Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-07 / 1. szám
a TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT* 191,9 famiuár 7. * 1. '(S81 Epycs 11 It Le cl Mlunkásp 9rt idcolóyici cuspid B. Bierut elvtárs beszámolója a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülési .* A Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülési kongresszusa — jelentette ki Bierut elvtárs — nagy és örvendetes esemény országunk minden egyes dolgozója számára. A munkásosztály politikai egyesülése tapasztalatokban gazdag és hosszú harci útszakasz végét jelenti. Ezt az utat a lengyel munkásosztály több mint 70 év alatt tette miéig. A lengyel munkásmozgalom miután legyőzte belső ideológiai ingadozásait, ke-emény osztályharc útján jutott el e győzelmes állomásig. Az Egyesült Lengyel Munkáspárt programja szilárdan és következetesen a marxista-leninista tudomány elvein, mint a nemzetközi és a lengyel munkásmozgalom egész története által igazolt egyedül hefwh és lecáfolhatatlan elveken épül fel, amelyek a szocializmushoz vezetik az emberiséget. A lengyel munkásosztály 70 esztendős kitartó harcának eredménye a szocializmus felé vezető népi demokratikus új társadalmi rendszerünk. E harc eredményeként játszik ma vezető szerepet a munkásosztály a nép között és az államhatalomban; e harc eredménye a mostani egyesülési kongreszszus is, amelyre figyelemmel tekint és amelyet rokonszenvel kíséra nép óriási többsége. Bierut elvtárs beszámolójának terjedelmes szakaszában foglalkozott a lengyelországi munkásmozgalom fejlődésének történelmi áttekintésével és értékelésével, a lengyelországi marxista-leninista párt kialakulásával, amely leküzdötte a luxemsburgizmus befolyását. Ismertette a pártküzdelmét amunkásosztály egységéért, a reformizmus és a nacionalizmus ellen. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom — folytatta Bierut elvtárs — mélyen felkavarta Lengyelország dolgozó tömegeit. Lengyelország függetlenségének kikiáltása után, mintegy harminc évvel ezelőtt, az LLKSzDP (a Lengyel és Litván Királyság Szociáldemokrata Pártja) és a LSZP (Lengyel Szocialista Párt) baloldalainak egyesülése útjára jött létre a Lengyel Kommunista Párt, amely bár működésének első éveiben ideológiai szempontból nem volt eléggé érett, mégis óriási szerepet játszott a lengyel dolgozók harcában, mozgósította a nép széles rétegeit a Pilsudsky-rendszer, a fasizmus elleni harcra, a békéért és a Szovjetúnióval való barátságért vívott küzdelemre. Bierut elvtárs részletesen kitért a Lengyel Kommunista Párt(LKP) tevékenységére, a dolgozók egységfrontjának megteremtéséért, a Lengyel Szocialistái Párt (LSzP) akkori opportunista vezetősége reakciós jellegének leleplezéséért folytatott harcára, rámutatott a LKPgyengeségeire és hibáira, megállapította, hogy a párt soraiba az ellenség ügynökei is be tudtak furakodni, ami a LKP 1938- ban történt feloszlatására vezetett. — Mi korántsem kritikátlanul foglalkozunk a LKP történetével. Mi a lengyel munkásosztály pártja vagyunk, a munkásosztályfejlődésének új történelmi szakaszában. Ugyanakkor örökösei is vagyunk a Lengyel Kommunista Párt önfeláldozó hősi harca során elért eredményeknek- amennyiben a LKP magva mind ideológiai, mind szervezeti vonatkozásba a SzUK(b)P-t tekintette mintaképének. A LKP harcainak hősi hagyományait egyesülésünk alapjának tekintjük. Támaszkodunk a baloldali szociáldemokraták által az akkori szociáldemokrata párt jobboldali posudskysta vezetősége ellen folytatott harc hagyományaira is, elismerjük a munkásosztály egységfrontjáért való küzdelmük nagy jelentőségét. A Lengyel Munkáspárt, amely a Gyorsírói jegyzetek alapján készült rövid összefoglaláa 1942-ben főként a LMP aktivistáinak kezdeményezése folytán jött létre, programjában a marxizmusleninizmus alapjaira támaszkodott. A LMP volt a hitlerista megszállók elleni fegyveres harc kezdeményezője és szervezője. A LMP Lengyelország nemzeti és szociális felszabadítását elválaszthatatlanul egybekötötte a Szovjetunió, a szocialista állam által a német fasizmus felett kivívandó győzelembe vetett hittel. A LMP szervezte meg és vezette harcba a népgárda és a néphadsereg osztagait,amelyek jelentős veszteségeket okoztak a hitlerista megszállóknak. A Szovjetunióban a lengyel