Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1955-05-15 / 19. szám

1955. május 15 * 19­­34) Tartós békéért, népi demokráciáért ! Tíz esztendeje szabadult fel Németország a fasiszta elnyomás alól Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjet­unió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízásából üdvözöljem önöket és önö­kön keresztül a Német Demokratikus Köztársaság lakosságát, az egész német népet a fasiszta elnyomás alól való fel­­szabadulás tizedik évfordulója alkalmá­val és engedjék meg, hogy az egész szovjet nép szívből jövő, baráti jókíván­ságait tolmácsoljam. (Viharos taps. Min­denki feláll.) Tíz évvel ezelőtt fejeződött be az em­beriség történelmének egyik legvéresebb háborúja. A második világháború óriási áldozatokat követelt Európa népeitől, s elsősorban a mi országaink népeitől. Fel­mérhetetlen nyomorúságot­ és bajt, hatal­mas emberi és anyagi veszteségeket oko­zott. Annak a napnak az évfordulóján, ami­kor Európa megszabadult a fasizmustól, méltán emlékezünk meg a hős Szovjet Hadsereg nagy és nemes felszabadító szerepéről, mert a szövetséges csapatok­kal együtt ez a hadsereg mentette meg az emberiséget a fasiszta önkényuralom­tól és rabságtól. Amikor összegezzük az elmúlt tíz esz­tendő eredményeit, emlékeznünk kell a népeket sújtó borzalmas csapás okaira és helyesen kell értékelnünk a jelenlegi helyzetet. Az imperializmus fasiszta klikkje rob­bantotta ki a második világháborút, mert az imperializmus Hitler segítségé­vel az európai népek leigázására és a hatalmas monopóliumok világuralmának megteremtésére törekedett. Köztudomá­sú, hogy a legnagyobb angol és amerikai konszernek — a morganok, a rockefel­­lerek, a dupontok és a mellonok — a második világháború kezdetéig bőkezűen finanszírozták a német hadiipart. A hit­leri rendszerben a német ágyúkirályok és fináncmágnások politikai eszményei öltöttek testet. A németországi fasiszta diktatúra megszervezői a Krupp—Thys­­sen-konszern, az „Acéltröszt”, az I. G. Farbenindustrie és más német monopo­lista egyesülések voltak, s ezek a háború előtt nagyobb amerikai kölcsönökben ré­szesültek. A fasizmus Németországban a finánc­tőke legsovinisztább elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája volt, amely a munkásosztály és politikai szervezetei, valamint minden demokratikus népi mozgalom ellen irányult nemcsak Né­metországban, hanem egész Európában. Az imperialista főkolomposok annak idején nem is titkolták azt a szándéku­kat, hogy a hitleri Németország agresz­­szióját a Szovjetunió ellen irányítsák. Ezek a körök arra számítottak, hogy az egymás ellen vívott harcban kimerítik a német és a szovjet népet, hogy azután hódító terveiket megvalósíthassák. A má­sodik világháború azonban nem váltotta be reményeiket. A demokratikus erőknek a második világháborúban a fasizmus felett aratott győzelme gyökeresen megváltoztatta a nemzetközi helyzetet. A hitleri hadsereg szétzúzása megmentette Európa népeit a fasiszta rabszolgaságtól. Egyszersmind végérvényesen összeom­lottak a nemzetközi imperialista reakció tervei és számításai, amelyek a Szovjet­unió elszigetelésére épültek. Ahelyett, hogy a demokrácia erői legyengültek és összeomlottak volna, amint azt a háború kiagyalói várták, az történt, hogy több európai és ázsiai állam kiszakadt a ka­pitalizmusból. Ezeknek az országoknak a dolgozói saját kezükbe vették sorsuk irá­nyítását. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária,, a nagy Kína és más demokratikus országok népei egyszer s mindenkorra megszabadultak az imperializmus uralmától és szilárdan az új élet építésének, a szocialista fej­lődésnek az útjára léptek. Erre az útra léptek a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói is. Létrejött a béke, a de­mokrácia és a szocializmus hatalmas tá­bora, élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. (Hosszú taps.) E tá­bor kialakulása igen fontos esemény a világ dolgozóinak társadalmi és nemzeti felszabadításukért vívott harcában, ne­vezetes határkő az emberiség fejlődésé­nek történetében. A második világháború után megkez­dődött a gyarmati és a függő országok népei nemzeti felszabadító harcának újabb, hatalmas arányú fellendülése. Az