Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. április-június (1. évfolyam, 7-12. szám)

1948-04-07 / 7. szám

A NÉPEK HARCA AZ AMERIKAI LEIGÁZÁS ELLEN A Marshall-tervet kezdetben úgy tálalták fel és úgy reklámozták, mint holmi nagylelkű és önzetlen törekvés megnyilvánulását, amely szerint az USA­ anyagi segítséget kíván nyúj­tani azoknak az európai országok­nak, amelyek végigszenvedték a há­borút. Marshall tábornok szándékosan elködöntett .,emberbarát!“ szólamai jelentős mértékben megkönnyítették a zsarolás és szemfényvesztés e kolosszális hadjáratának lefolytatá­sát, amely Európa úgynevezett ,,ame­rikai megsegítése'’ körül lejátszódott. A jobboldali szocialista vezetők, akik számos nyugateurópai ország kormányának élére kerültek, különös buzgalommal kaptak a Marshall-terv után, amelyben kormánypolitikájuk teljes csődjét elhárító mentőövet láttak­. Az utóbbi időkben sok olyan ese­­métív történt, amely a Marshall- tervvel függött össze. Erről a ,,terv”- ről egymásután rántották le az ösz­­szes ,,demokratikus" és ,,humánus" lepleket, eloszlott az a tömjénfelhő, amelyet Blunt, Bevin és a Wall­ Street többi zsolozsmázója eregetett, s a Marshall-terv az egész világ szém­é­­előtt a maga undorító valóságában mutatkozott meg. A „marshal­listák" ködös és harsogó beszédei átad­ták helyüket a konkrét tényeknek. Március 14.én az amerikai szená­tus jóváhagyta az úgynevezett „euró­pai újjáépítési program” törvényter­vezetét. Ez az esemény véget vetett a hírhedt Marshall-terv kapcsán folytatott tízhónapos li­kitinel és konkrét adatokat szolgáltat egyes végső következtetések levonásához. Tíz hónapon­ át, tizenhat európai állam kormánya tevékenységének jelentős részét a Marshall terv által beígért „segély" igénybevételének előkészítésére fordította. E célból Párizsban külön értekezletet hívtak egybe, megalakították az „európai együttműködési bizottságot", amely három hónapon át gyűjtötte az infor­mációkat és jelentést állított össze Washington számára a tizenhat állam szükségleteiről. S bár ez a bizottság­, mint egy iskolásgyerek, gyakran volt kénytelen az amerikai tanítóbácsi út­mutatásai szerint átdolgozni jelenté­­seit, mégis fennállott a tizenhat ország „együttműködésének­’, „rész­vételének" látszata a legfontosabb szükségleteik megvitatása terén, sőt az említett bizottság még arra is készülődött, hogy­ ellenőrzést gyako­roljon az amerikai hitelek elosztása és felhasználása fölött. Ezt az­ illú­ziót teljesen eloszlatta az amerikai törvénytervezet tartalma. A törvénytervezet szerint az ame­rikai­­„segély“ nem 29,9 milliárd, sőt ne­m is 22.4 milliárd dollár négy v­an át, még­ kevésbé 3.5 millió dol­­lr egy évre, hártom évi 5.3 milliárd ollárra korlátozódik, mint az a­zenhatos bizottság jelentésének java. «Ez változatából kitűnik. Ha figye­­ln­be vesszük, hogy ebből az ösz­­eg­ből 1.6 milliárd dollárt, — mint nevetes — Nyugat-Németország­­" szántak, akkor kiderül, hogy a ríhai országnak nyújtandó egész fély" 3,7 milliárd dolláros könyör­­aiányra korlátozódik, amely őszi­get — mellesleg megjegyezve —­merikai árukban nyújtanak, a töré­nytervezet mélyen hallgat bármi­re további előirányzatról a négy­­éves program keretében, amiről pedig olyan­ nagy lármát csaptak a ,,m­arshallisták” Európában. A törvénytervezet elbírálása a sze­nátusban a szenátorok közötti ver­sengéssé változott az irányban, hogy minél súlyosabb politikai és gazdas­­ági feltételeket szabjanak azoknak az országoknak, amelyek ebben a „segélyben" részesülnek, és valóban: míg e „segítség” mérve még a leg­­megrögzöttebb „marehallistákat” is kiábrándítja, addig azok a feltételek, amelyek mellett ezt a „segítséget“ megadják, végérvényesen szétfoszlat­­ják