Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1950-01-06 / 1. szám
4 A kibővített szocialista újratermelésnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában is és a szocialista rendszerben is a nemzeti jövedelem állandó és szüntelen emelkedése az egyik lgfontosabb ismertetőjele. A népi demokratikus országokban a legfontosabb termelőeszközök szocialista tulajdona, a kis árugazdaság szocialista tervezése és tervszerű szabályozása, valamint a széles dolgozó tömegeknek a munkához való új viszonya, ez a nemzeti jövedelem emelkedésének alapja. A nemzeti jövedelemnek ez az állandó és szüntelen emelkedése világosan bizonyítja az új társadalmi rend fölényét a kapitalista rendszer felett, amelyben a nemzeti jövedelem " hasonlíthatatlanul lassúbb ütemben emelkedik s akkor is csupán a gazdasági fellendülés időszakaiban. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban a dolgozó tömegek jólétének és kultúrájának rendszeres növekedéséből ered a nemzeti jövedelem emelkedése, ellentétben a kapitalista országokkal, ahol az rendszerint a kizsákmányoló osztályok gazdagodását eredményezi. A nemzeti jövedelem állandó növekedése, a népi demokratikus országokban a maga részéről a kibővített szocialista újratermelés feltételéül szolgái mért megteremti az alapot a szocialista felhalmozás egyre növekvő méretei számára s ebből ered az ország gazdasági fejlődésének és társadalmi átépítésének üteme is. A statisztikai hivatal adatai szerint Lengyelország nemzeti jövedelme 1947-ben 1392 milliárd zloty volt, ami az 1937-es árakra átszámítva 14,7 milliárd zlotyt tesz ki. Lengyelország nemzeti jövedelme ezzel szemben 1933-ban 15,4 milliárd zloty volt, tehát több mint 1947- ben. 1948-ban a nemzeti jövedelem 17 százalékkal növekedett az 1938. évihez képest és meghaladta a 18 milliárd zlotyt, 1949-ben pedig a terv szerint, a nemzeti jövedelem 20,5 milliárd zloty volt, tehát 1938- hoz képest 33 százalékkal emelkedett. Ámde a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a szocialista felhalmozás mértéke, valamint a széles dolgozó tömegek életszínvonala, nem csupán a nemzeti jövedelem abszolút nagyságától és az egy lakosra jutó részétől, hanem attól is függ, milyen arányban oszlik meg ez a nemzeti jövedelem a társadalmi-gazdasági szektorok, valamint a különböző társadalmi osztályok és osztályrétegek között. Minél nagyobb részt tudnak elragadni a kapitalista osztályok és a többi élősdi elemek a nemzeti jövedelemből, annál nagyobb nehézségekbe ütközik a kibővített szocialista újratermelés folyamata, annál lassúbb lesz a népgazdaságban a szocialista szektor fejlődésének és megszilárdulásának üteme s annál lassabban emelkedik a dolgozó tömegek jóléte. A kapitalista elemek részesedésének korlátozása a nemzeti jövedelemben viszont megkönnyíti a gazdaság újjáépítését és szocialista alapokra történő átállítását és biztosítja a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség helyzetének rendszeres javítását. Ezért vált ki a nemzeti jövedelem megoszlásának és újra felosztásának folyamata a népi ,demokratikus országokban elkeseredett osztályharcot, amelyben egyrészről a dolgozó tömegek, élükön a munkásosztállyal, törekednek a kapitalista elemeket korlátozó és kiszorító politika követkeeztes megvalósítására, másrészről a kapitalista elemek igyekeznek a saját javukra megváltoztatni a nemzeti jövedelem megoszlását. A nemzeti jövedelem felosztásáért folyó harc a népi demokratikus országokban csupán a kapitalista elemek felszámolása után, a szocialista társadalom felépítésének eredményeként ér véget. Ez a Szovjetunióban is így történt. A munka szerinti felosztás szocialista elve csakis így fog osztatlanul uralkodni. Valamennyi kapitalista államban olyan különböző burzsoá rétegek és csoportok veszik el a nemzeti jövedelem jelentős részét, amelyek a lakosság jelentéktelen kisebbségét alkotják. A hábor előtti Lengyelországban, az akkori fasiszta kormány nyilván célzatosan beállított hivatalos statisztikai adatai szerint, 1936-ban 385.000 nagy- és kiskapitalista és bizonyos számú kézműves 1,9 milliárd