Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

Al\ • — AaCllVUM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 27 (243) 1953 július 5 Ára 50 fillér A SZOVJETUNIÓ A NEPEK BEKEJENEK ÉS BIZTONSÁGÁNAK BÁSTYÁJA A Szovjetunió népei a kommunizmus építésének közös érdekeiben összeforrva, rendületlen biztonsággal és lelkesedéssel valósítják meg a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XIX. kongresszusán ki­tűzött hatalmas gazdasági és kulturális építőprogrammot. A Szovjetunió fejlesz­tésének ötödik ötéves terve a népgazda­ság minden ágában hatalmas föllendülést irányoz elő: az ipari termelés 1955-ben az 1940. évinek háromszorosára emelke­dik, növekszik az összes mezőgazdasági termékek termelése, szakadatlanul emel­kedik a dolgozók kulturális színvonala és anyagi jóléte. Az alkotó nép akaratá­ból ez a terv valósággá válik. A szovjet dolgozókat áthatja a lángoló vágy, hogy a béke jegyében, a kommunizmus diadala jegyében még több vasat, acélt, gépet, szenet, gabonát, gyapotot adjanak az or­szágnak. A szovjet társadalom hatalmas vezető és irányító ereje: a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, amelyet Lenin és a lenini ügy folytatója, Sztálin alapított és nevelt naggyá. A kommunista párt szilárdan és biztosan, minden akadályt leküzdve ve­zeti a szovjet népet a kommunizmus felé Ezen az úton mindenkor a legyőzhetetlen marxista-leninista tanításhoz igazodik; sorainak egysége és egybeforrottsága, a néphez fűződő szétszakíthatatlan kapcso­lat fokozza erejét. Az SZKP acélos egy­sége és törhetetlen egybeforrottsága: ere­jének és nagyságának legfőbb feltétele. A kommunista párt egész tevékenysége megfelel a dolgozók legéletbevágóbb ér­dekeinek. A szocialista rendszer életre keltette a nép óriási alkotó erőit. A soknemzetiségű szovjetállam szilárdsága, anyagi erejének szüntelen növekedése, népei kultúrájának emelkedése példátlan a történelemben. Ez az állam a munkásosztály és a kolhoz­parasztság szövetségén, a Szovjetunió nepeinek testvéri barátságán alapszik. A szovjet szocialista gazdasági rendszer nem ismeri a kapitalista rendszerre jellemző termelési anarchiát, válságokat és munka- nélküliséget. A Szovjetunió munkásai, parasztjai és értelmiségiéi a baráti együtt­működés elvei szerint élnek és dolgoznak, s vállvetve küzdenek a kommunista tár­sadalom fölépítésének közös ügyéért A kommunista párt politikája kiál­lotta az évtizedes harcok próbáját. E po­litika célja a szocialista ipar általános fejlesztése, a kolhozok föllendítése és föl- virágoztatása, a társadalmi és az állami rend erősítése, a szovjetállam hatalmának és védelmi erejének gyarapítása, a szov­jet dolgozók növekvő anyagi és kulturá­lis szükségleteinek maximális kielégítése, a béke megóvása és megszilárdítása. A Szovjetunió külpolitikája minden becsületes ember, minden békeszerető nép számára érthető és rokonszenves. Ez a népek közötti béke védelmének, megóvá­sának és megszilárdításának politikája, s az új háború előkészítése és kirobbantása ellen irányul, olyan politika, amelynek célja a nemzetközi együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése min­den országgal. A szovjet kormány e meg­ingathatatlan békepolitikáját az a meg­győződés vezérli, hogy nemzetközi vonat­kozásokban nincs olyan vitás vagy meg­oldatlan kérdés, amelyet ne lehetne meg­oldani békés úton, az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. A Szovjetunió minden népe, akárcsak a földkerekség lakosságának óriási több­sége gyűlöli a háborút, s tettekkel harcol a békéért. Szent óhajuk, hogy megakadá­lyozzák milliók vérének kiontását, hogy biztosítsák a boldog élet békés építését. A szovjet nép sose támadott meg senkit, sose fenyegetett senkit. A szovjet embe­rek csak azokra fogtak fegyvert, akik szülőföldjük ellen, becsületük, szabadsá­guk és függetlenségük ellen, a szocializ­mus nagy vívmányai ellen támadtak. így volt ez mindig. így volt 1941-ben is, ami­kor a hitleri hódítók hitszegően, rabló módjára megtámadták a Szovjetuniót, amikor a szovjetállam életéről és halálá­ról, a Szovjetunió népeinek életéről és haláláról volt szó. arról, hogy szabadok maradjanak-e a Szovjetunió népei vagy pedig rabszolgaságba süllyedjenek. Sztálin tizenkét évvel ezelőtt, 1941 jú­lius 3-i rádióbeszédében hangsúlyozta: a szovjet nép Honvédő Háborújának, ame­lyet a fasiszta elnyomók ellen vívott, nemcsak az volt a célja, hogy megszün­tesse a Szovjetunió fölött tornvosuló ve­szélyt, hanem az is. hogy segítse Európa minden népét, amely a német fasizmus igaja alatt nyögött. A szovjet népnek a kommunista párt irányításával vívott igazságos fölszabadító háborúja egyesült a többi nép függetlenségért, demokratikus szabadságjogokért vívott harcával. Ez a szabadságukért és függetlenségükért, a fasiszta agresszió ellen harcoló népek egységfrontja volt. A Szovjetunió becsü­letesen teljesítette nagy fölszabadító kül­detését, döntő módon hozzájárult a hitleri Németország szétzúzásához, s megmen­tette Európa népeit a fasiszta leigázástól, a világ civilizációját a pusztulástól. A minden faj és nemzet egyenjogúságát hirdető szovjet ideológia, a népek barát­ságának ideológiája legyőzte a nacionaliz­mus és a fajgyűlölet állati ideológiáját. A Szovjetuniónak a második világhá­borúban aratott világtörténelmi győzel­me bebizonyította a szovjet társadalmi és államrend mérhetetlen fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. Ma a világ minden részében az emberek száz­milliói kiolthatatlan szeretettel és re­ménységgel tekintenek az épülő kommu­nizmus országára. Tudják: a Szovjetunió hűséges barátjuk és megbízható védel­mezőjük, a Szovjetunió a népek békéjé­nek és biztonságának bástyája. Híven a proletárnemzetköziség elvei­hez, a Szovjetunió népei erősítik a szo­lidaritás szálait a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország dol­gozóival, a baráti kapcsolatokat a kapi­talista és a gyarmati országok dolgozói­val. Minden ország haladógondolkodású embereinek legforróbb vágya, hogy ellá­togathassanak a Szovjetunióba, meg­ismerkedhessenek a szovjet emberekkel, láthassák azt az országot, ahol nincs ki­zsákmányolás, nincs munkanélküliség, se jogfosztottság, se nyomor. A szovjet dolgozók szívesen fogadnak mindenkit, aki őszinte és becsületes szándékkal lépi át házuk küszöbét, aki igazán sze­reti a szabadságot és a békét. Elég, ha megemlítjük: a háború befejezése óta 290 külföldi munkásküldöttség járt a Szov­jetunióban, köztük 140 a kapitalista és gyarmati országokból. Munkások és pa­rasztok, közéleti személyiségek, tudó­sok, írók, színészek, művészek, egyházi személyiségek, üzleti körök képviselői látogattak el a szovjet emberekhez. Va­lamennyien meggyőződhettek róla, hogy a szovjet nép békés építőmunkával fog­lalkozik, minden szovjet embert béke­törekvés hat át, s a kommunista párt és a szovjet kormány békepolitikáját a Szovjetunió minden dolgozója magáénak vallja és nagy lelkesedéssel támogatja. Mélységesen fölháborított minden szovjet dolgozót a nyugati hatalmak fasiszta bérencei által legutóbb rendezett berlini provokáció. A szovjet dolgozók a Szovjetunió városaiban és falvaiban népes gyűléseken biztosították együtt­érzésükről a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóit, s keményen megbélye­gezték a berlini provokáció szervezőit. A szovjet dolgozók jól tudják, hogy a kapitalista országok reakciós erői önző, népellenes érdekeik kielégítése végett minden eszközzel a nemzetközi helyzet kiélezésére, a népek közti ellenségeske­dés és bizalmatlanság szítására, a béke erőinek gyöngítésére törekszenek. A Szovjetunió éberen figyeli a béke ellen­ségeinek minden kirohanását, fáradha­tatlanul leleplezi a reakciós erők minden mesterkedését. A Kommunista Párt, a szovjet kormány, a Szovjetunió dolgozói lankadatlanul fokozzák éberségüket a béke ellenségeinek fondorlataival szem­ben. S ez szilárdan biztosítja, hogy a béke ellenségei ne garázdálkodhassanak büntetlenül, mert bármily köntöst, bár­mily álarcot öltsenek is, múlhatatlanul le­lepleződnek, s pellengérre kerülnek. A kommunista párt, a szovjet kormány és a szovjet nép megbonthatatlan egy­sége — ez a Szovjetunió hatalmának alapja, legyőzhetetlenségének forrása. Mind szorosabban tömörülnek a Szov­jetunió körül a szocializmus táborához tartozó országok népei, a világ összes haladó és békeszerető erői. A kommunista és munkáspártok, a kommunista és demokratikus lapok szé­les körben népszerűsítik a Szovjetunió­nak a kommunista társadalom építésé­ben elért nagy eredményeit, a szovjet állam következetes békepolitikáját. Az igazság a Szovjetunióról, a Szovjetunió békeszerető politikájáról, a szovjet embe­rek lelkes építőmunkájáról, a Szovjetunió erejéről eljut a föld minden sarkába. Ez a nagy igazság megtízszerezi azok erejét, akik bátran harcolnak a békéért, a né­pek barátságáért, a demokráciáért a szocializmusért. J. V. Sztálin műveinek kiadása a Kínai Népköztársaságban A Zsenmincsupansö könyvkiadóválla­lat kiadásában az idén októberben meg­jelenik J V. Sztálin műveinek 1. kö­tete kínaiul, Sztálin műveit Kína Kommunista Pártja központi bizottságának határozata alapján, a központi bizottság melleti szervezett, Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveinek fordításával foglalkozó iroda fordítja kínaira. Sztálin művei 1. kötetének kínai nyelvű kiadása 300 000 példányban je­lenik meg. Az SZK(b)P története rövid tanfolyamának új kiadása Albániában Nemrég 40 000 példányban újra kiad­ták albánul „Az SZK(b)P története. Rö­vid tanfolyam“ című munkát. Albánia fölszabadulása óta ez már a harmadik kiadás, Az Albán Népköztársaságban az SZK(b)P történetének rövid tanfolyamát a pártoktatás különböző fokozatainak, továbbá a főiskolák marxista-leninista tanfolyamainak és a káderképző tanfolya­moknak a hallgatói tanulmányozzák, A NEPEK LELKESEN HELYESLIK é A BÉKE VILÁGTANÁCS HATÁROZATAIT „A háború veszélyének elhárítására megvan minden lehetőség“ A Béke-Világtanács budapesti ülés­szakának határozatai nagyon foglalkoztat­ják Sanghaj közvéleményét. A sajtó és a rádió külön cikkekben és leadásokban kommentálja ezeket a határozatokat, s hangsúlyozza a város dolgozóinak egy­hangú helyeslését. A Venkue.ipao című lap „Mindenki kö­teles harcolni a béke ügyéért“ című cik­kében írja: a Béke-Világtanács legutóbbi ülésszaka jól tükrözi, hogy a világ népei­nek a békeharcban egyesített ereje foly­ton növekszik. A világ népei mind vilá­gosabban látják, írja továbbá az újság, hogy a békéért vívott fáradhatatlan har­cukkal elháríthatják az új világháborút, elérhetik minden vitás kérdés »tárgyalá­sok útján való megoldását. Most a föld­kerekség minden népét áthatja a béke megóvására és biztosítására irányuló egységes törekvés. E törekvéseken és a A Német Béketanács ülése A Német Béketanács Berlinben meg­tartotta második kibővített ülését. Az ülésen a Német Demokratikus Köztársa­ság iparának, tudományos, művészeti és kulturális életének mintegy háromszáz képviselője, továbbá számos nyugat­németországi vendég jelent meg. A ta­nács munkájában résztvett Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese, Anna Seghers, „A népek közti béke megszilárdításáért” elnevezésű Sztálin-díjjal kitüntetett író­nő, Erwin Eckert, a Nyugatnémet Béke­bizottság elnöke, Edith Hoereth-Menge, ismert közéleti személyiség és a német társadalom több más képviselője. Az ülés megtárgyalta a Béke-Világ- • tanács budapesti ülésének eredményeit és a németországi békemozgalomnak az ülés határozataival kapcsolatos legsür­gősebb feladatait. Az ülésen beszámolót mondott Walter Friedrich professzor, a Az amerikai nép sürgeti a koreai fegyverszünet megkötését Az Egyesült Államok 13 államából békeharcosküldöttség indult Washington­ba, hogy beszéljen a kongresszus tagjai­val, s követelje a koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését. A küldöttség levél­ben szólította föl Eisenhower elnököt: kö­vessen el mindent, hogy meggyorsítsa a koreai fegyverszünet megkötését és az öthatalmi találkozó megszervezését. Washingtonban a békéért, a „hideg­háború“ és a koreai háború megszünte­téséért küzdő szervezetek képviselői ta­nácskozást rendeztek. A tanácskozáson résztvettek az autó-, az acél-, a textil-, a szőrme-, a papíripar, a villamossági ipar Mozgalom a katonai támaszpontok építése ellen Japánban békeszerető népek napról napra erősbödő összefogásán hajótörést fog szenvedni az imperialisták háborús politikája. A Béke-Világtanács budapesti üléssza­kának határozatai kifejezik, hogy megvan minden lehetősége az összes nemzetközi ellentétek békés tárgyalások útján való megoldásának. Megvan minden lehetőség a háborús veszély megszüntetésére. Ezek a határozatok reménységet öntenek a né­pek szívébe. Föllelkesítik a világ népeit az elszánt és lankadatlan békeharcra. Van erőnk, hogy megvéd.iük a békét, írja befejezésül az újság, s kötelességünk, hogy csakugyan megvédjük. Mindenesetre szükséges, hogy a béke megvédésének ügye ne csak kívánság, hanem minden ember szent kötelessége legyen, olyan cél, amelynek eléréséért senki sem kíméli erejét. Német Béketanács elnöke és Heinz Willmann, a tanács főtitkára. Walter Friedrich hangsúlyozta, hogy a Béke- Világtanács ülésszakának határozatai rendkívüli jelentőségűek a Németország­ban folyó békeharc további fejlesztése szempontjából, s rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának új intézkedései megnyitják az utat a német kérdés rendezése felé. Heinz Willmann javasolta, hogy a la­kosság széleskörű részvételével rendezett „békefórumokat” tegyék a békeharc kérdései és a német nép más létfontos­ságú problémái nyílt megvitatásának fő formájává. Az előadók hangsúlyozták, hogy támogatni kell minden kezdemé­nyezési, amely a nézeteltérések békés megoldására irányul, s meg kell hiúsí­tani a béke ellenségeinek a népek köl­csönös megértése ellen irányuló mester­kedéseit. és más iparágak szakszervezeteinek tag­jai, a Koreában hozzátartozóikat vagy szeretteiket vesztett emberek képviselői, valamint az „Amerikaiak békehadjárata“ szervezet képviselői. Bemard, volt képvi­selőházi tag a tanácskozáson fölszólította a küldötteket, hogy követeljék a koreai fegyverszünet megkötését, valamint öt­hatalmi békeegyezmény aláírását. A tanácskozás részvevői levelet intéz­tek Eisenhower elnökhöz, s követelték, hogy az elnök valósítsa meg „az ameri­kai nép legforróbb vágyát“, s járuljon hozzá a béke megteremtéséhez. A béke híveinek gyűlései Olaszországban A nemzetközi problémák békés meg­oldását és a .koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését követelő békeharco­sok Olaszország sok városában tünteté­seket és népgyűléseket rendeztek. Andrea Gaggero volt lelkész, a béke hívei mozgalmának aktív részvevője, fölszólalt a piacenzai, a modenai, a pár­mai és reggio-emiliai (Emilia-tartomány) népgyűléseken. E tartomány számos vá­rosában is voltak gyűlések. A részvevők követelték, hogy olyan kormány alakul­jon, amely biztosíthatja a béke és a nemzeti függetlenség politikáját. A Li- vorno-tartománybeli Piombino város lakónegyedeiben és házaiban a béke hí­vei több mint száz gyűlést tartottak. Lombardia, Venezia, Campania és más megyék városainak lakói szintén ren­deztek gyűléseket. Mindenütt megvitat­ták a Béke-Világtanácsnak a tárgyalá­sok megkezdéséért folytatandó világ­méretű kampány megindítására vonat­kozó fölhívását. Emilio Sereni és Riccardo Lombardi, a Béke-Világtanács ülésszakának rész­vevői, Rómában sajtókonferenciát tar­tottak, s megmagyarázták a tanács ha­tározatait. Emilio Sereni hangsúlyozta beszédében, hogy a béke híveinek tevé­kenysége ezentúl nem szorítkozik a po­litikai, az egyházi, a szakszervezeti és a kulturális vezetőszemélyiségek pro- grammnyilatkozataira, sem az országos vagy helyi vezetőszervek vitáira. A béke híveinek tevékenysége a tömegek közt végzett széleskörű munkában, s a lehető legtöbb állampolgárral való egyéni foglalkozásban fog kifejeződni. A népi küldöttségek ezrei keressék föl a helyi és az országos hatóságok képvi­selőit, a parlamenti képviselőket, a leg­különfélébb szervezeteket és állami szerveket, hogy az általános kampány keretében kifejezhessék előttük sajátos követeléseiket. Az Egyesült Államokkal való katonai szerződés ellen Csile Országos Béketanácsa nyilatkoza­tot tett közzé, hogy tiltakozzék az Egye­sült Államokkal kötött katonai egyez­mény életbeléptetése és az amerikai fegy­verszállítások ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a nép már elítélte az ország függetlenségét áruba bocsátó és gazdasági életét rom­lásba döntő katonai egyezményt. Az Or­szágos Béketanács fölhívta Csile vala­mennyi lakosát: „mérlegelje a helyzetet, s gondolja meg, mit jelentenek a fegyver- szállítások“. A Béketanács az erők újabb mozgósítására és országosméretű tiltakozó mozgalom megindítására buzdít. Tokióban országos értekezlet volt a ka­tonai támaszpontok építése ellen indított harc kérdéseinek megtárgyalására. Az értekezlet munkájában körülbelül 500 küldött vett részt a szakszervezetek és más demokratikus szervezetek, valamint a katonai támaszpontok körzetében élő lakosság képviseletében. A koreai nép hős harcának harmadik évfordulója alkalmából Japánszerte szá­mos gyűlést tartottak. E gyűlések rész­vevői kifejezték készségüket, hogy törhe- tetlenül harcolnak a koreai fegyverszü­net haladéktalan megkötéséért, s a világ­béke megóvásáért. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET FRANCIAORSZÁGBAN „A TÁRGYALÁSOKÉRT ÉS A BÉKÉÉRT" Párizsban június 27-én és 28-án folyt le „A Tárgyalásokért és a Békéért” országos értekezlet. Rz az értekezlet világo­san bizonyította a francia nép nagy többségének békevágyát. A különböző társadalmi rétegek, politikai pártok és tömegszervezetek képviselői két napig tárgyalták, hogyan lehet helyreállítani a békét ott, ahol háború dúl, s hogyan lehet megmenteni a békét ott, ahol há­ború fenyeget. Az értekezlet munkájában résztvettek az összes francia megyék és igen sok szervezet képviselői. Elküldte képviselő­jét A Béke és a Mezőgazdaság Védel­mére Alakult Országos Parasztbizottság, a Vietnami Tárgyalásokért Küzdő Bi­zottság, a Német Kérdés Rendezéséért Küzdő Francia Bizottság, az írók Or­szágos Bizottsága, a Békeharcos Jogá­szok Egyesülete stb. Pierre Cot, a francia békemozgalom elnökségének tagja nyitotta meg az ér­tekezletet. Beszámolt a Béke-Világtanács legutóbbi ülésének munkájáról, a nem­zetközi problémák békés megoldásáért folyó világmozgalom növekedéséről. Föl­szólította az értekezlet részvevőit, hogy feszítsék meg minden erejüket a fran­cia békemozgalom kiterjesztéséért. A vitában 4?-en szólaltak föl, köztük Laurent Casanova, a Francia Kommu­nista Párt politikai irodájának tagja, Jules Duchat, az Általános Munkaszö­vetség titkára, Taupin mérnök, a Ke­resztény Dolgozók Francia Szövetségé­nek tagja, Laffont tisztviselő, a Force Ouvriére tagja, Roland Etienne, az MRP vosgesmegyei szervezetének el­nökhelyettese, Hadey, Saint-Ouen (Seine megye) községi tanácsosa, a Demokra­tikus és Szocialista Ellenállási Szövetség tagja, Brosselin, a szocialista párt akti­vistája, a katolikus Jean de Menthon és Hérubel lelkész. A vita után a pártok, a szervezetek és a különféle irányzatok képviselőiből alakult három bizottság beterjesztette a napirend három kérdésével kapcsolatos határozati javaslatokat: a hadműveletek megszüntetéséről és az indokínai béke­tárgyalásokról, a német kérdés békés megoldásáról, Franciaországnak a nem­zetközi feszültség enyhüléséhez való po­litikai, gazdasági és kulturális hozzá­járulásáról. Az értekezlet tagjai egyhan­gúlag jóváhagyták a határozati javasla­tokat. Az indokínai kérdésre vonatkozó hatá­rozat kimondja: „hazánk becsülete, ér­deke és jövője megköveteli az egész nem­zet erőfeszítéseit, hogy kivívjuk a had­műveletek megszüntetését és a tárgyalá­sok megkezdését azoknak a népeknek a képviselőivel, akik ellen háború folyik“. A német problémáról szóló határozat megállapítja, hogy az érdekelt népek, köztük a francia nép erőfeszítései követ­keztében mindezideig nem ratifikálták a bonni és a párizsi szerződéseket. Most „a népek — olvassuk a határozatban — vég­legesen meghiúsíthatják ezeket a szerző­déseket, s kikényszeríthetik a tárgyalá­sokat a német kérdésnek rendezése, az általános biztonság és a béke javára váló rendezése végett”. Az értekezlet követelte Németország demokratikus alapon tör­ténő újraegyesítését, mert ez egyszersmin- denkorra meggátolná a német militariz- mus, a német fasizmus és revánsszellem újjáéledését. A francia néphez intézett fölhívás sze­rint a franciáktól függ, hogy a hadviselő felek tárgyalásai végetvessenek az indo­kínai háborúnak, s hogy Franciaország vállalja a kezdeményezést a német pro­bléma békés megoldására. „Franciaor­szág — hangsúlyozza a fölhívás — haté­konyan hozzájárulhat a nagyhatalmak értekezletének összehívásához ... Francia- országnak megkülönböztetés nélkül helyre kell állítania az általános föllendülést szolgáló kereskedelmi kapcsolatokat min­den országgal“, s elő kell mozdítania a népek kulturális közeledését. Az értekez­let fölszólította a franciákat, hogy támo­gassanak minden akciót, amely a béke javát szolgálja, bárhonnan indul is ki az. A francia nép nagy tömegei lelke­sen támogatják az értekezlet határoza­tait. A helyi békebizottságok a demo­kratikus szervezetekkel együtt szervez­nek gyűléseket az üzemekben, a hiva­talokban, a városnegyedekben és a fal­vakban. E gyűléseken a küldöttek be­számolnak az értekezlet munkájáról és határozatairól. Párizsban és más francia városokban a lakosok közt „békefüzeteket“ terjesz­tenek. Ezekben a füzetekben a béke megszilárdítására vágyó franciák aláírá­sukkal pecsételik meg békeakaratukat, s megírják kívánságaikat. A békeharcosox táviratokkal fordulnak a köztársaság elnökéhez és a parlamenti képviselők­höz, s követelik tőlük, hogy szálljának síkra a béke ügyéért. A békeharcosok küldöttségei bemennek a parlamentbe is, s ott is kifejezik a francia nép béke­akaratát. „A Tárgyalásokért és a Békéért" küz­dő franciaországi értekezlet széleskörű kampányt indított meg a Béke-Világ­tanács budapesti ülésén hozott határo­zatok népszerűsítésére, Újabb nagy vízierőmú megindítása a Szovjetunióban Mint a szovjet sajtó jelenti, nemrég ünnepélyesen átadták rendeltetésének az Irtis folyón épült uszty-kamenogorszki vízierőművet és hajózózsilipet. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű azok közé a nagy vízierőművek közé tar­tozik, amelyeknek fölépítését és megin­dítását a Szovjetunió ötödik ötéves nép­gazdaságfejlesztő terve irányozta elő az SZKP XIX. kongresszusán elfogadott irányelvek alapján. A vízierőmű jelentős szerepet tölt majd be Kelet-Kazahsztán további ipari fejlődésében és természeti kincseinek kiaknázásában. A vízierőmű megindítása alkalmával az Irtis partján az építők tömeggyűlést tartottak. A gyűlés fölszólalói hangsúlyozták, hogy az uszty-kamenogorszki vízierőmű a béke építménye, a Szovjetunió népei barátságának építménye. Oroszok, ukrá­nok, beloruszok, üzbégek, a szovjetor­szág valamennyi népének fiai és lá­nyai segítették a kazahsztáni dolgozókat, hogy megfékezzék az Irtis vizét, s e ha­talmas folyó energiáját a kommunizmus építésének szolgálatába állítsák. Az uszty-kamenogorszki vízierőmű építkezése a nemzetiségi káderek neve­lésének nagyszerű iskolája volt, Walter Ulbricht 60 éves Június 30-án töltötte be 60. évét Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egység­pártja központi bizottságának főtitkára és a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága ebből az alkalomból üdvözölte Ulbricht elvtársat. Az üdvözlőlevél mél­tatja azokat- az érdemeket, amelyeket Ulbricht elvtárs a párt és a nép szolgá­latában szerzett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága táviratban üdvözölte a 60 éves Ulbricht elvtársat. A távirat így hangzik: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága testvéri üdvözletét küldi önnek, Németország Szocialista Egységpártja és Németország munkás- osztálya egyik legkiválóbb szervezőjé­nek és vezetőjének, 60. születésnapja alkalmából. További sikereket kívánunk a nép életszínvonalának emeléséért, a békéért és Németország egységéért vívott küzdel­mében“. Üdvözlő táviratban köszöntötték Ulbricht elvtársat sok más ország kommunista és munkáspártjai is. Walter Ulbricht nemrég megkapta a Kari Marx érdemrendet, 60. születésnap­ján pedig a „munka hőse“ címet. Ezzel tüntette ki őt Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, azok­nak a kimagasló érdemeknek elismeré­séül, amelyeket a köztársaság béke­gazdaságának építése, a béke meg­szilárdítása és biztosítása, valamint az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért folyó küz­delemben szerzett. Sztrájkmozgalom a tőke országaiban * Japánban az „Akabane” kohászati üzem, amely az amerikai megszálló csa­patok fegyverzetének javítási munká­latait végzi, június 16-tól 25-ig nagysza­bású sztrájk színhelye volt. A sztrájk ko­moly sikerrel járt. 6000 munkás követelt béremelést és segélyfolyósítást, szállt síkra a szakszervezetek működési jogai­nak az üzemekben való biztosításáért, s tiltakozott a Joszida-kormánynak sztrájk­betiltó törvényjavaslata ellen. A sztrájkolok szervezettsége, fegyel­mezettsége és állhatatossága rákényszerí- tette a gyártulajdonosokat, hogy teljesít­sék a munkások követeléseit. * Brazíliában a kereskedelmi flotta tengerészeinek sztrájkja országos méretű­vé szélesült. A június 16-tól 26-ig lefolyt sztrájkban 17 szakszervezet 110 000 tagja vett részt. A kereskedelmi flotta tengerészeinek és dolgozóinak sztrájkjához különféle iparágak dolgozói is csatlakoztak. Együtt­érzésük jeléül sztrájkba léptek Szantosz kikötőjének munkásai és a porto-alegréi autóbuszjárat dolgozói. A manaoszi moz­donyvezetők, Rio Grande do Szül állam szállítómunkásai, a kőbányák munkásai­nak szakszervezete, Para Állam Dolgo­zóinak Szövetsége, a Brazíliai Dolgozók Szövetsége stb. szintén szolidaritást vál­lalt a sztráj kólókkal. A sztrájkolok a munkabér emelését, kor­pótlékot, a hajókon és a kikötőkben ka­pott élelmezés megjavítását követelték. A sztrájkolok továbbá követelték, hogy a Vargas-kormány védje meg az ország kereskedelmi flottáját az amerikai hajók pusztító konkurrenciájával szemben. Az amerikai hajóknak ugyanis a törvények ellenére megengedik a parti hajózást. A részvénytársaságok beleegyeztek, hogy a munkanap csökkentésének kivé­telével teljesítik a matrózok és kikötő­munkások összes követeléseit. * Több mint egy hónap óta sztrájk­ban állnak Guadeloupe, Guyana, Marti­nique és Reunion állami alkalmazottak A többi közt azt követelik, hogy a francia hatóságok szüntessék be faji megkülönböztető politikájukat.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék