Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Tartós békéért, népi demokráciáért! A Kommunista ésunkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 26. (133.), 1951 július Ára 50 fillér A Kínai Kommunista Párt dicsőséges 30 esztendeje A kínai nép és a nemzetközi kommunista mozgalom nagy lelkesedéssel ünnepli július elseje nevezetes dátumát, a Kínai Kommunista Párt fennállásának 30. évfordulóját. Harminc esztendő aránylag rövid idő. De milyen nagy és hősi utat tett meg az a Párt, amely egész tevékenységét, minden energiáját, vezetőinek tapasztalatát és bölcseségét s egyszerű harcosainak önfeláldozását annak a célnak szentelte, hogy fölébressze, nevelje, megszervezze Kína hatalmas néptömegeit és megvédje érdekeit! A munkaszerető kínai nép évezredeken át az elnyomók lárma alatt nyögött; eleven testét több mint 100 éven át imperialista ragadozók marcangolták. A Kommunista Párt élére állt a kínai nép nemzeti felszabadító harcának és teljes győzelemmel fejezte azt be. Kína független állammá, népköztársasággá vált, amely lerázta az imperialisták igáját, szétzúzta a Csang Kai-sekklikk reakciós rendszerét. Miután világtörténelmi győzelmet aratott a fegyveres küzdelemben, a haza leigázói ellen, a Kínai Kommunista Párt megnyitotta a kínai nép előtt az utat a szocializmus felé és sikeresen vezeti Új-Kína építését. Az egységes népi hatalom ma, Tibetet is beleértve, az egész országra kiterjed, egyetlen kivétellel: az amerikai imperialisták által elfoglalt Tajvan kivételével; szétverték a Kuomintang-csapatok maradványait, végleg felszámolták a banditizmust. 290 millió falusi lakost számláló területen végrehajtották már a földreformot. Az állami iparüzemekben kibontakozik a verseny, növekszik a munka termelékenysége. Új gyárépületek emelkednek. Az országnak majdnem minden vasútvonalát helyreállították és új vasutak épülnek. Óriási öntözési munkálatok folynak. A gazdaság és a pénzügyek igazgatásának a népi hatalom kezében való összpontosítása azt eredményezte, hogy megszüntették a hosszú éveken át dühöngött inflációt, megteremtették a szilárd alapot a nép életszínvonalának emeléséhez. Először fordult elő az utóbbi 73 év folyamán, hogy Kína külkereskedelme — az állami monopóliumok révén — kedvező mérleggel zárult. Mindezeket az eredményeket a Kínai Kommunista Párt vezetésével érték el. A Kínai Kommunista Párt azt a célt tűzi maga elé, hogy elvezesse az országot a szocializmushoz. De tudja, hogy nem lehet átugrani a fejlődés jelenlegi szakaszát, amikor a gazdasági életben az állami szektor mellett még magánkapitalista és államkapitalista, valamint kisárutermelő szektorok is vannak. Bármennyire bonyolultak is a körülmények Kínában, megvan minden feltétel ahhoz, hogy az állami szektor biztosítsa vezető szerepét és meghatározza Kína fejlődését az ország iparosításához, a szocializmushoz vezető úton. Kínában az államhatalom nem proletárdiktatúra. Ez a hatalom a népi demokrácia diktatúrája, melynek alapja a munkásosztály, a parasztság, városi kispolgárság szövetsége, de alapjában véve a munkásosztály és a parasztság szövetsége, mert ezek alkotják Kína lakosságának 80—90 százalékát. Ennek a két osztálynak a szövetségétől függ az átmenet az új demokráciából a szocializmusba. A népi demokrácia diktatúráját a munkásosztály vezeti, ez biztosítja az ország fejlődését a szocializmus felé vezető úton. Nehéz és viszontagságos utat tett meg a Kínai Kommunista Párt. Útját nemcsak sikerek, hanem kudarcok és megszámlálhatatlan áldozatok is övezték, de győzelmet aratott, mert állandóan és hajthatatlanul a marxista-leninista elméletet követte. A kínai forradalom győzelme a marxizmus-leninizmus diadala, újabb bizonyítéka a nagyszerű tanítás