Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. január-június (4. évfolyam, 2-25. szám)
1951-01-14 / 2. szám
3 TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT mi január 14 • 30 (114.) A békéért harcoló népek halomra döntik az amerikai agresszorok bűnös terveit! A béke védelmezőinek csehszlovákiai kongresszusa előtt Egész Csehszlovákia készül első békevédelmi kongresszusára, amelyet január 21—22-én tartanak Prágában. A kongresszuson 1500 küldött vesz részt: az üzemek és gyárak élmunkásai, az egységes mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai, a művészek, a tudósok, az ifjúság, a hadsereg és a nők képviselői. A kongresszus megvitatja, hogyan valósítják meg Csehszlovákia dolgozói a béke hívei történelmi jelentőségű varsói kongreszszusának határozatait és megjelöli a békevédelmi harc további feladatait. Ezen kívül odaítélik az első csehszlovák békedíjakat és megválasztják a béke védelmezőinek új csehszlovák bizottságát. A béke védelmezői első csehszlovák kongresszusának előkészítése az egész Nemzeti Front legfontosabb feladata. A Nemzeti Front szervezetei most országszerte gyűléseket rendeznek. Az év eleje óta népnevelők látogatják a falvak és városok lakosait, akiknek megmagyarázzák a béke védelméért folyó harc feladatait. A népnevelők ezrei terjesztik széles körben a varsói kongresszus jelmondatát: „A béke nem hull az ölünkbe — a békéért harcolni kell!” 1951 — az ötéves terv harmadik esztendeje. Az év első napjai óta a dolgozók körében még szélesebben bontakozik ki a szocialista verseny, amelynek növekvő sikerei hozzájárulnak a békéért küzdő harcosok világfrontjának megszilárdításához. Nyugat-Németország dolgozói szembehelyezkedtek az újrafölfegyverzéssel A „Zeiss-Ikon”-gyár munkásainak és hivatalnokainak követelésére Stuttgartban a vállalat termelési tanácsa titkos szavazást rendezett az újrafölfegyverzés kérdésében. A gyár munkásainak és tisztviselőinek 90 százaléka Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen foglalt állást. Solingenben nemrég folyt le a vas- és fémmunkások szakszervezeti vezetőségének választása, melynek során a munkások túlnyomó többsége azokra a jelöltekre szavazott, akik kitűntek a békéért, Németország egységéért folytatott harcban és harcoltak Németország újrafelfegyverzése ellen. A munkások erélyesen visszautasították a Szociáldemokrata Párt és a Keresztény Demokrata Szövetség helyi vezetőségének arra irányuló kísérleteit, hogy megakadályozzák a béke híveinek beválasztását a szakszervezet vezetőségébe. A Ruhr vidéken a bányászok döntő többsége január 7-én aktívellenállást tanúsított azzal szemben, hogy hadicélokból pótműszakot vezessenek be. A ruhrvidéki bányászok az egész lakossággal együtt hatalmas tüntetéseket rendeztek a bányák előtt és a leghatározottabban kijelentették, hogy sohasem fognak szenet bányászni a hadiipar részére. A „Hörster”cég üzemeiben, amelyek annak idején fontos szerepet töltöttek be a fasiszta Németország fegyveriparában, a munkások és a hivatalnokok gyűlésükön megvitatták az újra fölfegyverzés kérdését s a következő tartalmú levelet küldték Adenauernek: „Naponta olvassuk az újságban és halljuk a rádióban az újrafölfegyverzésre vonatkozó terveket — írják a levélben. — Azok a szenvedések, amelyeket a múlt háborúban elviseltünk, sokkal jobban élnek emlékezetünkben, semhogy ölhetett kézzel nézhetnénk, hogyan sodorják Németországot ismét egy még borzalmasabb szerencsétlenségbe... Készek vagyunk minden erőnket Németország építésének, a békéért folytatott harcnak szentelni, de a leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy idegen parancsra, idegen érdekekért pusztuljunk el a harctéren.” Hasonló leveleket és határozatokat küldenek naponta Nyugat-Németország különböző vidékeiről. A kanadai nép békét követel Quebec tartomány 86 városának városi tanácsai egyhangúlag jóváhagyták a béke hívei montreáli bizottságának felhívását, melyben követeli az atomfegyver eltiltását és ama kormány háborús bűnössé nyilvánítását, amelyik először alkalmazza ezt a fegyvert. A halászok egyesült szakszervezete a miniszterelnökhöz intézett táviratában és a manitobai liberális ifjúsági szövetség ez évi kongresszusán elfogadott határozatában követeli a kormánytól, hogy haladéktalanul ismerje el a Kínai Népi Kormányt és tegyen lépéseket a koreai háború megszüntetése érdekében. A Szocialista Párt nemrég Saskatchewanban lezajlott kongresszusán a pártvezetőség ellenállása dacára határozatot fogadott el, melyben a koreai háború azonnali megszüntetését, a háborús propaganda betiltását és a Kínai Népi Kormánynak Kanada által való elismerését követeli. Tilünk«»KŐ tüntetés Eisenhower Olaszországig]»,t érkezése ellen Az olasz tömegekből haragot és felháborodást váltott ki, hogy Eisenhower Olaszországba készül. Az olasz városok falait jelszavak borították el: „Eisenhower, takarodj vissza Amerikába!”, „Az olasz ifjúság soha sem lesz az amerikai tábornokok ágyútölteléke!“, „Le a kormánnyal, Truman lakájkormányával!”, „Békét, kenyeret, munkát!“. Róma, Bologna, Brescia, Bari és más olasz városok sokezer dolgozója sztrájkba lépett és tüntetett, így fejezve ki tiltakozását Németország újrafelfegyverzése és Eisenhower Olaszországba utazása ellen. Nápoly számos vállalatában hatalmas plakátok jelentek meg, ezzel a felirattal: „Egyetlen olasz katonát se az amerikai hadseregnek!” Január4 éri Róikában és Olaszország valamennyi városában tiltakozó villámsztrájkok, gyűlések és tüntetések során tiltakoztak a De Gasperi-kormány rendelete ellen, amely január 1-től a lakbéreket 50 százalékkal emelte, ugyanakkor Olaszország újrafelfegyverzésére a kormány 450 milliárd lírát irányzott elő. A líra értéke az utóbbi hat hónap alatt 16 százalékkal csökkent, az árak ugyanilyen arányban felszöktek. Az ötéves terv második évének sikerei Csehszlovákiában Az 1950-es év — az első csehszlovák ötéves terv második esztendeje a — szocializmus építésével kapcsolatos sikerek éve volt országunkban. A munkásosztály és vele együtt valamennyi dolgozónk mind többet és többet merít a Szovjetunió munkásosztályának gazdag tapasztalatából, naponta a saját tapasztalatából győződik meg a marxista-leninista tanítás helyességéről és vitathatatlanságáról. Valóban hatalmas lépést tettünk előre a szocializmus felé vezető úton. Az ötéves terv második esztendejére előírt nagy feladatok teljesítése nyomán tovább nőtt és fokozódott országunk politikai és gazdasági ereje, ami egyben a nagy Szovjetunió vezette hatalmas béketábor erősödéséhez is hozzájárult. Milyen feladatokat állított elénk és milyen eredménnyel zárult az ötéves terv második esztendeje? Az első csehszlovák ötéves terv országunk iparának építését és átépítését tűzte ki főfeladatául. Az első csehszlovák ötéves tervnek a főfeladata az, hogy mindenképpen fejlessze az ország gazdasági életét, lényegesen növelje a dolgozók életszínvonalát, megteremtse a szocializmus alapjait. Az ötéves tervben a fő hangsúly a nehézipar fejlesztésén, ezen belül pedig a nehézgépgyártás fejlesztésén van. A csehszlovák ipar ezt a célt követve új útra lépett. Ezen az úton az ország megszabadul a kapitala országoktól való gazdasági ★ írta: Josef Frank a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkárhelyettese * * függőségtől, megerősíti védelmi képességét és a szocializmus építését Csehszlovákiában. Ebből a fő irányvonalból következett az 1950-es év legfontosabb gazdasági feladata. Az ötéves terv első esztendejének eredményei és a szerzett tapasztalat megmutatták, hogy meg kell gyorsítani az ipar átépítését. Ehhez megvannak nálunk a kedvező előfeltételek. Nyilvánvaló volt: képesek vagyunk arra, hogy elsősorban a nehézgépgyártás fejlesztését gyorsítsuk meg, továbbá azokét a termelési ágakét, amelyek nem függnek a kapitalista országokból való nyersanyagbehozataltól és amelyek számára nem kell készárupiacot keresni. Az ötéves terv első esztendejének eredményei megmutatták továbbá: a munkásosztály magasfokú politikai öntudata és magas technikai színvonala módot nyújt arra, hogy a szocialista iparosításnak az eddiginél gyorsabb ütemét is merészen tervbe vegyük. Éppen ezért a Párt Központi Bizottságának 1950 februári ülése elhatározta, hogy meggyorsítja az ipar újjászervezését, átépítését és új irányban való fejlesztését s jelentékeny mértékben növeli az egész ötéves