Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. április-június (1. évfolyam, 7-12. szám)

1948-04-07 / 7. szám

4 TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 1948 április 7. (10) PIAWISZEMCE A Spanyol Kommunista Párt kiáltványa A spanyol kommunista párt központi bizottságra kiáltványt adott ki, amelyben leleplezi azokat a terveiket, melyek Spanyolországot az angol—amerikai kriterialisták katonai sztratégiai bázisává akarják változtatni és felhívja a spanyol népet, fokozza a harcot a Franco-uralom megdöntésére, a köztársaságért és a nemzeti szuverenitásért. A kiáltvány megemlíti, hogy Franco és a fasiszták Spanyolország szuverenitását odaadták cserébe az amerikai imperiazmus támogatásáért, azzal a szándékkal, hogy uralmuk fennállását ily módon meghoszabbítják. A spanyol kommunista párt felhív minden spanyol demokratát és Franco-ellenes egyént, alakítsák meg a köztársaságért és a nemzeti füg■getlenségért küzdő köztársasági demokratikus arcvonalat. Ebben az élővonatban kell egyesülniük az öszszeg spanyol hazafiaknak, beleértve a jobboldali Franco-ellenes erőket is, a kölcsönös kötelezettségek és a tevékenység konkrét programja alapján. ■ A kiáltvány felszólítja a kommunistákat, valamint a szakszervezetek összes illeggális aktivistáit, nemkülönben az ellenállási mozgalom résztvevőit, hogy az országon belül kezdjék meg a helyi, területi és központi ellenállási tanácsok megalakítását, hogy terjesszék a tömegekben a harc és az egység eszméjét. A francia kommunista párt politikai bizottságának határozati javaslata A francia kommunista párt politikai bizottsága, Maurice Thorez elnöklésével, meghallgatta azt a jelentést, amely a kommunista parlamenti csoport törekvéseiről szól a Meyer-terv megszüntetésére háreba. A politikai bizottság megállapította, hogy a Schumann— Meyer—Moch-komány csak a de gaulleista képviselők támogatásának köszönheti többségét. Ez azt bizonyítja, hogy a szocialisták és az MRP vezetői ugyanúgy, mint de Gaulle egyetértenek egymás közt azokban a rendkívüli rabló intézkedésekben, amelyek a drágasághoz vezetnek A politikai bizottság úgy véli, hogy miután a kormány elutasította azt a javaslatot, hogy lényeges változásokat vigyenek keresztül a Meyer-tervben, az adófizetők (iparosok, kereskedők, kis- és középvállalkozók, parasztok, szabadfoglalkozású egyének) joggal egyesülnek a védelmi bizottságokban, hogy rábírják a kormányt, számoljon jogos érdekeikkel, amelyeket a kommunista párt mindenképpen támogat a francia gazdasági élet s a nemzeti függetlenség ellenségeivel szemben A politikai bizottság, megítélve a nemzetközi helyzetet, úgy értékelte a nyugati katonai paktum megkötését, mint a béke és a demokrácia komoly veszélyeztetését- Franciaország í népe nyugtalansággal és felháborodással látja, hogyan válik Nyugat-Németország a nyugati blokk alkotó elemévé, miközben Franciaország teljesen lemond a jó. • Alátétről, valamint biztonságának apjairól. A csehszlovák munista párt területi értekezletei "■Idában területi értekezni kommunista párt, a legutóbbi Csengyrr Sikkoráh" 1 Az osztrák kommunista párt központi bizottságának teljes ülése Bécsben tartották meg az osztrák kommunista párt központi bizottságának tötK-s ülését A teljes ülés meghallgatta Johann Koplenig pártelnök, Friedl Fümnberg főtitkár, valamint Ernst Fischernek, a központi bizottság tagjának jelentését. A plénum a kommunista párt legfontosabb feladatául az Ausztria szabadságáért és szuverenitásáért, a békeszerződés mielőbbi megkötés-■éérf, és a megszálló haderők kivonásáért vívandó harcot tűzte ki. A kormánykoalíció politikájának ellensúlyozására, amely politika arra törekszik, hogy Ausztriát a Marshall-tervben résztvevő országok blokkjába sorolják be, a plénum olyan előterjesztéseket dolgozott ki, amelyek lehetővé teszik az osztrák gazdasági élet egészségessé tételét, saját erőire és a szomszédos államokkal való együttműködésre támaszkodva. A plénum minden