Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-02 / (321.) szám

2 Tarlós békéért, nép­­demokráciáért ! 1955 január 2 . (321) r­r­i­s­s / AZ ÉPITES nagyipari módszereinek széleskörű meghonosításáról, AZ ÉPÍTKEZÉSEK MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRÓL ÉS KÖLTSÉGEINEK CSÖKKENTÉSÉRŐL Hruscsov elv­társ beszéde :: a szovjet építők, műépítészek, építőanyagipari, építőgépipari, útépítőgépipari dolgozók, az épülettervező vállalatok és a tudományos kutatóintézetek dolgozói országos értekezletének 1954 december 7-i ülésén A szovjet nép a kommunista párt veze­tésével óriási sikereket ért el országunk iparosításában, mondta Hruscsov elv­társ. Ezekre a sikerekre büszke a Szov­jetunió munkásosztálya, kolhozparaszt­sága és értelmisége, s ezek a sikerek megörvendeztetik külföldi barátainkat­­ is. A szovjetország iparosítását az tette lehetővé, hogy pártunk híven követte Lenin és Sztálin útmutatásait. Ez volt legfőbb feladatunk, s a jövőben is ez lesz''legfőbb feladatunk. Ezentúl is min­den eszközzé.1 .fejlesztenünk kell a ne­hézipart. A nehézipar a népgazdaság alapja, a szocialista á állam gazdasági ha­talmának, védelmi képességének, a dol­gozók jómódjának­­és kultúrált életének forrása. Csakis a nehézipar további fej­lesztése esetén lendühetjük­­ sikeresen előre a népgazdaság összes ága­zatait, fo­kozhatjuk szakadatlanul a nép jólétét, s biztosíthatjuk a Szovjetunió határainak sérthetetlenségét. (Hosszú taps.) Ez a legfontosabb. A nehézipar további fejlesztése — a fém-, a szén-, az ásvány­olaj-, a villamosenergia-termelés és a vegyipari termelés fokozása, a nehézgép­­ipar, a szerszámgépgyártás, a kovácsoló- és a sajtolóberendezések gyártásának fej­lesztése — ez az ipar és a mezőgazdaság valamennyi ágazata sikeres fellendíté­sének hatalmas alapja. A párt és a kormány a nehézipar fej­lesztésében elért eredményekre támasz­kodva jelentős figyelmet fordít a köz­szükségleti cikkek termelésének fokozá­sára is. Az idén nagy­­­unkát végeztünk a mezőgazdaság további fejlesztésére irá­nyuló központi bizottsági határozatok megvalósítása céljából. Mint ismeretes, a kommunista párt az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a gabonatermelés foko­zását a mezőgazdasági növények termés­hozamának az ország minden vidékén való növelése útján, továbbá a szűz- és a parlagföldek hasznosítása útján. 1954 a rr mezőgazdaság jelentős fellendí­tésére irányuló Programm végrehajtá­sáért vívott harc első éve volt. Önök tud­ják, hogy az idén Ukrajna és a Volga­­vidék több területén, valamint az ország más déli vidékein is rendkívül kedvezőt­lenül alakultak az időjárási viszonyok. Az aszály következtében e vidék gabona­­termésében nagy kiesés mutatkozott. De kitűnően támogatta az országot ebben az évben Szibéria, különösen az Altáj-vidék, valamint Kazahsztán. Az Altáj-vidék és több szibériai terület, továbbá a Kazah Köztársaság kolhozparasztjai, gépállomási és­ szevház dolgozói, pártszervezetei az or­szág szempontjából alágjelentősócsű mun­­kát végeztek. A déli vidékek gabonater­mésében mutatkozott kiesés ellenére ez év december 5-ig országos viszonylatban 271 millió paddal több gabonát gyűjtöt­tek be, mint a múlt év megfelelő időpont­jáig. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a sajtóban novem­ber 8-án megjelent közleményéből önök ismerik a mezőgazdasági év eredményeire vonatkozó adatokat. Olvasták ezt a köz­leményt, s tudják, hogy 1954-ben jóval több gabonát, húst, tejet és zöldségfélét gyűjtöttünk be, mint a múlt évben. Való­ban igen nagy a többlet. Egyesek meg­kérdik: mivel magyarázható az a tény, hogy a begyűjtött és a felvásárolt mező­gazdasági termékmennyiség idei növeke­dése ellenére az üzletekben mégsem min­dig kaphatók a szükséges termékek. Miért van ez? Mert roppantul megnőtt a közszükségleti cikkek iránti kereslet, mert a népnek több a pénze. Az árak többmilliárd rubellel csökkentek, a mun­kások és az alkalmazottak reálbére és a kolhozparasztok jövedelme jelentősen emelkedett. (Taps.) S ezért, bármennyire növeljük is az áruk termelését, mégsem elégítjük ki teljesen a lakosság keresletét. Az ország különféle vidékein a kolhoz­parasztokkal