Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-02 / (321.) szám

1955 január 2 * (321) ­ Románia népe rendületlenül kitart a béke őrhelyén is vtru fi rosa a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke március 6 után December 30-a a Román Népköztár­saság kikiáltásának hetedik évfordulója. Ez a nevezetes ese­mény újabb dicső la­pot nyitott meg ha­zánk történetében. Köztudomású, hogy a demokratikus koa­líció kormánya 1945 sok fontos reformot törvénybe iktatott és megvalósított: az agrárreformot, Romá­nia nemzeti bankjának államosítását, a pénzreformot, az iparigazgatóságok meg­szervezését. Mindezek a reformok az or­szág gazdasági és pénzügyi romlásá­nak megszüntetésére és a szocialista át­alakítások lehetőségének megteremtésére irányultak. Az ország haladó ,­és demokratikus erőinek Románia Kommunista Pártja ve­zetésével elkeseredett harcot kellett vív­niuk e reformok és sok más akkori in­tézkedés végrehajtásáért a burzsoá­ föl­­desúri reakció ellen, amely gazdasági szabotázs és népellenes összeesküvések megszervezésével, próbálkozott. A de­mokratikus erők harcoltak a monar­chia, a reakció erőinek vonzási központ­ja ellen, amely a szociális átalakítások meghiúsítására szőtt terveket, s igyeke­zett bekapcsolni Romániát abba a Marshall-tervbe, amelynek célja az euró­pai országok gazdasági és politikai le­igázása volt. A népköztársaság kikiáltása Romániá­ban betetőzte a gazdasági és a politikai átalakítások sorozatát, s a régi rend végleges megszüntetésére, a nyugati im­perialisták rabló terveinek kudarcára vezetett. A Román Népköztársaság azért alakulhatott meg, mert az országban megváltoztak az erőviszonyok, megszilár­dult a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetsége. A román nép teljesen átvette a hatal­mat, s munkáspártjának vezetésével ma­gabiztosan megindult a szocializmus épí­tésének útján. Népi demokratikus álla­munk kidolgozta és sikeresen megvaló­sítja a népgazdaság fejlesztésének ötéves tervét, valamint az ország villamosítá­sának tervét. Ma országunk egyetlen hatalmas épít­kezéssé vált: jelentős sikereket értünk el az iparosításban, a mezőgazdaság, va­lamint a kultúra és a közegészségügy fejlesztésében. Népünk a népgazdaság fejlesztésében elért újabb sikerekkel fogadja az 1955. évet. A munkásság, a parasztság és az értelmiség nagy lelkesedéssel munkálko­dik a Román Munkáspárt Központi Bi­­­zottsága 1953 augusztusi ülésszakán el­fogadott bölcs határozatok teljes meg­valósításán. Az ipar fejlesztésével kapcsolatos sike­rekre támaszkodva rendre végrehajtjuk a mezőgazdasági termelés fellendítésére vonatkozó feladatokat. Az idei gazdag kukorica- és gabonatermés elősegítette az állattenyésztés fejlődését, s következés­képpen a hús, a zsiradék és a lakosság ellátásához szükséges egyéb termékek mennyiségének növelését. Ez lehetővé tette a jegyrendszer megszüntetését és a szabadforgalmú kereskedelemre való át­térést, amely fontos esemény az ország életében, s a nép életszínvonala további állandó emelésének új távlatait tárja elénk. Népünk élete a békés alkotó munka eredményeképpen évről évre, hónapról hónapra szebbé és gazdagabbá válik. Népünk biztosan halad a szabad és bol­dog élet építésével kapcsolatos újabb sikerek felé. A Román Népköztársaság megalaku­lása nemcsak a mi országunk szempont­jából volt óriási jelentőségű. Fontos té­nyező volt a nemzetközi életben is, s je­lentősen megerősítette a béke és a demok­rácia