Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1848-05-26 / 21. szám
szittetnek ’s a’ beküldő kincstári hivatalok utján az illető törvényhatósági küldöttségekhez kézhez szolgáltatás végett elküldetnek. Ezek végett az illető kincstári hivatalok nyugtatványokkal, utalványokkal ’s rovatos jegyzékekkel, valamint szintúgy utasításokkal is elláttatnak; a’ törvényhatóságokhoz pedig a’ rovatos jegyzékek szintúgy számos példányban megküldetnek. Ha a’ fent kijelölt kincstári hivatalok valamelly vidékre nézve távolságuk miatt alkalmatlanul feküdnének, az átadás bármelly más só hivatalnál is megtörténhetik, erről azonban a’ pénzügyi ministerium előre hivatalosan értesítendő, valamint szinte az ajánlatgyűjtés sikeréről két hetenként úgy nekem, mint a’ belügyministernek minden küldöttségek részéről hivatalos tudósítás teendő. Budapesten a’ kincstár-utalványok készpénzzeli megvétele egyenesen a’ főpénztárban, az arany és ezüst-átadás pedig a pesti arany és ezüst-váltóhivatalban (Fürdő-utcza Tüköri-házban) is történhetik; mind két helyütt kisebb öszszegeknek ideiglenes nyugtatványok melletti átvétele is eszközöltetvén. 9) A’ pénzügyi ministeriumnál ezen ajánlatok számára külön országos hitel-könyv nyittatik, mellybe a’ hitelezések maradandó emlékül, valamint annak bizonyítványául is,hogy a’ status ezen hazafiui kölcsönöket a’ kötelezett időben miként fizette ki, név és nevezet szerint bejegyeztetnek, ’s az egész munkálat folyama ezen hitelkönyvből időnként a’ közönség köztudomására hozatik. A’ törvényhatóságok ezen rendelet buzgó teljesítésére utasittatnak, a’ haza minden egyes polgára pedig segédkéznyujtásra fölhivatik. Kelt Budán, május 24én 848. pénzügyi minister Kossuth Lajos. s. k. A’ pártok és az ellenzék. *) Itt az írás olvassátok: Mi van benne, meglátjátok. Valamint a’ magányélet emberei között szükséges a’ becsületes hűség és kitartás véleményeik meggyőződéseik melett, úgy a’ közéletben is szükséges ez — mind itt, mind amott azért, hogy a’ közbizodalom, az erkölcsi hitel fentartassék. A’ közélet embereinek nyilványos elveik mellett ép olly szükségesképen meg kell maradniok , miként a’ magányéletben adott szónak szentnek kell lenni — ha mind itt, mind amott bizodalmat hitelt akarunk nyerni jellemünknek, cselekvőségünknek. A’ pártok létezése, ’s különösen a’ pártok melletti hű kitartás, mindenekfölött azt bizonyítják , hogy a’ köznyilvános életben szintolly szükségképen kell uralkodni véleményszilárdságnak , elvhűségnek, mint a’ magányéletben. ’S nem lehet ma ide, holnap oda szítnunk, ha becsültetni, és cselekvőségünk czélját el akarjuk érni. Az, ki mindenkor tiszta meggyőződésből szokott cselekedni, a’ legnehezebb ’s zavarosb körülmények közt is hű marad alapnézeteihez, tehát a’ párthoz is, mellyhez eredetileg szegődött , annak épen nem lesz terhére ezen hűség, sőt legfőbb dicsőségét egyedül ebben találandja. De a’ ki rendszerint érdekből szokott cselekedni, az mindig ingadozni fog, 's legterhesb föladat lesz rá nézve, bár a’ legmindennapiabb körülmények közt is, véleményét őszintén nyilványitani. Ez okból többnyire középutakat keresend, ’s nyilványos életben a’ centrum embere lesz, hívén, hogy a’ világ még nem tudja, mi az a’ centrum — politikában. ÍV Ez értekezés ugyan még tavaly íratott, azonban új átalakulásunk sem fosztotta meg azt valódi becse ’s érdekétől. Eddig nem történt közöltetésének okát, kiki elgondolhatja. Szerk. Ha pártok nem volnának egy alkotmányos országban, minden gondolkozó azt tarthatná joggal, hogy ott nincsenek is határozott szilárd-elvű ’s önmagukkal tisztában levő emberek, hanem csak élnek be a’ világbaj, minden