Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1950-11-19 / 46. szám

1940 november /$. * 41. (106.) TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT. f A NÉPI KÍNA IPARA A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN A kínai munkások a központi népi kormány megalakítása után egy év alatt megteremtették a nép érdekeit szolgáló és a kapitalista államoktól független nemzeti ipar további fejlődésének alapjait Annak az általános programnak végrehajtása során, amelyet a Népi Politikai Tanácskozó Testület 1949 szeptemberi ülésszaka elfogadott, a kínai munkások a Kínai Kommunista Párt és a központi népi kormány vezetésével jelentős sikereket értek el a nehézipar, továbbá a textilipar és a könnyűipar egyéb ágainak helyreállítása és fejlesztése terén. Megtették az első lépéseket, hogy áttérjenek az ország egész népgazdaságának tervszerű fejlesztésére. Ennek eredményeként a hengerelt acél termelése jelenleg a Kínában valaha is elért termelési színvonalnak a 70 százaléka körül, a széntermelés annak 40 százaléka körül mozog, a villanyenergiatermelés 100 százalékra, a textilárutermelés pedig több mint 80 százalékig emelkedett a Kínában valaha is elért legmagasabb termelési színvonalhoz képest. Teljesen új iparág született — a gépipar. Amellett az ipari termelésnek ezt a színvonalát annak ellenére érték el, hogy hiány volt gépekben és berendezésekben, így például Északkelet- Kína textilipara bár mindössze 66 százalékával rendelkezik a japán uralom idején működésben volt orsóknak, mégis 43 százalékkal több textilárut termel, mint a japán megszállás idején. Egy évvel ezelőtt, amikor a kínai nép kiragadta országát az imperialisták és a kínai reakciósok karmai közül, a kínai ipar, Mandzsúria ipara kivételével, ahol a helyreállítás munkája már folyamatban volt, a pangás és a pusztulás képét mutatta. A vas- és acélöntődést 90 százaléka, a villanyáramfejlesztő művek fele teljesen elpusztult. Mandzsúria iparában, amely valaha Kína egész iparának jelentős részét képviselte, súlyos károkat okoztak a japánok és a kuomintang-hordák. Amikor 1948 telén Mandzsúria teljesen felszabadult, nem maradt ott sértetlen állapotban egyetlen nagyobb vasúti híd sem, elárasztottak minden szénbányát, számos gyárépületet pedig a földdel tettek egyenlővé Ansannak. Mandzsúria egyik legnagyobb fémipari központjának 170.000 munkásából mindössze a gyárakat védelmező néhány ezer hős munkás maradt a helyén. A többiek vagy kénytelenek voltak az éhínség miatt elhagyni a várost vagy erőszakkal besorozták őket a kuomintang-hadseregbe. Amikor az elmúlt félen Csunking felszabadult, a városban egyetlen gyár sem működött. Ma már egészen más kép tárul elénk. Országszerte egyre újabb gyárakat helyeznek üzembe. A kormány nagy megrendeléseket ad a magánkézben lévő üzemeknek is. A munkásokat óriási munkalendület ragadta magával, amely a termelés növeléséért és a minőség javításáért indított verseny kibontakozásában jut kifejezésre Gyors iramban állítják helyre az ipari szempontból fontos Északkelet-Kínában a háború alatt súlyosan megrongált üzemeket. A szénkitermelés, amely az egész helyreállítási program alapja, már elérte a legmagasabb, 1944-es termelési színvonal 87 százalékát. Jellemző, hogy ezt az eredményt az 1944-ben meglévő berendezésnek csupán felével érték el. Ebben az évben a kohászati ipar 1.600.000 tonna acélt és öntöttvasat ad. A mandzsuriai ipar termelése ebben az évben eléri az egész ország termelésének 43 százalékát, az 1949. évi 35 százalékkal szemben. A termelésnek ez az emelkedése párhuzamosan halad a mezőgazdasági termelésnek éppen ilyen gyors növekedésével. Szilárd alapot teremtettek ahhoz, hogy 1952-re Mandzsúria ipari termelése elérje az ország össztermelésének 50—60 százaléká. Figyelemreméltó, hogy az ez év májusában első ízben legyártott turbinalapátok első sorozata — a technikusok, tudósok és munkások közös erőfeszítésének eredménye — nem az ipari Mandzsúriában, hanem Nankingban készült el. A turbinalapátok és az iparhoz szükséges szerszámok nem az egyedüli