Tartós békéért, népi demokráciáért! 1951. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

2 A BÉKEE­G­YEZ­MÉN­YÉR­T. Nyugat-Németország lakossága síkraszáll az újrafelfegyverzés ellen Az Adenauer-kormánynak a kö­zelmúltban kiadott hivatalos nyilat­kozatával kapcsolatban, amely sze­rint Nyugat-Németországnak 250 ezer főnyi 12 zsoldos hadosztályt kell felállítania, a Központi Nép­­szavazási Bizottság felhívással for­dult Nyugat-Németország lakossá­gához. „Nyugat-Németország lakos­sága egyre határozottabban síkra­száll a háborús készülődések ellen — mondja a felhívás. — A Nyu­­gat-Németországban általunk veze­tett népszavazás eredményeként az újrafelfegyverzés ellen leadott sza­vazatok száma megközelíti az 1 milliót.” Hamburgban június 22-én, a hitleri Németország Szovjetunió ellen indított támadásának tizedik évfordulóján a Német-Szovjet Ba­rátság Társasága tömeggyűlést rendezett. E nagygyűlés hatezer részvevője egyhangúan igenlő vá­laszt adott erre a kérdésre: ,,Ellenzi-e az újrafölfegyverzést és követeli-e, hogy 1951-ben kössék meg a békeszerződést Német­országgal?” Az aláírásgyűjtők hősies munkája Franciaországban A Béke-Világtanács felhívására Seine megyében már több mint 500.000, Loire megyében pedig 100.000 aláírás gyűlt össze. Franciaország-szerte 100.000 kül­döttet választottak meg a július 15-én kezdődő párizsi béketalálko­zóra. A békeegyezmény megkötéséért folyó mozgalomban nagy jelentő­sége van az aláírásgyűjtők tevé­keny munkájának. Rosette Perret párizsi, tisztviselőnő több mint 1330 aláírást gyűjtött. Nemcsak hivatalában gyűjti az aláírásokat, hanem az utcán, a földalatti vas­úton és a vásárcsarnokokban is. Egy alkalommal a földalatti vas­úton valóságos népgyűlést rende­zett és aláírásokat gyűjtött. Ro­sette Perret-t nem elégítik ki az eddigi eredmények, hogy a stock­holmi felhívásra 10.240 aláírást gyűjtött és 9500-at a Németország újrafelfegyverzése elleni kampány során. Szép példát nyújtott az aláírás­­gyűjtési munkában egy Laillé-i (11 le-et-Vil­aine megye) nyugdíjas vasutas. Végigjárta a falvakat, minden egyes tanyára betért és körülbelül 100 kisgyűlést rendezett. Az eredmény: 875 aláírás. Aláírásgyűjtés Argentínában Az­­rgentin csapatok külföldre szállítása ellen tiltakozó népszava­zással egyidőben országszerte si­kerrel folyik tovább az aláírásgyűj­tés a békeegyezményt követelő fel­hívásra. Az­ Argentin Békebizottság titkár­sága, miután kiemelte, hogy a fel­hívást több mint 200.000 argentin írta alá, kitűzte a július 8-ra — a Tanács II. teljes ülése összehívásá­nak napjára — végrehajtandó fel­adatot: 500 ezer aláírást kell gyűj­teni, ez év októberére pedig leg­alább 3 millió aláírást. Tevékenyen bekapcsolódtak az aláírásgyűjtő mozgalomba az argentin nők és if­jak. Rosario városban 25 „béke­barát” asszony néhány nap alatt 750 aláírást gyűjtött. Santiago del Estero-ban a katolikus nők egy cso­portjának gyűjtési eredménye: 400 aláírás. Formosa városban a gyűj­tés 3000 aláírást eredményezett. A béke híveinek tevékenysége Belgiumban A Belga Békevédelmi Szövetség felhívására július 1-től 8-ig rende­zik meg Belgiumban a békeegyez­mény megkötését követelő felhívás országos aláírásgyűjtő hetét, amely­nek során 250 ezer aláírást szándé­koznak gyűjteni. Az aláírásgyűjtő hét az egyik olyan intézkedés, ame­lyet a Belga Békevédelmi Szövet­ség az ez év szeptemberére kitűzött Országos Békekongresszus előkészí­tésével kapcsolatban tett. A legna­gyobb ipari központok — Bruxel­les, Borinage, Liége, Charleroi és más városok — dolgozói az üzemek­ben és az utcán gyűléseket rendez­nek. Az itt elfogadott határozatok felhívják a lakosságot, indítson har­cot a nagyhatalmak közötti béke­egyezmény megkötése érdekében. E gyűléseken békebizottságokat vá­lasztanak és megválasztják az Or­szágos Kongresszus küldötteit is. A bruxellesi körzetben a felhívást tá­mogató aláírások gyűjtésére béke­karavánokat szerveznek, amelyek részvevői megvilágítják a lakosság körében a háború veszélyét és a békeegyezmény jelentőségét. Július 1-én Borinageban a béke­harccal és az aláírásgyűjtéssel kap­csolatos tevékenység egybehango­lása céljából a béke hívei kerületi gyűlést szerveztek. René Noel, a borinagei kerületi békebizottság fő­titkára kijelentette: „Arról van most szó, hogy a mozgalmat újabb üze­mekre, lakónegyedekre, újabb közsé­gekre kell kiterjeszteni. Természe­tes, hogy mindenki békét akar, de ezt a békeakaratot világosan kifeje­zésre is kell juttatni. Ez a célja a békeegyezményt követelő népszava­zásnak.” „A BÉKE NAPJA” DÁNIÁBAN A béke hívei városi bizottságának kezdeményezésére Dániában június 24-én megtartották „A béke napját”. A Béke­ Világtanács felhívására mindenütt tömeges aláírásgyűjtést szerveztek. Sok aláírást gyűjtöttek a béke hívei által szervezett nép­­gyűléseken. Kopenhágában több népgyűlést tartottak. E. Paulsen mérnök, Elva Nervig-Jorgensen varrónő, P. An­dersen munkás, S. Weibel, a filozó­fia doktora, R. Teer asszony és K. Bisted asszony, valamint B. Sak­storp egyetemi hallgató mondtak­ beszédet és a Béke-Világtanács fel­hívásának támogatására és a béke­felhívás aláírására szólították fel a gyűlés részvevőit. Ezen a napon a falvakban is te­vékeny munkát fejtettek ki a béke hívei az aláírásgyűjtéssel kapcso­latban. A Béke-Világtanácsnak az öt nagyhatalom közötti békeegyez­­mény megkötését követelő felhívá­sára Dániában 95.087 aláírást gyűj­töttek. TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT, 1951 július 1. * 26. (138.) A békeharc jelszavával A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség végrehajtóbizottságának ötödik ülésszaka Június 20-tól 24-ig folyt le Bul­gária fővárosában, Szófiában a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség végrehajtóbizo­ttságának ötö­dik ülésszaka, amely 61 ország több mint 91 millió asszonyának képvi­seletében gyűlt össze. Az ülésszak részvevői feszült fi­gyelemmel hallgatták Nora Rudd (Kanada), a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség Koreában járt bi­zottsága elnökének beszédét, aki ha­raggal bélyegezte meg az amerikai betolakodók borzalmas pusztításait és gaztetteit, a tömeges kivégzése­ket és a védtelen koreai asszonyok, öregek­ és gyermekek vadállati meg­­kínzását. Az ülésszaknak ebben a kérdés­ben hozott határozata hangsúlyozza: „Ne legyen a világon egyetlen olyan ember — nő, férfi, leány, vagy ifjú —, aki nem ismeri a bizottság kiadványait.” Az ülésszak javasolta, hogy mindazokban az országokban, amelyeknek kormánya támogatja a Koreában garázdálkodó amerikai betolakodókat, az országos nőszer­vezetek tömeges küldöttségeket in­dítsanak kormányukhoz a bizottság emlékiratainak átadására, annak ér­dekében, hogy követeljék a koreai gaztettek elkövetésében bűnös sze­mélyek felelősségrevonását, vala­mint a koreai nép ellen folyó há­borúban való részvétel megszünte­tését és csapataiknak Koreából való kivonását. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség ülésszaka, amikor felszólí­tott arra, hogy a legszélesebb körű­­ tiltakozó mozgalmat szervezzék az­­ amerikaiak Koreában folyó vadállati kegyetlenségei ellen, hangsúlyozta a koreai nép megsegítésére indí­tandó nagyarányú mozgalom szük­ségét, amelynek során ruhaneműt, gyógyszert, gyermekek számára kül­dendő kondenzált tejet, pénzt stb. gyűjtenek. Az olasz küldöttség javaslatára az ülésszak egy levelet szövegezett meg és küldött el az ENSZ köz­gyűlése elnökének, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnöké­nek és titkárságának, amelyben fel­sorolják azokat az eseteket, amikor az amerikai csapatok angol, kana­dai, török és más csapategységek részvételével az ENSZ zászlaja alatt vadállati kegyetlenségeket kö­vettek el Koreában. A végrehajtó­bizottság követelte az ENSZ-től, hogy haladéktalanul szüntesse meg a koreai falvak és városok bombá­zását, vonja ki Koreából az összes külföldi csapatokat és sürgesse a koreai kérdés békés rendezését, úgy, ahogyan azt a Béke-Világtanács határozata leszögezte. „A nők szerepe a békeharcban” című, második napirendi ponttal kapcsolatban Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet­ség elnöke tartott beszámolót. Hangsúl­yozta a békeegyezmény megkötéséért folyó kampány hatal­mas jelentőségét a béke megőrzése szempontjából, majd kijelentette: „Ha megvizsgáljuk a IÍ£ke­ Világ­tanács békeegyezményt követelő fel­hívására történő aláírásgyűjtő mun­kát, meg kell állapítanunk, hogy nem kielégítő, különösen, ha figye­lembe vesszük, a jelen pillanat kö­vetelményeit. Ez kiváltképpen az Atlanti Egyezményben részvevő or­szágokra vonatkozik, ahol a mili­tarista kormányok ellen való harc elsőrendű feladat. Országos szerve­zeteinknek még sokkal többet kell tenniük, mint a stockholmi felhívást támogató aláírásgyűjtő mozgalom során tettek. Kötelességünk, hogy segítsük az anyák miilliói­t a béke megvédésében.” „A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség felhívása a világ asszo­nyaihoz”, amelyet az ülésszak elfo­gadott, a következőképpen hangzik: „Valamennyi asszonynak, vala­mennyi anyának azt mondjuk, hogy házi tűzhelyük védelme saját ke­zükben van, s hogy a békét meg le­het menteni. Csakis a népek akciói torlaszol­hatják el a háború útját. A ti nevetek a férfiak és nők mil­lióinak nevével együtt kényszerít­heti az öt nagyhatalom képviselőit, hogy békeegyezményt kössenek. Írjátok alá a békeegyezmény megkötését követelő felhívást!” A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség végrehajtó bizottságának ülésszaka elhatározta, hogy szep­tember 18-tól 23-ig Bécsben, Ausz­tria fővárosában Nemzetközi Gyer­mekvédelmi Konferenciát tart s vi­lágszerte fokozza e konferencia elő­készítésének munkálatait. A békemozgalom Angliában A Béke-Világtanács felhívásával kapcsolatos aláírásgyűjtő mozgalom kezdete óta Londonban egy hónap alatt 50.000 polgár írta alá a béke­­felhívást. A legújabb adatok szerint Skóciában több mint 63.000, York­­shireben 45.000 aláírást gyűjtöttek. Június 16-án Liverpoolban a légi­erők kötelékébe tartozó 16 katona írta alá a felhívást. Nagy aktivitást fejtenek ki az aláírást gyűjtő asszo­nyok. Leeds Mrs. N. Klein, aki Mrs. R. Dawsonnal együtt körülbe­lül 1000 aláírást gyűjtött, kijelen­tette: „Nem tettünk volna eleget anyai kötelességünknek, ha nem használtuk volna föl minden szabad percünket arra, hogy gyermekeink­nek és az összes többi államokban élő gyermekeknek békés életet biz­tosítsunk.” Londonban a stepneyi kerületi béketanács tagja, az 55 éves Mrs. Jane Posner, 1650 aláírást gyűjtött. A béke mellett, a háború előké­szítése ellen való konkrét kormány­­intézkedések foganatosítása mellett foglalt állást a Segédmunkások és a Kisüzemi Munkások Országos Szövetségének, valamint az Öntő­munkások Egyesült Szakszervezeté­nek minap megtartott évi konferen­ciája. Az Öntőmunkások Egyesült Szak­­szervezetének konferenciáján a szak­­szervezet elnöke, A. McDougall be­szédet mondott. Kijelentette: „Két le­hetőség van — a háborút jelentő At­lanti Egyezmény, vagy békeegyez­mény megkötése az öt nagyhatalom között. Népünk és az egész emberi­ség érdekében az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését kell választanunk.” Skóciában több mint száz helyi szakszervezet határozatot fogadott el, amelyben tiltakozik Németország újrafelfegyverzése ellen. A volt had­viseltek és a háziasszonyok szak­­szervezetei és szakszervezeti taná­csai a parlament 24 képviselőjéhez küldöttségeket menesztettek, hogy kifejezzék tiltakozásukat Németor­szág újrafelfegyverzése ellen. A békeharcba mind tevékenyeb­ben kapcsolódik be az angol értel­miség. Erről tanúskodik a béke hí­veinek a legutóbbi hónap folyamán megalakított két szervezete — „A háború ellen való harc céljából alakult egészségügyi egyesülés” és a „Békéért küzdő zenészek szerve­zete.” A spanyol antifasiszta emigránsok a békefelhívás aláírói között Sok spanyol neves köztársaság­párti emigráns, aki szívvel-lélekkel támogatja a spanyol nép törhetet­len békeakaratát, aláírta a béke­egyezmény megkötését követelő fel­hívást. Köztük vannak Jose Giral volt miniszterelnök, Pablo Picasso festőművész, Manuel Sanches Areas építőművész és José Berga­­min író, a Béke-Világtanács tagjai; Elfidio Alonso, Honorato de Castro, Miguel Amilibia a köztársasági par­lament képviselői; José Folc­y-Fo­c, Katalónia parlamenti képviselője, Manuel Marques és Manuel Nunez de Arenas egyetemi tanárok; Emi­lio Herrera, Ignacio Hidalgo de Cisneros tábornokok; Miguel Buiza tengernagy, azonkívül írók, költők, festőművészek, szobrászművészek, zeneszerzők, lelkészek és mások. A Franco-ellenes emigránsok Ku­bában kötelezték magukat, hogy 50.000 aláírást gyűjtenek a béke­egyezmény megkötését követelő fel­hívásra. A havannai Spanyol Kul­túra Házának Végrehajtó Bizott­sága abból a célból, hogy serkentse az e mozgalomban való egyéni és kollektív tevékenységet, több béke­díj (érdemérem, kitüntetés) alapí­tását határozta el: „A béke védel­mezője” érdeméremmel tüntetik ki azt, aki 500 és ennél több békealá­írást gyűjt; „A béke hőse” ezüst­éremmel jutalmazzák azokat, akik több mint 1000 aláírást gyűjtöttek; „A béke zászlóvivőjének” fogják nevezni a kultúrház olyan helyi bi­zottságát, amelyik túlteljesíti vál­lalását; a béke zászlaját kapják annak a tartománynak az anti­fasiszta emigránsai, ahol a legma­gasabb lesz a gyűjtött aláírások 1 százalékaránya. Nagy munkát fejtettek ki a béke­aláírások gyűjtésének fokozása te­rén a spanyol békevédelmi bizott­ságok Mexicóban, Argentínában, Chilében és Uruguayban. Spanyolországban és a spanyol politikai emigránsok között ez év június derekáig egymilliókétszáz­ezer aláírást gyűjtöttek a Béke-­ egyezmény megkötését követelő fel­hívásra.

Next