való találkozásaink és beszélgetéseink során többször volt alkal­munk­­hallani azt, az óhajt, hogy több és természetesen jó minőségű cukor, lábbeli, gyapjúszövet kerüljön forgalomba. Meg­növekedett a kereslet az elsőrendű minő­ségű áruk iránt. Ez annak az eredménye­­kép történt, hogy a párt és a kormány intézkedései megteremtették a dolgozók vásárlóképességének lényeges fokozásá­­hoz szükséges feltételeket. Most az a fel­adatunk, hogy teljesebben kielégítsük a lakosság növekvő keresletét. Ezért követ­kezetesebben és állhatatosabban kell folytatnunk a harcot a gabona-, a burgo­nya-, a zöldség-, a hústermelés, a szövet­gyártás fokozásáért és más cikkek terme­lésének növeléséért. A gabonatermelés kiterjesztésére jó alapot teremtettünk. 1954-re 13 millió hektár szűzföld feltörését irányoztuk elő, s a valóságban 17 430 000 hektárt szán­tottak föl. Az új földek­­hasznosításában ezeket a nagy sikereket kolhozparaszt­jaink, a gépállomási és a szovhozdolgo­­zók, országunk munkásosztályának önfel­áldozó munkája tette lehetővé. (Taps.) Nyugodtan mondhatjuk, hogy 1955-ben a szűz- és a parlagföldek hasznosítása révén legalább további 20 millió hektárt fogunk bevetni. (Taps). A gabonatermelés fokozásával meg­teremtjük a mezőgazdaság valamennyi ágazata további hatalmas arányú fellen­dülésének feltételeit. Ez különösen szük­séges az állattenyésztés fejlesztése cél­jából. Főkép takarmánygabonára van szükségünk, mivel kenyérgabonánk elég van. A takarmánygabona mennyiségének növekedése nyomán a kolhozok és a szovhozok több húst, tejet, vajat, tojást, gyapjút termelhetnek. Több gabonára van szükségünk ahhoz is, hogy orszá­gunknak nagy gabonatartalékai legye­nek, továbbá, hogy fokozhassuk más államokba irányuló gabonakivitelünket. A párt és a kormány ipar- és mező­gazdaságfejlesztő intézkedéseinek célja a szovjetállam hatalmának további erő­sítése, népünk jólétének rendszeres foko­zása. Fontos feladat vár e tekintetben évről évre növekvő építőiparunk dolgo­zóira , építőinkre, építőanyaipari dol­gozóinkra, gépipari dolgozóinkra, akik el­látják az építkezéseket gépekkel, a mű­építészekre, a tervezőmérnökökre és építőink egész hatalmas hadseregére. Ezért határozta el a párt központi bi­zottsága és a Szovjetunió. Miniszteri,­pá­­csa ennek az értekezletnek az összehívá­sát, hogy önökkel együtt megvitassuk az építkezések lényegbevágó kérdéseit, rá­világítsunk a hibákra, s konkrét intéz­kedéseket határozzunk meg az építésügy gyökeres megjavítására. A továbbiakban Hruscsov elvtárs meg­világította az építkezés nagyiparivá téte­lének megérlelődött kérdéseit. Hazánkban — mondotta — hatalmas­arányú építkezés folyik. Az építési mun­kálatok arányainak jellemzése végett emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy a szovjet állam a háború befejezése óta több mint 900 milliárd rubelt fordított nép­­gazdasági beruházásokra. Ez idő alatt helyreállítottunk, fölépítettünk és meg­indítottunk több mint 8000 állami ipari nagyüzemet.­ Évről évre fokozódik a lakóház-, az iskola-, a kórházépítkezés; a háború utáni években a városokban és a lakótelepeken a munkások és az alkalmazottak részére összesen több mint 200 millió négyzetméter lakóterületű lakóház épült, a falvakban pedig a kolhozparasztok és falusi értelmisé­giek mintegy 4,5 millió új házat kap­tak. Országunkban az idén az építési és az épületszerelési munkák volumene több mint két és félszeresre növekedett 1946- hoz képest. Csupán 1954-ben annyit for­dítunk beruházásokra, mint amennyit az égé.A második ötéves terv idején fordí­tottunk erre a célra. Újabb fejlődést értünk el a nehézipari vállalatok építésében. A nehézipar gazda­ságunk alapjainak alapja. Az idén és a jövőben is újabb szén-, ásványolaj-, kohó- és gépipari üzemek, újabb vízierőművek és más ipari üzemek építésére kell össz­pontosítanunk figyelmünket. Ezenkívül országszerte nagyarányú lakásépítkezés is folyik. Elegendő megemlítenünk, hogy az idén az ország városaiban és lakó­telepein összesen több mint 30 millió négyzetméter téridőjű­ lakóház , falvak-­­ban pedig körülbelül 400 000 lakóház épül. Az építés t­rületén ránk háruló, felsőn tok sikeres megoldása végett