Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-10-10 / 81. szám
tás végett fölkeresett, mivel — komolyan adván elő a’ tárgyat — mint monda Pestmegyében nagy munka a’ boronálás, szántani lehet négy vagy két ökörrel is, de ki boronálni jól akar , hatot fogjon be , kérdém miért? mert a’ tövisboronát erősen meg kell terhelni — felfelé — ha azt akarjuk, hogy jól benyomja a’magot a’ földbe; hisz akkor torlásokat okoz—szólék; igen viszonzá , a’ magot összetorlasztja biz az , de ezt mi elkerülhetlennek tartván , azzal nem törődünk. Nézzük közelebbről az előadást: hatos fogatú koronámra,melly homokon 71 szélességű,alkalmaztatva , három kettős fogat lehet belőle. Értekezésem 22. lapjában, kifejtésem szerint,egy boronámmal ellátott fogat,kivált homokon , könnyeden beboronálhat napjában 18 holdat; a’ három borona együtt 54 holdat még pedig tökéletesen , napjában a’ tövisborona mennyit végez, homoktalan vidéki lévén , nem tudom ’s ezt feledem az érintett egyedtől megkérdezni; de hogy általjában időt vesztegetve hibásan boronál, az a’fönebbiekből is önként kiviláglik. Már ezen káros , időpazarlós kínos boronálás által csak egy uradalomban is — mellynek , mint a’P. NI. 323 disc számában látható 100 töviskoronára van szüksége, milly tömérdek marhás nap pazaroltatik el — képzelhető, ’s én bátorkodom állítani, hogy ezek helyett legfölebb 20 rendbeli koronám, könnyeden’s tökéletes munkával felelne meg, a’ fönebbiek által bizonyos veszteséggel végzett munkának és micsoda tartóssági különbséggel ? erre elég legyen ennyit felelnem : az egyiknek érintkezési része tövis, a’másiké pedig vas. Hogy pedig boronám a’ m. gazd. egyesületnek ezelőtt 20 évveli meghíirdetése után is Pest közelében hatos fogattal boronáinak ’s töviskoronáról illy busás megrendelések történnek, az némi közönyösségi jelnek látszik, ’s nagyainkról olly gondolatot támaszt, mintha az egy anya-egyesületi tárnak sem volnának szorgalmas látogatóji, mert ezt csak látni kell ’s kész a’ meggyőződés. Boronáról, nagyon is mindennapi tárgyról beszélek ; illy csekély tárgygyal roppant — évenkint 14 millió font eredményt szőttem össze : t. ez. olvasó, ezen nincs mit tűnődnünk, kétely-oszlatóul felhozhatom itt a’ mész- vagy téglakemenczében elpazarolt famennyiséget, melly alkalmasabban használtatva, micsoda erőt fejt ki a’ Dunán ’s egyebütt hasonlón az e’tárgyra még inkább illeszthető , többek közt gácsországi határszélek felé lakó honosink — szinte teherszállításra szolgáló ’s eddigelé az első feltaláláskori állapotban maradt idomtalan szerkezetű szekeret, ’s ez, és a’ gőzmozgony közti elég nagy különbséget. Lehet, hogy lesznek, kik saját ügyembeni felszólalásomon megütközendnek ; ezek ellen védelmem , hogy helyzetemről meg nem felejtkezőknek , azonnal feltünendhetik e’kielégítő közmondás, szükség törvényt ront. Ha azok, kik már számos évi használatában vannak koronámnak , úgy azok is, kiknek tudomásukra van létezése, hallgatnak róla: hazám, nagy részben efélék hiánya miatti szomorú állása keblemen feküven , belső nyugalmam megőrzése tekintetiből is e’ hazafius kötelességet teljesítenem kelle. . .... . E’ soroknak tehát, egy részről koronám kitűnő sajátságinak köztudomásra juttatása, más részről azon it, mellyen annak legsükeresb terjedhetését véltem, felmutatása , egyszersmind a’ fölebb idézett észrevetelbeli ferde érintés alóli menekülés lévén czélja , ’s mellyet ekkepen megközelitettnek vélvén, végzem ezen őszinte óhajtattal, vajha ezen törekvésem által mentül terjedtebb részvétet gerjeszthetnék az arra eléggé méltó tárgy iránt. Ungvárt, nyárutó 27kén 1844. Galambos, mérnök. Rajzolatok vidéki élet korokból. 