Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. április-június (1. évfolyam, 7-12. szám)
1948-04-07 / 7. szám
A NÉPEK HARCA AZ AMERIKAI LEIGÁZÁS ELLEN A Marshall-tervet kezdetben úgy tálalták fel és úgy reklámozták, mint holmi nagylelkű és önzetlen törekvés megnyilvánulását, amely szerint az USA anyagi segítséget kíván nyújtani azoknak az európai országoknak, amelyek végigszenvedték a háborút. Marshall tábornok szándékosan elködöntett .,emberbarát!“ szólamai jelentős mértékben megkönnyítették a zsarolás és szemfényvesztés e kolosszális hadjáratának lefolytatását, amely Európa úgynevezett ,,amerikai megsegítése'’ körül lejátszódott. A jobboldali szocialista vezetők, akik számos nyugateurópai ország kormányának élére kerültek, különös buzgalommal kaptak a Marshall-terv után, amelyben kormánypolitikájuk teljes csődjét elhárító mentőövet láttak. Az utóbbi időkben sok olyan esemétív történt, amely a Marshall- tervvel függött össze. Erről a ,,terv”- ről egymásután rántották le az öszszes ,,demokratikus" és ,,humánus" lepleket, eloszlott az a tömjénfelhő, amelyet Blunt, Bevin és a Wall Street többi zsolozsmázója eregetett, s a Marshall-terv az egész világ széméelőtt a maga undorító valóságában mutatkozott meg. A „marshallisták" ködös és harsogó beszédei átadták helyüket a konkrét tényeknek. Március 14.én az amerikai szenátus jóváhagyta az úgynevezett „európai újjáépítési program” törvénytervezetét. Ez az esemény véget vetett a hírhedt Marshall-terv kapcsán folytatott tízhónapos likitinel és konkrét adatokat szolgáltat egyes végső következtetések levonásához. Tíz hónapon át, tizenhat európai állam kormánya tevékenységének jelentős részét a Marshall terv által beígért „segély" igénybevételének előkészítésére fordította. E célból Párizsban külön értekezletet hívtak egybe, megalakították az „európai együttműködési bizottságot", amely három hónapon át gyűjtötte az információkat és jelentést állított össze Washington számára a tizenhat állam szükségleteiről. S bár ez a bizottság, mint egy iskolásgyerek, gyakran volt kénytelen az amerikai tanítóbácsi útmutatásai szerint átdolgozni jelentéseit, mégis fennállott a tizenhat ország „együttműködésének’, „részvételének" látszata a legfontosabb szükségleteik megvitatása terén, sőt az említett bizottság még arra is készülődött, hogy ellenőrzést gyakoroljon az amerikai hitelek elosztása és felhasználása fölött. Ezt az illúziót teljesen eloszlatta az amerikai törvénytervezet tartalma. A törvénytervezet szerint az amerikai„segély“ nem 29,9 milliárd, sőt nem is 22.4 milliárd dollár négy van át, még kevésbé 3.5 millió dollr egy évre, hártom évi 5.3 milliárd ollárra korlátozódik, mint az azenhatos bizottság jelentésének java. «Ez változatából kitűnik. Ha figyelnbe vesszük, hogy ebből az öszegből 1.6 milliárd dollárt, — mint nevetes — Nyugat-Németország" szántak, akkor kiderül, hogy a ríhai országnak nyújtandó egész fély" 3,7 milliárd dolláros könyöraiányra korlátozódik, amely ősziget — mellesleg megjegyezve —merikai árukban nyújtanak, a törénytervezet mélyen hallgat bármire további előirányzatról a négyéves program keretében, amiről pedig olyan nagy lármát csaptak a ,,marshallisták” Európában. A törvénytervezet elbírálása a szenátusban a szenátorok közötti versengéssé változott az irányban, hogy minél súlyosabb politikai és gazdasági feltételeket szabjanak azoknak az országoknak, amelyek ebben a „segélyben" részesülnek, és valóban: míg e „segítség” mérve még a legmegrögzöttebb „marehallistákat” is kiábrándítja, addig azok a feltételek, amelyek mellett ezt a „segítséget“ megadják, végérvényesen