Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-02-25 / 16. szám

lapul, ’s ha ez nem létezik az egyes polgárok szivében , megszűnik a’ status lenni, ’s lesz egy népcsoport, min­den nyom nélkül elenyészendő. A’ zsidóknak,a’Talmud ér­telmében (mellyet Oertel szerint Mózes írásainál fölebb becsülnek) nincs hazájok , ’s nem is lehet; mert a’ rab­bik már gyermekkorukban beléjük csepegtetik, hogy ők csak vándornép a’keresztyének között, hogy jóni fog ’s jóni kell egy boldogabb időnek, midőn megígért messiásuk eljövend és összeszedi az évezredek hosszú sorain minden nép kö­zött szétszórt zsidó nemzetet, ’s ekkora’ Jehova válasz­tott népe uj és dicső országot alakitana, hol fölemelked­ve minden addigi nemzet felett, dicsőségben fog majd u­­ralkodni ’s leend a’ többi nép az ő lábaiknak zsámolyául. Ezt hiszi a’ zsidó, és ezt kell neki hinnie; mert vallása ezt parancsolja. Ennek következménye volt mindazon pró­batét, hogy időszakonkint több messiás állott elő , kiknek nyomait többnyire a’ neki bőszült zsidóság által elköve­tett borzasztó kegyetlenségek, néplázitások ’s véráldoza­tok követték. Így történt már ez Trajanus alatt, midőn egy Benchochab nevű zsidó messiás szerepében lépett fel, ’s követei fanatismusa sok ezer rómait, görögöt, különö­sen pedig keresztyént, legirtózatóbb kínok között gyilkolt le, míg Juliusz Szever Jeruzsálem mellett a’ hamis mes­siást meg nem ölette, így támasztott Perzsiában kevés idő alatt három messiás legnagyobb forrongásokat; igy akar­ták a’ zsidók 1157-ben Cordovában Spanyolország csön­dességét felháborítani, hol pedig nemcsak tökéletes pol­gári jogokkal bírtak , hanem különösen XI-dik Alfonz és ennek fia Pedro alatt kincstári mindentehető miniszterek voltak. A’ vakbuzgóság még tovább is vitte a’ zsidókat; mert a’ Rajna mellett, A Wormsban 1222 ben egy szűz zsi­dó lyányról elhíresztelték világszerte a’ rabbik, hogy az fogja szülni a’ messiást ; ezrenkint vándorlóit a’ zsidóság ezen szent helyre , bevárandók a’ messiás születését, mi kevés idő múlva meg is történt, de azon különbséggel, hogy a’ száz zsidó lyány magához hasonnemü lyány-mes­siást hozott világra. Még nagyobb lázadást és forrongást okozott ezeknél 1665 táján Törökországban Sabathai Le­vi messiássága, ki Nathan Benjamin nevű ravasz rabbi tár­sával a’ nép előtt több rendbeli szemfényvesztést követ­vén el, végre az egész világra körlevelet bocsátott, hir­detve , hogy ő az egyetlen egy első szülött fia Istennek , ő a’ messiás, az Izrael népének üdvözitöje ’s hatalmas ki­rálya , kit Isten azért küldött e’ világra, hogy elpusz­títva minden más nemzetet uj zsidóországot alakítson , és uralkodjék a’ föld és tengerek népei felett. Őrültséghez hasonló bódulás és öröm foglalá el a’ zsidókat; több ezer család tódult az uj messiás lakhelyére Szmirnába, magá­ban Amsterdamban is, hol pedig tökéletes polgári jogban részesülnek, fellázadtak a’ zsidók , követséget rendeltek az uj fejedelemhez , ’s még a’ koronázás ünnepét is elő­re meghatározók. Pestis módjára kezdett harapozni az e­­gész világon e’ lázadás , midőn a’ török tettleg megmu­tatta , hogy Sabathai Levi is csak ember volt.— Szegény Magyarországnak is jutott 1682 ben Sopronymegyében egy Mardochai nevű rabbi messiásul; de itt erőre nem kap­hatott. Kérdem a’ t. RRet: ezen messiások miért léptek fel? Egyedül azért, mert hazát és országot akartak ala­kítani a’ zsidó nemzetnek a’ népek járomba hajtásával.