Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1950-07-02 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? Két év telt el a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának ülése óta, amely a „Jugoszláv Kommu­nista Párt helyzetéről” az ismert határozatot hozta. E határozat he­lyességét az utolsó két év esemé­nyei teljes mértékben igazolták. A Tájékoztató Iroda a jugoszláviai helyzet mélyreható marxi-lenini elemzése alapján jutott arra a kö­vetkeztetésre, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek politi­kája csak azt eredményezheti, hogy a JKP a tönk széle jut, a Jugo­szláv Népköztársaság pedig közön­séges burzsoá köztársasággá fajul és az imperialisták rabigájába ke­rül. A Tito-klikk a burzsoá naciona­lizmusról gyorsan áttért a fasiz­musra. Kitűnt, -hogy a Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és ké­mek hatalmába került. Jugoszláviá­ban valójában ellenforradalmi ál­lamcsíny zajlott le, amelynek leg­főbb eredménye az volt, hogy a népi demokratikus rendszert fel­számolták. Ezzel a Tito-klikk fel­fedte megegyezését az imperialista körökkel, melyeket inár régen ' ki­szolgál. Az angol-amerikai imperialisták messzemenő terveket szőttek Tito kbkkjével a közép- és délkelet­európai országok népi demokra­tikus rendszerének megdöntésére, ez országok elszakításár^ a Szovjetuniótól és a Szovjetunió el­len készítendő háborúra. Éppen eb­ből a célból szervezték Rajk, Kosz- tov, Dzodze és más, a Tito-klikk rendelkezésére bocsátott angol-ame­rikai ügynökök ellenforradalmi ösz- szeesküvéseit. Belgrádot az angol­amerikai kémkedés központjává változtatták. A Tájékoztató Iroda határoz ta nagymértékben fokozta a Kom* hu- nista Pártok éberségét és lehetővé tette számukra, hogy leleplezzék a titoista ügynökséget. Az angol-ame­rikai imperializmus tervei meghiú­sultak. A második világháborút kö­vető időszakban, ez. egyik súlyos ve­resége volt az imperialista tábor­nak. Az angol-amerikai imperializ­musnak a legújabbkori történelem folyamán kifejtett egyik legna­gyobbszabású diverziója szégyenle­tes kudarccal végződött. Az impe­rialisták arra számítottak, hogy a népi demokratikus országok elsza- kításával nemzetközileg elszigetelik a Szovjetuniót és Európában visz- szavetik a demokratikus mozgalmat. Az imperialisták álnok összees­küvése nem érte váratlanul a de­mokratikus tábort. Az imperialista kémszolgálatok már évtizedek óta titkos háborút folytatnak a munkás­mozgalom ellen. A szocialista mun­kásmozgalom megerősödésével akti­vizálódik az imperialista kémszolgá­latok aknamunkája. Az imperialisták, a kapitalizmus bukásától való fé­lelmükben, az emberi társadalom söpredékét, az ingadozókat, a kis- hitűeket, az árulókat és a kalando­rokat gyűjtik össze s ezeket a munkásosztálv soraiba küldik. Az imperialista kémszolgálatok legma­gasabb tökélyre emelték a kétkula- csosságnak. a politikai álcázásnak és a dolgozók félrevezetésének mű­vészetét. Hánv ezren pusztultak cl börtönökben és száműzetésben a proletariátus' legjobb fiai közül a provokátorok szervezte lefogások következtében! De a munkásosztály pártjai megélesítették fegyvereiket az imperialista kémekkel folytatott harcukban, fokozták politikai éber­ségüket. Az imperialista kémszolgálatok tevékenysége különösen akkor akti­vizálódott, amikor Oroszországban a munkásosztály saját kezébe vette a hatalmat. A szovjet népnek a szabadságért és függetlenségért ví­vott harca azt bizonyítja, hogy. az imperialista államok minden esz­közt