Tartós békéért, népi demokráciáért! 1952. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

2 TARTÓS BÉKÉÉRT,­­NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 1952 július 6. * 27. (191.) A világ közvéleménye felháborodva tiltakozik az amerikaiak koreai barbár bombatámadásai ellen .A világ haragos felháborodással értesült az amerikai imperialisták újabb szörnyű gaztettéről, újabb arcátlan provokációjáról, amelynek célja a koreai háború meghosszabbí­tása és kiterjesztése. Mialatt kép­mutató szólamokat hangoztattak ál­lítólagos békés szándékaikról, az amerikai beavatkozók bandita mód­jára váratlanul a koreai villanyerő­művek ellen vetették be légi hadere­jüket, holott ezek az erőművek mé­lyen a hátországban, a Kínai Nép­­köztársaság határán fekszenek és békés koreai városokat és falvakat láttak el villamosenergiával. Az amerikai területrablók a fron­ton elszenvedett vereség után vegyi­fegyver alkalmazásával próbálták megtörni a hős koreai nép akaratát. A terror és a békés lakosság töme­ges pusztításának útjára léptek. Ha­­lált hozó baktériumokkal próbálták elárasztani Koreát, hogy így kény­szerítsék térdre ezt a szabadságsze­rető népet. Lábbal tiporják az álta­lánosan elfogadott nemzetközi tör­vényeket, gyilkolják a hadifoglyo­kat. Nincs határa az imperialista ra­gadozók álnokságának és aljassá­gának! Az amerikai agresszorok most újabb gaztettel szaporították bűn­­lajstromukat. Washington közvetlen parancsára ezek a légi gengszterek többszáz tonna bombát zúdítottak a koreai vízierőmé­vekre, köztük Ázsia legnagyobb villanytelepére, a szuj­­kói villamoserőm­űre, holott jól tud­ták, hogy ebben az­ esetben a bom­bázásoknak s­emm­ifé­le katonai jelent­­tőségük sem volt, hiszen az említett villamoserőművek kifejezetten bé­kés célokat szolgáltak. Tgy a beavat­kozók a népek színe előtt újból le­leplezték magukat, ismét bebizonyí­tották, hogy az emberiség ádáz el­lenségei. Az Egyesült Államok kormánykö­rei nem titkolják, hogy a villamos­erőművek barbár bombázását már régen kitervelték és előkészítették. Az Associated Press hírügynökség közlése szerint „több hónapon át ké­szültek a Jalu foly­ó mellett fekvő vízierőművek elleni nagyarányú tá­madásra”. Ugyanakkor a panmind­­zsoni fegyverszüneti tárgyalásokon az amerikai küldöttek számtalan ar­cátlan provokációra vetemedtek, húzták-halogatták, önkényesen meg­szakították a tárgyalásokat. Min­denképpen meghiúsításukra, vagy legalábbis elhúzásukra törekedtek. Ez a „békeszeretetről” és „emberies­ségről” hangoztatott amerikai kije­lentések valódi értéke. Újra meg újra teljes undorító meztelenségében lelepleződik a vi­lág előtt a véres amerikai imperia­lizmus vadállati arculata. Az ameri­kai agresszorok nem fegyverszüne­tet akarnak Koreában, hanem a hó­dító háború kiterjesztését, nem „emberbaráti felbuzdulások” vezetik őket, hanem az a törekvés, hogy új szerencsétlenségbe döntsék a né­peket. , Újabb esztelen rombolásaikkal és bestiális gyilkosságaikkal az ameri­kai beavatkozók azt remélték elérni, hogy megfélemlítik a koreai népet, megtörik ellenállását. Az agresszo­rok azonban nem érték el és soha nem is fogják elérni ezt a céljukat. Az agresszorok újabb gaztettére vá­laszul a koreai nép még szorosab­ban tömöríti sorait a Munkapárt és vezére, Kim Ir Szen mögött, fokozza erőfeszítéseit az álnok és ember­telen ellenséggel vívott harcában. Az egész Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban tiltakozó gyű­­lések folynak az amerikaiak barbár bombatámadásai ellen. Li Cser Szu munkás az egyik nagygyűlésen így fejezte ki a koreai dolgozók vélemé­nyét: „A beavatkozók hiába gondol­ják, hogy ilyen gaztettekkel rákény­­szeríthetik a koreai és a kínai kül­döttséget az amerikai fél jogtalan követeléseinek elfogadására ... A te­rületrablóknak Korea földjén elköve­tett gaztettei még jobban megerősí­tik a koreai népet eltökélt szándé­kában, hogy szétzúzza az agresszo­­rokat”. Az amerikai agresszorok bűncse­lekményei miatt harag és felháboro­dás töltötte el a Kínai Népköztár­saság népét. A kínai városok és falvak lakossága, a különböző de­mokratikus pártok és szervezetek képviselői határozottan tiltakoznak a, nem háborús célokat szolgáló építmények embertelen bombázása miatt, s kifejezésre juttatják elhatá­rozásukat, hogy a végsőkig harcol­nak az amerikai agresszió ellen. Tiltakozó gyűlések voltak Bulgá­riában is. A „Madan”-bányában megrendezett nagygyűlés részvevői táviratot intéztek az ENSZ-hez,­ s ebben határozottan tiltakoznak az amerikai agresszorok szörnyű gaz­tettei ellen. „Követeljük — mondja a távirat —, hogy haladéktalanul szüntessék meg Koreában a hadmű­veleteket, s vonják felelősségre az amerikai rablókat, az egész béke­­szerető, haladó emberiség ellensé­geit.” A Trybuna Ludu című lengyel lap az amerikaiak bestiális bomba­támadásairól így ír: „Bármit várt is Truman és Clark ettől az új provo­kációtól, egy dolog világos: szé­gyenletes kudarc vár azokra a kí­sérletekre, amelyekkel meg akarják félemlíteni a kínai és a koreai né­pet”. Tiltakozó tüntetések, sztrájkok, népgyűlések zajlottak le Firenzében, Milanóban, Ravennában, Nápoly­ban, Livornóban és más olasz vá­rosokban. Olaszország dolgozói kö­vetelték a baktériumháború meg­szüntetését, s hogy vessenek véget a barbár bombázásoknak, s fejezzék be a koreai háborút. Sokhelyütt „baktériumháború elleni harci hetet” rendeztek. Bombayban (India) a békebizott­ság ülést tartott. Az ülés részvevői tiltakozó határozatot fogadtak el az amerikaiak barbár bombatámadásai ellen. A­ békebizottság követelte, hogy hívják vissza Dél-Koreából az ott tartózkodó indiai orvos­csopor­tot.­ • A japán szocialista párt balszár­nyának központi végrehajtó bizott­sága elítéli­­ nyilatkozatában, hogy az amerikaiak bombázták a Jalu folyó mentén fekvő villamoserő­­művet, és követeli, hogy a japán kormány azonnal hagyja abba az újrafelfegyverkezést, amely Japánt hadszíntérré változtathatja. A bi­zottság a nagy nyilvánosság előtt kijelentette, hogy Japán nem szán­dékozik résztvenni a háborús készü­­lődésekben. Az angol közvélemény körében is egyre több tiltakozó hang hallat­szik az amerikai agresszorok gaz­tettei és az angol imperialistáknak e gaztettekben való részvétele ellen. Számos gyűlés és tüntetés rész­vevői követelték, hogy azonnal ves­senek véget a koreai háborúnak. Londonban egy nagygyűlés után tüntetés folyt le több mint 2000 ember részvételével. A News Sta­tesman and Nation című londoni burzsoá hetilap a következőket írta: „Alexander tábornoknak és a Pentagon képviselőinek semmiféle magyarázata nem leplezheti a Ko­reában ezen a héten elkövetett gaz­tettet”. A fékevesztett amerikai háborús bűnösök nem kerülik el a népek ítélőszékét. A világ közvéleménye határozottan és izzó haraggal ítéli el az emberiség legádázabb ellen­ségeit, az amerikai agresszorokat, s követeli véres gaztetteik haladék­talan megszüntetését. v Kína Kommunista Pártja megalakulásának 31. évfordulója A kínai nép nagy lelkesedéssel ünnepli Kína Kommunista Pártja megalakulásának 31. évfordulóját. A Sicsedzsisi című folyóirat ezt írja vezércikkében: „Kína Kommunista Pártjának tör­ténete egyúttal története a kínai nép nagy győzelmének, amelyet a kom­munista párt vezetésével vívott ki a forradalomban, s története az új ipari országgá alakuló Kína építé­sének.” Rámutatva az utóbbi három év alatt a Kínai Népköztársaság gazda­sági életében folyó építkezések, va­lamint az amerikai támadók ellen irányuló jogos­ ellenállási mozgalom és a koreai segélyakció terén elért sikerekre, a folyóirat befejezésül azt írja, hogy Kína Kommunista Pártja fennállásának 31. évfordulóját ünne­pelve, az egész Hnai nép bizakodón tekint a­ jövőbe. A nép még szoro­sabban tömörül kommunista pártja és elnöke, Mao Ce-tung köré, a bé­kéért és nagy hazájának építéséért vívott harcában. Kelet-Kína pártszervezeteinek és társadalmi szervezeteinek képvise­lői Sanghajban Kína Kommunista Pártja megalakulásának 31. év­fordulója alkalmából ünnepi ülésen vettek részt. A kommunista párt fennállásának 31. évfordulójáról Csen Ji mondott ünnepi beszédet. Kína Valamennyi demokratikus pártja és pártonkívüli demokra­tikus érzelmű vezető személyiségei Mao Ce-tung elnökhöz és Kína Kommunista Pártja központi bi­zottságához közös üdvözlő távira­tot küldtek Kína Kommunista Pártja megalakulásának 31. év­fordulója alkalmából JACQUES DUCLOS SZABAD! A Jacques Duclos felháborító le­­tartóztatása nyomán kibontakozott hatalmas tiltakozó mozgalom meg­hozta gyümölcsét: Franciaország egyik legfelsőbb igazságügyi testü­lete, a párizsi fellebbviteli bíróság vádtanácsa egyhangúlag kimondott döntésében alaptalannak és alkot­mányellenesnek nyilvánította a Francia Kommunista Párt titkárá­nak üldözését, s kiadta az utasítást Jacques Duclos haladéktalan sza­­badonbocsátására. A Jacques Duclos, André Stil és a többi hazafi szabadonbocsátásá­­ért megindult mozgalom az elmúlt napokban óriási lendületre kapott, újabb meg újabb rétegeket nyert meg a szocialisták, katolikusok és demokraták körében. Jacques Duclos szabadlábra he­­lyezését megelőző éjjelen a francia kormánykörök, a nép tiltakozó moz­galmától nyugtalanítva jelentős rendőri erőt mozgósítottak, s két­szer is megkísérelték, hogy Duclost a Santé-börtönből egy másik bör­tönbe szállítsák át. Ez utóbbinak helyét titokban akarták tartani. De Jacques Duclos határozott ellensze­gülése fölborította a kormány ter­vét. Alig hozta meg döntését a párisi fellebbviteli bíróság vádtanácsa, Jacques Duclos szabadlábra helye­­zésének híre villámsebességgel járta be egész Párizst. A Santé-bör­­tön előtt nagy tömeg gyűlt egybe. Francois Billoux és Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt politi­kai bizottságának­ tagjai, valamint a párt központi bizottságának több tagja megjelent a börtön épületé­nél, hogy fogadja a párt titkárát. Július 1-én, kedden este 9 óra táj­ban Jacques Duclos kilépett a bör­­ ­­ tön kapuján. A megjelentek lelkes éljenzéssel fogadták. A klinikán, ahol Jacques Duclost a súlyos börtönfogság következté­ben kiújult betegsége miatt gyógy­kezelésben részesítik. Duclos elvtárs nyilatkozatot adott az Humanité tudósítójának. A következőket je­lentette ki: „Úgy vélem, hogy ez a béke és a szabadság óriási győ­zelme. Győzelme ez a világ népei­nek, amelyek — a testvéri szolida­ritás hatalmas tüzétől áthatva — támogatták a francia népet. Ez az együttérzés nagy melegséggel töl­tötte el szívünket a börtönben, s kidomborította, milyen óriási erejű a béketábor, amelynek élén a szo­cializmus nagy országa, Lenin- Sztálin nagy országa áll.” Jacques Duclos szabadlábra helye­­zése alkalmából egész Franciaor­szágon végigvonult a lelkesedés hulláma. Párizsban és országszerte népes tüntetések zajlottak le. Sike­resen folyik a Jacques Duclos tisz­teletére megindult tagfelvétel a kommunista pártba. A párt köz­ponti bizotságához szívélyes szeren­­csekívánatok érkeznek azzal az óriási győzelemmel kapcsolatban, amelyet a francia nép a fasizmus és a háború elleni harcban ártott. Az üdvözlő levelekben a dolgozók és a béke hívei kifejezésre juttatják tör­hetetlen akaratukat: újult erővel har­colnak tovább azért, hogy megvaló­suljon Jacques Duclos ígérete, ame­lyet a börtönből való kiszabadulása alkalmából tett. „Megígértem André Stilnek — mondotta Duclos —, hogy valamennyien minden lehe­tőt elkövetünk, hogy kiszabadítsuk a börtönből őt és a több­ bebörtön­zött foglyot, s véget vessünk ennek az öszeesküvésnek.” Boleslaw Bierut, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt központi bizottsá­gának elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Jacques­ Duclosnak, s szeren­­csekívánatait fejezte ki Duclos sza­­badlábra helyezése alkalmából. A Trybuna Ludu a következőket írta: „A lengyel nép a francia néppel együtt örül ennek a győzelemnek, s újabb sikereket kíván a francia népnek és Jacques Duclosnak a füg­getlenségért és a demokráciáért ví­vott harcukban, kívánja, hogy sza­badítsák ki a fasiszták karmaiból a bebörtönzött hazafiakat, érjenek el sikereket abban a közös harcban, amelyet az amerikai imperialisták háborús tervei ellen, a világ béké­jéért vívunk”. Románia dolgozói is nagy öröm­mel fogadták Jacques Duclos elv­társ kiszabadulásának hírét. Buka­restben és az ország más ipari köz­pontjaiban az üzemek dolgozói nagygyűlésekre jöttek össze. A fel­szólalók hangsúlyozták, hogy Jac­ques Duclos elvtárs szabadon bocsá­­tásával a béke és a demokrácia erői nagyszerű győzelmet arattak. A Román Munkáspárt központi bizottsága üdvözlőtáviratban fordult a Francia Kommunista Párt köz­ponti bizottságához. A távirat a kö­vetkezőket mondja: „Duclos elv­társ szabadonbocsátása a francia nép nagy sikere abban a harcban, amelyet a Francia Kommunista Párt vezetésével a békéért, a demokrá­ciáért és nemzeti függetlenségéért folytat. Duclos elvtárs szabadonbo­csátása a dolgozók hatalmas nem­zetközi szolidaritási mozgalmának nagy sikere, csapás az új háború gyújtogatóira, az amerikai-angol imperialistákra és cinkosaikra”. Csehszlovákia dolgozó népének Jacques Duclos kiszabadulásán ér­zett örömét juttatja kifejezésre a Rudé Pravo, amikor ezeket írta: „A csehszlovák nép, mint saját győ­zelmét fogadja ezt a hírt, mert a világ népeivel együtt harcolt Duclos elvtárs kiszabadításáért”. A Karlovy Varyban működő Cho­­teborske Vas- és Fémművek dolgo­ *­­ zóinak nagygyűlése levelet intézett Jacques Duclos elvtárshoz. A le­vélben harcos elvtársi üdvözletüket küldik, s ígérik, hogy a szocializ­mus építésében kifejtett önfeláldozó munkájukkal támogatják a francia nép hősies harcát a békéért és­­ demokráciáért. Örömujjongva fogadták Jacques Duclos kiszabadulásának hírét Bul­gária dolgozói. Az üzemi dolgozók röpgyűléseket tartottak. Az összes lapok vezércikkben emlékeztek meg erről az eseményről. Az Országos Békebizottság hangsúlyozza, hogy Duclos kiszabadulása a béke erői­nek nagy győzelme. Üdvözlő táviratot küldött Jacques Duclosnak és a Francia Kommu­nista Párt központi bizottságának Palmiro Togliatti, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára és helyet­tese Luigi Longo, továbbá Max Reimann, Németország Kommu­nista Pártjának elnöke, Paul De Groot, Hollandia Kommunista Párt­jának titkára, Edgar Lalmand, Bel­gium Kommunista Pártjának­­fő­titkára, Larbi Buhan­, az Algéria Kommunista Pártjának titkára, Vit­torio Vidali, a Trieszti Szabadterü­let Kommunista Pártjának főtitkára és mások. Az olasz Unita július 2-i számá­nak vezércikke így hangzik: „A Pinay-kormánynak a két galambra és ezer hazugságra épült kártya­vára összeomlott. Jacques Duclost tegnap este óta a dicső francia nép diadalmas és lángoló harca vissza­adta Franciaországnak, pártjának mindnyájunknak, a világ dolgozói­nak. A szabadságnak az elnyomá­son, a béke erőinek a háború erőin aratott győzelmét a francia nép nemcsak a maga, hanem mindenki számára vívta ki...” A cikk ezek­kel a szavakkal fejeződik be: „ÉL­jen Jaqcues Duclos! Éljen a francia nép! Éljen a világ békéért harcoló népeinek nemzetközi szolidaritásai”

Next