Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-02-21 / 15. (14.) szám

54 mi tekintetbül kimondatott, hogy az egylet más szállásról fog gondoskodni. Ennek következvénye jön, hogy a’ könyvtárnok egy 3 szobából álló szállást kiszemelvén ’s ezt az egyletnek ajánlván az i. e. sz. György naptól számítandó 3 évre, évenkint fizetendő 120 portért olly formán vétetett fel, hogy az abban foglaltató nagyobb szobáért az egylet 60 portot fizetvén évenként, az évenkénti másik 60 p.frtot szinte hoszszabb időre kötött szerződés szerint j. ur, ki egyszersmind egyleti könyvtárnok, fizetendi a’ szállás többi részeiért. E’ szállás felvételbeni eljárás iránt, mennyire abban a’ kimondott czél eltévesztetett ’s igy a’ társaság érdeke mellőztével talán más érdekek is voltának vezérek, véltük szükségesnek nyilványos szót emelni, ugyan is a) Egy Olvasó egylet, melly azon város nevét, hol létezik, viseli, az egész városé, illik tehát sőt szükséges, hogy az a’ város szivében, a’ várnak mennyire lehet közepén legyen, ezen uj szállás pedig a’ bécsi kapuval szemközt a’ vár túlsó végén, a’ város népességének úgy szólván szélsőségén vétetett fel. b) Egylethez, mellynek tagjai száma 200zal túl halad ’s igy naponként mintegy 40- 50 ember látogatja, a’ bejárásnak könnyen találhatónak, kényelmesnek kell lenni; ezen új szállásról az ellenkezőt tudjuk, ugyanis emeletben lévén lépcsőkön, azon kívül egy nagy udvar folyosóját a’ harmadik oldalra megkerülve, egy pár garadicson ismét le ’s úgy végre a’ könyvtárnok konyháján által juthatni abba. c) Ez elősorolt alkalmatlanság ’s az ebbűl eredő kellemetlenségek szülni fogják azon következést, hogy az egyleti tagok száma majd csökken: taghiányt úgy az egyleti gazdálkodás, valamint a’ közügy czéljából előidézni káros és nem szabad. d) Midőn kimondatott, hogy az egylet más szállást akar, az nem úgy mondatott ki, hogy bármilly áldozattal akar menekedni a’ régitől, sőt akkor úgy a’ régi valamint az uj szállástól egészen különböző szállásra volt czélzás, mert uj szállás, mint már felebb mondatott, két okból kivántatott: Először azért, mert amaz sötét ’s évenkint 15 portára gyertyát fogyasztott el, mi a’ sötétségen segített ugyan, de pénzbe került, itten tehát az egylet gazdasági szempontból indult ki, de ezen szempontot a’ szállást felvevő közgyűlés téveszté, mert a’ régi szállásbér 40 p.frt, gyertya 15 p.frtöszszesen 55 forintba jött évenkint akkor, midőn az uj szállás bére, mellyben szinte fog hében korban gyertya égettetni, e’ nélkül 60 p.frt ’s így 5 p.frt tiszta veszteségbe kerül. 2) Hogy a’ könyvek kezelésén az által, ha a’ könyvtárnok szállásán leend a’ könyvtár, segittessék: ezt igaz az Egylet akarta igy ’s ezen segittetett is; azonban itt nem egyedül azt kelle tekinteni, mit akart az egylet; hanem azt is, mit nem akart, ’s mit akarnia lényeges czélja ellenében szabad nem volt, hogy a’ könyvtár-kezelésen, alias könyvtárnokon segittessék, midőn az egylet tulajdonképi czélja, t. i. a’ könyveknek minél többek általi olvastatása, szállási kellemetlenségek által gátoltatik. Ez röviden azt teszi, hogy nem akarta az egyletazt, hogy ezen szállás vétessék fel, hanem más mind ennél, mind a’ réginél jobb ’s ha jobb nem találtatnék, akkor inkább a’ régi, melly gazdaságosabb ’s ennél kényelmesb ’s alkalmasb is, tartassék meg. e) Hogy ezen rendkívüli közgyűlés, avatatlanságbul, vagy készakarva, nem mondhatjuk meg, a’ szállás-felvételi fő czélt szem elől egészen téveszté, kitetszik onnan is, hogy, az érintett szállás könyvtárnokot illető osztálya iránt, g. úrral, ki jelenleg könyvtárnok, szerződést hoszszabb időre kötött, mint meddig az ő könyvtárnoksága tarthat; mert a’ könyvtárnoki hivatal minden évben tisztásitás alá esvén, a’ könyvtárnál változhatik ’s akkor g.ur kötött szerződésénél fogva a’ szállásban még is megmaradván, az uj könyvtárnok szállása már többé az egyleti szálláson nem lehet. Ez