Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. július-december (1. évfolyam, 13-24. szám)
1948-07-12 / 13. szám
ms ’KBh* 3*. * ’11. YffíJ TA nrös TftKttttr, vtpi nmionnAciAtnn n Jugoszlávia Komnunista Pártja megváltoztatja a pártról szóló marxi-lenini tanítást ' 'A Tájékoztató Iroda határosat® a Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetéről", elítéli a JuKP vezetőségének amaniizmus-feninizmussal szemben ellenséges, opportunista vonalát, amely lényegében Jugoszlávia Kommunista Pártjának felszámolására irányul. A JuKP vezetői zavizó alá vették a pártról szóló marxi-lenini tanítást, amelynek mindent legyőző erejét pedig a nemzetközi munkásmozgalom évszázados tapasztalata igazolja. Következetesen irányt vesznek a kommunista párt szerepének kicsinylésére, a párt felolvasztására a széleskörű pártonkívüli Népfrontban, amely pedig osztályszempontból a legkülönbözőbb elemeket tartalmazza. Ez aláaknázza a párt alapjait és magának a pártnak, mint önálló erőnek, mint a szocializmusért Vivőit harcában a munkásosztályszervezete legmagasabb formájának és legfontosabb fegyverének a létét veszélyezteti. A JuKP vezetősége, utolsorban Tito, Kardelj, Gyiasz, Rankovics felvtársak részáról, a párttal szemben képviselt likvidátor-vonal arra vezetett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja féllegális helyzetbe kényszerült. A JuKP említett vezetői a pártban a vezetés katonai módszereit alkamazzák, amelyek hasonlítanak azokra a módszerekre, amelyeket annak idején a kommunizmus esküdt ellensége, a kém Trockij honosított meg. A pártot szektáns bürokrata szervezet mintájára akarják építeni és szégyenletes terrorista rendszert kény- szerítenek rá, amelyben durván megsértik a párttagság legelemibb jogait, a vezetőség helytelen módszereinek és vonalának a kommunisták részéről történő legcsekélyebb bírálata pedig kegyetlen megtorlást von maga után. A JuKP előkelősködő fennhéjálástól és önhittségtől mételyezett vezetői az impariallamnji elleni egységes szocialista fronttól való elszakadás útjára léptek, szakítottak a JuKP nemzetközi hagyományaival, elárulták a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ügyét és áttérteit a nacionalizánus álláspontjára. Tito, Kardelj, Gyilasz, Rankoivics elvtársak, és a hozzájuk hasonlók, megijedvén az imperialisták zsaroló fenyegetésétől, úgy vélik, hogy az imperialista államoknak tett néhány engedménnyel, kivívhatják azok jóindulatát és megegyezhetnek velük Jugoszlávia függetlenségét illetőleg. A JuKP vezeti, a baloldali „forradalmasság“ zászlaja mögé bújnak, pedig ez a „forradalmiság" nem más, mint a národnyik, mensevik és trockista beállítottság vegyüléke; a népi tömegekre azt a hamis és kalandor programot igyekeznek kényszeríteni, hogy Jugoszláviában az imperialista országok segítségével építenek szocializmust. Ez a „program“ a valóságban nem más, mint a szocializmustól való eltérés, az egységes kommunista fronttól való elsznkolás, más a kapitalizmusra való orientálódás leleplezése. „Az ilyen, nacionalista beállítottság csak Jugoszláviának közönséges busvkoá-köztársasággá való elfajulásához, Jugoszlávia függetlenségének elvesztéséhez és ahhoz vezethet, hogy Jugoszlávia az imperialista országok gyarmatává válik.“ (A Tájékozató Iroda határozataiból.) Mindennek megvan a maga logikája. A pártról szóló marxileuiai tanítást megmásítva, a nemzetköziség kommunista elveit elárulva, a JuKP vezetői már a jugoszláv kommunista párt puszta létét veszélyeztették és kalandorpolitikájukkal reális veszélyt teremtettek arra nézve, hogy a Jugoszláv Népköztársaság elfajul. Írta: D. CHAR FENTI El lentétben, Jugoszláviában nem a kommunista pártot tartják az ország alapvető vezető erejének, hanem a Népfrontot. „Minthogy a Népfront mindennél jobban képviseli nem csupán népeink politikai egységét, de a nemzeti értelemben vett testvériséget és egységet is, ezért a Népfrontot nem helyettesítheti semmiféle polgári politikai párt. Ezért válik a Népfront állandó, az egész népre kiterjedő politikai szervezetté“, — mondotta Tito elvtárs a jugoszláv Népfront második kongresszusán. A Népfront alapszabályának első pontja („A jugoszláviai Népfront alapvető szervezeti elvei“) rámutat, hogy „Jugoszlávia Népfrontja alapvető politikai erő“. Ily módon a JuKP vezetőinek elképzelései serint