Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. július-december (2. évfolyam, 13-33. szám)
1949-07-07 / 13. szám
A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Bukarest * II. (40). az. Budapest, 1949 júlis 7. Ára: 1 forint A Kommunista- és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről hozott határozata évfordulójára A kommunista pártok Tájékoztató Irodájának „A Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről“ hozott határozata óta eltelt év a legmeggyőzőbb módon bizonyította be, hogy ez a határozat a nemzetközi kommunista mozgalom történelmi jelentőségű okmánya volt. Ennek az okmánynak minden tétele helyes, s az okmány teljes egészében az alkotó marxizmus-leninizmus példáját mutatja. A határozat kimerítő tudományos pontossággal elemzi azt a helyzetet, amelybe a Jugoszláv Kommunista Pártot az árulók: Tito, Kardeij, Gyilasz, Rankovics juttatták. A Tájékoztató Iroda határozata arra figyelmeztetett, hogy ha a JuKP vezetőinek politikája nem változik meg, akkor ez a politika a Jugoszláv Kommunista Pártot pusztulásba viszi, a Jugoszláv Népköztársaságot, pedig közönséges burzsoá köztársasággá változtatja és az imperialista államok igájába hajtja. Ugyanakkor a Tájékoztató Iroda bírálata minden szükséges előfeltételt megteremtett ahhoz, hogy a JuKP vezetői viszszavezethessék az országot a népi demokráciák testvéri családjába. Tito klikkje azonban megrögzött burzsoá nacionalisták csoportjának bizonyult és hibái, melyekre a Tájékoztató Iroda határozata rámutatott, nem egyszerűen eltévelyedett emberek hibái voltak, hanem a munkásosztály ellenségeinek, a szocializmus ellenségeinek, a Szovjetúnió és az egész nemzetközi kommunista front ellenségeinek tudatos ellenforradalmi, marxistaellenes, burzsoá nacionalista politikáját jelentették. Micsoda lármát csaptak a jugoszláv nacionalisták, amikor a Tájékoztató Iroda határozatát nyilvánosságra hozták! Lépten-nyomon a Szovjetúnió és a SzK(b)P iránti hűségre esküdöztek, azt kiáltozták, hogy a Tájékoztató Iroda kritikája hazugságon és félreértéseken alapszik, hogy a róluk alkotott kép helytelen értesülések alapján alakult ki és így tovább. A valóságban pedig bebizonyosodott, hogy a jugoszláv ellenforradalmároknak azért volt szükségük erre a hűhóra, hogy újból megpróbálják a „Szovjetúnió iránti hűségről“ szóló kiáltozásokkal félrevezetni a jugoszláv népet, mivel a Tito-klikk félt egyenesen és nyíltan kimutatni a Szovjetúnió iránti gyűlöletét. Tito nacionalista klikkje lépésről-lépésre, még mindig a Szovjetúnió iránti hűségről fecsegve, mindinkább áttért a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok elleni ellenséges magatartásra, mindaddig, amíg Tito, az ellenforradalmi banda főkolomposa, nyíltan meg nem fogalmazta 1948 decemberében a Szkupcsinában megtartott beszédében, hogy a Szovjetunióval és a SzK(b)P-val való szakítás azért történt meg, mert a Szovjetúnió állítólag Jugoszláviát örökre egy agrárország sorsára akarta ítélni, hogy nyersanyagforrásait kiaknázhassa. Ezekkel a nyílt szovjetellenes, burzsoá nacionalista agyrémekkel „indokolta“ Tito azt a tézist, hogy Jugoszlávia függetlenségét állítólag nem a burzsoá államok, nem az angol-amerikai imperializmus, hanem a Szovjetúnió fenyegeti. Tito rágalmazó nyilatkozata ugyanakkor azt is jelentette, hogy a jugoszláv kormány a valóságban megszakítja kapcsolait a Szovjetúnióval, mint baráti országgal és az USA és Anglia uralkodó köreihez fordul segítségért, pártfogásért. A burzsoá nacionalista Tito-klikk oly messzire ment az imperializmus táborával fennálló tényleges kapcsolataiban, hogy lényegében támogatta a Szovjetúnió és a népi demokrácia országai ellen irányuló északatlanti paktumot. A „Borba“, Titóék félhivatalos lapja, egyetlen cikkében sem foglalt állást az atlanti egyezmény ellen. Tito, az úgynevezett Jugoszláv Népfront III. kongresszusán ez év áprilisában megtartott beszédét a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok rágalmazásának szentelte. Ugyanakkor egyetlen szava sem volt az atlanti egyezmény és az angol amerikai imperialisták ellen. A Tájékoztató Iroda megállapította határozatában, hogy „a JuKP vezetői az országon belüli politikájukban eltávolodnak a munkásosztály állásfoglalásaitól és szakítanak a marxista osztály- és osztályharcelmélettel“, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában folyó osztályharc kiéleződése tagadásának útjára léptek. Az osztályharc marxista elméletétől való elszakadást a kapitalizmus jugoszláv restaurátorai olyasféle bűvös szavakkal kísérik, hogy Jugoszláviában „a kapitalizmus nem növekszik többé a faluban“, és olyasféle állításokkal, amilyeneket Kardelj a múlt évben hangoztatott arról, hogy „országunkban az ember ember általi kizsákmányolása minden maradványának napjai meg vannak számlálva“. • A Tájékoztató írósba határozata után a jugoszláv burzsoá paerona-itták az egész „vonalon a kapitalizmmus további ■ restaurálásátindították el az iparban és a mezőgazdaságban. A kapitalizmus viszszaállítása az iparban mindenekelőtt abban jul kifejezésre, hogy a Tito-klikk az ipar állami szektorát a nép érdekei ellen, a munkásosztály kizsákmányolásának érdekében és a kapitalizmus általános restaurálásának érdekében használja ki. Ugyanakkor a Tito klikk azon az úton halad hogy az ország gazdasági életét az angol-amerikai tőkének vesse alá a -közben áruba bocsátja az ország függetlenségét. Jugoszlávia ipara a fejlődés alacsony fokán áll s továbbra is egy helyben topog, és amennyiben csakis a tőkés államok „segítségére“ támaszkodik, a világkapitalizmus törvényeinek hatása alá került és ki van szolgáltatva a marshallizált országok gazdasági élete minden gyönyörűségének. A jugoszláv államvezetők, miután nem érik be az USA és Angia bankjainak és magáncégeinek „segítségével“, már hivatalosan az USA kormányához fordultak gazdasági segítségért. Ezt a „segítséget“ persze a „Marshal Sterv“ öszszes szabályai szerint fogják megadni. A kapitalizmus érlelődő világgazdasági válsága teljes erejével rá fog törni Jugoszlávia gazdasági életére is. A jugoszláv munkásosztály, melynek legkiválóbb képviselőit állati módon pusztítják és vetik börtönbe, megfosztották a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól és egyre inkább megfosztják valamennyi gazdasági és politikai vívmányától.. A háború óta a jugoszláv dolgozók életszínvonala még sohasem volt olyan alacsony, mint most, a munkások még sohasem éheztek úgy, mint most. Mindezt beszédesen bizonyítják az olyan tények, mint a kereskedelmi miniszter nemrég kiadott rendelete, amely szerint a munkából való elmaradás esetén nemcsak a munkásokat fosztják meg mindennemű ellátástól, hanem „az ellátásra és az éttermekben való étkezésre fennálló jogukat azok családtagjai is elvesztik“. A burzsoá nacionalista Tito kikk hónapról-hónapra egyre fokozottabb mértékben kényszeríti a munkásokat és parasztiakat arra, hogy ingyen dolgozzanak. Ez