Tartós békéért, népi demokráciáért! 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
1954 Július 4 • 27 (295) A KOMMUNISTA IS A MUNKÁSPÁRTOK SAJTÓJÁBÓL Emeljük a pártmunka színvonalát „Le Drapeau Rouge“ - Belgium Kommunista Pártjának központi lapja A Belgium Kommunista Pártja központi bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozatok értelmében a Drapeau Rouge több cikket közölt a párt vezetőinek tollából. A cikkek megvilágítják az üléseken megtárgyalt főbb kérdéseket. Edgar Laimond elvtárs, a párt főtitkára „Helyes úton járunk“ című cikkében megmagyarázza, hogy a bírálat és az önbírálat döntő jelentőségű a párt to- írVII*VM t tvábbi tevékenységében. A központi bizottság legutóbbi ülésén — írja a szerző — „jobban alkalmaztuk a bírálatot és az önbírálatot, mint bármikor. Nem igyekeztünk elhalászolni balsikereinket, eltitkolni tubáinkat, mentegetni gyengeségünket Nem igyekeztünk elhárítani a felelősséget, sőt valamennyien mindent elkövettünk, hogy még tudatosabbá tegyük ezt Ez lehetővé tette, hogy — legalább részben — föltárjuk hibáink és gyengeségeink mélyen gyökerező okait”. Lalmand elvtárs megtegzi, hogy ez a belga parlamenti választások után a pártban megindult széleskörű vita eredménye. A vitában a párttagok és a szimpatizánsok ezrei vettek részt. Bírálatuk gyakran kemény, de általában helyes és szükséges volt; ez mérh°tetlen segítséget adott a pártnak, különösen a vezetőségnek. Ezen a helyes úton kell tovább tárnunk, hogy megjavuljon a pártmunka — mutat rá Salmand elvtárs, s fölhív bennünket, hogy a párt minden szervezetében még jobban fejlesszük ki a bírálatot és az önbírálatot. Bert van Hooriek elvtárs, párttitkár hangsúlyozza cikkében, hogy a pártnak jobban kell betöltenie a munkásosztály élcsapata szerepét. A szerző a pártnak a speneobi években folytatott tevékenységéből merített konkrét példák alapján rámutat, milyen hatalmas jelentőségűek azok a helyesen választott taktikai jelszavak, amelyeket a párt bizonyos időpontokban kiad. Most" — mutat rá a cikkíró — „szükségesebb, mint bármikor, hogy olyan harci jelszavakat adjunk ki, amelyek alapján a munkások és a dolgozó tömegek azonnal megvalósíthatják egységüket”. Ernest Burnel elvtárs, a párt titkárhelyettese „Bátran haladjunk az egység ROUGE felé” című cikkében megmagyarázza, milyen álláspontra helyezkedjenek a kommunisták a szocialistákhoz való viszonyukban. „Pártunk — írja — ne csak az amerikai imperializmus háborús terveit, ne csak a belga tőkéseknek a dolgozók jogai ellen intézett támadásait leplezze le, hanem azoknak képmutató mesterkedéseit is, akik a munkásmozgalomban elősegítik a béke s a dolgozó tömegek leg- galádabb ellenségei terveinek megvalósítását”. A kommunisták egyszersmind pontosan értsék meg — mutat rá a cikkíró — hogy „sok szocialista munkás, szocialista pártfunkcionárius és képviselő kívánja, hogy a szocialista párt szervezetei jelentékeny részt vegyenek az ország politikájénak megváltoztatásában, a dolgozó tömegek helyzetének megjavításában, a béke megteremtésében”. A munkásosztály akcióegysége sikeres megteremtésének elengedhetetlen feltétele, hogy a párt mindennapi tevékenységében számoljon ezzel a két tényezővel. A pártnak jól kell ismernie a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek hangulatait és törekvéseit, hogy ne kövessen el hibákat, amikör kidolgozza politikai irányvonalát. Erről szól a Drapeau Rouge-ban Jean Borremans elvtársnak, a párt titkárhelyettesének „A kollektív vezetés a pártvezetés legfőbb elve” című cikke. „ ... Csakis véleményüket, tapasztalatukat kicserélő, bírálatot és önbírálatot gyakorló emberek közössége dolgozhat ki helyes irányvonalat — írja a cikk szerzője. — Ilyen kollektíva a vezető pártszerv a párt különböző szervezeteiben”. Hogy a vezetőszervek valóban megvalósíthassák a kollektív vezetést, minden vezető pártmunkásnak át kell éreznie a felelősséget a párt egész munkájáért, a párt irányvonalának kidolgozásáért és végrehajtásáért — hangsúlyozza a cikkíró. Borremans elvtárs bírálja