Tartós békéért, népi demokráciáért! 1949. július-december (2. évfolyam, 13-33. szám)
1949-07-07 / 13. szám
1919 július * IS, CIO). TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! A szocializmus országának, valamint a népi demokrácia országainak kereskedelmi forgalma a kapitalista országokkal azonban azt a célt szolgálja és azzal az eredménnyel jár, hogy az imperialistaellenes tábor gazdasági pozíciói egyre erősbbödnek, következésképpen ez a kereskedelmi kapcsolat a béke ügyét szolgálja. Viszont Tito és a kapitalista országok között lebonyolításra kerülő kereskedelem lehetővé igyekszik tenni az imperialisták számára a jugoszláv termékek felhasználását a háborús előkészületekhez. Ezt bizonyítja a hadászati fontosságú anyagoknak a jugoszláv kivitelben elfoglalt igen számottevő helye. Mindez teljesen törvényszerű, hiszen a Szovjetunióval, a népi demokrácia országaival, a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalommal szembehelyezkedő Titó-klikk szakított a proletár internacionalizmus elveivel, ily módon hátat fordított a szocializmusnak, s olyan politikai útra lépett, amely Jugoszláviának burzsoá köztársasággá való átalakulásához vezet.. A Szovjetuniónak, a szocializmus nagy országának oldalán folytatott harc nélkül lehetetlen a szocializmus felé haladni. Ezért attól a pillanattól fogva, hogy Tito, Kardelj, Gyilasz, Rankovics, Prádé és társai szembehelyezkedtek a Szovjetunióval, senki előtt sem merülhettek fel kétségek az általuk választott út következményei felől. Jugoszlávia csakis a proletár internacionalizmus, vagyis a szocializmus országához fűződő törhetetlen barátság, a népi demokrácia országaival való elvtársi együttműködés és az egész világ imperialistaellenes erőivel fenntartott harcos testvériség útján haladhatott volna a szocializmus felé. Tito más utat választott — a burzsoá nacionalizmus útját, amely belpolitikai téren a munkásosztály elleni harcra és a kommunistákkal a reakció legkegyetlenebb módszereivel való rendőri leszámolásra, külpolitikai téren pedig azokkal az imperialistákkal való összeesküvésre vezette őt, akiknek irányelve az antikommunizmus. Érthető ezért, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt úgynevezett kongresszusa után, amelyet a múlt évben a Tájékoztató Iroda határozatának közzététele után szerveztek meg azzal a szándékkal, hogy megszüntessék a határozat által keltett benyomást, Tito legfőbb politikai fegyverévé teszi a Népfrontot, amelyben döntő szerepet játszanak a kulákok és más kapitalista elemek. Teljesen törvényszerű az, hogy Tito politikája a kulákság megerősödését eredményezte és teljesen természetes, hogy Nedics és Pavelics volt védencei most mindnagyobb számban csatlakoznak a antikommunizmus zászlaja alatt. Tito klikkje köré ugyanúgy, ahogy Franciaországban Pétain hívei ugyanezen zászló alatt gyülekeznek. Nem véletlen, hogy Franciaországban csetnikek és usztasák segítik Tito cinkosainak rendőri és és kémmunkáját, amely az ottani jugoszláv emigránsok ellen irányul, s hogy Jules Moch nyomozószolgálata minden támogatást megad nekik. A jugoszláv emigránsok azonban ennek ellenére is elítélik Titóék bűnös politikáját: elég annyit tudniuk, hogy Moch Titóék oldalán áll, s máris átlátják a dolog lényegét. Tito klikkjének burzsoá nacionalizmusa Jugoszláviában a kommunizmus elleni harchoz vezetett. Azt eredményezte, hogy Jugoszlávia belekapcsolódott az imperialista táborba, amelynek fő feladata a harc a Szovjetunió és a