esetben tehát a’ könyvtár-kezelési kényelemmel csak ott leszünk, hol eddig valánk. ...... Az előadottakból világos, hogy ezen szállás, melly egy rendkívül tartott közgyűlésben elhirtelenkedve vétetett föl, a’ budai Olvasó Egyletnek nemcsak nem való, hanem annak, ’s mellette a’ közügynek ártalmára leend, ennél fogva bátrak vagyunk a’ nyilványosság színe előtt javasolni, hogy ezen szállás ha áldozattal is, hagyassák el, ’s az egylet vagy jobbra gondoskodjék, vagy ha jobbat nem találna, maradjon a’ réginél. — Volna még ezenkívül sok mondani valónk, de azokat most elhallgatjuk, arra még is figyelmeztetünk: a’ budai olvasó Egyletnek ha áldozattal is inkább a’ nagyszerűség, inkább a’ tökély, mint tehetetlenség ’s egyes érdekektől egyletileg tilalmas függés után kell vágyódnia. Rudnó és lelkésze 1844 és 1845ben meg még valami, többi közt a’ mai magyar zsidó közre bocsátó Arányi Lajos 1846. folytatás A’ 7 .1 76. lapon levő máik kereset egy rühes zsidó legényt illet, mellynek kórismerete szerző szerint két oknál fogva igen könnyű, sörmivel a’ beteg: zsidó, bár mivel rajta volt látható rüh. Ha már egy professor ezen a’ betegágy körül tett leghűbb tapasztalásból merített nézete méltó hogy a’ tudományos nagy világ előtt rejtve ne maradjon, mennyivel eszesebb a’ szerző czáfolata a’ rudnói lelkész ellen, ki a’ mastichinát olly gyógyszernek tartja, mit praegnansok is bevehetnek, ’s ha szerző a’ praegnansoknak alkalmazását aloe tartalma miatt nem helyeselheti, meg nem fogható, mikép ajánlhatja szerző több oknál fogva a’ mastichinát egyáltaljában ártatlan gyógyszerül zsidó betegeknek ? Ezen okok egyike igen tudományosan, eszesen és philanthropbe hangzik: „tudjuk hogy a’ szegény zsidót egész világ ebül tartja és igy bár a’ zsidó sem kutya, mégis igen sokat tud megemészteni.“ (lásd 76. lapon) Ezek kedves olvasó, egy k. egyetemi tanár saját szavai, mellyekből igen sokat tanulhatni, iszer hogy valaki orvos kórboncztanár lehet a’ nélkül hogy jó bar-' mász; mert távolról sincs a legkisebb hasonlóság is az ember és az eb testalkotása között. Nor Hogy lehet valaki tanár, orvostudor és egyetemi tag, ki minden emberen egyiránt volna segíteni köteles, mégis jó emberi kedélylyel öszsze nem férő különbséget csinál szenvedő ember és ember közt, hallgatván mor arról, mennyiben bírhat illy elfogult elvű orvos gyógyászi képességgel is. A’ könyv további folytában még sok helyen akad szerző a’ zsidókba ’s némellykor olly módon, melly mutatja, hogy a’ zsidó nyelv és szokásai megtanulására fordított 15 évet nem a’ legjobban használta; a’ mint ezt többi közt, e’ szó: makom, város bizonyítja. Engedelmet professor ur! makom nem várost hanem helyet fejez ki, város pedig ír-nak mondatik a’ héberben. — Közeledik most már a’ szerző kiválasztottainak, t. i. a’ zsidóknak részletes rajza, hol is a’ bevezetésben kitaláltatja az olvasóval, hogy azok ellenében nem könnyű fegyvert szándékozik használni, őket hemzse féregként nyüzsgő emberféle bizsere tömegnek czimezvén (134 lap). Hogy pedig szerző csekély személyemet ezek nyüzsgő emberféle tömeghez ne számítsa, rész néven nem veendi, ha munkáját épen nem hódoló ’s engesztelő módon birálandom, melly hódolást, mint professor, olly igen óhajtaná. — Nézzük tehát a’ zsidóknak kérdésekbe ruházott természet történeti rajzát. Az első kérdésre „minő a’ zsidó arcza“? a’ felelet úgy hangzik: valóságos torzkép. Miután szerző igen jól tudja, hogy a’ természet képző ereje az éghajlatok különféle viszonyaiban gyöközött törvénye szerint szokott működni ’s miután továbbá a’ zsidó az egész földön szét vagyon szórva ’s tehát a’ zsidónak ezen sokféle égalj által föltételezett testbeli képződésben részesülnie ’s ugyanezen okból a’ örök zsidónak a’ franczia és angol zsidótól különböznie kell, miután ezeket, mondom, szerzőnek mint orvosnak tudnia kellene, tehát bizonyos, hogy a’ zsidónak torzképhezi hasonlítása tér-