nemzetközi jellegének. A kínai forradalom azért győzött, mert a marxizmus-leniniz-mus osztatlan győzelmet aratott a kínai munkásmozgalomban. "—■* A marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után jutott el Kínába. A nagy orosz tapasztalat „minden országnak mutat egyetmást, mégpedig igen lényeges dolgokat, elkerülhetetlen és nem távoli jövőjéből”. (Lenin). A kínai kommunistáknál óriási támogatást nyújtott és nyújt ma is Sztálin elvtárs. Állandóan nagy figyelemmel kísérte a kínai nép küzdelmét szabadságáért és függetlenségéért, Sztálin elvtárs igen nagymértékben járult hozzá a kínai forradalom kérdéseinek elméleti kidolgozásához. A kínai forradalom fejlődésének egész menete, teljes mértékben igazolta Sztálin elvtárs elemzését és előrelátását. Sztálin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai forradalom az Októberi Szocialista Forradalom nyomán jelentős mértékben ki fogja szélesíteni az imperialista front áttörését Keleten. Valóban így is történt. Prófétailag hangzanak azok a szavak, amelyeket Sztálin elvtárs több mint 25 évvel ezelőtt mondott: „A kínai forradalmi mozgalom erői óriásiak. Még nem mutatkoztak meg amúgy igazában. De még megmutatkoznak a jövőben. Kelet és Nyugat kormányzói, akik nem látják ezeket az erőket és nem számolnak velük kellőképpen, majd kárát látják”. A trockisták és a kínai forradalom más ellenségei ellen vívott küzdelem során Sztálin elvtárs megvilágította ennek a forradalomnak jellegét, távlatait és hajtóerőit. Figyelmeztetett arra, hogy feltétlenül számításba kell venni minden országban a nemzeti sajátságokat, minden ország kommunista pártjának a legkisebb lehetőséget is feltétlenül föl kell használnia, hogy „a proletariátusnak tömegekkel bíró szövetségest biztosítson, mégha ideiglenes, ingadozó, nem tartós és megbízhatatlan is az a szövetséges”, a tömegek politikai nevelésében feltétlenül föl kell használnia e tömegek saját politikai tapasztalatait. Sztálin megmondta, hogy a kínai forradalom a feudális maradványok és az imperializmus ellen irányuló forradalmi mozgalom kettős áramlatának egyesülése lesz, hogy az imperializmus ellen való harc Kínában mélységesen népi és világosan nemzeti jelleget fog ölteni, hogy ez a küzdelem lépésről-lépésre el fog mélyülni és eljut az imperializmus ellen vívott elkeseredett összecsapásokig és megrendíti az imperializmus alapjait az egész világon. A kínai nép forradalmi küzdelmének menete teljes egészében igazolta Sztálin elvtársnak ezeket a tételeit. A Kínai Kommunista Párt marxista-leninista vezetése terén, a kínai forradalom kérdéseinek a marxizmus-leninizmus alapján való kidolgozása terén, kiemelkedő érdemeket szerzet Mao Ce-tung elvtárs, a Kínai Kommunista Párt kipróbált vezére. „Hálával adózunk Marxnak, Engelsnek, Leninnek és Sztálinnak — mondotta Mao Cetung —, akik fegyvert adtak kezünkbe. Ez a fegyver nem géppuska, hanem a marxizmus-leninizmus.” „Az SZK(b) Pártjának története — írta Mao Ce-tung — az egész világ kommunista mozgalmának legmagasabbrendű szintézise, legmagasabbrendű összegezése, az utóbbi évszázad folyamán a világ egyetlen teljesértékű példája az elmélet és a gyakorlat egységének. Azon a példán, ahogyan Lenin és Sztálin a marxizmus általános elméleti igazságait összekapcsolta az Októberi Forradalom konkrét gyakorlatával és ezen az alapon továbbfejlesztette a marxizmust, megtanulhatjuk, hogyan kell dolgoznunk itt nálunk, Kínában.” A marxizmus-leninizmus lehetőséget adott a Kínai Kommunista Pártnak, hogy tájékozódni tudjon minden helyzetben, megértse az események belső összefüggéseit és ne csak azt ismerje föl, hogyan és merre fejlődnek az események jelenleg, hanem azt is, hogyan és hová fognak fejlődni a