igénybevesznek álnok céljaik elérése érdekében. Csak a Kommu­nista Párt vezette proletariátus diktatúrája képes arra, hogy a dol­gozókat a szocializmus győzelmére vezesse. A Bolsevik Párt ébersége révén vált lehetővé, hogy a szovjet állam teljesen szétzúzta az ellenség minden próbálkozását és ennek so­rán az imperializmus aljas trockista- bucharinista ügynökségét. A Szovjetunió Kommunista Pártja hatalmas munkát végzett azzal, hogy forradalmi éberségre tanította az összes országok kommunistáit. Lenin és Sztálin a gyakorlatban, a proletárforradalomcrt folyó harcban, aSsi«ci<tITzi'Aus építésé jtitozww iui- tatták meg, hogyan ketl leleplezni az ellenséget, hogy kell még csírájá­ban felfedni az árulást. A bolsevik forradalmi éberség az összes prole- tárpártok részére azt az acélos védőfalat jelenti, amely az ellenség számára bevehetetlenné teszi a kom­munizmus erődjét és az ellenség ve­szett ellenállása dacára, történelmi sikereket biztosít a kommunizmus számára. A kommunizmus, a munkásosztály tudományos elmélete, már száz éve fennáll és fejlődik. Kivégzések és börtönök, a különböző kémügynök­ségek aknamunkája, a kegyetlen és érés háborúk és az a megszámlál­hatatlan sok kísérlet, hogy a nem­zetközi munkásosztály egyes csapa­tait letérítsék a helyes útról. — mindezek nem tudják megakadá­lyozni a kommunizmus növekedé­sét. A tudományos kommunizmus zászlaja alatt haladó szovjet nép bátran tört utat magának a szo­cializmushoz és lelkesen építi a kommunizmust. Korunkban minden út a kommu­nizmushoz vezet. Kegyetlen és szí­vós harc folyik. Ebben a harcban dől el az imperializmus egész rendszerének sorsa. Az imperialisták éppen ezért használnak fel minden egyes árulót, aki valamiképpen is árthat a kommunizmusnak. A háborús gyújtogatok jobboldali szocialista segítőtársaival együtt az imperia­listák harcba vetik a Tito-féle ké­mek és gyilkosok bandáját, annak ellenére, hogy egyik kudarc a má­sik után éri őket. Franciaországban Tito minden egyes ügynökét rend­őrök védik és rendőrségi védelem­mel folytatják aknamunkájukat. Az imperialisták a demokratikus moz­galomba legjobban beépített ügy­nökeiket állítják sorompóba, hogy ezek védői minőségben helyreállít­sák a Tito-klikk „kommunista” re­putációját. A Tito-klikk viszont nem kíméli erejét, hogy dühödt kommun i stael lenes tevékenységet fejtsen ki. Mindez fokozottabb forradalmi éberséget követel a kommunista pártoktól. A forradalmi éberség, a marxista pártok életszükséglete. A munkásosztály pártja enélkül nem fejlődhet normálisan. Emlékeznünk kell, hogy az ellenség annál ke­gyetlenebből és kifinomultabban fog harcolni, minél nagyobb sike­reket ér el a kommunizmus. Ezt igazolják a nemrégen leleplezett angol-amerikai kémügynökségek ellon Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Romániában, Bulgáriá­ban, Magyarországon és Albániá­ban lefolytatott perek is. A kom- munistaellenes aknamunka fokozá­sára az USA kormánya nem saj­nálja a dollárokat. Megbocsátha­tatlan könnyelműség volna azt gondolni, hogy a szocializmus si­kereivel egyenes arányban fog csökkenni az osztályellenség ellen­állása. A Szovjetunió, a népi demo­kratikus országok és a tőkés orszá­gok forradalmi mozgalmának ta­pasztalata azt mutatja, hogy minél rosszabb az ellenség helyzete, an­nál elkeseredettebb az ellenállása. A szocializmus tábora sikereinek az a negatív oldala, hogy ezek a sikerek gyakran önelégültséget, nagylelkűséget szülnek. Az önelé­gültség ellen vívott harc legerősebb fegyvere a káderek marxi-leniqi ne­marxiziiös-'ie.iiniVinuí» A l.