cikkek, amelyeket első ízben gyártanak Kínában olyan mennyiségben, amilyenre korábban gondolni sem lehetett a kínai iparban, amelynek fejlődését szándékosan akadályozta a külföldi tőke. Új típusú villanymotorok, jó minőségű műtrágya, korszerű mezőgazdasági szerszámok és gépek, különféle gyógyszerek, — mindezzel még távolról sem merítjük ki azoknak a termékeknek felsorolását, amelyeket most a Kínai Népköztársaságban előállítanak. Ennek az időszaknak egyik kevésbé szembeötlő, de annál lényegesebb eredménye az, hogy az ipar nem a külföldii piacok érdekeihez, hanem a belföldi piac állandóan növekvő követelményeihez alkalmazkodik. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kínai ipart lényegében az imperialista hatalmak és a komprádor-kapitalisták teremtették meg s nem a kínai nép érdekeit, hanem az ő érdekeiket szolgálta. Ezért a profithajhászás politikája az ipar egyoldalú fejlődését vonta maga után. A gépipar elmaradt az ipar követelményeitől, a vasérc kitermelése meghaladta az ország acéliparának termelési lehetőségeit, a nehézipar a könnyűipar mögött kullogott. Az ipari üzemek többsége ósdi berendezésű és csekély kapacitású volt. A műszaki személyzet és a szakmunkások képzésével senki sem foglalkozott komolyan. Tehát a kínai ipar magán viselte a gyarmati, vagy félgyarmati ország iparának minden bélyegét Az iparfejlesztés új irányzatára jellemző az a változás, amely az elmúlt évben ment végbe a pamutiparban. Ma már nincs szükség arra, hogy külföldről hozzanak be nagymennyiségű nyersgyapotot azokba a gyárakba, amelyeket az imperialisták Sanghajban és a keleti partvidék mentén összpontosítottak, vagyis azokon a vidékeken, amelyek egyaránt messze feküdtek a saját gyapottermő vidékektől és a készáru lehetséges vevőitől. Most a nyersgyapottermelés olyan helyeken indul meg, ahonnan a jövőben lehetségessé válik a fölösleg exportálása. Ez év második felében a Sanghajban előállításra kerülő pamutszövet 70 százalékát kizárólag a kínai parasztság szükségleteinek fedezésére fordítják. Minden módon elősegítik, hogy a mezőgazdasági gépek és szerszámok helyi előállítása mindenekelőtt a saját körzetbeli szükségleteket elégítse ki. Sansz tartomány üzemei például ebben az évben 12.000 malomkereket állítanak elő; azok a gyárak, amelyek még nemrég fegyvereket gyártottak a kuomintang-csapatok számára, jelenleg a helyi mezőgazdasági eszközökben mutatkozó szükségletet látják el. Számos tartományban műtrágyagyárakat építenek, valamint olyan üzemeket, amelyek mezei kártevők elleni szereket állítanak elő, kibővítik továbbá a cementgyártást . Mindezeknek az eredményeknek alapját elsősorban azok a katonai és politikai győzelmek teremtették meg, amelyeket a kínai nép a Kínai Kommunista Párt vezetésével aratott. Liu Sao-Ci a Központi Népi Kormány helyettes elnöke május elsejei beszédében azt mondotta: „Kiűztük Kínából az imperialistákat és megszüntettük az imperialisták számos kiváltságát. A kínai ipar többé nem fog szenvedni az impe ★ írta: I h Mim * * rialisták olcsó áruinak versenyétől. Kína nyersanyagforrásait elsősorban saját iparunk szükségletének kielégítésére fogjuk fordítani. Ez megszünteti az egyik legnagyobb akadályt, amely az elmúlt száz év folyamán gátolta a kínai ipar fejlődését. A Központi Népi Kormány ez év elején ideiglenes tervet dolgozott ki a meglévő legfontosabb nyersanyagok, üzemanyag, villanyenergia és a legfontosabb iparágak gépi berendezésének felhasználására. A kormány beruházásokra olyan nagy összegeket fordított, amennyit csak el lehetett vonni a nem kevésbbé fontos célokra előirányzott összegekből. Konferenciákat hívtak öszsze, amelyeken összegezték és figyelembe vették a lakosság értékes tapasztalatait és véleményét. Alacsony kamat mellett hitelt nyújtottak a magánvállalkozóknak és szerződéseket kötöttek velük hosszúlejáratú megrendelésekre. Ily módon például kikerültek a zsákutcából a csunkingi bánya- és hajóépítőipar magánüzemei s talpraállították a selyemipart. Az állami ipar (az egész gazdasági élet döntő szektora) miután