a kollektív vezetés elvének néhány pártszervezetben történt megsértését, s felszólítja a párt vezetőit, hagyják abba a bürokratikus körlevelek szerkesztését, s tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy minél több kommunista kezdeményezően vegyen részt a párt feladatainak megtárgyalásában. ♦ • ♦ Előkészületek a francia ifjúsági fesztiválra A franciaországi Köztársasági Ifjúsági Szövetség, a Francia Lányok Szövetsége és valamennyi demokratikus szervezet tevékenyen készül az ifjúság nagy nemzeti fesztiváljára, amely Párizsban lesz július 10-től 14-ig. A fesztivál előkészületei, amelyben az ország minden részéből sok tízezer fiatal vesz részt, az ifjúságnak a békéért, a nemzeti függetlenségért, a jogai és követelései védelmében, a demokratikus szervezetei megerősítéséért vívott állandó harca jegyében folynak. Sok megyében a különböző foglalkozású fiatalok találkozókat tartottak. E találkozókon összegezték a harc eredményeit, meghatározták az ifjúság követeléseit, s megválasztották azokat a küldötteket, akik július 12-én részt vesznek az ifjúsági jogvédő nap tanácskozásán. A Köztársasági Ifjúsági Szövetség Villeneuve-Saint-Georges-i szervezetének kezdeményezésére a Keresztény Munkás- Ifjúság, a cserkészszervezet, valamint a szervezetlen fiatalok képviselői részvételével megalakult a fiatal munkanélkülieket védő bizottság. Ez a bizottság küldöttségeket indított a törvényhatósági és az országgyűlési képviselőkhöz támogatásuk megnyerése végett. A bizottság a lakosság közreműködésével szolidaritási mozgalmat szervez a fiatal munkanélküliek érdekében. Az oyonnax-i (Ain megye) „L‘injectan“ üzemben a fiatal dolgozók egyesült akciói folytán megszűnt a korszerinti bérfizetés rendszere. Júniusban az ifjúság sokszáz hasonló megmozdulást hajtott végre. A Francia Kommunista Párt szervezetei és aktivistái, valamint a demokratikus szervezetek tevékenyen hozzájárulnak a fesztivál előkészületeihez. Júniusban jelentősen megerősödtek a demokratikus szervezetek , a Köztársasági Ifjúsági Szövetség és a Francia Lányok Szövetsége is. Sok új ifjúsági alapszervezet alakult, a szövetségek soraiba ezer meg ezer új tag áradt. A Köztársasági Ifjúsági Szövetségbe júniusban 4500 új tag lépett be, közülük 1249 a múlt héten. újításáért küzdő mozgalom iránt az Egyesült Államok hivatalos köreinek elkeseredett ellenállása ellenére. Például a nemzetközi kereskedelmi kamara amerikai tanácsa, egyes társaságok (Crysler, Harvester és mások) több képviselője és az Egyesült Államok gazdasági külpolitikai különbizottsága is a Kelettel való normális kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése mellett nyilatkozott. IV. A demokratikus tábor országai gazdasági erejének növekedése lehetővé teszi számukra a csere kiterjesztését azokkal a kapitalista országokkal is, amelyek kívánják ezt az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. A kapitalista országok külkereskedelmének ez az iránya eredményezte, hogy a kapitalista és a demokratikus országok már 1953-ban és 1954 első hónapjaiban sok gazdasági egyezményt kötöttek. A Szovjetunió 1953-ban 51 állammal folytatott kereskedelmet, köztük 25 országgal egy vagy több évre szóló kereskedelmi egyezmények alapján. Jelentősen megnövekedett azoknak az országoknak a száma, amelyekkel a népi demokratikus országok is kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn. A Szovjetunió 1953-ban fontos kereskedelmi egyezményeket kötött Argentínával, Franciaországgal, Indiával, Görögországgal és Izlanddal. 