az­­ amerikai bankárok „embe­riességéről" és „önzetlenségéről“ szőtt legendát. E feltételek szerint a „segít­séget élvező” országok nemcsak az előirányzott összegek elosztásában nem vehetnek részt, hanem még annak az ellenőrzésében sem,­­hogy mire használják fel az egyes orszá­­gok saját területükön a számukra kiutalt javakat. Ezekre az orszá­gokra ráparancsolják az USA által kidolgozott kereskedelmi és vámpoli­tikát, az államosítások megszünteté­sét, egy „egészséges“, azaz az ante­nnai exportőrök számára kedvező valutakurzus fenntartását, stb. A „megsegítendő” országok termelése és kereskedelme felett máris beveze­tett amerikai ellenőrzést most azzal fokozzák, hog­y ezekben az országok­ban többmilliárdra rugó frank-, líra-, korona- és márkaalapot ütőerőként használhatnak fel a nemzetgazdaság bármely ágazata­ ellen. Az amerikai, sőt s csak részben is amerikai nyers­­anyagból készült áruk továbbexpor­­tálásának tilalma a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba, (ami gyakorlatilag nem más, mint a kereskedelem teljes betiltása ezek­ké az országokkal), továbbá a „stratégiai nyersanyagok“ kötelező kivitele az Egyesült Államokba — ezek voltak­ az utolsó kalapácsü­tések azon a rabláncon, amelyet a Wall­ Street­ a tizenhat európai állam ke­­zére kovácsolt. Az utóbbi években az európai or­szágok háború utáni nehézségeit — a nyersanyag­, fűtőanyag, és élelmi­szerhiányt —­ kihasználva, az ame­rikai imperializmus felszívta Nyugat- Európa aranykészletét és dollrtar­­talékát, megbénította ez országok gazdaságának vérkeringését s most arra­­törekszik, hogy mint a tőke­­kihelyezés ás árufogyasztás­­ kizáró­lagossági területét, véglegesen ma­gához láncolja azokat. A tizenhat ország­ március köze­­pén Párizsban megtartott második konferenciája nyomán, az utóbbi időben sok, keserű gondolat látott napvilágot az európai sajtóban. Szá­­nalmas, sőt szégyenteljes látvány volt a külügyminiszterek e második találkozója! Szánalmas azért, mert nem volt miről határozniuk. Ezt igen gorombán adták értésükre Washing­tonból. A minisztereknek azzal kel­lett megelégedniük, hogy megállapí­tották Nyugat-Európa gazdasági és pénzügyi helyzetének rosszabbodá­sát az első konferencia utáni idő­szakban ... Szégyenteljes azért­, mert a tizenhat állam konferenciája, — amely államok legtöbbje a hitleri támadás szenvedő alanya volt — ír- USA parancsára és a „szocialista“ miniszterek részvételével, automati­­kusan a „16 és %“ állam konferen­­ciájává változott,, a német Trizónia bevonása folytán. Az a portugál próbálkozás sem váltott ki tiltako­zást, amely Franco Spanyolországá­nak bevonását szorgalmazta. Mikor Marshall tábornok előállott tervével, az amerikai imperialisták úgy vélték, hogy Európa gazdasági­lag is, politikailag is kész lábuk elé hullani. De, ha gazdasági viszonylat­ban sikerült, is­t­abil, alapjában alá­ásni a nyu­gateurópai államok hely­zetét, az amerikai monopolisták pol­litikai és katona­-sztratégiai számí­tásai homokra épültek. Az utóbbi idők eseményei azt bi­zonyítják, hogy a Marshall-terv szer­zői túlbecsülték erőiket és befolyá­­sukat Európa ama képviseleteire, amelyekre támaszkodtak és lebecsül­ték a demokratikus tábor erejét, az európai népek ellenállóképességét. Nyugat-Európa kommunistái, a kilenc kommunista párt varsói érte­kezletének határozataival felfegyve­rezve, élére álltak a széles tömegek ellenállási mozgalmának az ameri­kai imperializmusnak ,■ országaikat leigázó törekvéseivel szemben. Az ellenállás eszméje már régen túlter­­jedt a munkásosztály legöntudato­­sabb táborán és egyre inkább magá­­val ragadja az európai népek leg­különbözőbb rétegeit. A Marshall­­terv alkalmazásának gyakorlati kö­­vetkezményei