1. Hajós a romlott erkölcsi jellem átalakítása. Szombathelyen négy évig hitszónokoskodván, első két évben minden vasárnap délelőtt és után, majd csak ünnepeken — rendes hivatalomon kívül a’ megyei börtönben is oktatni kelle a’ rabokat. Körülményeim, mellyeket meghitt baráti kezek viszontagságos éltem eseményeivel együtt csak halálom után tudatandnak , 1 másdik évben a’kath. hit keleti táborszemének — missionak — sorába siettetének. Sok volt, mi itthon marasztalt, de százszor több , mi külde. Huzamos levél csere és csigázó várakozás után a’ konstantinápolyi, marianopoli (Azon mellett) és az odesszai lelkészi állomások közül az utolsót választom. Épen búcsúbeszédemet végzem el a’börtöni kápolnában, midőn egy rab bánatos kifejezések közt levelet duga kezembe , vérrel vagy vörös festékkel írottat, mellynek tartalma, kihagyván azon helyeket, hol csekély személyemet magasztala, köv. vala: „Tiszt, ur ! Nagy hálával tartozom csak Palesztina leírásának közléséért is , mellyből az érdekesb helyeket magamnak kijegyezhettem. Valóban nem tudomralkint köszöntem, mert, a’ Teremtenek legyen hála, bárhol hozatik is az iratokban elő valami a’ nevezetesbekből: az emlitém sz. földön képzelem lélekben magamat lenni, ’s mintegy édes elragadtatással ama helyen szemlélkedni. Most, a fájdalom, mint érzem szivtájomat, ha az elválás perezét varázslóm képzeletem elé, midőn egy illy, rajtam lelkemben nagyot könyitett jótévőmet elindulandót, sőt tán szemeim elől örökre eltávozandót látom. Vérzik szivem, felfakadozának szomorúsággal megtelt vizhólyagi, ’s záporonkint folyának könnyeim , miben nekem enyhét, írt senki nem nyújthat. Mindig olly reményben voltama , ’s kértem is istenemet, hogy legalább szabadulásomig maradhatna e’helyben, ’s óhajték hozzá friss egészséget, mint enmagamnak, az egek urától. ...... De megcsaltál, remény, nem lesz többé Gegem! Isten a’ bizonyságom, hogy sirva iránt ezen soraimat, ’s milly könnyen hagyhattam volna sós könycseppeim jelét rajtok! de nem kívánom diszteleniteni, bemázolni úgy is esetlen zavarékimat. Milly boldognak érezném magamat, ha vele mindennap lehetnék ; kész volnék, nem Konstantinápolyira, hanem még az aequatoron túl a’délindiai vademberek közé is elkövetni. Nem találhatnám boldogságomat jobban fel, mint ha társaságában lehetnék egy illynek , kinek szavai édes friss tejkint vidámitást adnak az embernek. (itt oktatásom feldicsérésére ömleng ki.) Hosszas nem akarok lenni; ezennel mély tisztelettel ’s tőlem kitelhető alázatossággal könyörgökt egy praedikatioi ajándékkal méltóztassék kielégitni, mellynek első czikkje: „a születestül fogva , a' jó nevelésről sr. „a* szülőknek gyermekeik iránti, s a’ jó nevelésien Vezető gondjaik 's kötelességeikről; Zik házasság 's ennek boldogságáról 4//; ,,Isten és felebaráti szeretéiről 5d. Isten igaz bírósága ’i irgalmasságáról jóik végre ' ..az örök boldogság elnyerhetésének eszközei, módjai' síitáiról szóljon, mellyeket még eltávozta után is , mig élni fogok , mint halhatlanságának igen díszes oszlopát előttem tartandom; de még ha isten rendeléséből ivadékom leend, annál is becsben tartandom. ’S igen mély tisztelettel kérem : kedves, kellemekkel teljes, derék, ifjú Phoenixhez hasonló magyar nyelvünk csinosságával ne terheltessék meghinteni, ’s ruházni szavait ’s a t. (Most halljuk korábbi életének rajzát.) Nekem , ki nagyot veszték , a’ szerencse mintegy szárnyakat látszott kölcsönözni elementemre , midőn 1828ban már egy év óta, de nem rész végből, egy római kath. kis hölgygyel , földi édenben képzelém magamat; megirigyeltette ezt az ellenállás angyala szüleimmel ’s másokat kényszeritének elvennem , kiknek valamicskéjük is vala ugyan , de nem tetszettek , amazt pedig férjhez verték — elrémitvén a’ megcsufoltatás esetével szüleit , egy közös emberhez , ki mellett a’ nő gyötrődve eit, ’s élis! Látván a’szerencse kereke mint játszik velem, társalkodás nélkül, bútól levert fővel magányomban kesergék , ’s közel a’kétségbeeséstől is félthető valék; jöttek ekkor ifjú barátim vigasztalni ’s mentem is végre velek , ’s ez jön sze