hatalmas lépéssel haladt előre, új életet öntött az ipar, sőt a kereskedelem minden egyéb ágába. A gépiparban például az állami megrendelések az ország egész gépipari kapacitásának 70 százalékát veszik igénybe. Sanghaj magánkézben lévő gépipari üzemei termelési kapacitásának 60 százaléka és a tiencsini gyárak teljesítőképességének 80 százaléka állami megrendeléseket elégít ki. Ugyanez a helyzet a textilgyárakban, a malomiparban és egyéb fontos árukat előállító üzemekben. Ily módon a kormány az egyik nehézséget a másik után küzdi le. Lassan, de biztosan megszünteti Sanghajban és néhány más városban a munkanélküliséget, amely ez év tavaszán fenyegető méreteket öltött s amely főképpen azzal volt kapcsolatban, hogy a régi gyarmati élősdi jellegű kínai ipart és kereskedelmet a népi érdekek szolgálatába kellett átállítani. A vasutak helyreállítása és építése különleges helyet foglal el Kínában. Az elmúlt 12 hónap folyamán a vasutak helyreállítása és fejlesztése rendkívüli módon kihatott az egész ipar újjászületésére. Számos vasútvonal a Japán elleni háború kezdetétől fogva nem működött. A síneket felszedték, a töltéseket a földdel tették egyenlővé, sőt egyes helyeken be is vetették. A vasúti hidakat és alagútakat a viszszavonuló kuomintang-csapatok a legtöbb esetben felrobbantották. Mindamellett 1950 június 1-ig megnyitották a forgalmat a legutolsó helyreállításra szoruló 2300 kilométer hosszú vasútvonalon is, amely Pekinget Kantonnal köti öszsze. 13 év óta első ízben állt helyre az ország összes vasútvonalainak forgalma. A vasútvonalak helyreállítása mellett megvetették az alapját az új vasútvonalak építésének is. A Csunking — Csendu-i 530 kilométer hosszú, új vasútvonal felfrissítette egész Délnyugat-Kína iparának és kereskedelmének vérkeringését. Egységesítették és csökkentették a teherszállítási tarifákat. Az ipari termékek számára kedvezményes díjszabást állapítottak meg. Intézkedések történtek a vasutak magas teljesítőképességének, valamint zavartalan és balesetmentes forgalmának biztosítására. Az a nagy és önzetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt a kínai népnek, óriási jelentőséggel bír a kínai népgazdaság fejlődése számára. Az ez év eredményeit biztosító egyik fontos tényezőnek tekinthető az a segítség, amelyet a szovjet mérnökök és technikusok nyújtottak az üzemek munkájának megindításakor. Sikerült teljes mértékben átadniuk a szocializmus építésének harminchárom éve alatt szerzett minden műszaki tapasztalatukat. A szovjet szakértők 3 hónapos ottartózkodása folyamán az ország legnagyobb acélgyárának termelése Ansanban 21 százalékkal haladta meg az ebben a gyárban valaha is elért termelési színvonalat. A szovjet szakemberek segítségével a Hvai folyót átszelő többszáz méter hosszú vasúti hidat két hónap alatt teljesen helyreállították. Kétségtelen, hogy a kínai-szovjet barátság igen fontos tényező Kína gazdasági életének helyreállításában. • Az ipar helyreállításában a legnagyobb elismerés Kína dolgozó tömegeit, de különösen a szervezett munkásokat, a vasutasokat, bányászokat, acélöntőket, textilmunkásokat és egyéb iparágak szakmunkásait illeti meg. Ezeket a hazafias kötelesség sarkallja, élcsapatuk és vezetőjük pedig a Kommunista Párt. A múlt év szeptemberében új, nagyszerű mozgalom bontakozott ki azzal a céllal, hogy a termelésben minél magasabb teljesítményeket érjenek el. E mozgalom kezdeményezője Csao Gu-Ju kínai sztahanovista volt. Az elmúlt 11 hónap folyamán 64.000 munkás állított fel a termelésben — kollektív vagy egyéni — csúcsteljesítményt. A fősúly most az egyéni csúcsteljesítményekről áthelyeződött a kollektív teljesítményekre, a munka intenzitásának fokozásáról pedig a szerszámok és gépek jobb kihasználására. A munkások tudják, hogy ők az ország gazdái s ezért mielőbb talpra akarják állítani az országot. A szakmunkások tapasztalataikatátadják a szakképzetlen munkásoknak. Mandzsúria bányáiban a szakmunkások csupán ez év márciusában és áprilisában 60.000 fiatal munkást tanítottak be. A legtöbb fontos ipari üzemben