1954 januárjában pedig áruforgalmi megállapodást írt alá Norvégiával, a belga-luxemburgi gazdasági unióval, s hitelegyezményt Afganisztánnal, majd 1954 februárjában külkereskedelmi megállapodást Svédországgal. A demokratikus tábor országaival folytatott külkereskedelem lényeges előnyöket biztosít a kapitalista országok üzleti köreinek képviselői számára. Az a körülmény, hogy a népi demokratikus tábor országainak tervgazdasága mentes a válság jelenségeitől, megóvja az ezekkel az országokkal lebonyolított áruforgalmat a kapitalista piac jelentős konjunkturális ingadozásaitól. Azok a távlati népgazdasági tervek, amelyek szerint a demokratikus országok népgazdasága fejlődik, lehetővé teszik hosszúlejáratú egyezmények kötését ezekkel az országokkal. Ezenkívül a folyamatos megrendelések, amelyeket a kapitalista vállalatok a demokratikus országoktól kapnak, megkönnyítik áruik termelését és értékesítését. Teljesen alaptalan az amerikai propagandának az az állítása, hogy a demokratikus országok csupán úgynevezett „stratégiai” árukat akarnak importálni a kapitalista országokból. A demokratikus országok által importált áruk jegyzékén nagymennyiségű közszükségleti cikk található, egyebek közt élelmiszer és textilnyersanyag, exportjuk jelentős része azonban úgynevezett „stratégiai áru”, például olajtermék, vasúti berendezés, építőanyag stb. A demokratikus országokkal folytatott kereskedelem előnyeit a kapitalista országok számára e kereskedelemnek az a lényeges sajátossága bizonyítja, hogy ezeket az ügyleteket clearing alapon bonyolítják le, vagyis az import és az export kiegyenlítése alapján, a megfelelő időszakban. A demokratikus országokkal való üzleti kapcsolatok fejlesztése lehetővé teszi, hogy az ez úton haladó kapitalista országok kiszabaduljanak az amerikai finánctrösztöktől való rabszolgai függőségből. A Szovjetunió például 40 millió aranyrubel hitelt adott Finnországnak. A kölcsön tíz évre szól, 2,5 százalékos kamatra, azért a kölcsönért pedig, amelyet Finnország 1952-ben a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési banktól kapott, 4,75 százalékos kamatot fizet. A demokratikus országokkal való gazdasági kapcsolatok megerősítése rendkívül nagy jelentőségű a gyengén fejlett kapitalista országok szempontjából, így India az 1953-ban öt évre kötött szovjetindiai egyezmény révén szovjet szakemberek segítségével fölépítheti óriási öntözőműveit. A Szovjetunió a szovjet-afgán egyezmény értelmében technikai segítséget ad élelmiszeripari vállalatok építéséhez. A szovjet képviselő az ENSZ ázsiai és távolkeleti gazdasági bizottságának 1954 februárjában megtartott kandi értekezletén kijelentette, hogy a Szovjetunió ipari berendezést és gépeket szállíthat az érdekelt országoknak hosszúlejáratú hitelre. A Szovjetunió ezenkívül az ENSZ programmja alapján kész megvizsgálni az ázsiai és a távolkeleti országok konkrét technikai segélyigényeit a mezőgazdaság, a textil- és élelmiszeripar, a gumifeldolgozás és az árvízvédelem területén. A Kínai Népköztársaság fontos szerződéseket kötött Indiával, Indonéziával, Ceylonnal, Burmával és Iránnal. A csehszlovák, a lengyel, a magyar, a bolgár és a román népköztársaság kereskedelmi képviselői pedig tárgyaltak az ázsiai országokkal, főleg Indiával. A tárgyalások mindkét fél számára kedvező eredményekkel végződtek. V. A Román Népköztársaság, amely tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, külkereskedelmi politikájában a demokratikus országok közötti gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség elvét követi. A demokratikus országok gazdasági kapcsolatainak állandó fejlesztése és bővítése azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a kereskedelem kiterjesztését a kapitalista országokkal is. Ez mindkét fél számára gazdasági szükséglet, s elősegíti a béke megőrzését és megszilárdítását, s a nemzetközi feszültség enyhülését. A Román Népköztársaság főként a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal fejlesztette és fejleszti külkereskedelmi kapcsolatait. Hazánk importjának 80 százaléka ezekből az országokból származik. Az együttműködésnek és a kölcsönös segítségnek ezek a kapcsolatai jelentősen elősegítették a román gazdaság fejlődését, a szocializmus alapjainak építését hazánkban. Románia ugyanakkor más országokkal is igyekezett fejleszteni gazdasági kapcsolatait; különösen figyelemmel kísért minden olyan javaslatot, amely az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvét követte, a világ bármely részéből származott is. Románia megtartja szerződéses külkereskedelmi kötelezettségeit, s ezzel elősegíti ezeknek a kapcsolatoknak a megerősödését. A Román Népköztársaság már 1953-ban 44 kapitalista országgal folytatott kereskedelmet. A nyugateurópai országokkal való külkereskedelmi forgalmát 1950-től 1953-ig 50 százalékkal növelte. 