zloty összegű ,jövedelme esett jövedelmi adózás alá. A valóságban ez erősen csökkentett szám és el is kendőzi a kapitalista és a kisáru-termelő elemek közötti különbséget. Ugyanakkor — ugyanezen célzatos adatok szerint — a nagy- és középipar 649.000 munkásának 1936-ban csupán 886 millió zloty jövedelme volt. A statisztika nem beszél a munkanélküliek helyzetéről és arról sem, milyen alacsony jövedelme volt a napszámosoknak, a kisebb ipari üzemekben dolgozó munkásoknak és a * írta: Jf. Ens£r3f*otv&hl/ a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. a * falusi félproletariátus hatalmas tömegének. Azok a nagy átalakulások, amelyek annak eredményeként mentek végbe, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Lengyelországot és a hatalom a dolgozó tömegek élén álló munkásosztály kezébe ment át, — a leghatalmasabb kapitalista csoportok — a nagy és középiparosok, bankárok és nagybirtokosok — felszámolását eredményezték. Ezzel jelentékenyen csökkent a kapitalista elemek részesedése a nemzeti jövedelem megoszlásában. Ennek eredményeként a nemzeti jövedelemnek azt a részét, amely a háború előtt a nagy- és középkapitalisták birtokában volt, a dolgozó tömegek helyzetének javítására, vagy a kibővített újratermelés céljaira kezdték fordítani. A dolgozó tömegek helyzetének javítása és a kibővített szocialista újratermelés kétségtelenül még nagyobb lendületet vett volna, ha a megmaradt kapitalista elemek nem kaparították volna el a nemzeti jövedelem egy részét. A kereskedelem kapitalista szektora például, a háború utáni első években arra használta közvetítő szerepét a város és falu közötti forgalomban, s arra használta kezdeti fölényét, a nagy- és kiskereskedelem területén, hogy kereskedelmi haszonformájában kisajátítsa a nemzeti jövedelem nagy részét. A szocialista iparból és a kisáru termelésből, főleg a földművelésből származó jövedelem egy részének kisajátítása még könnyebbé vált azáltal, hogy az állami és szövetkezeti apparátusban ülő reakciós jobboldali szocialista elemek akadályozták az állami kereskedelem fejlődését. Odáig ment a dolog, hogy a kapitalista elemeknek a kereskedelemben indított támadása az 1947 tavaszán már a dolgozók életszínvonalát veszélyeztette. A Lengyel Munkáspárt kezdeményezéséből ekkor „Harc a kereskedelemért” jelszóval rendszabályokat foganatosítottak a kapitalista elemek megfékezésére. Ezek a rendszabályok biztosították a gazdaság e területén az erőviszonyok fokozatos megváltoztatását a szocialista szektor javára. E rendszabályok közé kell sorolni az állami és szövetkezeti kereskedelem beható fejlesztését, a szövetkezetek átszervezését és a tervgazdálkodás szükségleteihez való alkalmazásukat, az állami és társadalmi árellenőrzés megszervezését a magánkereskedelmi szektorban és a felügyelet erősítését a kapitalista elemek adóinak megállapítása és beszedése felett. A társadalmasított kereskedelem fejlődésének eredményeként, a szocialista szektor 1949 őszén már magába foglalta a gabonabeszerzés és húsbeszerzés 100 százalékát, csaknem a teljes nagykereskedelmi forgalmat és a kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 60 százalékát. Ezzel csökkent a kapitalista elemek részesedése a nemzeti jövedelem megoszlásában. Amíg 1947-ben a kereskedelem kapitalista szektora által elvett terméktöbblet mintegy 144 milliárd zloty értékű, tehát a nemzeti jövedelem 10 százaléka volt, a következő években ez a részesedés alaposan lecsökkent. Az eltökélt osztályharc, amelyet a néptömegek, a proletariátussal az élükön a kapitalista elemek ellen vívnak, ez elemek nemzeti jövedelemből kivett részesedésének korlátozását eredményezte, mégpedig mind az egész társadalmi jövedelemhez képest, mind pedig abszolút szájaiokban.. Amíg 1947.