Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-02 / (321.) szám
2 Tarlós békéért, népdemokráciáért ! 1955 január 2 . (321) rriss / AZ ÉPITES nagyipari módszereinek széleskörű meghonosításáról, AZ ÉPÍTKEZÉSEK MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRÓL ÉS KÖLTSÉGEINEK CSÖKKENTÉSÉRŐL Hruscsov elvtárs beszéde :: a szovjet építők, műépítészek, építőanyagipari, építőgépipari, útépítőgépipari dolgozók, az épülettervező vállalatok és a tudományos kutatóintézetek dolgozói országos értekezletének 1954 december 7-i ülésén A szovjet nép a kommunista párt vezetésével óriási sikereket ért el országunk iparosításában, mondta Hruscsov elvtárs. Ezekre a sikerekre büszke a Szovjetunió munkásosztálya, kolhozparasztsága és értelmisége, s ezek a sikerek megörvendeztetik külföldi barátainkat is. A szovjetország iparosítását az tette lehetővé, hogy pártunk híven követte Lenin és Sztálin útmutatásait. Ez volt legfőbb feladatunk, s a jövőben is ez lesz''legfőbb feladatunk. Ezentúl is minden eszközzé.1 .fejlesztenünk kell a nehézipart. A nehézipar a népgazdaság alapja, a szocialista á állam gazdasági hatalmának, védelmi képességének, a dolgozók jómódjánakés kultúrált életének forrása. Csakis a nehézipar további fejlesztése esetén lendühetjük sikeresen előre a népgazdaság összes ágazatait, fokozhatjuk szakadatlanul a nép jólétét, s biztosíthatjuk a Szovjetunió határainak sérthetetlenségét. (Hosszú taps.) Ez a legfontosabb. A nehézipar további fejlesztése — a fém-, a szén-, az ásványolaj-, a villamosenergia-termelés és a vegyipari termelés fokozása, a nehézgépipar, a szerszámgépgyártás, a kovácsoló- és a sajtolóberendezések gyártásának fejlesztése — ez az ipar és a mezőgazdaság valamennyi ágazata sikeres fellendítésének hatalmas alapja. A párt és a kormány a nehézipar fejlesztésében elért eredményekre támaszkodva jelentős figyelmet fordít a közszükségleti cikkek termelésének fokozására is. Az idén nagyunkát végeztünk a mezőgazdaság további fejlesztésére irányuló központi bizottsági határozatok megvalósítása céljából. Mint ismeretes, a kommunista párt az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a gabonatermelés fokozását a mezőgazdasági növények terméshozamának az ország minden vidékén való növelése útján, továbbá a szűz- és a parlagföldek hasznosítása útján. 1954 a rr mezőgazdaság jelentős fellendítésére irányuló Programm végrehajtásáért vívott harc első éve volt. Önök tudják, hogy az idén Ukrajna és a Volgavidék több területén, valamint az ország más déli vidékein is rendkívül kedvezőtlenül alakultak az időjárási viszonyok. Az aszály következtében e vidék gabonatermésében nagy kiesés mutatkozott. De kitűnően támogatta az országot ebben az évben Szibéria, különösen az Altáj-vidék, valamint Kazahsztán. Az Altáj-vidék és több szibériai terület, továbbá a Kazah Köztársaság kolhozparasztjai, gépállomási és szevház dolgozói, pártszervezetei az ország szempontjából alágjelentősócsű munkát végeztek. A déli vidékek gabonatermésében mutatkozott kiesés ellenére ez év december 5-ig országos viszonylatban 271 millió paddal több gabonát gyűjtöttek be, mint a múlt év megfelelő időpontjáig. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a sajtóban november 8-án megjelent közleményéből önök ismerik a mezőgazdasági év eredményeire vonatkozó adatokat. Olvasták ezt a közleményt, s tudják, hogy 1954-ben jóval több gabonát, húst, tejet és zöldségfélét gyűjtöttünk be, mint a múlt évben. Valóban igen nagy a többlet. Egyesek megkérdik: mivel magyarázható az a tény, hogy a begyűjtött és a felvásárolt mezőgazdasági termékmennyiség idei növekedése ellenére az üzletekben mégsem mindig kaphatók a szükséges termékek. Miért van ez? Mert roppantul megnőtt a közszükségleti cikkek iránti kereslet, mert a népnek több a pénze. Az árak többmilliárd rubellel csökkentek, a munkások és az alkalmazottak reálbére és a kolhozparasztok jövedelme jelentősen emelkedett. (Taps.) S ezért, bármennyire növeljük is az áruk termelését, mégsem elégítjük ki teljesen a lakosság keresletét. Az ország különféle vidékein a kolhozparasztokkal