frontját. Románia ma aktív ereje ennek a frontnak. Románia ma erősebb, mint valaha, mert megbonthatatlan test­véri barátság fűzi a nagy Szovjetunióhoz és valamennyi népi demokratikus or­szághoz. Most, amikor a román nép a Román Népköztársaság kikiáltásának évforduló­ját ünnepli, Európa és az egész világ mit sem törődve haladó és békeszerető erői egyre erősödő harcot folytatnak a londoni meg a párizsi egyezmények ratifi­kálása és a Wehr­macht feltámasztása ellen. Az Egyesült Államok imperialista körei és partnereik a négy nagyhatalom potsdami egyezményének követelményei­vel, valamint az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződéssel, elvetették a Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tésére vonatkozó többszöri konkrét javas­latait, s Nyugat-Németország újrafölfegy­­verzésére, az északatlanti katonai tömbbe való bevonására és a szocialista tábor or­szágai, az összes békeszerető népek ellen irányuló agresszió legfőbb felvonulási területévé változtatására törekszenek. Ma minden becsületes ember látja, hogy legfőképpen a Nyugat-Németország újrafölfegyverzésére irányuló tervek aka­dályozzák Németország egyesítését, s hogy a német kérdésnek békeszerető és demokratikus alapon, az egységes Német­országgal kötött békeszerződés alapján való rendezése a legfontosabb feladat az európai béke megszilárdítása szempontjá­ból. A jóakaratú emberek mind világosab­ban látják, milyen veszedelemmel fe­nyegeti a békeszerető népeket az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ag­resszív erőinek a nyugatnémet militaris­tákkal kötött katonai szövetsége. A földkerekség minden becsületes em­berének tudnia kell, hogy az Egyesült Államok agresszív körei és szövetségeseik —a hazug fogadkozásaik ellenére — nem békére törekszenek, hanem a háborús készülődés meggyorsítására. Nyugat-Né­­metországnak a békeszerető népek elleni agresszió fő ütőerejévé változtatására és az atomháború kirobbantására. Ezek az amerikai háborús gyújtogatók igazi cél­jai. A békeszerető népek mind világosab­ban látják, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának távlata az európai béke aláaknázásának távlata. S azt is egyre világosabban megértik, hogy van egy másik távlat is: az európai béke távlata. Az európai országok moszkvai tanácsko­zásának nyilatkozata világosan megmu­tatja e távlat megvalósításának útját, amely megfelel a népek érdekeinek: az általános európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útját. Az európai népek társadalmi rendjük­től függetlenül az államok békés egymás­mellett élésének elve alapján, a más álla­mok ügyeibe való be nem avatkozás alap­ján, minden állam függetlenségének tisz­­teletben tartása alapján békében élhetnek és így is kell hogy éljenek. A román nép éppúgy, mint a demok­rácia és a szocializmus nagy táborához tartozó valamennyi ország népei, rendü­letlenül kitart a béke őrhelyén. A moszkvai értekezlet határozatai nagy visszhangot keltettek népünkben, amely nem kér a múltból, amely nem akar sem kizsákmányolást, sem háborút. A román nép óriási lelkesedéssel üd­vözli az európai országok moszkvai érte­kezletének az európai béke és biztonság szavatolására irányuló határozatait. Ren­dületlenül haladunk tovább hazánk dol­gozói tömörítésének útján. Nem ijedünk meg az imperialista agresszoroktól, s fokozzuk éberségünket a háborús gyúj­togatók mesterkedéseivel szemben. Népünknek, amely gazda a saját portá­ján, eltökélt szándéka, hogy tovább ha­ladjon újabb győzelmek felé. A román nép elismeréssel adózik a Szovjetunió­nak, a szocializmus és a béke nagy or­szágának, amely a szocializmus építésé­nek útjára segítette a román dolgozókat. Népünk minden módon erősíti megbont­hatatlan barátságát a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborának népei­vel, az egész világ békeszerető népeivel. Tartós békéért, népi demokráciá­ért ! 