Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. január-június (4. évfolyam, 2-25. szám)

1951-01-14 / 2. szám

3 TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁ­ÉRT mi január 14 • 30 (114.) A békéért h­arcoló népek halomra döntik az amerikai agresszorok bűnös terveit! A béke védelmezőinek csehszlovákiai kongresszusa előtt Egész Csehszlovákia készül első békevédelmi kongresszusára, ame­lyet január 21—22-én tartanak Prágában. A kongresszuson 1500 küldött vesz részt: az üzemek és gyárak élmunkásai, az egységes mezőgazdasági termelőszövetke­zetek tagjai, a művészek, a tudó­sok, az ifjúság, a hadsereg és a nők képviselői. A kongresszus megvitatja, ho­gyan valósítják meg Csehszlová­kia dolgozói a béke hívei törté­nelmi jelentőségű varsói kongresz­­szusának határozatait és megjelöli a békevédelmi harc további fel­adatait. Ezen kívül odaítélik az első csehszlovák békedíjakat és megválasztják a béke védelmezői­nek új csehszlovák bizottságát. A béke védelmezői első cseh­szlovák kongresszusának előkészí­tése az egész Nemzeti Front leg­fontosabb feladata. A Nemzeti Front szervezetei most országszer­te gyűléseket rendeznek. Az év eleje óta népnevelők lá­togatják a falvak és városok lako­sait, akiknek megmagyarázzák a béke védelméért folyó harc felada­tait. A népnevelők ezrei terjesztik széles körben a varsói kongresszus jelmondatát: „A béke nem hull az ölünkbe — a békéért harcolni kell!” 1951 — az ötéves terv harmadik esztendeje. Az év első napjai óta a dolgozók körében még széleseb­ben bontakozik ki a szocialista ver­seny, amelynek növekvő sikerei hozzájárulnak a békéért küzdő har­cosok világfrontjának megszilárdí­tásához. Nyugat-Németország dolgozói szembehelyezkedtek az újrafölfegyverzéssel A „Zeiss-Ikon”-gy­ár munkásainak és hivatalnokainak követelésére Stuttgartban a vállalat termelési tanácsa titkos szavazást rendezett az újraf­ölfegyverzés kérdésében. A gyár munkásainak és tisztviselői­nek 90 százaléka Nyugat-Németor­­szág újrafelfegyverzése ellen fog­lalt állást. Solingenben nemrég folyt le a vas- és fémmunkások szakszervezeti vezetőségének választása, melynek során a munkások túlnyomó több­sége azokra a jelöltekre szavazott, akik kitűntek a­­ békéért, Németor­szág egységéért folytatott harcban és harcoltak Németország újrafel­­fegyverzése ellen. A munkások eré­lyesen visszautasították a Szociál­demokrata Párt és a Keresztény Demokrata Szövetség helyi vezető­ségének arra irányuló kísérleteit, hogy megakadályozzák a béke hí­veinek beválasztását a szakszerve­zet vezetőségébe. A Ruhr­ vidéken a bányászok döntő többsége január 7-én aktív­­ellenállást tanúsított azzal szemben, hogy hadicélokból pótműszakot ve­zessenek be. A­­ ruhrvidéki bányá­szok az egész lakossággal együtt hatalmas tüntetéseket rendeztek a bányák előtt és a leghatározottab­ban kijelentették, hogy sohasem fognak szenet bányászni a hadi­ipar részére. A „Hörster”­cég üzemeiben, amelyek annak idején fontos szere­pet töltöttek be a fasiszta Német­ország fegyveriparában, a munká­sok és a hivatalnokok gyűlésükön megvitatták az újra föl­fegyverzés kérdését s a következő tartalmú le­velet küldték Adenauernek: „Naponta olvassuk az újságban és halljuk a rádióban az újraföl­­fegyverzésre vonatkozó terveket — írják a levélben. — Azok a szenve­dések, amelyeket a múlt háborúban elviseltünk, sokkal jobban élnek em­lékezetünkben, semhogy ölhetett kézzel nézhetnénk, hogyan sodorj­ák Németországot ismét egy még bor­zalmasabb szerencsétlenségbe... Ké­szek vagyunk minden erőnket Né­metország építésének, a békéért folytatott harcnak szentelni, de a leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy idegen parancsra, idegen érdekekért pusztuljunk el a harcté­ren.” Hasonló leveleket és határozato­kat küldenek naponta Nyugat-Né­­metország különböző vidékeiről. A kanadai nép békét követel Quebec tartomány 86 városának városi tanácsai egyhangúlag jóvá­hagyták a béke hívei montreáli bi­zottságának felhívását, melyben kö­veteli az atomfegyver eltiltását és ama kormány háborús bűnössé nyil­vánítását, amelyik először alkalmaz­za ezt a fegyvert. A halászok egyesült szakszerveze­te a miniszterelnökhöz intézett táv­iratában és a manitobai liberális if­júsági szövetség ez évi kongresszu­sán elfogadott határozatában köve­teli a kormánytól, hogy haladéktala­nul ismerje el a Kínai Népi Kor­mányt és tegyen lépéseket a koreai háború megszüntetése érdekében. A Szocialista Párt nemrég Sas­­katchewanban lezajlott kongresszu­sán a pártvezetőség ellenállása da­cára határozatot fogadott el, mely­ben a koreai háború azonnali meg­szüntetését, a háborús propaganda betiltását és a Kínai Népi Kor­mánynak Kanada által való elis­merését követeli. Tilünk«»KŐ tüntetés Eisenhower Olasz­­országig]»,t érkezése ellen Az olasz tömegekből haragot és felháborodást váltott ki, hogy Ei­senhower Olaszországba készül. Az olasz városok falait jelszavak borították el: „Eisenhower, taka­rodj vissza Amerikába!”, „Az olasz ifjúság soha sem lesz az amerikai tábornokok ágyútölteléke!“, „Le a kormánnyal, Truman lakájkormá­­ny­ával!”, „Békét, kenyeret, mun­kát!“. Róma, Bologna, Brescia, Bari és más olasz városok sokezer dolgozója sztrájkba lépett és tün­tetett, így fejezve ki tiltakozását Németország újrafelfegyverzése és Eisenhower Olaszországba utazása ellen. Nápoly számos vállalatában hatalmas plakátok jelentek meg, ez­zel a felirattal: „Egyetlen olasz ka­tonát se az amerikai hadseregnek!” Január­­4 éri Róikában­ és Olaszor­szág valamennyi városában tilta­kozó villámsztrájkok, gyűlések és tüntetések során tiltakoztak a De Gasperi-kormány rendelete ellen, amely január 1-től a lakbéreket 50 százalékkal emelte, ugyanakkor Olaszország újrafelfegyverzésére a kormány 450 milliárd lírát irány­zott elő. A líra értéke az utóbbi hat hónap alatt 16 százalékkal csök­kent, az árak ugyanilyen arányban felszöktek. Az ötéves terv második évének sikerei Csehszlovákiában Az 1950-es év — az első csehszlovák ötéves terv máso­dik esztendeje a — szocia­lizmus építésével kapcsolatos sikerek éve volt országunkban. A munkásosztály és vele együtt vala­mennyi dolgozónk mind többet és többet merít a Szovjetunió munkás­­osztályának gazdag tapasztalatából, naponta a saját tapasztalatából győ­­ződik meg a marxista-leninista ta­nítás helyességéről és vitathatatlan­­ságáról. Valóban hatalmas lépést tettünk előre a szocializmus felé ve­zető úton. Az ötéves terv második esztendejére előírt nagy feladatok teljesítése nyomán tovább nőtt és fokozódott országunk politikai és gazdasági ereje, ami egyben a nagy Szovjetunió vezette hatalmas béketábor erősödéséhez is hozzájá­rult. Milyen feladatokat állított elénk és milyen eredménnyel zárult az ötéves terv második esztendeje? Az első csehszlovák ötéves terv orszá­gunk