terv termelési feladatait, ezen belül tehát az 1950-es esztendő előirányzatát is. Az ötéves terv eredetileg azt írta elő, hogy a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek gyártásának aránya 1953 végére 66:50 legyen. A kiigazított terv 88:50-hez arányt állapított meg. Kifejezésre jut ez az 1949—1953-as évek ipari össztermelésének gyorsított ütemű növelésében is. Ez a növekedés az 1948-as esztendővel szemben nem 57 százalékos, mint ezt eredetileg előírtuk, hanem , 92 százalékos lesz. Ugyanakkor a nehézgépgyártás termelése nem 93, hanem 131 százalékkal, a könnyűipar termelése 70, az élelmiszeriparé pedig 62 százalékkal növekszik. A Központi Bizottság határozatának megfelelően, az 1950-es év feladatait a következőképpen módosítottuk: az eredeti nehézgépgyártási terv az 1949. évi termeléssel szemben 13.5 százalékos növekedést tűzött ki. A kiigazított terv ezt 16.6 százalékra növelte. A bányaipari termelés tervét 5.5 százalék helyett 6.8 százalékkal, az energiatermelését 6.7 helyett 8.8 százalékkal, a nehézgépgyártását 15 helyett 21 százalékkal, a vegyiiparét 8,7 helyett 11,3 százalékkal emeltük. A nehézipari felszerelések termelésének fokozását a KB határozata az eredeti 25 százalékkal szemben 34,9 százalékban állapította meg. Ezzel szemben a tömegfogyasztási cikkek gyártásának tervét, különösen az üveg-, bőr- és textiliparban 1950- ben némileg csökkentettük. A termelési tervkülönösen azokban az iparágakban emelkedett, amelyek Csehszlovákia és a többi népi demokratikus ország termelési kapacitásának fejlesztésében igen fontos szerepet töltenek be. A termelési tervben a kiigazítások után világosan megmutatkozott az a törekvés, hogy minél csekélyebb legyen a kapitalista országoktól való gazdasági függőség. Az 1950-es esztendő eredményeiből kitűnik, hogy az ipari termelés tervét 102,1 százalékban teljesítettük. A nehézipar a fokozott tervfeladatokat 101.3 százalékban hajtotta végre. A könnyűipar 103.6 százalékban, az élelmiszeripar 100.3 százalékban tett eleget az előirányzatnak. Az ipari termelés az 1949-es esztendőhöz képest egészben véve 16.5 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés a nehéziparban 15.4 százalékos, a könnyűiparban 11.6, az élelmiszeriparban pedig 33.7 százalék volt. Az ipari termelés növekedése az ötéves terv első két esztendeje alatt az eredeti tervben előírt ütemnél (9.5 százaléknál), de még az új tervben kitűzött ütemnél (13,7 százaléknál) is lényegesen nagyobb volt. A bányaipar az 1950-es esztendőre szóló jelentékenyen fokozott előirányzatot 99,5 százalékban hajtotta végre, így a kőszéntermelés tervteljesítése terén 98 százalékot, a barnaszén termelésben 101.4 százalékot értünk el, a vasérctermelés tervét 101.4, az acélöntését 102.9, a hengerelt fémgyártás előirányzatát pedig több mint 100 százalékra teljesítettük. Nyersvastermelésünk is eleget tett kitűzött feladatának A nehézgépgyártás az 1948-as esztendővel szemben 23,1 százalékkal, 1950-ban pedig az 1949-es évhez képest 25,6 százalékkal megnövekedett, 1950 végén a nehézgépgyártás 50 százalékkal múlta felül az 1948. évit. Különösen jelentékeny növekedést értünk el azoknak az igen fontos gyártmányoknak termelésében, amelyeknek döntő szerepük van az építés ütemének meggyorsításában. A kohászati ipar termelése 1949-hez viszonyítva 18 százalékkal, az energia termelése 22, a bányaiparé 11, a gépgyártásé 49, a vegyiiparé pedig 19 százalékkal növekedett. Szlovákiában az ipar gyorsabb ütemben fejlődött, mint az egész államban általában. Szlovákia ipari termelése két esztendő alatt 50 százalékkal, a szlovák nehéziparé 62 százalékkal növekedett. A nehézgépgyártás két esztendő alatt háromszorosára nőtt. A nehézipar további fejlesztésének eredményeként Szlovákia a nehéziparnak az egész ipari termelésben való részesedése terén a legközelebbi évek során utoléri a cseh területeket. A munka termelékenysége az elmúlt két év alatt 22 százalékkal emelkedett. Ez kétszerese az ötéves terv előirányzatának. A fokozott feladatok sikeres teljesítését egész sor politikai és szervező intézkedés tette lehetővé. Ezeknek az intézkedéseknek végrehajtásában ismét felbecsülhetetlen segítséget nyújtottnekünk a Szovjetunió gazdag tapasztalata. A kommunisták és a pártszervezetek az elmúlt esztendőben a Párt vezető szerepét gazdasági téren sokkal jobban érvényre tudták juttatni. A Párt és a szak- Hazafias sztrájk Franciaországban „Ki innen Eisenhowerral?