szétfoszlatják az amerikai bankárok „emberiességéről" és „önzetlenségéről“ szőtt legendát. E feltételek szerint a „segítséget élvező” országok nemcsak az előirányzott összegek elosztásában nem vehetnek részt, hanem még annak az ellenőrzésében sem,hogy mire használják fel az egyes országok saját területükön a számukra kiutalt javakat. Ezekre az országokra ráparancsolják az USA által kidolgozott kereskedelmi és vámpolitikát, az államosítások megszüntetését, egy „egészséges“, azaz az antennai exportőrök számára kedvező valutakurzus fenntartását, stb. A „megsegítendő” országok termelése és kereskedelme felett máris bevezetett amerikai ellenőrzést most azzal fokozzák, hogy ezekben az országokban többmilliárdra rugó frank-, líra-, korona- és márkaalapot ütőerőként használhatnak fel a nemzetgazdaság bármely ágazata ellen. Az amerikai, sőt s csak részben is amerikai nyersanyagból készült áruk továbbexportálásának tilalma a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba, (ami gyakorlatilag nem más, mint a kereskedelem teljes betiltása ezekké az országokkal), továbbá a „stratégiai nyersanyagok“ kötelező kivitele az Egyesült Államokba — ezek voltak az utolsó kalapácsütések azon a rabláncon, amelyet a Wall Street a tizenhat európai állam kezére kovácsolt. Az utóbbi években az európai országok háború utáni nehézségeit — a nyersanyag, fűtőanyag, és élelmiszerhiányt — kihasználva, az amerikai imperializmus felszívta Nyugat- Európa aranykészletét és dollrtartalékát, megbénította ez országok gazdaságának vérkeringését s most arratörekszik, hogy mint a tőkekihelyezés ás árufogyasztás kizárólagossági területét, véglegesen magához láncolja azokat. A tizenhat ország március közepén Párizsban megtartott második konferenciája nyomán, az utóbbi időben sok, keserű gondolat látott napvilágot az európai sajtóban. Szánalmas, sőt szégyenteljes látvány volt a külügyminiszterek e második találkozója! Szánalmas azért, mert nem volt miről határozniuk. Ezt igen gorombán adták értésükre Washingtonból. A minisztereknek azzal kellett megelégedniük, hogy megállapították Nyugat-Európa gazdasági és pénzügyi helyzetének rosszabbodását az első konferencia utáni időszakban ... Szégyenteljes azért, mert a tizenhat állam konferenciája, — amely államok legtöbbje a hitleri támadás szenvedő alanya volt — ír- USA parancsára és a „szocialista“ miniszterek részvételével, automatikusan a „16 és %“ állam konferenciájává változott,, a német Trizónia bevonása folytán. Az a portugál próbálkozás sem váltott ki tiltakozást, amely Franco Spanyolországának bevonását szorgalmazta. Mikor Marshall tábornok előállott tervével, az amerikai imperialisták úgy vélték, hogy Európa gazdaságilag is, politikailag is kész lábuk elé hullani. De, ha gazdasági viszonylatban sikerült, istabil, alapjában aláásni a nyugateurópai államok helyzetét, az amerikai monopolisták pollitikai és katona-sztratégiai számításai homokra épültek. Az utóbbi idők eseményei azt bizonyítják, hogy a Marshall-terv szerzői túlbecsülték erőiket és befolyásukat Európa ama képviseleteire, amelyekre támaszkodtak és lebecsülték a demokratikus tábor erejét, az európai népek ellenállóképességét. Nyugat-Európa kommunistái, a kilenc kommunista párt varsói értekezletének határozataival felfegyverezve, élére álltak a széles tömegek ellenállási mozgalmának az amerikai imperializmusnak ,■ országaikat leigázó törekvéseivel szemben. Az ellenállás eszméje már régen túlterjedt a munkásosztály legöntudatosabb táborán és egyre inkább magával ragadja az európai népek legkülönbözőbb rétegeit. A Marshallterv alkalmazásának