1954-ben a Kínai Népköztársaság főisko­láinak és technikumainak több mint 260 000 hallgatója vett részt a gyakorlati termelőmunkában. A képen: a harbini műegyetem harmadik évfolyamának hall­gatói az ansáni kohászati kombinátot ta­nulmányozzák. A kínai nép újabb sikerei Kínában a Pi-folyón (Anhuj tartomány) befejeződött a Huaj-folyó vizének meg­fékezésére szolgáló építmények ötödik és legnagyobb víztárolójának, a focelingi víztárolónak az építkezése. A Pi-folyó medencéjének sok tízezer hektár termékeny földje örökre megsza­badult a pusztító árvizektől. Sőt, elké­szült annak az öntözőrendszernek a terve is, amely 46 000 hektár megművelhető földet lát majd el vízzel ezen a vidéken. Az óriási víztárolót igen hamar, két év és kilenc hónap alatt építették meg. Az építkezésen nagyszabású kínai gyártmá­nyú technikai felszereléseket alkalmaz­tak. Itt épül a Huaj-folyó medencéjének első vízerőműve is. Az erőmű első víz­turbinája már működik. A Koreai N­épi Demokratikus Köztársaság 1955. évi népgazdaságfejlesztő terve A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa elfogadta „A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1955. évi népgazdasági tervét”. A terv szerint a népgazdaság sok ágának meg kell haladnia a háború előtti színvona­lat, s nagy beruházásokat kell megvaló­sítani. A beruházások általános volu­mene 34 százalékkal nagyobb az 1954. évi színvonalnál. A beruházásra szánt összegek főképpen az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra, az egészségügy és a közlekedés fejlesztésére és a dolgozók lakásviszonyainak megjavítására szolgál­nak. A legnagyobb japán­­ szénbányászati társaságok munkásainak győzelme A nyolc legnagyobb szénbányászati társaság munkásai sokáig harcoltak 14 400 jen fejenkénti újévi segélyért. A minap a Micubisi Szénbányászati Társa­ság munkásainak szakszervezete rákény­­szerítette az igazgatóságot a munkások követeléseinek teljesítésére. Ezután a Szumitomo, Jubecu és Furukava társa­ság munkásai is kiharcolták a segélyt. A Hokutan, Micui, Tajszem­o és Meidi társaság bányászai is rákényszerítették az igazgatóságot követeléseik teljesíté­sére.­­ . Ily módon győzelemmel végződött a szénipari munkások harca az újévi se­gélyért. A NYUGATNÉMET REVANSISTÁK*^ !?” ÉS MILITARISTÁK IDEOLÓGIÁJA Adenauer szövetségi kancellár a nyu­gatnémet szövetségi gyűlésben a párizsi egyezmények első vitája során kijelen­tette, hogy „a német militarizmus” ál­­lítólag „halott, s hogy csakis a párizsi egyezmények akadályozhatják meg fel­támadását”. Adenauer nagyon jól tudja, hogy ezzel az állítással tudatosan becsapta a nyugatnémet parlamentet, hogy rá­bírja a párizsi egyezmények ratifiká­lására. Erich Ollenhauer, a szociáldemok­raták szónoka, a vita során leleplezte­­ Adenauernak ezt a hazugságát, amikor rámutatott a nyugatnémet határőrség nemrég lefolyt hadgyakorlataira, ame­lyek világosan bizonyították, hogy Nyu­gat-Németországban nem irtották ki a német militarizmust. Tehát a bonni ratifikálási vita is nyil­vánvalóan megerősítette