iparának építését és átépíté­sét tűzte ki főfeladatául. Az első csehszlovák ötéves tervnek a fő­feladata az, hogy mindenképpen fejlessze az ország gazdasági éle­tét, lényegesen növelje a dolgozók életszínvonalát, megteremtse a szo­cializmus­ alapjait. Az ötéves terv­ben a fő hangsúly a nehézipar fej­lesztésén, ezen belül pedig a nehéz­gépgyártás fejlesztésén van. A csehszlovák ipar ezt a célt kö­vetve új útra lépett. Ezen az úton az ország megszabadul a kapita­­la országoktól való gazdasági ★ írta: Josef Frank a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkárhelyettese * * függőségtől, megerősíti védelmi ké­pességét és a szocializmus építését Csehszlovákiában. Ebből a fő irányvonalból következett az 1950-es év legfontosabb gazdasági feladata. Az ötéves terv első esztendejének eredményei és a szerzett tapasztalat megmutatták, hogy meg kell gyor­sítani az ipar átépítését. Ehhez meg­vannak nálunk a kedvező előfelté­telek. Nyilvánvaló volt: képesek vagyunk arra, hogy elsősorban a nehézgépgyártás fejlesztését gyor­sítsuk meg, továbbá azokét a ter­melési ágakét, amelyek nem függ­nek a kapitalista országokból való nyersanyagbehozataltól és amelyek számára nem kell készárupiacot ke­resni. Az ötéves terv első eszten­dejének eredményei megmutatták továbbá: a munkásosztály magas­fokú politikai öntudata és ma­gas technikai színvonala mó­dot nyújt arra, hogy a szo­cialista iparosításnak az eddiginél gyorsabb ütemét is merészen tervbe vegyük. Éppen ezért a Párt Köz­ponti Bizottságának 1950 februári ülése elhatározta, hogy meggyor­sítja az ipar újjászervezését, átépí­tését és új irányban való fejleszté­sét s jelentékeny mértékben növeli az egész ötéves terv termelési fel­adatait, ezen belül tehát az 1950-es esztendő előirányzatát is. Az ötéves terv eredetileg azt írta elő, hogy a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek gyártásának ará­nya 1953 végére 66:50 legyen. A kiigazított terv 88:50-hez arányt állapított meg. Kifejezésre jut ez az 1949—1953-as évek ipari összter­melésének gyorsított ütemű növelé­sében is. Ez a növekedés az 1948-as esztendővel szemben nem 57 szá­zalékos, mint ezt eredetileg előír­tuk, hanem , 92 százalékos lesz. Ugyanakkor a nehézgépgyártás ter­melése nem 93, hanem 131 száza­lékkal, a könnyűipar termelése 70, az élelmiszeriparé pedig 62 száza­lékkal növekszik. A Központi Bizottság határoza­tának megfelelően, az 1950-es év feladatait a következőképpen mó­dosítottuk: az eredeti nehézgépgyár­tási terv az 1949. évi termeléssel szemben 13.5 százalékos növekedést tűzött ki. A kiigazított terv ezt 16.6 százalékra növelte. A bányaipari termelés tervét 5.5 százalék helyett 6.8 százalékkal, az energiatermelé­sét 6.7 helyett 8.8 százalékkal, a nehézgépgyártását 15 helyett 21 százalékkal, a vegyiiparét 8,7 he­lyett 11,3 százalékkal emeltük. A nehézipari felszerelések termelésé­nek fokozását a KB határozata az eredeti 25 százalékkal szemben 34,9 százalékban állapította meg. Ezzel szemben a tömegfogyasztási cikkek gyártásának tervét, különösen az üveg-, bőr- és textiliparban 1950- ben némileg csökkentettük. A termelési terv­­különösen azokban az iparágakban emelkedett, amelyek Csehszlovákia és a többi népi demo­kratikus ország termelési kapacitá­sának fejlesztésében igen fontos szerepet töltenek be. A termelési tervben a kiigazítások után világo­san megmutatkozott az a