Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-02-25 / 16. (17.) szám

5-­ si jövedelmet igérő szolnok-a -kunsági vonal elmellőzésével, Berczeltől Jászság felé vezetendi Debreczenhez. Azonban nem szabad csak a’ vasúttársaság érdekében, melly másodrendű, hanem a’ hazáéban is, melly főszempont tartozik lenni, dönteni el a’ két vasútvonal közti választást. Vizsgáljuk tehát a’ dolgot hazai szempontból is­ Az országgyűlés, midőn a’ pest-debreczeni vasutat a tör­vény pártolása alá vette, oda czélzott, hogy a’ két város közt biztosítván a közlekedést, pangásban sinylő kereskedésünk­nek ez oldalon életet adjon; a’ főváros iparczikkeit a’ ter­mesztő alföldnek, ez viszont termékczikkeit a’ fővárosnak ’s innen a’ világkereskedésnek átadhassa. Már ki fogja felszámítani azon veszteséget, mellyet ha­zai kereskedésünk szenvedni fog a’ berczel-jászsági vasútvo­nal elfogadása által ? Hozza ugyanis le bár rajta iparczikkeit a’ pesti ’stb. kézműves: jőjön le bár rajta alföldi termékein­kért a’ kereskedő, de legyen itt Debreczen vidékén a fából— hatlan sár: ki fogja az iparos czikkeit vásárolni? mit fog fel­vásárolni a’ kereskedő, ha az alföld termékeit a’ debreczeni piaczra nem szállíthatja? Ott lesz tehát a’vonal felépülte után a’ zsírjában fuladozó alföld, hol azelőtt volt, ’s igy a’ haza nem nyert. Mindezen bajnak a’ szolnok-n.-kunsági vonal el­fogadása elett veendi. A’ mi pedig minden vasútnak ’s az általa előmozdítandó kereskedésnek utolsó czélja: honunkban a’ polgári mivelődés felvirágzása — váljon eszközölhető­é ez olly téren, mellyen még előbb népességet, utóbb vagyonosságot kell teremteni, hogy a’ mivelődés első virága kifejlődhessék ? Illy térnek hisz­­szük pedig azt, mellyen a’ berczel-jászsági vonal átvezettet­hetnék ’stb. Ezen előszámlált ’s még több most a’ hely szűke miatt általunk mellőzött oknál fogva, azon kérelemmel rekesztjük be sorainkat, méltoztassék a’ t. középponti vasúttársaság ezen szempontokat figyelembe venni, szolgáljanak indokul igényte­len szavaink az ügy körüli gondos vizsgálódásra; mert hisz— szűk, hogy a’ t. társaság saját érdekét a’ nemzet érdekével és magas czéljával öszszekapcsolandja, ’s a’ pest-debreczeni vasutat a’szolnok-n. kunsági vonalon épittetendi annál is in­kább, mert az 1836. 25. t ez. értelmezése szerint máskép nem is tehet, ’s a’ nm. helyt. tanács is csak a’ pest-debre­czeni, nem pedig a’ pest-miskolcz-debreczeni vasútra adhat engedélyt, s’ csak ezen téren köteleztethetnek, a’ törvény sze­rint, a’ birtokosak földek kisajátítása megengedésére. Többek öszhangzó véleményéből Baksay Dániel. Rudi­ó és lelkésze 1844 és 1845ben meg még valami, többi közt a’ mai magyar zsidó közrebocsátá Arányi Lajos 1846. (Folytatása és vége.) Érkezzünk már most a’ zik kérdéshez ,zu der bösen Sie­­bene — minő a’ zsidó a’ keresztyén iránt ? Ugyan fönebbi he­lyen már sejditettük, hogy szerző középkori ember, de ezen kérdésre való feleletben ezen sejditésünk bizonyossággá vált ’s valóban nem lehetnek egy szerzőnek szebb jellemei mint philanthropi, statusz férotti, de egyszersmind következetlen-néz­­zük tehát micsoda mértékben bir az itt nevezett tulajdonsá­gokkal. Kitünteti magát leginkább philanthropismusával, midőn a’ zsidót eledi állatnak (12dik lapon) vérszop­ó­­n­a­k (a 150dik lapon) még pedig a’ keresztyén vallásu nép­osztály legveszedelmesb vérszopójának nevezi,mivel egy nyitra-megyei faluban a’ zsidó csapláros által az ott levő parasztok tönkre jutottak, hogy az uraság a’ falu végpusztulása elkerülése végett kényszerülve volt a’ csak fél annyit fizető keresztyén csaplárost viszszahini, igy hangzik a’ szerző me­séje (?) a’ nélkül, hogy szerző bennünket ezen falu későbbi sor­sáról tudósított volna. De miután ezen szakaszban a’ szerző­nek még több tévedéseire és igaztalanságira lesz bukkanni al­kalmunk, bizonyosan nem fog neheztelni, ha mi ezen puszta regényt épen nem tartjuk valónak. Feltéve, de meg nem enged­ve ennek igazságát, nem lehetne­­ itten következő módon okoskodni: miért vádolja itten szerző