kommunizmus ellen. Ezt a bekapcsolódást akarta álcázni Tito klikkje, midőn az elmúl évben kijelentette, hogy Jugoszlávia egyedül, minden segítség nélkül építi a szocializmust. Ebből következik, hogy Tito burzsoá nacionalizmusa egyben a nemzetközi proletariátus és Jugoszlávia nemzeti érdekeinek elárulása. Tito és bandája az események kibontakozásának logikája nyomán mind jobban kénytelen kibújni a kommunisták hóhérait és az imperialisták szolgálatában álló provokátorokat eltakaró lepel alól. Rankovics börtöneiben kínozzák és meggyilkolják a kommunista párt aktív tagjait. így valósítja meg Jugoszláviában Tito és bandája az amerikai imperialisták kommunistaellenes utasításait, akik az Egyesült Államok Kommunista Pártja vezetői ellen indított perrel utat mutatnak hűbéreseinek. Mindezt magától értetődően a Szovjetunió, a népi demokrácia országai, a munkás és demokratikus mozgalom elleni provokációk kísérik. Most, egy évvel a Tájékoztató Iroda határozatának közzététele után, ezek alapján felmérhető, milyen mélyre süllyedtek Tito és cinkosai. Az eseménnjek ilyetén alakulása természetesen egész sor kérdést vet fel. Kétségtelen, hogy az imperialisták kémszolgálatának ügynöksége van Jugoszlávia vezető köreiben. Itt felmerül a kérdés: nincs-e ez már régóta így? Tudjuk például, hogy Churchill annak idején nem volt hajlandó fegyvert küldeni a francia franktizeurseiknek és partizánoknak. Ismeretes azonban, hogy Churchill egészen másfajta álláspontra helyezkedett Titóval szemben s mivel az öreg brit reakciós sohasem tévesztette szem elöl a reakció érdekeit, felvetődik a kérdés, milyen biztosítékot adhatott Tito már akkor. Jogunkban áll feltételezni, hogy az Intelligence Servicenek már akkor volt ügynöksége Tito közvetlen környezetében. A Tito-klikk nyílt árulására kétségtelenül régóta folytak az előkészületek. A helyzet most mind világosabbá válik olyan mértékben, ahogy Jugoszlávia vezetői kénytelenek levenni az álarcot és kénytelenek megmutatni az imperialisták lakájainak és ügynökeinek igazi arcát. A világ dolgozói és minden demokrata a legnagyobb megvetéssel bélyegzi meg a Titót körülvevő kalandor és kémügynök csőcseléket, a jugoszláv néppel szemben azonban a legtestvéribb rokonszerv érzését tápláljuk. E bátor nép, amely elszenvedte a Karagyorgyevicsek kíméletlen elnyomását, ma ugyanolyan kíméletlen elnyomásnak van kitéve. Gazdasági helyzete napról-napra romlik és meg kell győződnie arról, hogy Jugoszlávia ki van szolgáltatva a City és a Wall Street kényekedvének. Tito klikkje azonban remeg a félelemtől. Ezek az urak, akik pompás palotáikban az önkényurak szerepében díszelegnek, jól tudják, hogy az imperialisták, akikhez sorsukat kötötték, nem lesznek úrrá a béke erői fölött. Gondolatban ott vagyunk a kommunizmus nagy ügyének jugoszláv harcosainál, akik most börtönben sínylődnek; gondolatban Jugoszlávia népeivel vagyunk, amelyeket galádul elárult Titó klikkje. Tudjuk, hogy Jugoszlávia hős népe továbbra is hű az internacionalizmus érzéséhez, továbbra is testvérként együttérez a Szovjetunió népeivel, a világ összes dolgozóival. , ■ Magyarországon a termelőszövetkezetek a mezőgazdasági termelésben ma még nem visznek komoly szerepet. Szántóterületük az ország egész szántóterületének alig több mint fél százaléka. Hasonló a helyzet az állatállomány tekintetében is. De helytelen lenne a termelőszövetkezetek jelentőségét ma kizárólag a termelésben vitt szerepükön keresztül mérni. Jelentőségük ma elsősorban abban