ótjrtn-­Sztálíri nagy pártjának tapasztalata arra tanítja az összes kommunistá­kat, hogy bármilyen országban is dolgozzanak, bármilyen párífeiada- lot is teljesítsenek, mindig elvhű, éber kommunisták legyenek, kö­nyörtelenül leplezzék le a naciona­lizmus és az oportunizmus minden­féle megnyilvánulását. A Tájékoztató Iroda határozata, e forradalmi éberségre hívó szózat, az összes kommunista padok szá­mára fontos marxi-lenini dokumen­tum, a.nely hozzájárul e pártok ne­veléséhez a proletárinternacionaliz­mus szellemében. A kommunista pártok szembe tudtak szállni a na­cionalista elhajlással és csirájában elfojtották a Tito-klikk ama kísérle­teit, hogy befolyását Jugoszlávia határain túl is kiterjessze. _ Az imperialisták igyekeznek alá­ásni a demokratikus erőknek a Szovjetunióval szemben érzett bi­zalmát. A Tito-klikk ebben az irány­ban tett fékevesztett erőfeszítéseket, amikor a saját, angol-amerikai ere­detű „különleges jugoszláv szocializ­musát” állította szembe a Szovjet­unióval. Ezen a csalétken azonban csakis a burzsoánacionalizmus fe­kélyével megmételyezett emberek akadhatnak fenn. A Szovjetunió po­litikájával, sikereivel és az egész vi­lágtörténelem fejlődésére gyakorolt befolyásával nap, mint nap bizo­nyítja, hogy hatalmas támasza az imperalistaellenes tábornak. A for­radalmi mozgalmat lehetetlen anél­kül elörelendíteni, hogy ne védjük a Szovjetuniót, ne segítsük sikerei elérésében, ne tömörítsük áz össz-es békeszerető demokratikus erőket a Szovjetunió 'köré. A proletárinterna­cionalizmus próbaköve és legfőbb ismérve a Szovjetunió, a szocializ­mus, hazája iránt tanúsított hűség. A Tájékoztató Iroda határozatá­ban a lehető legvilágosabban meg­határozta a kommunista pártok irányvonalát az osztályharc kérdé­sében, a szocializmusnak a népi de­mokratikus . országokban történő építése, valamint az imperializmus és ügynöksége ellen folytatott harc kérdésében. A Tájékoztató Iroda ha­tározata, amelynek elvi jelentőségét aligha lehet kellőképpen értékelni, hatalmas átalakító erejű fegyvert nyújt a kommunista pártoknak az egész demokratikus mozgalomnak. Ez a határozat fényes példája a kom­munista testvérpártok termékeny együttműködésének, tevékenységűi, koordinálásának és szerzett tapasz­talataik kicserélésének. Az összes kommunista pártok nemzetközi kötelessége a fasiszta Tito-klikk elleni harc. Azok a jugo­szláv kommunisták harcolnak Jugo­szlávia felszabadításáért az angol amerikai imperializmus igája alól, akik kemény megpróbáltatások és nehéz harcok közepette újjáteremtik a harcos marxista-leninista Jugo­szláv Kommunista Pártot. Útjukban sok nehézséggel találkoznak. Ezeket a nehézségeket azonban le fogják küzdeni, mivel forradalmi, valóban proletárpárt nélkül Jugoszlávia nem tud'visszatérni a szocializmus tábo­rába. Jugoszlávia népei lerázzák magukról íito íasiszta kémbandájá­nak igáját és véget vetnek annak, hogy Jugoszláviát felvonulási terü­letként használják fel egy újabb világháború kirobbantására. A jugoszláv fasiszták, a béke e gonosz ellenségei elleni harc, min­den kommunista, minden becsületes ember kötelessége, akinek drága a béke és az emberiség boldogsága. Aláirásgyüjfés a Szovjetunióban a Béke Hivei Világkongresszusa Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltására vonatkozó felhívására A Szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülésének határozata rA Szovjet Békí vecíeinii Bízóit s®£ létles ülése' óriási niegéfegedéssei