-tben, a kereskedelem kapitalista szektora egyedül több mint 144 milliárd zlotyt szippantott fel, addig 1948-ban a város kapitalista rétegeinek bevétele, a szabadfoglalkozások képviselőinek bevételével együtt, összesen 162 milliárd zloty volt, tehát a társadalmi jövedelemnek mintegy 9 százalékára rúgott. Az előzetes adatok szerint a megfelelő mutatószám 1949-ben már csak 132 milliárd zloty, vagyis a nemzeti jövedelem mindössze 6 százaléka. A kapitalista elemek részesedésének a nemzeti jövedelemben végrehajtott komoly korlátozása eredményeként, megnőtt a társadalmi jövedelem részesedése, ennek pedig az a a rendeltetése, hogy elsősorban a munkások és alkalmazottak, valamint a szegény- és középparasztok egyéni szükségleteit fedezze, másodsorban a dolgozó tömegek társadalmi szükségleteit szolgálja s harmadszor a szocialista felhalmozást növelje. Meg kell jegyeznünk, hogy a széles népi tömegek élén hatalomra jutott munkásosztály szövetségeseinek, a dolgozó parasztoknak helyzetét nem csupán a földreform bevezetésével és a földesúri földek átadásával, nem csupán a földesúri elnyomástól és kizsákmányolástól való megszabadításuk útján javította meg, de azáltal is, hogy megszabadította őket a tőke monopolista egyesüléseinek kizsákmányolásától. A földesúri kapitalista Lengyelországban meg volt az úgynevezett „ár-olló”, ami abban állt, hogy a kapitalista ipar, különösen a kartelben álló ipar gyártmányainak árai és a mezőgazdasági termékek árai között igen nagy volt a különbség. A monopoltőke felszámolásának és az ipar államosításának eredményeként megszűnt az „árolló” is. A népgazdaság a szilárd és rentábilis árak politikáját folytatja a mezőgazdasági termékekre vonatkozólag, emellett viszonylag alacsony színvonalon tartja az iparcikkek — különösen a dolgozó parasztságnak szükséges termelési eszközök — árait. Ennek eredményeként alaposan megnövekedtek a szegény- és középparasztok jövedelmei. Világos, hogy ez az árpolitika hatalmas segítséget jelent a szegény- és középparasztság számára a népi állam és a munkásosztály részéről. A szegény- és középparasztság támogatásának politikája párhuzamosan folyik a kulákság elleni erélyes osztályharccal. A népi állasfs elsősorban a falu gazdag rétegeit sokkal erősebben terhelő földadó útján igyekszik korlátozni a kulákság gazdagodásának lehetőségét és azt, hogy kizsákmányolhassák a többi parasztokat. Az osztályszempontokat szem előtt tartó, megkülönböztetett bánásmód falun Pártunk politikájának más elemeiben is megvalósul, például a gép- és traktorállomások szolgáltatásainak bérénél. Mindezeknek az eszközöknek a segítségével azonban csupán korlátozni, nem pedig megszüntetni lehet a kapitalista kizsákmányolást. A kizsákmányolás teljes kiirtását és a dolgozó parasztság A nemzeti jövedelem megoszlása is újra felosztása Lengyelországban TÁRTÖRI BÉKfimr. NfiPl DEMOKRÁCIA BRT! 1990 január 6. * 1 (61) ■MS>a*BEBBaBii»aaaBgiB»aaHaBBBf>aaaaaaiiaBaaaas»aaaHBa9aaHSBaacaEBaaaaa*BB*aBBiiBBBasaitazaaaBaaHaaa>HaaMaBaaHaBBaBBHBBaaswaBaHaBaBHaaBaHaaaaaa aBBaaaaBBBaaaBBa A Tito-klikk elleni harc a Bolgár Kommunista Pártra és egész Bulgáriára nézve a nemzeti függetlenségnek, országunk biztonságának és a szocialista építés békés feltételei megteremtésének biztosítása szempontjából különösen nagy jelentőségű. A mi szemünkben Titóék nem csupán a demokrácia és szocializmus frontjának aljas szökevényei, nemcsak az angol-amerikai imperialisták ügynökei és kémei s a Szovjetúniónak és a népi demokratikus országoknak legdühödtebb megrágalmazói és provokátorai, de igen veszélyes szomszédok is. Titóék manapság nemcsak hogy nem titkolják területi követeléseiket Bulgáriával szemben, de egészen nyíltan és arcátlanul hangoztatják, hogy meg akarják hódítani a pirini körzetet, Bolgár-Macedóniát. Lepaktátnak a görög monarcho-fasisztákkal a görögországi népi felszabadító mozgalom elfojtására, Albánia felosztására és egy Bulgária elleni közös front létesítésére. Ehhez a balkáni reakciós fronthoz Törökország is hajlandó csatlakozni. Ily módon az angol-amerikai imperialisták állandó zavargásban akarják tartani a Balkánt és ha szükségük van rá, határvillongásokat, sőt még komolyabb összetűzéseket akarnak kelteni és rendszeres nyomás alatt tartják Bulgáriát és a többi demokratikus országot. A Tito-klikk azért is veszélyes országunkra, mert a szomszédságot s a két szláv nép nyelvének és életformájának hasonlóságát