műszaki iskolákat szerveztek. A kormány nagy összegeket utal ki az egyetemek műszaki bázisának kibővítésére. A szakszervezeti tagok száma az országban jelenleg meghaladja a 4 milliót. Ebben az évben hozták létre a vasutasok, tengerészek, szállítómunkások, postások szakszervezetét és egyéb szakszervezeteket; megtörténtek az első lépések, hogy országos viszonylatban egyesítsék a kohászati, szén-, gépipar és élelmiszeripar helyi szakszervezeteit. Ezek a szakszervezetek töltötték be a legfontosabb szerepet a gyárak és üzemek vezetésének demokratizálásában. Az ország legffontosabb üzemeiben és bányáiban munkás bizalmi testületet és üzemi ügyviteli bizottságokat szerveztek. Ily módon a munkások résztvesznek az állami üzemek irányításában, továbbá a vállalkozók és munkások egyeztető bizottságaiban a magánkézben lévő üzemeknél. A júliusban hozott új szakszervezeti törvény megszilárdította a kínai munkásosztály eddig elért vívmányait. A munkások többségének életkörülményei javultak, különösen az ország legfontosabb iparvidékein. Mindez csupán a kezdet, csupán az első lépés a nép életszínvonalának gyökeres megjavítása felé. Nyílegyenes út áll előttünk, s minden megtett lépés csak világosabban mutatja a ragyogó jövőt, amelyet Kína felszabadulása az imperializmus és feudalizmus igája alól megnyitott a dolgozóik előtt . A kínai dolgozók a béke harcomsainak első soraiban haladnak én alkotó munkájuk akadályának tekintik az amerikai imperialisták növekvő agresszióját. A kínai dolgozók azzal válaszolnak az imperialisták próbálkozásaira, hogy fokozzák a munka ter-melékenységét. Azok a sikerek, amelyeket a kínai nép az ország iparának helyreállítása és fejlesztése terén elért, mutatják, hogy a nép törhetetlen akátrattal küzd az ország egész gazdaságának fejlesztése és megszilárdítása érdekében, azért, hogy Kína agrárországból ipari-agrárországgá alakuljon át A román-szovjet barátság hónapja Október 7-től november 7-ig tartották a Román Népköztársaságban a román-szovjet barátság hónapját, ját. Bukarestben megnyílt a „Szovjet Szocialista Köztársaságok” kiállítása, melyet egy hónap alatt mintegy 300 ezer dolgozó tekintett meg. Az egész országban számos kiállítást szerveztek, melyek híven tükrözik a szovjet népek alkotó munkáját a kommunizmus építésében és a béke védelmében. Bukarestben műszaki-ipari kiállítás nyílt, amely bemutatja, hogy a Román Népköztársaság ipara a Szovjetunió segítségével jelentékeny fejlődést ért el. A román-szovjet barátság hónapja hozzájárult a szovjet tapasztalatok nagymérvű elterjedéséhez. Sok városban újítónapokat tartottak, melyeket a szovjet sztahanovisták munkamódszerei népszerűsítésének és a velük való levélváltásnak szenteltek. Az országba érkezett a szovjet sztahanovisták egy csoportja, akik ismertették tapasztalataikat az ország nagyüzemeinek munkásaival. Október 21—28 között tartották a szovjet könyvhetet. Az „Arlus”, a Román-Szovjet Barátsági Társaság, a szakszervezet és más tömegszervezetek szovjet filmfesztivált szerveztek. Az „Arlus” kongresszusán, amely november 3—5 közt folyt le, hatalmas erővel nyilatkozott meg a román népnek az a törekvése, hogy erősítse a román-szovjet barátságot és még tevékenyebben folytassa harcát a béke érdekében. A szovjet tudomány képviselői küldöttségének megérkezése Romániába, K. M. Bikov akadémiai tag vezetésével, fontos eseményt jelentett az ország kulturális életében. A küldöttség tagjai meglátogatták a román tudományos intézeteket és kulturális intézményeket. Különösen nagy sikere volt a román dolgozók közt a Grúz Szovjetköztársaság állami népi táncegyüttes és a Szvesnyikov vezetése alatt álló állami orosz énekkórus előadásainak, valamint az országba érkezett szovjet művészek hangversenyeinek. A román-szovjet barátság hónapjának keresztülvitelében a dolgozók százezrei vettek részt A Román Munkáspárt könyvkiadó, vállalata kiadásában megjelent Sztálin elvtárs műveinek 7. kötete és V. I. Lenin műveinek 20. kötete. A képen: a nyomdai minőségi ellenőrök Sztálin elvtárs művei 7. kötetén dolgoznak.