Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1953-07-05 / 27. szám
27 (243) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 1953 július 5 Ára 50 fillér A SZOVJETUNIÓ A NÉPEK BÉKÉJÉNEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK BÁSTYÁJA A Szovjetunió népei a kommunizmus építésének közös érdekeiben összeforrva, rendületlen biztonsággal és lelkesedéssel valósítják meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán kitűzött hatalmas gazdasági és kulturális építőprogrammat. A Szovjetunió fejlesztésének ötödik ötéves terve a népgazdaság minden ágában hatalmas föllendülést irányoz elő: az ipari termelés 1955-ben az 1940. évinek háromszorosára emelkedik, növekszik az összes mezőgazdasági termékek termelése, szakadatlanul emelkedik a dolgozók kulturális színvonala és anyagi jóléte. Az alkotó nép akaratából ez a terv valósággá válik. A szovjet dolgozókat áthatja a lángoló vágy, hogy a béke jegyében, a kommunizmus diadala jegyében még több vasat, acélt, gépet, szenet, gabonát, gyapotot adjanak az országnak. A szovjet társadalom hatalmas vezető és irányító ereje: a Szovjetunió Kommunista Pártja, amelyet Lenin és a lenini ügy folytatója, Sztálin alapított és nevelt naggyá. A kommunista párt szilárdan és biztosan, minden akadályt leküzdve vezeti a szovjet népet a kommunizmus felé Ezen az úton mindenkor a legyőzhetetlen marxista-leninista tanításhoz igazodik; sorainak egysége és egybeforrottsága, a néphez fűződő szétszakíthatatlan kapcsolat fokozza erejét. Az SZKP acélos egysége és törhetetlen egybeforrottsága, erejének és nagyságának legfőbb feltétele. A kommunista párt egész tevékenysége megfelel a dolgozók legéletbevágóbb érdekeinek. A szocialista rendszer életre keltette a nép óriási alkotó erőit. A soknemzetiségű szovjetállam szilárdsága, anyagi erejének szüntelen növekedése, népei kultúrájának emelkedése példátlan a történelemben. Ez az állam a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségén, a Szovjetunió népeinek testvéri barátságán alapszik. A szovjet szocialista gazdasági rendszer nem ismeri a kapitalista rendszerre jellemző termelési anarchiát, válságokat és munkanélküliséget. A Szovjetunió munkásai, parasztjai és értelmiségiei a baráti együttműködés elvei szerint élnek és dolgoznak, s vállvetve küzdenek a kommunista társadalom fölépítésének közös ügyéért A kommunista párt politikája kiáltotta az évtizedes harcok próbáját. E politika célja a szocialista ipar általános fejlesztése, a kolhozok föllendítése és fölvirágoztatása, a társadalmi és az állami rend erősítése, a szovjet állam hatalmának és védelmi erejének gyarapítása, a szovjet dolgozók növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése, a béke megóvása és megszilárdítása. A Szovjetunió külpolitikája minden becsületes ember, minden békeszerető nép számára érthető és rokonszenves. Ez a népek közötti béke védelmének, megóvásának és megszilárdításának politikája, s az új háború előkészítése és kirobbantása ellen irányul, olyan politika, amelynek célja a nemzetközi együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése minden országgal. A szovjet kormány e megingathatatlan békepolitikáját az a meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi vonatkozásokban nincs olyan vitás vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne megoldani békés úton, az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. A Szovjetunió minden népe, akárcsak a földkerekség lakosságának óriási többsége gyűlöli a háborút, s tettekkel harcol a békéért. Szent óhajuk, hogy megakadályozzák milliók vérének kiontását, hogy biztosítsák a boldog élet békés építését. A szovjet nép sose támadott meg senkit, sose fenyegetett senkit. A szovjet emberek csak azokra fogtak fegyvert, akik szülőföldjük ellen, becsületük, szabadságuk és függetlenségük ellen, a szocializmus nagy vívmányai ellen támadtak, így volt ez mindig, így volt 1941-ben is, amikor a hitleri hódítók hitszegően, rabló módjára megtámadták a Szovjetuniót, amikor a szovjetállam életéről és haláláról, a Szovjetunió népeinek életéről és haláláról volt szó, arról, hogy szabadok maradjanak-e a Szovjetunió népei vagy pedig rabszolgaságba süllyedjenek. Sztálin tizenkét évvel ezelőtt, 1941 július 3-i rádióbeszédében hangsúlyozta: a szovjet nép Honvédő Háborújának, amelyet a fasiszta elnyomók ellen vívott, nemcsak az volt a célja, hogy megszüntesse a Szovjetunió fölött tornyosuló veszélyt, hanem az is, hogy segítse Európa minden népét, amely a német fasizmus igája alatt nyögött. A szovjet népnek a kommunista párt irányításával vívott igazságos fölszabadító háborúja egyesült a többi nép függetlenségért, demokratikus szabadságjogokért vívott harcával. Ez a szabadságukért és függetlenségükért, a fasiszta agresszió ellen harcoló népek egységfrontja volt. A Szovjetunió becsületesen teljesítette nagy fölszabadító küldetését, döntő módon hozzájárult a hitleri Németország szétzúzásához, s megmentette Európa népeit a fasiszta leigázástól, a világ civilizációját a pusztulástól. A minden faj és nemzet egyenjogúságát hirdető szovjet ideológia, a népek barátságának ideológiája legyőzte a nacionalizmus és a fajgyűlölet állati ideológiáját. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott világtörténelmi győzelme bebizonyította a szovjet társadalmi és államrend mérhetetlen fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. Ma a világ minden részében az emberek százmilliói kiolthatatlan szeretettel és reménységgel tekintenek az épülő kommunizmus országára. Tudják: a Szovjetunió hűséges barátjuk és megbízható védelmezőjük, a Szovjetunió a népek békéjének és biztonságának bástyája. Híven a proletárnemzetköziség elveihez, a Szovjetunió népei erősítik a szolidaritás szálait a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország dolgozóival, a baráti kapcsolatokat a kapitalista és a gyarmati országok dolgozóival. Minden ország haladó gondolkodású embereinek legforróbb vágya, hogy ellátogathassanak a Szovjetunióba, megismerkedhessenek a szovjet emberekkel, láthassák azt az országot, ahol nincs kizsákmányolás, nincs munkanélküliség, se jogfosztottság, se nyomor. A szovjet dolgozók szívesen fogadnak mindenkit, aki őszinte és becsületes szándékkal lépi át házuk küszöbét, aki igazán szereti a szabadságot és a békét. Elég, ha megemlítjük: a háború befejezése óta 290 külföldi munkásküldöttség járt a Szovjetunióban, köztük 140 a kapitalista és gyarmati országokból. Munkások és parasztok, közéleti személyiségek, tudósok, írók, színészek, művészek, egyházi személyiségek, üzleti körök képviselői látogattak el a szovjet emberekhez. Valamennyien meggyőződhettek róla, hogy a szovjet nép békés építőmunkával foglalkozik, minden szovjet embert béketörekvés hat át, s a kommunista párt és a szovjet kormány békepolitikáját a Szovjetunió minden dolgozója magáénak vallja és nagy lelkesedéssel támogatja. Mélységesen fölháborított minden szovjet dolgozót a nyugati hatalmak fasiszta bérencei által legutóbb rendezett berlini provokáció. A szovjet dolgozók a Szovjetunió városaiban és falvaiban népes gyűléseken biztosították együttérzésükről a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóit, s keményen megbélyegezték a berlini provokáció szervezőit. A szovjet dolgozók jól tudják, hogy a kapitalista országok reakciós erői önző, népellenes érdekeik kielégítése végett minden eszközzel a nemzetközi helyzet kiélezésére, a népek közti ellenségeskedés és bizalmatlanság szítására, a béke erőinek gyöngítésére törekszenek. A Szovjetunió éberen figyeli a béke ellenségeinek minden kirohanását, fáradhatatlanul leleplezi a reakciós erők minden mesterkedését. A Kommunista Párt, a szovjet kormány, a Szovjetunió dolgozói lankadatlanul fokozzák éberségüket a béke ellenségeinek fondorlataival szemben. S ez szilárdan biztosítja, hogy a béke ellenségei ne garázdálkodhassanak büntetlenül, mert bármily köntöst, bármily álarcot öltsenek is, múlhatatlanul lelepleződnek, s pellengérre kerülnek. A kommunista párt, a szovjet kormány és a szovjet nép megbonthatatlan egysége — ez a Szovjetunió hatalmának alapja, legyőzhetetlenségének forrása. Mind szorosabban tömörülnek a Szovjetunió körül a szocializmus táborához tartozó országok népei, a világ összes haladó és békeszerető erői. A kommunista és munkáspártok, a kommunista és demokratikus lapok széles körben népszerűsítik a Szovjetuniónak a kommunista társadalom építésében elért nagy eredményeit, a szovjet állam következetes békepolitikáját. Az igazság a Szovjetunióról, a Szovjetunió békeszerető politikájáról, a szovjet emberek lelkes építőmunkájáról, a Szovjetunió erejéről eljut a föld minden sarkába. Ez a nagy igazság megtízszerezi azok erejét, akik bátran harcolnak a békéért, a népek barátságáért, a demokráciáért a szocializmusért. J. V. Sztálin műveinek kiadása a Kínai Népköztársaságban A Zsenmincsupansö könyvkiadóvállalat kiadásában az idén októberben megjelenik J V. Sztálin műveinek 1. kötete kínaiul, Sztálin műveit Kína Kommunista Pártja központi bizottságának határozata alapján, a központi bizottság mellett szervezett, Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveinek fordításával foglalkozó iroda fordítja kínaira. Sztálin művei 1. kötetének kínai nyelvű kiadása 300 000 példányban jelenik meg. Az SZK(b)P története rövid tanfolyamának új kiadása Albániában Nemrég 40 000 példányban újra kiadták albánul „Az SZK(b)P története. Rövid tanfolyam“ című munkát. Albánia felszabadulása óta ez már a harmadik kiadás. Az Albán Népköztársaságban az SZK(b)P történetének rövid tanfolyamát a pártoktatás különböző fokozatainak, továbbá a főiskolák marxista-leninista tanfolyamainak és a káderképző tanfolyamoknak a hallgatói tanulmányozzák. A NÉPEK LELKESEN HELYESLIK • A BÉKE VILÁGTANÁCS HATÁROZATAIT A béke híveinek gyűlései Olaszországban A nemzetközi problémák békés megoldását és akoreai fegyverszünet mielőbbi megkötését követelő békeharcosok Olaszország sok városában tüntetéseket és népgyűléseket rendeztek. Andrea Gaggero volt lelkész, a béke hívei mozgalmának aktív részvevője, felszólalt a piacenzai, a modenai, a pármai és reggio-emiliai (Emilia-tartomány) népgyűléseken. E tartomány számos városában is voltak gyűlések. A részvevők követelték, hogy olyan kormány alakuljon, amely biztosíthatja a béke és a nemzeti függetlenség politikáját. A Livorno tartománybeli Piombino város lakónegyedeiben és házaiban a béke hívei több mint száz gyűlést tartottak. Lombardia, Venezia, Campania és más megyék városainak lakói szintén rendeztek gyűléseket. Mindenütt megvitatták a Béke-Világtanácsnak a tárgyalások megkezdéséért folytatandó világméretű kampány megindítására vonatkozó felhívását. Emilio Sereni és Riccardo Lombardi, a Béke-Világtanács ülésszakának részvevői, Rómában sajtókonferenciát tartottak, s megmagyarázták a tanács határozatait. Emilio Sereni hangsúlyozta beszédében, hogy a béke híveinek tevékenysége ezentúl nem szorítkozik a politikai, az egyházi, a szakszervezeti és a kulturális vezetőszemélyiségek programmnyilatkozataira, sem az országos vagy helyi vezetőszervek vitáira. A béke híveinek tevékenysége a tömegek közt végzett széleskörű munkában, s a lehető legtöbb állampolgárral való egyéni foglalkozásban fog kifejeződni. A népi küldöttségek ezrei keressék föl a helyi és az országos hatóságok képviselőit, a parlamenti képviselőket, a legkülönfélébb szervezeteket és állami szerveket, hogy az általános kampány keretében kifejezhessék előttük sajátos követeléseiket. A Béke-Világtanács budapesti ülésszakának határozatai nagyon foglalkoztatják Sanghaj közvéleményét. A sajtó és a rádió külön cikkekben és leadásokban kommentálja ezeket a határozatokat, s hangsúlyozza a város dolgozóinak egyhangú helyeslését. A Venkueipao című lap „Mindenki köteles harcolni a béke ügyéért“ című cikkében írja: a Béke-Világtanács legutóbbi ülésszaka jól tükrözi, hogy a világ népeinek a békeharcban egyesített ereje folyton növekszik. A világ népei mind világosabban látják, írja továbbá az újság, hogy a békéért vívott fáradhatatlan harcukkal elháríthatják az új világháborút, elérhetik minden vitás kérdés a tárgyalások útján való megoldását. Most a földkerekség minden népét áthatja a béke megóvására és biztosítására irányuló egységes törekvés. E törekvéseken és a békeszerető népek napról napra erősbödő összefogásán hajótörést fog szenvedni az imperialisták háborús politikája. A Béke-Világtanács budapesti ülésszakának határozatai kifejezik, hogy megvan minden lehetősége az összes nemzetközi ellentétek békés tárgyalások útján való megoldásának. Megvan minden lehetőség a háborús veszély megszüntetésére. Ezek a határozatok reménységet öntenek a népek szívébe. Föllelkesítik a világ népeit az elszánt és lankadatlan békeharcra. Van erőnk, hogy megvédjük a békét, írja befejezésül az újság, s kötelességünk, hogy csakugyan megvédjük. Mindenesetre szükséges, hogy a béke megvédésének ügye ne csak kívánság, hanem minden ember szent kötelessége legyen, olyan cél, amelynek eléréséért senki sem kíméli erejét. „A háború veszélyének elhárítására megvan minden lehetőség“ Az Egyesült Államokkal való katonai szerződés ellen Csile Országos Béketanácsa nyilatkozatot tett közzé, hogy tiltakozzék az Egyesült Államokkal kötött katonai egyezmény életbeléptetése és az amerikai fegyverszállítások ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a nép már elítélte az ország függetlenségét áruba bocsátó és gazdasági életét romlásba döntő katonai egyezményt. Az Országos Béketanács fölhívta Csile valamennyi lakosát: „mérlegelje a helyzetet, s gondolja meg, mit jelentenek a fegyverszállítások“. A Béketanács az erők újabb mozgósítására és országos méretű tiltakozó mozgalom megindítására buzdít. A Német Béketanács ülése A Német Béketanács Berlinben megtartotta második kibővített ülését. Az ülésen a Német Demokratikus Köztársaság iparának, tudományos, művészeti és kulturális életének mintegy háromszáz képviselője, továbbá számos nyugatnémetországi vendég jelent meg. A tanács munkájában részt vett Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, Anna Seghers, „A népek közti béke megszilárdításáért” elnevezésű Sztálin-díjjal kitüntetett írónő, Erwin Eckert, a Nyugatnémet Békebizottság elnöke, Edith Hoereth-Menge, ismert közéleti személyiség és a német társadalom több más képviselője. Az ülés megtárgyalta a Béke-Világtanács budapesti ülésének eredményeit és a németországi békemozgalomnak az ülés határozataival kapcsolatos legsürgősebb feladatait. Az ülésen beszámolót mondott Walter Friedrich professzor, a Német Béketanács elnöke és Heinz Willmann, a tanács főtitkára. Walter Friedrich hangsúlyozta, hogy a Béke- Világtanács ülésszakának határozatai rendkívüli jelentőségűek a Németországban folyó békeharc további fejlesztése szempontjából, s rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányának új intézkedései megnyitják az utat a német kérdés rendezése felé. Heinz Willmann javasolta, hogy a lakosság széleskörű részvételével rendezett „békefórumokat” tegyék a békeharc kérdései és a német nép más létfontosságú problémái nyílt megvitatásának fő formájává. Az előadók hangsúlyozták, hogy támogatni kell minden kezdeményezést, amely a nézeteltérések békés megoldására irányul, s meg kell hiúsítani a béke ellenségeinek a népek kölcsönös megértése ellen irányuló mesterkedéseit. Az amerikai nép sürgeti a koreai fegyverszünet megkötését Az Egyesült Államok 13 államából békeharcos küldöttség indult Washingtonba, hogy beszéljen a kongresszus tagjaival, s követelje a koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését. A küldöttség levélben szólította föl Eisenhower elnököt: kövessen el mindent, hogy meggyorsítsa a koreai fegyverszünet megkötését és az öthatalmi találkozó megszervezését. Washingtonban a békéért, a „hidegháború“ és a koreai háború megszüntetéséért küzdő szervezetek képviselői tanácskozást rendeztek. A tanácskozáson részt vettek az autó-, az acél-, a textil-, a szőrme-, a papíripar, a villamossági ipar és más iparágak szakszervezeteinek tagjai, a Koreában hozzátartozóikat vagy szeretteiket vesztett emberek képviselői, valamint az „Amerikaiak békehadjárata“ szervezet képviselői. Bernard, volt képviselőházi tag a tanácskozáson felszólította a küldötteket, hogy követeljék a koreai fegyverszünet megkötését, valamint öthatalmi békeegyezmény aláírását. A tanácskozás részvevői levelet intéztek Eisenhower elnökhöz, s követelték, hogy az elnök valósítsa meg „az amerikai nép legforróbb vágyát“, s járuljon hozzá a béke megteremtéséhez. al • — AaCtiVUM Mozgalom a katonai támaszpontok építése ellen Japánban Tokióban országos értekezlet volt a katonai támaszpontok építése ellen indított harc kérdéseinek megtárgyalására. Az értekezlet munkájában körülbelül 500 küldött vett részt a szakszervezetek és más demokratikus szervezetek, valamint a katonai támaszpontok körzetében élő lakosság képviseletében. A koreai nép hős harcának harmadik évfordulója alkalmából Japánszerte számos gyűlést tartottak. E gyűlések részvevői kifejezték készségüket, hogy törhetetlenül harcolnak a koreai fegyverszünet haladéktalan megkötéséért, s a világbéke megóvásáért. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET FRANCIAORSZÁGBAN „A TÁRGYALÁSOKÉRT ÉS A BÉKÉÉRT" Párizsban június 27-én és 28-án folyt le „A Tárgyalásokért és a Békéért” országos értekezlet. Ez az értekezlet világosan bizonyította a francia nép nagy többségének békevágyát. A különböző társadalmi rétegek, politikai pártok és tömegszervezetek képviselői két napig tárgyalták, hogyan lehet helyreállítani a békét ott, ahol háború dúl, s hogyan lehet megmenteni a békét ott, ahol háború fenyeget. Az értekezlet munkájában részt vettek az összes francia megyék és igen sok szervezet képviselői. Elküldte képviselőjét A Béke és a Mezőgazdaság Védelmére Alakult Országos Parasztbizottság, a Vietnami Tárgyalásokért Küzdő Bizottság, a Német Kérdés Rendezéséért Küzdő Francia Bizottság, az írók Országos Bizottsága, a Békeharcos Jogászok Egyesülete stb. Pierre Cot, a francia békemozgalom elnökségének tagja nyitotta meg az értekezletet. Beszámolt a Béke-Világtanács legutóbbi ülésének munkájáról, a nemzetközi problémák békés megoldásáért folyó világmozgalom növekedéséről. Felszólította az értekezlet részvevőit, hogy feszítsék meg minden erejüket a francia békemozgalom kiterjesztéséért. A vitában 45-en szólaltak föl, köztük Laurent Casanova, a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagja, Jules Duchat, az Általános Munkaszövetség titkára, Taupin mérnök, a Keresztény Dolgozók Francia Szövetségének tagja, Laffont tisztviselő, a Force Ouvriére tagja, Roland Etienne, az MRP vosges megyei szervezetének elnökhelyettese, Hadey, Saint-Ouen (Seine megye) községi tanácsosa, a Demokratikus és Szocialista Ellenállási Szövetség tagja, Brosselin, a szocialista párt aktivistája, a katolikus Jean de Menthon és Hérabel lelkész. A vita után a pártok, a szervezetek és a különféle irányzatok képviselőiből alakult három bizottság beterjesztette a napirend három kérdésével kapcsolatos határozati javaslatokat: a hadműveletek megszüntetéséről és az indokínai béketárgyalásokról, a német kérdés békés megoldásáról, Franciaországnak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez való politikai, gazdasági és kulturális hozzájárulásáról. Az értekezlet tagjai egyhangúlag jóváhagyták a határozati javaslatokat. Az indokínai kérdésre vonatkozó határozat kimondja: „hazánk becsülete, érdeke és jövője megköveteli az egész nemzet erőfeszítéseit, hogy kivívjuk a hadműveletek megszüntetését és a tárgyalások megkezdését azoknak a népeknek a képviselőivel, akik ellen háború folyik“. A német problémáról szóló határozat megállapítja, hogy az érdekelt népek, köztük a francia nép erőfeszítései következtében mindezideig nem ratifikálták a bonni és a párizsi szerződéseket. Most „a népek — olvassuk a határozatban — véglegesen meghiúsíthatják ezeket a szerződéseket, s kikényszeríthetik a tárgyalásokat a német kérdésnek rendezése, az általános biztonság és a béke javára való rendezése végett”. Az értekezlet követelte Németország demokratikus alapon történő újraegyesítését, mert ez egyszers mindenkorra meggátolná a német militarizmus, a német fasizmus és revánsszellem újjáéledését. A francia néphez intézett felhívás szerint a franciáktól függ, hogy a hadviselő felek tárgyalásai véget vessenek az indokínai háborúnak, s hogy Franciaország vállalja a kezdeményezést a német probléma békés megoldására. „Franciaország — hangsúlyozza a fölhívás — hatékonyan hozzájárulhat a nagyhatalmak értekezletének összehívásához ... Franciaországnak megkülönböztetés nélkül helyre kell állítania az általános föllendülést szolgáló kereskedelmi kapcsolatokat minden országgal“, s elő kell mozdítania a népek kulturális közeledését. Az értekezlet felszólította a franciákat, hogy támogassanak minden akciót, amely a béke javát szolgálja, bárhonnan indul is ki az. A francia nép nagy tömegei lelkesen támogatják az értekezlet határozatait. A helyi békebizottságok a demokratikus szervezetekkel együtt szerveznek gyűléseket az üzemekben, a hivatalokban, a városnegyedekben és a falvakban. E gyűléseken a küldöttek beszámolnak az értekezlet munkájáról és határozatairól. Párizsban és más francia városokban a lakosok közt „békefüzeteket“ terjesztenek. Ezekben a füzetekben a béke megszilárdítására vágyó franciák aláírásukkal pecsételik meg békeakaratukat, s megírják kívánságaikat. A békeharcosok táviratokkal fordulnak a köztársaság elnökéhez és a parlamenti képviselőkhöz, s követelik tőlük, hogy szálljanak síkra a béke ügyéért. A békeharcosok küldöttségei bemennek a parlamentbe is, s ott is kifejezik a francia nép békeakaratát. „A Tárgyalásokért és a Békéért" küzdő franciaországi értekezlet széleskörű kampányt indított meg a Béke Világtanács budapesti ülésén hozott határozatok népszerűsítésére. Újabb nagy vízierőmű megindítása a Szovjetunióban Mint a szovjet sajtó jelenti, nemrég ünnepélyesen átadták rendeltetésének az Irtis folyón épült uszty-kamenogorszki vízierőművet és hajózózsilipet. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű azok közé a nagy vízierőművek közé tartozik, amelyeknek fölépítését és megindítását a Szovjetunió ötödik ötéves népgazdaságfejlesztő terve irányozta elő az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott irányelvek alapján. A vízierőmű jelentős szerepet tölt majd be Kelet-Kazahsztán további ipari fejlődésében és természeti kincseinek kiaknázásában. A vízierőmű megindítása alkalmával az Irtis partján az építők tömeggyűlést tartottak. A gyűlés felszólalói hangsúlyozták, hogy az uszty-kamenogorszki vízierőmű a béke építménye, a Szovjetunió népes barátságának építménye. Oroszok, ukránok, beloruszok, üzbégek, a szovjetország valamennyi népének fiai és lányai segítették a kazahsztáni dolgozókat, hogy megfékezzék az Irtis vizét, s e hatalmas folyó energiáját a kommunizmus építésének szolgálatába állítsák. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű építkezése a nemzetiségi káderek nevelésének nagyszerű iskolája volt. Walter Ulbricht 60 éves Június 30-án töltötte be 60. évét Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának főtitkára és a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága ebből az alkalomból üdvözölte Ulbricht elvtársat. Az üdvözlőlevél méltatja azokat az érdemeket, amelyeket Ulbricht elvtárs a párt és a nép szolgálatában szerzett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága táviratban üdvözölte a 60 éves Ulbricht elvtársat. A távirat így hangzik: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága testvéri üdvözletét küldi önnek, Németország Szocialista Egységpártja és Németország munkásosztálya egyik legkiválóbb szervezőjének és vezetőjének, 60. születésnapja alkalmából. További sikereket kívánunk a nép életszínvonalának emeléséért, a békéért és Németország egységéért vívott küzdelmében“. Üdvözlő táviratban köszöntötték Ulbricht elvtársat sok más ország kommunista és munkáspártjai is. Walter Ulbricht nemrég megkapta a Karl Marx érdemrendet, 60. születésnapján pedig a „munka hőse“ címet. Ezzel tüntette ki őt Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, azoknak a kimagasló érdemeknek elismeréséül, amelyeket a köztársaság békegazdaságának építése, a béke megszilárdítása és biztosítása, valamint az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért folyó küzdelemben szerzett. Sztrájkmozgalom a tőke országaiban * Japánban az „Akabane” kohászati üzem, amely az amerikai megszálló csapatok fegyverzetének javítási munkálatait végzi, június 16-tól 25-ig nagyszabású sztrájk színhelye volt. A sztrájk komoly sikerrel járt, 6000 munkás követelt béremelést és segélyfolyósítást, szállt síkra a szakszervezetek működési jogainak az üzemekben való biztosításáért, s tiltakozott a Joszida-kormánynak sztrájkbetiltó törvényjavaslata ellen. A sztrájkolók szervezettsége, fegyelmezettsége és állhatatossága rákényszerítette a gyártulajdonosokat, hogy teljesítsék a munkások követeléseit. * Brazíliában a kereskedelmi flotta tengerészeinek sztrájkja országos méretűvé szélesült. A június 16-tól 26-ig lefolyt sztrájkban 17 szakszervezet 110 000 tagja vett részt. A kereskedelmi flotta tengerészeinek és dolgozóinak sztrájkjához különféle iparágak dolgozói is csatlakoztak. Együttérzésük jeléül sztrájkba léptek Szantosz kikötőjének munkásai és a porto-alegrei autóbuszjárat dolgozói. A manaoszi mozdonyvezetők, Rio Grande do Szul állam szállítómunkásai, a kőbányák munkásainak szakszervezete, Para Állam Dolgozóinak Szövetsége, a Brazíliai Dolgozók Szövetsége stb. szintén szolidaritást vállalt a sztrájkólókkal. A sztrájkolók a munkabér emelését, kárpótlékot, a hajókon és a kikötőkben kapott élelmezés megjavítását követelték. A sztrájkolók továbbá követelték, hogy a Vargas-kormány védje meg az ország kereskedelmi flottáját az amerikai hajók pusztító konkurrenciájával szemben. Az amerikai hajóknak ugyanis a törvények ellenére megengedik a parti hajózást. A részvénytársaságok beleegyeztek, hogy a munkanap csökkentésének kivételével teljesítik a matrózok és kikötőmunkások összes követeléseit. * Több mint egy hónap óta sztrájkban állnak Guadeloupe, Guyana, Martinique és Reunion állami alkalmazottak A többi közt azt követelik, hogy a francia hatóságok szüntessék be faji megkülönböztető politikájukat.