Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-02-14 / 13. szám

47 áldozatba kerülne nekik egyegy kisdedóvót állítani falvaikban, ’s belé egy magyar nyelvű és szellemű tanítót helyezni, és soha szebb áldozatot nem adhatnak nemzetiségünk oltárára, mint ez által; mert igy könnyű szerrel létesíthetnék, hogy a’jövő ivadék becsületes magyar ajkúvá lenne ’s a’ magyar nem­zetiségnek nem kellene többé attól tartani, hogy itt bent a’ hazában nyomandják el az idegen elemek. ’S ha egy nyelvű, a’ nép könnyebben érti meg egymást, lerontatnak a’nyelvek válaszfalai és ez egy nemzetre nézve kimondhatatlan nyere­ség. Francziaországban 35 millió lakos ’s ezt egy családnak tekinthetni, mert egy nyelvük, egy nemzetiségük van. Ha ez nálunk igy lenne, akkor aztán nem kellene félni, hogy a’sza­­badon eresztett sok ajkú nép egy vegytani működésbe forr­a, mellynek hoszszas olvadása után igen kétes, mellyikbe ve­­gyülendne a’ többi elem. Most, minél előbb kellene állitnunk kisdedovókat, ’s ha másként nem reménybhetni eredményt, a’ törvényhozásnak kellene felkarolni ezen eszmét erélyesen ’s áldozatokkal lét­rehozni; mert ha késünk, lesznek álapostolok, kik ott is uj nemzetiséget támasztanak, hol most minden csendesen van; lesznek kik azokat is felbujtogatják, kiknek illyesmiről még most fogalmuk sincs,’s akkor illyen kisdedovóféle szer nem hat többé, akkor tit annyi áldozat sem képes azon eredményt előidézni, mellyet most még a’kisdedovók is ol­y ártatlan mó­don eszközölhetnek. Próbáljon valaki magyar szellemű iskolákat,­­s kisdedo­­vókat állitni Száva vidékén, hol már is fel van ébresztve a’ fiók nemzetiség eszméje, majd tapasztalandja, hogy ottan többé nem birhatást gyakorolni, holott az or­szág más részein, hol még illy eszmékre nem vezeték a’né­­pet azon bizonyos apostolok, még most könnyű szerrel nem­zetiségünkhöz olvaszthatja a’ közönyösség álmában szender­gő idegen ajkunkat. Tényre tehát minél előbb, mert késő lesz sopánykodnunk munkátlanságunk káros eredményein. De térjünk a’ kitűzött értekezéshez. Az állatkínzás meg­szüntetésére munkálkodnának­­) azon társulatok, mellyeknek minden faluban kellene létezni ’s mellyek a’ helység koro­sabbról állván a’ környékre jótékony befolyást gyakorolná­nak. Korszerű eszme jótékony hatásra jogosító minősége mi­att igen ajánlatos. De ki fogná ezt nálunk megkezdeni?Fe­lelet — a’ helybeli lelkész kötelessége volna ezt megalapí­tani minden helységben ’s az illy gyülekezetben czélszerű in­­ditványzás által korszerű eszméket pendíteni meg. Itt a’ pór­nép csupa hallásból sokat tanulhatna ’s kibontakoznék las­sanként az előítéletek bárkonyaiból, mellyek most szegény lelkét annyira elhomályosítják. Tehát ez a’ lelkész kötelessé­ge lenne. Vagy ha ez a’ mennyország üdvén kívül egyebet nem hajlandó népének adni, ha azt vélné, hogy ennek oda igérése által mindent megtett, mivel a’ lelkére bízott népnek tartozik, akkor másutt kell kopogtatni, ’s ez bizonyosan a’ helység tanítója lenne. Míg a’ lelkész bőven öszszeméri a’ hitben boldoguló népnek a’ túlvilág élveinek biztos reményét, azalatt a’ tanító igyekeznék olly eszközökről gondoskodni, mellyek által itt helyben, e’ kézzel fogható világban is elő­mozdíthassa a’ nép üdvét ’s igyekeznie kellene az illy nép­társulatokat olvasás, beszéd és vitatkozás által a’ világosság útja felé vezetni. Itten tölthetnék a’ falusi lakosok azon dél­utánokat, mellyeket vasárnap és ünnepeken csapszékben, vagy malomban szoktak meggyilkolni. Az illy társulatok idővel önként bekövetkeztetnék a’ hír­lap-olvasást, népszerű könyvek és röpiratok megvételét, ’s ebből utóbb válnék egy gyűjtemény, melly falu könyvtára név alatt nemzedékről nemzedékre szállana. Illy társulat nagyobb hatással lenne a’ nép szellemi művelődése előmozdítására, mint a’ slendrián laza szerkezetű népiskolák legnagyobb része, mellyek az, ószerüség mereven bilincseihez kötve a’ jelen kor szellemére alig gyakorolnak némi hatást. Itt az értelmiség terjesztése könnyen eszközölhető fogna lenni és biztos ha­tással. — Ezek azon szellemi eszközök, mellyek közvetlenül nem az állatkínzás ellen fognának használtatni, de közvetve ezen embertelen szokás megszüntetésére is nagy befolyással len­nének ! — Minthogy pedig a’pórnép gyakran azon okból is vetemül marhája kínzására, mivel az nyomorult, erőtlen ’s képtelen mind azt véghez vinni, mit ura tőle kíván,azért azon módok­hoz, mellyek által az állatkínzás némileg gátolható, tarto­zik még . — 4) A’ jobb lótenyésztés létrehozása. 5) A’ rész utak javítása. Ez uram! a’ legfőbb eszkö­zök egyike, azért szóltunk mi erről a’ fő pont alatt. 6) Állatkínzás elleni társulatok országszertei alakitta­­tása. — Ért. e’ társulatok feladatát ’s irányát igy adja. „Minden városban, minden faluban kellene illyennek (állatkínzás­ el­leni társulatnak) létezni, melly figyelmét arra volna köteles fordítni, hogy először szelidebb gondolkozásmódot ébreszte­ne a népben ’s figyelmeztetné azon rendelvényekre, mellyek a’ szekerek szerfölötti megterheltetését ’s a’ szerencsétlen ál­latok kintatását tiltják ’s csak azután szabna büntetést, mel­lyet legszigorúbban volna szükség végrehajtani. Ez is kön­nyen létesíthető a’ világi (miért nem a’ másik is ?) hatóság erélyes föllépése által, de természetesen itt félre kellene vetni minden mellékes nézetet, mellyek gyakran a’ legjobb ügyet is megdöntik. A’fölőbb említett országos rendelvényeket minden városban, minden helységben ki kellene hirdetni, hogy min­denki azokhoz szabhassa magát; a’ társulatnak, mivel tagjai a’ jó ügy előmozdítására, nem pedig pénzért vagy fizetés­­ért állnának öszsze, igen számosnak kellene lenni, és külö­nösen arra köteleztetnék, hogy előforduló esetekben példá­val és tanítással hason a’ népre. Tekintéllyel kellene bírnia, hogy a’kemény szivü tulajdonost a’ rendelvényekre figyelmez­tethetné ’s azok áthágásáért megbüntethetné/­ Szép irány, a’ lehető legszebb egy társulat számára, melly a’ nép érdekében akar működni! ’S ha e’ társulatok hazánkban is minél előbb divatba jőnének, hálát kellene min­den honfinak mondanunk az emberiség nevében, ki ez ügy előmozdítását szóval és tettel elősegitné. Nem csupán a’ főczél az, mi e’ társulatok keletkezését ajánlja,hanem tekintetbe kell itt vennünk mind azon mellékes hasznot is, mellyet illy társulatok a’ népre árasztanának. Illy társulat kimondhatlanul sokat hatna a’ nép erkölcsi állapotá­ja javítására; nemesitné az érzelmet, lágyitná a’ szívet’s érző emberekké alakitná azon sziklakeblyeket kik most e­­rénynek tartják a’ legborzasztóbb kegyetlenkedések hősies véghezvitelét­ Az illy kebelborzasztó tények kegyetlen hősei­ről szokta nálunk a’ bámuló nép mondani: „ez ám a’ le­gény ! ez az ember a’ talpán ’stb.“ ’S mig illy kegyetlenségek megtapsoltatnak, erényül te­kintetnek, addig ne álmodozzunk néperkölcsjavulásról ’s innen újra kitűnik, hogy a’ javításnak szellemileg kell megkezdetni, jó érzelmet terjeszteni a’ népben, kegyeletet az állatok iránt, itt kényszerítő eszközök keveset használnak, sőt még jobban elbutitnák a’népet, mint a’ botozás fénykora eszközlé. Illy irányú egylet keletkezett Pesten, de még eddig ke­vés remény mutatkozik jövőjéhez. Legbajosabb is illy egylet­nek Pesten létezni. Kik legyenek itt tagjai? a’ műveltebbek­nek Pesten kevés viszonyuk van az állatokkal, mert azokat itt nem igen tarthatnak. Vagy arra egyesüljenek , hogy a’ bérkocsisok ’s napszámosok állatkínzását mérsékeljék ? ki ad nekik jogot erőszakos fellépésre az állatkínzó irányában? de nem is fog egy könnyen avatkozni illy ügyekbe, nem tartja magához térőnek, hanem a’ rendőrségre bizza. Nem úgy áll ez vidéken. Ott az osztályok még közelebb állnak egymás­hoz; állat bőségben van; rendőrök nincsenek, jó út nincs ’stb. ’stb. — „Nagyobb lelkesítés végett — szól alább ért. — mint

Next