szellemi, erkölcsi végezél kitűzése nélkül. De a’ pártok léte már maga mindig bizonyos köznyilványos morál megalapultát bizonyítja és föltételezi. Szabadság és miveltség létezvén egy országban, lehetetlen, hogy ne legyenek pártok is. Ezek a’szabadság és értelmi fejlettség mellett egészen természetesek. Míg nincsenek egy országban pártok , legbizonyosb jele ez annak, hogy ott még sem szabadság, sem nyilvános morál,sem közértelmiség, sem anyagi jóllét nem léteznek. Különösen ezen utolsónak mindig természetes jele a’ pártok létezése. Mert valamint a’ magányéletben az ellenkező érdekek azonnal jelentkeznek, mihelyt az ipar felledezik, — szintúgy a’ közéletben is láthatókká lesznek a’ pártok (az ellenkező érdekek ezen collectiv képviselőji), mihelyt az öszszes ipar többnemű érintkezéseket szül az ország keblében és azon kívül. Legnehezebb állása a pártoknak a’ kenyértörés pillanatában van, akkor, midőn a’ törvényhozásban,a’megyék keblében , vagy az egyesületi téren egyes kérdések általok eldöntést várnak. Ekkor tűnik ki leginkább és szembeszökőleg, a’ mit feljebb állitánk, hogy a’ pártok és köznyilványos morál kölcsönös szoros viszonyban állanak. Itt ösmerszik meg a’ tiszta meggyőződés ’s az érdekek embere, szintúgy, mint az úgynevezett juste milieu-barát. Ezen utólsó fölötte ritkán szavaz a’ két elsőbbel, hanem rendszerint egy harmadik nézetet vet oda voks gyanánt. Pedig tudnia kellene, hogy midőn valamelly kérdés szavazás alá kerül, igen oktalan dolog harmadik véleménnyel lépni elő, azaz egy harmadik véleményhez ragaszkodni. Ennek addig van egyedül észszerűen helye, míg a’ kérdés fölötti vita tart, nem pedig akkor,midőn szavazni kell. Ekkor ugyanis nem három, de csak két kérdés-ág döntendő el. Aut.........aut: a’szavazás logikája. A’ ki a’ tanácskozás ezen végstadiumaiban is középúton marad , az megbélyegzi önmagát, mint ki a’ tanácskozás alatti ügynek ártani akarván, ebbeli bátortalanságát az eszély palástjával takargatja. — Mi a’ centrum embereiről azt tartjuk , hogy speculánsoknak valók. De tán ebben is csalatkozunk. Ti azonban, pártgyűlölők, kik azt akarnátok, hogy az a’ jámbor egyrét, azaz csak egy vélemény uralkodjék országtokban, ugyan mondjátok meg nekem: honnan vették létöket a’ nagy és kicsiny, — jó és rósz, — szép és rút fogalmai? — Avagy nem annak bizonyságául léteznek ezen ellenkező fogalmak, hogy a’ világon minden dolog relativ? Ha minden csak kicsiny lenne, akkor a’nagyságról csak képzeletünk sem volna; ’s ha csak szépség tűnnék mindenütt szemünkbe, akkor rút dolgot gondolni sem tudnánk. Egy dolog csak azért jó , mert van nála roszabb; vagy azért fekete, mert van fehér is. Így a’ pártok is. Azért léteznek ezek, hogy az erkölcsi világ egy nagy szükségét, a’ relativitást fejezzék ki. A’ relativitás pedig azért nagy szükség, mert ebből veszi az ember úgy anyagi mint az erkölcsi világban — mértékeit. Képzeljük csak magunknak: ha egy párt sem léteznék, mi lenne a’mérték? kiket tartanánk a’ hon ellenségeinek, kiket barátinak, kiket közönyösöknek ? Vagy mind illyennek, vagy mind amollyannak tartanák az egész nemzetet. ’S igy a’ politikai számtan lehetetlen volna. Sőt ekkor politika sem léteznék ; mert a’politika épen az illy különböző tényezőkkeli számítás és hatás tudománya. Pártok: az igazi politikának alapkövei. ’S minél fejlettebb pártokat látunk valahol, annál élénkebb, cselekvőbb, szabadabb politikai életet találunk ott, ’s viszont így nézzük Amerikát, Angol’s Francziaországokat. És nézzük Törökhont , Chinát ab opposite. Azonban mi mindig csak nyilvános pártokat értünk. Mert ne gondolja senki, hogy a mennyei birodalomban épen sem-