Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-05-23 / 41. szám

41. szám. Pest, május 23-án. 1844 Az ifjúság jelenben. Az ifjúság keblében a’ jövendő férfinak ereje ára­dozó bőségben habzik, forr és ii magával, jellemében tűz és nyugtalanság önti ki magát, czéljai nincsenek, csak reményei, elveket nem követ, csak sejditéseket, gondo­latai képzeletekben sülyednek el, képzeleteinek csak kí­vánság emelvén fáklyát, mértéket, határt ’s lehetetlen­séget nem ismer, kezd és csinál több lánggal mint erő­vel , több szenvedelemmel mint észszel, ’s igy szeren­csében, szerencsétlenségben, akaratján és tettein bizonyos regényes szín ömlik el. Ezen gyanúsítgatási korszakban előre látom, hogyha e’kisded elmefuttatásom czímét megolvassa sok fiatal polgár­társam , annyival is inkább, ha tudja, hogy ezt egy 60 éves írja, azon előítéletből, mellyel most az ifjúság,­­ az öregek iránt viseltetik, azt gondolandja, hogy ezen czikk egyenesen ifjúság elleni szenvedéllyel lesz írva; illy gyanúban levők felvilágosítására hivatkozni merek azon ifjakra, kik személyesen ismernek, hogy én az ifjak társaságában még most is örömömet találom, azok­nak politikai részvétüket ’s a’ magam korabeli ifjúságé­nál nagyobb értelmi kifejlődését, közhelyeken a’ haza ügyében gyakorlott erőteljes szónoklataikat taéltánylani tudom , mit beb­izonyitottam a’ Biharraegye közgyűlésén, egy igen kényes ügyben legelőször felszólalt 21 éves ifjú beszéde alkal­makor, kit is egy öreg ur, — azért hogy a’ törvényes időt még nem érvén felszólam­­lani bátor volt, megrovólag szólítván meg, ezen érdemes férfiúnak azt feleltem, hogy „tisztelem én az aggkort, kivált, ollyat mint nagyságodé , ki is a’ világgal nőtt és közösit, és óhajtom, hogy minden ifju v igy érje el az agg­kort; de mind­ezen tiszteletem mellett is bennem, sem prae­­judicium senectatis sem antiquitatis nincs: én azzal tar­tok , hogy lépjenek fel az ifjak köz­helyeken , az idős­beknek az kötelességük , hogy tüzeket mérsékeljék, nem pedig elnyomják. A­­mit akkor éreztem és mondtam, most is úgy érzek. — Ezeket előre bocsátván a’ jelenkori if­júságra a’ halhatatlan emlékezetű Kölcsey vezérszavait mennyiben alkalmazhatni, a’ közgyűlésen ’s orsz.gyülésen mostani iránya mi legyen az ifjúságnak melly részszerint adatott, részs­zerint pedig vett magának, lesz észrevételeim vezérfonala. ... , Hogy a’ jelen ifjúság az átalakulás iránt lelkesedés­sel viseltetik ’s részvétét ezen nagy ügy iránt, nemcsak magányos társalgásokban, hanem közhelyekben is kimutatja, ez nemcsak az ifjúságnak magának, de a’ hazának is javára ’s becsületére van, mert idővel is ezen ifjúság fogja az át­alakulás eszméjét értelmileg kivíni; de azon rakonczatlan tűz és modor, mellyel az ifjas. ezt most vija, nekem úgy lát­szik mintha ezen szent ügytől elragadott túlbuzgóságában némi physikai erőt is kezdene használni melly ezen szent ügygyel nem fér öszsze ; mellynek egyik okát abban lá­tom , mert még hazánk nagy hirü publicistái közt is szá­mosan vannak, kik azt hiszik, hogy az ellenvéleményüe­­ket gúny és nevetség tárgyává kell tenni, egy vél­e­ményüket változtassák, pedig én ugyancsak egy pe­r sem tudok arra, hogy valamelly maradás emberét illy mód­dal , haladás emberévé tettek volna , sőt még konokabbá ’s az ügynek még nagyobb ellenségévé tettek , egy más fő okát abban látom az ifjúság némi elragadtassának, mert azt sokkal jelentékesbbé tették az országgyűlésen mint talán maga is kívánta; mert mire a’ közvéleményt is kez­dők általa osztogattatni, a’ mennyiben számos azon hie­delmü , hogy kit az ifjúság megéljenez, csak