felhasználva, propagandájával széthúzást igyekszik elhinteni Pártunk és népünk soraiban és bizalmatlanságot akar kelteni Pártunk vezetőségével, az SZK/b/P vezetőségével és a Szovjetúnióval szemben. Híveit az öszszes létező nacionalista és szovjetellenes elemekből, a különböző elhajlók és a Pártban levő más rothadt elemek soraiból, a Pártba beszivárgott kémek és provokátorok közül igyekszik toborozni. Ez volt a helyzet Trajcso Kosztoval és társaival is, akik az angol-amerikai imperialisták hivatásos ügynökeivé lettek s ugyanakkor a legszorosabb kapcsolatokat létesítették Tito bandájával. Trajcso Kosztov bandájának az volt a feladata, hogy Titóék segítségével teljesen kezükbe kaparintsák a hatalmat országunkban, majd elszakítsák azt a Szovjetúniótól s a béke és demokrácia frontjatól és egy szövetség cégére alatt Tito Jugoszláviájához csatolják, tehát Bulgáriát az amerikai imperializmus gyarmatává tegyék. ★ Irta: Indlittur M9*»ptomar a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja ★ ★ A Tito-klikk azt a látszatot kelti, mintha a Délszláv Szövetség lángoló híve lenne, így próbál a két szláv nép testvéri érzéseivel spekulálni, igyekszik a Délszláv Szövetség jelszavának szovjetellenes jelleget adni, ami gyorsítaná a délszlávok elszakítását a Szovjetuniótól. Ugyanilyen spekulációt űznek Titóék a balkáni és balkán-dunai szövetségek jelszavaival is, a délkeleteurópai népek blokkját igyekeznek létrehozni a Szovjetunió ellen. Titóék egész fecsegése a különböző szövetségekről, ilyenformán egyetlen ellenforradalmi, szovjetellenes célt követ: elszakítani a népi demokratikus országok népeit a Szovjetuniótól és az imperialistaellenes fronttól és az angol-amerikai imperialisták frontjához csatolni azokat. Az is köztudomású, hogy — angolamerikai gazdáik utasítására — Titóék diplomáciája jelenleg erősen dolgozik az úgynevezett Földközitengeri Paktumnak, mint az Atlanti Egyezmény kiegészítőjének a létrehozásán. E célból Titóék nem csupán a görög monarcho-fasisztákkal és a török reakciósokkal, de az olaszországi burzsoá-katolikus vezető klikkel is kacérkodnak. Gálád erőfeszítése közben, amivel zavart akar okozni Pártunk soraiban és népünk között, a Tito-banda nem rettent vissza attól az undorító rágalomtól sem, amelynek az volt a célja, hogy bűnös mesterkedése érdekében valamiképpen felhasználhassa Georgi Dimitrov elvtárs fényes nevét, s most, annak halála után, olyan szavakat tulajdonít neki, amelyeket sohasem ejtett ki a száján. Mint látható, ez a megdühödött és leleplezett kémbanda semilyen eszköztől sem riad vissza és minden aljasságra és provokációra képes. Az utóbbi időben Titóék provokációi egyre arcátlanabbakká válnak országunkkal szemben. Mind gyakrabban provokálnak összetűzéseket a bolgár—jugoszláv határon. Most jelentékenyen megerősítették a határőrséget és a bolgár—jugoszláv határ közelében új katonai csapatokat összpontosítottak. A Jugoszláviában élő bolgár állampolgárok rendkívüli terrornak és önkénynek vannak kitéve. Bolgár állampolgárok százait és ezreit vetették minden ok nélkül börtönbe, vagy internálótáborba. A Szerbia északkeleti részein élő bolgár nemzetiségi kisebbség, amelynek túlnyomó többsége rokonszenvez a Szovjetunióval és a Bolgár Népköztársasággal, a szörnyű és véres terror alatt nyög és a fizikai megsemmisítés veszélye fenyegeti. Titóék bandái az egyik faluban nemrég megöltek tíz bolgár parasztot, közöttük egy 18 éves fiút. A meggyilkoltak holttesteit a titóisták kihurcolták a bolgár—jugoszláv határra, s azzal igyekeztek tévútra vezetni a közvéleményt, hogy ezek a parasztok állítólag engedély nélkül akarták átlépni a bolgár határt. A Tito-bandának ez az újabb gaztette felháborította az egész bolgár népet, s az egész országban tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket rendeztek a megvadult Tito-banda véreskezű bestialitása ellen. Ugyanilyen véres erőszaknak van kitéve a Macedóniai Köztársaságban a macedón lakosság, amely nagy többségében szintén a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság pártján van. A bolgár nép legádszobb ellensége