gyakorlati következményei már magukban véve is még jobban életrehívják az európai népek nemzeti öntudatát. Az amerikaiak teketóriázás nélküli beavatkozása az európai népek belső ügyeibe, a görög, olasz és francia reakciós kormányok nyílt támogatása, a „segély“ megvonásával való fenyegetés és zsarolás arra az esetre, ha a népek — akár ha többségükben is — nem óhajtanának a Fehér Ház parancsnokséga alatt élni, stb. — mindez a hazafias gondolat erősödését, egyesülésre és ellenszegülésre való törekvést váltja ki a tömegekben. A görög, olasz, francia nép és Európa más népei növekedő ellenállását az amerikai leigázással szemben azimperialisták a régi recept szerint úgy tüntetik fel, mint a „Kominform ármánykodását“, ám egyre kevesebb ember akad, aki hisz ennek a mesének. Amíg az angol és francia nagyiparosok tiltakoznak az amerikai dömping ellen, a génuai munkásokvisszatartják az Egyesült felé induló fémhulladékká hajókat, Anconában pótolják a dokkok lezáró és francia parasztok tükre törő amerikai szójakazt és zsirad len s az angol ház táljuk a lóhúskor nagyon nehéz a müvének“ tulajc’ Az a sietség. .■szent szövetsége a háborús hisz?." es Marshall beszédeiben meg kozik, az az otromba erőszak lyel a parlamenti választást szülödő olasz nép akaratártására készülődnek, — ahogy az amerikai impatik pozícióikat Bart vadállati dühre gppai népek — fű" kiében — e összetart ó. Budapest, IBIS ápris 7. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tartós békéért, népi demokráciáért! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Belgrád 7, (10) sz. . Ára: 1 forint A Népi Demokratikus Arcvonal győzelme a romániai választásokon Romániában vasárnap, március 28-án tartották meg a parlamenti választásokat. Aválasztások napja a román nép nagy ünnepe volt. A városok és falvak zászlódíszbe öltöztek, mindenfelé transzparensek és jelmondatok voltak láthatók. A munkások, a fiatalság, az értelmiség, a városok és falvak dolgozói már a korareggeli órákban megjelentek a szavazóshelyiségekben és demonstrálák odaadásukat és ragaszkodásukat a Román Népköztársasághoz és a Népi Demokratikus Arcvonalhoz, valamint azt a szilárd es határolásukat, hogy megürgsítik a demokratikus rendszert az országban. A választások szervessetien zajlottak le, megmutatták a román nép megnövekedett politikai aktivitását és azon igyekezetét, hogy minden erejével küzdeni fog hazája felvirágoztatásáért. A külföldi sajtó képviselőinek meg volt rá a lehetőségük, hogy meglátogathassák valamennyi szavazóhelyiséget mind Bukarestben, mind a vidéken, s hogy a helyszínen győződhessenek meg arról, hogy a választás szabad és demokratikus volt. Jellemző a választás eredménye 39 választási körzetben: a választói névjegyzékbe felvett 8.416.061 választó közül mintegy 7600.000 szavazott le. A Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjei valamennyi körzetben, még nem teljes adatok szerint, a választáson leadott Szavazatok 00.8 százalékát kapták meg. Az előzetes adatok azt bizonyítják, hogy coalmen, valamennyi körzetben a Népi Demokratikus Arcvonal jelöltjei győztek. A demokratikus caranista párt a választásokon mindössze egy mandátumot kapott. A lengyel, olasz, csehszlovák és magyar szocialista pán szakított a Szocialista Tájékoztatási irodával A Lengyel Szocialista Párt (PPS), a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt bejelentették, hogy kilépnek a Szocialista Tájékoztatási Irodából. Mint a Lengyel Szocialista Párt központi lapja a „Robotnik“- írja, e pártok kilépése a Szocialista Tájékoztatási Irodából „válasz a Szocinform londoni értekezletének ama provokációs