az a’ köz­vélemény embere , a’ kit pedig kipiszszeget, az azt, ha bírta is , elvesztette , minek következése az lett, hogy a’ piszszegetést már ollyanok ellen is használták , kik szá­mos országgyűlésen az országgyűlés díszei voltak. Illy modorral magának a’ közvéleménynek is csökken ma hol­nap becse, így majd nem mondhatják el, hogy bírják ezen jelesletei hazánknak a’ közvéleményt, hanem a’ közvéle­mény bírja oket, mert hogy azt megnyerjék kénytelenek lesznek, az ifjúság tetszése szerint nyilatkozni, minek gyakran a’ lelki szabadság lesz áldozatja. Fő okául az if­júság ezen túlbuzgóságból származó, ’s a’ szerénységgel öszsze sem férhető viseletének tartom az angol ’s főkép a’ franczia kamra és parliament utánozását. Mi az angolt illeti igaz ugyan, hogy ott zúgnak is kukorikálnak is a’ követek, a’ vendéglő a’parliament mellett lévén ki- ’s be járkálnak belé, de az illyenek ott mindennapiak lévén mintegy megszokottak nem is tetszenek úgy viszsza, mint nálunk, hol a’ miveltség még nem jutott ollyan fokra, hogy az illyenek botrányoknak ne tartassanak ’s ha a’ mivelt­­ségi felső foka illyen,ugy ámbár haladás embere vagyok, de mégis illy magasra haladva látni hazámat nem óhajta­nám. A’ publicistákat veszik mintául mint számos ifjú pol­­gártársimtól hallottam nyilványittatni, igen csekély publi­cista vagyok, de ki merem mondani, hogy franczia publi­cisták e’ törvényhozói tekintete nem óriási hitelű előttem , mert már az én érésemre is 14 alkotványt készítettek, és 14szer esküdtek meg reá,’s mégis csak ollyat csináltak, hogy a’ mostani király, mindent a’ mit akar a’ kamrák által kiviszen , pedig a’ júliusi forradalom után teljes szabad­sággal ollyan alkotványt készíthettek 13 rendű próba után, millyet akartak. A’ magyarnak 800 év alatt csak egy volt és most akarván javítani, sót átalakítani, ha a’ francziá­­kat venné mintául ugyan megjárnák utódink, de mind ezek mellett is ne gondolja az ifjúság hogy Horatius azon sza­vait : aetas parentum peror avis etc. reá kívánnám alkal­mazni, sőt öreg létemre ellenkező véleményű vagyok, mert ha a’ mostani ifjúságot öszszehasonlitom a’ magam kora­belivel majd olly meszsze látom egymástól, mint Váradot Je­ruzsálemtől v. Romától , egyedül csak annyiban van némi hasonlat, hogy az is illy szerfelett tüzes volt mint a’ mos­tani, csakhogy a’mi korunkbeli tüzet inkább physicumok­­ban mutatta , mint értelmileg. Mert a’ mi neveltetésünk csak abból állott, hogy engedelmeskedni tanuljunk, de mi­kor Pestre mentünk másik extremumba f. i. a’ független­ségbe esvén , a’ betyár nemzetiség volt a’ divat, az tar­tatott derék jurátusnak , ki minél több németet döngetett meg ; a’ mostani ifjúságnak liberális nevelést adtak , és ha physicumra tör ki, sokkal nagyobb hiba mint mikor mi tettük. Engedjen meg az ifjúság, ha az ország teremei­ben a’ piszszegetést, úgy azokon kívül, a’ macskazenéket, a’ csengeri ólmos botokhoz hasonlítom , mert a’ szólás­­szabadságra nézve ez is egy új neme a’ terrorismusnak , mert véleményét szabadon szintúgy nem meri kimondani a’ követ, ha tudja hogy kipisszegetik , vagy ablakát beve­rik, vagy macskazenével tisztelik meg, mintha ólmos bot­tal támadnák meg; sőt küldőji is sértve vannak, mert a’ követ nem magát, hanem megyéjét képviselvén , a’ megye salvus conductusa van illyenekkel megsértve. Végre ezen tulnév okának azt is tartom , hogy az ifjúság tán azt adja viszsza a’ régibb kornak, mellyben az ifjakkal túlzó szigorúsággal bántak az öregek, chinai kő­falt vonván maguk és az ifjak között , és ezért rohant az ifjúság egyik végsőségbül a­ másikba át.

Next