azokat a meg­állapításokat, amelyeket az európai or­szágoknak az európai béke és biztonság szavatolásával foglalkozott értekezlete fogalmazott meg nyilatkozatában. A né­met militarizmus szelleme él a nyugat­német rendőrcsapatokban, az úgyneve­zett segédcsapatokban és a katonai jel­legű segédszervezetekben, amelyeknek létszáma körülbelül 250 000 fő, valamint a sok hagyományos militarista egyesü­letben. Él elsősorban a militarista ideoló­giában, amely az Adenauer-kormány buzdítása nyomán mindinkább terjed Nyugat-Németországban. Ez a szellem osztatlanul uralkodna az új 500 000 főnyi nyugatnémet hadseregben, amelynek fel­állítását a párizsi egyezmények előirá­nyozzák. Ez a hadsereg semmiben sem különbözne a hitleri Wehrmachttól: épp­úgy fenyegetné a békét és Európa biz­tonságát, mint a hitleri hadsereg. Ezért ma Európa minden népének legfontosabb feladata a német militarizmus feltámasz­tásának megakadályozása. A német re- Fred Ovissner Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja vansisták és militaristák ideológiájának leleplezése és szétzúzása fontos része en­nek a feladatnak. A német militarizmus nyugat-németor­szági feltámasztásának veszedelme gaz­daságilag abban gyökerezik, hogy Né­metország e részében helyreállították a német imperialista monopóliumokat. Az amerikai imperialistáknak a nyugatné­met agresszív hadsereg megteremtésében való érdekeltsége összefonódik azoknak a nyugatnémet monopolistáknak az ér­dekeivel, akik ismét katonai erőhöz akarnak jutni, hogy elnyomhassák a munkásosztályt és az ország többi de­mokratikus erőit, s megvalósíthassák hó­dító céljaikat. A monopoltőke régi képviselői ismét uralkodó helyzetbe kerültek Nyugat- Németország gazdasági és politikai életé­ben. Ehhez hasonlóan a hitleri Wehr­macht volt tábornokainak, tisztjeinek és altisztjeinek is újra hatalmat akarnak adni az új nyugatnémet Wehrmachtban. Az új nyugatnémet hadsereg a régi ag­resszív német militarizmus utóda lenne. Ebből, a Nyugat-Németországban meg­lévő gazdasági, politikai és katonai foly­tonosságból következik a Nyugat-Német­országban már évek óta folyó ideológiai új­rafölf egy vérzés folytonossága. Egyálta­lán nem újak vagy eredetiek azok az eszmék, amelyeket most a nyugatnémet militaristák és revansisták a háborús előkészületek során felhasználnak. Alap­jában annak a régi német nacionalista ideológiának a fegyvertárából kölcsönöz­ték őket, amelynek segítségével a német imperialista burzsoázia már többször készített elő agresszív háborúkat. A né­met militaristák az ideológiában mindig a legveszettebbül védelmezték a soviniz­must és a fajelméletet. Bármely tapasz­talt, tárgyilagos megfigyelőnek elegendő csak futólagosan megismerkednie a Nyu­gat-Németországban elterjedt militarista ideológiával, hogy pontosan lássa: a pá­rizsi egyezményekben előirányzott­­ nyu­gatnémet hadsereg nem új és nem ke­vésbé veszedelmes, hanem ugyanannak az agresszív német militarizmusnak a feltámadása, amely már kétszer döntötte véres világháborúba a népeket. Ma Nyugat-Németországban a császári és a hitleri Németország arzenáljának minden fegyverét fölhasználják a háború ideológiai előkészítésére. Találkozunk itt a nyugati kultúra védelméről­ szóló meg­lehetősen jól ismert hazugsággal, ame­lyet különösen Adenauer és csatlósai az úgynevezett „európai eszmével“ kapcsol­nak össze, s amely végső fokon a mos­tani militarista ideológia legfontosabb alkotórészében, a