áll, hogy először alakultak Magyarországon olyan termelőszövetkezetek, amelyek a dolgozó parasztságnak a gyakorlatban fogják bebizonyítani, hogy van kiút a parknlagazdálkodás nyomorúságából, hogy a parasztok, ha nagyüzemi gazdálkodást folytatnak, messze felülmúlják az egyéni kisgazdaságok eredményeit. A politikai és gazdasági viszonyok mélyreható változása elengedhetetlen feltétele volt a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának Csak miután a hatalom kérdése eldőlt, a városi és a falusi burzsoázia képviselőit a hatalomból kiszorítottuk, csak miután államosítottuk a bankokat, a gyárakat s a gazdasági élet kulcspozíciói a munkásosztály irányítása és ellenőrzése alá kerültek, miután kifejlesztettük a mezőgazdasági gépipart s hozzáfoghattunk az állami mezőgazdasági gépállomások létesítéséhez, miután a munkásosztály hatalma megszilárdult és következetesen rátérhettünk a kulákok gazdasági korlátozásának politikájára, s teremtettük meg a termelőszövetkezetek kifejlődésének feltételeit. Az elmúlt nyáron a Párt a parasztság figyelmét a szövetkezeti kérdésre irányította s nyíltan megmondotta, hogy a dolgozó parasztság további felemelkedésének, boldogulásának, jólétének egyetlen útja, ha az egyéni gazdálkodásról áttér a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra. A Párt felvilágosító munkája és közvetlenül ezt követően a kulákok nagybérleteinek átadása közös megmunkálásra mezőgazdasági munkásoknak és szegényparasztoknak nagy lökést adott a termelőszövetkezetek alakításának. A termelőszövetkezetek alakulását elősegítették továbbá a gépállomások, amelyek 1948- ban már 1200 traktorral rendelkeztek, ennek az évnek a végére pedig a gépállomások traktorainak száma eléri a 3000-t. 1948 őszén néhány hét alatt közel hatszáz termelőszövetkezet alakult az ország minden részén. Fennállt az a veszély, hogy az állam által kilátásba helyezett támogatás és a különböző kedvezmények megszerzése végett kulák és spekuláns elemek is termelőszövetkezetekbe tömörülnek vagy olyan termelőcsoportok is létesülnek, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek hiányában csak kompromittálnák a szövetkezeti termelést. A Párt a termelőszövetkezeti mozgalomnak ebben a szakaszában nem a szövetkezeteknek minél nagyobb számban való alakítását tekintette feladatának, hanem előnyösebbnek tartotta járásonként 23 olyan mintaszövetkezet létesítését, amelyek példás munkájukkal alkalmasak arra, hogy a parasztságnak a gyakorlatban bebizonyítsák a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Ennek a szempontnak megfelelően a kormány engedélyhez kötötte a termelőszövetkezetek alakítását s csak az engedélyezett szövetkezeteknek nyújtja az állami kedvezményeket, továbbá elrendelte a megalakult szövetkezetek felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeként a Földművelésügyi Minisztérium eddig 510 termelőszövetkezetet ismert, el. E termelőszövetkezetekbe 10522 dolgozó paraszt tömörült, akik 67961 kát. holdon gazdálkodnak, amelyből mintegy 51000 kát. hold a szántó, 8800 kát. hold a levegő és rét, 5400 kát. hold a rizsföld, a többi szőlő, kert és gyümölcsös. Ezek a számok azt mutatják, hogy egy-egy szövetkezet átlagos gazdálkodási területe 173 kát. hold, átlagos taglétszáma pedig 20. A gazdálkodási viszonyokat figyelembe véve, továbbá azt a körülményt, hogy még nem rendelkezünk a nagyobb mezőgazdasági üzemek vezetéséhez és irányításához szükséges szakkáderekkel, kezdetben ezek az átlagok