőle. Értekezésem 22. lap­­jában, kifejtésem szerint,egy boronámmal ellátott fogat,kivált homokon , könnyeden beboronálhat napjában 18 holdat; a’ három borona együtt 54 holdat még pedig tökéletesen , nap­jában a’ tövisborona mennyit végez, homoktalan vidéki lé­vén , nem tudom ’s ezt feledem az érintett egyedtől meg­kérdezni; de hogy általjában időt vesztegetve hibásan bo­ronál, az a’fönebbiekből is önként kiviláglik. Már ezen káros , időpazarló­­s kínos boronálás által csak egy uradalomban is — mellynek , mint a’P. NI. 323 disc számában látható 100 töviskoronára van szüksége, milly tö­mérdek marhás nap pazaroltatik el — képzelhető, ’s én bátorkodom állítani, hogy ezek helyett legfölebb 20 rend­beli koronám, könnyeden’s tökéletes munkával felelne meg, a’ fönebbiek által bizonyos veszteséggel végzett munkának és micsoda tartóssági különbséggel ? erre elég legyen en­nyit felelnem : az egyiknek érintkezési része tövis, a’má­siké pedig vas. Hogy pedig boronám a’ m. gazd. egyesü­letnek ezelőtt 20 évveli meghíirdetése után is Pest köze­lében hatos fogattal boronáinak ’s töviskoronáról illy bu­sás megrendelések történnek, az némi közönyösségi jel­nek látszik, ’s nagyainkról olly gondolatot támaszt, mint­ha az egy anya-egyesületi tárnak sem volnának szorgal­mas látogatóji, mert ezt csak látni kell ’s kész a’ meg­győződés. Boronáról, nagyon is mindennapi tárgyról beszélek ; illy csekély tárgygyal roppant — évenkint 14 millió font eredményt szőttem össze : t. ez. olvasó, ezen nincs mit tűnődnünk, kétely-oszlatóul felhozhatom itt a’ mész- vagy téglakemenczében elpazarolt famennyiséget, melly alkal­masabban használtatva, micsoda erőt fejt ki a’ Dunán ’s e­­gyebütt hasonlón az e’tárgyra még inkább illeszthető , töb­bek közt gácsországi határszélek felé lakó honosink — szinte teherszállításra szolgáló ’s eddigelé az első felta­láláskori állapotban maradt idomtalan szerkezetű szekeret, ’s ez, és a’ gőzmozgony közti elég nagy különbséget. Lehet, hogy lesznek, kik saját ügyembeni felszólalá­somon megütközendnek ; ezek ellen védelmem , hogy hely­zetemről meg nem felejtkezőknek , azonnal feltünendhetik e’kielégítő közmondás, szükség törvényt ront. Ha azok, kik már számos évi használatában vannak koronámnak , úgy azok is, kiknek tudomásukra van létezése, hallgat­nak róla: hazám, nagy részben efélék hiánya miatti szo­morú állása keblemen feküven , belső nyugalmam megőr­zése tekintetiből is e’ hazafius kötelességet teljesítenem kelle. . .... . E’ soroknak tehát, egy részről koronám kitűnő sajátsági­­nak köztudomásra juttatása, más részről azon it, mellyen an­nak legsükeresb terjedhetését véltem, felmutatása , egy­szersmind a’ fölebb idézett észrevetelbeli ferde érintés a­­lóli menekülés lévén czélja , ’s mellyet ekkepen megköze­­litettnek vélvén, végzem ezen őszinte óhajtattal, vajha ezen törekvésem által mentül terjedtebb részvétet gerjeszt­hetnék az arra eléggé méltó tárgy iránt. Ungvárt, nyár­utó 27kén 1844. Galambos, mérnök. Rajzolatok­ vidéki élet­ korokból. 1. Hajós a romlott erkölcsi jellem átalakítása. Szom­bathelyen négy évig hitszónokoskodván, első két évben minden vasárnap délelőtt és után, majd csak ünnepeken — rendes hivatalomon kívül a’ megyei börtönben is oktat­ni kelle a’ rabokat. Körülményeim, mellyeket meghitt ba­ráti kezek viszontagságos éltem eseményeivel együtt csak halálom után tudatandnak , 1 másdik évben a’kath. hit keleti táborszemének — missionak — sorába siettetének. Sok volt, mi itthon marasztalt, de százszor több , mi külde. Hu­zamos levél­ csere és csigázó várakozás után a’ konstanti­nápolyi, marianopoli (Azon mellett) és az odesszai lelkészi állomások közül az utolsót választom. Épen búcsúbeszéde­met végzem el a’börtöni kápolnában, midőn egy rab bána­tos kifejezések közt levelet duga kezembe , vérrel vagy vörös festékkel írottat, mellynek tartalma, kihagyván azon helyeket, hol csekély személyemet magasztala, köv. vala: „Tiszt, ur ! Nagy hálával tartozom csak Palesztina leírásá­nak közléséért is , mellyből az érdekesb helyeket magamnak kijegyezhettem. Valóban nem tudomralkint köszöntem, mert, a’ Teremtenek legyen hála, bárhol hozatik is az iratokban elő valami a’ nevezetesbekből: az emlitém sz. földön képzelem lélekben magamat lenni, ’s mintegy édes elragadtatással a­­ma helyen szemlélkedni. Most, a fájdalom, mint érzem szivtájomat, ha az elválás perezét varázslóm képzeletem e­­lé, midőn egy illy, rajtam lelkemben nagyot könyitett jó­tévőmet elindulandót, sőt tán szemeim elől örökre eltávozan­­dót látom. Vérzik szivem, felfakadozának szomorúsággal megtelt vizhólyagi, ’s záporonkint folyának könnyeim , mi­ben nekem enyhét, írt senki nem nyújthat. Mindig olly re­ményben voltama , ’s kértem is istenemet, hogy legalább sza­badulásomig maradhatna e’helyben, ’s óhajték hozzá friss egészséget, mint enmagamnak, az egek urától. ...... De megcsaltál, remény, nem lesz többé Gegem! Isten a’ bizonyságom, hogy sirva iránt ezen soraimat, ’s milly kön­nyen hagyhattam volna sós könycseppeim jelét rajtok! de nem kívánom diszteleniteni, bemázolni úgy is esetlen zava­­rékimat. Milly boldognak érezném magamat, ha vele min­dennap lehetnék ; kész volnék, nem Konstantinápolyira, ha­nem még az aequatoron túl a’délindiai vademberek közé is elkövetni. Nem találhatnám boldogságomat jobban fel, mint ha társaságában lehetnék egy illynek , kinek szavai édes friss tejkint vidámitást adnak az embernek. (itt oktatásom feldicsérésére ömleng ki.) Hosszas nem akarok lenni; ezen­nel mély tisztelettel ’s tőlem kitelhető alázatossággal kö­­nyörgökt egy praedikatioi ajándékkal méltóztassék kielégit­­ni, mellynek első czikkje: „a születestül fogva , a' jó nevelésről sr­. „a* szülőknek gyermekeik iránti, s a’ jó nevelésien Vezető gondjaik 's kötelességeikről; Zik há­zasság 's ennek boldogságáról 4//; ,,Isten és felebaráti szeretéiről 5d. Isten igaz bírósága ’i irgalmasságá­ról­ j­­óik végre ' ..az örök boldogság elnyerhetésének esz­közei, módjai' síitáiról­ szóljon, mellyeket még eltávozta után is , mig élni fogok , mint halhatlanságának igen díszes oszlopát előttem tartandom; de még ha isten rendeléséből ivadékom leend, annál is becsben tartandom. ’S igen mély tisztelettel kérem : kedves, kellemekkel teljes, derék, ifjú Phoenixhez hasonló magyar nyelvünk csinosságával ne ter­heltessék meghinteni, ’s ruházni szavait ’s a t. (Most hall­juk korábbi életének rajzát.) Nekem , ki nagyot veszték , a’ szerencse mintegy szárnyakat látszott kölcsönözni ele­­mentemre , midőn 1828ban már egy év óta, de nem rész végből, egy római kath. kis hölgygyel ,­ földi édenben kép­­zelém magamat; megirigyeltette ezt az ellenállás angyala szüleimmel ’s másokat kényszeritének elvennem , kiknek va­lamicskéjük is vala ugyan , de nem tetszettek , amazt pedig férjhez verték — elrémitvén a’ megcsufoltatás esetével szü­leit , egy közös emberhez , ki mellett a’ nő gyötrődve eit, ’s élis! Látván a’szerencse kereke mint játszik velem, társal­kodás nélkül, bútól levert fővel magányomban kesergék , ’s közel a’kétségbeeséstől is félthető valék; jöttek ekkor ifjú barátim vigasztalni ’s mentem is végre velek , ’s ez jön sze­

Next