“. „Békét akarunk!” — kiáltotta január 9-án Páris lakossága az „európai MacArthurnak”, aki Parisban szállásolta el az agresszió vezérkarát. A különleges akcióbizottságok képviselőinek értekezlete tiltakozó sztrájkra hívta fel Páris dolgozóit Eisenhowernak, az amerikai háborús gyújtogatónak Párisba érkezése ellen és az ellen, hogy Nyugat- Németországban feltámasszák a fasiszta hadsereget. A CGT párisi XIII. kerületi szakszervezeti tagozatai Páris dolgozóihoz intézett felhívásukban a következőket írják: „Le a megszállással! Eisenhower amerikai tábornok Páris kellős közepén az „Astoria”-szállóban rendezkedett be, ugyanott, ahol nemrégen még a hitlerista megszálló csapatok vezérkara székelt. Eisenhower tábornok Franciaországban ugyanazt a szerepet fogja betölteni, mint MacArthur Koreában. Ez a legdurvább sértés ránk, Páris dolgozóira, akik Parisból és Franciaországból kikergettük a megszállókat. A német fasiszták által kivégzett elvtársaink emléke tanúskodik arról, hogy mit hoz nekünk egy idegen vezérkar diktatúrája: a legkegyetlenebb kizsákmányolást, kínzást, ínséget, üldözést és tömegmészárlást. Eisenhower tábornok — a háborút jelenti! Védekezzünk tehát! Páris — a párisiaké! Eisenhower takarodjék vissza Amerikába! Le a háborúval! Éljen Franciaország függetlensége! Éljen a béke!” A párisi körzetnek ezernél több vállalatában határozták el a dolgozók a munka beszüntetését. Mindenütt sztrájkok zajlottak le, amelyek félórától huszonnégy óráig tartottak. Az építőipar, a villamossági és a gázipar dolgozói egységesen vettek részt a mozgalomban. Különleges erővel nyilatkozott meg a mozgalom a gépgyári munkások, a közüzemi dolgozók, a postások és a vasutasok között. Számos áruház és társadalombiztosítási hivatal alkalmazottai szintén résztvettek a sztrájkokban. Sok párisi kerületben, valamint a peremvárosokban a kiskereskedők bezárták üzletüket. A Quartier Latinben diákgyűléseket rögtönöztek, az elemi iskolák tanítói pedig a tanulók szüleivel együtt tüntettek. Mindenütt tiltakozó határozatokat hoztak. Az Astoria-szálló előtt, ahol Eisenhower megszállt, délelőtt 1 órától este 7 óráig szakadatlanul tartott a vas- és fémmunkások, a vasutasok, a diákok, az állami tisztviselők, az anyák küldöttségeinek felvonulása. A szállodához vezető bejáratokat a francia rendőrség és az amerikai katonai rendőrség őrizte, amelyet külön e célra rendeltek ide Nyugat-Németországból. Az amerikai katonai rendőrség parancsnokának utasítására a rendőrök többizben megtámadták a tüntetőket. Több mint 200 embert tartóztattak le. Este, ezt a hatalmas hazafias tüntetést megszervező üzemi akcióbizottságok közös nyilatkozatot tettek közzé, melyben felhívták a lakosságot a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen való harc fokozására, valamint a békebizottságok megalakítására az összes vállalatoknál. A „Wehrmacht’ feltámasztása elleni mozgalom országszerte szervezetten bontakozik ki. Január 12-én Lyonban és az egész Rhone megyében hazafias tiltakozó napot rendeznek. A német kérdés , az európai béke kérdése Nyugat-Németország remilitarizálása ellen emeli fel hangját a „Trybuna Ludu” című lengyel újság január 5-én, s így ía „Nyugat-Németországban mind nagyobb ütemben dolgoznak a fegyvergyárak. A szabadlábra helyezett háborús bűnösök már képezik ki az új „Wehrmacht” számára szükséges kádereket. Megteremtik az amerikai agresszorok szolgálatában a neofasiszta zsoldos hadsereget. Az amerikai imperializmus ügynökei — az adenauerek és sebuinachy erok — támogatják a fasiszta elemeket és a „Drang nach Osten” jelszó alatt szítják a reváns szellemet. A fasizmus és a porosz militarizmus újjáélesztése Nyugat-Németországban közvetlenül fenyegeti Lengyelország és a többi országok békeszerető népeinek érdekeit.” A lengyel nép, írja továbbá a cikk, létérdekét látja abban, hogy a német fasizmus és militarizmus újjászületési terveit meghiúsítsa.