jövőben. A kínai forradalom alapvető kérdését —ma agrárkérdést------a—Kínai—Konfimunista Párt, hála a marxizmus-leninizmus tanításának, helyesen vetette föl és oldotta meg. Mao Ce-tung elvtárs a Kínai Kommunista Párt történelmének minden szakaszában határozottan síkraszállt azok ellen, akik lebecsülték az antifeudális harc jelentőségét, megmagyarázta, hogy a földesúri osztály az imperializmus bástyája Kínában és érdeke fűződik Kína elmaradottságához, ez az osztály fékezi az ország fejlődését és segíti az imperialistákat az ország gúzsba kötésében. A nemzeti felszabadító háború folyamán a kínai munkásosztály és élcsapata, a Kommunista Párt különös gondot fordított arra, hogy megerősödjön a parasztsággal való szövetsége. A bölcs marxistaleninista politika, melyet a Párt jelenleg a földreform megvalósítása terén folytat, lehetővé teszi, hogy fokozatosan, de biztosan, az egyes területek sajátosságainak figyelembevételével lépésről lépésre megszüntessék a földesúri birtokokat, megvalósítsák Kína sokezeréves történelmének legfontosabb reformját. A kínai forradalomnak az volt a sajátossága, hogy e forradalomban a fölfegyverzett nép vívott harcot a fegyveres ellenforradalom ellen, s hogy Mao Ce-turig a marxizmusleninizmus forradalmi tanításai alapján vezette a kínai nép fegyveres harcát felszabadulásáért. Ez a harc győzelemre vezetett. A Párt a fegyveres erőknek adta legjobb kádereit, amelyek egységbe forrasztották a hadsereget. A Párt a szakadatlan harcokban hatalmas hadsereget kovácsolt ki. A Kommunista Párt következetesen folytatta és folytatja ma is a tömegekkel való legszorosabb kapcsolatok bölcs politikáját, a népegység politikáját, amelyet a marxista-leninista elmélet világít meg. A kínainép küzdelmében az élcsapat szerepét a munkásosztály tölti be, amely hűséges és természetes szövetségesére, a parasztságra támaszkodva vezeti a többi osztályt. Ebben rejlik a kínai nép győzelmeinek forrása. A kínai kommunisták azért arattak győzelmet, mert magasra tartották és tartják a proletár internacionalizmus zászlaját; mert Kína felszabadulásának és felemelkedé-sének ügyét úgy tekintették és tekintik ma is, mint annak az egye-etemes küzdelemnek elválaszthatat- lan részét, amelyet a népek az inti- perializmus ellen, a béke és a népek szabadságának esküdt és halálos ellensége ellen folytatnák. A Kínai Kommunista Párt szétzúzta a különféle színárnyalatú opportunistákat, kiűzte soraiból a behódolókat, akik megijedtek a forradalom időleges vereségeitől, harcot indított a dogmatikusok ellen, akik elvont formulákból indultak k, és nem vették számításba a konkrét viszonyokat, de éppúgy harcolt az empirizmus ellen is. Az opportunizmus, a Párt és a nép ellenségei ellen folytatott harcban a Kínai Kommunista Párt kitartóan és állhatatosan elsajátította a bolsevik munkastílust, megtanulta, hogy a jelszavakat, irányvonalakat, a konkrét belső és nemzetközi viszonyok gondos mérlegelése alapján kell kidolgozni, megtanulta, hogy jelszavait a harc tüzében kell kipróbálni. A Kínai Kommunista Párt a kritika és önkritika, az ideológiai, egység alapján kifejlődő proletár vasfegyelem alapján neveli kádereit. Mao Ce-tung elvtárs a kínai kommunisták feladatait meghatározva, a következőket mondotta: „Hogy a Párt leküzdhesse a bürokratizmust és autoritarizmust, hogy megerősíthesse a kapcsolatokat a Párt és a nép között, a különböző feladatok megvalósítása során és nem ezektől elszakadva kell az egész Pártnak széleskörű ideológiai átnevelőmunkát végeznie, számos mű tanulmányozása, saját munkáinakáttekintése, a helyzet mérlegelése, a kritika és önkritika kifejlesztése, stb. útján, annak érdekében, hogy fokozzuk a pártaktíva és a Párt minden tagjának