az úgynevezett „önkéntes“ munka a Népfronton keresztül a dolgozók jobbágyi kizsákmányolásának egyik formájává változott. A jugoszláv burzsoá nacionalisták, minthogy nem régi politikusok és járatlanok a gazdaságtudományban, eleinte azt hitték, hogy sikerül valami isten háta mögötti önellátó gazdaságot megteremteniük. Mindenfelé azt kiáltozták, hogy náluk az országban megvan minden, amire a szocializmus felépítéséhez szükség van. A gazdasági törvények logikája azonban erősebb Tito és Kardelj „teoretikusainak“ tudatlan bölcselkedéseinél. A gazdasági törvények Jugoszlávia gazdaságát a legkérlelhetetlenebbül belesodorják a tőkés rendszer gazdasági életének medrébe, miközben az ország gazdaságát egyre inkább alárendelik az imperializmus érdeekeinek. A Tito klikk, a hatalomba kapaszkodva, erőszakosan teremtett meg magának az országon belül bázist. Ez a bázis — a kulákok és a városi burzsoázia mellett,— a hihetetlenül felduzzasztott és Rankovics által megvesztegetett katonai bürokratikus és rendőri apparátus, melyet kulákokból és spekulánsokból, csetnikekből és usztasákból, régi királyi hivatalnokokból és erkölcsileg rothadt emberekből szedtek össze. Ennek a katonairendőri-bürokratikus kasztnak köreiben a kincstár kifosztása révén történő gyors meggazdagodás folyamata megy végbe. Ez a kaszt kíméletlenül kiszipolyozza a jugoszláviai munkásosztályt, az érték-, többlet ennek a kasztnak a zsebébe, a kulákok, városi spekulánsok és angol-amerikai imperialisták zsebébe folyik. A falvakban a jugoszláv burzsoá nacionalisták a szegény- és középparasztok tönkretételének politikáját folytatják, s ezen az alapon megy végbe a parasztság sokoldalú gúzsbakötése a kulákok által. Titóék ezidőszerint, mint ők írják, „gyorsított ütemben“ hajtják végre „a parasztságnak szövetkezetekben való általános tömörítését’. Hivatalos jugoszláviai adatok szerint 1949 áprilisától 1949 júniusáig a paraszti földek 20 százalékát szövetkezetesítették, a Vajdaságban pedig a gazdaságok 40 százalékát. A termidoriánusok eközben a végkimerülésig azt kiabálják, hogy ez állítólag „a szocialista rendszer megteremtését jelenti a jugoszláv faluban“. A „szövetkezetekbe“ a falu egész lakosságát felveszik, s így természetesen a kulákokat is. E „szövetkezeti mozgalom“ módszereiről és jellegéről eleget mondanak az olyan tények, mint a jugoszláv sajtóban nemrégiben megírt közlemények, melyek szerint a szövetkezetek létesítését katonai erők segítségével hajtják végre. Szövetkezetinek tekintik a földet, az igásállatokat é a felszerelést. A szövetkezet jövedelmét nem a végzett munka szerint, hanem „részvények“ szerint osztják el vagyis: a tagok jövedelmének főforrása — a járadék. Ezek az úgynevezett „szocialista szövetkezetek“ tehát egyik formáját jelentik annak a tőkés kizsákmányolásnak, amelyet a kulákság a dolgozó parasztsággal szemben alkalmaz. Titóék annyira felfokozták a kulákság aktivitását, hogy — a demagógia céljából — még ők maguk is kénytelenek írni erről, így például a „Borba“ június 12-i számában azt írják, hogy a begeji já,rás Crne nevű falujában 25 százalék kulák van a szövetkezeten, akik egyben vezetik is a „munkaszövetkezetét“, miközben magas járadékot állapítottak meg és az összes munkák és adók fő terhét a szegényparasztság vállára rakták. Emellett a kulák túlerő tényét (Folytatás a 2. oldalon.) A magyar dolgozók tömeggyűjtése a budapesti Parlament épülete előtt a június 18—19-i békekongresszus alkalmából.