erejével támogatja a munkásosztálynak az a követelését, amely a reálbér színvonalának emelését célozza oly módon, hogy a bérek 25 százalékos emelését követeli. Ugyancsak támogatták azt a követelést, amely az élelmiszerellátás azonnali megjavítására irányul. A plénumnak a békeszerződésre vonatkozó határozati javaslata többek közt ezeket mondja: ,,Az osztrák kommunista párt központi bizottsága teljes határozottsággal lép fel a békeszerződés további elodázása ellen s ama nyíltan kifejezett szándék ellen, hogy továbbra i® elodázzák az Ausztriának régóta ígérgetett szuverenitás megadását-Gruber külügyminiszter bejelentése a parlamenti főbizottságban világosan megmutatja, hogy a nyugati hatalmak elszabotálják a békeszerződés megkötését, hogy ezek az országok nem akarják kivonni csapataikat Ausztriából. Mindkét koalíciós párt vezető funkcionáriusai sokat beszélnek a szerződésről, de a valóságban politikájukkal támogatják az amerikai imperializmusnak és kiszolgálóinak ama törekvéseit, amelyek Ausztria szuverenitása ellen irányulnak. A külföldi imperialisták és ausztriai bábúik azon igyekeznek, hogy országunkat a nyugati kapitalista tömbbe bevonják, s nem riadnak vissza attól sem, hogy bizonyos körülmények között Ausztriát felosszák és nyugati vidékeit Nyugat-Németországhoz csatolják. A reakciós kalandorokkal ellentétben, akik számára a tőke érdekei fontosabbak, mint Ausztria szabadsága és léte, a nép túlnyomó többsége a szabad, független és oszthatatlan Ausztriát kívánja. Az a három esztendő, amelyet a megszállásiuralom kényszerített Ausztriára, semmilyen lényeges eredményre nem vezetett. A szövetségesek azzal indokolták meg az Ausztria fölött gyakorolt katonai és politikai ellenőrzést, hogy feltétlenül szükséges Ausztriát Németországtól teljesen elkülöníteni, felszámolni a fasizmus és a pángermanizmus maradványait és segítséget nyújtani az országnak gazdasági életünk újjáépítésében. De az eredmény éppen ennek az ellenkezője. A megszállási rendszer nem hogy biztosítaná, hanem ellenkezőleg, veszélyezteti Ausztria állami egységét és függetlenségét. A megszállás uralmának lenle alatt a nyugati országi északban egyesültek a neofasiszta összeesküvők és a külföldi fasiszták, akik terrorizálják az osztrák lakosságot. A megszállás nem segíti elő a gazdasági újjáépítést, hanem, ellenkezőleg, megnehezíti. Velünk együtt a nép is türelmetlenül várja azt a napot, amikor az utolsó idegen krlona és az utolsó idegen ellenőrző szerv is elhagyja Ausztriát.. . Tekintve, hogy a szövetségesekhez és a kormányhoz intézett felhívások hiábavalóknak bizonyultak, az osztrák kommunista párt közvetlenül fr néphez fordul és felszólítja, harcoljon szabadságáért és függetlenségéért Minden kommunista férfi és nő köteles teljes erejével azon dolgozni, hogy a népet belevonja ebbe a harcba. Az osztrák munkásosztály képes arra, hogy halomra döntse és halomra is fogja dönteni a reakciónak azokat a terveit, amelyek arra irányulnak, hogy országunkat a nyugati tőke bástyájává, az imperialista blokk előretolt állásává változtassa. A gazdasági felemelkedésért, a szociális és politikai haladásért, a munkásosztály nagy céljaiért vívott harc elszakíthatatlanul összefügg az Ausztria szuverenitásáért vívott harccal. Ennek tudatában, az osztrák kommunisták minden erejüket latba fogják vetni, hogy egyesítsék a dolgozók tömegeit a szabadságért és függetlenségéért küzdő népi mozgalomban."1 Előkészületek a két munkáspárt egyesülésére Magyarországon A Magyar Kommunista Párt politikai bizottsága elhatározta, hogy újra megkezdi a tagfelvételt, egyéni alapon. „A szociáldemokrata pártszervezetekkel való viszony tekintetében — mondja többek közt a Politikai Bizottság határozati javaslata — a kommunistáknak nem szabad arra törekednijök, hogy minél több szociáldemokrata párttagot hozzanak át a kommunista pártba, hanem feladatuk elsősorban abban áll, hogy biztosítsák az egyesülés helyes végrehajtásának politikai és szervezési előfeltételeit." A kommunista és a szociáldemokrata párt polltfikiai bizottságának elsőő ülésén elhatározták, hogy a két párt egyeztető bizottságának konferenciáját 1948 június 12—14-re hívják egybe. Az egységes párt programtervezetének kidolgozására bizottságot létesítettek. A politikai bizotság Rákosi Mátyás elvtársat választotta elnökké, helyettesévé pedig Szakosíts Árpád elvtársat. Március 18-án a kommunista és szociáldemokrata párt vezető pártfunkcionáriusai első ízben ültek össze közös tanácskozásra, amelyen megtárgyalták a politikai és szervezési feladatokat. Farkas elvtárs, a kommunista párt főtitkárhelyettese, az értekezleten megtartott beszédében kijelentette, hogy bár az egységes pártot nem fogják kommunista pártnak nevezni, ez nem jelenti azt, hogy a párt lemond ideológiájáról, szervezési alapelveiről és gyakorlati munkájáról. ,,A főfeladat most abban áll — mondotta Farkas elvtárs, hogy eltávolítsuk a szociáldemokrata párt jobbszárnyát, mert különben lehetetlen megalakítani a marxista—leninista forradalmi pártot. Ezt azoknak a becsületes szociáldemokratáknak is meg kell érteniük, akik ezideig a reakciós rágalmak befolyása alatt nem elég határozottan zárták ki a jobboldaliakat. Nekünk olyan pártot kell alapítanunk, amely köré a dolgozó magyar nép többsége tömörülhet, s amely párt alkalmas lesz arra, hogy a népet a szocializmushoz vezesse“ Marosan elvtárs, a Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettese, teljes mértékben csatlakozott Farkas elvtárs beszédéhez és azt mondatta, hogy az egyesült munkáspárt ideológiai alapelvei Marx—Engels—Lenin—Sztán tantásain fognak nyugodni. Trimentulisták egyöntetű újraválasztása Anglia szakszervezeteiben m-ot, a közismert lántát, aki az utóbbi londoni kikötő magységes bizottságán etet viselte, minden rá választották- A 10.000 kikötött szakszervezetiinek végrehajtó, Crichton asszony, kommunista párttag kapta meg a szavazatok többségét. Ez a szövetség 100.000 szakszervezeti tagot számlál, akik 34 szakszervezeti tanács kötelékébe tartoznak. Egy másik kommunistát, G- Loftust, egyhangúlag újraválasztották a wambleyi (London) szakszervezeti tanács titkárává. A DEMOKRÁCIA ERŐINEK TÖMÖRÍTÉSÉÉRT, AZ IMPERIALIZMUS ELLEN Erősödik a mozgalom Németország egységéért és az igazságos békéért Berlinben ülésezett a Németország egységéért és az igazságos békéért folyó mozgalom második kongreszszusa. A szovjet megszállási övezet küldöttein, kívül — az amerikai, angol és francia megszálló hatóságok tilalma ellenére — ezen az értekezzeten 550 küldött volt jelen Németország nyugati övezeteiből. A kongresszuson megjelent 2000 küldött különböző politikai pártokat és tömegszervezeteket képviselt. Otto Grotewohl, a németországi egységes, szocialista párt, elnöke, beszédet mondott az 1848. évi márciusi forradalom tanulságairól és arról a harcról, amelyet a német nép vív a nemzeti egységért. Ottol Grotewohl kijelentette: „Egyedül a szovjet megszállási övezetben végrehajtott szociális intézkedések tehetik lehetővé Németország problémáinak végleges megoldását és egy újabb katasztrófa elkerülését.“ Az értekezleten felszólalt Wilhelm Kurz, a német liberális -demokrata párt elnöke, valamint Erich Fascher professzor, a kereszténydemokrata szövetség egyik tekintélyes funkcionáriusa is A kongresszus határozati javaslatot fogadott el, amely szerint 1948 május 23 és június 13-a között Németország egész területén aláírásokat fognak gyűjteni, hogy alátámasszák a népszavazásra irányuló követelésüket az egységes Németország kérdésében. A népi kongresszus különbizottságai megkezdik a német köztársaság alkotmányainak kidolgozását, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanácsot a lehető legrövidebb időn belül központi német kormány váltsa fel. Megtárgyalták az egységes gazdasági tervet, mint Németország gazdasági helyreállításának alapját Ezzel a gazdasági tervvel a népi kongresszus élére áll a