csupán a’ zsidó csap­iárost és nem inkább általában az illető uraságokat, midőn épen azoknak kellene tudni: mennyit képes fizetni a’ csapiá­ros a’ falusi lakosok veszélyeztetése nélkül? továbbá midőn a’ jó isten egy minta szerint teremtett valamennyi embert, tehát észszel mindegyiket ellátta, miért nem tudtak ezen em­berek józan és mértékletes életmód által ezen zsidó taktiká­jának ellenszegülni; hallgatván egy történeti adatról (mellyre szerző e’ szakaszban olly gyakran de némellykor hibásan is hivatkozni szeret)­t­­. Irhon és Skótzia falusi lakosainak ret­tentő elszegényülése okáról, hol mint szerző jól tudja, zsidó csapláros épen nincsen. Valóban az önzés’s azzal egy ösvényen járó saját sors-javítási vagy világ keletkezte óta mai napig olly elterjedett bűn, hogy valamennyi nemzet és hitfelekezet annak nagyobb vagy kisebb mértékbeni leírása miatt nehezen versenyezhet egymással, a­­mint azt valamennyi nemzet tör­ténete napnál világosabban tanúsítja. De mivel ezen történe­ti adatok szerző boltjába nem illenek, minekutána a’ zsidó több ízben már a’ keresztyén státusokból (mellyekben mindig status in statu volt) elhajtatott és mindig viszszalopódzott, (150. és 151. lap) hogyan merészel még ezen hívatlan ven­dég többet követelni, mint azt, hogy csak töressék; ’s illy előbocsátás után, rósz néven veszi a’ zsidónak, hogy elkese­redve érzi magát, ha toleráltnak neveztetik. — Irgalmas jó Isten, mi ugyan nem tartozunk azok közé, kik egy sötét töm­­löczben sok évig elfogottat rögtön világosságra ereszteni ta­nácsosnak vélnek, tehát ezen oknál fogva a’ rögtöni zsidó­ e­­mancipatiót nem várhatjuk; de azon egy isteni teteremtvény­­nek e’ világban létét és helyzetét ember által csupán tűrött­­nek állítani már ezt valódi isten elleni véteknek­­ tekintjük. Kószálhatjuk tehát kétszeresen szerző okoskodását, ki előtt mint orvos előtt, ismeretes, hogy a’ zsidó teste és esze ala­kulásánál fogva egy hajszálnyival sem különbözik a’ többi fe­­lekezetbelitől, ’s azért logikánál fogva ezen szinte isteni te­­remtvénynek egy kis helyet e’ nagy világban talán még sem fog denegálni. Mert igy folytatja szerző, ha mind ez a’ hí­vatlan elkergetett vendégnek nem tetszik, miért nem költö­zik ki? Uram öcsém! jól emlékezem, midőn a’ szerző maga egy társulatba nem hivatott és mégis mivel ezen tüzött tag neve neki nem tetszett, minden lehető erővel azon volt, hogy a’ rendes tagi czimet elnyerje, miért tette azt elvei ellenére szerző? hisz senki nem hitta meg őt — Mit szólt volna szerző, ha p­­o. a’ magyarok által­­kikergetett régi pannoniai lakosok szinte szerző módjára okoskodván mondották volna: takarod­jatok ki? — ha ez megtörtént volna, nehezen dicsekhetett volna professor Arányi egy zsidó aszszony előtt, hogy a’ mos­tani magyaritott Arányi előbb német Locsteiner eldődjei egy Abafi és Bocskai hadi baráti lettek volna. — Továbbá ho­gyan tetszenék professor Arányinak, ha felvilágosult kormá­nyunk, melly a’ zsidót eddig terhelte türelmi adót megszüntet­te, státusférfiaina­k egyike tőle azt kérdezné: mi jogosít fel a’ statust illető elrendezésekbe avatkozni, holott senki vélemé­nyedről nem kérdezősködött. — Ha már okoskodási móddal szerző philanthropismusát bebizonyitá, mennél nagyobb mér­tékben emelte ez által egyszersmind státusférfiúi képességét. Minden kétségen túl sajnálják már most a­ mexicóiak, hogy professor Arányit Santana helyett hadivezérnek nem válasz­tották; ő bizonyosan azt mondotta volna az éjszak-ameri­kaiaknak : „takarodjatok ki hívatlanok!“ és ezer meg ezer em­beri élet kimérve maradott volna. — Végül, szerzőtől a’ zsi­dónak szemre hányt inconsequentiák czáfolatába nem bo­csátkozhatom, mivel arról véleményem szerint nem ítélhetni olly felületesen, mint azt szerző tévé; úgy mint a’ szerző e­­zen állítását, hogy a’ zsidó mindenkor status in statu volt, nem írhatom alá, mivel, mint megmutattam, a’ szerzőnek különös statusfogalmai vannak; de, ha szerző az alatt talán a’ zsi­dó községek belviszonyai elrendezését érti, ezeken bámulni

Next