Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-04-14 / 15. szám
kelle elhatározás, lelkünk, vágyaink és kinézéseink rég beirák azokat szivünkbe, csak alkalom kelle, mellyben szivünk lelkünk óhajtását, ha kell bármi áldozattal is, kivívhassuk. És nekünk nem kelle az elzárkózott tanácsra ajtókat törni, mert mi szellemben szabadok vagyunk, itt 1835ik év óta a’két város minden értelmesb lakosaiból alakított határozatlan számú, ’s a’ nép által választott ’s hat hat esztendőre választott választott közönség tanácskozik nyílt ajtóknál a’ község minden fillére és joga fölött, ezen a választott közönség jelöl évenkint minden tisztségre valláskülönbség nélkül egyedeket szavazás útján, és az igy kijelöltek közül az egész nép választ egyet egyet. A’ tanács csupán a’ törvénykezési szőnyeg körül forgolódik , a’ hova szinte a’ választott közönség kijelölése után az egész népség által választatnak évenkint. És igy mi szellemben szabadok vagyunk régen, mi nem éreztük soha a’ tisztviselői elmozdithatlanság zsarnokságát, köztünk csak a’ birodalom emberei kormányozhatnak velünk együtt. Ugyanazért már martius 25k én föltüzeltek a’ nemzeti lobogók városházunkra, minden egyház tornyaira, és hirdettük a’ szabadság, egyenlőség és testvériség igéjét lelkesülten, minden féktelenkedés nélkül azonban, sőt imádásával a’ rendnek, egyetértésnek, és a’ nazamgyai iránti birodalomnak. Az anyaisidai derék ifjúság martius 22-e estelyén taná első fáklyás menetét, a’ midőn kedvelt oktatóit megtisztelő , és szólták a’ szabadság istenigéjét örömével az ifju lángkebelnek, melly csak nemesért és dicsőért hevül, a’ nélkül h így legkisebb botrányt okozna viseletével. Mart. 26kán délután a’ sűrű esőzés daczára is ünnepi menetet tartott az anya-iskolai felsőbb tudományokat hallgató ifjúság körül az utczákon számos nemzeti zászló alatt ’s a’ jeles éneklő kar itt ott kört állva harsogá Petőfi dalát, édes élvezetére a’ közönségnek. Ily ilyen a’ mi színezetünk szellemi tekintetben, ámde anyagi tekintetben nem vagyunk szabadok, mi tetemes föláldozással a mostan élőség folytonos terheltetésével és megszorításával vásároltunk volt szabadságot még 1835dik évben háromszázezer ezüst forintért, és ezzel még nagy részint most is adósak lévén , volt földesurunkat kölcsön vett pénzzel elégítettük ki, és ha mi úgy tekintetünk, mint a’ földesurat kifizetett, ’s azzal a’ fölszabadítást bevégzett polgárok, akkor mennyivel szerencsétlenebbek vagyunk azon szerencsés jobbágyokhoz képest, kik most minden áldozat nélkül egyszerre nemcsak vagyonilag, de polgárilag is szabadokká lettek. Azonban biztat ingadozatlan hitünk, hogy a’ szabad hazában nem lesznek martirai a’ szabadságnak, ’s e’ szent hitben élve rokonérzetünket küldjük Budapest derék polgárainak, hálánkat a’ hongyűlés tántorithatlan hazafiainak, hűségünket a’ királynak, üdvözletünket, készségünket, engedelmességünket, ’s teljes jó reményünket a’ magyar ministeriumnak! D. A’ közlendők öszszetarlott halmaza miatt elmaradt ülések. Mart. 14kén. kerül. ülés. Elnökök: Rónay János és Reviczky PálCsanád és Esztergom megyék követei; jegyző: Szentkirályi Móricz; tárgy: a’jelen körülmények által szükségelt teendők iránti indítványok. Rónay elnök. Jelenti, miszerint Pest követe a’ napirend iránt indítványt teend. Kossuth Lajos: Olly időket értünk, midőn mindenki érzi szükségét annak, hogy mi itten megpendül, az szilárd egyetértésnek legyen szüleménye. Bocsánatot kér, hogy a’ körülményekből kifejlett események csak néhány perczczel ülés előtt jutván tudomására, nem lehetett olly helyzetben, hogy arról, mit jelenben hazafias kötelességül lelke sugal, nemcsak pártbarátaival, hanem miután istennek hála, mindnyájunkat egy érzelem fűz egybe, többi követtársaival sem közölhető előlegesen. Múlt éjjel Bécsben polgárvér folyt, és Metternich minister megbukott. (Több perczig tartó zajos taps és tombolás.) Nem akar ingerlő szózattal élni, sőt inkább megakarja nyugtatni a’ kedélyeket, csak annyit jegyez meg, hogy azon politca, mellyhez a’ megbukott minister olly makacsul ragaszkodott, oda vitte a dolgokat, hogy a’ szeretett dynastianak egyik tagja személyes bántalmakkal illettetett. Illyenek következvényei azon politikának, melly azon szent kapcsolat nemzet és dynastia között természetesen léteznek mellőzve , semmibe véve, a’ körülményekkel alkura lépni soha nem akart. Bécsben vér folyt, mellynek következtében a’ sajtószabadság Ausztriának meg van adva, („nekünk is!