ideológiai és politikai képzettségét, kijavítsuk a munkában fölmerülő hibákat, küzdjünk azok fennhéjázása és önelégültsége ellen, akik hősöknek képzelik magukat." A kínai forradalom győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a legnagyobb történelmi esemény. Ez az esemény óriási változást idézett elő a nemzetközi helyzetben: a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora méginkább megerősödött, az imperialista tábor méginkább meggyöngült. A kínai forradalom tapasztalata fölbecsülhetetlen jelentőségű a szabadságukért és függetlenségükért küzdő gyarmati országok népei számára. Most 800 millió lakost számlálnak a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának országai, amelyeknek egységét két népóriás szoros barátsága erősíti, amelyeknek egységét a kommunista testvérpártok eszmeileg összeforrott családja biztosítja. E tábor erői nőttön nőnek, békepolitikája mind nagyobb támogtutást talál valamennyi ország dolgozói részéről. A kínai nép küzdelme a békéért, a hős koreai népnek nyújtott nemes segítsége kivívja minden békeszerető nép rokonszenvét. Az amerikai imperialistáknak, a világuralom újdonsült trónkövetelőinek agresszív terveire csúfos kudarc vár. A világ kommunistái a dicsőséges Kínai Kommunista Párt jubileumát, mint saját nagy ünnepüket ülik meg és szívük mélyéből küldik forró testvéri üdvözletüket a kínai kommunistáknak és további nagy sikereket kívánnak az imperializmus ellen, a békéért, a Kínai Népköztársaság felvirágoztatásáért, vívott küzdelmükhöz. Tiltakozások Olaszországban De Gasperi politikája ellen Adenauernek Olaszországba való érkezése az egész országban tiltakozó tüntetéseket váltott ki. Adenauer azért utazott De Gasperihez, hogy megbeszélje az újrafelfegyverzés és katonai előkészületek terveit. A római prefektus megtiltotta nagygyűlés tartását a város központjában, ezért a béke hívei Róma különböző kerületeiben és üzemeiben tartottak tömeggyűléseket, amelyeken tiltakozó határozatokat hoztak. Nagy felvonulást rendeztek azoknak a családtagjai, akik elpusztultak a hitleristák koncentrációs táboraiban és akiket kivégeztek az adreatini barlangokban. A milánói tartományban naponta 20.000 aláírást gyűjtenek a békeegyezményt követelő felhívásra. Eddig már 140.000 aláírás gyűlt össze. Civitacchiában a békefelhívást a flotta és a hadsereg tisztjei és a középiskolák tanárai írták alá. Marinóban aláírta a város polgármestere, aki a Sarogat-párt tagja. Rota Grecaban Don Alexandrine lelkész a békebizottság által rendezett vitán felszólalásában kijelentette: „Én a béke pártján vagyok és kívánom, hogy az öt nagyhatalom vezetői találkozzanak. Csak ez a találkozás tudja megmenteni a békét.” Az Olasz Általános Munkaszövetség nőbizottságának kezdeményezésére Olaszország minden olyan üzemében, ahol nők is dolgoznak, „egylíra”-gyűjtés folyik. Mindenmunkásnő egy lírával járul hozzá az öt békezászló előállításához, amelyeket majd az öt nagyhatalom női tömegszervezeteinek adnak át. . . Az imolai Cogne-gyár dolgozói megtagadták az ágyúlövedékek gyártására való áttérést és továbbra is békés célt szolgáló árukat (textilgépeket, gépalkatrészeket, stb.) termelnek. Hatalmas felháborodást váltott ki egész Olaszországban az amerikai és a De Gasperi-kormány közötti arra vonatkozó megegyezés, hogy a livornói kikötőt, mint támaszpontot az amerikai hadsereg ellátására és az amerikai fegyverraktárak megszervezésére használják. A városban és a livornói tartományban, az összes lakóhelyeken és üzemekben számos tiltakozó tömegfelvonulást rendeztek. A béke hívei fokozzák az aláírásgyűjtési kampányt, melynek során ugyancsak kifejezésre jut az olasz nép felháborodása a De Gasperi-kormány háborús politikája ellen.