Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-03-28 / 25. szám

hat felbontottnak tekintetni , holott ez a’ görög nem egy, vallásu félre nézve is illyennek fog egyházi bírósága ál­tal határoztatni. — Végre a’ 4. §t is, minthogy a’ t. RR. megismerése szerint is a’ görög nem egyesült consisto­­riumtol felebbvitel eddig is valamelly országon kívüli bí­rói székhez nem történt, nehogy az e’ részbeni előgon­­doskodás az említett h­itfelekezetüeknél kedvetlen magyará­zatra szolgáljon alkalmul, elmellözendőnek tartják. — ’S ezek lévén azok, mellyekben a’ m. foRR. észrevételeket a’ t. Rének a’ görög nem egy. vallásunk ügyében közlött üzenetére, ’s illetőleg t.javaslatára előadni kívánták, tel­jes birodalommal felszólítják a’ t. RRket, hogy azok el­fogadása által ezen pontokra is az egyesülést elősegélleni szíveskedjenek. Válasza a’ m. f.-RRn­ek, a* t. RR-h­ez az unitáriusok, állapotjában közlött üzenetre. Az unitária vallásnak törvényesített vallássá leendő nyilvá­­nyitásához a cs. kir. főlige ’s a’ m. fő-RB olly formán, hogy az unitáriusok azon jogokkal bírjanak, mellyekkel a’két e­­vang. valláson levő hazai polgárok bírnak, hozzájárulnak, ’s e’részbeni t.javaslat 2.§át is az ott megemlített jogok iránti általányosságnak a’ vallás tárgyában eléggé előadott okoknál fogva való mellőzése, és határzottabb értelem tekin­tetéből „felruháztalak“ szótól kezdve következőleg kíván­nák módositni: „mellyekkel a’ két evang. törvényesített val­lásu felekezeten levő hazai polgárok bírnak“, semmit sem ké­telkedvén, hogy a’ t. RR. ez észrevételeknek elfogadásával e’ tárgyban a’teljes egyesülést részükről is elősegélleni szi­­veskedendnek. Mart. 55ki ker. ülésben a’i­.v-i káp­talan főt. köv. ekép aelá előadó ügy iránti nézeteit. Én az adókérdésről, mint az jelen­leg hazánk politikai mezején előttünk áll, gondolkozván, el­lentétekre akadtam a’ régibb törvények ’s mostani helyezet, más nemzetek és a’ magyar között, ’s keresvén ezek okait, némellyeket bátor vagyok a’ I. kerületi Rendek előtt felfej­teni. 1) Azt látom régibb törvényeinkben,hogy a’ magyar ne­messég sokszor adózott az akkor viselt háborúkra; most már békére követeltetik az adó, ’s ettől nagy részben vonako­dik. Miben áll pedig a’ különbség a’ hajdan és mostan közt? Csak abban, hogy erdődeiik a’ földet, mellyet apáink szerzet­tek, megtartani törekedtek; mi pedig azt a’ béke paizsa alatt gazdaggá tenni óhajtjuk. Ha tehát lehetett adózni a’ föld és álladalom védelmére, miért ne lehetne azt azért tenni, hogy a’föld gazdag legyen , az álladalom pedig virágozzék? 2) A’ magyar szeretvén más nemzeteket utánozni, olly institu­­tiókat is, mellyeknek eredménye még nagyon pmblematicus, mint jury, magány-börtönrendszer, a’ külföldről behozni ’s nálunk honosítni törekszik, ellenben a’rendszeres adótól, melly minden más országban régen divatoz, még most is nagy részben idegenkedik. Honnan van ez? Úgy találom, hogy mi azért nem kapunk az adózás rendszerén, mert poli­tikai jogaink e­­nélkül is megvannak; más nemzeteknél az a­­dózás egyszersmind politikai jogok forrása. De mi is inkább pártoljuk a’juryt, melly által politikai jogainkat még széle­sebbé akarjuk tenni. 3) Mi subsidiumokat örömestebb mega­jánlunk, mint rendszeres adót; pedig a’ kettő között csak an­nyi a’ különbség, hogy: azt akarom adni, ezt adnom kell. Azonban, ha jól felvesszük a’ dolgot, az „akarom“ ,,kell“-re átváltozik; mert valahányszor a’haza szüksége megkívánja, subsidiumokkal kell járulnunk annak födezésére. Az igaz, hogy ha egyszer a’rendszeres adót elvállalja a’ nemesség, ez rajta állandó teher lesz, de a’ subsidiumnak is megvan a’ maga terhe, ’s ez—annak bizonytalansága, mértéktelensége. Aztán tapasztaljuk, hogy a’ subsidium mellett nem virágzik fel sem földmivelésünk, sem kereskedésünk. Az állandó adó le fogja rántani azon vámsorompókat, mellyel­ minket az ö­­rökös tartományoktól elszigetelnek ’s termékeink értékét csökkentik. De ha ezen ellentétek némi árnyékot vetnek a’ magyar nemzetre, az adókérdés felfogására néz­ve, van egy fényesebb oldala is elmaradásunknak, ’s ezt abban látom , hogy másutt a’ kiváltságos rendre kormányok tolták az adót ; mi magunk igyekezünk annak eszméjével a’ nemesi rendet megbarátkoztatni ’s elfogadására észt, akaratot e’ hazában megérlelni. Ne is rójuk meg érte szelíd és atyai kormányun­­kat, hogy tisztelvén törvényeink szentségét, mellyek a’ ne­mest adómentessé tevék, nem erőszakolja ránk azt, mi által az érdek egységét nagy monarchiájában leginkább előmozdít­hatná. A’ mi már a’ clerűs véleményét illeti ezen adókérdés iránt: küldöim’s magam véleménye az, hogy a’ papság mint földbirtokos eddig is örömest hozta a’ rámért segedelmet a’ haza oltárára, ’s ezt tán nagyobb mértékben is tette mint a világi birtokos nemesek; ők tehát az országos és rendszeres adózás eszméjétől sem idegenkednek; mert reméllik azt, hogy ekkor az adózás alapja nem az önkényes bevallás, hanem bir­tok-felmérés és igazságos arány leend, és igy a’ clerus nem fogja az aránytalanság terhét viselni. ’S e’ szempontokból küldőim a’rendszeres és országos adózáshoz maga idejében hozzájárulandnak. Addig is pedig nevökben a’ b.-i indítvány­hoz csatlakozom. De engedjék meg a’ t. kér. Rendek, hogy ez alkalommal, némelly tegnap itt elmondott kifejezésekre,mel­lyekben a’ kath. papság úgy érdekeltetett, hogy rá némi ár­nyék vagy homály vettetnék, észrevételeimet megtehessem. Megemlittetvén tegnap e’ teremben, hogy a’ kath. papság po­litikai magas állása már enyészetnek indult, ezen emlékez­­tetéshez mint üdvös eredmény vagy szép kilátás, e’ hazának szebb jövője, fölemelkedése köttetett. Lehet, hogy a’kath. clerus jelenpolitikai állása e’­hazában bukni fog, mert az másutt is megtörtént, az események hatalma megbukását ná­lunk is előidézheti. A’ politikai hatalom a’ clerusnak úgy sem azon sajátságos téré, melly neki onnan felül adatott, de a’fe­jedelmek és népek kedvezése bitta meg őt, hogy a’status nagy czéljait közremunkálásával elősegítse; innen fejedel­mek’s más hatalmasok akaratja, vagy az események hatalma kiszoríthatja őt. De a’magyar kath. papság politikai helyze­tének még csak jóslatban rejtező, vagy már közel levő, vagy még távol eső megbukása, sem a clerus és herarchia kívánt megbukását nem fogja maga után­­vonni, sem e’ várt szép e­­redményeket, hazánkra ’s a’ magyar constitutionalis állada­­lomra nem fogja megteremni. Ennek megmutatására én theo­­riákat mellőzve a’ történetekre hivatkozom. Hol volt hatal­masabb ’s magasabb politikai állása a’ kath. clerusnak, mint még nem igen régen Némethonban ? Itt ő nemcsak a’római császárok választása felett határozott, hanem többnyire ma­ga is fejedelmi koronákat viselt. ’­ im ott a’ clerus magas politikai helyezetét az események hatalma megbuktatta, de vele egy roppant, hasonlíthatlan nagyszerű aristokratiai in­­stitutio bukott meg, századok alatt diszlő fejedelmi­­csalá­­dok hullottak el’s vele maga a’ nemzet egysége szakadozott el. Még félszázad nem telt el ama nagy változás óta, és a’ kath. papság Némethonban megint lábra kapott, sőt politi­kai jelentőséget is nyert; a’ vele elhullott világiak talán ö­­rökre elvesztették fényes jogaikat. A’bajoroknál, a’ protes­táns Würtemberga és Hannover a királyságban, Baden nagy­­herczegségben, hol a’ régi imperium romáin újabb szabatu constitutiók keletkeztek, a’ kath. clerusnak a’ kamrákban il­lő hely és voks adatott, ’s kiket csak minap végenyészet­tel eltűnteknek képzelt a’világ, azokat ma nemcsak egyhá­zi, de politikai körben is újra fekiszteni szemléli. Menjünk át Francziaországba, hol a’ forradalom minden régibb insti­­tutiót semmivé tett; kiemelkedett itt ki leghamarabb a’ ro­mok alól? a’ nemesség­é ?—nem. A’ trón­é ? Ez a’ restau­­ratióban próbálta helyét visszafoglalni, de állandó maradást magának nem eszközölhetett; ellenben a’ papság nem soká­ra helyre állott, ’s napról napra erősbödik, azt ma sokan a’ kamarákba is óhajtanák befogadni, philippisták , tiers­­pártiak, doctrinairek,’s magok a’ National cliensei is szeret­nék ennek hatalmát’s befolyását magokévá tenni. A’ fran­­czia minister törvényjavaslatot készít, közük a hírlapok, a clerus ellenmond ’s a’minister nem meri azt bevinni a’ ka-

Next