— Ezeket csak azért említem meg, hogy vallásbeli elveik­nél fogvást a’ zsidókban más nemzetek hazája iránt nem lehetvén hazaszeretet­, polgárosittatásuk , különösen Ma­­gyarorszg nak egyedül k. városaiban, ellenkezik a’haza bol­­dogsága eszméjével. Másik politikai fóakadály a’ zsidók polgárosítására nézve az, hogy a’ nép erre nincs meg­érve. A' nép , tapasztalásból okulva , úgy nézi a’ zsidót mint ellenségét, mikép kívánhatni tehát tőle józan politikai számítással, hogy ő azt minden föltét nélkül kebelébe fo­gadja? Hogy tartsa ő a'zsidót polgártársának, kinek min­den tettit, lépésit úgy tekinti, mint ellene intézett csa­lárd fegyvereket, ki ővele egy ételt egy edényből nem eszik, nem iszik, vele nem mulat, örömeiben ’s mulatságaiban részt nem veszen , ki előtte ismeretlen nyelvet tart édes ha­zánkban nemzeti nyelvének, olly nyelvet, mellyet még a’ tudósok sem valának képesek sajátjokká tenni. A’ nem­zetnek továbbá,melly erősödni kiván, igazi munkás tagokra van szüksége ; de a’ zsidó minden illyes munkától iszo­nyodik ; legnagyobb részének életmódja egyedül a’ sak­­k­erezés, meg házalás’s jelenleg csak emésztője, nem pe­dig a tenyésztője szegény hazánknak. Ott vannak tömérdek ünnepeik, mellyek miatt szinte sok részét az évnek kény­telenek munkálatlanul tölteni, ez pedig társasági terület­­ben nagy hiány. Bizonyára lehetlen, hogy illyet­ nép föl­tétlenül részesülhessen azon áldások ’s jótékonyságokban, mellyek a’ polgári élet erejéből fejlődnek ki. Sokan azt mondják a’ zsidók pártolóji közül , hogy a’ Talmud tán nem olly rész , mint festeni szokás ; én ezt nem merném állítani; sőt a’ következményt tekintve Bloch Móricz sze­rint is azt hiszem, hogy az abban foglalt elvek­ a’ keresz­tyén statusok létével ellenkeznek ; mert ha úgy nem vol­na , nem csinálnának annak ismeretéből a’ zsidók olly tit­kot, hanem világ elibe zárnák azt, hogy mindenki lássa an­nak igazságait; lám! midőn a’ reformatio bejött, a’ pro­testánsok erkölcsileg valának kényszerítve hitbeli elveik nyilványitására , és ennek következtében Magyarország­ban 1549, 1562. 1567ben magokról confessiot adtak, a mellyből mindenki látható, hogy hitelvök a’ status alapja eszméjével nem ellenkezik ; miért nem teszik ezt a’ zsi­dók? miért nem akarnak bennünket felvilágosítani a’ tisch­­ri hóban tartatni szokott kiengesztelés-ünnepről, az akkor mondatni szokott ,,kalindrea nevű absolutionalis imádság­ról, esküjük" szentségéről és hitelességéről, a’ gojimok­­ról; miért nem hazudtolják meg a’ nehéz szülések körül használni szokott megszáraztott ártatlan vér szerzése i­­ránt, különösen a’ köznép között századok óta uralkodó szerencsétlen borzasztó hiedelmet, holott ennek is van va­­lamelly gyanút­ gerjesztő alapja , ha Kirchnernek, Eisen­­mengernek, Tenzelnek és másoknak, különösen pedig a’ Bader Máté havariai Lancsa nevű munkájának hitelt ad­hatni , ’s bár ezen borzasztó vallásos szokás valóságos létezését örömmel nem hiszi is a’felvilágosodott ember, de miután a’köznép között szinte általányos hiedelem,csakugyan mulhatlan kötelessége volna a’ zsidóknak minden mys­­teriumaik ’s babonáik felől általányos confessiot tenni. A’ t. R­. egy része egyedül a’ kir. városokban kívánja a’ zsidókat polgárosítani, mégpedig olly körülmények között, midőn a’ királyi városok nagyobb része abban meg nem nyugszik’s midőn ezen czélzatnak itt a’ haza szent színe előtt ellene kiált. Ez nem is történhetik méltányossággal; lám , mikor a’ megyékről volt szó , megtagadták tőlök a’ t. kir. és Rzek azon jogokat, mellyekben most a’ kir. városokban őket részesitni kívánják ; ez legnagyobb sé­relem volna, mi egy nemzetnek nem megvetendő részén történhetnék, mellynek nyoma gyász­betűkkel maradna hisztériánkba felírva. Nincs még ezen eszmének a’ népnél, nincs különösen a’ kir. városoknál sympathiája; ne is mél­­tóztassanak azt eretetni; mert különösen hazánk jelen ál­lásában az erótetes czélra nem vezet, sót ront. Vannak teendőji e’ különben szétszaggatott érdekű nemzetnek az emancipatio nélkül is; mert milliók várják, kik pedig nem zsidók, hanem e’ hazának százados teherhordó fiai — az emancipatiót. Ne keressük mi még a’ külföldi példát a’ zsidók polgárosittatására nézve. Azon nemzetnek , mellyek már — habár föltételesen is — emancipálták a’ zsidókat, sokkal erősebbek és egy czélra hatóbb nemzetek voltak ná­lunknál akkor, midőn az emancipatio­nálok megtörtént; — nem is tették azt illy rögtön, hanem több évig dolgoztak e’ kényes tárgy körül, mint Bajorországban is, hol 1817- ben vétetvén tanácskozás alá e’ tárgy még 1836ban is csak némelly részben jön bevégezve. Hagyjunk még időt a’

Next