kommunisták kezdeményezésére megalakult a Lengyel Hazafiak Szövetsége. A Szovjetunió és személy szerint Sztálin generalisszimus támogatásával megszervezik a Koscziuszko-ról elnevezett első hadosztályt, amely az 1. lengyel hadsereggé fejlődik a Szovjetunióban. „A Szovjetunió őszinte barátságának és támogatásának köszönhetjük, — hangoztatta Bierut elvtárs — hogy a lengyel hadsereg győzelmesen, a hős szovjet hadsereggel vállvetve harcolhatott Lengyelország földjén és megtehette a diadalmas harci utat Leninától Berlinig. A Lengyel Munkáspárt egyre fokozódó harcának, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott küzdelmének hatására még jobban megerősödött és ideológiailag megérett a baloldali áramlat a LSZP soraiban, amely az egységfront megteremtés© mellett szállt síkra. Ugyanez a folyamat ,miegt. ypgbe A Lengyel Paraszt Pártban, amelynek baloldali elemei fokról-fokra függetlenítették magukat a Mikolajczik-féle vezetőségtől. Miután a nép összes forradalmi és demokratikus erői a LMP köré tömörültek és megalakult az Országos Népi Tanács (Nemzetgyűlés), bekövetkezett az osztályerőik nagyarányú átcsoportosulása. Ebben a döntő szakaszban, amikor küszöbön állt Lengyelország felszabadítása a szovjet hadsereg által — folytatta Bierut elvtárs —, a Lengyel Munkáspárt vezetőségében ingadozás jelentkezett, amely gyakorlatilag az Országos Népi Tanács irányvonalának félresiklását, az államhatalomért folyó küzdelemben a munkásosztály vezető szerepének tagadását eredményezte. Ezek az irányzatok a munkásosztály erejében való bizalmatlanság, a reakció és a kispolgársár dühös rohamai előtti meghátrálás megnyilvánulásai voltak. A történelmi események menete teljes mértékben igazolták az Országos Népi Tanács irányvonalának, mint a munkásosztály vezette néptömegek hatalmi szerve irányvonalának helyességét. A behódoló irányzatok nem találtak támogatást a Pártban A hitlerizmus leverése a Szovjet Hadsereg által meghozta a lengyel nép szabadságát. A Lengyel Munkáspárt irányvonala győzött, vagyis az az irányvonal, amelynek alapja az orosz és a lengyel forradalom elszakíthatatlan szövetsége volt. A népi Lengyelország a forradalmi fellendülés áramlatában, az országnak a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása eredményeként keletkezett. A Lengyel Munkáspárt az ország felszabadulásának percétől fogva, amióta csak előjött a föld alól, az országban végbement döntő jelentőségű forradalmi átalakulás kezdeményezője és vezető ereje, széles alapokon nyugvó demokratikus front megszervezője volt, amelynek alapjait az Országos Népi Tanács vetette meg. A felszabadulás utáni első időszakban a Lengyel Munkáspárt minden erejét az új hatalmi apparátus kiépítésére fordította. A Lengyel Munkáspárt tagjai lettek a közbiztonsági szervezet, a Lengyel Néphadsereg, az új állami és törvényhatósági közigazgatás első tényezői. Az LMP szervezte meg a földreform végrehajtását, közvetlen a parasztok által, de a munkások aktív segítségév®k, ezzel kibővítette a munkásság és a parasztság szövetségét és ezt a szövetséget új tartalommal töltötte meg. A Lengyel Munkáspárt hajtotta végre alulról, gyakorlatilag az ipar államosítását, melyet csak később iktattak törvénybe, mozgósította a munkásokat a vállalatok megóvására és üzembehelyezésére, az üzemi bizottságok és a szakszervezetek megszervezésére. A munkásosztály önfeláldozó magatartását és lelkesedését, felszabadult erőit az LMP már kezdettől fogva az ország és a megszállók által lerombolt fővárosa lendületes újjáépítésének útjára tudta irányítani. Amikor a Szovjetunió erélyes magatartása folytán Potsdamben megállapították Lengyelország új határait — az Odera, a Neisse és a Baltikum mentén —, a népi Lengyelország előtt új feladatok merültek fel: minél gyorsabban, ténylegesen is vissza kellett csatolni a nyugati területeket az anyaországhoz, meg kellett kezdeni e vidékek visszalengyelesítését, oda kellett telepíteni több millió lengyelt részint az anyaországból, részint külföldről. A pártszervezetek önfeláldozó tevékenysége eredményeként már eddig is óriási, a történelemben példátlan munkát sikerült elvégezni a nyugati földek betelepítése terén. E nagy feladatokat a földbirtokos és kapitalistareakció elemei elleni éles osztályharc közepette hajtották végre. Ezek az elemek terrorral, szabotázzsal, fegyveres földalatti szervezkedéssel akarták szétzúzni a kialakulóban lévő és még nem minden részében megerősödött népuralmat. A Szovjetunió győzelme lehetetlenné tette az imperialisták nyílt beavatkozását és meghiúsította a lengyel reakciónak polgárháború kirobbantására irányuló kísérleteit. A Lengyel Munkáspárt tevékenysége és a népi Lengyelország felépítése és megerősítése terén elért sikerük nem maradtak hatástalanul a dolgozóiéra általában és A lengyel proletariátus történelmi és forradalmi tapasztalata a munkásmozgalom egész történelme folyamán tökéletesen igazolta a marxizmus-leninizmus elméletének mélységét és helyességét. Bierut elvtárs a marxizmusleninizmus álláspontjából megvizsgálta a népi demokratikus állam lényegének, osztálytartalmának és jellegének kérdését. „Mivel e döntő kérdésre nem volt félreérthetetlen világos válasz, a jelenlegi történelmi periódus értékelésében sok hibát és torzítást követtek el. Gyakran olyan rendszernek tekintették a népi demokráciát, amely minőségileg és elvileg különbözik a marxizmus-leninizmus elméletében körülírt rendszertől. Egyesek a kapitalizmus és a szocializmus sajátos szintézisének, olyan különleges társadalmi és politikai rendszernek tartották a népi demokráciát, amelyben párhuzamosan megférnek egymás mellett a szocialista és a kapitalista elemek, egymás kölcsönös elismerése alapján. Mások a háború utáni különleges erőviszonyok átmeneti következményének tekintették a népi demokratikus rendszert, hajlandók voltak belenyugodni ezekbe az erőviszonyokba, abban a reményben, hogy később lehetővé válik a viszszatérés a háború előtti helyzethez. Ismét mások állandósítani akarták a népi demokráciának ezt az új formáját, mint „sikeres“ kompromisszumot, mint sajátos hidat a kapitalista nyugat és a szocialista más pártok ideológiai arculatának kialakulására. Az újjászületett Lengyel Szocialista Párt vezetősége a Lengyel Munkáspárttal való együttműködés és az egységfront kialakítása mellett szállt síkra. A Lengyel Munkáspárt harca egységfrontért, a munkásosztály egységéért, a lengyelországi népuralom sarkkövévé, a parasztság és a munkásság szövetsége megszilárdításának alapjává vált. A Parasztpárt vezetőségre szakított a jobboldallal és a parasztmozgalom radikális elemei tömörítésének központjává vált. Ily módon jött létrea széles alapokon nyugvó demokratikus népfront, amelynek vezetőereje a Lengyel Munkáspárt lett. A demokratikus erők tömörülése a Mikolajczik-féle párt leleplezését és szétzúzását eredményezte, mert a párt szoros kapcsolatokat tartott fenn a fasiszta földalatti mozgalmakkal. Bierut elvtárs rámutatott arra, hogy ezekben a nagyarányú osztályharcokban alakult ki a LKP és az LSZP egységfrontja, noha a LSZP jobboldali elemei ellenezték ezt az egységfrontot. A munkásosztály egységfrontjának győzelmes megvalósulása, —aminek következtében a munkásosztály a választások alkalmával a széles dolgozó rétegek élén haladt — meggyőzte a munkásosztályt az egység politikájának helyességéről és a LKP és a LSzP közeledését eredményezte. Bierut elvtárs a kongresszust megelőző pártmunka eredményeit a következőkben összegezte: „A szervezeti egységre törekedve, mindkét munkáspárt óriási munkát fejtett ki, amely tagjaik ideológiai színvonalának és a dolgozók politikai öntudatának emelését célozta. Ez a munka különösen elmélyült és kibővült a jobboldali opportunista és reformista irányzatok és hibáit ellen a MSZP által, úgyszintén a jobboldali és nacionalista elhajlás megnyilvánulásai ellen a LKP által folytatott harcokban. A marxista-leninista ideológiáért, a párt sorainak az idegen és a sodródó elemektől való megtisztításáért folytatott harc végképp megérlelte a két párt egyesülését, aminek kifejeződése e mostani kongresszusunk,a kelet között. Végül azok, akik azt akarták, hogy a népi demokrácia a szocializmus felé vivő út legyen, úgy vélték, hogy ez az út olyan különleges sajátságokkal rendelkezik, amelyek túllépik a marxistaleninista elmélet kereteit. A népi demokráciának, mint a szocializmus felé vivő teljesen új, elvileg különleges útnak a koncepciója pártpolitikai viszonylatban megfelelt ama koncepciónak, amely szerint a LMP szervezeti szempontból teljesen új, elődeitől és azoknak forradalmi hagyományaitól elszakadt párt, amely a „függetlenség“ LSZP-féle koncepciójának, valamint az LLKSZDP és LKP osztályharcos hagyományainak eszmei vegyületét alkotja. „Nem kétséges, hogy az említett elméletek alapja a szociáldemokratizmus koncepciója, hogy ezek az elméletek ilyen vagy olyan formában a szociáldemokratizmus felújítását, a munkásmozgalom opportunista és félreformista irányzataihoz való visszatérést jelentik.