határozataira, amelyek csehszlovák- szociáldemokrácia ellen és a munkásegység azon politikája ellen irányulnak, amelyet a lengyel és az olasz szocialista párt képvisel”. A PPS nyilatkozatában, melyet a Szocialista Tájékoztatási iroda kötelékéből való kilépésével kapcsolatban hoztak nyilvánosságra, rámutat arra, hogy a munkásegység szétbomlasztására irányuló politikában a Marshall-terv támogatásának politikájában, valamint az öt nyugat- európai államnak katonai szövetség létrehozására irányuló politikájában, a nyugateurópai szocialista pártok többsége az amerikai imperializmus szövetségesévé vált. Ez a politika egyenesen a német imperializmus, a nácizmus és a revíziónizmus újjáélesztésére irányul, ami a béke veszélyeztetését jelent. A nyilatkozat leleplezi az u. n. „harmadik út“ elméletét, amely voltakép nem más, mint a II. Internacionálé azon tévedéseinek megismétlése, amelyeket a két háború között követtek el s amelyek a munkásmozgllmat katasztrófába sodorták — és amelyek következtében a fasizmus és a háború diadalmaskodhatott. A PPS elítéli annak a vad gyűlöletnek politikáját, amellyel a nyugateurópai szocialista pártok nagy többsége követ a Szovjetunió és az új demokrácia országai ellen. E politika következtében a nyugat- európai szocialista pártok zöme „csatlakozott a háborús uszítók hadjáratához, amely a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen irányul s amelyet a nemzetközi reakció legféktelenebb elemei irányítanak“. A PPS megállapítja a Szocialista Tájékoztatási Irodában való további részvételének céltalanságát, minthogy „az utóbbi események azt tanúsítják, hogy a jobboldali szocialista pártok politikája végérvényesen aláveti magát az imperializmus sztratégiájának" A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a legtöbb nyugateurópai szocialista, párt vezetőségének ténykedése abban merül ki, hogy a munkásmozgalmon belül szakadást idézzen elő és azt elmélyítse. Minden kapcsolatot meg akarnak szakítani azokkal a szocialista pártokkal, amelyek hűek maradtak a marxizmus elveihez és következetesen valósítják meg a munkásosztály egységét. A munkásmozgalom további bomlásáért a teljes felelősség' erre a vezetőségre hárul. A csehszlovák szociáldemokrata párt elnökségének közleménye rámutat arra, hogy a nemzetközi szocialista értekezleteken a nyugateurópai jobboldali szocialista pártok „arra törekszenek, hogy Európa munkástömegeit a Wall Street MarshnUterbrr megtesz-e, tö Ikipskalieta terjeszkedésének szolgálatára rábírják. Az az álláspont, amelyet a Szocialista Tájékoztatási Irodában a pártok túlnyomó többsége a legutóbbi csehszlovákiai eseményekkel és a csehszlovák demokráciával szemben elfoglal, csak megerősít bennünket meggyőződésünkben, hogy az ebben a bizottságban való további részvételünk felelőssé tenne bennünket az európai dolgozók félrevezetéséért és elárulásáért". A magyar Szociáldemokrata Párt politikai bizottságának a Szocialista Tájékoztatási Irodához küldött távirata szerint „a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetősége elhatározta, hogy megszakítja kapcsolatait a Szocialista Tájékoztatási Irodáéval, miután nem kíván semmi közösséget vállalni azzal a politikával, amely a munkásosztály érdekeit az új háborút előkészítő, Európa gyarmatosítására törekvő és az igazi demokrácia ellen fellépő imperializmus érdekeinek veti alá“. A lengyel, csehszlovák és magyar szocialisták, valamint az olasz szocialista párt határozatai nagy politikai horderővel bírnak, növelik a nemzetközi munkásmozgalom, valamint az egész ,mperialistaellenű, és demokratikus tábor erejét összeforrottságát.