Tartós békéért, népi demokráciáért! 1954. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

(ji) i Stp L. „(13) IZ friz) ZZC 1 Mi)5?3 Válságjelenségek az Egyesült Államok gazdaságában Napilapjaink és folyóirataink egy ideje mind gyakrabban írnak arról, hogy országunkban lanyhul az „üzleti tevékenység“. 1953 elején sajtónkba csak ritkán csúsztak be olyan hírek, amelyek az ipar és a mezőgazdaság „hanyatlásának“ kezdeti jelenségeit kommentálták. Most ellenben a napilapok és a folyóiratok szinte tarkállanak az ország gazdaságában mutatkozó aggasztó jelenségek terjengős leírását illusztráló adatoktól, táblázatoktól és diagrammoktól. Előttünk fekszik a US News and World Report című hetilap, a nagyiparosok, a bankárok és a nagykereskedők egyik legnépszerűbb folyóirata. A folyóirat egy idő óta rendszeresen, minden számában közöl cikket az „üzleti tevékenység hanyatlásáról“, s gyakran emlegeti, hogy ezzel kapcsolatban mily mélységes aggodalom lett úrrá az üzleti és a kormánykörökön. Például a folyóirat augusztus 21-i száma megállapította: „Az ipar több árut termel, mint amennyit el tud adni. Ezért egyre fokozódik az áruk fölhalmozódása. Ez január óta tart... Az üzleti és a kormánykörök nyugtalankodnak“. A folyóirat szeptember 18-án „Miért esnek a részvények árfolyamai?“ Yrmist cikkében lpzölte, hogy 1953 első "nyolc hónapja alatt a részvények tőzsdei árfolyama körzettbelül 11z százalékkal esett. Ugyanebben a számban a „Miért nyugtalankodnak a vállalkozók.“ című cikk meg is magyarázta ennek okait: „Az acélüzemek május óta csökkentett kapacitással dolgoznak ... az ásványolajkitermelő és az ásványolajfinomító üzemek is csökkentik tevékenységüket... a mezőgazdasági felszerelést gyártó társaságok““termelésük csökkentésére kényszerülnek, mert mindinkább csökken a farmerek jövedelme ... a szénipar még most sem kászálódott ki hosszú ideje tartó válságából, s kevesebb szenet termel, mint 1940-ben, vagy 1929- ben”. Ugyancsak a US News and World Report fölöttébb vigasztalannak ítéli az 1954-ben várható helyzetet. A lap november 20-án ezt írta: „Nem lehetetlen, hogy az acéltermelés 15—20 százalékkal csökken”. A folyóirat szerint W. L. Litle, a Burgrus-Erie Company elnöke nemrég kijelentette: „1954-ben bármelyik nehézipari tröszt örülhet majd, ha termékeiből az ideinél csak 10—15 százalékkal helyez el kevesebbet“. Az ország gazdaságában mutatkozó válságjelenségekről , a felhalmozódott árukészletekről és a fizetőképes kereslet hiánya miatt egyre csökkenő termelésről, a munkanélküliek seregének növekedéséről és az egyszerű amerikaiak jövedelmének csökkenéséről — szóval az 1954-ben várható súlyos helyzetről kénytelen írni a Fortune, a Business Week, a Steel című folyóirat, a Trend of American Business című bulletin, a Journal of Commerce, meg a Wall Street Journal című napilap és a monopolisták sok más lapja is Tulajdonképpen mi is történik gazdaágunkban? Mi nyugtalanítja annyira az életembereket? Milyen bajok fenyegetik z Amerikai Egyesült Államok lakossáát, a küszöbönálló 1954. évben? Ha figyelmesebben szemléljük a benőnket, amerikaiakat körülvevő valóságot, okvetlenül arra a következtetésre írunk, hogy az ország iparában és mezgazdaságában gyorsan érlelődnek azdasági válság feltételei. A monopóumok sajtója nem mer szembenézni az úzsággal, ezért a „termelés hanyatlásaik”, az „üzleti tevékenység csökkenéséik”, „némi árufölösleg képződésének” övezi az ország gazdaságában mutatkozóságjelenségeket, s ismét torkaszakadból dicsőíti azt az embergyűlölő elméit, amely szerint a felduzzasztott hadizdaság „virágzást” teremt. A monopóimok sajtója úgy tünteti föl olvasói itt a haditermelés szakadatlan növelését, az amerikai imperialisták agreszv terveit, mintha ez gyógyítóm volna a pitalizmus minden betegségére. A mostani amerikai valóság azonban iggyőzően bizonyítja, hogy a gazdaság litarizálása, a fegyverkezési kiadások ■rtéktelen földuzzadása nem teremti a népgazdaság virágzását, hanem a pitalista termelés valamennyi belső entmondásának kiéleződését, az üzek kihasználásának csökkenését, a dőltök további elnyomorodását, a lakost csökkenő fizetőképes kereslete és ipar meg a mezőgazdaság termelési letőségei közt levő szakadást okozza. (Newyorki levél) Az országban gyorsan növekszenek a piacot nem találó árukészletek. A kereskedelmi minisztérium csupán a magánvállalatok raktáraiban fölhalmozódott ipari áruk értékét 1953 közepén 77 és félmilliárd dollárra, azaz 24 milliárd dollárral többre becsülte az 1950 közepén, a koreai háború kezdetekor raktáron volt árukészleteknél. Ez azt mutatja, hogy a nemzetgazdaság hadiútra terelése és a koreai háborúval kapcsolatos több mint 20 milliárd dollárnyi kiadás sem állíthatta meg a lakosság életszínvonalának süllyedése miatt bekövetkezett áru-„fölösleg’-felhalmozódás folyamatát. Novemberre — mint a kereskedelmi minisztérium közölte — a magánszemélyek és a társaságok eladatlan árukészletei újból 1200 millió dollárral növekedtek az év közepéhez viszonyítva, s 78,7 milliárd dolláros rekordösszeget értek el. Az országban ezenkívül hatalmas állami árukészletek is vannak, nem számítva a fölhalmozott stratégiai anyagot és nyersanyagot. Továbbá: 1953 áprilisában, azaz még az aratás előtt, a farmerek magtáraiban és az állami raktárakban majdnem 3 milliárd dollár értékű mezőgazdasági áru tárolódott, azaz kétszer annyi, mint 1952-ben. Az új termés még csak súlyosbította a helyzetet. A raktárak és a tárházak zsúfolásig megteltek árukkal, az eladás pedig egyre csökken, bár a vállalkozók mindenkép igyekeznek akár részletre, hosszúlejáratú hitel nyújtásával is túladni áruikon. Nagyon földuzzadt a kényszerűségből fölvett magánkölcsönök és a tartozások összege. A magánadósság például 1945 .évi 344 milliárd dollárral szemben 1953 közepére elérte a 304 milliárd dollárt-s-muhl gyorsaabban növekszik, mint az 1929—1933. ávi★ A piac csökkenő befogadóképessége és az emiatt keletkező árufelhalmozódás, valamint a magánadósság növekedése a termelés csökkenésével, különösen a polgári célokra szolgáló termelés hanyatlásával jár. A Federal Reserve Board igazgatósága nemrég közölte, hogy az ipari termelés általános indexe az 1953 márciusi 243-ról novemberig 228-ra, azaz 6,2 százalékkal csökkent. Az eleinte főkép a közszükségleti cikkek gyártásának területén észlelhető túltermelés most átterjedt több, jobbára termelőeszközöket gyártó iparágra is. A Steel című folyóirat szerint az acéliparnak most jelentékenyebb része nem működik, mint 1949 nyara óta bármely más „sztrájkmentes” héten. December első hetében ez az iparág — mint a folyóirat írja — csupán kapacitásának 86,8 százalékával dolgozott, pedig egy hónappal előbb kihasználtsága még93 százalékos volt. Csökken a termelés az ipar más ágaiban is, például a gépkocsiiparban, amely normális körülmények közt az ország acélöntvény-termelésének majdnem egynegyedét használja fel. A Wall Street Journal november 2-án megírta, hogy az ország gépkocsigyártása már több mint 20 százalékkal csökkent 1953 elejéhez viszonyítva. A Packard Motor Car és a Willis Overland Motors gépkocsivállalat, bejelentette, hogy ideiglenesen megszünteti a termelést. 