Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

2 BULGÁRIA NÉPI TANÁCSAI A Bolgár Népköztársaságban 1952 de­cember 14-én másodszor választották meg a dolgozók küldötteit a megyei, járási, vá­rosi, kerületi és falusi népi tanácsokba. A nép mintegy 60.000 képviselőjét küldte az államhatalom helyi szerveibe. A népi tanácsválasztások — csakúgy, mint három évvel ezelőtt — az egész népet átfogó társadalmi-politikai szervezet, a Ha­zafias Arcvonal zászlaja alatt zajlottak le. Vlko Cservenkov elvtárs a Hazafias Arcvo­nal jellemzéséül megállapította, hogy ez „a népi hatalomnak és helyi szerveinek leg­szélesebb társadalmi támasza”, „hatalmas erővé vált hajtószíj, amely a népi demokrá­cia vezető erejét, a kommunista pártot ösz­­szeköti a városok és falvak nagy párton­­kívüli tömegeivel, lehetővé teszi, hogy a legeredményesebben megvalósítsa együtt­működését, közös testvéri ügyét az ország összes haladó erőivel, s hogy vezesse eze­ket az erőket”. A választási kampány során hatalmasan föllendült a termelőmunka és a politikai ak­tivitás, s szélesen kibontakozott a termelési tervek határidő előtti teljesítéséért indított szocialista verseny. A választási hadjárat idején sok vállalat befejezte ötéves tervét. A választások napján sok új vállalatot in­dítottak meg. A dolgozó nép, amikor a szavazóurna elé lépett, teljesen átérezte állampolgári köte­lességét, büszke volt azokra a nagyszerű győzelmekre, amelyeket hazája a szocializ­mus építésében elért, őszinte, örök hálá­val és elismeréssel tekintett a Szovjetunió, Sztálin elvtárs felé. A választások napja igazi nemzeti ünnep, népi demokráciánk diadalnapja volt. 4,877.658 választó közül a megyei taná­csok választásain résztvett 4,820.704 vá­lasztó, vagyis a választók 98.83 százaléka. Közülük 4,757.604, a választók 98.69 száza­léka a Hazafias Arcvonal jelöltjeire szava­zott. A Hazafias Arcvonal a járási népi ta­nácsok választásain a szavazatok 98.61 szá­zalékát kapta; a városi népi tanácsok vá­lasztásain 99.26 százalékot, a kerületi ta­nácsok választásain 99.63 százalékot, a fa­lusi népi tanácsok választásain pedig 98.06 százalékot kapott. Mindez meggyőző tanú­­bizonysága, hogy a Hazafias Arcvonal a dolgozó nép erősödő erkölcsi-politikai egy­ségének és egybeforrottságának megteste­sítője; mutatja a nép határtalan bizalmát a kommunista párt és vezetője, az ország első küldötte, Vuko Cservenkov elvtárs iránt; bi­zonyítja, hogy a dolgozók készek orszá­gunkban építeni és fölépíteni a szocializ­must, készek harcolni a békéért, s megvé­deni nemzeti szabadságunkat és független­ségünket az imperialisták minden próbál­kozásával szemben. I. A bolgár dolgozók küldöttei népi taná­csainak, mint a népi demokratikus hatalom szerveinek osztálylényegét és jellegét a népi demokratikus hatalom lényege és jel­­lege határozza meg. Vuko Cservenkov elvtárs továbbfejlesz­tette Georgi Dimitrovnak ezt a jellemzését a bolgár népi demokratikus hatalomról, s a Hazafias Arcvonal h­armadik kongresszu­sán (1952 májusában) utalt a népi demo­kratikus hatalom fejlődésének két szaka­szára: „Népi demokráciánk fejlődésének első szakasza... 1944 szeptember 9-től 1947 végéig tart. Ebben az időszakban ke­letkezett és alakult ki a népi demokrácia, mint a dolgozó parasztokkal szoros szö­vetségben lévő munkásosztály hatalmának sajátos formája”. Ebben a szakaszban a népi hatalom még több okból nem fogha­tott azonnal hozzá a politikai hatalomból kirekesztett nagyburzsoázia gazdasági alap­jának teljes megszüntetéséhez. „A kapita­lista vállalatok és a bankok államosítása t­etőzte be a népi demokrácia fejlődésének első szakaszát, s nyitotta meg a második szakaszt, a szocialista társadalom alapjai lerakásának szakaszát”. A dolgozók küldötteinek népi tanácsai ép­pen abban az időben alakultak meg Bul­gáriában, amikor népi demokráciánk fejlő­désének második szakaszába, a szocializ­mus alapjai lerakásának szakaszába lépett. A népi demokratikus állam nem oldhatta volna meg új történelmi feladatait, ha nem vonja be az állam igazgatásába a dolgozók nagy tömegeit, ha ezek a tömegek közvet­lenül nem vesznek részt a szocialista épí­tésben. A szocializmus építésének lenini-sztálini tanítása és a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű tapasztalatai megmutatták, hogy e feladat megoldására a szovjetek, a tanácsok a legalkalmasabbak és­ a legcél­szerűbbek. „A szovjetek” — mondotta Sztálin elvtárs — „a város és a falu összes dolgozóinak tömegszervezetei. A szovje­tek nem pártjellegű szervezetek. A szov­,­jetek — a proletárdiktatúra közvetlen kife­jezői. A szovjeteken megy keresztül a dik­tatúra megszilárdítására és a szocializmus építésére irányuló minden és mindenféle intézkedés. A szovjetek útján valósul meg a parasztság állami vezetése a proletariátus által. A szovjetek kötik össze a dolgozók milliós tömegeit a proletariátus élcsapatá­val”. Ugyanilyen jellegűek a népi tanácsok a Bolgár Népköztársaságban is. „A népi ta­nácsok” — mondta Cservenkov elvtárs — „a népi demokrácia közvetlen kifejező. Rajtuk, mint a népi hatalom szervein ke­­■ észtül valósul meg minden vonatkozásban az állami vezetés". A népi demokratikus hatalom helyi szer­vei közvetlenül fog­lalkoznak a dolgozók szempontjából oly lét­fontosságú kérdések­kel, mint például a kommunális gazdálko­dás, a városrendezés, az egészségvédelem, a közoktatás és a kultúra, a dolgozók szo­cialista nevelése, a szocialista (állami és szövetkezeti) kereskedelem szervezése, a nép anyagi jólétének emelése. Amikor a népi tanácsok közvetlenül foglalkoznak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a dolgozók földművesszövetkezeti gazda­ságainak szervezeti, gazdasági és politikai megerősítésével, valamint a város és a falu árucseréjének megszervezésével, tu­lajdonképpen a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét valósítják meg, s a munkásosztály vezetésével a szocializmus útjára irányítják a dolgozó parasztokat. A bolgár népi tanácsok a legnagyobb pártonkívüli tömegszervezetek, a legdemo­kratikusabb szervezetek, s ezért a legde­mokratikusabb hatalmi szervek. A népi ta­nácsokat általános választás útján alakít­ják meg. Ezeken a választásokon részt ve­­het minden 18. évét betöltött állampolgár, fajra és nemzetiségre, nemre, vallásra, mű­veltségre, szociális származásra és va­gyoni helyzetre való tekintet nélkül, bele­értve a hadseregben szolgáló állampolgá­rokat is. A tanácsokat az általános, közvet­len, egyenlő és titkos szavazás legteljesebb biztosításával választják. A választási bizottságok alakításának és a küldöttek jelölésének joga a Bolgár Nép­­köztársaság alkotmánya és a választójogi törvény értelmében a politikai szervezete­ket, a szakszervezeteket, a szövetkezeteket, és a dolgozók más tömegszervezeteit, a tu­dományos és kulturális egyesületeket, az üzemek és intézmények munkásainak és al­kalmazottainak gyűléseit, a dolgozók föld­művesszövetkezeti gazdaságaiban tömörült parasztok gyűléseit, a hadsereg katonáinak és parancsnokainak gyűléseit stb. illeti meg. A bolgár népi tanácsok demokratizmusá­nak egyik igen fontos biztosítéka, hogy a választók jogosultak küldötteik visszahívá­sára, ha azok rosszul teljesítik kötelességü­ket. Ez biztosítja, hogy a választók ellen­őrizhessék választottjaikat, s érvényesüljön a népnek az a szuverén joga, hogy ura le­gyen az országnak, biztosítja, hogy a küldött a nép szolgája legyen, s a nép ér­dekében dolgozzék. „Nem szabad meg­tűrnünk olyan küldötteket, akik elszakadtak választóiktól, akik megfeledkeznek róluk” — mondta Vlko Cservenkov elvtárs decem­­ber 12-én a szófiai 91. választókerület vá­lasztási gyűlésén. — „Ilyen küldöttekre nincs szüksége a népi demokráciának. Az ilyen küldötteket idejében vissza kell hív­ni”. Az új választójogi törvény, amelynek alapján a december 14-i választások lezaj­­lottak, e jog gyakorlásának feltételeit is biztosítja, mivel e törvény szerint minden választókerület csak egy küldöttet választ­hat. A küldöttek így szoros kapcsolatban lehetnek választóikkal, időnkint beszámol­hatnak munkáinkról a dolgozóknak, é­s ez megteremti a feltételeket, hogy a választók állandóan és közvetlenül ellenőrizhessék a küldött munkáját. Így válik a küldött a választó akaratának közvetlen kifejezőjévé, s ismerheti meg jobban választóinak szük­ségleteit, véleményét, hangulatát. De nemcsak ez jellemzi a Bolgár Nép­­köztársaság népi tanácsainak demokratiz­musát. A népi tanácsok üléseinek nyil­vánossága, a választók joga az üléseken való részvételre, kérdések föltevésére, s véleményük kifejtésére, az állampolgá­rok széleskörű bevonásával megszervezett állandó bizottságok működése, a tömeg­szervezetek, de különösen a Hazafias Arc­vonal szervezeteinek segítsége a népi ta­nácsok feladatainak végrehajtásához, ezekben a formákban valósul meg a dol­gozók közvetlen, legteljesebb bevonása az ország igazgatásába. A népi tanácsok különösen hatalmas társadalmi bázisa, a Hazafias Arcvonal, a bolgár népnek ez a kétmilliós társadalmi és politikai szervezete. Vuko Cservenkov elvtárs a Hazafias Arcvonal harmadik kongresszusán nyomatékosan hangsúlyoz­ta, mily életbevágóan fontos a népi taná­csok és a dolgozók legszorosabb kapcso­lata, s feladatul tűzte a Hazafias Arcvo­nal elé, hogy a népi tanácsok első és közvetlen segítője legyen, hogy egész te­vékenységével kapcsolódjék a helyi népi tanácsok munkájához, hogy a népi taná­csok társadalmi bázisa még nagyobb tö­megeket fogjon át, méginkább kiszélesül­­jön. E feladat teljesítése még nagyobb erőt ad a népi tanácsoknak, méginkább fo­kozza a néptömegek aktivitását a szocia­lizmus építésében. A népi tanácsok politikai vezetője Bul­gária Kommunista Pártja, amely az osz­tályellenséggel vívott ádáz harcokban ed­ződött meg. Ez a vezetés az egyik leg­főbb tényezője annak, hogy a népi taná­csok valóban a népi hatalom szerveiként működjenek; e vezetés nélkül a népi ta­nácsok nem tölthetnék be jelenlegi sze­repüket. Bulgária Kommunista Pártját ebben a tekintetben Sztálin elvtárs követ­kező útmutatása vezérli: ......nemcsak a szovjetektől mint szervezeti formától függ minden, jóllehet már ez a forma is hatal­mas forradalmi vívmány. A dolog min­denekelőtt a szovjetek munkájának tar­talmától függ, a szovjetek munkájának jellegétől, attól, hogy ki vezeti a szovje­teket: forradalmárok-e vagy ellenforradal­márok.” Bulgáriában a december 14-i választá­sokon a nép leghűségesebb fiait és lá­nyait, a termelésben élenjáró dolgozókat, a népi értelmiség ér­demes képviselőit je­lölték a népi taná­csokba. „Ezek a népi tanácsok” — hangsú­lyozza Vuko Cserven­kov elvtárs — „a szó legszorosabb értel­mében népi tanácsok, mégpedig nemcsak ezért, mert szabadon választják őket,ha­nem azért is, mert jellegüknél fogva tehe­tetlenek, ha nem támaszkodnak a legtel­jesebb mértékben a­ népre, a nép politi­kai aktivitására, társadalmi szervezeteire, szakszervezeteire, gazdasági, kulturális és egyéb szervezeteire, ha ezeket a tanácso­kat nem veszi körül, ha munkájuk min­den lépését nem­ kíséri a dolgozók ezrei­nek meg ezreinek kezdeményezése, ellen­őrzése, ha ezek a tanácsok nem fogják minden lehető módon át a dolgozókat. Ezek a népi tanácsok a szó legteljesebb értelmében népi tanácsok, minthogy mun­kájukról beszámolnak a népnek és a nép ellenőrzése alatt állnak... Ezek a körül­mények teszik népi tanácsainkat az állam­­igazgatás legdemokratikusabb formájává.” II. A népi tanácsok a megalakításuk óta eltelt időszakban szervezetileg megerősöd­tek. Egyre szorosabb kapcsolatot terem­tettek a dolgozó tömegekkel, a népi taná­csokra, mint az új típusú államhatalom szerveire jellemző új munkaformákat és munkamódszereket honosítottak meg. A népi tanácsok szocialista munkamódsze­reinek meghonosításáért vívott harcban a szovjet dolgozók küldöttei szovjetjeinek mérhetetlenül gazdag tapasztalataiból me­rítünk. Népi tanácsaink legfontosabb munka­­módszere, hogy ezekben a tanácsokban közösen vitatják meg és döntik el az egyes kérdéseket. E munkamódszer al­kalmazása azonban nem egykönnyen si­került, s nem is egyik napról a másikra történt; ez a módszer a parancsolgatás­nak és a bürokratizmusnak a múltból ránkmaradt káros szokásai ellen vívott szüntelen harcban alakult ki. Sok népi tanács az 1949. évi választások után nem ülésezett rendszeresen. A tanácsülések funkcióit a népi tanácsok végrehajtó bizottságai, sőt olykor a tanácselnökök sajátították ki. Pártunk azonban meg­alakításuk óta mindig helyesen értel­mezte a népi tanácsok szerepét és jelen­tőségét, s a legerélyesebben küzdött, hogy kiküszöbölje — s alapjában véve már ki is küszöbölte — az említett fogyaté­kosságot. A dolgozók küldötteinek népi tanácsai általában rendszeresen ülésez­nek. A tanácsülések munkájának tartalma is megváltozott. A tanácsüléseken főként a legfontosabb kérdésekről döntenek. Népi tanácsaink tapasztalatai igazolják, hogy a­ tanácsülések gyümölcsöző munkája mindenekelőtt azoknak az állandó bizott­ságoknak a tevékenységétől függ, amelyek révén a néptömegek alkotó módon veszik ki részüket az állam igazgatásából. A Hazafias Arcvonal szervezeteinek egyre nagyobb arányú segítsége és a lankadatlan pártvezetés eredményekén az állandó bi­zottságok az 1951. év vége óta hatható­san előmozdítják a népi tanácsok és vég­rehajtó bizottságaik munkáját. 1952 júniu­sában a népi tanácsok mellett összesen 10.915 állandó bizottság működött. E bi­zottságok komolyan dolgoznak. A népi tanácsok munkájának megjaví­tása, a dolgozókkal létesített állandó kap­csolataik biztosítása, valamint a dolgo­zóknak a helyi és az általános állami fel­adatok megoldásába való aktív bevonása szempontjából igen fontosak a küldöttek és a választók találkozói. Ezeket a talál­kozókat a Hazafias Arcvonal segítségével szervezik meg. Itt komoly sikerekre hivat­­kozhatunk. Szófiában például a városi és a kerületi népi tanácsok küldötteinek több­sége havonta találkozik választóival. A népi tanácsok 1952. évi beszámoló­­gyűlései sokkal jobbak voltak, mint 1951- ben, s méginkább előmozdították a népi tanácsok és­­ a dolgozók kapcsolatainak megszilárdulását. A lakosság csaknem min­­denütt nagy érdeklődéssel fogadta a ta­nácsok­­beszámolóit, s ezek a beszámolók élénk vitákat keltettek. A dolgozók bírál­ták a tanácsok munkáját, s ezzel sok ér­tékes útmutatást adtak, főkép városrende­zési, vízellátási, egészségvédelmi és is­­kolaü­gyi kérdésekben. A népi tanácsok jelentős eredményeket értek el a népgazdaság, a városrendezés, az egészségvédelem, a­ népművelés, a helyi­­ipar és a testnevelés területén. Komoly eredményük, hogy nagyszámú közigazga­tási épületet, egészségügyi és kulturális intézményt, lakóházat és egyebet építettek a városokban és a falvakban. Az 1944 szeptember 9-e előtti Bulgáriában 66 esz­tendő alatt összesen 3800 kilométer víz­vezetékcsövet fektettek le, a népi hatalom 8 éve alatt pedig 2300 kilométernyit. 1944 szeptember 9-e előtt csak 784 helységünk­nek volt villanyvilágítása: a népi hatalom nyolc éve alatt a villamosított községek számai 2415-re emelkedett. A népi taná­csok a nagy iparművek jelentős kibővítésé­ben is közreműködtek, s emellett csupán 1951-ben 400 , új helyiipari üzem kezdte meg munkáját. A népi tanácsok rendkívül hathatósan segítik a kereskedelem szocialista szekto­rának megerősítését. Az állami és szövet­kezeti boltok száma 1948-tól 1951-ig 10.900-ról 17.708-ra emelkedett. A népi hatalom nyolc éve alatt Bulgária városai­ban és falvaiban 879 új iskola épült. 1951- ben csak félnapos óvodáink voltak, össze­sen 10.643 gyermek számára, ma pedig 5018 óvodánk és­­ gyermekotthonunk van, összesen 228.641 gyermek befogadására. A népi tanácsok 643 szülőotthont építettek, ebből 631-et falun. A falusi filmszínházak száma 1952-ig csaknem 20-szorosra, az egész országban pedig 805-re emelkedett­. 1944 szeptember 9-e előtt Bulgária­ egyetlen községében sem volt vezetékes rádió, a népköztársa­ságban pedig már 781 falut és 110 vá­rost ka­pcsoltunk be a vezetékes rádió­­hálózatba. 1949-től 1951-ig 11.622 röp­labda-, kosárlabda- és egyéb sportpálya épült. De még sok népi tanács munkájában komoly hiányosságok észlelhetők. Ezek a hibák gátolják őket, hogy városukban, ke­rületükben, falujukban a gazdasági, poli­tikai és kulturális élet igazi vezetőivé vál­janak. Főleg a falusi tanácsok legnagyobb hibája, hogy nem kapcsolják össze kellő­képpen a gazdasági és közigazgatási mun­kát a politikai tömegmunkával, nincs kellő képességük, hogy megszervezzék a dol­gozók aktivitását, hogy támaszkodjanak tömegszervezeteikre, s előmozdítsák kez­deményezésüket. Emiatt az ilyen tanácsok főkép saját apparátusukra­ építenek. Előfordul, hogy egyes tanácsok lebecsü­lik a Hazafias Arcvonalat, •a népi tanácsok­nak ezt a hatalmas társadalmi bázisát. Nem mozgósítják a tömegeket, s nem tá­maszkodnak szilárdan szervezeteikre, első­sorban a Hazafias Arcvonalra, s végrehajtó bizottságaik operatív és konkrét vezetés helyett nyakra-főre üléseznek, vétenek a kollektív munka elvei ellen, s a paran­csolgatás módszereihez folyamodnak. Sok népi tanács komoly hibája, hogy rosszul szervezi meg, s nem ellenőrzi a határozatok végrehajtását. Egyes vezetők még mindig nem jól kapcsolják össze az általános állami érdekeket a helyi lakos­ság érdekeivel. Fontos gazdasági kérdések megoldásakor néha elárulják politikai rö­vidlátásukat, amikor megengedik a helyi érdekek fölülkerekedését. E fogyatékosságok egyik oka, hogy az illetékes pártbizottságok nem eléggé se­gítik, s csak immel-ámmal vezetik a taná­csokat, nem ellenőrzik rendszeresen mun­kájukat. A kommunista párt és a köztársaság né­pi kormánya mindent elkövet, hogy meg­szüntesse ezeket a fogyatékosságokat, s hogy szervezetileg és politikailag meg­erősítse a népi tanácsokat. Vlko Cservenkov elvtárs Bulgária Kom­munista Pártja központi bizottságának 1951 április 23-i teljes ülésén utalt rá, hogy egyes falvakban a dolgo­iók föld­művesszövetkezeti gazdaságainak alapí­tásakor eltorzították a párt politikai irány­vonalát. Cservenkov elvtárs ezzel össze­függő útmutatásai ráirányították a népi tanácsok figyelmét erre a szocialista épí­tésünk szempontjából rendkívül fontos kérdésre. Bulgária Kommunista Pártja központi bizottságának politikai irodája nyomatékosan figyelmeztette a megyei, já­rási és városi pártbizottságokat, hogy állandóan segítsék a népi tanácsokat, s ugyanakkor folytonosan figyeljék tevé­kenységüket, s konkréten foglalkozzanak munkájuk megjavításával. A politikai iro­da határozata kimondja, hogy a párt és a kormány politikájénak helyes megvalósí­tása végett a népi­ tanácsok végrehajtó bizottságaiban alakítsanak pártcsoportokat. Vuko Cservenkov elvtárs a Haza­fias Arc­vonal harmadik kongresszusán egyszer­­s mindenkorra érvényes, döntően fontos út­mutatást adott a népi tanácsok megerősí­tésére, amikor kifejtette, hogy a Haza­fias Arcvonal szervezetei tevékenységének szorosan a népi tanácsok munkájához kell ka­pcsolódnia. A párt és a kormány intézkedései nyo­mán a népi tanácsok szervezetileg és poli­tikailag vitathatatlanul megerősödtek. Munkamódszereik határozottan javultak, s a népi tanácsok mindinkább a népi demo­kratikus hatalom igazi tömegszerveivé vállna­k. A párt és a kormány mindenre kiterjedő gondoskodása még magasabb színvonalra emeli a népi tanácsokat, s egyre alkalmasabbá teszi őket a népi de­mokrácia rendszerében rájuk háruló poli­tikai feladatok betöltésére.­­ A választási hadjárat, amely december 14-én a népi hatalom ragyogó győzelmé­vel járt, a dolgozók nagy tömegeit moz­gatta meg. Csa­k a választási bizottságok­ba több mint 400.000 dolgozó kapcsolódott be, s az állampolgárok tízezrei dolgoztak mint népnevelők és propagandisták. A dolgozók gyűléseken, értekezleteken, a küldöttjelöltek és a választók találkozóin, valamint a sajtóban tövéről-hegyére meg­vizsgálták, megbírálták a népi tanácsok és az egyes tanácstagok tevékenységét. A népi tanácsok egyes vezető funkcionáriusai a választók bírálata nyomán sok kommu­nista munkájának több fogyatékosságát tárták föl. Bizonyos, hogy ez még jobban előmozdítja majd a népi tanácsok meg­erősödését, a munkásosztály és a­ dolgozó parasztság szövetségének megszilárdulá­sát, népünk hazafias egységének megerő­södését. Népünk újabb hozzájárulása a szocializ­mus a­lapjainak bulgáriai építéséhez, hogy a tanácsválasztásokon egységesen bizal­mat szavazott a kommunista pártnak és a Vuko Cservenkov elvtárs vezette népi kor­mánynak. Népünk megmutatta, hogy a jövőben is a béke, a demokrácia és a szo­cializmus táborában kíván harcolni, s hogy bölcs tanítónk és apánk, a nagy Sztálin vezetésével még jobban meg akarja szilárdítani az éltető bolgár-szovjet barát­ságot és barátságát minden demokratikus néppel. ★ Dinttk­ lantnv Bulgária Kommunista Pártja központi bizottsága politikai irodájának póttagja ★ ★ IPARI KÁDEREK NEVELÉSE ALBÁNIÁBAN Albánia népgazdasága folyton fejlődik, az országnak tehát mindig újabb munkás- és alkalmazott­ káderek kellenek. Az 1951-től 1955-ig terjedő első ötéves terv végére a munkások és alkalmazottak száma 79 szá­zalékkal növekszik. Országszerte nagyméretűvé vált az ipari kádernevelés munkája. A munkaerőtartalé­kok három kétéves ipariskolájában eszter­gályosokat, marósokat, kovácsokat, villany­szerelőket, hegesztőket és más szakembere­k­et képeznek ki. A Sztálin-textilkombinát egyéves iskolájában az 1952. év folyamán 1­6-szer annyian tanultak, mint 1951-ben. A nemrég megindított nagyvállalatok — a November 8 cukorkombinát, a Lenin Vízierőmű, a skodrai dohánygyár és más gyárak — szintén többszáz szakmunkást és technikust képeztek ki. A testvéri országok nagyszerűen segítik Albániát. 1952-ben különféle szakmabeli albán mérnökök egész csapata érkezett ha­za. Valamennyien a Szovjetunió és a népi demokratikus országok főiskoláin tanultak. Tartós békéért, népi demokráciáért! Katasztrofálisan növekszik a munkanélküliség Ausztriában A Marshall-terv megvalósulása óta Ausz­triában szüntelenül nő a munkanélküliség. 1948-ban több mint 54.000 munkanélküli volt az országban; ez a szám 1949-ben 100.000 fölé emelkedett. 1952 december kö­zepén pedig még a­ivatalos, nyilvánvalóan szépített adatok szerint is elérte a 215 ez­ret. Csupán december első két hetében 40.000 ember esett ki a termelésből. A munkanél­küliek teljes számához hozzá kell adni a nyilvántartásba nem vett munkanélküliek és a részleges munkanélküliek tízezreit, továb­bá mintegy 50.000 ifjút és lányt, a hasztalan kilincselőket, akik a hivatalos statisztika szerint nem munkanélküliek. A dolgozók életmódja egyre romlik. Az­ Osztrák Gazdaságkutató Intézet korántsem teljes adatai szerint egy négytagú osztrák család létminimuma 1951 júliusától 1952 júniusáig 17 százalékkal emelkedett. Tömeges munkanélküliség, a dolgozók kö­nyörtelen kizsákmányolása és a reálbér szüntelen csökkenése — ez következik Ausztria marshallizálásából. 1933 január 4. * 1. 1217-) A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK HÍREI ÓRIÁSI AZ ÉRDEKLŐDÉS KÍNÁBAN AZ SZKP XIX. KONGRESSZUSÁNAK DOKUMENTUMAI IRÁNT A kínai társadalom mind szélesebb körei kapcsolódna­k be Sztálin elvtárs „A szocia­lizmus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban" című munkájának és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányo­zásába. Az állami hivatalok vezető munka­társai, a termelés élenjáró dolgozói, a­ kul­túra és a művészet művelői rendkívül ér­deklődnek e történelmi jelentőségű doku­mentumok iránt. A pártbizottságok határo­zatára novemberben és decemberben rádió­előadássorozatok hangzottak el a nemzet­közi helyzetről, az SZKP pártépítési ta­pasztalatairól és feladatairól, a Szovjet­unió népgazdaságának sikereiről. Kína Kommunista Pártja pekingi városi pártbizottságának propagandaosztálya sok­tízezer példánkban adta ki az SZKP XIX. kongresszusának anyagát. Mintegy 76.000 hivatali és üzemi dolgozó, a demokratikus pártok és szervezetek vezető munkatársai, egyetemi és középiskolai tanárok tanulmá­nyozzák Pekingben ezt az anyagot. Sanghajban Kínai Kommunista Pártja keletkínai irodája pártapparátusának mun­katársai, valamint a sangh­áji vasútigazga­­tóság pártszervezetei több mint 13.000 em­ber részvételével gyűlést tartottak. A gyű­lésen­ G. M. Malenkov beszédének legfőbb kérdéseit, továbbá a XIX. kongreszus más dokumentumait a párt központi bizottsága keletkínai irodája» propa­gandaosztályának helyettes vezetője világította mix". November végére Kiangszu tartomány­ban több mint 50.000 pártmunkás kezdte meg a XIX. kongresszus dokumentumainak tanulmányozását. A tartományi köziga­zga­­tási szervek dolgozóinak javarésze ugyan­csak tanulmányozza a kongresszus anya­gát. A LENGYEL EGYESÜLT MUN­KÁSPÁRT NÉPNEVELŐINEK IPARÁGI ÉRTEKEZLETEI A legfontosabb iparágak népnevelői Len­gyelország több vajdaságának városaiban iparági értekezleteket tartottak. Az értekezl­eteken a népnevelőkkel együtt részt vettek az üzemi újságok és faliújsá­gok szerkesztői, az üzemi rádióleadók, klu­bok, kultúrháza­k, ifjúmunkásotthonok és munkásszállások vezetői, valamint az üzemi párttitkárok, üzemi bizottsági elnö­kök és vállalati igazgatók. A katowicei va­j­­daság szénipari népnevelőinek értekezletén több mint 60O-an, Poznanban, a fémfeldol­gozóipari népnevelők értekezletén 270-en, Gdanskban pedig 300-an, a wroclawi textil­ipari népnevelők értekezletén 400-an vettek részt. Az értekezleteket a részvevők nagy akti­vitása jellemezte. A megjelentek beszámol­tak népnevelő munkájuk tapasztalatairól. Jozef Topa, a Bail dón kohómű népnevelője például a munkatermelékenység emeléséért, az gyártmányok minőségének javításáért és a munkafegyelem megszilárdításáért har­col. Irena Ksiazek, az egyik kaliszi üzem népnevelője főkép a szovjet sztahanovisták munkamódszereinek népszerűsítésével fog­­lal­kozik. Üzemrésze igen gyorsan áttért Zsandarova szovjet sztahanovista esztergá­­lyosnő munka­módszerére. A népnevelők beszéltek a­ „villámújsá­gok”, az üzemi lapok, az üzemi rádióleadá­sok, az ebédszünetben vagy a munka meg­kezdése előtt tartott közös újságolvasás fontosságáról, s elmondták, hogyan alka­l­­mazzák a gyárakban a választási kampány során bevált agitációs módszereket. El­mondták, hogyan leplezik le az imperialista rádióállomások hazugságait; hangsúlyoz­ták, hogy emelniük kell ideológiai képzett­ségüket, s még jobban el kell sajátítaniuk az agitáció művészetét. A felszólalók ki­emelték, mily óriási jelentőségű a­ lengyel munkásosztály szempontjából az SZKP XIX. kongresszusa. Az értekezletek megmutatták, hogy az üzemekben sok aktív és tehetséges népne­velő dolgozik. De megmutatták azt is, hogy az üzemi pártszervezetek titkárai nem mindig állítják megfelelő helyre a népneve­lőket, nem mindig adnak nekik utasításo­kat, megbízásokat, s csak szórványosan ellenőrzik munkájukat. Valamennyi értekezleten konkréten meg­állapították a politikai tömegmunka megja­vításának lehetőségeit az illető iparágban. Ezeket a megállapításokat az egyes gyárak népnevelőinek értekezletein fogják megvi­tatni. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA VÁROSI TERÜLETI PÁRTSZERVEZETEI­NEK ÁTSZERVEZÉSE Csehszlovákia Kommunista Pártjának új szervezeti szabályzata a termelési-területi elvet tette a párt szervezeti fölépítésének alapjává. Ezért Csehszolváka Kommunista Pártja központi bizottságának politikai tit­kársága határozatban mondta ki a városok­ban az üzemi pártszervezetek mellett fenn­álló körzeti (területi) pártszervezetek átszer­vezését. Az átszervezésnek az 1953. évi ve­zetőségválasztó taggyűlések időpontjáig be kell fejeződnie. Mint a határozat rámutat, a szocializmus építésének nagy feladatai megkívánják, hogy a párttagok és tagjelöltek munkája a ter­melési szempontok alapján fölépített párt­­szervezetekben összpontosuljon. Új üzemek létesítése, valamint a magánipar és -keres­kedelem csaknem teljes megszüntetése kö­vetkeztében a városi párttagság nagy része bekerült az üzemi pártszervezetekbe. Az üzemi pártszervezetek kommunistáinak a körzeti pártszervezetekben való nyilvántar­tása tehát elvesztette jelentőségét s így megszűnik. Az üzemi pártszervezetek falu­ról bejáró tagjai azonban továbbra is ko­rábbi falusi szervezeteik nyilvántartásában maradnak. Ahol csak lehet, mindenütt a teremelési szempontok szerint fölépített új szervezete­ket létesítenek. Azoknak a párttagoknak és tagjelölteknek, akik eddig körzeti szerveze­tekben fizették tagdíjukat, de kapcsolatban vannak valamelyik üzemmel (nyugdíjasok, háziasszonyok és mások, akik régebben az üzemben dolgoztak), ajánlani fogják, hogy lépjenek át üzemi pártszervezetekbe. Az át­lépés a kommunisták érdekeinek és az át­lépés szükségességének mérlegelésével fog megtörténni. A városok körzeti pártszervezeteinek új­jászervezése bizonyosan elősegíti majd az üzemekhez vagy hivatalokhoz nem tartozó lakosság közt is a politikai tömegmunkát. Ezt a munkát a kerületi vagy városi párt­­bizottságok az üzemi pártszervezetek közre­működésével végzik el. Minden egyes ház, utca, háztömb és lakónegyed számára nép­nevelőket fognak kijelölni, főként az üzemi pártszervezetek tagjai közül. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA PÁRTSZERVEZETEINEK GONDOSKODÁSA A TERMELŐSZÖVETKEZETEK MEGERŐSÍTÉSÉRŐL A magyar termelőszövetkezetek most tart­ják közgyűléseiket, amelyeken a tagok meg­vitatják az év végi zárószámadást, s dönte­nek a jövedelem elosztásáról. Azok a ter­melőszövetkezetek, amelyek fölhasználták a földművelés és állattenyésztés élenjáró szovjet módszereit, s jól megszervezték mun­kájukat, az 1952. évi rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is jelentős jövede­lmet bz­­tosítottak tagjaiknak. De a zárószámadás eredménye számos termelőszövetkezetben gyöngébb, mint amilyen a kiváló termésű tavalyi esztendőben volt. Ezért most különösen fontos a közgyűlé­sekkel és a zárószámadással összefüggő politikai fölvilágosító munka. A Magyar Dolgozók Pártjának pártbizottságai és párt­szervezetei nagy figyelemben részesítik ezt a munkát. A baranya megyei pártbizottság például értekezletet tartott a termelőszövet­kezetek párttitkárainak és pártmunkásainak részvételével. A szolnok megyei pártbizottság értekezletre hívta össze a nagy (több mint ezerholdas) termelőszövetkezetek párttitká­rait. A megyei pártbizottság még külön is foglalkozik a termelőszövetkezeti csoportok elnökeivel és párttitkáraival. Nógrád megyé­ben a termelőszövetkezeti cs­­ortok párt­­szervezetei vezetőségi üléseken tárgyalták meg a közgyűlés előkészítését. Pest me­gyében a közgyűlés előtt a termelőszövetke­zetek párttaggyűléseket tartottak. A felvilágosító munka eredménye, hogy a szövetkezeti tagok élénken részt vesznek a közgyűlés munkájában, bátran rámutatnak a munka hiányosságaira s visszaverik a kulákok támadásait. A zárószámadások elő­készítésével egyidejűleg folyik a küzdelem a termelőszövetkezetek további megszilárdí­tásáért és a tagok soraiba beférkőzött ellen­séges elemek eltávolításáért. Egyre több dolgozó paraszt lép be a ter­melőszövetkezetekbe. A nógrádmegyei ter­melőszövetkezetekbe például novemberben 400 család lépett be. A zárószámadások megkezdése óta összesen 6000 család csat­lakozott a­ termelőszövetkezetekhez. Szá­mos falu vált termelőszövetkezeti községgé. ELŐKÉSZÜLETEK AZ OLASZ KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁRA Február második felében tartják meg az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIII. kongresszusát. A 9000 ifjúsági alapszervezetből a mai napig több mint 5000 tartotta meg kongresz­­szuselőkészítő konferenciáját. E konferen­ciák munkájában nemcsak a szövetség tag­jai vesznek tevékenyen részt, hanem más politikai szervezetekhez tartozó, valamint szervezeten kívül ifjak és lányok, továbbá szülők, pedagógusok, sportvezetők és má­sok is. Az ifjúság a konferenciákon részle­tesen megvitatja életének, tanulmányainak és munkájának körülményeit, s egyszer­smind kijelöli a munka megjavítására irá­nyuló harc konkrét formáit is. Például Piombino városban a kommu­nista­ ifjúság konferenciáján katolikus ifjaik és lányok, az Olasz Szociális Mozgalom tagjai és e mozgalmakon kívülállók is megjelentek. A konferencián megállapítot­ták, hogy 1950-ben a város kommunista ifjúsági szervezetének 500 tagja volt, ma pedig a tagság száma már 1450-re emelke­dett. A konferencia több konkrét intézke­dése a tartomány egész ifjúságával közö­sen folytatandó harcra vonatkozik — a­ bé­kéért és a nemzeti függetlenségért, a hely­beli ipari üzemek bezárása ellen, s a munkanélküli ifjak és lányok alkalmazta­tásáért. A kommunista sajtó nagy figyelemmel foglalkozik az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIII. kongreszusának előkészü­leteivel. Megál­lapítja, hogy az Olasz Kom­munista Párt szervezetei az ifjúság köré­ben, valamivel jobban dolgoztak, mint a múltban, de keményen megrója a pártszer­vezeti munka e területén mindazonáltal mutatkozó fogyatékosságokat. Sok párt­­szervezet nem dolgozott ki pontos munka­tervet, hogy mikép segítse a kommunista ifjúság szervezeteit a kongresszus előkészí­tésében. A még nem szólították föl a­ tömeg­szervezetekben dolgozó kommunistákat az ifjúság munkájának támogatására, még nem szerveztek tapasztalt pártmunkások­ból és propagandistákból csoportokat az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tag­toborzásának megkönnyítésére. Ahol még nincsenek kommunista ifjúsági szervezetek a kommunisták nem mindenütt segítették elő az ifjúsági szervezetek magvának meg­teremtésére irányuló alakulógyűlések meg­szervezését.

Next