1954-ben a Román Népköztársaság sok új kereskedelmi egyezményt kötött, köztük nagyszabású árucserére vonatkozó szerződést Egyiptommal, s egyezményt kötött Indiával, Dániával, Törökországgal, Izlanddal, Norvégiával, Ausztriával és Görögországgal is. Indonéziával és Argentínával most folynak tárgyalások kereskedelmi egyezmény megkötéséről. Az Agroexport román külkereskedelmi szervezet megállapodást kötött a nyugatnémetországi Ostausschuss-szal. A Nyugat és a Kelet közötti normális gazdasági kapcsolatok kialakulása, valamint az áruforgalom fejlődése fontos tényezője a nemzetközi feszültség enyhülésének, a világ tartós békéjéért folyó küzdelemnek. Tartós békéért, népi demokráciáért ! A bolgár dolgozók megemlékeznek Georgi Dimitrovról öt év telt el Georgi Dimitrov halála óta. A bolgár dolgozók híven őrzik vezérüknek és tanítójuknak, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló alakjának emlékét, őrzik végakaratát, s harcolnak megvalósításukért. Az évforduló előestéjén az üzemekben, a hivatalokban, az iskolákban, a gép- és traktorállomásokon, a földművesszövetkezeti gazdaságokban kiállításokat rendeztek, s külön kiadásban jelentek meg a faliújságok Georgi Dimitrov emlékének szentelt ünnepi számai. Gyűléseket és előadásokat tartanak. A forradalmi mozgalom veteránjai beszélnek Dimitrov életéről és tevékenységéről Bulgária Kommunista Pártja és a népi állam építésében, a bolgár-szovjet barátság erősítésében szerzett nagy érdemeiről. Az úttörők ünnepi gyűléseken emlékeznek meg Dimitrovról. A rádióállomások külön programmot sugároznak. Ezekben a napokban a munkások, az alkalmazottak és a diákok ezrei meglátogatják Georgi Dimitrov múzeummá átalakított szülőházát és a bolgár forradalmi mozgalom múzeumát, ismerkednek vezérük és tanítójuk hősi életével. A dolgozók megkoszorúzzák Dimitrov mauzóleumát. A bolgár dolgozók újabb munkagyőzelmeket vívnak ki. Az üzemi kollektívák harcolnak felajánlásaik teljesítéséért, a munka termelékenységének növeléséért és az önköltség csökkentéséért. A kirdzsali Georgi Dimitrov-gyár dolgozói nagy munkasikereket értek el. A flotációs gyár munkásai ércfeldolgozási tervüket 115 százalékra teljesítették. Dimitrov város bányászai, akik egykor Dimitrov vezetésével bátran harcoltak a tőkés kizsákmányolás ellen, ma tevékenyen résztvesznek a szocializmus építésében. A versenyben elsők lettek a Blagoev-bánya munkásai. Június 22-én 114 százalékra teljesítették félévi tervüket. Az évforduló napjaiban a falusi dolgozók is csatlakoztak a szocialista versenyhez: a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok munkásai és gépkezelői, a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok. Harcolnak a gazdag termésért, a példás és nagyon gondos termésbetakarításért. Nemzetközi nőértekezlet Nyirgat Németország ú újrafölfegyverzése ellen A Párizsban június 26-án és 27-én megtartott nemzetközi nőértekezlet a Nyugat-Németország újrafölfegyverzése elleni harc kérdéseivel foglalkozott. Az értekezletet a közéletben szereplő 27 francia nő kezdeményezésére hívták össze. Az értekezleten Nyugat-Németországból, Hollandiából, Angliából és Olaszországból érkezett nőküldöttek is résztvettek. Az értekezlet sok üdvözletet kapott. Többek közt üdvözölte az értekezletet Jeanne Vandervelde asszony, belga szenátor, Davies munkáspárti képviselő felesége, Fassbinder asszony, a bonni egyetem professzora és Isabelle Blume belga képviselőnő. Az értekezlet végén a részvevők egyhangúlag határozatot fogadtak el, s kijelentették, hogy minden erejüket megferítve szembe fognak szállni az „európai védelmi közösség” megalakításával. „Úgy véljük — jelentik ki a határozatban — hogy az «európai védelmi közösség» a német militarizmus feltámasztásával állandóan az új háború veszélyét idézi föl... Az a véleményünk, hogy az «európai védelmi közösség» megakadályozza a német kérdés békés rendezésére irányuló tárgyalásokat”. ANémet Demokratikus Köztársaságban és Berlin demokratikus övezetében 1954 június 27-től 29-ig népszavazást tartottak a következő kérdésben: „Békeszerződést és a megszálló csapatok kivonását, vagy «európai védelmi közösséget», «keretszerződés»-t és ötven évig tartó megszállást?“ A népszavazásban a 16. évet betöltött lakosságnak 98,6 százaléka vett részt. Közülük a békeszerződés és a megszálló csapatok kivonása mellett a Német Demokratikus Köztársaság területén 11 276 926 személy (93,2 százalék), Berlin demokratikus övezetében pedig 854 804 személy (97,4 százalék), összesen 12 131 730 személy (93.5 százalék) szavazott. A népszavazás a Német Demokratikus Köztársaságban a lakosság nagyfokú aktivitása és hazafias lelkesedése közepett folyt le. A népszavazás eredménye fényesen bizonyítja, hogy a lakosság egyhangúan támogatja a békének, valamint Németország demokratikus alapokon való újraegyesítésének politikáját, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság kormánya folytat. ----------------------♦ • ♦--------------------------- Népszavazás a Német Demokratikus Köztársaságban 39 Népünk harca a nemzeti önrendelkezési jogért, minden népnek ezért a legelemibb demokratikus jogáért, az utóbbi hetekben jelentősen föllendült. Az a körülmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szuverén állam lett, s szabadon és teljesen függetlenül dönthet bel- és külügyeibőn, valamint a Nyugat- Németországgal való kölcsönös kapcsolat kérdéseiben, fontos tényező nemzetünk életében, s közvetlen, nagy hatást gyakorol Nyugat-Németországra is. Minthogy a Német Demokratikus Köztársaság teljes szuverenitása kiterjed a Nyugat-Németországgal való kapcsolataira is senki sem mondhatja többé, hogy a nemzeti elység helyreállításának kérdései és a Németország két része kapcsolatainak kérdései csak a négy megszálló hatalomra tartanak. Minden német előtt nyilvánvaló, hogy mindezek a kérdések csak Németország két része képviselőinek tárgyalásai útján oldhatók meg. A lakosság valamennyi rétegéhez tartozó munkások, parasztok, kiskereskedők és értelmiségiek jogosan kérdezik: nincs-e itt az ideje, hogy Nyugat-Németország is megszabaduljon mindenféle külföldi függőségtől, s hogy Nyugat-Németország is folytasson olyan politikát, amely csak a német nép nemzeti érdekeit szolgálja? Nincs-e itt az ideje, hogy Nyugat-Németország is folytasson olyan önálló német politikát, amelynek az a célja, hogy békés úton megteremtse a nemzeti egységet? A berlini külügyminiszteri tanácskozás menete és eredménye világosan és félreérthetetlenül megmutatta mindenkinek, hogy Németország demokratikus és békés alapon való újraelvesítésének legnagyobb akadálya a militarizmus feltámasztása Nyugat-Németországban, hogy a bonni és a párizsi háborús szerződés mélyíti Németország kettészakítottságát s akadályozza a német békeszerződés megkötését. A berlini külügyminiszteri tanácskozás menete és eredménye egyszersmind azt is megmutatta, hogy a német nép létfontosságú kérdéseinek békés megoldása csakis megegyezés útján, csakis a nemzetközi feszültség enyhülése útján és elsősorban magának a német népnek egységes harca, a „németek egy asztalhoz” nagy, hazafias jelszavának megvalósítása útján lehetséges. Az emberek gondolkodásában most nagy fordulat folyamata kezdődik. Ezt mutatják a Németország Szociáldemokrata Pártjában keletkezett nagy nézeteltérések. Németország Szociáldemokrata Pártja egyszerű tagjainak és aktivistáinak tömegei szembefordulnak e párt amerikabarát frakciójával, s erélyes harcot követelnek az „európai védelmi közösség”-ről szóló szerződés és a militarizmus feltámasztása ellen. Erre vall az a tény, hogy sok szociáldemokrata vezető foglal állást a tárgyalás mellett, a német kérdés békés megoldása mellett. Erről tanúskodnak a következő tények is: sok szakszervezetben és sok szakszervezeti konferencián olyan értelmű határozatokat hoznak, hogy a parlamenten kívül kell harcolni a bonni és a párizsi szerződés ellen, az ifjúság besorozása ellen; ugyanakkor számos szakszervezeti vezető funkcionárius támadja a szakszervezetek amerikai szárnyát, s követeli az Egyesült Államoktól és az Adenauer-kormánytól független szakszervezeti politika folytatását. Mindez elsőrendű fontosságú, mert ezzel lehetővé válik, hogy gyorsan megteremtsük a munkásosztály akcióegységét az „európai védelmi közösség” elleni harcban, s a militaristák blokkjának ellensúlyozására megvalósuljon a munkások blokkja. Mi, kommunisták, úgy véljük, hogy a nyugatnémetországi helyzet parancsolóan megköveteli a politikai irányvonal megváltoztatását. Ez megfelel a lakosság kívánságának és érdekeinek. Nyugat-Németország politikájának csakis népünk nemzeti érdekeiből kell kiindulnia, s arra kell irányulnia, hogy Európában megmaradjon a béke, hogy az összes nagy lehetőségeket kihasználjuk a Németországnak demokratikus alapon történő mielőbbi nemzeti újraegyesítésére. Mi, kommunisták, úgy véljük, hogy Nyugat-Németország lakossága — a munkásosztály, a dolgozó parasztság és minden békeszerető ember — egyesülhet e követelés jegyében Nyugat-Németország politikájának új irányvonaláért. Ennek az új politikai irányvonalnak a megvalósításához elsősorban az szükséges, hogy Nyugat-Németország egész békeszerető lakossága közös erővel keljen harcra a bennünket fenyegető legnagyobb veszedelem elhárításáért. Nyugat-Németország lakossága nem tűrheti tovább, hogy földünkön amerikai atomágyúk és más tömegpusztító eszközök legyenek. Nyugat-Németország lakossága követeli az atom- és a hidrogénbomba és minden más tömegpusztító eszköz megtiltását, síkraszáll a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, s követeli a fegyverzet általános csökkentését A nyugatnémet lakosság érdekeivel összhangban haladéktalanul meg kell szüntetni Nyugat-Németországban az üzemek és a lakótelepek aláaknázására irányuló minden munkálatot, nyugatnémet területen meg kell szüntetni minden hadgyakorlatot, s szigorú büntetés terhe mellett meg kell tiltani a francia idegenlégióba való toborzást. Véleményünk szerint a nyugatnémetországi új politikai irányvonalnak abból kell kiindulnia, hogy a német egység demokratikus alapon történő helyreállítása elsősorban maguknak a németek ★ Max Hefmann Németország Kommunista Pártjának elnöke ★ ★ nek az ügye,s hogy ezért Nyugat-Németországnak is mindent meg kell tennie a Németország két része közt kialakult viszony feszültségének enyhítéséért és a két rész kapcsolatának megkönnyítéséért. El kell érnünk, hogy tárgyalások útján olyan össznémet gazdasági bizottság alakuljon, amely Németország mindkét részének érdekében foglalkozik majd a német belkereskedelem kiterjesztésének kérdéseivel. Ez kétségkívül megkönnyítené Németország mindkét részének helyzetét, s megteremtené Németország újraegyesítésének kedvező feltételeit, össznémet kulturális bizottságot is kell alakítani, hogy ez a bizottság védelmezze és óvja a német kultúra egységét a kulturális élet minden területén, s előmozdítsa a kulturális értékek aktív kicserélését Németország két része közt. Ez az intézkedés hozzájárulna Németország két részének közeledéséhez, s szorosan összekapcsolná mindkét rész németjeit népünk nagy humanista kultúrájának szellemében. Úgy véljük, hogy felelősségérzettel folytatott politikában többé nem lehet elsiklani a Német Demokratikus Köztársaság léte mellett. Mivel Németországnak demokratikus alapon történő újraegyesítése lehetetlen az ország két részén élő németek kölcsönös megegyezése nélkül, mielőbb össznémet tárgyalásokat kell kezdeni, hogy megegyezés alapján megalakuljon az ideiglenes össznémet kormány, amelynek az lesz legfontosabb feladata, hogy lebonyolítsa a szabad, demokratikus választásokat, s amely a német nép nevében a német békeszerződés előkészítésének minden szakaszában egyenjogú félként fog részt venni ezeken a tárgyalásokon. Ha mérlegeljük a kibontakozó gazdasági válságot, még inkább szükséges, hogy Nyugat-Németország kilépjen az európai szén- és acélközösségből, s hogy a német nép — békés létérdekeivel összhangban — maga rendelkezzék a szénnel és az acéllal. Nyugat-Németország két éve vesz részt az európai szén- és acélközösségben, s e két év megmutatta a német népnek, hogy ha a legfontosabb iparágakban külföldi érdekek uralkodnak, ez az egész gazdasági életben megmutatkozik. Ez a fő oka a válságjelenségeknek, a kényszerű részleges munkanélküliségnek, a nényekes foglalkoztatottságnak, az elbocsátásoknak és az értékesítési nehézségeknek. Az új politikai irányvonalhoz szükségesnek tartjuk továbbá, hogy Nyugat- Németország külföldi beavatkozás nélkül kereskedelmi kapcsolatot tartson fönn mindazokkal az országokkal, amelyek készek vele ilyen kapcsolatra lépni az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján. Iparunk és kisiparunk gyártmányainak kiváló minősége folytán ezen az úton kétségtelenül olyan nagy lehetőségek nyílnak előttünk, amelyek biztosítják a munkásoknak és minden dolgozónak a munkahelyet, a teljes foglalkoztatottságot és a normális munkabért. Szükségesnek tartjuk, hogy Nyugat- Németországban olyan politikát folytassanak, amely haladéktalanul megkönnyítené a lakosságot sújtó magas árak és nagy adók terhét. Ezért haladéktalanul csökkenteni kell a megszállási költségeket, meg kell szüntetni a háborús előkészületekre fordított kiadásokat, törölni kell a német népre törvénytelenül rákényszerített londoni egyezménnyel kapcsolatos adósságot. Ily módon lehetőség níyílik széleskörű adóreform végrehajtására, hogy elsősorban a munkásokat, a parasztokat és a kisiparosokat mentesíthessük a mostani elviselhetetlen adóterhektől. A német népnek érdeke, hogy az Európa kettészakítására irányuló politika helyett, az egyik hatalmi csoportosulásnak a másikkal való szembeállítására irányuló politika helyett megvalósuljon Európában valamennyi európai nép kollektív biztonságának rendszere. A német népnek létérdeke az ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése, mert az Európa közepén lévő Németország csak akkor állíthatja helyre állami egységét demokratikus alapon, ha enyhül az európai feszültség, ha megszűnik az új háború veszélye. A nyugatnémet politika irányvonalának megváltoztatása azért is szükséges, hogy biztosítsák a nép szabadságát és demokratikus jogait, amelyeket az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződés és a militarizmus föltámasztása durván letipor, s amelyeket súlyos veszedelem fenyeget. Hogy a nép szabadságát és demokratikus jogait visszaállíthassuk és biztosíthassuk, meg kell törnünk a monopolisták és a junkerek uralkodó befolyását a nyugatnémet államapparátusban, s biztosítanunk kell, hogy a kormányban és a parlamentben Németország legnagyobb osztályának, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztálynak olyan befolyása legyen, amelyre jogosan tarthat igényt. Nyugat-Németország debrokratikus berendezkedése végett meg kell szüntetni a militarista és a fasiszta szervezetek tevékenységét és biztosítani kell a demokratikus szervezetek tevékenységének teljes szabadságát. Teljesen vissza kell állítani a munkások szakszervezeti jogait, amelyeket megcsorbít az üzemi munkások helyzetéről szóló törvény, valamint, az Adenauer-kormánynak a munkások sztrájkjoga és a szakszervezetek működése ellen intézett sorozatos támadása, ezért meg kell szüntetni az üzemi munkások helyzetéről hozott törvényt is. Pártunk fő feladata, hogy megteremtse a munkásosztály egységét a militarizmus és a sovinizmus ellen, az „európai védelmi közösség“ politikája ellen, a békéért, a nemzeti egységért, a demokráciáért és a munkásosztály szociális érdekeiért vívott harcban. Az utóbbi időben jelentősen javultak e feladat sikeres megoldásának feltételei. Pártszervezeteink vezető szervei lássák meg a Németország Szociáldemokrata Pártja egyszerű tagjainak és aktivistáinak hangulatában bekövetkezett fordulatot, amely a szociáldemokrata munkások erősödő osztályöntudatát fejezi ki. A nyugatnémetországi szakszervezeti mozgalomban kialakult helyzet rendkívül aggaszt minden becsületes munkást és szakszervezeti tagot. A szakszervezeti vezetés amerikai szárnya nyíltan olyan politikát folytat, amely alárendeli a szakszervezeteket az Adenauer-kormány parancsuralmának. Ilyen körülmények közt halogatás nélkül meg kell indítani a harcot a szakszervezeteknek, mint a dolgozók osztályszervezeteinek megmentéséért. Ezt követelik a szakszervezetekben szociáldemokrata elvtársaink is. S ezt a követelést hangoztatja igen sok pártonkívüli szakszervezeti tag és igen sok egyházi befolyás alatt lévő munkás is. Hogy a szakszervezeti harcban fordulat következzék be, támadó politika szükséges a bérkérdésekben; szükséges, hogy a szakszervezetek aktívan, harcosan álljanak ki a szakszervezeti jogok, a sztrájkjog és az egyesülési jog védelméért, az üzemi szakszervezetek jogainak, az üzemi°aztatásban való részvétel jogának védelméért. A szakszervezetek akciópáogrammjában világosan ki kell mondani, hogy a munkások és az alkalmazottak életkörülményeinek rosszabbodása, a szakszervezeti jogok megnyirbálása elkerülhetetlen következménye az „európai védelmi közösség” politikájának, amelyet az Adenauer-kormány a munkásosztály és a német nép érdekeivel ellentétben folytat. A reálbérek, a nyugdíjak és a segélyek emeléséért, a demokratikus szabadságjogok védelméért csak akkor harcolhatunk eredményesen, ha egyidejűleg küzdünk az Adenauer-kormány fegyverkezési és mozgósítási tervei ellen is. ★ Most a következő kérdések várnak megoldásra: hogyan használjuk föl meglévő erőinket, hogyan és milyen eszközökkel tudjuk a legjobban megoldani a ránk háruló nagy feladatokat? A válasz csak egy lehet: a feladatokat aktív tettek oldják meg. A néptömegek a létérdekeik védelmében indított akciók során megmozdulnak, szervezkednek, nevelődnek és megedződnek. Ezért pártunk és minden kommunista számára aranyszabály: dolgoznunk kell a tömegek közt. S ha az ellenfél terrorhoz folyamodik, hogy megbénítsa pártunk munkáját, ez világosan bizonyítja, hogy a nép ellenségei félnek tevékenységünktől, azt mutatja, hogy a történelem ellenük van, s azért folyamodnak kíméletlen elnyomó rendszabályokhoz, hogy a nép akarata ellenére megvalósíthassék a szégyepletes párizsi és bonni szerződésekből folyó politikáinkat. Ez korántsem az erő jele, hanem ellenkezőleg, fokozódó gyengeségük jele Pártunk a kanitalista társadalom viszonyai közt él, dolgozik és harcol. Nincs elszigetelve tőle, s nincs biztosítva az ellenséges nézetek és az ellenséges ideológia behatolása ellen. A párt propagandamunkáját meg kell javítani, szorosan össze kell kapcsolni az élettel, harcunkkal. Vezető pártszerveinknek és alapszervezeteinknek a 14. ülés határozataiból kiindulva és pártkongresszusunk előkészítésével kapcsolatban bíráló szemmel kell elemezniük munkájukat, s határozataikban meg kell jelölniük legközelebbi feladataikat az üzemekben, a szakszervezetekben és a tömegszervezetekben, valamint az agitációs és a propagandamunka megjavítására vonatkozó feladataikat is. Ha a nép ellenségei minden eszközzel meg akarják valósítani az „európai védelmi közösség“ politikáját és az újrafelfegyverzés politikáját, ez ellen vívott harcunk csak akkor lesz sikeres, ha a párt szilárdan megveti lábát az üzemekben és a szakszervezetekben. A határozatokat a vezető szervek tagjainak kollektív megvitatása alapján kell kidolgozni. El kell érnünk, hogy a kollektív vezetés legyen pártunkban a vezetés legfőbb elve, így megszilárdul és növekszik a vezető pártszervek tekintélye, s megszilárdul a bizalom a vezetőség és a párttagok közt. Nyugat-Németországban mi vagyunk az egyetlen párt, amelynek világos programmja van a béke megőrzéséért, a békeszerető és szabad Németország egységéért, a demokráciáért és a haladásért vívott küzdelemben. Kommunista pártunknak minden lehetősége megvan, hogy becsülettel megbirkózzék a ráháruló feladatokkal. Az új helyzet és Németország Kommunista Pártjának feladatai