való találkozásaink és beszélgetéseink során többször volt alkalmunkhallani azt, az óhajt, hogy több és természetesen jó minőségű cukor, lábbeli, gyapjúszövet kerüljön forgalomba. Megnövekedett a kereslet az elsőrendű minőségű áruk iránt. Ez annak az eredményekép történt, hogy a párt és a kormány intézkedései megteremtették a dolgozók vásárlóképességének lényeges fokozásához szükséges feltételeket. Most az a feladatunk, hogy teljesebben kielégítsük a lakosság növekvő keresletét. Ezért következetesebben és állhatatosabban kell folytatnunk a harcot a gabona-, a burgonya-, a zöldség-, a hústermelés, a szövetgyártás fokozásáért és más cikkek termelésének növeléséért. A gabonatermelés kiterjesztésére jó alapot teremtettünk. 1954-re 13 millió hektár szűzföld feltörését irányoztuk elő, s a valóságban 17 430 000 hektárt szántottak föl. Az új földekhasznosításában ezeket a nagy sikereket kolhozparasztjaink, a gépállomási és a szovhozdolgozók, országunk munkásosztályának önfeláldozó munkája tette lehetővé. (Taps.) Nyugodtan mondhatjuk, hogy 1955-ben a szűz- és a parlagföldek hasznosítása révén legalább további 20 millió hektárt fogunk bevetni. (Taps). A gabonatermelés fokozásával megteremtjük a mezőgazdaság valamennyi ágazata további hatalmas arányú fellendülésének feltételeit. Ez különösen szükséges az állattenyésztés fejlesztése céljából. Főkép takarmánygabonára van szükségünk, mivel kenyérgabonánk elég van. A takarmánygabona mennyiségének növekedése nyomán a kolhozok és a szovhozok több húst, tejet, vajat, tojást, gyapjút termelhetnek. Több gabonára van szükségünk ahhoz is, hogy országunknak nagy gabonatartalékai legyenek, továbbá, hogy fokozhassuk más államokba irányuló gabonakivitelünket. A párt és a kormány ipar- és mezőgazdaságfejlesztő intézkedéseinek célja a szovjetállam hatalmának további erősítése, népünk jólétének rendszeres fokozása. Fontos feladat vár e tekintetben évről évre növekvő építőiparunk dolgozóira , építőinkre, építőanyaipari dolgozóinkra, gépipari dolgozóinkra, akik ellátják az építkezéseket gépekkel, a műépítészekre, a tervezőmérnökökre és építőink egész hatalmas hadseregére. Ezért határozta el a párt központi bizottsága és a Szovjetunió. Miniszteri,pácsa ennek az értekezletnek az összehívását, hogy önökkel együtt megvitassuk az építkezések lényegbevágó kérdéseit, rávilágítsunk a hibákra, s konkrét intézkedéseket határozzunk meg az építésügy gyökeres megjavítására. A továbbiakban Hruscsov elvtárs megvilágította az építkezés nagyiparivá tételének megérlelődött kérdéseit. Hazánkban — mondotta — hatalmasarányú építkezés folyik. Az építési munkálatok arányainak jellemzése végett emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy a szovjet állam a háború befejezése óta több mint 900 milliárd rubelt fordított népgazdasági beruházásokra. Ez idő alatt helyreállítottunk, fölépítettünk és megindítottunk több mint 8000 állami ipari nagyüzemet. Évről évre fokozódik a lakóház-, az iskola-, a kórházépítkezés; a háború utáni években a városokban és a lakótelepeken a munkások és az alkalmazottak részére összesen több mint 200 millió négyzetméter lakóterületű lakóház épült, a falvakban pedig a kolhozparasztok és falusi értelmiségiek mintegy 4,5 millió új házat kaptak. Országunkban az idén az építési és az épületszerelési munkák volumene több mint két és félszeresre növekedett 1946- hoz képest. Csupán 1954-ben annyit fordítunk beruházásokra, mint amennyit az égé.A második ötéves terv idején fordítottunk erre a célra. Újabb fejlődést értünk el a nehézipari vállalatok építésében. A nehézipar gazdaságunk alapjainak alapja. Az idén és a jövőben is újabb szén-, ásványolaj-, kohó- és gépipari üzemek, újabb vízierőművek és más ipari üzemek építésére kell összpontosítanunk figyelmünket. Ezenkívül országszerte nagyarányú lakásépítkezés is folyik. Elegendő megemlítenünk, hogy az idén az ország városaiban és lakótelepein összesen több mint 30 millió négyzetméter téridőjű lakóház , falvak-ban pedig körülbelül 400 000 lakóház épül. Az építés trületén ránk háruló, felsőn tok sikeres megoldása végett minden