nagyjában kielégítőik. Már most bizonyosnak tekinthető azonban, hogy ezek az átlagok már ősszel jelentősen emelkedni fognak. Milyen képet mutat már most a szövetkezeti tagok szociális összetétele? A tagság 55%-a azelőtt agrárproletár volt, akik a kulákbérletek igénybevételével jutottak földhöz- 41% olyan birtokos paraszt, aki az 1945-ös földreform során jutott földhöz, akik tehát öt esztendővel ezelőtt még mezőgazdasági munkások voltak. A szövetkezetekben tehát túlsúlyban vannak az agrárproletárok, a régi kisparasztság részvétele minimális, a középparasztok pedig még távol állnak a szövetkezéstől. IRTA: DOXÁTH FERENC a Magyar Dolgozók Pártja KV tagja Nem kétséges azonban, hogy a termelőszövetkezetek sikerei ezt a helyzetet alapvetően meg fogják változtatni. A termelőszövetkezeteknek három típusa van. E típusokat maguk a parasztok kezdeményezték, amit a kormány szabályzat formájában feldolgoztatott és a szövetkezetek elismerését ezen szabályzatok egyikének vagy másikának elfogadásától tette függővé. Csakis ezen szabályzatok alapján működő szövetkezetek részesülhetnek állami támogatásban és kedvezményben. Az első típusnál csak a szántást és részben a vetést végzik közösen, a harmadik típusnál minden munkát közösen, munkabrigádok végeznek. A közbeeső második típusnál a közös gépi művelés után a szántáson és vetésen felül, megállapodás szerint a munka bizonyos szakaszait közösen végzik. Ami a terméselosztást illeti, az első típusnál mindenki a kijelölt részről a termését maga takarítja be és ebből fizeti a közös kiadásokat, valamint a szövetkezeti tartalékképzésre szánt összegeket. A második típusnál a közösen betakarított termésből a termésátlag alapulvételével ki-ki bevitt földje arányában részesül. A harmadik típusnál viszont a terméseredményt elsősorban a végzett munka alapján osztják szét és a tiszta feleslegnek legfeljebb 25%át kaphatják a bevitt földek arányában. A végzett munka számítására táblázat van, amely munkaegységet állapít meg a különböző munkafajtákra. Mind a három fajta szövetkezetnél köteles a tagság a jövedelem egy bizonyos részét beruházásokra és más kiadásokra tartalékolni. Csak a harmadik típusnál kötelező az igavonó állatok bevitele a szövetkezetbe, de a földnél ez a típus is megengedi másfél kát. holdon az egyéni gazdálkodást. A termelőszövetkezetek munkáját és ügyeit a tagok által évenként választott intézőbizottság irányítja. A szövetkezetből a tagok három esztendő után ha akarnak, kiválhatnak. Ami már most a szövetkezeteknek a három típus szerinti megoszlását illeti, az 510 szövetkezet közül 325 a harmadik, tehát a legfejlettebb típushoz tartozik. 116 a második és csak 69 szövetkezet alakult az első alapszabályzat szerint. A szövetkezeteknek csaknem kétharmada tehát a legfejlettebb típushoz tartozik. A magyarázata ennek részben az, hogy a szövetkezetik túlnyomórészt bérelt földön alakultak, ahol tehát a saját tulajdon, az utána való részesedés mértéke nem játszott szerepet, továbbá, hogy az állami támogatás mértéke a harmadik típusnál a legnagyobb. Még nyitott kérdés, hogy a régi birtokos parasztság melyik típust választva lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Bizonyos azonban, hogy a szövetkezetek mai formái átmeneti jellegűek. Feladatuk, hogy megkönnyítsék az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérést. Híven Lenin tanításához, hogy minden társadalmi rendszer csak egy meghatározott osztály anyagi támogatásával jöhet létre, az állam