imperializmus gyarmati rendszerének vállsága, amely szerves része a kapita­lista világrendszer általános válságának, még jobban kiéleződött. Az ázsiai és az afrikai országok 1955 áprilisában megtartott bandungi értekez­lete — jóllehet az imperialista államok mindent elkövettek az értekezlet össze­hívásának és munkájának akadályozásá­ra — megmutatta, hogy ezeknek az or­szágoknak a népeiben hajthatatlan tö­rekvés él a gyarmati rendszer megsem­misítésére. (Taps.) A második világháború legfontosabb gazdasági következménye a mindent át­fogó, egységes világpiac szétesése volt. A demokratikus országok a háború után eredményesen megszervezték gaz­dasági együttműködésüket és a kölcsö­nös segítségnyújtást, megteremtették sa­ját világpiacukat és biztosítani tudták gazdasági életük fejlődésének példátlan gyors ütemét. A szocializmus és a de­mokrácia erői tehát megszilárdultak és szakadatlanul tovább növekszenek. A kapitalizmus erőiről pedig kiderült, hogy teljes bomlásnak indultak, amint az vár­­ható is volt. A második világháborúban a fasizmus szétzúzásának egyik fontos eredménye az is, hogy kilátás nyílt a demokratikus, békeszerető Németország megteremtésére. A dicső Szovjet Hadsereget, a szovjet népet, amely kiűzte a Szovjetunió terü­letére betört fasiszta hódítókat és felsza­badította az európai népeket a hitleri já­rom alól, soha sem vezérelte a német nép elleni bosszúvágy. A Szovjetunió sohasem tett egyenlőség­­jelet a német militaris­ták és a német nép közé. A szovjet em­berek turf*'ák ho°v Németországban van­nak dem­okra*'kus e­ők, amelyek a fasisz­ta uralom nehéz körül­ményei között is folytatjá­k harcukat a német imperializ­mus ellen. A h’t'eri állam megsemmisítése, a fa­siszta hadsereg és a világ minden népe szemében gyűlöletes fasiszta rendszer felszámolása megfelelt nemcsak azon né­pek érdekeinek, amelyek harcoltak a hitleri Németország ellen, hanem a né­met nép legközvetlenebb nemzeti érde­keinek is. (Taps.) A háború befejezése után két ellentétes politikai irányvonal rajzolódott ki vilá­gosan a háború utáni Németország tekin­­­­­etében. A Szovjetunió következetesen síkraszállt és síkraszáll az egységes, de­mokratikus, békesz­erető Németország megteremtéséért. A nyugati hatalmak politikája viszont a német militarizmus talpraállítására, Németországnak a nyu­gati hatalmak katonai csoportosulásaiba való bevonására, vagyis az ország ketté­­szakítására irányul. E két irányvonal határozza meg a né­met kérdés megoldásának különböző el­bírálását. A Szovjetunió mindig azon a vélemé­nyen volt és ma is úgy véli, hogy a né­met kérdés helyes megoldását biztosító fő feltétel olyan Németország létrejötte, amely egységes és független állam lenne, amely békeszerető és valóban demokra­tikus államként fejlődnék. Az ilyen Né­metország létrehozása összhangban van az egész német nép érdekeivel, mivel csakis a békeszerető és demokratikus út biztosíthatja a német nép számára a sza­badságot, alkotóerőinek haladó fejlődé­sét, anyagi és kulturális élete minden te­rületének virágzását. A német nép sok kiváló fia és lánya harcolt mély illegalitásban és áldozta éle­tét az új, demokratikus és békeszerető Németországért. A német hazafiak, a né­met antifasiszták hősi harcának állítot­tak megindító emléket nagyszerű mű­veikben a haladó és demokratikus német írók, például Johannes Becher, Anna Seghers, Willi Bredel, Berthold Brecht és mások. Ma is a német nemzet legjobb, legha­ladóbb erői szállnak harcba az egységes, demokratikus és békeszerető állam meg­teremtéséért. Harcba indulnak Németor­szág újraegyesítéséért a német nép mil­liós tömegei, amelyek a Német Demokra­tikus Köztársaság köré, az önök országá­nak békés, demokratikus jövőjéért vívott megbízható támasza köré tömörülnek. Amikor a szovjet kormány Potsdam­­ban aláírta a német kérdésre vonatkozó egyezményt, teljes határozottsággal és vi­lágosan kijelentette, hogy a Szovjetunió nem szándékozik sem szétdarabolni, sem megsemmisíteni Németországot. Ezzel szemben a három nyugati ha­talom egész háború utáni politikája ar­ra irányult, hogy felrúgja a potsdami megállapodást, megfossza Németországot gazdasági és politikai függetlenségétől, végrehajtsa Nyugat-Németország remili­­tarizálását, s bevonja saját agresszív ka­tonai csoportosulásaiba. Ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai lelkiismeretesen teljesítették volna Németországgal szem­ben vállalt nemzetközi kötelezettségeiket, ma az egész német nép egy családban, egységes államban ünnepelhetné felsza­badulásának 10. évfordulóját. (Taps.) A nemzetközi feszültség további eny­hítésének legfontosabb feltétele a német kérdés helyes megoldása. A szovjet kormány az utóbbi évek folyamán több ízben kezdeményező lé­péseket tett a német kérdés mielőbbi megoldására. A szovjet kormány e cél­ból javasolta a nyugati hatalmaknak, hogy állapodjanak meg az össznémet szabad választások megtartásában, Né­metország demokratikus alapon való egyesítésében, továbbá a megszálló csa­patok Németországból való kivonásában és a német békeszerződés megkötésé­ben. A német kérdés megoldása a nyugati hatalmak imperialista köreinek hibájá­ból húzódott el, mert ezek a körök nyíl­tan ellenzik az egységes, valóban de­mokratikus, békeszerető Németország megteremtését. Nekik nem felel meg a német kérdés ilyen megoldása, mivel ez ellentmond Nyugat-Németország remil­­iarizálására irányuló terveiknek. Nyugat- Németországot — a német nép akarata ellenére — agresszív terveik megvalósí­tására szándékoznak felhasználni. Az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország monopolistái nem utolsósorban azért is akadályozzák a békeszerető, de­mokratikus és gazdaságilag erős Német­ország megteremtését, mert félnek vi­lágpiaci konkurrenciájától. A Szovjetunió kormánya továbbra is a német probléma olyan megoldása mel­lett foglalt és foglal állást, amely meg­felelne a nép nemzeti érdekeinek és az összes európai népek biztonságának. A Szovjetunió hűséges maradt és ma­rad nemzetközi kötelezettségeihez és — figyelembe véve a német nép létérde­keit — elősegítette Németország keleti részében a demokratikus átalakulásokat. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása új korszak beköszöntét je­lezte Németország történetében, a német nép szabadságáért és valóban demokra­tikus jogaiért vívott nagy harcban. A Német Demokratikus Köztársaságban öltöttek testet azok a demokratikus esz­mények, amelyekről Németország nagy­jai álmodoztak. Valósággá válnak itt Marx Károlynak és Engels Frigyesnek, a német nemzet nagy képviselőinek, a tudományos kom­munizmus megalapozóinak eszméi. Itt győzedelmeskedik az az ügy, amelyért a fekete reakció tombolása közepett harcolt Karl Liebknecht és Rosa .Luxemburg, a német proletariátus világszerte ismert két vezére, itt diadalt arat az az ügy, ame­lyért Ernst Thälmann, a német nép ret­tenthetetlen fia nagyszerű életét áldozta (Hosszú taps.) A német nép a Német Demokratikus Köztársaságban — Németország története során első ízben — kezébe vette a hatal­mat és saját képviselőire, munkásokra, parasztokra, haladó értelmiségiekre bízta az állam vezetését. A munkások képvise­lői, mérnökök és technikusok igazgatják népük nevében a gyárakat, az üzemeket, a bányákat, a vasutakat, a közmű­veket. Az NDK-ban a parasztok a föld­reform révén több mint hárommillió hektár földhöz jutottak, hiteleket kaptak, a gépállomások segítik munkájuk elvég­zését, s lehetővé vált, hogy megalakítsák termelőszövetkezetei­ket. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói sikeresen építik demokratikus ál­lamukat, s leküzdve ezen az úton az el­kerülhetetlen nehézségeket, mind újabb és újabb eredményeket mutatnak fel a népgazdaság minden területén és a nem­zeti kultúra fejlesztésében. A német nép szorgalmas és tehetséges. Az egész világ ismeri tudományos, kultu­rális és technikai eredményeit. A német nemzet nagy tudósokat adott az emberi­ségnek: a fizikában Röntgent és Planckot, a technikában Dieselt és Lilienthalt, a ké­miában Liebiget és Bunsent, a geológiá­ban Humboldtot, a matematikában Gausst, a biológiában Kochot. A világ­kultúra története arany betűkkel jegyezte fel Németország kiváló fiai: Marx és En­gels, Schiller és Goethe, Lessing és Heine, Beethoven és Wagner nevét. A német nép méltán lehet büszke arra, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ságban tovább élnek és fejlődnek a nagy német tudósok, írók, zeneszerzők, művé­szek és más társadalmi személyiségek humanista hagyományai. A Német Demokratikus Köztársaságban most teljesen új viszonyok alakulnak ki az emberek között a termelés folyamatá­ban — a kizsákmányolástól mentes dolgo­zók elvtársi együttműködésének és a szo­cialista kölcsönös segítésnek viszonyai. Lelkesedéssel tölti el a becsületes dolgo­zókat az a tudat, hogy munkájukkal nem nagytőkéseket és nem földesurakat gazda­gítanak, ahogyan ez Nyugat-Németország­­ban van, hanem államukért, saját szük­ségleteik kielégítéséért dolgoznak. A Német Demokratikus Köztársaság iparában és mezőgazdaságában létrejött a szocializmus építésének szilárd gazda­sági alapja. Erősödik a munkásosztály és a dolgozó parasztság munkásosztály ve­zette szövetsége, a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus rendjének megingathatatlan alapja. Az ipari és a mezőgazdasági termelés fokozódása biztosította a lakosság élet­­színvonalának rendszeres emelkedését. A legutóbbi négy év folyamán megduplázó­dott a Német Demokratikus Köztársaság munkásainak reálbére. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nép­gazdasága olyan körülmények között fej­lődik, amikor le kell küzdenie az új rendszer belső és külső ellenségeinek ellenállását, amikor Németország ketté van szakítva, s felbomlottak az ország keleti és nyugati részének régóta ki­alakult gazdasági kapcsolatai. Ebből ered­nek a népgazdaságban mutatkozó bizo­nyos aránytalanságok és bizonyos nehéz­ségek az ország gazdasági fejlődésében. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya az említett aránytalanságok mi­előbbi megszüntetésére és az ország sza­kadatlan gazdasági fejlődésének biztosí­tására irányítja a dolgozók erőfeszítéseit. A történelem tapasztalatai azt mutat­ják, hogy az államigazgatást saját ke­zükbe vevő dolgozók energiája és kezde­ményezőkészsége képes leküzdeni az új élet építésében jelentkező minden gazda­sági és egyéb nehézséget. Köztudomású például, milyen óriási nehézségekkel kel­lett megbirkóznia útján a szovjet nép­nek. Az új szocialista társadalmi rendszer győzelme nem jön magától. Győzelmét az új társadalmi rend ellenségeivel foly­tatott küzdelemben kell kivívni. Nagy politikai, nevelő és szervező munkára van szükség az új társadalmi rend meg­erősítéséhez. Mint ismeretes, országunk a forrada­lom előtt politikai és gazdasági tekintet­ben elmaradott agrárország volt, gyen­gén fejlett iparral és szétaprózott, ke­véssé intenzív mezőgazdasággal. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin tanítása alapján kidolgozta az elmaradott Oroszországnak élenjáró és erős szocialista hatalommá való vál­toztatására irányuló bölcs politikát és milliós tömegeket mozgósított e politika megvalósítására. Országunk rövid történelmi időszak, mindössze húsz év alatt, a második világháború kezdetére, erős ipari-kolhoz­­állam lett. Most olyan hatalmas és kor­szerű nehéziparunk van, amely elő tudja állítani az ország valamennyi népgazda­sági ágazatának a szükséges gépeket és munkaeszközöket. Ugyancsak jól fejlett könnyűiparunk van. A kollektív vágányokra átállított mező­­gazdaság nagyüzemi szocialista gazda­sággá fejlődött. A korszerű technikával ellátott kolhozok és szovhozok biztosítják a mezőgazdasági termelés magas szín­vonalát. A szovjet rend bebizonyította élet­­képességét és kimeríthetetlen erejét, amikor a második világháborúban kiállta a nehéz tűzpróbát. Csakis a szocialista rend, a munkásosztály és a parasztság erős szövetsége, a szovjet nép magasfokú öntudata biztosította a győzelmet. A szovjet nép az elmúlt tíz esztendő során nemcsak gyorsan helyreállította a háborúban lerombolt városokat és fal­vakat, az ipart és a mezőgazdaságot, ha­nem jelentős előrehaladást is elért nép­­gazdasága fejlesztésében. A történelem igazolta a nagy Leninnek azt a kijelentését, hogy a nép legyőzhe­tetlen, ha a munkások és a parasztok többsége felismerte, megérezte és meg­látta, hogy saját hatalmát, a dolgozók hatalmát védi, hogy azt az ügyet védel­mezi, amelynek győzelme biztosítja saját­­maga és gyermekei számára a kultúra minden javát, az emberi munka minden alkotását. (Taps.) A népi demokratikus országokban a munkások és parasztok