Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-03-28 / 25. szám
hat felbontottnak tekintetni , holott ez a’ görög nem egy, vallásu félre nézve is illyennek fog egyházi bírósága által határoztatni. — Végre a’ 4. §t is, minthogy a’ t. RR. megismerése szerint is a’ görög nem egyesült consistoriumtol felebbvitel eddig is valamelly országon kívüli bírói székhez nem történt, nehogy az e’ részbeni előgondoskodás az említett hitfelekezetüeknél kedvetlen magyarázatra szolgáljon alkalmul, elmellözendőnek tartják. — ’S ezek lévén azok, mellyekben a’ m. foRR. észrevételeket a’ t. Rének a’ görög nem egy. vallásunk ügyében közlött üzenetére, ’s illetőleg t.javaslatára előadni kívánták, teljes birodalommal felszólítják a’ t. RRket, hogy azok elfogadása által ezen pontokra is az egyesülést elősegélleni szíveskedjenek. Válasza a’ m. f.-RRnek, a* t. RR-hez az unitáriusok, állapotjában közlött üzenetre. Az unitária vallásnak törvényesített vallássá leendő nyilványitásához a cs. kir. főlige ’s a’ m. fő-RB olly formán, hogy az unitáriusok azon jogokkal bírjanak, mellyekkel a’két evang. valláson levő hazai polgárok bírnak, hozzájárulnak, ’s e’részbeni t.javaslat 2.§át is az ott megemlített jogok iránti általányosságnak a’ vallás tárgyában eléggé előadott okoknál fogva való mellőzése, és határzottabb értelem tekintetéből „felruháztalak“ szótól kezdve következőleg kívánnák módositni: „mellyekkel a’ két evang. törvényesített vallásu felekezeten levő hazai polgárok bírnak“, semmit sem kételkedvén, hogy a’ t. RR. ez észrevételeknek elfogadásával e’ tárgyban a’teljes egyesülést részükről is elősegélleni sziveskedendnek. Mart. 55ki ker. ülésben a’i.v-i káptalan főt. köv. ekép aelá előadó ügy iránti nézeteit. Én az adókérdésről, mint az jelenleg hazánk politikai mezején előttünk áll, gondolkozván, ellentétekre akadtam a’ régibb törvények ’s mostani helyezet, más nemzetek és a’ magyar között, ’s keresvén ezek okait, némellyeket bátor vagyok a’ I. kerületi Rendek előtt felfejteni. 1) Azt látom régibb törvényeinkben,hogy a’ magyar nemesség sokszor adózott az akkor viselt háborúkra; most már békére követeltetik az adó, ’s ettől nagy részben vonakodik. Miben áll pedig a’ különbség a’ hajdan és mostan közt? Csak abban, hogy erdődeiik a’ földet, mellyet apáink szerzettek, megtartani törekedtek; mi pedig azt a’ béke paizsa alatt gazdaggá tenni óhajtjuk. Ha tehát lehetett adózni a’ föld és álladalom védelmére, miért ne lehetne azt azért tenni, hogy a’föld gazdag legyen , az álladalom pedig virágozzék? 2) A’ magyar szeretvén más nemzeteket utánozni, olly institutiókat is, mellyeknek eredménye még nagyon pmblematicus, mint jury, magány-börtönrendszer, a’ külföldről behozni ’s nálunk honosítni törekszik, ellenben a’rendszeres adótól, melly minden más országban régen divatoz, még most is nagy részben idegenkedik. Honnan van ez? Úgy találom, hogy mi azért nem kapunk az adózás rendszerén, mert politikai jogaink enélkül is megvannak; más nemzeteknél az adózás egyszersmind politikai jogok forrása. De mi is inkább pártoljuk a’juryt, melly által politikai jogainkat még szélesebbé akarjuk tenni. 3) Mi subsidiumokat örömestebb megajánlunk, mint rendszeres adót; pedig a’ kettő között csak annyi a’ különbség, hogy: azt akarom adni, ezt adnom kell. Azonban, ha jól felvesszük a’ dolgot, az „akarom“ ,,kell“-re átváltozik; mert valahányszor a’haza szüksége megkívánja, subsidiumokkal kell járulnunk annak födezésére. Az igaz, hogy ha egyszer a’rendszeres adót elvállalja a’ nemesség, ez rajta állandó teher lesz, de a’ subsidiumnak is megvan a’ maga terhe, ’s ez—annak bizonytalansága, mértéktelensége. Aztán tapasztaljuk, hogy a’ subsidium mellett nem virágzik fel sem földmivelésünk, sem kereskedésünk. Az állandó adó le fogja rántani azon vámsorompókat, mellyel minket az örökös tartományoktól elszigetelnek ’s termékeink értékét csökkentik. De ha ezen ellentétek némi árnyékot vetnek a’ magyar nemzetre, az adókérdés felfogására nézve, van egy fényesebb oldala is elmaradásunknak, ’s ezt abban látom , hogy másutt a’ kiváltságos rendre kormányok tolták az adót ; mi magunk igyekezünk annak eszméjével a’ nemesi rendet megbarátkoztatni ’s elfogadására észt, akaratot e’ hazában megérlelni. Ne is rójuk meg érte szelíd és atyai kormányunkat, hogy tisztelvén törvényeink szentségét, mellyek a’ nemest adómentessé tevék, nem erőszakolja ránk azt, mi által az érdek egységét nagy monarchiájában leginkább előmozdíthatná. A’ mi már a’ clerűs véleményét illeti ezen adókérdés iránt: küldöim’s magam véleménye az, hogy a’ papság mint földbirtokos eddig is örömest hozta a’ rámért segedelmet a’ haza oltárára, ’s ezt tán nagyobb mértékben is tette mint a világi birtokos nemesek; ők tehát az országos és rendszeres adózás eszméjétől sem idegenkednek; mert reméllik azt, hogy ekkor az adózás alapja nem az önkényes bevallás, hanem birtok-felmérés és igazságos arány leend, és igy a’ clerus nem fogja az aránytalanság terhét viselni. ’S e’ szempontokból küldőim a’rendszeres és országos adózáshoz maga idejében hozzájárulandnak. Addig is pedig nevökben a’ b.-i indítványhoz csatlakozom. De engedjék meg a’ t. kér. Rendek, hogy ez alkalommal, némelly tegnap itt elmondott kifejezésekre,mellyekben a’ kath. papság úgy érdekeltetett, hogy rá némi árnyék vagy homály vettetnék, észrevételeimet megtehessem. Megemlittetvén tegnap e’ teremben, hogy a’ kath. papság politikai magas állása már enyészetnek indult, ezen emlékeztetéshez mint üdvös eredmény vagy szép kilátás, e’ hazának szebb jövője, fölemelkedése köttetett. Lehet, hogy a’kath. clerus jelenpolitikai állása e’hazában bukni fog, mert az másutt is megtörtént, az események hatalma megbukását nálunk is előidézheti. A’ politikai hatalom a’ clerusnak úgy sem azon sajátságos téré, melly neki onnan felül adatott, de a’fejedelmek és népek kedvezése bitta meg őt, hogy a’status nagy czéljait közremunkálásával elősegítse; innen fejedelmek’s más hatalmasok akaratja, vagy az események hatalma kiszoríthatja őt. De a’magyar kath. papság politikai helyzetének még csak jóslatban rejtező, vagy már közel levő, vagy még távol eső megbukása, sem a clerus és herarchia kívánt megbukását nem fogja maga utánvonni, sem e’ várt szép eredményeket, hazánkra ’s a’ magyar constitutionalis álladalomra nem fogja megteremni. Ennek megmutatására én theoriákat mellőzve a’ történetekre hivatkozom. Hol volt hatalmasabb ’s magasabb politikai állása a’ kath. clerusnak, mint még nem igen régen Némethonban ? Itt ő nemcsak a’római császárok választása felett határozott, hanem többnyire maga is fejedelmi koronákat viselt. ’ im ott a’ clerus magas politikai helyezetét az események hatalma megbuktatta, de vele egy roppant, hasonlíthatlan nagyszerű aristokratiai institutio bukott meg, századok alatt diszlő fejedelmicsaládok hullottak el’s vele maga a’ nemzet egysége szakadozott el. Még félszázad nem telt el ama nagy változás óta, és a’ kath. papság Némethonban megint lábra kapott, sőt politikai jelentőséget is nyert; a’ vele elhullott világiak talán örökre elvesztették fényes jogaikat. A’bajoroknál, a’ protestáns Würtemberga és Hannover a királyságban, Baden nagyherczegségben, hol a’ régi imperium romáin újabb szabatu constitutiók keletkeztek, a’ kath. clerusnak a’ kamrákban illő hely és voks adatott, ’s kiket csak minap végenyészettel eltűnteknek képzelt a’világ, azokat ma nemcsak egyházi, de politikai körben is újra fekiszteni szemléli. Menjünk át Francziaországba, hol a’ forradalom minden régibb institutiót semmivé tett; kiemelkedett itt ki leghamarabb a’ romok alól? a’ nemességé ?—nem. A’ tróné ? Ez a’ restauratióban próbálta helyét visszafoglalni, de állandó maradást magának nem eszközölhetett; ellenben a’ papság nem sokára helyre állott, ’s napról napra erősbödik, azt ma sokan a’ kamarákba is óhajtanák befogadni, philippisták , tierspártiak, doctrinairek,’s magok a’ National cliensei is szeretnék ennek hatalmát’s befolyását magokévá tenni. A’ franczia minister törvényjavaslatot készít, közük a hírlapok, a clerus ellenmond ’s a’minister nem meri azt bevinni a’ ka-