Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. július-december (1. évfolyam, 13-24. szám)

1948-07-12 / 13. szám

ms ’KBh* 3*. * ’11. YffíJ TA nrös TftKttttr, vtpi nmionnAciAtnn n Jugoszlávia Komnunista Pártja megváltoztatja a pártról szóló marxi-lenini tanítást ' 'A Tájékoztató Iroda határosat® a Jugoszlávia Kommunista Pártjá­nak helyzetéről", elítéli a JuKP vezetőségének a­maniizmus-feni­­nizmussal szemben ellenséges, opportunista vonalát, amely lénye­­gében Jugoszlávia Kommunista Pártjának felszámolására irányul. A JuKP vezetői zavizó alá vet­ték a pártról szóló marxi-lenini tanítást, amelynek mindent legyő­ző erejét pedig a nemzetközi munkásmozgalom évszázados ta­pasztalata igazolja. Következete­sen irányt vesznek a kommunista párt szerepének kicsinylésére, a párt felolvasztására a széleskörű pártonkívüli Népfrontban, amely pedig osztályszempontból a legkü­lönbözőbb elemeket tartalmazza. Ez aláaknázza a párt alapjait és magának a pártnak, mint önálló erőnek, mint a szocializmusért Vivőit harcában a munkásosztály­­sze­rvezete legmagasabb formájá­nak és legfontosabb fegyverének a létét veszélyezteti. A JuKP vezetősége, utolsorban Tito, Kardelj, Gyiasz, Rankovics felvtársak részáról, a párttal szem­ben képviselt likvidátor-vonal arra vezetett, hogy Jugoszlávia Kom­munista Pártja féllegális helyzetbe kényszerült. A JuKP említett ve­zetői a pártban a vezetés katonai módszereit alkamazzák, amelyek hasonlítanak azokra a módszerek­re, amelyeket annak idején a kom­munizmus esküdt ellensége, a kém Trockij honosított meg. A pártot szektáns bürokrata szervezet min­tájára akarják építeni és szégyen­letes terrorista rendszert kény- szerítenek rá, amelyben durván megsértik a párttagság legele­mibb jogait, a vezetőség helytelen módszereinek és vonalának a kommunisták részéről történő leg­csekélyebb bírálata pedig kegyet­len megtorlást von maga után. A JuKP előkelősködő fennhéjá­lástól és önhittségtől mételyezett vezetői az impariallamnji elleni egységes szocialista fronttól való elszakadás útjára léptek, szakítot­tak a JuKP nemzetközi hagyomá­nyaival, elárulták a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ügyét és áttérteit a nacionalizánus állás­pontjára. Tito, Kardelj, Gyilasz, Rankoivics elvtársak, és a hozzájuk hasonlók, megijedvén az imperialisták zsa­roló fenyegetésétől, úgy vélik, hogy az imperialista államoknak tett néhány engedménnyel, kivív­hatják azok jóindulatát és meg­egyezhetnek velük Jugoszlávia függetlenségét illetőleg. A JuKP vezeti, a baloldali „forradalmasság“ zászlaja mögé bújnak, pedig ez a „forradalmiság" nem más, mint a národnyik, mensevik és trockista beállítottság vegyüléke; a népi tömegekre azt a hamis és kalan­dor programot igyekeznek kény­szeríteni, hogy Jugoszláviában az imperialista országok segítségével építenek szocializmust. Ez a „program“ a valóságban nem más, mint a szocializmustól való elté­rés, az egységes kommunista fronttól való elsznkolás, más a kapi­talizmusra való orientálódás le­leplezése. „Az ilyen, nacionalista beállítottság csak Jugoszláviának közönséges busvkoá-köztársasággá való elfajulásához, Jugoszlávia függetlens­égének elvesztéséhez és ahhoz vezethet, hogy Jugoszlávia az imperialista országok gyarma­tává válik.