hatalma szilárd és megdönthetetlen. A Német Demokra­tikus Köztársaságban, miként a többi demokratikus országban, az ország összes haladó erői támogatják ezt a hatalmat. Németország dolgozói világosan látják, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya a nép erőfeszítéseit a nép­gazdaság állandó fellendítésére és a nem­zeti kultúra fejlesztésére, a nép érdekei­nek megfelelően irányítja. Nem kétséges tehát, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság munkásosztálya, parasztsága és minden dolgozója mindent megtesz, hogy állandóan erősítse államát. (Hosszú taps.) A Német Demokratikus Köztársaság si­kerei az összes demokratikus erők együtt­működésének eredménye. Ezek az erők a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának platformja köré tömörülve, a dolgozók érdekében harcolnak a bé­kéért és Németország egységéért, a nép­gazdaság fellendítéséért és a kultúra fej­lesztéséért. A szovjet nép mindig megértéssel fo­gadta és támogatta a német népnek azt a törekvését, hogy egyesítse hazáját és megteremtse független, demokratikus nemzeti államát. A szovjet és a német nép érdekei ebben a kérdésben is telje­sen azonosak. Németország demokratikus egyesítését akadályozzák Nyugat-Németország mili­tarista körei, amelyek azt bizonygatják, hogy Nyugat-Németország militarizálása és agresszív katonai csoportosulásokba való belépése nem hátráltatja Németor­szág újraegyesítését. A valóság pedig az, hogy nem lehet egyesíteni a békeszerető Német Demokratikus Köztársaságot a militarista Nyugat-Németországgal. A szovjet népnek, miként a német nép­nek is, közvetlen érdeke fűződik Európa biztonságához. A Szovjetunió éppen ezért engesztelhetetlen ellensége Németország militarizálásának és arra törekszik, hogy biztosítsa Németországnak, mint egysé­ges, független, békeszerető és demokra­tikus államnak a fejlődését. A Szovjet­unió a német kérdés rendezésénél to­vábbra is ebből az álláspontból fog ki­indulni. (Taps.) Nyugat-Németország militarista körei azt bizonyítgatják, hogy a párizsi egyez­mények Európa biztonságának érdekeit szolgálják. Ezek a kijelentések ugyan­olyan félrevezetőek, mint azok az állítá­sok, hogy a párizsi egyezmények elő­mozdítják Németország újraegyesítését. Semmiféle ilyen koholmányok nem ken­dőzhetik el azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények súlyos háborús veszélyt te­remtenek Európában. Európa tartós békéjét csakis a kollek­tív biztonsági rendszer biztosíthatja, va­lamennyi európai állam részvételével — függetlenül társadalmi és államrendsze­rük különbözőségétől — Németország mindkét részének, majd az egyesített Németországnak a részvételével. Ponto­san ezt irányozza elő a kollektív bizton­sági szerződés ismeretes szovjet terve­zete. A Moszkvában lezajlott osztrák—szov­jet megbeszélések példája szemléltetően mutatta, hogy a vitás nemzetközi kér­dések megoldhatók olyan tárgyalások út­ján, amelyeken az érdekelt felek valóban megegyezésre törekszenek és jóakaratot tanúsítanak. Egyre jobban megértik ezt azok a nyugatnémet politikusok is, akik a tények talaján állnak, ők látják, mi­lyen kedvező kilátások nyílnának a né­met kérdés megoldására, ha Nyugat-Né­metország uralkodó körei Németország remilitarizálásának politikája helyett a béke és a más államokkal való együtt­működés politikáját, Németország békés és demokratikus alapon való egyesítésé­nek politikáját folytatnák. Figyelemre méltó ennek kapcsán nyu­gatnémet üzleti köröknek az a törekvé­se, hogy gazdasági kapcsolatokat építse­nek ki a Szovjetunióval. A Szovjetunió megfelelő megértéssel fogadja ezeket az ésszerű törekvéseket, ugyanúgy, mint azokat a kívánságokat, hogy kulturális kapcsolatok létesüljenek a Szovjetunió és Nyugat-Németország között. Egyes bonni köröknek természetesen nem tetszik, hogy a független, demokra­tikus Ausztria visszaállításával foglalkozó moszkvai tanácskozások pozitív eredmé­nyekkel jártak. Amint sajtójelentésekből megítélhető, e körök képviselőit aggaszt­ja, hogy Ausztria példája még jobban, aktivizálhatja Nyugat-Németországban azokat az erőket, melyek érdekeltek Né­metország újraegyesítésében, a békesze­rető, független, demokratikus német ál­lam megteremtésében. A remilitarizálás politikája, az a poli­tika, amely támadó tömbökbe vonja Nyu­­gat-Németországot, a néptömegek egyre növekvő ellenállásába ütközik. Mélysé­gesen tévednek, akik azt gondolják, hogy a nyugatnémet parlamentben a párizsi egyezmények formális jóváhagyása —­ méghozzá a képviselők jelentős részének akarata ellenére — lezárja az ügyet. A nyugatnémet lakosságnak a párizsi egyezmények ellen vívott harcát óriási néptömegek támogatják a Német De­mokratikus Köztársaságban. Ez arról ta­núskodik, hogy a német nép erélyesen elutasítja a remilitarizálás politikáját, az északatlanti tömbhöz és a Nyugateurópai Unióhoz hasonló támadó katonai csopor­tosulásokban való részvétel politikáját. A német hazafiak nagyon jól tudják, hogy a támadó katonai tömbök politi­kájával való szakítást elsősorban a né­met nép erőfeszítéseivel lehet elérni. A Németország újraegyesítéséért vívott igazságos nemzeti harcban rendkívül fontos tényező a Német Demokratikus Köztársaság. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói síkraszállnak az összes kelet- és nyugat-németországi bé­keszerető és demokratikus erők akció­egységének megteremtéséért. Kelet- és Nyugat-Németország közeledése az egész nemzet érdekeit szolgáló harcban dön­tő jelentőségű lesz a német kérdés ren­dezése szempontjából. A német nép egyesített erőfeszítéseivel szemben gyen­géknek bizonyulnak a nyugati hatalmak imperialista köreinek azok a próbálko­zásai, hogy rákényszerítsék a német nép­re az agresszív militarista Németország feltámasztását és állandósítsák az or­szág kettészakítottságát. A német nép hazája demokratikus újraegyesítéséért vívott e nemes küzdel­mében számíthat a szovjet nép, az egész demokratikus tábor őszinte és sokoldalú támogatására. (Hosszú taps.) Népeinknek és Európa összes népei­nek érdeke az egységes, valóban demok­ratikus Németország megléte, mint az európai béke biztosítéka. A békeszerető és demokratikus Németország léte a bé­keszerető Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok léte mellett, kizárja újabb európai háborúk lehetőségét. Ép­pen ezért az egységes, demokratikus Né­metország megteremtése közös ügyünk. A háborús veszélyre való tekintettel a Szovjetunió és az európai népi demok­ratikus országok, amelyek ellen elsősor­ban irányulnak a párizsi egyezmények, a moszkvai értekezleten elhatározták, hogy intézkedéseket tesznek biztonságuk további megerősítésére és megteszik az előkészületeket barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésére.­­A nyolc demokratikus ál­lamnak a napokban összeülő varsói ér­tekezletén megvizsgálják az említett ál­lamok egyesített katonai parancsnoksága létrehozásának kérdését. Mindezeket az intézkedéseket az tette szükségessé, hogy szilárd védelmi rendszert kell létesíteni a fegyverkezési hajszát folytató, s a vi­lágot atom- és hidrogénfegyver alkalma­zásával fenyegető nemzetközi imperializ­mus támadó erői ellen. Országaink népei nem akarnak háb­o­­rút, de nem félnek a fenyegetőzésektől sem. Eltökélt szándékuk megvédelmezni szocialista vívmányaikat az agresszor minden merényletével szemben, fárad­hatatlanul fogják erősíteni országaik gaz­dasági hatalmát és védelmi képességét. (Taps.) Örvendetes tény, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság szilárdan elfoglalja helyét a demokratikus, békeszerető orszá­gok családjában. A Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság viszonya megalakulásának pillanata óta a barát­ság, a kölcsönös megbecsülés és bizalom elvein alapul. A Szovjetunió sokoldalú gazdasági se­gítséggel támogatja és fogja továbbra is támogatni a Német Demokratikus Köztár­saságot. Állandóan fejlődik a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági együttműködése, amely elősegí­ti a két ország gyorsabb gazdasági fejlő­dését és dolgozóik jólétének fokozódását. Növekszik a kölcsönösen előnyös feltéte­lek mellett lebonyolódó árucsere. A Szovjetuniónak a Német Demokra­tikus Köztársaság iránt tanúsított egyre növekvő bizalmát ékesszólóan mutatja a szovjet kormánynak az az elhatározása, hogy rendelkezésére bocsátja az atomerő békés felhasználása terén szerzett tapasz­talatait. Évről évre bővülnek és erősödnek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatai. A Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság baráti kapcsolatainak erősödése a proletárinternacionalizmus le­nini elvei megvalósulásának szemléltető példája. Meggyőződésünk, hogy e kapcso­latok továbbra is sikeresen­­fognak fej­lődni népeink javára, Európa és az egész világ tartós békéjéért és biztonságáért. (Hosszú taps.) Éljen a Német Demokratikus Köztársa­ság, az egységes, független, demokratikus és békeszerető Németország megteremté­séért folyó harx biztos támasza! (Taps.) Éljen a német és a szovjet nép meg­bonthatatlan barátsága! (Viharos taps. Mindenki feláll. Hosszantartó ováció.) Pervuhin elvtárs beszéde A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói bensőségesen megünnepelték, hogy Németország tíz évvel ezelőtt sza­badult föl a fasizmus uralma alól. A köz­társaság városainak és falvainak dolgo­zói gyűléseket és felvonulásokat rendez­tek. Május 7-én Berlinben az Állami Opera épületében ünnepi ülés volt. L. Bolz, a Német Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökhelyettese megnyitotta az ülést, majd felkérte Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökét, hogy mondja el az ünnepi beszédet. Az ünnepi ülés részvevői for­rón üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Grotewohl elvtársat, s többször taps­sal szakították félbe beszédét. Grotewohl beszéde után Pervuhin elv­­társ, a Szovjetunió kormányküldöttségé­nek vezetője mondta el üdvözlő beszédét. A Jelenvoltak nagy figyelemmel hallgat­ták meg Pervuhin elvtárs beszédét. Üdvözlő beszédet mondtak még a Kí­nai Népköztársaság, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Magyarország, Románia, Bul­gária, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, Albánia és a Mongol Népköztár­saság kormányküldöttségeinek vezetői. Németországnak a hitleri fasizmus uralma alól való felszabadításának tize­dik évfordulója alkalmával Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Az NSZEP Központi Bizottsága ebben a táviratban a német dolgozók nevében mély háláját fejezi ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy szovjet népnek, a szovjet nép kormányának és legyőzhetetlen hadseregének a felszaba­dítás történelmi jelentőségű hőstettéért, az állandó testvéri segítségért és támo­­­gatásért, s további nagy sikereket kíván az egész szovjet népnek a kommunizmus szovjetunióbeli felépítéséhez. A nevezetes évforduló alkalmával Wil­helm Pieck, a Német Demokratikus Köz­társaság elnöke rádióbeszédet mondott. Pieck elvtárs kijelentette: „A felszabadulás napja egyszersmind az a nap, amelyen szoros összefogásra hí­vunk föl minden hazaszerető németet, hogy kivívhassuk közös harccal a párizsi egyezmények érvénytelenítését, s ezzel el­háríthassuk a Németország újraegyesíté­sének útjába tornyosuló legnagyobb aka­dályokat.” Május 8-án Berlinben a Marx—Engels téren tömeggyűlés volt. A gyűlésen be­szédet mondott Ulbricht elvtárs, az NSZEP Központi Bizottságának első tit­kára, Pervuhin elvtárs, a Szovjet kor­mányküldöttség vezetője, s fölszólaltak a lengyel és a csehszlovák kormányküldött­ségek vezetői is. Ugyanezen a napon a berlini Treptow parkban ünnepélyesen megkoszorúzták a Berlin felszabadításáért vívott harcok szovjet hősi halottainak emlékművét. Ünnepélyesen megkoszorúzták és virág­csokrokkal díszítették a köztársaság más városaiban lévő szovjet katonasírokat is. -------------------♦ • ♦-----------------------­ A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe A szovjet békeharcosok V. országos értekezlete Moszkvában Május 10-én Moszkvában a Szakszerve­zetek Házának oszlopcsarnokában meg­nyílt a szovjet békeharcosok V. országos értekezlete. Az értekezleten munkások, kolhozparasztok, tudósok, írók, művészek, pedagógusok, orvosok, a Nagy Honvédő Háború részvevői és a papság képviselői vesznek részt. Tyihonov, a Szovjet Békebizottság el­nöke nyitotta meg az értekezletet. A megjelentek a következő napirendet fogadták el: 1. A mai nemzetközi helyzet és a népek harca a béke megvédéséért 2. A Helsinkiben tartandó béke-világ­találkozón részvevő szovjet küldöttség megválasztása. 3. A Szovjet Békebizottság megválasz­tása. Az értekezleten részt vesz Walter Fried­rich, a Német Béketanács elnöke, Thakm­ Lai Maung, a Burmai Béketanács alel­­nöke, a szíriai békeharcosok Musztafa Amin vezette küldöttsége, a libanoni békeharcosok küldöttsége Antoine Tabet­­nek, a Béke-Világtanács Irodája tagjá­nak vezetésével, valamint a Francia—­ Szovjet Társaság küldöttsége. Megérkez­tek az értekezletre a Béke-Világtanács küldöttei is: Erwin Eckert, és Alfredo Va­rela, a Béke-Világtanács tagjai. „A mai nemzetközi helyzet és a népek harca a béke megvédéséért” című beszá­molót Kornyejcsuk, a Szovjet Békebizott­ság elnökségének tagja mondta el. Kornyejcsuk beszámolójában egyebek közt a következőket mondotta: a szovjet emberek mindig a békeharcosok élcsapa­tában haladtak. 1950-ben egész felnőtt lakosságunk aláírta az atomfegyver eltil­tását követelő stockholmi felhívást. Nem kétséges, hogy sokmilliós országunkban a Béke-Világtanács bécsi felhívását is min­denki aláírja. Mi, szovjet emberek köve­teljük, hogy tiltsák el az atomfegyvert, semmisítsék meg az atomfegyver-készle­teket, s a béke, ne pedig a háború szol­gálatába állítsák az atomenergiát. Máris több mint 100 millió szovjet ember aláírta a bécsi felhívást Kornyejcsuk beszámolója után megkez­dődött a vita. A vitában 77-en vettek részt. A felszólalók beszéltek a szovjet nép forró béketörekvéséről, arról a meg­ingathatatlan elhatározásáról, hogy békés munkával erősíti hazáját, s arról a szen­vedélyes kívánságáról, hogy megakadá­lyozza az agresszorokat az új háború ki­­robbantásában. A békeszerető erők világtalálkozóján részvevő küldöttek és a Szovjet Békebi­zottság megválasztása után május 12-én az értekezlet befejezte munkáját. 3 A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a Párizs környéki Obervilliers­­ben (Szajna megye) május 11-én és 12-én ülést tartott. Az ülés „a munkásosztály­ egység­frontja a békéért és követeléseiért vívott harcban“ című kérdéssel foglalkozott. A napirendi pontra vonatkozó beszámolót Francois Billoux elvtárs, a párt titkára mondta el. A vitában tizenöten vettek részt. Maurice Thorez elvtárs, a párt főtit­kára záróbeszédében kijelentette: „Min­dent megteszünk, hogy az egység útjából elhárítsunk minden akadályt, a közös harcba bevonjuk az összes dolgozókat, elsősorban a szocialista munkásokat.” Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének ülése Az Olasz Kommunista Párt vezetősége május 5-én Rómában ülést tartott, s megtárgyalta az új köztársasági elnök hivatalba lépése előtt kialakult politikai helyzetet. A kommunista párt vezetősége az ülés határozatában valamennyi polgár előtt föltárta az országszerte uralkodó példát­lanul nagy zűrzavart; ez a helyzet a Scelba­r Saragat-kormány politikája miatt következett be. A határozat rámutat, hogy e zűrzavar következményei súlyo­san ártanak az országnak. Már 110 napja tart a génuai kikötőmunkások harca, s ez a harc valósággal jelképezi, hogy az olasz dolgozók ma csak a legelkeseredet­­tebb küzdelemben védhetik meg az al­kotmányba foglalt legelemibb demok­ratikus jogaikat. Már hónapok óta vár­ják, hogy az illetékesek gyökeresen old­ják meg a gazdaságunk jövője szempont­jából legfontosabb kérdéseket, például a mezőgazdasági szerződések reformját és az olajlelőhelyek feltárását. A határozat hangsúlyozza: már a leg­különbözőbb meggyőződésű olasz polgá­rok egyre nagyobb tömege látja, hogy csupán az alkotmány szelleméhez való visszatérés lehet a néptömegek bizalmára támaszkodó, szilárd kormány alapja. Olaszországnak új politikára van szük­sége, olyan politikára, amely az anti­fasiszta hagyományokból fakad, amely a polgárok teljes egyenlőségén, a munka­adók despotizmusától meggyalázott és sárba tiport alkotmányos jogok és sza­badságjogok haladéktalan és teljes helyre­állításán alapul, s amely a leghalasztha­tatlanabb szociális reformok végrehajtá­sára törekszik. A határozat hangsúlyozza, hogy csakis az a kormány valósíthatja meg ezt az új politikát, amelynek tevékenysége a nem­zetközi feszültség enyhítésére irányul, ki­áll az atomháború katasztrofális perspek­tívája ellen, követeli a fegyverkezés csökkentését, az atom- és a hidrogén­fegyver eltiltását, s a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldásán mun­kálkodik.

Next