minden esz­közzel fejlesztenünk és tökéletesítenünk kell építőipar­unka . Erély­esen véget kell vetnünk a lmol­­kodásnak az építkezé­sek szervezé Nálunkf meet rejejvariunk az építkezések nagyiparivá '.tínek széleskörü mea*­valósításaim .es feltételek. Melyek ezek a feltételek? Elsősorban megvan a szakmunkások és a szakemberek óriási hadserege. Az ország építőipari vállala­taiban és az építőanyagiparban sokezer, munkájának igazi mesterévé vált kiváló szakmunkás és termelési újító dolgozik. Vannak gyáraink, amelyek biztosítani tudják az építőknek a munkájuk meg­könnyítésére és termelékenységének eme­lésére alkalmas korszerű gépeket. Meg­van és növekszik ipari bázisunk, amely­nek segítségével elláthatjuk az építkezé­seket előregyártott vasbetonszerkezetek­kel, épületelemekkel és építőanyaggal. . Mint ezen az értekezleten kitűnt, az építésügyben a sikerek ellenére még sok a fogyatékosság. Erélyesen föl kell tárni ezeket a fogyatékosságokat, s minden erőnket meg kell feszítenünk kiküszöbö­lésük végett. Bátran rá kell mutatni a hibákra, konkrétan nevükön kell nevezni a bűnösöket, mert a hibák nem önmaguk­­tól vannak, hanem egyik vagy másik dolgozó követi el őket. A bírálat ne szo­rítkozzék általános megállapításokra Meg kell bírálni mindazokat a dolgozókat, akik hibát követnek el, s konkrét fogya­tékosságokért felelősek, de meg kell bí­rálni azokat is, akik látják ezeket a fo­gyatékosságokat, de megbékülnek velük, nem harcolnak kijavításukért. Az építésügy gyökeres megjavításának döntő feltétele az építkezések nagyipa­rivá tételének további fokozása. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa „az előregyártott vasbetonszer­­kezetek és épületelemek gyártásának fejlesztéséről” szóló határozatában nagy­arányú programmot irányzott elő a vas­betonépületelemek gyártásának növelé­sére. Ez biztosítja az áttérést a nagy­ipari módszerekkel való építkezésre. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határo­zata kimondta, hogy a legközelebbi há­rom év folyamán 402 új gyárat és 200 telepet kell építeni előregyártott vasbe­tonszerkezetek és épületelemek készíté­sére. E három év alatt az előregyártott vasbeton készítése ötszörösre, s ezzel kapcsolatban a cementgyártás több mint másfélszeresre, az inert­ anyag gyártása pedig szintén több mint másfélszeresre növekszik. Hruscsov az előregyártott vasbeton­szerkezet­eket alkalmazó építkezések jel­legével kapcsolatban részletesen foglal­kozott a haladó építkezési módszerek meghonosításával, egyebek közt a jelen­tős fa- és fémmegtakarítást biztosító előregyártott vasbetonelemek kiterjedt alkalmazásával. El kell ismernünk, elv­társak — mondotta Hruscsov — hogy még nem tanultak meg értékes anyagok, például a fa és a fém valóban gondos kezelését és gazdaságos felhasználását. Nem tűrhetjük tovább ezt a pazarlást. Sokan fahiányra panaszkodnak. S ez igaz, valóban kevés fánk van. Közben mégis sok fát elpazarolnak. Nézzük pél­dául a Közlekedésügyi Minisztériumot. Itt csak fából készült vasúti síntalpakat használnak, a kilométerjelző oszlopok pedig kizárólag sínből készülnek. A póz­nák, az átereszek és a vízlevezető csö­vek mind fémből készülnek. Vájjon nem lehetne-e mindezt vasbetonból ké­szíteni? Miért nem tanulunk például a csetiektől, akik vasbetonból nagyszerű síntalpakat készítenek, s ezzel faanya­got takarítanak m­eg. Utazzanak el hozzájuk, s nézzék meg, hogyan csinál­ják ezt. A csehek barátaink, s szívesen közlik velünk tapasztalataikat. Bulganyin és Mikojaki elvtárssal, vala­mint a küldöttség más tagjaival Kínában tett utazásunkon sok vasbetonpóznát és oszlopot láttunk, mégpedig jól elkészítet­teket. Át kell vennünk ezt a hasznos ta­pasztalatot. Hruscsov elvtárs ezután részletesen foglalkozott az építőanyagtermelés kér­déseivel, s ennek során hangsúlyozta, hogy minden eszközzel fejleszteni kell a cementipart és a meglévő téglagyárak tartalékainak felhasználásával növelni kell a téglatermelést. A nagyipari módszerek sikeres alkal­mazása és az építőszervezetek munkájá­nak megjavítása — mondotta — sok te­kintetben az építés szervezeti és műszaki vezetésének színvonalától függ. Kis építőszervezetek nem valósíthatják meg az építkezések nagyiparivá tételét, nem gyorsíthatják az építkezési munkák ütemét, s nem csökkenthetik az építke­zések önköltségét. Ezért össze kell von­nunk az építőszervezeteket. Moszkva és más városok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szakosított építő­szervezeteket kell létesíteni, szakosította­kat, nem pedig komplexeket, mert csak az előbbi szervezetek alkalmasak az épí­tés nagyipari módszereinek meghonosí­tására. (Taps.) Hazánkban nagy arányokban folyik az ipari üzemek, lakóház kft. az iskolák, a kórházak és más épületek építése. Ez az építkezés létfontosságú. Nagyon meg kell gyorsítanunk az építkezések ütemét, javí­tanunk kell minőségét és csökkentenünk kell önköltségét. E feladat megoldásának csak egyetlen útja van: az építés negy­­iparivá tételének legszélesebb körű neg­­valósítása. Ha­s­­sov -belyedében hosszasan foglal­kozot­t azzal a kérdéssel, hogy miként szüntethetők meg az épülettervezés hibái is tar­tható az építészek munkája. Hangsúlyozta, hogy a nagyipari mód­szerekre való áttérés sikere, az építkezé­sek minőségének megjavítása és önkölt­ségének csökkentése jelentős fokig a ter­vező szervezetektől, az építészek és a ki­vitelezők munkájától függ. Hazánkban mindenütt építkezések folynak. A szovjet állam minden évben sokmilliárd rubelt irányoz elő építkezé­sekre, nálunk a szó szoros értelmében mindenkinek érdeke, hogy jól építkez­zünk. Nem nyugodhatunk bele, hogy az építési munkák az épülettervező szerve­zetek lassúsága miatt gyakran elhúzód­nak, s hogy néha egyszerű épületek ter­vezése is két, sőt több évig tart. Az építkezések nagyiparivá tételéhez fűződő érdekek megkövetelik az épület­­tervező szervezetek munkájának átszer­vezését, s hogy ezek a típustervezést és a meglévő típustervek alkalmazását te­kintsék munkájuk legfontosabb részének. Az­ előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek, a nagy tömbök, az újabb és célszerűbb anyagok kiterjedt alkalma­zása — ez az az új az építőtechnikában, amely parancsolóan megköveteli az el­avult épülettervezési módszerek elveté­sét. (Taps.) A gazdasági és a műszaki tervező szer­vezetek sok dolgozója azonban lebecsüli a típustervezés jelentőségét. Alkalmam volt beszélgetni sok mér­nökkel és építésszel a tervezésről — mondotta ezután Hruscsov elvtárs. — Valamennyien egyetértettek abban, hogy a típustervezés sokkal egyszerűbb, s jobbá teszi az építkezést, de a gyakorlat­ban sok tervezőépítész, kivitelező, sőt az ipari építkezéseken néha sok technoló­gus is csak egyéni tervek készítésére tö­rekszik. Miért van ez így? Az egyik ok szem­látomást az, hogy nálunk az építészek képzésében hibákat követtek el. Sok fiatal építész alighogy elhagyta a főis­kolát, s még mielőtt annak rendje és módja szerint a saját lábára állt, az építőművészet mestereinek példáját kö­veti, s csak egyéni jellegű épületeket akar tervezni, sürgősen emléket akar állítani magának. Puskin nem kézalkotta emlékművel örökítette meg emlékezetét, de sok építész egyéni terv szerint épített épület alakjában okvetlenül „kézalkotta” emlékművet akar állítani magának. (Derültség, taps.) Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy sok építész és kivitelező valóban alkotó mó­don dolgozik, munkájával sok újat és hasznosat teremt, de az épületek terve­zésében mégis nagy hibák vannak. Egyes épülettervezők a tervezéskor mellőzik az építőanyagipari üzemek által készített szerkezeteket, elemeket és anyagokat, s ma is az elmaradott építkezési módsze­reket részesítik előnyben. Korlátozott számú típustervet kell ki­választani lakóházak, iskolák, kórházak, óvoda, bölcsődeépületek, üzletházak és más épületek építésére, s mondjuk öt évig csak ezek szerint a tervek szerint építsék a nagy tömegben készülő épüle­teket. Ez idő eltelte után vitassák meg a terveket, s ha nem lesznek jobb tervek, újabb öt évre hosszabbítsák meg alkal­mazásukat. Mi ebben a rossz, elvtársak? Hruscsov ezután foglalkozott az ipari épületek típusterveinek előnyeivel, s hangsúlyozta, hogy az építésben a típus­tervek alkalmazása igen hatásos mind takarékosság, mind az építkezések meg­gyorsítása és minőségük megjavítása szempont­jából. Az