kiderül, hogy a proletárság osztályszervezetének legfelsőbb formája nem a párt, hanem a Népfront. A gyakorlatban pedig a Népfront mind nagyobb mértékben helyettesíti, vagy inkább felváltja Jugoszlávia Kommunista Pártját. Lényegében Jugoszlávia Kommunista Pártjának a Népfrontban történő felolvadása megy végbe. Jugoszlávia politikai vezető személyiségeinek (Tito, Kardelj) politikai felszólalásaiban rendszerint csak a Népfrontról van szó-Kétségtelen, hogy Jugoszlávia Népfrontja a jugoszláv népnek a fasiszta megszállók ellen vívott felszabadító háborúja idején nagy és pozitív szerepet játszott; az is kétségtelen, hogy a Népfront jelenleg is az ország valamennyi demokratikus ereje konszolidációjának fontos eszköze lehet és kell is, hogy az legyen. A Népfront azonban nem helyettesítheti a kommunista pártot. Sőt, pozitív szerepét csupán a kommunista párt vezetése alatt hajthatja végre. Tulajdonképpen mit jelent a Jugoszláv Népfront? Köztudomású, hogy a Népfront a Kommunista Párt kezdeményezéséből és vezetése alatt, még a Jugoszlávia elleni német támadás előtt keletkezett A Népfronthoz csatlakoztak a régi politikai pártok egyes csoportjai, epártok egyes vezető személyiségeivel együtt. A kommunista párt mellett beléptek a Népfrontba: a horvát köztársasági parasztpárt, a szerb polgári köztársasági párt, a polgári demokrata- és független demokrata párt, a szerb nemzeti parasztpárt és a földműves szövetség (e két utóbbi a háború befejezése után egységes szerb földművespártot alakított). A politikai pártok mellett a Népfrontba léptek olyan tömegszervezetek is, mint az Ifjúság Antifasiszta Szövetsége, a jugoszláv szakszervezetek és a Nők Antifasiszta Frontja. Ily módon a Népfront nem csak a Kommunista Pártot tartalmazza, hanem polgári és kispolgári pártokat is, nem csak dolgozókat, de kulákokat, kereskedőket, kisiparosokat is. Gyula az elvtárs nyilatkozata szerint „a Népfrontba való belépésnek sem ideológiai, sem vallási, sem bármilyen más akadálya sincs“. (A kilenc kommunista párt képviselőinek tájékoztató értekezletéről szóló gyűjteményből.) Osztályszempontból ily különnemű összetétel mellett a Népfrontot az ország alapvető vezető politikai erejének tartani, azt jelenti, egyenesen eltérni az osztályharc marxi elméletétől és a pártról szóló marxi-lenini tanítástól. Sztálin elvtársama tanít hogy a párt nemcsak élcsapata, de szervezett csapata is a munkásosztálynak. A párt építése, annak szervezeti elvei, a párt alapszabályaiban nyernek kifejezést, amely nélkül a párt elkerülhetetlenül szétfolyó, kialakulatlan, szervezetlen „alakulattá" válik, amely elmossa a párt és az osztály közötti határokat A párt alapszabályzata meghatározza a pártszervezetek gyakorlati tevékenységének módjait, a pártépítés formáit és belső életének szabályait. A JuKP vezetőinek elszakadása a marxista forradalmi párt szervezeti alapjaitól, kifejezést nyer abban a tényben is, hogy ha Jugoszlávia Népfrontjának van is saját programja és alapszabálya — Jugoszlávia Kommunista Pártjának sem szervezti szabályzata, sem pedig saját pártprogramja nincsen. És a JuKP vezetői ebben nem látnak semmiféle hiányosságot, sőt, hajlandóik a programbeli szervezeti kérdésekben mutatkozó opportunizmust erénynek feltüntetni, azt bizonygatva, hogy a kommunista pártnak nem is kell saját program. 1947 szeptember 27-én a jugoszláviai Népfront második kongresszusán tartott beszámolójában Tito kijelentette: „Van-e Jugoszlávia Kommunista Pártjának valamilyen más programja, amely különbözik a Népfront programjától? Nincs. A kommunista pártnak nincsen más programja. A Népfront programja — az 5 programja.“ A kommunista párt és a Népfront programjáról ugyanilyen szempontokat fejtett ki a kommunista párt Központi Bizottságának titkára, Kardelj is, a kommunista pártok képviselőinek lengyelországi értekezletén. Ugyanő ezen az értekezleten a kommunista párt központi bizottságának propaganda-titkára, Gyilasz elvtára Tito elvtársra hivatkozva bizonygatta, hogy a Népfront programja és a párt programja között semmi különbség nincs. Én, ha Gyilasz elvtárs a kommunista pártok képviselőinek 1947 szeptember végén tartott tájékoztató értekezletén elmondott beszámolójában mondotta is, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja „mindig, minden körülmények között szigorúan követte a bolseviz* * más szervezeti elveit" —, ez nem más, mint nyilt farizeuskodás, nyilt hazugság. A JuKP mai vezetősége a szervezeti programkérdésekben valójában mind nagyobb mértékben szakít a marxista elvekkel és mensevik likvidátor álláspontra helyezkedik. Likvidációs irányzatok Jugoszláviában a kommunista párttal szemben A kommunista pártról, mint a proletáriátus élcsapatáról, annak legmagasabb osztályszervezeti formájáról szóló tanítás, a marxizmus-leninizmus egyik legfontosabb alaptétele. Marx és Engels rámutatott, hogy saját önálló párt nélkül a proletárság nem képes elhódítani a politikai hatalmat és megoldani a kapitalista társadalomnak szocialista társadalommá való átépítését. Lenin és Sztálin továbbfejlesztették Marx és Engelse megállapításait, és teljes tanítást dolgoztak ki a proletár pártról, szervezeti, ideológiai, taktikai és elméleti alapjairól, az új történelmi korszakra, az imperializmus és a proletár forradalmak korára alkalmazva. A bolsevizmusnak, a leninizmus pártjának, mint újtípusú pártnak, szervezeti elvei, évtizedek folyamán, az opportunizmussal, különösen a szervezeti kérdésekben felmerülő opportunizmussal vívott harcban alakultak ki. . Lenin és Sztálin arra tanítanak, hogy a párt a munkásosztály élcsapata, hogy nem azonosítható az egész osztállyal, még kevésbbé az egész néppel. Az ilyen azonosítás a pártszerűség és a pártonkívüliség közötti határok elmosódását jelentené. A marxizmus-leninizmus elmélete szerint a párt a dolgozók szervezetének a legmagasabb formája, amely magasabban áll minden más szervezetnél, köztük a Szovjetunióban a szovjeteknél. Jugoszláviában a Népfrontnál is. A párt, a dolgozók mindezen szervezetei fölött áll, nem csupán azért, mert kiválogatja magának a dolgozók legjobb elemeit, de azért is, mert saját programja, saját politikája van, amelyek alapján a dolgozók valamennyi szervezetét vezeti. A marxizmus-leninizmus e programszerű megállapításaival él- A Jugoszláv Kommunista Párt féllegális helyzete Lenin és Sztálin rámutatott, hogy a párt nem csupán a politikai hatalom kivívásához kell a proletariátusnak- Még nagyobb szüksége van rá abból a célból, hogy megszilárdítsa politikai hatalmát és biztosítsa a szocializmus teljes győzelmét. A szocializmus teljes győzelme érdekében, a proletárság politikai hatalma megszilárdításának és kiterjesztésének jelentőségéről szólván, Sztálin elvtárs rámutat: „Ez azt jelenti — a proletárok milliós tömegeibe bevinni a fegyelem és szervezettség szellemét, azt jelenti — összetartó kapcsot és támaszt teremteni a proletár tömegekben a kispolgári spontaneitás és kispolgári szokások bomlasztó befolyása ellen; azt jelenti — megerősíteni a proletárok szervező munkáját a kisburzsoá rétegek átnevelése és átalakítása terén; azt jelenti — segíteni a proletár tömegeknek olyan erővé nevelni magukat, amely képes osztályokat megsemmisíteni és feltételeket előkészíteni a szocialista termelés megszervezésére. Mindezt azonban lehetetlen olyan párt nélkül elvégezni, amely tömörségében és fegyelmezettségével erős.“ (Sztálin: „A Leninizmus kérdései.“) A JuKP mai vezetőségének opportunista vonala odáig vezetett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártja, mint önálló politikai erő, mind jobban és jobban aláaknázódik. Tito, Kardelj- Cyibasz, Rankovics elvtársak igyekezetéből, a JuKP gyakorlatilag féllegális helyzetbe kényszerült. A legfontosabb határozatokat az ország életének politikai, gazdasági és ideológiai kérdéseiben, nem a jugoszláv kommunista párt nevében, hanem a Népfront nevérben viszik a tömegek elé. A párt szervezetei mind a mai napig illegálisan állnak fenn. Ez vonatkozik a párt alapszerveire, de a kerületi, területi és központi pártszervekre is. A jugoszláv kommunista pártban olyan állapotok uralkodnak, hogy a kommunistái kötelesek elhallgatni a párthoz való tartozásukat és a Népfront egyik szervezetének tagjaiként kötelesek fellépni a tömegek előtt. A párt sok tagja mondja: „a kommunistának nincs joga a munkában és nyilvánosan kijelenteni, hogy a párt tagja, ezért pártbüntetés jár neki“. A Belgrád alatti „Zseleznyik" nevű gyárban több mint 4000 munkás dolgozik A pártszervezet titkára szerint, a gyárban 160 kommunista van. A kommunisták titokban jönnek össze gyűlésre, a gyűlés határozatairól senkinek sem szabad tudnia, a ha