küzdelemnek, melyet a német nép az éhség és a gazdasági összeomlás ellen létfeltételeinek megjavításáért vív. A kongresszuson megalakult egy 400 tagból álló ríz tanács, amely akongresszus ülésezései közötti időszakban fog működni. A kongresszust követően Berlinben óriási tüntetések zajlottak le a németországi 1848 márciusi forradalom centenáriuma és egyben a népi kongresszus alkalmából. A népgyűlésen Wilhelm Pieck, az egységes német szocialista párt elnöke tartott beszédet, s többek között ezeket mondotta: ,,A német nép sokat vesztett a hitleri háborúban... de ha a német nép az amerikai imperialisták bűnös terveinek áldozatává válik, akkor mindent elveszít.“ A Schumacher-féle szociáldemokrata párt vezetőségének politikáját bírálva, Wilhelm Pieck hangsúlyozta, hogy Hitler diktatúráját az a szakadás eredményezte, amely az első világháború után a munkásmozgalomban bekövetkezett. „A munkásosztály csakis a két munkáspárt egyesülése révén, a népi kongresszuson keresztül és a demokratikus népi erőkkel együttműködve, képes megoldani országunk újjáépítésének óriási feladatát." Franciaországban betiltották a „Tartós békéért, népi demokráciáért64 című lapot A francia kormány megakadályozza „A tartós békéért, a népi demokráciáért" című lap Franciaországba való szállítását Mint a ,,l’Humanité“ jelenti, a kommunista képviselők hiába próbálkoztak azzal, hogy a tájékoztatásügyi és a belügyminisztériumtól választ kapjanak egyenes kérdésükre: miért van az, hogy a köztársasági Franciaországban a kormány megtagadja a demokrácia elemi jogait, megsérti a hagyományos köztársasági szabadságjogokat és sorompókat állít a demokratikus sajtó útjába? A miniszter urak hallgatásba burkolóznak. De nem tudják lallgatásra bírni a francia népet, amely látja, hogyan vásárolják meg az amerikai trösztök a sajtót, míg a hírügynökségek és a Franciaországban terjesztett amerikai sajtó, termékek ezrei — a „demokratikus" kormány jóvoltából — nyugodtan űzik műért a Történelem amisitásukat provokációikat és háborús uszításaikat. Franciaorszzág népe megérti, hogy „A tartós békáért és a népi demokráciáért“elz újságot azért tiltják be, mert a lap az igazi demokrácia és a béke ügyét szolgálja, azért, mert ez a lap leleplezi az amerikai micinalisták aljas szándékait, akik gy idő óta azzal kísérleteznek, hoy kezükbe kerítsék Franciaorszég kormányrúdját. Jules Moch belüsminiszter, kinek kezéhez munkásvé tapad, azzal kísérletezik, hogy fojtsa „A tartós békéért és népi demokráciáért“ című újság haráját. Az igazságot azonban nemhéz betiltani, ehhez nincs elég erek a szocialista miniszter urakna, még akkor sem, ha Wasingin parancsára cselekszenek. Az 1848-as forradalomra centenáriumi ünnepségei Magyarországon A magyar nép lelkesen ülte meg az 1848-as forradalom századik évfordulóját. Számos ünnepséget tartottak, amelyeken részt vettek a Szovjetunió, Jugoszlávia, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Albánia és más országok küldöttségei is. A nagy ünnepi népgyűlésen, amelyen több, mint 300.000 ember vett részt, beszédet mondott Tody Zoltán, a magyar köztársaság elnöke. Szakosíts Árpád miniszterelnökhelyettes és Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Rákosi Mátyás beszédében hangsúlyozta a földreform óriási jelentőségét, amelynek végrehajtása az 1848-as forradalom eszméjzek valóraváltását jelenti és megteremti a munkások, parasztok és halad értelmiségiek szoros és tartós összefogásának előfeltételeit. Az országgyűlés díszülésén, amelyyen a külföldi küldöttségek is régzt■ettek, Révai József kommunista országgyűlési képviselő, ünnepi beszédében kijelentette, hogy a magyar nép — ma nem áll egyedül. Hűséges barátok veszik körül: a nagy Szovjetunió és a szomszédos demokratikus népek. A szovjet küldöttség nevében K. E. Vorogilov, a Szovjetunió marsallja tartott beszédet a díszülésen. Vorosilov marsall a szovjet nép és Stálin generalisszimusz üdvözletét tolmácsolta a magyar népnek.