eszközzel fejlesztenünk és tökéletesítenünk kell építőiparunka . Erélyesen véget kell vetnünk a lmolkodásnak az építkezések szervezé Nálunkf meet rejejvariunk az építkezések nagyiparivá '.tínek széleskörü mea*valósításaim .es feltételek. Melyek ezek a feltételek? Elsősorban megvan a szakmunkások és a szakemberek óriási hadserege. Az ország építőipari vállalataiban és az építőanyagiparban sokezer, munkájának igazi mesterévé vált kiváló szakmunkás és termelési újító dolgozik. Vannak gyáraink, amelyek biztosítani tudják az építőknek a munkájuk megkönnyítésére és termelékenységének emelésére alkalmas korszerű gépeket. Megvan és növekszik ipari bázisunk, amelynek segítségével elláthatjuk az építkezéseket előregyártott vasbetonszerkezetekkel, épületelemekkel és építőanyaggal. . Mint ezen az értekezleten kitűnt, az építésügyben a sikerek ellenére még sok a fogyatékosság. Erélyesen föl kell tárni ezeket a fogyatékosságokat, s minden erőnket meg kell feszítenünk kiküszöbölésük végett. Bátran rá kell mutatni a hibákra, konkrétan nevükön kell nevezni a bűnösöket, mert a hibák nem önmaguktól vannak, hanem egyik vagy másik dolgozó követi el őket. A bírálat ne szorítkozzék általános megállapításokra Meg kell bírálni mindazokat a dolgozókat, akik hibát követnek el, s konkrét fogyatékosságokért felelősek, de meg kell bírálni azokat is, akik látják ezeket a fogyatékosságokat, de megbékülnek velük, nem harcolnak kijavításukért. Az építésügy gyökeres megjavításának döntő feltétele az építkezések nagyiparivá tételének további fokozása. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa „az előregyártott vasbetonszerkezetek és épületelemek gyártásának fejlesztéséről” szóló határozatában nagyarányú programmot irányzott elő a vasbetonépületelemek gyártásának növelésére. Ez biztosítja az áttérést a nagyipari módszerekkel való építkezésre. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata kimondta, hogy a legközelebbi három év folyamán 402 új gyárat és 200 telepet kell építeni előregyártott vasbetonszerkezetek és épületelemek készítésére. E három év alatt az előregyártott vasbeton készítése ötszörösre, s ezzel kapcsolatban a cementgyártás több mint másfélszeresre, az inert anyag gyártása pedig szintén több mint másfélszeresre növekszik. Hruscsov az előregyártott vasbetonszerkezeteket alkalmazó építkezések jellegével kapcsolatban részletesen foglalkozott a haladó építkezési módszerek meghonosításával, egyebek közt a jelentős fa- és fémmegtakarítást biztosító előregyártott vasbetonelemek kiterjedt alkalmazásával. El kell ismernünk, elvtársak — mondotta Hruscsov — hogy még nem tanultak meg értékes anyagok, például a fa és a fém valóban gondos kezelését és gazdaságos felhasználását. Nem tűrhetjük tovább ezt a pazarlást. Sokan fahiányra panaszkodnak. S ez igaz, valóban kevés fánk van. Közben mégis sok fát elpazarolnak. Nézzük például a Közlekedésügyi Minisztériumot. Itt csak fából készült vasúti síntalpakat használnak, a kilométerjelző oszlopok pedig kizárólag sínből készülnek. A póznák, az átereszek és a vízlevezető csövek mind fémből készülnek. Vájjon nem lehetne-e mindezt vasbetonból készíteni? Miért nem tanulunk például a csetiektől, akik vasbetonból nagyszerű síntalpakat készítenek, s ezzel faanyagot takarítanak meg. Utazzanak el hozzájuk, s nézzék meg, hogyan csinálják ezt. A csehek barátaink, s szívesen közlik velünk tapasztalataikat. Bulganyin és Mikojaki elvtárssal, valamint a küldöttség más tagjaival Kínában tett utazásunkon sok vasbetonpóznát és oszlopot láttunk, mégpedig jól elkészítetteket. Át kell vennünk ezt a hasznos tapasztalatot. Hruscsov elvtárs ezután részletesen foglalkozott az építőanyagtermelés kérdéseivel, s ennek során hangsúlyozta, hogy minden eszközzel fejleszteni kell a cementipart és a meglévő téglagyárak tartalékainak felhasználásával növelni kell a téglatermelést. A nagyipari módszerek sikeres alkalmazása és az építőszervezetek munkájának megjavítása — mondotta — sok tekintetben az építés szervezeti és műszaki vezetésének színvonalától függ. Kis építőszervezetek nem valósíthatják meg az építkezések nagyiparivá tételét, nem gyorsíthatják az építkezési munkák ütemét, s nem csökkenthetik az építkezések önköltségét. Ezért össze kell vonnunk az építőszervezeteket. Moszkva és más városok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szakosított építőszervezeteket kell létesíteni, szakosítottakat, nem pedig komplexeket, mert csak az előbbi szervezetek alkalmasak az építés nagyipari módszereinek meghonosítására. (Taps.) Hazánkban nagy arányokban folyik az ipari üzemek, lakóház kft. az iskolák, a kórházak és más épületek építése. Ez az építkezés létfontosságú. Nagyon meg kell gyorsítanunk az építkezések ütemét, javítanunk kell minőségét és csökkentenünk kell önköltségét. E feladat megoldásának csak egyetlen útja van: az építés negyiparivá tételének legszélesebb körű negvalósítása. Hassov -belyedében hosszasan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként szüntethetők meg az épülettervezés hibái is tartható az építészek munkája. Hangsúlyozta, hogy a nagyipari módszerekre való áttérés sikere, az építkezések minőségének megjavítása és önköltségének csökkentése jelentős fokig a tervező szervezetektől, az építészek és a kivitelezők munkájától függ. Hazánkban mindenütt építkezések folynak. A szovjet állam minden évben sokmilliárd rubelt irányoz elő építkezésekre, nálunk a szó szoros értelmében mindenkinek érdeke, hogy jól építkezzünk. Nem nyugodhatunk bele, hogy az építési munkák az épülettervező szervezetek lassúsága miatt gyakran elhúzódnak, s hogy néha egyszerű épületek tervezése is két, sőt több évig tart. Az építkezések nagyiparivá tételéhez fűződő érdekek megkövetelik az épülettervező szervezetek munkájának átszervezését, s hogy ezek a típustervezést és a meglévő típustervek alkalmazását tekintsék munkájuk legfontosabb részének. Az előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek, a nagy tömbök, az újabb és célszerűbb anyagok kiterjedt alkalmazása — ez az az új az építőtechnikában, amely parancsolóan megköveteli az elavult épülettervezési módszerek elvetését. (Taps.) A gazdasági és a műszaki tervező szervezetek sok dolgozója azonban lebecsüli a típustervezés jelentőségét. Alkalmam volt beszélgetni sok mérnökkel és építésszel a tervezésről — mondotta ezután Hruscsov elvtárs. — Valamennyien egyetértettek abban, hogy a típustervezés sokkal egyszerűbb, s jobbá teszi az építkezést, de a gyakorlatban sok tervezőépítész, kivitelező, sőt az ipari építkezéseken néha sok technológus is csak egyéni tervek készítésére törekszik. Miért van ez így? Az egyik ok szemlátomást az, hogy nálunk az építészek képzésében hibákat követtek el. Sok fiatal építész alighogy elhagyta a főiskolát, s még mielőtt annak rendje és módja szerint a saját lábára állt, az építőművészet mestereinek példáját követi, s csak egyéni jellegű épületeket akar tervezni, sürgősen emléket akar állítani magának. Puskin nem kézalkotta emlékművel örökítette meg emlékezetét, de sok építész egyéni terv szerint épített épület alakjában okvetlenül „kézalkotta” emlékművet akar állítani magának. (Derültség, taps.) Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy sok építész és kivitelező valóban alkotó módon dolgozik, munkájával sok újat és hasznosat teremt, de az épületek tervezésében mégis nagy hibák vannak. Egyes épülettervezők a tervezéskor mellőzik az építőanyagipari üzemek által készített szerkezeteket, elemeket és anyagokat, s ma is az elmaradott építkezési módszereket részesítik előnyben. Korlátozott számú típustervet kell kiválasztani lakóházak, iskolák, kórházak, óvoda, bölcsődeépületek, üzletházak és más épületek építésére, s mondjuk öt évig csak ezek szerint a tervek szerint építsék a nagy tömegben készülő épületeket. Ez idő eltelte után vitassák meg a terveket, s ha nem lesznek jobb tervek, újabb öt évre hosszabbítsák meg alkalmazásukat. Mi ebben a rossz, elvtársak? Hruscsov ezután foglalkozott az ipari épületek típusterveinek előnyeivel, s hangsúlyozta, hogy az építésben a típustervek alkalmazása igen hatásos mind takarékosság, mind az építkezések meggyorsítása és minőségük megjavítása szempontjából. Az építészeknek, akárcsak az építőipar többi dolgozójának, habozás nélkül el kell mélyedniük az építkezés gazdasági kérdéseiben. Mindig arra kell gondolniuk, hogy az egyik legfontosabb kérdés az építendő épület önköltsége, az, egy négyzetméterre jutó önköltség. Az építésznek, ha nem akar elszakadni az élettől, nemcsak az építészeti formákat, az ornamentumokat és a különféle díszítő elemeket kell ismernie, nemcsak ezek alkalmazásához kell értenie, hanem ismernie kell az új, korszerű anyagokat, a vasbetonszerkezeteket és elemeket is, főképpen pedig kitűnően el kell igazodnia az építkezés gazdasági kérdéseiben. Hruscsov elvtárs élesen bírált egyes építészeket, akik túlságosan kedvelik a homlokzatok fölösleges díszítését, a tervekben sok pazarlást engednek meg maguknak, a magasépületek tervezése során főként az épületek körvonalainak kialakításával törődnek, s nem gondolnak rá, hogy mibe kerül ezeknek az épületeknek az építése és a használata. A tervező szervezetek és egyes építészek munkájának súlyos hibáit nagyrészt az építészeti akadémiától és több vezető építésztől kiinduló helytelen utasítások okozzák. Az építészet vezető személyiségei állandóan a művészeti szempontokat hangsúlyozzák, s ke eset beszélnek a lakások c.. más épületek p.oilágosságáról és kéz rímességéről. ■.• Irő— mondotta Hruscsov — hogy harcolni fogunk az építészetnek cp.V fontos feladataitól való efféle elszakítása ellen. Egyes építészek azzal próbálják igazolni helytelen elképzeléseket és a terveikben tapasztalható „langrlást, hogy a distruktivizmusól való harc szükségességére hivatkoznak. De a konstruktivizmus ellen valóarc ürügyén az állam pénzét pazarolják. A konstruktivizmus ellen való harcot észszerű eszközökkel kell megvívni, hangsúlyozta Hruscsov. Nem szabad eltúlozni az építészeti dekorációkat, esztétikus díszítéseket, nem szabad az épületekre fölöslegesen tornyokat emelni vagy szobrokat állítani. Nem a szépséget ellenezzük, hanem a pazarlás ellen küzdünk. Minden tervet az építkezésre szánt összegek takarékos felhasználására törekedve kell elkészíteni. Az épületnek a használatban tartósnak és gazdaságosnak kell bizonyulnia. Az építészeknek meg kell tanulniuk bánni a nép pénzével. Ez igen fontos kérdés. Megjegyezzük, mondta Hruscsov, hogy az építészek közt, még az építészeti akadémián is sok olyan elvtárs van, aki aktívan harcol egyes építészek helytelen szemlélete ellen, de ezek kifogásait nem méltatták figyelemre. Hruscsov Mordvinov elvtárshoz, az építészeti akadémia elnökéhez fordulva ezt mondta: „ön, Mordvinov elvtárs, és az ön hívei elfojtották az építészeti fúldíszítés és cicomázás ellen fölszólaló hangokat.” (Taps.) Ezen az értekezleten nagy érdeklődéssel hallgattuk Gradov építész elvtárs tartalmas felszólalását. Gradov és néhány más elvtárs a szovjet építészet feladataival kapcsolatban igen helyesen mutatott rá, hogy le kell küzdeni az építészetben a formalista eltorzulásokat és a maradiságot. Beszéltek róla, hogy kritikával kell fölhasználni a klasszikus örökséget, s hogy az építészetet alá kell rendelni társadalmunk létszükségleteinek, s ezért szorosabban össze kell kapcsolni a modern technikával és az építkezés minden láncszemével, az építőművészetben szabadon ki kell bontakoztatni az alkotó kezdeményezést, az újítást, s meg kell szüntetni a monopolizmusnak és a bírálat elfojtásának minden megnyilvánulását. Ezekkel a következtetésekkel és javaslatokkal okvetlenül egyet kell értenünk. Hruscsov ezután foglalkozott a szverdlovszki építkezéseken és városrendezésben tapasztalható nagy hibákkal, s elítélte a pazarlást, a különféle szükségtelen és drága épületátalakításokat, amelyeket olyan funkcionáriusok végeztetnek, akik semmi felelősséget nem éreznek a rájuk bízott ügyért. Meg kell szüntetni, mondotta Hruscsov, a városok tervezésében és rendezésében mutatkozó súlyos hibákat. Pártszervezeteinknek, szovjetszerveinknek állandóan foglalkozniuk kell ezzel a fontos üggyel. Az építészek munkájában tapasztalható fölsorolt hibák egyik oka, hogy építészeink sokszor nem érezték a helyi párt- és szovjetszervezetek ellenőrzését és segítségét. Fokozni kell a helyi szerveknek a városok és lakótelepek építésével és rendezésével kapcsolatos felelősségét. Ha jól megszervezzük a típustervezést, ha jelentősen megjavítjuk az építészek és a kivitelezők munkáját, ha a gazdasági kérdésekre irányítjuk a figyelmet és fokozzuk helyi szerveink felelősségét, ha nagyobb teret biztosítunk kezdeményezésüknek, akkor bizonyosan újabb nagy sikereket aratunk az építésben, az építkezések önköltségének csökkentésében és minőségének javításában. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a minőség javítása az építőipari dolgozók legfontosabb feladata. Nemcsak gyorsan kell építenünk, hanem okvetlenül jól is, tartósan is, s növelnünk kell építő márkánk becsületét. " Épületeinknek kényelmeseknek kell lenniük lakás és használat szempontjából. A rosszul épített épületeket hamarosan javítani kell, s ez újabb költségekkel jár. Ez mindenfajta építkezésre vonatkozik. Az összes építkezési munkák — akár az ipari, akár a lakásépítési vagy bármely más építkezés — minőségének javítása nagyjelentőségű állami feladat. A munkák jó minőségével törődniük kell mind az építőipari dolgozóknak — a minisztériumok vezetőitől az egyes munkásokig — mind az összes helyi párt-, szovjet-, szakszervezeti és Komszomol-szervezeteknek. Az építkezések minősége ilyen állandó és tömeges ellenőrzés esetén népünk nagy követelményeinek színvonalára fog emelkedni. Hruscsov elvtárs ezután az építés gazdasági tervezésének és gazdaságosságának egyes kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozáson sok felszólaló beszélt az építkezések gazdasági tervezésének súlyos hibáiról, hogy a tervezők sok objektum közt forgácsolják szét az eszközöket, halogatják az építőmunkák határidőit, nem látják el kellő mennyiségű építőanyaggal, s ezzel megdrágítják az építkezéseket. Hogyan harcoljunk ezek ellen a hibák ellen? Az eszközök szétforgácsolása ellen elsősorban a minisztereknek és az összes hivatalok vezetőinek kell harcolniuk. Erre a kérdésre nagy figyelmet kell fordítania a Szovjetunió Állami Tervbizottságának is. Talán meg kell szervezni a felügyeleti ellenőrzést a státusok növelése nélkül, olyan funkcionáriusokra bízva a felügyeletet, akik nem pusztán jelentéseket gyűjtenek, hanem ellenőrzik, hogyan használják föl az építkezésre kiutalt összegeket, helyesen állítják-e össze a cikklistákat, nem sértik-e meg az állam érdekeit. Az a legfontosabb, hogy szigorúan meg kell tartani a rendet: terv, költségvetés, tervrajzok nélkül ne kezdjék el az építkezést. (Taps.) Állandóan és elmélyülten tanulmányozni kell az építkezés gazdasági tervezésének és gazdaságosságának kérdéseit. Maguknak az építőipar dolgozóinak is állandóan foglalkozniuk kell az építkezés gazdasági elemzésével, konkrét javaslatokat kell előterjeszteni a gazdasági térről.Gh jg^oKui ldtd'.iah mc^jnvít«»ár«. Hruscsov elvtárs ezután a munkatermelékenység növelésének, a szakképzett építőmunkás káderek nevelésének szükségességéről beszélt. A munkatermelékenység állandó növelésének biztosítása végett elsősorban helyesen kell megszervezni az építkezéseken folyó munkát, jobban ki kell használni a munkerőt és a gépeket, takarékoskodni kell a nyersanyaggal és az anyaggal, állandó szakképzett építőmunkás kádereket kell nevelni. Az építőipari dolgozók keresetének növekedése, anyagi jólétük emelkedése is a munka termelékenységének növekedésétől függ. Ismeretes, hangoztatta Hruscsov elvtárs, hogy a munkabér emelését mindig összekapcsoltuk a munka termelékenységének növekedésével. A munkatermelékenység növekedésének meg kell előznie a munkabér emelkedését. Társadalmunknak csak ebben az esetben lesz meg állandóan az a szocialista felhalmozása, amely a termelés bővítéséhez és ezen az alapon a nép anyagi jólétének fokozásához szükséges. Ez az egyetlen helyes út, mert csak egész népgazdaságunk fellendülése alapján érhetjük el a dolgozók jólétének emelkedését. Mindenkinek meg kell értenie, hogy országunkban meg kell tartani az árukészletek és forgalomban lévő, valamint a lakosságnál lévő pénzmennyiség közötti helyes arányt. Csak így