Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-05-15 / 19. szám
1955. május 15 * 1934) Tartós békéért, népi demokráciáért ! Tíz esztendeje szabadult fel Németország a fasiszta elnyomás alól Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízásából üdvözöljem önöket és önökön keresztül a Német Demokratikus Köztársaság lakosságát, az egész német népet a fasiszta elnyomás alól való felszabadulás tizedik évfordulója alkalmával és engedjék meg, hogy az egész szovjet nép szívből jövő, baráti jókívánságait tolmácsoljam. (Viharos taps. Mindenki feláll.) Tíz évvel ezelőtt fejeződött be az emberiség történelmének egyik legvéresebb háborúja. A második világháború óriási áldozatokat követelt Európa népeitől, s elsősorban a mi országaink népeitől. Felmérhetetlen nyomorúságot és bajt, hatalmas emberi és anyagi veszteségeket okozott. Annak a napnak az évfordulóján, amikor Európa megszabadult a fasizmustól, méltán emlékezünk meg a hős Szovjet Hadsereg nagy és nemes felszabadító szerepéről, mert a szövetséges csapatokkal együtt ez a hadsereg mentette meg az emberiséget a fasiszta önkényuralomtól és rabságtól. Amikor összegezzük az elmúlt tíz esztendő eredményeit, emlékeznünk kell a népeket sújtó borzalmas csapás okaira és helyesen kell értékelnünk a jelenlegi helyzetet. Az imperializmus fasiszta klikkje robbantotta ki a második világháborút, mert az imperializmus Hitler segítségével az európai népek leigázására és a hatalmas monopóliumok világuralmának megteremtésére törekedett. Köztudomású, hogy a legnagyobb angol és amerikai konszernek — a morganok, a rockefellerek, a dupontok és a mellonok — a második világháború kezdetéig bőkezűen finanszírozták a német hadiipart. A hitleri rendszerben a német ágyúkirályok és fináncmágnások politikai eszményei öltöttek testet. A németországi fasiszta diktatúra megszervezői a Krupp—Thyssen-konszern, az „Acéltröszt”, az I. G. Farbenindustrie és más német monopolista egyesülések voltak, s ezek a háború előtt nagyobb amerikai kölcsönökben részesültek. A fasizmus Németországban a finánctőke legsovinisztább elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája volt, amely a munkásosztály és politikai szervezetei, valamint minden demokratikus népi mozgalom ellen irányult nemcsak Németországban, hanem egész Európában. Az imperialista főkolomposok annak idején nem is titkolták azt a szándékukat, hogy a hitleri Németország agreszszióját a Szovjetunió ellen irányítsák. Ezek a körök arra számítottak, hogy az egymás ellen vívott harcban kimerítik a német és a szovjet népet, hogy azután hódító terveiket megvalósíthassák. A második világháború azonban nem váltotta be reményeiket. A demokratikus erőknek a második világháborúban a fasizmus felett aratott győzelme gyökeresen megváltoztatta a nemzetközi helyzetet. A hitleri hadsereg szétzúzása megmentette Európa népeit a fasiszta rabszolgaságtól. Egyszersmind végérvényesen összeomlottak a nemzetközi imperialista reakció tervei és számításai, amelyek a Szovjetunió elszigetelésére épültek. Ahelyett, hogy a demokrácia erői legyengültek és összeomlottak volna, amint azt a háború kiagyalói várták, az történt, hogy több európai és ázsiai állam kiszakadt a kapitalizmusból. Ezeknek az országoknak a dolgozói saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária,, a nagy Kína és más demokratikus országok népei egyszer s mindenkorra megszabadultak az imperializmus uralmától és szilárdan az új élet építésének, a szocialista fejlődésnek az útjára léptek. Erre az útra léptek a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is. Létrejött a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora, élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. (Hosszú taps.) E tábor kialakulása igen fontos esemény a világ dolgozóinak társadalmi és nemzeti felszabadításukért vívott harcában, nevezetes határkő az emberiség fejlődésének történetében. A második világháború után megkezdődött a gyarmati és a függő országok népei nemzeti felszabadító harcának újabb, hatalmas arányú fellendülése. Az imperializmus gyarmati rendszerének vállsága, amely szerves része a