építészeknek, akárcsak az építőipar többi dolgozójának, habozás nélkül el kell mélyedniük az építkezés gazdasági kérdéseiben. Mindig arra kell gondol­niuk, hogy az egyik legfontosabb kérdés az építendő épület önköltsége, az, egy négyzetméterre jutó önköltség. Az építésznek, ha nem akar elsza­kadni az élettől, nemcsak az építészeti formákat, az ornamentumokat és a kü­lönféle díszítő elemeket kell ismernie, nemcsak ezek alkalmazásához kell ér­tenie, hanem ismernie kell az új, kor­szerű anyagokat, a vasbetonszerkezete­ket és elemeket is, főképpen pedig ki­tűnően el kell igazodnia az építkezés gazdasági kérdéseiben. Hruscsov elvtárs élesen bírált egyes építészeket, akik túlságosan kedvelik a homlokzatok fölösleges díszítését, a ter­vekben sok pazarlást engednek meg maguknak, a magasépületek tervezése során főként az épületek körvonalainak kialakításával törődnek, s nem gondol­nak rá, hogy mibe kerül ezeknek az épü­leteknek az építése és a használata. A tervező szervezetek és egyes építé­szek munkájának súlyos hibáit nagyrészt az építészeti akadémiától és több vezető építésztől kiinduló helytelen utasítások okozzák. Az építészet vezető személyiségei állan­dóan a művészeti szempontokat hang­súlyozzák, s ke eset beszélnek a laká­sok c.. más épületek p­­.oilágosságáról és kéz­­ rí­mess­égéről. ■.• Ir­ő— mondotta Hruscsov — hogy harcolni fogunk az­ építészetnek cp.­V­ fontos feladatai­tól való efféle elszakítása ellen. Egyes építészek azzal próbálják igazol­ni helytelen elképzeléseket és a terveik­ben tapasztalható „lan­grlást, hogy a distruktivizmus­­­­ól való harc szük­ségességére hivatkoznak­. De a konstruk­tivizmus ellen való­­­arc ürügyén az állam pénzét pazarolják. A konstruktivizmus ellen való harcot észszerű eszközökkel kell megvívni, hang­súlyozta Hruscsov. Nem szabad eltúloz­ni az építészeti dekorációkat, esztétikus díszítéseket, nem szabad az épületekre fölöslegesen tornyokat emelni vagy szob­rokat állítani. Nem a szépséget ellenez­zük, hanem a pazarlás ellen küzdünk. Minden tervet az építkezésre szánt összegek takarékos felhasználására töre­kedve kell elkészíteni. Az épületnek a használatban tartósnak és gazdaságosnak kell bizonyulnia. Az építészeknek meg kell tanulniuk bánni a nép pénzével. Ez igen fontos kérdés. Megjegyezzük, mondta Hruscsov, hogy az építészek közt, még az építészeti akadémián is sok olyan elvtárs van, aki aktívan harcol egyes építészek helytelen szemlélete ellen, de ezek kifogásait nem méltatták figyelemre. Hruscsov Mord­­vinov elvtárshoz, az építészeti akadémia elnökéhez fordulva ezt mondta: „ön, Mordvinov elvtárs, és az ön hívei elfoj­tották az építészeti fúldíszítés és cico­­mázás ellen fölszólaló hangokat.” (Taps.) Ezen az értekezleten nagy érdeklődés­sel hallgattuk Gradov építész elvtárs tartalmas felszólalását. Gradov és néhány más elvtárs a szovjet építészet feladataival kapcsolatban igen helyesen mutatott rá, hogy le kell küzdeni az építészetben a formalista eltorzulásokat és a maradiságot. Beszéltek róla, hogy kri­tikával kell fölhasználni a klasszikus örökséget, s hogy az építészetet alá kell rendelni társadalmunk létszükségletei­nek, s ezért szorosabban össze kell kap­csolni a modern technikával és az épít­kezés minden láncszemével, az építő­művészetben szabadon ki kell bontakoz­tatni az alkotó kezdeményezést, az újí­tást, s meg kell szüntetni a monopoliz­musnak és a bírálat elfojtásának minden megnyilvánulását. Ezekkel a következte­tésekkel és javaslatokkal okvetlenül egyet kell értenünk. Hruscsov ezután foglalkozott a szverd­­lovszki építkezéseken és városrendezés­ben tapasztalható nagy hibákkal, s el­ítélte a pazarlást, a különféle szükség­telen és drága épületátalakításokat, amelyeket olyan funkcionáriusok végez­tetnek, akik semmi felelősséget nem éreznek a rájuk bízott ügyért. Meg kell szüntetni, mondotta Hrus­csov, a városok tervezésében és rendezé­sében mutatkozó súlyos hibákat. Párt­­szervezeteinknek, szovjetszerveinknek állandóan foglalkozniuk kell ezzel a fon­tos üggyel. Az építészek munkájában tapasztalható fölsorolt hibák egyik oka, hogy építészeink sokszor nem érezték a helyi párt- és szovjetszervezetek ellenőr­zését és segítségét. Fokozni kell a helyi szerveknek a városok és lakótelepek építésével és rendezésével kapcsolatos felelősségét. Ha jól megszervezzük a típustervezést, ha jelentősen megjavítjuk az építészek és a kivitelezők munkáját, ha a gazdasá­gi kérdésekre irányítjuk a figyelmet és fokozzuk helyi szerveink felelősségét, ha nagyobb teret biztosítunk kezdeményezé­süknek, akkor bizonyosan újabb nagy sikereket aratunk az építésben, az épít­kezések önköltségének csökkentésében és minőségének javításában. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a minőség javítása az építőipari dolgozók legfontosabb feladata. Nem­csak gyorsan kell építenünk, ha­nem okvetlenül jól is, tartósan is, s növelnünk kell építő márkánk be­csületét. " Épületeinknek kényelmesek­nek kell lenniük lakás és használat szempontjából. A rosszul épített épülete­ket hamarosan javítani kell, s ez újabb költségekkel jár. Ez mindenfajta építke­zésre vonatkozik. Az összes építkezési munkák — akár az ipari, akár a lakásépítési vagy bár­mely más építkezés — minőségének javí­tása nagyjelentőségű állami feladat. A munkák jó minőségével törődniük kell mind az építőipari dolgozóknak — a mi­nisztériumok vezetőitől az egyes munká­sokig — mind az összes helyi párt-, szov­jet-, szakszervezeti és Komszomol-szerve­zeteknek. Az építkezések minősége ilyen állandó és tömeges ellenőrzés esetén né­pünk nagy követelményeinek színvonalá­ra fog emelkedni. Hruscsov elvtárs ezután az építés gazda­sági tervezésének és gazdaságosságának egyes kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozáson sok felszólaló be­szélt az építkezések gazdasági tervezé­sének súlyos hibáiról, hogy a tervezők sok objektum közt forgácsolják szét az eszközöket, halogatják az építőmunkák határidőit, nem látják el kellő mennyisé­gű építőanyaggal, s ezzel megdrágítják az építkezéseket. Hogyan harcoljunk ezek ellen a hibák­­ ellen? Az eszközök szétforgácsolása ellen elsősorban a minisztereknek és az összes hivatalok vezetőinek kell harcolniuk. Erre a kérdésre nagy figyelmet kell fordíta­nia a Szovjetunió Állami Tervbizottságá­nak is. Talán meg kell szervezni a fel­ügyeleti ellenőrzést a státusok növelése nélkül, olyan funkcionáriusokra bízva a felügyeletet, akik nem pusztán jelentése­ket gyűjtenek, hanem ellenőrzik, hogyan használják föl az építkezésre kiutalt összegeket, helyesen állítják-e össze a cikklistákat, nem sértik-e meg az állam érdekeit. Az a legfontosabb, hogy szigorúan meg kell tartani a rendet: terv, költségvetés, tervrajzok nélkül ne kezdjék el az épít­kezést. (Taps.) Állandóan és elmélyülten tanulmá­nyozni kell az építkezés gazdasági terve­zésének és gazdaságosságának kérdéseit. Maguknak az építőipar dolgozóinak is állandóan foglalkozniuk kell az építkezés gazdasági elemzésével, konkrét javasla­tokat kell előterjeszteni a gazdasági tér­ről.Gh jg^oKui ldtd­'.iah mc^jnvít«»ár«. Hruscsov elvtárs ezután a munkater­melékenység növelésének, a szakképzett építőmunkás káderek nevelésének szük­ségességéről beszélt. A munkatermelékenység állandó növe­lésének biztosítása végett elsősorban he­lyesen kell megszervezni az építkezése­ken folyó munkát, jobban ki kell hasz­nálni a munkerőt és a gépeket, takaré­koskodni kell a nyersanyaggal és az anyaggal, állandó szakképzett építőmun­kás kádereket kell nevelni. Az építőipari dolgozók keresetének növekedése, anyagi jólétük emelkedése is a munka termelé­kenységének növekedésétől függ. Ismeretes, hangoztatta Hruscsov elv­társ, hogy a munkabér emelését mindig összekapcsoltuk a munka termelékeny­ségének növekedésével. A munkaterme­lékenység növekedésének meg kell előz­nie a munkabér emelkedését. Társadal­munknak csak ebben az esetben lesz meg állandóan az a szocialista felhal­mozása, amely a termelés bővítéséhez és ezen az alapon a nép anyagi jólété­nek fokozásához szükséges. Ez az egyet­len helyes út, mert csak egész népgazda­ságunk fellendülése alapján érhetjük el a dolgozók jólétének emelkedését. Min­denkinek meg kell értenie, hogy orszá­gunkban meg kell tartani az árukész­letek és forgalomban lévő, valamint a lakosságnál lévő pénzmennyiség közötti helyes arányt. Csak így lesz értékálló valutánk, szilárd és értékes rubelünk. Csak így fog következetesen emelkedni a reálbér is. Másképpen nem lehetséges. Tehát a dolgozók reálbérének emelése végett biztosítani kell a munka termelé­kenységének állandó növekedését, az egy munkásra jutó termelés növekedését. Hogyan alakul nálunk a munka ter­melékenységének emelkedése? A XIX. pártkongresszusnak az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvei a munka termelékenységének az iparban körülbelül 50 százalékos, az építkezése­ken pedig 55 százalékos emelését, s a reálbérnek ezzel egyidőben történő leg­alább 35 százalékos emelését szabják meg. Befejezésül Hruscsov elvtárs a követ­kezőket mondta: „Elvtársak! Évről évre gyarapszik a szovjetállam ereje. Gyorsan fejlődik or­szágunk népgazdasága, szakadatlanul fokozódik a nép jóléte, emelkedik kultu­rális színvonala. Ez a kommunista párt helyes, lenini politikájának eredménye. Minden sikerünk ékesszólóan bizonyítja a szovjet nép teljes egybeforrottságát, a kommunizmus nagy ügye iránti oda­adását. Országunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt 37 év alatt a cárizmus idejének elmaradott országából élenjáró, szocialista nagy­hatalommá vált Népünk történelmi jelentőségű győzelmei valóban világ­rengető győzelmek voltak. Ez a szovjet­rend óriási előnyeinek eredménye. A nagy Lenin megteremtette, a for­radalmi ütközetekben megedzette, s a kommunista építés nagy útjára vezette kommunista pártunkat. S az egész nép követte a pártot. Ma az egész világ el­ismeri a Szovjetuniónak, mint nagy vi­­lághatalomnak az erejét, s az imperialis­ták kénytelenek számolni vele. Ezt a szovjet nép a kommunista párt kipróbált vezetésével érte el. Ez Marx, Engels. A munka termelékenysége négy év alatt az iparban 33 százalékkal, az épít­kezéseken pedig 32 százalékkal növeke­dett. A reálbér ez idő alatt 37 százalék­kal emelkedett, vagyis már túlhaladta az egész ötéves tervre megállapított színvonalat. Következéskép nagyon túl­léptük a béralapot. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az iparban és az épít­kezéseken súlyos hibák vannak a tech­nika felhasználásában és a munka meg­szervezésében. A hivatalok­, az üzemek és az építőszervezetek sok vezetője nem teljesíti a munka termelékenységének növelésére vonatkozó terveket, hanem növeli a munkások és az alkalmazottak számát, ez pedig a béralap túllépésére vezet. Köztudomású, hogy az építkezéseken óriási tartalékok vannak a munka ter­melékenységének növelésére, következés­kép a munkások bérének emelésére. E tartalékok közé tartozik az építőmunkák gépesítése, az építkezéseinknek biztosí­tott hatalmas technikai felszerelés helyes felhasználása; a nagyipari építőmódsze­rekre való áttérés; a munkások szakkép­zettségének emelése, az újítók élenjáró tapasztalatainak jobb felhasználása és a munkafegyelem megszilárdítása. A munkatermelékenység növelésének egyik legfontosabb feltétele a munkások specializálása és szakképzettségük eme­lése. Ez a kérdés elválaszthatatlanul ösz­­szefügg az állandó munkáskáderek neve­lésének feladatával. Ha minden építőmunkást hozzásegí­tünk valamely szakma alapos elsajátítá­sához, ha előmozdítjuk, hogy minden építőmunkás a technika, nagytermelé­kenységű kihasználásához értő szakmun­kássá váljék, akkor az építőmunkások megszeretik szakmájukat, s büszkén vall­ják majd: „Építőmunkás vagyok!” Saj­nos, nálunk az építkezéseken még keve­set törődnek az új munkásokkal. A Szovjetunióban nincs munkanélküliség, s a munkás minden nehézség nélkül talál munkát. Az építőmunkásokat tanítani kell, hozzá kell segíteni valamilyen szakma elsajátításához, hogy az épít­kezéshez fűzzük őket. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet kell fordítani a bé­rek rendezésére, s minden vonatkozásban megvilágította, hogyan lehet megoldani az állandó szakképzett építőmunkás ká­derek nevelésének problémáját. Hruscsov elvtárs ezután közölte az útépítésre és a falusi építkezésre vonat­kozó néhány észrevételét. Fejlesztenünk kell a betonutak építé­sét, mondta. A betonutak a legjobb utak. Az aszfaltút tíz évig használható, a betonút száz évig is út. Intézkednünk kell a cementipar fejlesztéséről, hogy be­tonutakat építhessünk. Mint mondani szokás, mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsón építsünk. Drágán, vagyis jó minőségben, tartósan kell építenünk, hogy elfelejtsük, mikor is építettük, amit építettünk! (Taps.) A kolhozokban, a szovhozokban, a gép- és traktorállomásokon nagy mun­kákat kell elvégeznünk az üzemi helyi­ségek a lakóházak, valamint a mag­tárak építésével kapcsolatban. Nagy figyelmet kell fordítanunk a kolhozépületek építésére, a falvak, a kislakók és az aulok rendezésére. Ami­kor az emberek szegények voltak, nem volt lehetőségük, hogy több lakásokról gondoskodjanak, s megszépítsék életüket. Ma más a helyzet. Az élenjáró kolhozok gazdaságuk föllendülésének eredménye­képpen nagy jövedelmeket érnek el, s nagy összegeket fizetnek a kolhozparasz­­tok munkaegységeire. Mégis sok kolhoz­­paraszt lakóháza elhanyagolt. Olyan lakóházakat kell építeni, ame­lyek megfelelnek a kolhoznarasztok meg­növekedett kulturális igényeinek. Bök kolhoznak és kolhoznarasztnak most van pénze új házak építésére, de nem vásá­rolhatja meg a szükséges építőanyagot, mivel nem gyártanak belőle eleget. Gondolkozzunk hát rajta elvtársak, hogyan változtathatunk ezen a helyzeten. Azok a kolhozok­­ és kolhoznarasztak, amelyeknek, illetve akiknek módjuk van rá, építsenek minél több üzemi helyisé­­get, középületet és lakóházat, s építsék meg őket minél jobban. Rá kell venni az embereket, hogy építsenek és segíteni kell nekik ebben. (Tans.) S ha azt akar­tuk, hogy a falvakban sikeresen halad­jon az építkezés, a falusi építkezése k számára is a«» kell szerveznünk az épí­tőa­nyaegyártást. Az építőanyaggyártás fokozásával és az építőanyagoknak a falvakba való el­juttatásával jelentősen meggyorsítjuk falvaink és lakótelepeink átalakítását, megszépítsük falvainkat, Nagy öröm le­gyen rájuk nézni, s szebbé tegyék az ember életét. (Taps.) Lenin és Sztálin eszméi megtestesülésé­nek az eredménye. (Viharos, hosszan­tartó taps.) Eredményeinkre támaszkodva, nehéz­iparunkat ezután is minden eszközzel fejlesztve, fáradhatatlanul erősítjük ha­zánkat, harcolunk a népgazdaság to­vábbi föllendítéséért, a nép jólétének fokozásáért. A kommunista építés e nagyszerű alkotómunkájában óriási sze­rep hárul az építők hatalmas sere­gére ... Végezetül, elvtársak, hadd fejezzem ki azt a meggyőződésemet, hogy az építők, az építészek, a kivitelezők,­­ az építő­­anyagipar, az építőipari és az útépítő­­ipari gépgyártás, valamint a tervező- és a tudományos kutatóintézetek dolgozói becsülettel teljesíteni fogják a párt és a kormány által rájuk bízott feladatokat, még magasabbra emelik építésünk szín­vonalát, gyorsítják ütemét, javítják minőségét, s gyorsabban fogják üzembe helyezni a gyárakat, a bányákat és az erőműveket, olcsóbban, jobban és szeb­ben fogják építeni a lakóházakat, az iskolákat és a kórházakat. Viszontlátásra az építők következő értekezletén. Addig is további sikereket kívánok önöknek, elvtársak!” (Viharos, hosszú taps. Min­denki föláll). November 30-a és december 7-e közt zajlott le Moszkvában az építők, a mű­építészek, az építőanyagipari, az építőgépipari, az útépítőgépipari dolgozók, az épü­­lettervező vállalatok és a tudományos kutatóintézetek dolgozóinak országos értekez­lete, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertarácsa hívott össze. Az értekezleten a szovjetország minden részé­ből összesen 2200-an vettek részt, köztük élmunkások, brigádvezetők, munka­vezénylők és művezetők, építésvezetők és építési hivatalok vezetői, trösztök veze­tői és főmérnökei, gyárigazgatók, épülettervező vállalati dolgozók és műépítészek, tudományos kutatóintézeti és főiskolai dolgozók, pártfunkcionáriusok, szakszervezeti és Komszomol-funkcionáriusok. Az értekezlet munkájában részt vettek: BULGANYIN, VOROSILOV, KAGANOVICS, MALENKOV, MIKOJAN, MOLOTOV, PERVUHIN, SZARUFOV, HRUSCSOV, SVERNYIK PONOMARENKO, SZUSZLOV, POSZPELOV és KATALIN elvtársak. Nagy beszédet mondott az értekezleten HRUSCSOV elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának első titkára, akit a jelenvoltak meleg ün­neplésben részesítettek. Közöljük Hruscsov elvtárs beszédének rövid kivonatát.

Next