lesz értékálló valutánk, szilárd és értékes rubelünk. Csak így fog következetesen emelkedni a reálbér is. Másképpen nem lehetséges. Tehát a dolgozók reálbérének emelése végett biztosítani kell a munka termelékenységének állandó növekedését, az egy munkásra jutó termelés növekedését. Hogyan alakul nálunk a munka termelékenységének emelkedése? A XIX. pártkongresszusnak az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvei a munka termelékenységének az iparban körülbelül 50 százalékos, az építkezéseken pedig 55 százalékos emelését, s a reálbérnek ezzel egyidőben történő legalább 35 százalékos emelését szabják meg. Befejezésül Hruscsov elvtárs a következőket mondta: „Elvtársak! Évről évre gyarapszik a szovjetállam ereje. Gyorsan fejlődik országunk népgazdasága, szakadatlanul fokozódik a nép jóléte, emelkedik kulturális színvonala. Ez a kommunista párt helyes, lenini politikájának eredménye. Minden sikerünk ékesszólóan bizonyítja a szovjet nép teljes egybeforrottságát, a kommunizmus nagy ügye iránti odaadását. Országunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt 37 év alatt a cárizmus idejének elmaradott országából élenjáró, szocialista nagyhatalommá vált Népünk történelmi jelentőségű győzelmei valóban világrengető győzelmek voltak. Ez a szovjetrend óriási előnyeinek eredménye. A nagy Lenin megteremtette, a forradalmi ütközetekben megedzette, s a kommunista építés nagy útjára vezette kommunista pártunkat. S az egész nép követte a pártot. Ma az egész világ elismeri a Szovjetuniónak, mint nagy világhatalomnak az erejét, s az imperialisták kénytelenek számolni vele. Ezt a szovjet nép a kommunista párt kipróbált vezetésével érte el. Ez Marx, Engels. A munka termelékenysége négy év alatt az iparban 33 százalékkal, az építkezéseken pedig 32 százalékkal növekedett. A reálbér ez idő alatt 37 százalékkal emelkedett, vagyis már túlhaladta az egész ötéves tervre megállapított színvonalat. Következéskép nagyon túlléptük a béralapot. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az iparban és az építkezéseken súlyos hibák vannak a technika felhasználásában és a munka megszervezésében. A hivatalok, az üzemek és az építőszervezetek sok vezetője nem teljesíti a munka termelékenységének növelésére vonatkozó terveket, hanem növeli a munkások és az alkalmazottak számát, ez pedig a béralap túllépésére vezet. Köztudomású, hogy az építkezéseken óriási tartalékok vannak a munka termelékenységének növelésére, következéskép a munkások bérének emelésére. E tartalékok közé tartozik az építőmunkák gépesítése, az építkezéseinknek biztosított hatalmas technikai felszerelés helyes felhasználása; a nagyipari építőmódszerekre való áttérés; a munkások szakképzettségének emelése, az újítók élenjáró tapasztalatainak jobb felhasználása és a munkafegyelem megszilárdítása. A munkatermelékenység növelésének egyik legfontosabb feltétele a munkások specializálása és szakképzettségük emelése. Ez a kérdés elválaszthatatlanul öszszefügg az állandó munkáskáderek nevelésének feladatával. Ha minden építőmunkást hozzásegítünk valamely szakma alapos elsajátításához, ha előmozdítjuk, hogy minden építőmunkás a technika, nagytermelékenységű kihasználásához értő szakmunkássá váljék, akkor az építőmunkások megszeretik szakmájukat, s büszkén vallják majd: „Építőmunkás vagyok!” Sajnos, nálunk az építkezéseken még keveset törődnek az új munkásokkal. A Szovjetunióban nincs munkanélküliség, s a munkás minden nehézség nélkül talál munkát. Az építőmunkásokat tanítani kell, hozzá kell segíteni valamilyen szakma elsajátításához, hogy az építkezéshez fűzzük őket. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet kell fordítani a bérek rendezésére, s minden vonatkozásban megvilágította, hogyan lehet megoldani az állandó szakképzett építőmunkás káderek nevelésének problémáját. Hruscsov elvtárs ezután közölte az útépítésre és a falusi építkezésre vonatkozó néhány észrevételét. Fejlesztenünk kell a betonutak építését, mondta. A betonutak a legjobb utak. Az aszfaltút tíz évig használható, a betonút száz évig is út. Intézkednünk kell a cementipar fejlesztéséről, hogy betonutakat építhessünk. Mint mondani szokás, mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsón építsünk. Drágán, vagyis jó minőségben, tartósan kell építenünk, hogy elfelejtsük, mikor is építettük, amit építettünk! (Taps.) A kolhozokban, a szovhozokban, a gép- és traktorállomásokon nagy munkákat kell elvégeznünk az üzemi helyiségek a lakóházak, valamint a magtárak építésével kapcsolatban. Nagy figyelmet kell fordítanunk a kolhozépületek építésére, a falvak, a kislakók és az aulok rendezésére. Amikor az emberek szegények voltak, nem volt lehetőségük, hogy több lakásokról gondoskodjanak, s megszépítsék életüket. Ma más a helyzet. Az élenjáró kolhozok gazdaságuk föllendülésének eredményeképpen nagy jövedelmeket érnek el, s nagy összegeket fizetnek a kolhozparasztok munkaegységeire. Mégis sok kolhozparaszt lakóháza elhanyagolt. Olyan lakóházakat kell építeni, amelyek megfelelnek a kolhoznarasztok megnövekedett kulturális igényeinek. Bök kolhoznak és kolhoznarasztnak most van pénze új házak építésére, de nem vásárolhatja meg a szükséges építőanyagot, mivel nem gyártanak belőle eleget. Gondolkozzunk hát rajta elvtársak, hogyan változtathatunk ezen a helyzeten. Azok a kolhozok és kolhoznarasztak, amelyeknek, illetve akiknek módjuk van rá, építsenek minél több üzemi helyiséget, középületet és lakóházat, s építsék meg őket minél jobban. Rá kell venni az embereket, hogy építsenek és segíteni kell nekik ebben. (Tans.) S ha azt akartuk, hogy a falvakban sikeresen haladjon az építkezés, a falusi építkezése k számára is a«» kell szerveznünk az építőanyaegyártást. Az építőanyaggyártás fokozásával és az építőanyagoknak a falvakba való eljuttatásával jelentősen meggyorsítjuk falvaink és lakótelepeink átalakítását, megszépítsük falvainkat, Nagy öröm legyen rájuk nézni, s szebbé tegyék az ember életét. (Taps.) Lenin és Sztálin eszméi megtestesülésének az eredménye. (Viharos, hosszantartó taps.) Eredményeinkre támaszkodva, nehéziparunkat ezután is minden eszközzel fejlesztve, fáradhatatlanul erősítjük hazánkat, harcolunk a népgazdaság további föllendítéséért, a nép jólétének fokozásáért. A kommunista építés e nagyszerű alkotómunkájában óriási szerep hárul az építők hatalmas seregére ... Végezetül, elvtársak, hadd fejezzem ki azt a meggyőződésemet, hogy az építők, az építészek, a kivitelezők, az építőanyagipar, az építőipari és az útépítőipari gépgyártás, valamint a tervező- és a tudományos kutatóintézetek dolgozói becsülettel teljesíteni fogják a párt és a kormány által rájuk bízott feladatokat, még magasabbra emelik építésünk színvonalát, gyorsítják ütemét, javítják minőségét, s gyorsabban fogják üzembe helyezni a gyárakat, a bányákat és az erőműveket, olcsóbban, jobban és szebben fogják építeni a lakóházakat, az iskolákat és a kórházakat. Viszontlátásra az építők következő értekezletén. Addig is további sikereket kívánok önöknek, elvtársak!” (Viharos, hosszú taps. Mindenki föláll). November 30-a és december 7-e közt zajlott le Moszkvában az építők, a műépítészek, az építőanyagipari, az építőgépipari, az útépítőgépipari dolgozók, az épülettervező vállalatok és a tudományos kutatóintézetek dolgozóinak országos értekezlete, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertarácsa hívott össze. Az értekezleten a szovjetország minden részéből összesen 2200-an vettek részt, köztük élmunkások, brigádvezetők, munkavezénylők és művezetők, építésvezetők és építési hivatalok vezetői, trösztök vezetői és főmérnökei, gyárigazgatók, épülettervező vállalati dolgozók és műépítészek, tudományos kutatóintézeti és főiskolai dolgozók, pártfunkcionáriusok, szakszervezeti és Komszomol-funkcionáriusok. Az értekezlet munkájában részt vettek: BULGANYIN, VOROSILOV, KAGANOVICS, MALENKOV, MIKOJAN, MOLOTOV, PERVUHIN, SZARUFOV, HRUSCSOV, SVERNYIK PONOMARENKO, SZUSZLOV, POSZPELOV és KATALIN elvtársak. Nagy beszédet mondott az értekezleten HRUSCSOV elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, akit a jelenvoltak meleg ünneplésben részesítettek. Közöljük Hruscsov elvtárs beszédének rövid kivonatát.