állapítja meg; hogy a szovjet nép iökélcics egyetértéssel és helyesléssel fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának ama javaslataival kapcsolat­ban, hogy tiltsak el az atomfegyvert, állapítsanak meg szigorú nemzet­közi ellenőrzést e határozat teljesítése fejeit és nyilvánítsák háborús bűnössé azt a kormányt, amelyik elsőként alkalmazza az agresszió és az emberek tömeges megsemmisítésénél ezt a fegyverét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ínnak a meggySzedésének adott kifejezést, hogy a Béke Híveinek mozgalmát és mindenek előtt a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhíYiUát az egész szovjet nép egyemberkénl fogja támogatni. A Szovjetunió minden népe mindenkor melegen támogatja és tá­mogatta a Béke Hívei szervezett frontjának a béke ügyét szolgáló erő­feszítéseit az új háború gyujtogatói ellen. Nem sajnál ia erejét áldozni a béke megszilárdítása és a nemzetek közötti barátság igazságos és nemes ügyének sikeréért. A Szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülése szükségesnek tartja, hogy ez év június 30-ától megkezdődjék a Szovjetunióban az aláírások gyűjtése a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának az atom­fegyver eltiltására vonatkozó stockholmi felhívására. A Szovjet Béke­védelmi Bizottság minden szovjet embert felhív arra, hogy írja alá ezt a felhívást. A Szovjet Békevédclmi Bizottság, mely az aláírásgyűjtő kam­pányt vezeti, szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a felhívás visszhangra talál a szovjet emberekben. A stockholmi felhívás aláírásával a szovjet emberek egyszersmind kinyilvánítják, hogy odaadó hívei a béke ügyének, készek arra, hogy az egész világon megvédjék a békét, hogy egyemberként tömörülnek a szeretett Bolsevik Párt köré és hogy határtalan a hűségük a béke nagy zászlóvivője, minden nép vezére, SZTÁLIN elvtárs iránt. A SZOVJET BÉKEVEDELMI BIZOTTSÁG: Tyihonov M. Sz., a szovjet írók szövetségének főtit­kárhelyettese; Vavilov Sz. I.. a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke; Fagyejev A. A., a Szovjet írók Szö­vetségének főtitkára; Solohov M. A. író; Gyerzsávin N. Sz. akadémikus; Kuznyecov V. V., a Szovjetunió Szakszerveze. tei összszövetségi Központi Tanácsának elnöke; Mihajlov M. A., a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövet­sége Központi Bizottságának titkára; Popova N. V., a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke; Palladin A. V., az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke; Kornyejcsuk A. E„ az Ukrán írók Szövetségének elnöke; Nyeszmejánov A. N. akadémikus. 3 _moszkvai egyetem rektora; Horava A. A., a Szovjetunió népművésze; Grekov B. D. akadémikus; Vaszilevszkája V. L. írónő; Iszaakján A. Sz. költő; Kolasz Jakub író; Liszenko T. D. akadémikus; Oparin A. 1. akadémikus; Muszhelisvili M. N., a Grúz Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke; Mukanov Sz., a kazahsztáni írók szövetségének elnöke; Szarimszakov M. A.,- az Ozbég Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájá­nak elnöke; Kerbabajev B. E. író (Türkmén Szocialista Szovjetköztársaság); Ibragimov M. A., az azerbajdzsáni írók szövetségének elnöke; Szimonov K. M. író: Ehrenburg I. G. író; Leonov L. M. író; Angelina P. N. traktorista bri­gádvezető (Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság); Ahun­(Folytatás a 2. oldaton) Harc a Tito-kükk eilen a kommunista pártok nemzetközi kötelessége

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék