Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

2 AZ AKCIÓEGYSÉGÉRT, A BÉKEPOLITIKÁÉRT Belgium Kommunista Pártja központi bizottságának teljes ülése Belgium Kommunista Pártjának köz­ponti bizottsága június 20—21-én Brüsszel­ben teljes ülést tartott. Bert Van Hoorick, a párt titkára „Vívjuk ki a dolgozók ha­tékony egységét, valamennyi demokra­tikus és nemzeti erő összefogását a béke­politikáért folyó harcban!“ címmel mon­dott beszámolót. Van Hoorick kiemelte az akcióegység megteremtésében legutóbb elért sikere­ket, s részletesen elemezte a pártmunka leküzdendő fogyatékosságait: a pártalap­­szervezetek politikai aktivitásának lany­­haságát a kommunisták üzemi és tömeg­szervezeti munkáiénak gyöngeségét, a párt tömegekkel való kapcsolatainak laza­ságát. Van Hoorick a párt feladatairól kijelen­tette: „A fő kérdés továbbra is a harc a békéért, az amerikai imperialista hábo­rús gyújtogatók lakásainak a kormányból való kiűzéséért és olyan kormány létre­hozásáért, amely Belgiumot a béke és a szabadság, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás biztos útjára vezeti“­. A másik beszámolót Jean Terive, a párt titkára tartotta „A kommunista sajtó sze­repéről a békepolitikáért folyó harcban“. A beszámolókhoz kapcsolódott vitában a központi bizottság sok tagja fölszólalt. SZILÁRDÍTSUK MEG A PÁRT KAPCSOLATAIT A MUNKÁSOSZTÁLLYAL Hollandia Kommunista Pártja politikai irodájának határozata Hollandia Kommunista Pártjának poli­tikai irodája a minap határozatot hozott a munkásosztállyal való kapcsolatok meg­szilárdításáról. A községtanácsi választá­sok eredményei — hangzik a határozat — megmutatták, hogy bár a kommunisták és pártonkívüliek listái 46 községben több szavazatot kaptak, mint az előző válasz­tásokon, a lefolyt választások eredménye­képpen a katolikus párt mégis vissza­szerezhette 1952. évi veresége után el­vesztett pozícióinak egy részét. Ez a kö­vetkezménye a munkapárt jobboldali ve­zetői politikájának, amely a szocialista és kommunista dolgozók közt szakadás elő­idézésére és a reakcióval való együtt­működésre irányul. A párt — mondja a határozat — cél­tudatos irányítással nyerje meg a dol­gozó tömegek bizalmát, új erővel töre­kedjék a munkásosztály egységére, mely a nemzeti front alapja. A párt vizsgálja fölül a szociáldemokrata csoportokhoz és a Holland Szakszervezeti Szövetség tag­jaihoz (szociáldemokrata irányzatú tömö­rülés — A szerk.) fűződő viszonyát. Tü­relmesen győzzük meg e tömegeket néze­teink helyességéről, a nép érdekében cse­lekvő pártunk politikájának igazáról. Pártunk erősödésétől függ, hogy Hollan­dia továbbra is a reakció mocsarában vergődik-e, vagy rátér a boldog jövő felé vezető útra. Az ország helyzetének to­vábbi romlását csak úgy akadályozhat­juk meg, ha fokozzuk pártunk befolyá­sát, s a békéért, a nemzeti függetlensé­gért és a demokráciáért vívott általános harccal párhuzamosan megszervezzük a tömegek harcát életbevágó érdekeikért. Tartós békéért, népi demokráciáért! CSEHSZLOVÁKIA DOLGOZÓI JÓLÉTÉNEK TOVÁBBI EMELKEDÉSE FELÉ Az élelmiszerek és az iparcikkek jegyrendszerének megszüntetése, s az egyidejűleg végrehajtott pénzreform Csehszlovákiában annak a sikeres fej­lődésnek eredménye és megnyilvánulása volt, amelyet a népgazdaság a népi ha­talom nyolc esztendeje alatt, de különö­sen 1948 óta elért. A népi demokratikus Csehszlovákiá­ban az egész ipar, építőipar és közleke­dés az állami szektorhoz tartozik. A szántóföldnek több mint 44 százaléka van az állam és a szövetkezetek tulaj­donában. Ennek eredményeképpen a nemzeti jövedelemnek már 90 száza­léka a népgazdaság szocialista szektorár­ból származik. A szocializmus építése során a termelőerők szakadatlanul fej­lődnek, a dolgozók életszínvonala pedig szüntelenül emelkedik. Az ötéves terv négy esztendeje alatt, 1949-től 1952-ig, az egész ipar teljes termelése 82 százalékkal növekedett, s elérte az 1937. évi színvonal kétszeresét. A nehézipar teljes termelése e négy év alatt 108 százalékkal emelke­dett. Az ipari termelés átlagos évi növe­kedése 16 százalék. Ilyen fejlődésről még csak nem is ál­modhattak országunk tőkései, akiknek iparát periodikus gazdasági válságok rázkódtatták. Például a kőszéntermelés az ötéves terv négy esztendeje alatt — 1949-től 1952-ig — ugyanannyit növeke­dett, mint a kapitalizmus idején huszon­négy esztendő alatt, 1913-tól 1937-ig. A barnaszéntermelés négy esztendő alatt (1949-1952) 9 millió tonnával emelke­dett, 1913—1937-ig ellenben körülbelül 5 millió tonnával csökkent. A villamos­energiatermelés 1952-ben 2 és 3/4-szerese volt az 1937. évinek, az acéltermelés pe­dig 61 százalékkal haladta meg az 1937. évi színvonalat. Mezőgazdaságunk a nagy átalakulás korszakát éli: áttérőben van az egyéni gazdálkodási módról a kollektívre. Az egységes mezőgazdasági szövetkezetek a falvak több mint 50 százalékában föl­szántották a mezsgyéket. A mezőgazda­ságban több mint 25 000 traktor és 700 kombájn dolgozik. Az állatállomány meghaladja az 1937—1938. évi színvona­lat; a szarvasmarhaállomány 2 százalék­kal, a sertésállomány pedig 55 százalék­kal. A gabonafélék 1952. évi hektáron­­kénti terméseredménye ugyancsak meg­haladta az 1934—1938. évi átlagos ter­méshozamot. A népi demokratikus Csehszlovákia gazdaságának ily gyors fejlődése a Szov­jetunióval, valamint a béke és a demo­krácia táborához tartozó valamennyi or­szággal való gazdasági együttműködés állandó fokozódásának köszönhető. Az említett országok részesedése a csehszlo­vák külkereskedelemben 1940 óta 20 szá­zalékról 70 százalékra növekedett. A szocializmus építésének lendülete és a népgazdaság fejlődése nemcsak meg­teremtette a kedvelő feltételeket a jegy­rendszer megszüntetésére, hanem a cseh­szlovák gazdasági élet további sikeres fejlődésének és a nép anyagi jóléte sza­kadatlan fejlődésének szükséges feltéte­leként elodázhatatlanul napirendre tűzte az egységes kiskereskedelmi árakon ala­puló szabadforgalmú kereskedelemre való áttérést is. ★ A csehszlovák lakosság élelmiszer- és iparcikkellátása majdnem tizennégy esz­tendeig jegyrendszer alapján történt. A háború befejezése után a jegyrendszer azért maradt érvényben, hogy a munkás­­osztályt megvédelmezze a tőkés, a spe­kuláns és a kulák elemektől. A jegy­rendszer, különösen gazdaságunk helyre­állításának időszakában, teljesítette is ezt a feladatát. De minél jobban kibontako­zott a szocializmus építése, annál szembe­tűnőbbé váltak a jegyrendszer hátrá­nyai. A munka termelékenysége a párt, a kormány és a szakszervezetek leg­nagyobb erőfeszítése ellenére sem növe­kedett a technika mai fejlettségének és a dolgozók szakképzettségének megfele­lően. A jegyrendszer nem segítette elő a munka termelékenységének emelkedé­sét, csökkentette a pénzbeli munkabér jelentőségét, s a drága szabadpiaci árak akadályozták, hogy a munkások nagyobb keresetükért többet vásárolhassanak. Másrészről a jegyrendszer aránylag ma­gas életszínvonalat biztosított a hanyag dolgozóknak, a lógósoknak, s a hozzá­juk hasonlóknak. Tömegestül kaptak jegyet a kétlaki, az iparban is dolgozó parasztok. Ily mó­­don jelentékeny mennyiségű élelmiszer visszakerült a faluba, gyakran a be­adási árnál olcsóbban. Ez egyrészt csök­kentette a városi lakosság élelmiszer­ellátását, másrészt pedig lehetővé tette, hogy a spekuláns elemek a feketepiacon értékesítsék ezeket az árukat. A párt és a kormány fölismerte mind­ezeket a hátrányos jelenségeket, s már jó ideje előkészítette a jegyrendszer meg­szüntetését; a legfontosabb tömegszük­ségleti cikkekből, főként az élelmisze­rekből tervszerűen gyűjtötte a készlete­ket. Egyúttal meg kellett akadályoznunk a munkabérek spontán, ellenőrzés nélküli növekedését. Ezért alkalmazták a bér­alaptervezés és ellenőrzés szovjet módszerét. Általában elmondhatjuk: a jegyrendszer megszüntetésének és a pénzreform végrehajtásának előkészítése során nagyon fontos tényezőnek bizo­nyult, hogy a tervezést 1952 eleje óta gazdasági életünk minden szakaszán, kü­lönösen a kereskedelem területén a szov­jet tapasztalatok alapján tökéletesítet­tük. Előkészítettük a kereskedelem átszer­vezését is. A párt és a kormány a múlt év közepén elhatározta, hogy a város és a falu áruforgalmának kiszélesítése, a mezőgazdasági termékek begyűjtésének és fölvásárlásának fokozása, valamint az iparcikkek falusi kereskedelmének fej­lesztése végett fölmenti a fogyasztási szövetkezeteket az alól a kötelezettség alól, hogy az állami kereskedelmi szer­vezettel együtt gondoskodjék a városi Jaromir Irilinski/ Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottsága politikai titkárságának tagja ★ ★ lakosság ellátásáról. A fogyasztási szö­vetkezetek tevékenységét a falura kor­látozták. ★ A jegyrendszer megszüntetése és az egységes állami kiskereskedelmi árakon alapuló szabadforgalmú kereskedelemre való áttérés bonyolult gazdasági problé­ma. Azért bonyolult, mert következmé­nyei az ország gazdasági életének min­den területén megmutatkoznak. Minthogy fölösleges pénzmennyiség volt forgalomban, s ez a pénzmennyiség főként a volt tőkések, a kulákok és a spekulánsok kezében gyűlt össze, a jegyrendszer megszüntetésével egyidejű­leg pénzreformot hajtottunk végre. Az új, egységes állami kiskereskedelmi árak megállapításakor nagyjából rendeztük az élelmiszerek és az iparcikkek árának egymáshoz való viszonyát, kedvezőbb árakat állapítottunk meg az ipari árukra. Ez megfelel országunk ipari jellegének. Az új kiskereskedelmi árak sokkal alacsonyabbak a korábbi szabadpiaci áraknál. Az élelmiszerek szabadpiaci árát átlagosan 31 százalékkal, a kenyér árát 12 százalékkal, a búzalisztét 22 szá­zalékkal, a sertéshús árát 43 százalékkal, a sertészsírét 60 százalékkal, a va­jét 51 százalékkal, a cukorét 50 száza­lékkal, a tojásét a nyár idejére 45 szá­zalékkal szállítottuk le. Az iparcikkek szabadpiaci ára átlagosan 37 százalék­kal csökkent, a pamutszövet körülbelül 59 százalékkal, a konfekcióáru pedig 50 százalékkal olcsóbbodott. A kötöttáru és a gyermekruha a jegyrendszer idején ér­vényben volt árak színvonalán maradt. Az új árak kedvezőbbek, mint a há­ború előttiek, s a dolgozó lakosság élet­­színvonalának nagy növekedését mutat­ják. A munkás átlagbére a háború előtti színvonalhoz képest több mint 50 száza­lékkal növekedett. A közszükségleti cik­kek ára ezalatt csupán egyharmaddal nőtt, a közszolgáltatások díja pedig 50 százalékkal alacsonyabb a háború előtti­nél. Ezért a reálbér több mint egyne­gyeddel meghaladja a háború előtti szín­vonalat. E tények fölsorolásakor nem is számí­tottuk, hogy a kapitalista Csehszlová­kiában állandóan nagy munkanélküli hadsereg volt, s a népi demokratikus Csehszlovákiában nincs munkanélküli­ség. A munkabérek, a segélyek és a nyug­díjak a pénzreform nyomán régi pénz­értékben mintegy évi 38 milliárd koro­nával emelkedtek. Ennek az összegnek nagy részét az állam vállalta. A bér­emelést az alap-óra- és darabbérek eme­lésével hajtottuk végre, hogy ily módon növekedjék a munkások érdekeltsége a termelés növelésében. A bányákban, a kohászati üzemekben és a melegmű­helyekben a bértételek jobban emelked­tek, mint az ipar más területein. A jegyrendszer megszüntetése a pa­rasztságnak is sokban javára vált. A paraszt most olcsóbban vásárol textil­árut, lábbelit, háztartási cikkeket, gaz­dasági fölszerelést, építőanyagokat, cuk­rot és margarint, mint eddig. Az állami és szövetkezeti begyűjtőszervek most a korábbi árak többszöröséért vásárolják meg a mezőgazdasági termékfölöslege­ket. S az egységes mezőgazdasági szö­vetkezetek, az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok a kötelező beszolgál­tatás teljesítése után a­ parasztpiacon árusíthatják mezőgazdasági termékfölös­legeiket. Ezenkívül­ az állam lehetővé teszi, hogy a termelők az átadott ipari növények, a cukorrépa, a len, a cikória, valamint a gyapjú fejében az állami kiskereskedelmi áraknál olcsóbban sze­rezhessék be az említett nyersanyagok­ból készült árukat, valamint az egyéb árucikkeket is, például az építőanyago­kat. Az egységes mezőgazdasági szövet­kezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak ebből is nagy előnyük származik. A munkások és az alkalmazottak a jegyrendszer megszüntetésén, a munka­bérek, a segélyek és a nyugdíjak emelé­sén régi pénzértékben többmilliárd ko­ronát nyertek. Népünk munkaszerető, termelésünk szüntelenül fejlődik, áru­készleteink elégségesek, s a spekuláns elemek már nem zavarhatják az árufor­galmat. Mindez biztosítja, hogy a jegy­rendszer megszüntetésével új szakasz kezdődjék: a dolgozó nép életszínvona­lának árcsökkentések útján megvalósuló további emelkedése . Még kevés idő telt el a jegyrendszer megszüntetése óta, de máris több ked­vező eredményt figyelhetünk meg. A legkeresettebb áruk bőven vásárolhatók az áruházakban. Az ipari városokban a jegyrendszer megszüntetése utáni hé­ten a cukor fogyasztása 20, a húsé 11, a húskonzervé 170, a vajé 50, a tejé 8 százalékkal emelkedett. A rizs vásár­lása hétszeresen meghaladja az idei áprilisi vásárlást. Sejtésünk igazolódott: a jegyrendszer idején fölös mennyi­ségben szállítottunk falura élelmiszert. A falusi fogyasztási szövetkezetekben most sokkal kevesebb élelmiszer fogy, mint korábban, az eladott iparcikkek aránya viszont növekedett. A parasztpiac fejlődéséről kapott első hírek arról be­szélnek, hogy mivel az állami és a szö­vetkezeti boltokban kiváló minőségű, bő­séges árukészletek várják a fogyasztó­kat, a parasztpiac árai most 10—30 szá­zalékkal olcsóbbak az új állami kiske­reskedelmi áraknál. A pénzreform és a­­jegyrendszer meg­szüntetése kedvezően hat a termény­­begyűjtésre is. Például már június első felében naponta átlag 26 százalékkal több tejet gyűjtöttünk be, mint május­ban Az ipari üzemekben különösen a munkafegyelem megszilárdulása tűnik föl. A pénzreformban és a jegyrendszer megszüntetésében megnyilvánul a párt és a kormány szüntelen gondoskodása a dolgozók állandóan növekvő szükség­leteinek maximális kielégítéséről. Most főkép arra törekszünk, hogy a népi de­mokratikus rend nyújtotta lehetőségek és előnyök kihasználásával sikeresen halad­junk a megkezdett úton. Hogy az állam ezentúl is mindinkább kielégíthesse a dolgozók szükségleteit, elsősorban a köz­szükségleti cikkek termelésének általá­nos fokozását kell biztosítanunk. Külö­nösen az új nyersanyagfajták, a helyi erőforrások kihasználásáról kell gondos­kodnunk, s egyszersmind a közszükség­leti cikkek minőségének javítására, a választék bővítésére is ügyelnünk kell A mezőgazdasági termelésben a ha­ladó tudomány vívmányai alapján biz­tosítanunk kell a mezőgazdasági terme­lés, különösen az ipari növénytermelés és az állattenyésztés tervének teljesítését s egyszersmind teljesítenünk kell a ter­mény­begyűjtési tervfeladatokat. A be­­gyűjtőszervezet dolgozói ne szédülje­nek meg, mert a pénzreform végre­hajtása és a jegyrendszer megszüntetése után sikeresen kezdtük meg a termény begyűjtését. Ellenkezőleg! Iparkodjanak, hogy a begyűjtés még eredményesebb legyen. Harcoljanak a begyűjtési ter­vek teljesítéséért. Nagyrészt a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok szállításaitól függ, hogy a lakosságot minden főbb élelmi­szerfajtával elláthassuk. Ez elsősorban a gabonára, a húsra és a zsiradékokra vonatkozik. Legjobban úgy biztosíthat­juk a szükséges behozatalt ezekből az árukból, ha pontosan és idejében telje­sítjük a gépekre, a gépi berendezésekre és az egyéb iparcikkekre megállapított szállítási szerződéseket. A jegyrendszer megszüntetése és a fejlett szocialista­­ kereskedelemre való áttérés megköveteli a kereskedelmi szer­vek és az üzleti dolgozók munkájának gyökeres megváltoztatását. Reagáljanak érzékenyen a lakosság igényeire, s az iparral összefogva, gondoskodjanak róla, hogy az áruk választéka tovább bővül­jön. Igen fontos feladatunk az elárusí­tók szakképzettségének emelése, a ke­reskedelem kultúrájának fokozása. ★ A jegyrendszer megszüntetése komoly lépés volt Csehszlovákiában a szocialista gazdaság fejlesztésének útján. A kom­munista pártra és a kormányra most az a feladat vár, hogy fejlessze az áru­forgalmat, s fokozza a korona vá­sárlóerejét. Ez megköveteli a terv ütemes teljesítését, s megköveteli, hogy a termelés és a munkatermelékenység emelkedése alapján rendszeresen növel­jük a piaci árukészleteket, s következe­tesen folytassuk az árleszállítás politi­káját. Az ipar, a közlekedés,­a kereskedelem, valamint a hivatalok munkásai és alkal­mazottai, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjai, úgyszintén az egyéni­leg gazdálkodó parasztok világosan lát­ják, hogy anyagi jólétük emelkedése, a korona vásárlóerejének növelése szem­pontjából mennyire fontos az egységes kiskereskedelmi árakon alapuló árufor­galom fejlődése. Hogy a megkezdett úton sikeresen haladhassunk, hogy az egysé­ges árakon alapuló kereskedelem fej­lesztése hamarosan újabb árleszállí­tásra, a lakosság reáljövedelmeinek nö­vekedésére vezethessen, az üzentek, az üzletek, a hivatalok és a falvak dolgo­zói szocialista versenyszerződéseket köt­nek egymással, s kötelezettségeket vál­lalnak a tervek teljesítésére és túltelje­sítésére, az önköltség csökkentésére, a takarékosság követelményeinek érvé­nyesítésére és a munkafegyelem meg­tartására. A szocialista kereskedelem jelentősége éppen az, hogy a szocializmus gazda­sági alaptörvényében megfogalmazott követelmény szerint az egész társada­lom állandóan növekvő anyagi és kul­turális szükségletei maximális kielégí­tésének biztosítását szolgálja. A szocialista kereskedelem szerepe merőben ellentétes a tőkés országokbeli kereskedelemével. A tőkés országokban a kereskedelem a monopolisták eszköze a profitszerzésre. A tőkés országokban a közszükségleti cikkek rendszeres ár­emelésének és a dolgozók következetes életszínvonalcsökkentésének politikája uralkodik. Angliában például mindmáig megvan a jegyrendszer, a fejadagok egyre csökkennek, az árak pedig egyre emelked­nek. A koreai háború megkezdése óta 1953 elejéig Angliában a kenyér ára 36 százalékkal, a liszt ára 75 százalékkal, a sózott marhahús ára 32 százalékkal, a vaj ára 25 százalékkal, a cukor ára 20 százalékkal, a sajt ára 71 százalékkal emelkedett. A drágaság oly nagy, hogy sok munkáscsalád nem tudja megvásá­rolni alap­fejadagját sem. A többi tő­kés országban — az Egyesült Államok­ban, Franciaországban, Japánban, a dél­amerikai országokban — ugyancsak rend­szeresen emelkednek az árak. Ez a fegy­verkezési hajszának, a katonai költség­­vetések növekedésének következménye. A jegyrendszer megszüntetése Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és kor­mánya helyes politikájának, a szocialista építés politikájának gyümölcse, s diadala annak a harcnak, amelyet a béke, a de­mokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette tábora vív. ★ 1953 július 5. • 21. (243) A kommunista és munkáspártok hívei A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK kibővített ÜLÉSE A Magyar Dolgozók Pártjának központi vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tartott, amelyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a poli­tikai és a gazdasági helyzetről. Az elhang­zott beszámolók és a vita alapján a köz­ponti vezetőség megfelelő határozatokat hozott. A központi­ vezetőség új politikai bi­zottságot választott. Tagjai: Rákosi Má­tyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos,­­ Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A központi vezetőség megszüntette a szervező bizottságot és — eddigi formá­jában — a titkárságot is. Ugyancsak meg­szüntette a főtitkári tisztséget. Az új tit­kárság feladata: a felsőbb pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása és döntés a­ hatáskörébe utalt káderkér­désekben. A központi vezetőség a titkár­ság tagjaivá és egyben a központi vezető­ség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos és Vég Béla elvtársakat választotta meg. A központi vezetőség Ács Lajos és Bata István elvtársakat — új beosztásuk­nak megfelelően — a póttagok sorából a központi vezetőség tagjaivá választotta, Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat pe­dig tagjaivá kooptálta. A Kína Kommunista Pártja központi bizottságának közvetlen irányítása alatt lévő szervek pártbizottságai a központi népi kormány által közvetlenül irányí­tott szervek pártbizottságaival közös tanfolyamokat szerveznek az elméleti kérdések előadói részére. Ezt a munkát a központi bizottság propagandaosztálya irányítja a párt központi bizottságának a pártkáderek 1953—1954. évi elméleti képzésére vonatkozó utasításai alapján. A tanfolyamokról kikerülő előadók a Szovjetunió Kommunista Pártjának tör­ténetét tanulmányozó középfokú káder­­képző tanulókörök vezetői lesznek. A tanfolyamok hallgatóit a párt- és az államapparátus különféle központi szerveinek aránylag magas elméleti kép­zettségű dolgozói közül választották ki. A tanfolyamok nappali tagozatára már 536, az esti tagozatra pedig 478 hallga­tót vettek föl. Az oktatás időtartamát két hónapra tervezik. A tanfolyamok elsősorban ön­álló foglalkozásokra épülnek, de lesznek előadások is, s időről időre a tanulmá­nyozott témák megvitatására is sor ke­rül. PROPAGANDISTA KÁDEREK KÉPZÉSE KÍNÁBAN A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT BEFOLYÁSÁNAK NÖVEKEDÉSE SEINE-ET-OISE MEGYÉBEN A legutóbbi hónapokban a Francia Kommunista Párt seine-et-oise megyei szervezete a központi bizottság utasítá­sainak végrehajtása során nagy munkát végzett. Erőfeszítései főleg a pártszer­vezetek, különösen az üzemi pártszerve­zetek politikai és szervezeti megszilár­dítására irányultak. Ennek eredményeképpen Argenteuil­­ben az év eleje óta tizenegy üzemi pártsejt létesült, illetve alakult újjá. A párttagok száma tavaly óta jó 30 szá­zalékkal emelkedett. Poissyban tizen­három üzemi pártsejt alakult, illetve szerveződött újjá; közülük kilenc a Ford-gyárban, ahol a tömeges munkás­elbocsátások miatt voltakép már két éve nem működött a pártszervezet. A poissyi pártcsoport taglétszáma 20 szá­zalékkal növekedett. Komoly sikerek mutatkoztak a fal­vakban is. Például Houdan pártszerve­zete kétszeresre növekedett, s három új pártsejtet szervezett. A pártszerveze­tek a legutóbbi választási kampány ide­jén, a sztálini behívó során 931 embert vettek föl a pártba, s 20 új pártsejtet létesítettek. Közülük 7 üzemi, 8 pedig falusi pártsejt. A pártbizottság politikai és szervező munkájának javulása valamennyi me­gyében igen megnövelte a párt befolyá­sát. Ezt bizonyítják a legutóbbi községi választások eredményei. Seine-Et-Oise megyében a Francia Kommunista Párt jelöltjei 17 500-zal több szavazatot kaptak, mint az 1947. évi választásokon. Most 35 helyett 40 községi tanácsot vezetnek kommunisták. A kommunista községi tanácstagok száma 913-ról 1042-re emel­kedett. Az azóta Ecouenben lezajlott részleges járási választások ugyancsak a párt befolyásának növekedését bizo­nyították. A szocialistákkal való egység meg­valósításának komoly­­sikerei különösen a békeharcban mutatkoznak meg. Sok helységben, például Savigny-sur-Orge­­ban, Brunoyban, Bouray-sur-Juineban a szocialisták és a kommunisták közösen küzdenek a békéért és a tárgyalásokért. Seine-et-Oise megye pártszervezeté­nek kommunistái fokozzák harcukat a még tapasztalható hibák megszünteté­séért. Egyebek közt azon fáradoznak, hogy megjavítsák a sajtó, különösen az Humanité terjesztését, hogy megszün­tessék az ifjúságot érdeklő problémák lebecsülését, s megsokszorozzák a szo­cialista dolgozókkal való akcióegység megvalósítására irányuló erőfeszítése­ket. BULGÁRIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOLAROVKERÜLETI BIZOTTSÁGA ELLENŐRZI A BESZÁMOLÓ ÉS VEZETŐSÉGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEK HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁT Bulgária Kommunista Pártjának köz­ponti bizottsága többször felhívta a párt­­bizottságok és az alapszervezetek figyel­mét a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések és értekezletek határozatai­nak fontosságára, hangsúlyozva, hogy ezek a határozatok irányt mutatnak gyakorlati tevékenységük számára. A központi bizottság erélyesen bírálta azokat a bizottságokat és pártszerveze­teket, amelyek a határozatok előkészí­tésével és végrehajtásával csak formá­lisan foglalkoztak. Az idén a városi kerületi, városi és járási pártbizottságok a beszámoló és vezetőségválasztó kampány befejezése után hozzáfogtak a taggyűlések és pá­t­­értekezletek határozatainak megvalósítá­sához. Szófia kolarovkerületi bizott­sága értekezletre hívta össze a párt­aktívákat a beszámoló és vezetőség­választó taggyűlések és a kerületi párt­értekezlet határozatai teljesítésének el­lenőrzése végett. Az értekezleten L. Pavlova, a kerületi bizottság titkára mondott beszámolót. Rámutatott, hogy a kerületi bizottság teljes ülése a kerületi pártértekezlet határozatai alapján az idén készítette el először hosszabb időre szóló munkatervét. A kerületi bizottság által végrehajtott ellenőrzés bebizonyította, hogy a párt­­szervezetek többsége a beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlések és a kerü­leti pártértekezlet határozatainak meg­felelően végezte munkáját. Például a ,,Galenus“-gyár pártszervezete a tag­gyűlés határozatához híven megszilár­dította a pártcsoportokat, az „Emil Mar­­kov“-gyár pártszervezete pedig a terme­lés minőségének megjavításáért indított mozgalom élére állt stb. De az ellenőr­zés során az is kitűnt, hogy vannak még pártszervezetek, amelyek nemigen törődnek a beszámoló és vezetőség­választó taggyűlések határozatainak végrehajtásával. Néhány pártszervezet vezetőségében el is sikkadtak ezek a ha­tározatok. A pártszervezetek titkárai a kerületi pártbizottság értekezletén elmondották, hogyan szervezték meg a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések határoza­tainak végrehajtásával kapcsolatos mun­kát, s több intézkedést javasoltak a ha­tározat végrehajtás ellenőrzésének további javítására. A TAGJELÖLTEKKEL VALÓ FOGLALKOZÁS A NOWA HUTA ÉPÍTKEZÉSÉN A Nowa Huta kohászati kombinát a népi Lengyelország egyik legnagyobb ipari építkezése, az ország hatéves tervé­nek kulcsobjektuma. A kombinátépítők sokezer főnyi seregének lelkesítő és moz­gósító ereje a pártszervezet. Tavaly a pártszervezet 440 tagjelöltet vett föl, 1953 első negyedében pedig 230-at. A kombinát pártszervezetének figyelme elsősorban a tagjelöltek politikai nevelé­sére irányul. Ebben a munkában fontos szerepe van a pártoktatásnak. A párt­oktatásban valamennyi tagjelölt részt vesz. A pártcsoportok minden tagjelöltnek képessége és rátermettsége szerint párt­­megbizatásokat adnak, egyeseknek pedig a műhely-pártszervezet vezetősége is ad feladatokat. A tagjelöltek nevelésében komoly sze­repe van­ a termelési feladatok teljesíté­séért vívott harcnak. Például az építő és szerelő részlegek alapszervezeteinek tag­jelöltjei résztvesznek az építőanyagok ta­karékos felhasználásáért vívott harcban, az öntőműhelybeliek pedig a párttagok­kal vállvetve az öntvények minőségének megjavításáért küzdenek. A tagjelöltek kiveszik részüket a kom­binát üzemeiben és a munkásszállásokon folyó népnevelőmunkából is. Ezért a népnevelőcsoportokat úgy állítják össze, hogy a tagjelöltek tapasztalt párttag­népnevelőkkel működhessenek együtt. A párttagok ezekben a népnevelőcsoportok­­ban először megmagyarázzák a tagjelöl­teknek a népnevelőmunka módszereit, majd közvetlenül a népnevelőmunka so­rán megismertetik őket a politikai agi­táció gyakorlatával. Például így nevelik a tagjelölteket két kerületi munkásszál­lás népnevelőcsoportjában. A Lengyel Ifjúsági Szövetség sorából fölvett tagjelöltek zöme továbbra is az ifjúság körében dolgozik. Mi tagadás, a tagjelöltek mindennapos nevelésében még komoly fogyatékossá­gaink vannak. Egyes műhely-alapszerve­­zetek alig törődnek a tagjelöltek nevelé­sével, s csak esetenként foglalkoznak a tagjelöltekkel. A kombinát pártbizott­sága, valamint a műhely-alapszervezetek vezetőségei ritkán tárgyalják meg ülései­ken a tagjelöltek politikai nevelésének kérdéseit. Lucjan KOZLOWSKI a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának Nowa Huta kombinátbeli pártszervezője A MAGYAR VASUTAS-PÁRTSZERVEZETEK ÉLENJÁRÓ SZEREPE A magyar vasutak teherforgalma ma kétszer­, személyforgalma háromszor­­akkora, mint a felszabadulás előtt volt. A vasutas-pártszervezetek egyik leg­fontosabb feladata, hogy mozgósítsák a vasutasokat a mozdonypark jobb ki­használására és a vonatok forgalmának zökkenőmentes lebonyolítására. A magyar kommunisták becsületesen betöltik élenjáró szerepüket, példát mu­tatnak a magyar vasutak valamennyi dolgozójának. Miskolcon a pártbizottság kezdeményezésére olyan mozdonyfordulót szerveztek, hogy növelhették a mozdo­nyok napi futásteljesítményét. Ez meg­javította Diósgyőr és Ózd nehézipari üzemeinek ellátását. A magyar vasutasok becsületbeli ügye, hogy segítsék a széncsatát. A vasutas-pártszervezetek mozgósítják a vasutas dolgozókat a szén elszállítására. Várpalotán májusban a kommunisták kezdeményezésére megindult a „Több kocsit a bányáknak !“-mozgalom. Azóta jelentősen javult a várpalotai szén­bányák kocsiellátása. Rákosrendezőn, az ország egyik leg­nagyobb rendezőpályaudvarán, a helyi pártszervezet ösztönzésére a dolgozók jobban megszervezték a gurítódomb munkáját, s most csaknem kétszer annyi kocsit rendeznek, mint ezelőtt. A rákos­rendezői gurítódomb példája nyomán országos méretű versengés indult meg a gurítódombok dolgozói közt. A kommunista vasutasok jó példát mu­tatnak: éjjel-nappal, esőben, hőségben egyformán ellátják felelős szolgálatukat. Az oroszlányi szénbánya környékén nem­régen vihar rongálta meg a pályatestet. Odavezényeltek egy brigádot, élén a csa­pat párttitkárával. A kommunisták elha­tározták, hogy addig nem mennek haza, míg ki nem javították a pályát. Példá­jukat követték a pártonkívüliek is; a szénnel megrakott vonatok hamarosan újra zavartalanul közlekedtek a vonalon. A szovjet vasutas-pártszervezetek ta­pasztalatai alapján ma már a legtöbb fűtőház és állomás pártszervezete a vona­tok menetrendje szerint szervezte meg a pártmunkát. Egy-egy vonatkísérő csoport­ban népnevelők is dolgoznak; ezek nem­csak munkatársaik közt, hanem az uta­sok közt is végeznek felvilágosító mun­kát. Az agitáció e formájának hatékony­sága különösen az országgyűlési választá­sok idején tűnt ki. A Magyar Dolgozók Pártjának központi vezetősége 1952 szeptember 29-én határo­zatot hozott a vasutas-pártszervezetek munkájáról. A határozat konkrét felada­tokat tűzött ki a vasutas-pártszervezetek elé a politikai nevelőmunka, a bírálat és az önbírálat fokozása, a termelés jobb pártellenőrzése, a bürokratizmus elleni harc, a munkafegyelem erősítése terüle­tén. A vasutas-pártszervezetek már értek el bizonyos eredményeket a határozat végrehajtásában. Ennek ellenére sokhe­lyütt még gyakran adminisztratív mód­szerekkel helyettesítik a politikai mun­kát, még nem kielégítő az önbírálat és az alulról jövő bírálat. A magyar kommu­nista vasutasok harcolnak e komoly fo­gyatékosságok mielőbbi megszüntetéséért. FELCSUTI László a Vasút Politikai Főosztály agitációs és propaganda-osztályának vezetője

Next