törekvés, hogy minél csekélyebb legyen a kapitalista országoktól való gazda­sági függőség. Az 1950-es esztendő eredményei­ből kitűnik, hogy az ipari termelés tervét 102,1 százalékban teljesítet­tük. A nehézipar a fokozott tervfel­adatokat 101.3 százalékban hajtotta végre. A könnyűipar 103.6 százalék­ban, az élelmiszeripar 100.3 szá­zalékban tett eleget az előirányzat­nak. Az ipari termelés az 1949-es esztendőhöz képest egészben véve 16.5 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés a nehéziparban 15.4 százalékos, a könnyűiparban 11.6, az élelmiszeriparban pedig 33.7 százalék volt. Az ipari termelés nö­vekedése az ötéves terv első két esztendeje alatt az eredeti tervben előírt ütemnél (9.5 százaléknál), de még az új tervben kitűzött ütemnél (13,7 százaléknál) is lényegesen nagyobb volt. A bányaipar az 1950-es eszten­dőre szóló jelentékenyen fokozott előirányzatot 99,5 százalékban haj­totta végre, így a kőszéntermelés tervteljesítése terén 98 százalékot, a barnaszén termelésben 101.4 szá­zalékot értünk el, a vasérctermelés tervét 101.4, az acélöntését 102.9, a hengerelt fémgyártás előirány­zatát pedig több mint 100 száza­lékra teljesítettük. Nyersvaster­­melésünk is eleget tett kitűzött fel­adatának A nehézgépgyártás az 1948-as esztendővel szemben 23,1 százalék­kal, 1950-ban pedig az 1949-es évhez képest 25,6 százalék­kal megnövekedett, 1950 végén a nehézgépgyártás 50 szá­zalékkal múlta felül az 1948. évit. Különösen jelentékeny növekedést értünk el azoknak az igen fontos gyártmányoknak termelésében, ame­lyeknek döntő szerepük van az épí­tés ütemének meggyorsításában. A kohászati ipar termelése 1949-hez viszonyítva 18 százalékkal, az energia termelése 22, a bánya­iparé 11, a gépgyártásé 49, a vegyiiparé pedig 19 százalékkal növekedett. Szlovákiában az ipar gyorsabb ütemben fejlődött, mint az egész ál­lamban általában. Szlovákia ipari termelése két esztendő alatt 50 szá­zalékkal, a szlovák nehéziparé 62 százalékkal növekedett. A nehéz­gépgyártás két esztendő alatt há­romszorosára nőtt. A nehézipar to­vábbi fejlesztésének eredményeként Szlovákia a nehéziparnak az egész ipari termelésben való részesedése terén a legközelebbi évek során utoléri a cseh területeket. A munka termelékenysége az el­múlt két év alatt 22 százalékkal emelkedett. Ez kétszerese az ötéves terv előirányzatának. A fokozott feladatok sikeres teljesítését egész sor politikai és szervező intézkedés tette lehetővé. Ezeknek az intézkedé­seknek végrehajtásában ismét fel­becsülhetetlen segítséget nyújtott­­nekünk a Szovjetunió gazdag tapasztalata. A kommunisták és a pártszervezetek az elmúlt eszten­dőben a Párt vezető szerepét gazda­sági téren sokkal jobban érvényre tudták juttatni. A Párt és a szak- Hazafias sztrájk Franciaországban „Ki innen Eisenhowerral?“. „Bé­két akarunk!” — kiáltotta január 9-án Páris lakossága az „európai MacArthurnak”, aki Parisban szál­lásolta el az agresszió vezérkarát. A különleges akcióbizottságok képviselőinek értekezlete tiltakozó sztrájkra hívta fel Páris dolgozóit Eisenhowernak, az amerikai hábo­rús gyújtogatónak Párisba érkezése ellen és az ellen, hogy Nyugat- Németországban feltámasszák a fa­siszta hadsereget. A CGT párisi XIII. kerületi szak­­szervezeti tagozatai Páris dolgozói­hoz intézett felhívásukban a követ­kezőket írják: „Le a megszállás­sal! Eisenhower amerikai tábor­nok Páris kellős közepén az „As­­toria”-szállóban rendezkedett be, ugyanott, ahol nemrégen még a hitlerista megszálló csapatok vezér­kara székelt. Eisenhower tábornok Franciaországban ugyanazt a sze­repet fogja betölteni, mint Mac­­Arthur Koreában. Ez a legdurvább sértés ránk, Páris dolgozóira, akik Parisból és Franciaországból ki­kergettük a megszállókat. A német fasiszták által kivégzett elvtársaink emléke tanúskodik arról, hogy mit hoz nekünk egy idegen vezérkar diktatúrája: a legkegyetlenebb ki­zsákmányolást, kínzást, ínséget, ül­dözést és tömegmészárlást. Eisen­hower tábornok — a háborút je­lenti! Védekezzünk tehát! Páris — a párisiaké! Eisenhower takarodjék vissza Amerikába! Le a háborúval! Éljen Franciaország függetlensége! Éljen a béke!” A párisi körzetnek ezernél több vállalatában határozták el a dolgo­zók a munka beszüntetését. Minde­nütt sztrájkok zajlottak le, amelyek félórától huszonnégy óráig tartot­tak. Az építőipar, a villamossági és a gázipar dolgozói egységesen vet­­tek részt a mozgalomban. Külön­leges erővel nyilatkozott meg a mozgalom a gépgyári munká­sok, a közüzemi dolgozók, a postá­sok és a vasutasok között. Számos áruház és társadalombiztosítási hi­vatal alkalmazottai szintén részt­vettek a sztrájkokban. Sok párisi kerületben, valamint a peremváro­sokban a kiskereskedők bezárták üzletüket. A Quartier Latinben diákgyűléseket rögtönöztek, az elemi iskolák tanítói pedig a ta­nulók szüleivel együtt tüntettek. Mindenütt tiltakozó határozatokat hoztak. Az Astoria-szálló előtt, ahol Eisenhower megszállt, délelőtt 1­ órától este 7 óráig szakadatlanul tartott a vas- és fémmunkások, a vasutasok, a diákok, az állami tiszt­viselők, az anyák küldöttségeinek felvonulása. A szállodához vezető bejáratokat a francia rendőrség és az amerikai katonai rendőrség őrizte, amelyet külön e célra ren­deltek ide Nyugat-Németországból. Az amerikai katonai rendőrség pa­rancsnokának utasítására a rend­őrök többizben megtámadták a tünte­tőket. Több mint 200 embert tartóz­tattak le. Este, ezt a hatalmas hazafias tün­tetést megszervező üzemi akció­bizottságok közös nyilatkozatot tet­tek közzé, melyben felhívták a la­kosságot a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen való harc fokozá­sára, valamint a békebizottságok megalakítására az összes vállala­toknál. A „Wehrmacht’ feltámasztása el­leni mozgalom országszerte szerve­zetten bontakozik ki. Január 12-én Lyonban és az egész Rhone megyé­ben hazafias tiltakozó napot rendez­nek. A német kérdés , az európai béke kérdése­ ­ Nyugat-Németország remilitari­­zálása ellen emeli fel hangját a „Trybuna Ludu” című lengyel újság január 5-én, s így ía „Nyugat-Németországban mind nagyobb ütemben dolgoznak a fegy­vergyárak. A szabadlábra helyezett háborús bűnösök már képezik ki az új „Wehrmacht” számára szükséges kádereket. Megteremtik az amerikai agresszorok szolgálatában a neo­fasiszta zsoldos hadsereget. Az ame­rikai imperializmus ügynökei — az adenauerek és sebuinachy erok — tá­mogatják a fasiszta elemeket és a „Drang nach Osten” jelszó alatt szítják a reváns szellemet. A fasiz­mus és a porosz militarizmus újjá­élesztése Nyugat-Németországban közvetlenül fenyegeti Lengyelország és a többi országok békeszerető né­peinek érdekeit.” A lengyel nép, írja továbbá a cikk, létérdekét látja abban, hogy a német fasizmus és militarizmus újjászüle­­tési terveit meghiúsítsa.

Next