1953 januártól májusig a gépkocsikereskedelem volumene 13 százalékkal csökkent, a raktáron lévő új gépkocsikészletek pedig 34 százalékkal növekedtek. Fenyegető jellegűvé váltak a válságjelenségek mezőgazdaságunkban is. Az eladatlan termékkészletek megnövekedése miatt az 52 létfontosságú mezőgazdasági növény egész vetésterülete 1949- től 1952-ig 16 millió acre-rel csökkent. A búza vetésterületének csökkenése 6,2 millió acre. IF:gv acre kb. u.4 hektár. (? (~~szerk.)—A kutlllány nyaltait követeli, hogy a farmerek még fokozottabban csökkentsék a vetésterületet. Egyebekközt rászorítja őket, hogy 1954-ben 17 millió acre-rel csökkentsék a búzaüléslélet létét. Nagy nehézségekkel küzd az állattenyésztés is. A mezőgazdasági termékek millió tonnaszám rothadnak el a raktárakban, vagy megsemmisítik őket. ★ Külön megjegyzendő, hogy a kereskedelmi és felvásárló cégek és irodák leszállítják a nagykereskedelmi árszínvonalat, de ugyanakkor hasznuk növelése végett minden módon igyekeznek megtartani, sőt emelni az amúgy is túlságosan magas kiskereskedelmi árakat. A létfenntartási költségek hihetetlenül nagyok. Ilyen körülmények közt a dolgozók terhei valóban tűrhetetlenek. A létfontosságú közszükségleti cikkek nem juthatnak el a fogyasztókhoz, az emberek pedig milliószámra éheznek, a munkanélküliek és a hajléktalanok hatalmas tömege nyomorog, s leírhatatlan nélkülözések közepett tengődik. A kereskedelmi minisztérium statisztikai irodájának legutóbbi adatai szerint hazánkban a munkanélküliek száma csupán egy hónap alatt — 1953 október közepétől november közepéig — háromszázezerrel növekedett. Reuter, a CIO elnöke, Washingtonban a gépkocsiipari dolgozók szakszervezetének értekezletén kijelentette, hogy az autóiparban a munkanélküliség már elérte a „kritikus pontot“, a mezőgazdasági gépipari üzemekben pedig „még súlyosabb” a helyzet. Leon Keyserling, az elnök gazdasági tanácsadótestületének volt vezetője ugyanezen az értekezleten elismerte, hogy az ország ipari termelésének várható 10 százalékos csökkenése további 9 és félmillió munkást dob ki az utcára. De a munkanélküliek számának ezt a feltételezett növekedését, igen derűlátónak kell tekintenünk, minthogy más vélemények szerint 1954 tavaszára az iparban 15 százalékos „hanyatlás” várható. A foglalkoztatott dolgozók milliói is igen nehéz anyagi helyzetben vannak. A fogyasztási cikkek drágasága és az ország egész életének militarizálásával kapcsolatos rendkívül nagy adók, a mértéktelen kizsákmányolás és a monopóliumok elnyomó uralma a nélkülözések harapófogójába szorította a dolgozókat. Ezért növekszik az elégedetlenség, s a bérük emeléséért, valamint egyéb létfontosságú követeléseik kielégítéséért harcoló dolgozók ezért sztrájkolnak oly tömegesen. Amint az Egyesült Államok kormányának az ENSZ gazdasági bizottságában működő képviselője kijelentette, az Egyesült Államok katonai célokat szolgáló kiadásai az állami költségvetés 75 százalékát emésztik föl. Állami költségvetésünket főként az adók táplálják. Például az 1953—1954. évi költségvetés 72,1 milliárd dolláros fő összegében minderre corabBínál hatalmasabb összeg — 68,9 milliárd dollár — származik adókból Situ stíluszlullítk azok—az illúziók?" hogy „csoda" terveink és a Kuman-kor-" mányt fölváltó új, köztársasági kormány könnyít az adóterheken. Eisenhower elnök kijelentette: „Arra az elhatározásra jutottam, hogy az idei naptári évben az adók színvonalát ténylegesen nem csökkentjük“. A kormány egyes képviselőinek nyilatkozataiból ítélve, nem igen várható ilyen csökkenés a küszöbönálló 1954. évben sem. Gazdaságunk válságjelenségeit még inkább elmélyíti a kormány diszkriminációs külkereskedelmi politikája. Ez a politika bomlasztja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Legfőképpen káros a Szovjetunióval, Kínával és az európai népi demokráciákkal szemben alkalmazott. Jomharjin-politica és a korom Wodobosi korlátozások politikája. Mindinkább érezhető az újjászületett nyugatnémet és japán monopóliumok fokozódó konkurenciájának hatása is . Az Egyesült Államokban most már senki sem titkolhatja, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés „hanyatlik”, a munkanélküliség növekszik, az üzemek egyre kevésbbé használják ki kapacitásukat, s mutatkoznak más válságjelenségek is, amelyek egyre nagyobb nyugtalanságot keltenek az ország gazdaságának legközelebbi jövője miatt. Az egyszerű emberek keserű tapasztalatukból győződnek meg róla, hogy a militarizmus csak terhek, nyomorúság, válságok és háborúk forrása. Mind újabb meg újabb, különböző foglalkozású és vallási meggyőződésű emberekek— az ország összes haladó és demokratikus elemei — lépnek be a békéért, a gazdaság militarizálása és a fegyverkezési hajsza ellen, a nemzetközi feszültség enyhítéséért küzdő hapások soraiba. De erről majd a következő levben. Harold BROWN New York, 1953 december HOLLANDIA MEZŐGAZDASÁGÁNAK SÚLYOS HELYZETE A holland mezőgazdaságban mind látóbban megmutatkoznak a túltermelésiág jelei. A legutóbbi években a búza résterülete és a búzatermés 25 százakal csökkent. Jelentékenyen visszat a rizs, a burgonya és több más meszdasági növény termelése is. Oderland tartomány raktáraiban meg 16 ezer tonna eladhatatlan tejporol. A zöldségfélék értékesítése szintén nehézségekbe ütközik. Tavaly Holtéban csaknem 23 millió kg zöldsésemmisítettek meg. Csupán Eszafclandiában az idén szeptember és októfolyamán körülbelül 7 millió kg önségi áron alul sem értékesíthető kárat semmisítettek meg. Hollandia mezőgazdasági termékeinek tékesítése a kapitalista világpiacon ír dez nagyobb akadályokba ütközik. Nyu- Németország például nem hajlandó elni a kertészeti termékbevitelét, Hol Niában pedig állandóan növekszik kifejez,a termelés. Az is köztudomású, Miligat-Németország, bármely pilot csökkentheti a holland mezői termékek bevitelét, hogy az ilyen, fakozolt nyomás révén fokozsa az árcikk-kivitelét Hollandiába. A train zöldségfélék Angliába irányuló kielem előreláthatólag szintén nagy nehézekbe ütközik majd, mert Anglia százázalékkal emelte a vámtarifákat.. Tartós békéért, népi demokráciáért! — Telefon: 180—850. Politikai hetilap. — Kiadja a Szabadság Lapkiadóvállalat. -- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vill., Blaha Lujza-tér 3. Telefon* 343—100*, 142—220. Terjeszti a Posta Központi Hírlapíródé,Ja, Budapest. V., József-tér 1—3. vidéken a hely. hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. — Az egyéni előfizetéseket a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Expedíció: 330—552. — Szikra Lapnyomda. ^ 5‘ Értekezlet ‘közel- és középkeleti népek jogainak védelmében Bejrútban Egyiptom, Irán, Irak, Transzjordánia, Szaudi-Arábia, Szíria, Libanon és Hadramaut hercegség képviselői értekezletet tartottak a közel- és középkeleti népek jogainak védelmében. A küldöttek a legkülönbözőbb politikai irányzatokat és vallásfelekezeteket képviselték; voltak köztük egyetemi tanárok, írók, orvosok, mérnökök, szakszervezeti vezetők, törzsek vezetői, egykori miniszterek és parlamenti képviselők, jelen voltak a papság képviselői is. A küldöttek felszólalásaikban különböző szempontokból ismertették népeik harcát a békéért, a nemzeti függetlenségért, a közel- és középkeleti népek létfontosságú jogait fenyegető angol-amerikai imperialista agresszív merényletek ellen.(I/32) Az értekezlet részvevői egyhangúlag elfogadott kiáltványukban elítélték azt az imperialista tervet, hogy Pakisztán, Irán,Törökország, Irak az Amerikai Egyesült Államokkal együtt úgynevezett"közös"védelmi rendszert létesítsen. Az értekezlet kidolgozta a közel- és középkeleti országok békéje és nemzeti függetlensége védelmében folyó harc részletes programmját. Felhívta a népeket, hogy küzdjenek a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A küldöttek végrehajtó bizottságot választottak az értekezlet határozatainak terjesztésére és megvalósítására, valamint olyan széleskörű népi értekezletek előkészítésére és összehívására, amelyek folytatni fogják a buiruti értekezlet munkáját. Tartós békéért, népi demokráciáért! Kommunista sikerek az ausztráliai községtanácsi választásokon A nemrégiben tartott ausztráliai törvényhatósági választások Eres Sidney községtanácsának tagjává választották T. Wrightet és R. Maxwellt, a kommunista párt jelöltjeit. Új-Dél-Wales államban hat kommunistát választottak be a városi önkormányzatokba. A Tribune című lap megjegyzi, hogy a nyolc kommunistának a törvényhatóságokba történt beválasztása nagy győzelme a kommunista pártnak és az egész munkásosztálynak. „Lelkesítő bizalmi szavazat volt ez, írja a lap, a kommunista jelöltek politikája mellett. Ez a politika harcot hirdet az egyetemes békéért, s hogy a katonai célokra előirányzott anyagi eszközöket a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordítsák. Ez a győzelem még értékesebb, ha meggondoljuk, hogy a kommunisták nem tarthattak a városháza helyiségeiben gyűléseket, s hogy a kapitalista újságok meg a reakciós politikusok dühödten támadták a kommunista pártot”. A távozó 1953 az érkező 1954-nek. — Szilárdan ragaszkodj a népeknek ehhez a követeléséhez! J. Novak rajza KÉT VILÁG KÉT KULTÚRA Hogyan gondoskodnak a dolgozók oktatásáról Bulgáriában Amióta Bulgária felszabadult a monarchofasiszta járom alól, az ország oktatásügye felvirágzott. Az állam hatalmas anyagi eszközöket juttat új tanintézetek építésére. 1953-ban tizenötször akkora összeget fordított művelődési célokra, mint 1939-ben 1944 szeptemberétől mostanáig több mint 750 új iskola épült. A tanulók száma valamennyi intézetben sokszorosra nőtt. Az ország felszabadítása előtt a dolgozók tizennégy éven aluli gyermekeinek 10—15 százaléka nem tanulhatott. A múlt tanévben ez a százalékarány 0,5-re csökkent. 1952-ben a főisikolai hallgatók száma az 1939. évinekháromszorosára, a főiskolai képzettségűek száma 4,8-szzeresére- -nőtt. A tanintézetek szélesre tárták kapuikat országban élő egyéb nemzetiségek gyermekei előtt is. A bulgáriai török gyermekek különösen sok iskolát kaptak. Az ország felszabadítása után a török elemi iskolák száma megkétszereződött, a hétosztályos iskolák száma pedig több mint tízszeresre nőtt. lugstb. — V Az iskolai oktatás hanyatlása Görögországban Athén mostani urai az „északatlanti“ orientáció következtében egyre nagyobb ás nagyobb összegeket költenek katonai célokra. Ezért a görögországi iskolai oktatás helyzete teljesen katasztrofálissá vált. Kréta-szigetén például 80 iskolát zártak be. Hogy Görögországbann az~iskolák többé-kevésbbé normálisan működhessenek, 8500 osztályterem és 13 000 tanító kellene. Most ezer meg ezer iskola kunyhókban, sőt lóistállókban van elhelyezve.......... Görögország felnőtt lakossága és fiatalsága tiltakozik az iskolai oktatás elhanyagoltsága ellen. A Halki kerület (lariszszai terület) tanulói nemrég háromnapos sztrájkot hirdettek, hogy kapjanak tanítókat. A Papagosz-kormány nem hallgatja meg Görögország dolgozóinak követeléseit, s nem építtet új iskolákat, nem tataroztatja a régi, rozoga iskolaépületeket. A kormány inkább azzal törődik, hogy „szórakozóhelyeket“ építsen az óceánontúli gyarmatosítók számára. Görögország városaiban több és több játékbarlang, kabaré, nyilvánosház és egyéb hasonló intézmény nyílik. - ---------------------- Leleplező tények... !(1Z - ts) 3. Vérből sajtolt A nyugatnémetorprofit szagi Adam-Opel részvénytársaság rüsselsheimi gépkocsigyárai jelenleg a „General Motors Corporation” amerikai monopólium tulajdonában vannak. A húszezer munkást foglalkoztató rüsselsheimi Opel-művek 1952-ben 94,5 millió márka, profitot hajtottak az amerikai részvényezseknek. A gyárak egy munkájára számított egyévi profit tehát 4750 márka volt. Ugyanakkor az üzemi balesetek áldozatainak száma az amerikai pokoli munkatempó mind fokozottabb alkalmazása következtében 1500 volt. (1b) cos * ' *, Az amerikaiak A?, Amerikai Közkönyvbojkottja véleménykutató Intézet egy korkérdés adatai alapján kimutatta, hogy jelenleg csak 17 százalék felnőtt amerikai olvas könyvet. Az intézet rámutat, hogy mindegyik nagy angol nyelvű országban nagyobb ez az arányszám. A közvéleménykutatók szomorúan állapítják meg, hogy az Egyesült Államokban nem érdeklik a könyvek az embereket. Elhallgatják azonban, hogy ez ékesszólóan tanúsítja, hogyan értékelik az amerikai olvasók a reakciós kiadóvállalatok futószalagon gyártott rothasztó i vrv/4 dm 4 f MM január 1 *1. Kard csörtetek kudarca A tengerentúlról érkező hangokban tovvább él, s nem egy- 3 séra szer fokozódik az ismerős kardcsörtetes, így a háborús fenyegetés özöne és a „legyőzhetetlen” erő fitogtatása, másrészt fölfölröppennek a több-kevesebb ügyességgel megfogalmazott békeszólamok. A kapitalista világban élő egyszerű ember olykor nehezen igazodik el a hangzavarban, nem könnyen dönti el, minek higgyen. A reakciós politikusok „békeszózatai“ és a kardcsörtetések kettősségében különösen