kapitalista világrendszer általános válságának, még jobban kiéleződött. Az ázsiai és az afrikai országok 1955 áprilisában megtartott bandungi értekezlete — jóllehet az imperialista államok mindent elkövettek az értekezlet összehívásának és munkájának akadályozására — megmutatta, hogy ezeknek az országoknak a népeiben hajthatatlan törekvés él a gyarmati rendszer megsemmisítésére. (Taps.) A második világháború legfontosabb gazdasági következménye a mindent átfogó, egységes világpiac szétesése volt. A demokratikus országok a háború után eredményesen megszervezték gazdasági együttműködésüket és a kölcsönös segítségnyújtást, megteremtették saját világpiacukat és biztosítani tudták gazdasági életük fejlődésének példátlan gyors ütemét. A szocializmus és a demokrácia erői tehát megszilárdultak és szakadatlanul tovább növekszenek. A kapitalizmus erőiről pedig kiderült, hogy teljes bomlásnak indultak, amint az várható is volt. A második világháborúban a fasizmus szétzúzásának egyik fontos eredménye az is, hogy kilátás nyílt a demokratikus, békeszerető Németország megteremtésére. A dicső Szovjet Hadsereget, a szovjet népet, amely kiűzte a Szovjetunió területére betört fasiszta hódítókat és felszabadította az európai népeket a hitleri járom alól, soha sem vezérelte a német nép elleni bosszúvágy. A Szovjetunió sohasem tett egyenlőségjelet a német militaristák és a német nép közé. A szovjet emberek turf*'ák ho°v Németországban vannak demokra*'kus eők, amelyek a fasiszta uralom nehéz körülményei között is folytatják harcukat a német imperializmus ellen. A h’t'eri állam megsemmisítése, a fasiszta hadsereg és a világ minden népe szemében gyűlöletes fasiszta rendszer felszámolása megfelelt nemcsak azon népek érdekeinek, amelyek harcoltak a hitleri Németország ellen, hanem a német nép legközvetlenebb nemzeti érdekeinek is. (Taps.) A háború befejezése után két ellentétes politikai irányvonal rajzolódott ki világosan a háború utáni Németország tekinetében. A Szovjetunió következetesen síkraszállt és síkraszáll az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtéséért. A nyugati hatalmak politikája viszont a német militarizmus talpraállítására, Németországnak a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba való bevonására, vagyis az ország kettészakítására irányul. E két irányvonal határozza meg a német kérdés megoldásának különböző elbírálását. A Szovjetunió mindig azon a véleményen volt és ma is úgy véli, hogy a német kérdés helyes megoldását biztosító fő feltétel olyan Németország létrejötte, amely egységes és független állam lenne, amely békeszerető és valóban demokratikus államként fejlődnék. Az ilyen Németország létrehozása összhangban van az egész német nép érdekeivel, mivel csakis a békeszerető és demokratikus út biztosíthatja a német nép számára a szabadságot, alkotóerőinek haladó fejlődését, anyagi és kulturális élete minden területének virágzását. A német nép sok kiváló fia és lánya harcolt mély illegalitásban és áldozta életét az új, demokratikus és békeszerető Németországért. A német hazafiak, a német antifasiszták hősi harcának állítottak megindító emléket nagyszerű műveikben a haladó és demokratikus német írók, például Johannes Becher, Anna Seghers, Willi Bredel, Berthold Brecht és mások. Ma is a német nemzet legjobb, leghaladóbb erői szállnak harcba az egységes, demokratikus és békeszerető állam megteremtéséért. Harcba indulnak Németország újraegyesítéséért a német nép milliós tömegei, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság köré, az önök országának békés, demokratikus jövőjéért vívott megbízható támasza köré tömörülnek. Amikor a szovjet kormány Potsdamban aláírta a német kérdésre vonatkozó egyezményt, teljes határozottsággal és világosan kijelentette, hogy a Szovjetunió nem szándékozik sem szétdarabolni, sem megsemmisíteni Németországot. Ezzel szemben a három nyugati hatalom egész háború utáni politikája arra irányult, hogy felrúgja a potsdami megállapodást, megfossza Németországot gazdasági és politikai függetlenségétől, végrehajtsa Nyugat-Németország remilitarizálását, s bevonja saját agresszív katonai csoportosulásaiba. Ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai lelkiismeretesen teljesítették volna Németországgal szemben vállalt nemzetközi kötelezettségeiket, ma az egész német nép egy családban, egységes államban ünnepelhetné felszabadulásának 10. évfordulóját. (Taps.) A nemzetközi feszültség további enyhítésének legfontosabb feltétele a német kérdés helyes megoldása. A szovjet kormány az utóbbi évek folyamán több ízben kezdeményező lépéseket tett a német kérdés mielőbbi megoldására. A szovjet kormány e célból javasolta a nyugati hatalmaknak, hogy állapodjanak meg az össznémet szabad választások megtartásában, Németország demokratikus alapon való egyesítésében, továbbá a megszálló csapatok Németországból való kivonásában és a német békeszerződés megkötésében. A német kérdés megoldása a nyugati hatalmak imperialista köreinek hibájából húzódott el, mert ezek a körök nyíltan ellenzik az egységes, valóban demokratikus, békeszerető Németország megteremtését. Nekik nem felel meg a német kérdés ilyen megoldása, mivel ez ellentmond Nyugat-Németország remiliarizálására irányuló terveiknek. Nyugat- Németországot — a német nép akarata ellenére — agresszív terveik megvalósítására szándékoznak felhasználni. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország monopolistái nem utolsósorban azért is akadályozzák a békeszerető, demokratikus és gazdaságilag erős Németország megteremtését, mert félnek világpiaci konkurrenciájától. A Szovjetunió kormánya továbbra is a német probléma olyan megoldása mellett foglalt és foglal állást, amely megfelelne a nép nemzeti érdekeinek és az összes európai népek biztonságának. A Szovjetunió hűséges maradt és marad nemzetközi kötelezettségeihez és — figyelembe véve a német nép létérdekeit — elősegítette Németország keleti részében a demokratikus átalakulásokat. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása új korszak beköszöntét jelezte Németország történetében, a német nép szabadságáért és valóban demokratikus jogaiért vívott nagy harcban. A Német Demokratikus Köztársaságban öltöttek testet azok a demokratikus eszmények, amelyekről Németország nagyjai álmodoztak. Valósággá válnak itt Marx Károlynak és Engels Frigyesnek, a német nemzet nagy képviselőinek, a tudományos kommunizmus megalapozóinak eszméi. Itt győzedelmeskedik az az ügy, amelyért a fekete reakció tombolása közepett harcolt Karl Liebknecht és Rosa .Luxemburg, a német proletariátus világszerte ismert két vezére, itt diadalt arat az az ügy, amelyért Ernst Thälmann, a német nép rettenthetetlen fia nagyszerű életét áldozta (Hosszú taps.) A német nép a Német Demokratikus Köztársaságban — Németország története során első ízben — kezébe vette a hatalmat és saját képviselőire, munkásokra, parasztokra, haladó értelmiségiekre bízta az állam vezetését. A munkások képviselői, mérnökök és technikusok igazgatják népük nevében a gyárakat, az üzemeket, a bányákat, a vasutakat, a közműveket. Az NDK-ban a parasztok a földreform révén több mint hárommillió hektár földhöz jutottak, hiteleket kaptak, a gépállomások segítik munkájuk elvégzését, s lehetővé vált, hogy megalakítsák termelőszövetkezeteiket. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói sikeresen építik demokratikus államukat, s leküzdve ezen az úton az elkerülhetetlen nehézségeket, mind újabb és újabb eredményeket mutatnak fel a népgazdaság minden területén és a nemzeti kultúra fejlesztésében. A német nép szorgalmas és tehetséges. Az egész világ ismeri tudományos, kulturális és technikai eredményeit. A német nemzet nagy tudósokat adott az emberiségnek: a fizikában Röntgent és Planckot, a technikában Dieselt és Lilienthalt, a kémiában Liebiget és Bunsent, a geológiában Humboldtot, a matematikában Gausst, a biológiában Kochot. A világkultúra története arany betűkkel jegyezte fel Németország kiváló fiai: Marx és Engels, Schiller és Goethe, Lessing és Heine, Beethoven és Wagner nevét. A német nép méltán lehet büszke arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban tovább élnek és fejlődnek a nagy német tudósok, írók, zeneszerzők, művészek és más társadalmi személyiségek humanista hagyományai. A Német Demokratikus Köztársaságban most teljesen új viszonyok alakulnak ki az emberek között a termelés folyamatában — a kizsákmányolástól mentes dolgozók elvtársi együttműködésének és a szocialista kölcsönös segítésnek viszonyai. Lelkesedéssel tölti el a becsületes dolgozókat az a tudat, hogy munkájukkal nem nagytőkéseket és nem földesurakat gazdagítanak, ahogyan ez Nyugat-Németországban van, hanem államukért, saját szükségleteik kielégítéséért dolgoznak. A Német Demokratikus Köztársaság iparában és mezőgazdaságában létrejött a szocializmus építésének szilárd gazdasági alapja. Erősödik a munkásosztály és a dolgozó parasztság munkásosztály vezette szövetsége, a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus rendjének megingathatatlan alapja. Az ipari és a mezőgazdasági termelés fokozódása biztosította a lakosság életszínvonalának rendszeres emelkedését. A legutóbbi négy év folyamán megduplázódott a Német Demokratikus Köztársaság munkásainak reálbére. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népgazdasága olyan körülmények között fejlődik, amikor le kell küzdenie az új rendszer belső és külső ellenségeinek ellenállását, amikor Németország ketté van szakítva, s felbomlottak az ország keleti és nyugati részének régóta kialakult gazdasági kapcsolatai. Ebből erednek a népgazdaságban mutatkozó bizonyos aránytalanságok és bizonyos nehézségek az ország gazdasági fejlődésében. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az említett aránytalanságok mielőbbi megszüntetésére és az ország szakadatlan gazdasági fejlődésének biztosítására irányítja a dolgozók erőfeszítéseit. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy az államigazgatást saját kezükbe vevő dolgozók energiája és kezdeményezőkészsége képes leküzdeni az új élet építésében jelentkező minden gazdasági és egyéb nehézséget. Köztudomású például, milyen óriási nehézségekkel kellett megbirkóznia útján a szovjet népnek. Az új szocialista társadalmi rendszer győzelme nem jön magától. Győzelmét az új társadalmi rend ellenségeivel folytatott küzdelemben kell kivívni. Nagy politikai, nevelő és szervező munkára van szükség az új társadalmi rend megerősítéséhez. Mint ismeretes, országunk a forradalom előtt politikai és gazdasági tekintetben elmaradott agrárország volt, gyengén fejlett iparral és szétaprózott, kevéssé intenzív mezőgazdasággal. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin tanítása alapján kidolgozta az elmaradott Oroszországnak élenjáró és erős szocialista hatalommá való változtatására irányuló bölcs politikát és milliós tömegeket mozgósított e politika megvalósítására. Országunk rövid történelmi időszak, mindössze húsz év alatt, a második világháború kezdetére, erős ipari-kolhozállam lett. Most olyan hatalmas és korszerű nehéziparunk van, amely elő tudja állítani az ország valamennyi népgazdasági ágazatának a szükséges gépeket és munkaeszközöket. Ugyancsak jól fejlett könnyűiparunk van. A kollektív vágányokra átállított mezőgazdaság nagyüzemi szocialista gazdasággá fejlődött. A korszerű technikával ellátott kolhozok és szovhozok biztosítják a mezőgazdasági termelés magas színvonalát. A szovjet rend bebizonyította életképességét és kimeríthetetlen erejét, amikor a második világháborúban kiállta a nehéz tűzpróbát. Csakis a szocialista rend, a munkásosztály és a parasztság erős szövetsége, a szovjet nép magasfokú öntudata biztosította a győzelmet. A szovjet nép az elmúlt tíz esztendő során nemcsak gyorsan helyreállította a háborúban lerombolt városokat és falvakat, az ipart és a mezőgazdaságot, hanem jelentős előrehaladást is elért népgazdasága fejlesztésében. A történelem igazolta a nagy Leninnek azt a kijelentését, hogy a nép legyőzhetetlen, ha a munkások és a parasztok többsége felismerte, megérezte és meglátta, hogy saját hatalmát, a dolgozók hatalmát védi, hogy azt az ügyet védelmezi, amelynek győzelme biztosítja sajátmaga és gyermekei számára a kultúra minden javát, az emberi munka minden alkotását. (Taps.) A népi demokratikus országokban a munkások és parasztok hatalma szilárd és megdönthetetlen. A Német Demokratikus Köztársaságban, miként a többi demokratikus országban, az ország összes haladó erői támogatják ezt a hatalmat. Németország dolgozói világosan látják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a nép erőfeszítéseit a népgazdaság állandó fellendítésére és a nemzeti kultúra fejlesztésére, a nép érdekeinek megfelelően irányítja. Nem kétséges tehát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya, parasztsága és minden dolgozója mindent megtesz, hogy állandóan erősítse államát. (Hosszú taps.) A Német Demokratikus Köztársaság sikerei az összes demokratikus erők együttműködésének eredménye. Ezek az erők a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának platformja köré tömörülve, a dolgozók érdekében harcolnak a békéért és Németország egységéért, a népgazdaság fellendítéséért és a kultúra fejlesztéséért. A szovjet nép mindig megértéssel fogadta és támogatta a német népnek azt a törekvését, hogy egyesítse hazáját és megteremtse független, demokratikus nemzeti államát. A szovjet és a német nép érdekei ebben a kérdésben is teljesen azonosak. Németország demokratikus egyesítését akadályozzák Nyugat-Németország militarista körei, amelyek azt bizonygatják, hogy Nyugat-Németország militarizálása és agresszív katonai csoportosulásokba való belépése nem hátráltatja Németország újraegyesítését. A valóság pedig az, hogy nem lehet egyesíteni a békeszerető Német Demokratikus Köztársaságot a militarista Nyugat-Németországgal. A szovjet népnek, miként a német népnek is, közvetlen érdeke fűződik Európa biztonságához. A Szovjetunió éppen ezért engesztelhetetlen ellensége Németország militarizálásának és arra törekszik, hogy biztosítsa Németországnak, mint egységes, független, békeszerető és demokratikus államnak a fejlődését. A Szovjetunió a német kérdés rendezésénél továbbra is ebből az álláspontból fog kiindulni. (Taps.) Nyugat-Németország militarista körei azt bizonyítgatják, hogy a párizsi egyezmények Európa biztonságának érdekeit szolgálják. Ezek a kijelentések ugyanolyan félrevezetőek, mint azok az állítások, hogy a párizsi egyezmények előmozdítják Németország újraegyesítését. Semmiféle ilyen koholmányok nem kendőzhetik el azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények súlyos háborús veszélyt teremtenek Európában. Európa tartós békéjét csakis a kollektív biztonsági rendszer biztosíthatja, valamennyi európai állam részvételével — függetlenül társadalmi és államrendszerük különbözőségétől — Németország mindkét részének, majd az egyesített Németországnak a részvételével. Pontosan ezt irányozza elő a kollektív biztonsági szerződés ismeretes szovjet tervezete. A Moszkvában lezajlott osztrák—szovjet megbeszélések példája szemléltetően mutatta, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldhatók olyan tárgyalások útján, amelyeken az érdekelt felek valóban megegyezésre törekszenek és jóakaratot tanúsítanak. Egyre jobban megértik ezt azok a nyugatnémet politikusok is, akik a tények talaján állnak, ők látják, milyen kedvező kilátások nyílnának a német kérdés megoldására, ha Nyugat-Németország uralkodó körei Németország remilitarizálásának politikája helyett a béke és a más államokkal való együttműködés politikáját, Németország békés és demokratikus alapon való egyesítésének politikáját folytatnák. Figyelemre méltó ennek kapcsán nyugatnémet üzleti köröknek az a törekvése, hogy gazdasági kapcsolatokat építsenek ki a Szovjetunióval. A Szovjetunió megfelelő megértéssel fogadja ezeket az ésszerű törekvéseket, ugyanúgy, mint azokat a kívánságokat, hogy kulturális kapcsolatok létesüljenek a Szovjetunió és Nyugat-Németország között. Egyes bonni köröknek természetesen nem tetszik, hogy a független, demokratikus Ausztria visszaállításával foglalkozó moszkvai tanácskozások pozitív eredményekkel jártak. Amint sajtójelentésekből megítélhető, e körök képviselőit aggasztja, hogy Ausztria példája még jobban, aktivizálhatja Nyugat-Németországban azokat az erőket, melyek érdekeltek Németország újraegyesítésében, a békeszerető, független, demokratikus német állam megteremtésében. A remilitarizálás politikája, az a politika, amely támadó tömbökbe vonja Nyugat-Németországot, a néptömegek egyre növekvő ellenállásába ütközik. Mélységesen tévednek, akik azt gondolják, hogy a nyugatnémet parlamentben a párizsi egyezmények formális jóváhagyása — méghozzá a képviselők jelentős részének akarata ellenére — lezárja az ügyet. A nyugatnémet lakosságnak a párizsi egyezmények ellen vívott harcát óriási néptömegek támogatják a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez arról tanúskodik, hogy a német nép erélyesen elutasítja a remilitarizálás politikáját, az északatlanti tömbhöz és a Nyugateurópai Unióhoz hasonló támadó katonai csoportosulásokban való részvétel politikáját. A német hazafiak nagyon jól tudják, hogy a támadó katonai tömbök politikájával való szakítást elsősorban a német nép erőfeszítéseivel lehet elérni. A Németország újraegyesítéséért vívott igazságos nemzeti harcban rendkívül fontos tényező a Német Demokratikus Köztársaság. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói síkraszállnak az összes kelet- és nyugat-németországi békeszerető és demokratikus erők akcióegységének megteremtéséért. Kelet- és Nyugat-Németország közeledése az egész nemzet érdekeit szolgáló harcban döntő jelentőségű lesz a német kérdés rendezése szempontjából. A német nép egyesített erőfeszítéseivel szemben gyengéknek bizonyulnak a nyugati hatalmak imperialista köreinek azok a próbálkozásai, hogy rákényszerítsék a német népre az agresszív militarista Németország feltámasztását és állandósítsák az ország kettészakítottságát. A német nép hazája demokratikus újraegyesítéséért vívott e nemes küzdelmében számíthat a szovjet nép, az egész demokratikus tábor őszinte és sokoldalú támogatására. (Hosszú taps.) Népeinknek és Európa összes népeinek érdeke az egységes, valóban demokratikus Németország megléte, mint az európai béke biztosítéka. A békeszerető és demokratikus Németország léte a békeszerető Szovjetunió és a népi demokratikus országok léte mellett, kizárja újabb európai háborúk lehetőségét. Éppen ezért az egységes, demokratikus Németország megteremtése közös ügyünk. A háborús veszélyre való tekintettel a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok, amelyek ellen elsősorban irányulnak a párizsi egyezmények, a moszkvai értekezleten elhatározták, hogy intézkedéseket tesznek biztonságuk további megerősítésére és megteszik az előkészületeket barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésére.A nyolc demokratikus államnak a napokban összeülő varsói értekezletén megvizsgálják az említett államok egyesített katonai parancsnoksága létrehozásának kérdését. Mindezeket az intézkedéseket az tette szükségessé, hogy szilárd védelmi rendszert kell létesíteni a fegyverkezési hajszát folytató, s a világot atom- és hidrogénfegyver alkalmazásával fenyegető nemzetközi imperializmus támadó erői ellen. Országaink népei nem akarnak háborút, de nem félnek a fenyegetőzésektől sem. Eltökélt szándékuk megvédelmezni szocialista vívmányaikat az agresszor minden merényletével szemben, fáradhatatlanul fogják erősíteni országaik gazdasági hatalmát és védelmi képességét. (Taps.) Örvendetes tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szilárdan elfoglalja helyét a demokratikus, békeszerető országok családjában. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság viszonya megalakulásának pillanata óta a barátság, a kölcsönös megbecsülés és bizalom elvein alapul. A Szovjetunió sokoldalú gazdasági segítséggel támogatja és fogja továbbra is támogatni a Német Demokratikus Köztársaságot. Állandóan fejlődik a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági együttműködése, amely elősegíti a két ország gyorsabb gazdasági fejlődését és dolgozóik jólétének fokozódását. Növekszik a kölcsönösen előnyös feltételek mellett lebonyolódó árucsere. A Szovjetuniónak a Német Demokratikus Köztársaság iránt tanúsított egyre növekvő bizalmát ékesszólóan mutatja a szovjet kormánynak az az elhatározása, hogy rendelkezésére bocsátja az atomerő békés felhasználása terén szerzett tapasztalatait. Évről évre bővülnek és erősödnek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatai. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak erősödése a proletárinternacionalizmus lenini elvei megvalósulásának szemléltető példája. Meggyőződésünk, hogy e kapcsolatok továbbra is sikeresenfognak fejlődni népeink javára, Európa és az egész világ tartós békéjéért és biztonságáért. (Hosszú taps.) Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, az egységes, független, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséért folyó harx biztos támasza! (Taps.) Éljen a német és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! (Viharos taps. Mindenki feláll. Hosszantartó ováció.) Pervuhin elvtárs beszéde A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói bensőségesen megünnepelték, hogy Németország tíz évvel ezelőtt szabadult föl a fasizmus uralma alól. A köztársaság városainak és falvainak dolgozói gyűléseket és felvonulásokat rendeztek. Május 7-én Berlinben az Állami Opera épületében ünnepi ülés volt. L. Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese megnyitotta az ülést, majd felkérte Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét, hogy mondja el az ünnepi beszédet. Az ünnepi ülés részvevői forrón üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Grotewohl elvtársat, s többször tapssal szakították félbe beszédét. Grotewohl beszéde után Pervuhin elvtárs, a Szovjetunió kormányküldöttségének vezetője mondta el üdvözlő beszédét. A Jelenvoltak nagy figyelemmel hallgatták meg Pervuhin elvtárs beszédét. Üdvözlő beszédet mondtak még a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Albánia és a Mongol Népköztársaság kormányküldöttségeinek vezetői. Németországnak a hitleri fasizmus uralma alól való felszabadításának tizedik évfordulója alkalmával Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Az NSZEP Központi Bizottsága ebben a táviratban a német dolgozók nevében mély háláját fejezi ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy szovjet népnek, a szovjet nép kormányának és legyőzhetetlen hadseregének a felszabadítás történelmi jelentőségű hőstettéért, az állandó testvéri segítségért és támogatásért, s további nagy sikereket kíván az egész szovjet népnek a kommunizmus szovjetunióbeli felépítéséhez. A nevezetes évforduló alkalmával Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke rádióbeszédet mondott. Pieck elvtárs kijelentette: „A felszabadulás napja egyszersmind az a nap, amelyen szoros összefogásra hívunk föl minden hazaszerető németet, hogy kivívhassuk közös harccal a párizsi egyezmények érvénytelenítését, s ezzel elháríthassuk a Németország újraegyesítésének útjába tornyosuló legnagyobb akadályokat.” Május 8-án Berlinben a Marx—Engels téren tömeggyűlés volt. A gyűlésen beszédet mondott Ulbricht elvtárs, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, Pervuhin elvtárs, a Szovjet kormányküldöttség vezetője, s fölszólaltak a lengyel és a csehszlovák kormányküldöttségek vezetői is. Ugyanezen a napon a berlini Treptow parkban ünnepélyesen megkoszorúzták a Berlin felszabadításáért vívott harcok szovjet hősi halottainak emlékművét. Ünnepélyesen megkoszorúzták és virágcsokrokkal díszítették a köztársaság más városaiban lévő szovjet katonasírokat is. -------------------♦ • ♦----------------------- A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe A szovjet békeharcosok V. országos értekezlete Moszkvában Május 10-én Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában megnyílt a szovjet békeharcosok V. országos értekezlete. Az értekezleten munkások, kolhozparasztok, tudósok, írók, művészek, pedagógusok, orvosok, a Nagy Honvédő Háború részvevői és a papság képviselői vesznek részt. Tyihonov, a Szovjet Békebizottság elnöke nyitotta meg az értekezletet. A megjelentek a következő napirendet fogadták el: 1. A mai nemzetközi helyzet és a népek harca a béke megvédéséért 2. A Helsinkiben tartandó béke-világtalálkozón részvevő szovjet küldöttség megválasztása. 3. A Szovjet Békebizottság megválasztása. Az értekezleten részt vesz Walter Friedrich, a Német Béketanács elnöke, Thakm Lai Maung, a Burmai Béketanács alelnöke, a szíriai békeharcosok Musztafa Amin vezette küldöttsége, a libanoni békeharcosok küldöttsége Antoine Tabetnek, a Béke-Világtanács Irodája tagjának vezetésével, valamint a Francia— Szovjet Társaság küldöttsége. Megérkeztek az értekezletre a Béke-Világtanács küldöttei is: Erwin Eckert, és Alfredo Varela, a Béke-Világtanács tagjai. „A mai nemzetközi helyzet és a népek harca a béke megvédéséért” című beszámolót Kornyejcsuk, a Szovjet Békebizottság elnökségének tagja mondta el. Kornyejcsuk beszámolójában egyebek közt a következőket mondotta: a szovjet emberek mindig a békeharcosok élcsapatában haladtak. 1950-ben egész felnőtt lakosságunk aláírta az atomfegyver eltiltását követelő stockholmi felhívást. Nem kétséges, hogy sokmilliós országunkban a Béke-Világtanács bécsi felhívását is mindenki aláírja. Mi, szovjet emberek követeljük, hogy tiltsák el az atomfegyvert, semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, s a béke, ne pedig a háború szolgálatába állítsák az atomenergiát. Máris több mint 100 millió szovjet ember aláírta a bécsi felhívást Kornyejcsuk beszámolója után megkezdődött a vita. A vitában 77-en vettek részt. A felszólalók beszéltek a szovjet nép forró béketörekvéséről, arról a megingathatatlan elhatározásáról, hogy békés munkával erősíti hazáját, s arról a szenvedélyes kívánságáról, hogy megakadályozza az agresszorokat az új háború kirobbantásában. A békeszerető erők világtalálkozóján részvevő küldöttek és a Szovjet Békebizottság megválasztása után május 12-én az értekezlet befejezte munkáját. 3 A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a Párizs környéki Obervilliersben (Szajna megye) május 11-én és 12-én ülést tartott. Az ülés „a munkásosztály egységfrontja a békéért és követeléseiért vívott harcban“ című kérdéssel foglalkozott. A napirendi pontra vonatkozó beszámolót Francois Billoux elvtárs, a párt titkára mondta el. A vitában tizenöten vettek részt. Maurice Thorez elvtárs, a párt főtitkára záróbeszédében kijelentette: „Mindent megteszünk, hogy az egység útjából elhárítsunk minden akadályt, a közös harcba bevonjuk az összes dolgozókat, elsősorban a szocialista munkásokat.” Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének ülése Az Olasz Kommunista Párt vezetősége május 5-én Rómában ülést tartott, s megtárgyalta az új köztársasági elnök hivatalba lépése előtt kialakult politikai helyzetet. A kommunista párt vezetősége az ülés határozatában valamennyi polgár előtt föltárta az országszerte uralkodó példátlanul nagy zűrzavart; ez a helyzet a Scelbar Saragat-kormány politikája miatt következett be. A határozat rámutat, hogy e zűrzavar következményei súlyosan ártanak az országnak. Már 110 napja tart a génuai kikötőmunkások harca, s ez a harc valósággal jelképezi, hogy az olasz dolgozók ma csak a legelkeseredettebb küzdelemben védhetik meg az alkotmányba foglalt legelemibb demokratikus jogaikat. Már hónapok óta várják, hogy az illetékesek gyökeresen oldják meg a gazdaságunk jövője szempontjából legfontosabb kérdéseket, például a mezőgazdasági szerződések reformját és az olajlelőhelyek feltárását. A határozat hangsúlyozza: már a legkülönbözőbb meggyőződésű olasz polgárok egyre nagyobb tömege látja, hogy csupán az alkotmány szelleméhez való visszatérés lehet a néptömegek bizalmára támaszkodó, szilárd kormány alapja. Olaszországnak új politikára van szüksége, olyan politikára, amely az antifasiszta hagyományokból fakad, amely a polgárok teljes egyenlőségén, a munkaadók despotizmusától meggyalázott és sárba tiport alkotmányos jogok és szabadságjogok haladéktalan és teljes helyreállításán alapul, s amely a leghalaszthatatlanabb szociális reformok végrehajtására törekszik. A határozat hangsúlyozza, hogy csakis az a kormány valósíthatja meg ezt az új politikát, amelynek tevékenysége a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul, kiáll az atomháború katasztrofális perspektívája ellen, követeli a fegyverkezés csökkentését, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltását, s a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldásán munkálkodik.