“ „A munkásmozgalom történelmének ez a rövid összefoglalása — folytatta Bierut elvtárs — bizonyítja, milyen nagy szerepet játszott a párt magának a mozgalomnak a fejlődésében és különösképpen a proletáriátus hatalomért vívott közvetlen harcának időszakában. Munkásmozgalmunk története egyben a lengyel proletáriátus osztályharcát irányító forradalmi párt története is. Az első szocialista forradalmi párt — a „Proletariátus“ — megalapításának pillanatától kezdve a LéLKSZDP-n, a baloldali LSZP-n, a LKP-n és a LMP-n keresztül egészen az Egyesült Munkáspártig állandóan változnak a formák és változott a párt neve. De lényegében mindig a proletariátus többé-kevésbé következetes és igazi ideológiáját kifejező párt kérdéséről volt szó. Mert a proletariátusnak csak egy ideológiája van: a tudományos szocializmus ideológiája, vagyis a marxizmus—leninizmus. A munkásmozgalomban jelentkező két áramlat harca két, osztályszempontból ellentétes ideológiának, a proletariátus ideológiájának és a burzsoázia ideológiájának harca: a marxizmus—leninizmus harca volt a burzsoázia ideológiai befolyása ellen, amely beszivárgott a munkásmozgalomba, hogy ezt a mozgalmat alárendelje az uralkodóosztály, a burzsoázia céljainak, érdekeinek. A Lengyel Munkás Párt különleges történelmi viszonyok között harcolt a proletariátus ideológiájának megvalósításáért, olyan viszonyok közt, amikor a proletariátusnak a hatalomért folyó harca szorosan egybekapcsolódott a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelemmel. Ebből erednek a sajátosságok és a történelmileg indokolt különbségek taktikában, jelszavakban és szervezeti formákban, amely különbségek és sajátságok megfeleltek a háborús idők különleges feltételeinek, a hitlerista megszállók mint nemcsak a proletariátus, hanem az egész nép legfőbb ellenségei elleni harc különleges viszonyainak. De a Lengyel Munkás Párt a nemzeti felszabadulásért harcolva nem adta fel a proletariátus hatalmáért folytatott küzdelmet, sőt ez volt az egyetlen párt, amely a proletariátus hatalmáért folyó harcot elválaszthatatlanul egybekapcsolta a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelemmel A Lengyel Munkás Pártban egyes elvtársak ingadozása — akik hajlamosak voltak arra, hogy ezeket a kérdéseket elkülönítsék egymástól és a hatalomért való harc kérdését alárendeljék a nemzeti felszabadulás kérdésének, mint főkérdésnek — természetesen az opportunizmus sajátos megjelenési formája és a lenini álláspontról való letérés volt. A társadalmi és a nemzeti felszabadulás feladatait e sajátos szakaszon csakis két döntő feltétel mellett lehetett pozitíven megoldani, ha a fasizmust annak a szocialista államnak fegyveres erői zúzzák szét, amelynek segítsége nélkül lehetetlen lett volna Lengyelország nemzeti felszabadulása és szociális felszabadulása egyaránt, vagyis az, hogy a hatalmat a proletariátus vegye a kezébe, ha a munkásosztály szövetséget köt a város és a falu félproletár elemeivel, a parasztság és a dolgozó értelmiség döntő tömegeivel, ami nélkül lehetetlen lett volna megtartani és megszilárdítani a proletariátus hatalmát. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban döntő tényező volt, amely meghatározta az emberiség történelmének további menetét, a szocialista állam nagyszerű győzelme volt az imperializmus és annak az akkori viszonyok között legagresszívebb része, a hitlerizmus elleni harcában. Ebben rejlik a győzelem történelmi és osztályértelme. A hitlerista imperialista támadóknak a Szovjetunió győzelme folytán a második világháborúban bekövetkezett szétzúzása nélkül lehetetlen lett volna Lengyelország és más, hitlerista iga alatt nyögő népek nemzeti felszabadulása és a hatalom meghódítása a lengyel proletariátus által az ország fel 8 népi demokratikus állam szerepe és jellege