már magukban véve is még jobban életrehívják az euró­­pai népek nemzeti öntudatát. Az amerikaiak teketóriázás nélküli be­avatkozása az európai népek belső ügyeibe, a görög, olasz és francia reakciós kormányok nyílt támogatá­sa, a „segély“ megvonásával való fenyegetés és zsarolás arra az eset­­re, ha a népek — ak­ár ha többsé­­gü­kben is — nem óhajtanának a Fehér Ház parancsnokséga alatt élni, stb. — mindez a hazafias gondolat erősödését, egyesülésre és ellensze­gülésre való törekvést váltja ki a tömegekben. A görög, olasz, francia nép és Európa más népei növekedő­­ ellenál­lását az amerikai leigázással szem­­ben az­­imperialisták a régi recept szerint úgy tüntetik fel, mint a „Kominform ármánykodását“, ám egyre kevesebb ember akad, aki hisz ennek a mesének. Amíg az angol és francia nagy­­iparosok tiltakoznak az amerikai dömping ellen, a génuai munkások­­visszatartják az Egyesült felé induló fémhulladékká hajókat, Anconában pó­tolják a dokkok lezáró és francia parasztok tükre törő amerikai szójak­azt és zsirad len s az angol ház táljuk a lóhúskor nagyon nehéz a müvének“ tulajc’ Az a sietség. .■szent szövetsége a háborús hisz?." es Marshall beszédeiben meg kozik, az az otromba erőszak lyel a parlamenti választást szülödő olasz nép akaratár­tására készülődnek, — a­­hogy az amerikai impa­­tik pozícióikat Bart vadállati dühre gp­pai népek — fű" kiében — e összetart­ ó. Budapest, IBIS ápr­i­s 7. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tartós békéért­­, népi demokráciáért! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Belgrád 7, (10) sz. . Ára: 1 forint A Népi Demokratikus Arcvonal győzelme a romániai választásokon Rom­ániában vasárnap, március 28-án tartották meg a parlamenti választásokat. A­­választások napja a román nép nagy ünnepe volt. A városok és falvak zászlódíszbe öltöz­tek, mindenfelé transzparensek és jelmondatok voltak láthatók. A munkások, a fiatalság, az értelmi­ség, a városok és falvak­ dolgozói már a korareggeli órákban megje­lentek a szavazóshelyiségekben és de­monstrál­ák odaadásukat és ragasz­kodásukat a Román Népköztársaság­hoz és a Népi Demokratikus Arc­­vonalhoz, valamint azt a szilárd es ha­tárolásukat, hogy megürgsítik a demokratikus rendszert az ország­ban. A választások szervessetien zaj­lottak le, megmutatták a román nép megnöveke­dett politikai aktivitását és azon igyekezetét, hogy minden erejével küzdeni­ fog hazája felvirá­goztatásáért. A külföldi sajtó kép­viselőinek meg volt rá a lehetősé­gük, hogy meglátogathassák vala­mennyi szavazóhelyiséget mind Bu­karestben, mind a vidéken, s hogy a helyszínen győződhessenek meg arról, hogy a választás szabad és de­mokratikus volt. Jellemző a választás eredménye 39 választási körzetben: a választói név­­jegyzékbe felvett 8.416.061 választó közül mintegy 7600.000 szavazott le. A Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjei valamennyi körzetben, még nem teljes adatok szerint, a válasz­táson leadott Szavazatok 00.8 száza­lékát kapták meg. Az előzetes adatok azt bizonyít­ják, hogy coalmen, valamennyi kör­­zetben a Népi Demokratikus Arcvo­nal jelöltjei győztek. A demokra­tikus caranista pá­rt a választásokon mindössze egy mandátumot kapott. A lengyel, olasz, csehszlovák és magyar szocialista pán szakított a Szocialista Tájékoztatási irodával A Lengyel Szocialista­ Párt (PPS), a Csehszlovák Szociáldemo­­krata Párt, az Olasz Szocialista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt bejelentették, hogy kilépnek a Szocialista Tájékoztatási Irodából. Mint a Lengyel Szocialista Párt központi lapja a „Robot­nik“- írja, e pártok kilépése a Szocialista Tájé­­koztatási Irodából „válasz a Szoc­­inform londoni értekezletének