különböző mértékben ugyan, a legfejletteb szövetkezeti típusnak biztosítva a legnagyobb támogatást, — valamennyi termelőszövetkezetet támogatja. A termelőszövetkezetek jelentős adókedvezményben részesülnek, igen kedvezményes feltételek mellett jutnak hitelhez, előnyös elbánásban részesülnek a beszolgáltatás során is. A termelési szerződéseket, az azzal járó különböző előnyöket elsősorban a termelőszövetkezetek kapják, az állami gépállomások traktorai olcsóbb díjtétel mellett, elsősorban a termelőszövetkezetek földjeit művelik. Emellett a termelőszövetkezeteknek az állam állattal, felszereléssel, vetőmaggal műtrágyával stb. sietett segítségére. A termelőszövetkezeti mozgalom során szerzett eddigi tapasztalatok komoly fogyatékosságokra is mutatnak rá. A felülvizsgálat során kiderült, hogy több mint 4000 szövetkezeti parasztnak, mint merv 16.000 katasztrális holdat kitevő földje van a szövetkezeten kívül, amelyen egyéni gazdálkodást folytatnak. Ezt részben az magyarázza, hogy földjeik nem határosak a szövetkezeti gazdasággal s ennek következtében nem tudták a szövetkezeti gazdasághoz csatolni. De a kinthagyott gazdaság mögött sokszor az a számítás is meghúzódik, hogy a szövetkezeti gazdálkodással nyert előnyöket és a jövedelmet az egyéni gazdálkodásba akarják átvinni. A kívülhagyható föld kérdésének liberális kezelése azt a veszélyt rejti magában, hogy a szövetkezeti gazdálkodás nem a mezőgazdaság szocialista fejlődését segíti elő, hanem a mezőgazdaságban még erős kapitalista tendenciákat erődítene s elkerülhetetlenül a termelőszövetkezetek felbomlásához vezetne. A Párt felismerte ennek a ténynek a jelentőségét, ősszel, az új gazdasági évben termelőszövetkezetnek tagja már csak az lehet, aki eerv minimális ház körüli föld kivételével, egész ingatlanával részt vesz a szövetkezeti gazdálkodásban. A földek tagosításával sürgősen meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a szövetkezetek jelenlegi és jövendő tagjainak földbirtokai maradéktalanul egyesíthetők legyenek, valamint, hogy minden szövetkezet földtulajdona területileg is egységes legyen. További halaszthatatlan feladat, hogy mezőt, gazdasági szakembereket, agronómusokat neveljünk. Ezért a rendes mezőgazdasági közép- és főiskolák mellett megnyitottuk a speciális egyéves mezőgazdasági főiskolát, ahol a mezőgazdasági állami birtokokon, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozók közül munkásokat és parasztokat agronómusokká képeznek ki. Emellett megkezdték működésüket az olyan négyhónapos tanfolyamok, ahol a termelőszövetkezetek jelenlegi vezetőinek speciális szakmai képzése folyik. A termelőszövetkezetek a falusi kizsákmányolok dühös támadásainak középpontjában állanak. Helyenként a kulákok — míg az államhatalom keményen vissza nem ütött — gyújtogattak, erőszakosságokat követtek el a parasztság haladó vezetőivel szemben. A falusi reakció szövetkezetellenes agitációjának azonban egyre kisebb a hatása a dolgozó parasztság nagy tömegeire. A dolgozó parasztok jelentős része jóindulatú érdeklődéssel tekint a termelőszövetkezetek gyakorlati működésére. Sőt, a téren lefolytatott felülvizsgálat óta a szövetkezeti parasztok létszáma 17%-kal, a szövetkezeti gazdaságok területe is emelkedett. Egyre növekszik azoknak a száma, akik már most bejelentik, hogy az őszre termelőszövetkezetbe tömörülnek. Bizonyos, hogy őszre a termelőszövetkezetek taglétszáma és területe meg fog sokszorozódni. Termelőszövetkezetek Magyarországon 5