“ (A Tájékozató Iroda határozataiból.) Mindennek megvan a maga lo­gikája. A pártról szóló marxi­­leuiai tanítást megmásítva, a nem­zetköziség kommunista elveit el­árulva, a JuKP vezetői már a jugoszláv kommunista párt puszta létét veszélyeztették és kalandor­­politikájukkal reális veszélyt teremtettek arra nézve, hogy a Jugoszláv Népköztársaság elfajul. Írta: D. CHA­R FENTI El­ lentétben, Jugoszláviában nem a kommunista pártot tartják az or­szág alapvető vezető erejének, ha­nem a Népfrontot. „Minthogy a Népfront minden­nél jobban képviseli nem csupán népeink politikai egységét, de a nemzeti értelemben vett testvéri­séget és egységet is, ezért a Nép­frontot nem helyettesítheti sem­miféle polgári politikai párt. Ezért válik a Népfront állandó, az egész népre kiterjedő politikai szervezetté“, — mondotta Tito elvtárs a jugoszláv Népfront má­sodik kongresszusán. A Népfront alapszabályának első pontja („A jugoszláviai Nép­front alapvető szervezeti elvei“) rámutat, hogy „Jugoszlávia Nép­frontja alapvető politikai erő“. Ily módon a JuKP vezetőinek elképzelése­i seri­nt kiderül, hogy a proletárság osztályszervezetének legfelsőbb formája nem a párt, hanem a Népfront. A gyakorlat­ban pedig a Népfront mind na­gyobb mértékben helyettesíti, vagy inkább felváltja Jugoszlávia Kommunista Pártját. Lényegében Jugoszlávia Kommunista Pártjá­nak a Népfrontban történő fel­olvadása megy végbe. Jugoszlávia politikai vezető sze­mélyiségeinek (Tito, Kardelj) po­litikai felszólalásaiban rendsze­rint csak a Népfrontról van szó-Kétségtelen, hogy Jugoszlávia Népfrontja a jugoszláv népnek a fasiszta megszállók ellen vívott felszabadító háborúja idején nagy és pozitív szerepet játszott; az is kétségtelen, hogy a Népfront jelenleg is az ország valamennyi demokratikus ereje konszolidáció­jának fontos eszköze lehet és kell is,­ hogy az legyen. A Népfront azonban nem he­lyettesítheti a kommunista pár­tot. Sőt, pozitív szerepét csupán a kommunista párt vezetése alatt hajthatja végre. Tulajdonképpen mit jelent a Jugoszláv Népfront? Köztudomású, hogy a Népfront a Kommunista Párt kezdeménye­zéséből és vezetése alatt, még a Jugoszlávia elleni német támadás előtt keletkezett A Népfronthoz csatlakoztak a régi politikai pár­tok egyes csoportjai, e­­pártok egyes vezető személyiségeivel­­ együtt. A kommunista párt mel­lett beléptek a Népfrontba: a horvát köztársasági parasztpárt, a szerb polgári köztársasági párt, a polgári demokrata- és függet­len demokrata párt, a szerb nem­zeti parasztpárt és a földműves szövetség (e két utóbbi a háború befejezése után egységes szerb földművespártot alakított). A po­litikai pártok mellett a Népfront­ba léptek olyan tömegszervezetek is, mint az Ifjúság Antifasiszta Szövetsége, a­ jugoszláv szakszer­vezetek és a Nők Antifasiszta Frontja. Ily módon a Népfront nem csak a Kommunista­­ Pártot tartal­mazza, hanem polgári és kispol­gári pártokat is, nem csak dolgo­zókat, de kulákokat, kereskedő­ket, kisiparosokat is. Gyula az elvtárs nyilatkozata sze­­rint „a Népfrontba való belépés­nek sem ideológiai, sem vallási, sem bármilyen más akadálya sincs“. (A kilenc kommunista párt képviselőinek tájékoztató értekezletéről szóló gyűjtemény­ből.) Osztályszempontból ily különne­mű összetétel mellett a Népfrontot az ország alapvető vezető politi­kai erejének tartani, azt jelenti, egyenesen eltérni az osztályharc marxi elméletétől és a pártról szóló marxi-lenini tanítástól. Sztálin elvtárs­ama tanít hogy a párt nemcsak élcsapata, de szervezett csapata is a munkás­­osztálynak. A párt építése, annak szervezeti elvei, a párt alapszabályaiban nyernek kifejezést, amely nélkül a párt elkerülhetetlenül szétfolyó, kialakulatlan, szervezetlen „alaku­lattá" válik, amely elmossa a párt és az osztály közötti határo­kat A párt alapszabályzata meg­határozza a pártszervezetek gya­korlati tevékenységének módjait, a pártépítés formáit és belső éle­tének szabályait. A JuKP vezetőinek elszakadása a marxista forradalmi párt szer­vezeti alapjaitól, kifejezést nyer abban a tényben is, hogy ha Ju­goszlávia Népfrontjának van is saját programja és alapszabálya — Jugoszlávia Kommunista Pártjá­nak sem szervezti szabályzata, sem pedig saját pártprogramja nin­csen. És a JuKP vezetői ebben nem látnak semmiféle hiányossá­got, sőt, hajlandóik a programbeli szervezeti kérdésekben mutatkozó opportunizmust erénynek feltün­tetni, azt bizonygatva, hogy a kommunista pártnak nem is kell saját program. 1947 szeptember 27-én a jugo­­szláviai Népfront második kon­gresszusán tartott beszámolójá­ban Tito kijelentette: „Van-e Jugoszlávia Kommu­nista Pártjának valamilyen más programja, amely különbözik a Népfront programjától? Nincs. A kommunista pártnak nincsen más programja. A Népfront pro­gramja — az 5 programja.“ A kommunista párt és a Nép­front programjáról ugyanilyen szempontokat fejtett ki a kom­munista párt Központi Bizottsá­gának titkára, Kardelj is, a kom­munista pártok képviselőinek len­gyelországi értekezletén. Ugyanő ezen az értekezleten a kommu­nista párt központi bizottságának propaganda-titkára, Gyilasz elv­­tára Tito elvtársra hivatkozva bi­zonygatta, hogy a Népfront pro­gramja és a párt programja kö­zött semmi különbség nincs. Én, ha Gyilasz elvtárs a kommu­nista pártok képviselőinek 1947 szeptember végén tartott tájékoz­tató értekezletén elmondott be­számolójában mondotta is, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja „mindig, minden körülmények kö­zött szigorúan követte a bolseviz* * más szervezeti elveit" —, ez nem más, mint nyilt farizeuskodás, nyilt hazugság. A JuKP mai veze­tősége a szervezeti­­ program­­kérdésekben valójában mind na­gyobb mértékben szakít a marxista elvekkel és mensevik likvidátor álláspontra helyezkedik. Likvidációs irányzatok Jugoszláviában a kommunista párttal szemben A kommunista pártról, mint a proletáriá­tus élcsapatáról, annak legmagasabb osztályszervezeti formájáról szóló tanítás, a marxiz­­mus-leninizmus egyik legfontosabb alaptétele. Marx és Engels rámu­tatott, hogy saját önálló párt nél­kül a proletárság nem képes elhó­dítani a politikai hatalmat és megoldani a kapitalista társada­lomnak szocialista társadalommá való átépítését. Lenin és Sztálin továbbfejlesz­tették Marx és Engels­e megál­lapításait, és teljes tanítást dol­goztak ki a proletár pártról, szer­vezeti, ideológiai, taktikai és elméleti alapjairól, az új történel­mi korszakra, az imperializmus és a proletár forradalmak korára al­kalmazva. A bolsevizmusnak, a leninizmus pártjának, mint új­­típusú pártnak, szervezeti elvei, évtizedek folyamán, az opportuniz­mussal, különösen a szervezeti kérdésekben felmerülő opportuniz­mussal vívott harcban alakultak ki. . Lenin és Sztálin arra tanítanak, hogy a párt a munkásosztály él­csapata, hogy nem azonosítható az egész osztállyal, még kevésbbé az egész néppel. Az ilyen azonosítás a pártszerűség és a pártonkívüli­­ség közötti határok elmosódását jelentené. A marxizmus-leninizmus elmé­lete szerint a párt­ a dolgozók szervezetének a legmagasabb for­mája, amely magasabban áll min­den más szervezetnél, köztük a Szovjetunióban a szovjeteknél. Jugoszláviában a Népfrontnál is. A párt, a dolgozók mindezen szer­vezetei fölött áll, nem csupán azért, mert kiválogatja magának a dolgozók legjobb elemeit, de azért is, mert saját programja, saját politikája van, amelyek alapján a dolgozók valamennyi szervezetét vezeti. A marxizmus-leninizmus e pro­gramszerű megállapításaival él- A Jugoszláv Kommunista Párt féllegális helyzete Lenin és Sztálin rámutatott,­­ hogy a párt nem csupán a poli­tikai hatalom kivívásához kell a proletariátusnak- Még nagyobb szüksége van rá abból a célból, hogy megszilárdítsa politikai ha­talmát és biztosítsa a szocializ­mus teljes győzelmét. A szocializmus teljes győzelme érdekében, a proletárság politikai hatalma megszilárdításának és ki­­terjesztésének jelentőségéről szól­ván, Sztálin elvtárs rámutat: „Ez azt jelenti — a proletárok mil­liós tömegeibe bevinni a fegye­lem és szervezettség szellemét, azt jelenti — összetartó kapcsot és támaszt teremteni a proletár tömegekben a kispolgári sponta­neitás és kispolgári szokások bomlasztó befolyása ellen; azt je­lenti — megerősíteni a proletá­rok szervező munkáját a kisbur­­zsoá rétegek átnevelése és át­alakítása terén; azt jelenti — se­gíteni a proletár tömegeknek olyan erővé nevelni magukat, amely képes osztályokat megsem­misíteni és feltételeket előkészí­teni a szocialista termelés meg­szervezésére. Mindezt azonban le­hetetlen olyan párt nélkül elvé­gezni, amely tömörségében és fe­gyelmezettségével erős.“ (Sztálin: „A Leninizmus kérdései.“) A JuKP mai vezetőségének op­portunista vonala odáig vezetett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja, mint önálló politikai erő, mind jobban és jobban aláakná­­zódik. Tito, Kardelj- Cyibasz, Ran­­kovics elvtársak igyekezetéből, a JuKP gyakorlatilag féllegális helyzetbe kényszerült. A legfontosabb határozatokat az ország életének politikai, gaz­dasági és ideológiai kérdéseiben, nem a jugoszláv kommunista párt nevében, hanem a Népfront nevér­ben viszik a tömegek elé. A párt szervezetei mind a mai napig illegálisan állnak fenn. Ez vonatkozik a párt alapszerveire, de a kerületi, területi és központi pártszervekre is. A jugoszláv kommunista párt­ban olyan állapotok uralkodnak, hogy a kommunistái­ kötelesek elhallgatni a párthoz való tarto­zásukat és a Népfront egyik szer­vezetének tagjaiként kötelesek fel­lépni a tömegek előtt. A párt sok tagja mondja: „a kommunistának nincs joga a munkában és nyilvá­nosan kijelenteni, hogy a párt tagja, ezért pártbüntetés jár neki“. A Belgrád alatti „Zseleznyik" nevű gyárban több mint 4000 munkás dolgozik­ A pártszervezet titkára szerint, a gyárban 160 kommunista van. A kommunisták titokban jönnek össze gyűlésre, a gyűlés határozatairól senkinek sem szabad tudnia, a ha

Next