ama provokációs határozataira, amelyek csehszlovák- szociáldemokrácia ellen és a munkásegység­ azon poli­tikája ellen irányulnak, amelyet a lengyel és az olasz szocialista párt képvisel”. A PPS nyilatkozatában, melyet a Szocialista Tájékoztatási iroda köte­lékéből való kilépésével kapcsolat­­ban hoztak nyilvánosságra, rámutat arra, hogy a munkásegység szét­­bomlaszt­ására irányuló politikában a Marshall-terv támogatásának po­litikájában, valamint az öt nyugat- európai államnak katonai szövet­­ség létrehozására irányuló politiká­jában, a nyugateurópai szocialista pártok többsége az amerikai impe­rializmus szövetségesévé vált. Ez a politika egyenesen a német impe­­rializmus, a nácizmus és a revízió­­nizmus újjáélesztésére irányul, ami a béke veszélyeztetését jelent. A nyilatkozat leleplezi az u. n. „har­madik út“ elméletét, amely voltakép nem más, mint a II. Internacionálé azon tévedéseinek megismétlése, amelyeket a két háború között kö­­vettek el s amelyek a­ munkásmoz­­gl­­l­mat katasztrófába sodorták — és amelyek következtében a fasiz­mus és a háború diadalmaskodha­­tott. A PPS elítéli annak a vad gyűlöletnek politikáját, amellyel a nyugateurópai szocialista pártok nagy többsége követ a Szovjetunió és az új demokrácia országai ellen. E politika következtében a nyugat- európai szocialista pártok zöme „csatlakozott a háborús uszítók hadjáratához, amely a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen irányul s amelyet a nemzetközi re­­akció legféktelenebb elemei irányí­­tanak“. A PPS megállapítja a Szocialista Tájékoztatási Irodában való további részvételének céltalanságát, mint­­hogy „az utóbbi események azt ta­núsítják, hogy a jobboldali szocia­lista pártok politikája végérvénye­­sen aláveti magát az imperializmus sztratégiájának" A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a legtöbb nyu­­gateurópai szocialista, párt vezető­ségének ténykedése abban merül ki, hogy a munkásmozgalmon belül szakadást idézzen elő és azt elmé­lyítse. Minden kapcsolatot meg akarnak szakítani azokkal a szocia­lista pártokkal, amelyek hűek ma­radtak a marxizmus elveihez és kö­ve­tkezetesen valósítják meg a mun­kásosztály egységét. A munkásmoz­galom további bomlásáért a teljes felelősség' erre­ a vezetőségre hárul. A csehszlovák szociáldemokrata párt elnökségének közleménye rá­mutat arra, hogy a nemzetközi szo­cialista értekezleteken a nyugateuró­­pai jobboldali szocialista pártok „arra törekszenek, hogy Európa munkástömegeit a Wall Street MarshnU­terbrr m­egtesz­-e, tö Ik­i­­psk­alieta terjeszkedésének szolgá­latára rábírják. Az az állás­­pont, amelyet a­ Szocialista Tá­jékoztatási Irodában a pártok túlnyomó többsége a legutóbbi cseh­­szlovákiai eseményekkel és a cseh­szlovák demokráciával szemben el­­foglal, csak megerősít bennünket meggyőződésünkben, hogy az ebben a bizottságban való további részvéte­lünk felelőssé tenne bennünket az európai dolgozók félrevezetéséért és elárulásáért". A magyar Szociáldemokrata Párt politikai bizottságának a Szocialista Tájékoztatási Irodához küldött táv­­irata szerint „a Magyar Szociálde­mokrata Párt vezetősége elhatá­­rozta, hogy megszakítja kapcsola­­tait a Szocialista Tájékoztatási Irod­áéval, miután nem kíván semmi közösséget vállalni azzal a politiká­­val, amely a munkásosztály érde­­keit az új háborút előkészítő, Európa gyarmatosítására törekvő és az igazi demokrácia ellen fellépő im­perializmus érdekeinek veti alá“. A lengyel, csehszlovák és ma­gyar szocialisták, valamint az olasz szocialista párt határozatai nagy politikai horderővel bírnak, növelik a nemzetközi munkásmozgalom, va­lamint az egész ,­mperialistaellenű, és demokratikus tábor erejét összeforrottság­át.

Next