kommunistaellenesség­­ben testesül meg. Ugyanilyen ideológiai eszközöket alkalmazott Hitler a máso­dik világháború előkészítésére. A „nyu­gati kultúra“ nevében vetette máglyára a világirodalom alkotásait, és semmisí­tette meg Európa sok országában a kul­túra felbecsülhetetlen értékű műveit. Hit­ler a „nyugati kultúra“ nevében ren­dezte be Európában „új rendjét“, amely­nek más népek leigázása, tömeggyilkos­ság és pusztítás volt a lényege. A kom­­munistaellenesség arra kellett Hitlernek, hogy véresen leszámoljon a németországi demokratikus erőkkel, s az antikomintern szerződés segítségével összekovácsolja agresszív katonai tömbjét. gaznémet militaristák Hitler vé­­nyomdokaiban haladnak. Elfojtják a híveinek mozgalmát, s pert rendez­tek Németország Kommunista Pártjának betiltása céljából. Nyugat-Németország­ban üldözik a haladó humanista irodal­mat. Adenauer a szövetségi gyűlési vitá­ban olyan kommunistaellenes beszédet mondott, amely Hitlernek a nürnbergi nácikongresszusokon elhangzott beszé­deire emlékeztet. Miután a nyugatnémet militaristák átvették vagy jobban mond­va folytatják a hitlerista jelszavak meg­valósítását, a volt SS-csapatok „az euró­pai eszme hordozóiként“, „a legjobb európai katonákként“ kellezgetik magu­kat. Ez világosan mutatja, hogy ma is­mét az „európai eszme“, a „nyugati kul­túráról“ való fecsegés és a kommunista­­ellenesség az a lepel, amely alatt az im­perialisták agresszív háborút akarnak előkészíteni a Szovjetunió és más béke­szerető országok ellen. A nyugatnémet militaristák a kommu­­nistaellenesség jelszavával — az összes imperialista háborús gyújtogatóknak ez­zel a közös jelszavával — együtt propa­gálják a német imperializmus régi esz­méit is, a „Drang nach Osten”-t és a Franciaország elleni revans-háborút. A hírhedt geopolitika, amely előkészítette és igazolni próbálta Hitler bűnös táma­dását a Szovjetunió ellen, ma ismét igen elterjedt Nyugat-Németországban. A geo­politikusok éppoly gátlástalanul hirdetik „az élettér elméletét”, mint Hitler ide­jén, s ezzel együtt nyíltan kijelentik, hogy „Európának erőszakkal kell meg­szereznie azt az életteret, amely Keleten, főkép a Szovjetunióban terül el. Termé­szetesen elhallgatják a történelmi tapasz­talatot, amely azt tanítja, hogy a múltban mindig megsemmisítő visszavágás fo­gadta Németországnak minden Kelet felé irányuló agresszióját. A militarista körökben szintén ápolják és a militarista folyóiratok meg könyvek lapjain nyíltan hirdetik a Franciaország elleni revans régi szellemét. Ha a Fran­ciaország elleni revans propagandája ez idő szerint többé-kevésbé háttérbe is szo­rul a militaristák tömegpropagandájában, ezt csak taktikai elgondolások magyaráz­zák, és ennek csak az a célja, hogy Fran­ciaországban gyengítse a német milita­rizmus feltámasztásával szemben meg­mutatkozó ellenállást. Oberländer volt SA Hauptsturmführer és mostani bonni miniszter december elején pártjának egyik zárt ülésén kijelentette, hogy egy milliós hadsereg felállítása után „más­ként lehet beszélni Párizzsal”; két-három év múlva e katonai erővel vissza lehet szerezni a Saar-vidéket; ilyen erő birto­kában egész máskép lehet beszélni a ke­leti övezettel is (az NDK-ról van szó — F. O.). Ezek a nyugatnémet militaristák igazi tervei. A német imperialisták régi fegyvertá­rának érveit felhasználó nyugatnémet mi­litaristák megfeledkeznek arról a tény­ről, hogy a német militarizmust már két­szer megverték az általa kirobbantott