“ kiált a’ hallgatóság, mire szóló viszont: a’ tanácskozás minket illet és a felelősség vállainkon fekszik.) Bécsben — ismétli szóló — a sajtószabadság meg van adva, a’ fegyvertár az uralkodó parancsára megnyitva, hogy minden polgár őrködjék a’ szabadság és status nyugalma fölött, mellyet Metternich politicája megzavart. (zaj) Több hét előtt mondott jóslata , miszerint a’ néproli megfeledkező rázza meg a’ statusokat, ime teljesült Roppant felelősség jutott hazánk törvényhozásának, mellynek föladata most, hogy a’ mozgalom gyeplője kezében maradjon , mert addig polgárvér a' szabadságért nem folyand: de ha e’ gyeplő kezünkből kirántatik, a’ következményeket isten látja csak. (Igaz, igaz!) Nem akar szemrehányásokat tenni, de óhajtotta volna, hogy , mielőtt mindezek történtek, a’dynastia és hazánk jövendője biztosítására kimondott teendőket magában foglaló fölirata’ trónhoz jusson. (Helyeslési zaj). Ez hazának sorsával játszik most az, ki a’ fölirat kifejezéseiben keresi a’ teendőket, ’s nem inkább abban, hogy a’ mozgalom gyeplője kezeinkben megmaradjon. Emelkedjék föl a’tábla a’ körülmények színvonalára , mellyen innen semmit se engedjen, hanem tegye azt, mit tennie kell, hogy a’fölirás mielőbb a’ trónhoz följuthasson. Ezekhez képest minden motivált e nélkül indítványozza: keressék meg e’ táblai küldöttség által nádor ő fensége — ki épen jelenleg az országházban van — (valaki kétkedőleg közbeszólt,mire szóló viszonozta: „igen, igen, nádor ő fensége“) hogy szíveskedjék, hogy a’ fölirás vita nélkül rögtön a’ trón elé terjesztessék; (helyeslés) mert aggódik szóló, ha a’ történteknek hire hamarabb szét futamodnék az országban, mint mielőtt a’ nemzet nyilatkozata a” trónhoz jutna; hogy gyászos következvények állanának be, miért kéri a’ riket, hogy jelenleg a’ formákhoz ne igen ragaszkodjanak. — Másik mit indítványozni akar, következőből áll: Ausztriában a’ sajtószabadság megadatott; akarják é a’ rendek, hogy a’ haza idegen nyelvű nyomtatványoktól előszönöltessék, vagy akarják é, hogy mihez törvényes, elidegenithetlen jogunk van, a’ sajtószabadság nálunk is, illő korlátokkal körülírva, életbe léptettessék? — Azért kívánja szóló , hogy a’ sajtóügyben működő küldöttség betűk fölött ne sokat vitázzon, hanem használva az erre vonatkozó kész munkákat u. m. Baden, Würtemberg, Franczia- és Szászország — hol mint hallja, szinte trón döntetett meg a’ napokban — sajtótörvényeit, mielőbb javaslatát elkészítse és a’ tábla előtt róla jelentést tegyen, nehogy másunnan diktálják a’ szabadságot. — Harmadik mit mondani akar, az, miszerint kijelenti óhajtását, reményét, hogy a’ Pozsony falai között létező pezsgő magyar vér, bízván a’ rendek hazafiságában, melly kétségre soha okot nem adott, nem teend olly lépéseket, mellyek által kiragadtatván kezeinkből a’ mozgalom iránya, veszélybe hanyatlik a’ szabadság. Ennélfogva indítványt tesz az ország belnyugalma föntartása iránt, miszerint 3—4 tag kiküldetvén, lehető leghamarabb javaslatot készítsen olly intézkedések végett , hogy a’ haza nyugalma a’ polgárok uralma alá helyeztessék. (Több perczig tartó örömzaj és éljenzés.) To Inay. (Zala követe.) Siralom foghatja el a’ hazafi keblét azon körülmény érzetében, hogy mig más nemzetek, sőt a’ gyávának nevezett bécsi nép is küzdenek az alkotványos szabadságért, addig az alkotványos magyar nemzet egy egyszerű fölirást nem képes a’ trón zsámolyához juttatni Ott vagyunk immár, hogy alkotványos életünk fölött keblünkben kétségbeesés üsse föl sátorát. Tartozunk tehát nemcsak a’ fejdelemnek, monarchiának , de min magunknak és alkotványunknak is, hogy polgári sülyedéstől magunkat megóvandók, egyetértést és magas fejdelmi részvétet gerjesztve, Európáé-