föltűnő, hogy a leghangosabb békeszólamok mindig szervesen és szorosan összekapcsolódnak a háborús fenyegetésekkel, valamint az atom- és hidrogénbomba borzalmainak ecsetelésével. De a háborús fenyegetés, az erővel való kérkedés igen gyakori mindenfajta békeszólam nélkül is. Már ebből is kiderül, hogy melyike bizonyos amerikai vezetők igazi hangja.. Nem először fordul elő a jertenetemben, hogy politikusok, diplomaták, katonák az erő bűvöletébe esnek. Természetesen mindenki tudja, hogy az erő, a politikai, a gazdasági, a kulturális és a katonai erő fontos egyes országok életében és az országok kölcsönös kapcsolatainak alakulásában. Minden valamirevaló politikus vagy katona képességeinek alfája az a képesség, amelyet röviden úgy lehet meghatározni: az erőviszonyok reális fölmérése. De az erők reális fölmérése gyökerestül különbözik az erők bűvöletétől, mindattól, ami manapság annyira jellemző jónéhány amerikai politikusra és katonai vezetőre. Mi is az „erő politikájának” alapja: az erő bűvölete? Elsősorban: a vágyak azonosítása a valósággal. Aki az erő bűvöletében él, arra vágyik, hogy ő legyen a legerősebb, s mert azonosítja vágyait a valósággal, ezért el is hiszi, hogy ő a legerősebb, még akkor is, ha a valóság ellentmond ennek. Az erő bűvölete továbbá: a nemzet erejének azonosítása a nemzet fegyveres erejével. Egy úgynevezett „politikus“ csak nerdrég jelentette ki: „a népeket fegyveres erejük szerint értékelik“. Ebből természetszerűleg következik, hogy a népek nem egyenrangúak, hiszen egyiknek kisebb, a másiknak nagyobb a fegyveres ereje. Ebből következik, hogy például az olasz népet nem aszerint értékelik, hogy ez a nép adta Dantét, Petrarcát, Michelangelót, Leonardo da Vincit, Galileit, Raffaelt, Verdit, Garibaldit, Gramscit az emberiségnek, ez a nép építette föl Európa egyik legősibb és legmaradandóbb kultúráját, hanem aszerint, hony puskája, gépfegyvere, kézigránátja, bombája, légelhárító-ágyúja, tengeralattjárója és vadászrepülőgépe van. Különös értékelés Ki találta ki? Nem MacCarthy szenátor vagy Stevenson hadügyminiszter, bár mostanában elég gyakran hallunk tőlük effajta kijelentéseket. Nem, Hitler Adolf találta ki ezt. A fent idézett mondatot 1937 november 19-én mondta lord Halifaxnak, a brit birodalom akkori külügyminiszterének. Az erő bűvölete továbbá, ha egy ország katonai vagy gazdasági ereje alapján úgy érzi, hogy másoknak jogosan parancsolgathat. Egy ősi magyar közmondás azt tartja, „ha barátom: nem uram; ha uram, nem barátom“. Úgy tetszik, hogy ezt a közmondást más népek is ismerik, s igaznak tekintik. Erre vall az a határozott ellenállás, amelyet ezzel az úrhatnám amerikai baráttal szemben fejtenek ki. Emlékezetes, hogy amikor Amerikában az új kormány hatalomra került, Dulles külügyminiszter kiadta a parancsot Franciaországnak: még 1953 tavaszán ratifikálja a bonni és a párizsi szerződést. Sok víz lefolyt azóta a Szajnán, beköszöntött 1953 tele is, s Dulles külügyminiszter most ■k megismétli fenyegetéseit és parancsait. s Tibor De egyelőre csak felbh-díjas zúdulás az eredmény. Senki nem tagadja, ' ' (j*y hogy az Egyesült Államok katonai és gazdasági ereje nagyobb, mint Franciaországé, mégis kevés ahhoz, hogy haladéktalanul végre is hajtsák parancsát. Arra is sokan emlékeznek, hogy az olaszországi parlamenti választások küszöbén Amerika nagykövete megfenyegetteaz olasz népet: mi lesz, hft-Tern álL-Per -Gaspet-i lakajkormánya mellé. S bár Olaszországban mindenki tudta__hogy Amerika gazdasági és katonai ereje,,sokkal nagyobb, mint az övék, az alasznkhern fejtek a fenyegetésektől. az olasz nép _ többsége a háborús kormány ellen szavazott, s megbuktatta De Gasperit. A népek ma már nagykorúak, s nem tűrik el, hogy bárki is — akár erős, akár nagyon erős — kiskorú kamaszként tárgyaljon velük, s úgy parancsolgasson nekik, mint az újgazdag szokott libériás inasénak. Erő-Czokkal le fontro0“*aeakUoI jx/»— i- - • népek szívét megnyerni. Az erő bűvöletének, az erő politikájának általában legvészesebb hibája: a megbűvölt saját erejének túlbecsülése és mások erejének a lebecsülése. Ez sem új jelenség a nap alatt, már sok hatalmasságot vitt a lejtőre és a katasztrófába. Legfrissebb példája most játszódott le az egész emberiség szeme előtt, az , erő politikájának" legcsúfosabb kudarca, amelyet úgy hívnak, hogy Korea. Ki ne emlékeznék Li Szin Man hetvenkedésére: „Három nap alatt elfoglaljuk Phenjant!“ Ki feledte el MacArthur 1950-es kijelentését, amikor a tábornok megígérte fáradt csapatainak: „Karácsonyra otthon leszünk!". Az Egyesült Államok vezető körei túlbecsülték saját erejüket s végzetesen lebecsülték a szabadságért küzdő koreai nép és a testvéri kínai önkéntesek erejét. Az amerikaiaknak le kellett ülniük a tárgyalóasztalhoz, s alá kellett írniuk a fegyverszünetet, mert az ő erejüknél hatalmasabb erőbe ütköztek: a világ népeinek békeakaratába. Ez az erő nem a fenyegetés és nem a zsarolás, nem a provokáció és nem a parancsolgatás ereje. Ez az erő a népek barátságából, a kölcsönös megbecsülésből és egyenlőségből, a háború elkerülhetőségének és a béke megszilárdításának tudatából fakad. Ez az erő nem hadonászik atom- és hidrogénbombákkal, ellenkezőleg: arra törekszik, hogy ünnepélyesen eltiltsák a tömegpusztítás fegyvereit. Ez az erő nem akar senkit leigázni és senkit megfélemlíteni, ellenkezőleg: arra törekszik, hogy az emberek szabadon és félelem nélkül élhessenek. Ez a békés szilárd akaratú és türelmes erő, amely átnyúlik országhatárokon, s összefogja Észak és Dél, Kelet és Nyugat népeit, ez az erő a történelem leghatalmasabb ereje. Az egyszerű emberek szerte a világon bíznak a béke erejében. Ezért fokozott figyelemmel tekintenek a világ nagyhatalmai felé. A népek úgy vélik, a nagyobb erő nagyobb felelősséget jelent. Nagyobb felelősséget — a béke ügyének biztosításában. Az Egyesült Nemzetek alapokmánya is világosan megfogalmazta ezt, s kimondta, hogy a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért különös felelősség hárul öt államra: az Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra, a Szovjetunióra és Kínára. A népek már meggyőződtek róla, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ismeri felelősségét, s eszerint cselekszik a béke védelmében. A népek örömmel üdvözölnék a jószándék minden kézzelfogható bizonyítékát a másik három nagyhatalom, s nem utolsósorban az Egyesült Államok részéről. A latin mondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Nos, a vén történelem a mi századunkban, a legutóbbi években, sőt a legutóbbi hónapokban is szorgalmas „tanítómesternek bizonyult: már nem egy leckével bizonyította, hogy az erőszak politikájára mindig kudarc vár.