háborúban. Ez a tény ellent­mond a há­borús gyújtogatók ama érvének, hogy a német katona a legjobb katona, s hogy „legyőzhetetlen a harcmezőn”. Ezért az első világháború után a német militaris­ták kitalálták a „hátbadöfés” legendá­ját, azaz a történelem elferdítésével ki­sütötték azt a hazugságot, hogy a császári német hadsereg nem a hadszíntéren, nem a szövetséges fegyveres erők fölénye miatt szenvedett vereséget, hanem „hát­badöfés”, azaz az 1918 novemberi forra­dalom következtében. Bár a német csapa­tok veresége a második világháborúban sokkal nyilvánvalóbb volt, mint az első­ben, bár a szovjet hadsereg a fasiszta Wehrmachtot Sztálingrádtól Berlinig ve­tette vissza, s Berlinben fegyverletételre kényszerítette, a militaristák ezúttal is kitalálták a „hátbadöfés” legendáját. E legenda szerint 1941-ben nem a szovjet hadsereg fölénye, hanem a tél döntötte el a moszkvai csata sorsát. A Wehrmacht sztálingrádi döntő vereségének nem a szovjet hadsereg hősi harca, hanem az akkori hitlerista szövetségesek hadosztá­lyainak harcképtelensége volt az oka. En­nek az új legendának a szerzői minden­képpen rehabilitálni akarják a hitleri tábornokokat, hogy ismét kiszolgáltathas­sák nekik a német ifjúságot. A nyugatnémet militaristák a császári Németország és a hitleri birodalom fegy­vertárából kölcsönzött és az új körülmé­nyekre alkalmazott háborús ideológiával bizonyos hatással vannak a régi naciona­lista körökre, különösen pedig a régi „frontszellemet“ ápoló sok „bajtársi szö­vetségbe" és „hagyományos egyesületbe" szervezett hitleri katonákra. Ezeknek a szövetségeknek egyik legfontosabb fel­adatuk, hogy utólagosan igazolják és di­csőítsék azokat a bűnöket, amelyeket a hitleri szoldateszka Európa valamennyi országában elkövetett. Például cinikus arcátlansággal kijelentik, hogy a német csapatok oradouri bűntetteiért nem a fa­siszta bandák a felelősek, hanem... a francia ellenállási mozgalom harcosai. A sok nyugatnémet militarista szövetség­ben ma teljesen az a régi náciszellem uralkodik, amely a fajgyűlölet szításával már sok antiszemita garázdálkodásra ve­zetett Nyugat-Németországban és Nyu­­­gat-Berlinben. Ugyanez a szellem hatja át a volt tisztek, őrmesterek és altisztek többségét, akik kijelentették, hogy ön­ként szolgálni kívánnak a tervezett had­seregben, s türelmetlenül várják azt a percet, amikor ismét hatalmukba adják a német ifjúságot. Tulajdonképpen ők is fogják meghatározni az új nyugatnémet hadsereg arculatát. A militarista propaganda azonban ed­dig nem tehetett szert jelentős befolyásra a munkásosztály és a munkásifjúság kö­rében. Ezt sok példa igazolja. Az újrafelfegyverzésre vonatkozó ter­veket félreérthetetlenül elvetette a Nyu­gatnémet Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusa, s elvetették a nyugatnémet szakszervezeti ifjúság konferenciái is. Éles ellenállásba ütköztek Blank hadügy­miniszterjelöltnek azok a kísérletei, ame­lyekkel a nyugatnémet ifjúságot meg akarta nyerni a majdani hadsereg szá­mára. A bonni parlamentben a ratifiká­ciós vita során a kormánypárt szónoka kénytelen-kelletlen nyíltan beismerte, hogy a nyugatnémet ifjúság nem hajlan­dó belépni a tervezett zsoldos hadseregbe. (Folytatás a 4. oldalon) . ­ Hiúsítsuk meg az atomlovagok bűnös terveit Az agresszív északatlanti tömb taná­csának nemrég befejeződött párizsi ülés­szaka mindenféle csillogó frázisokba bur­kolt határozatot hozott az atomháború terveinek előkészítéséről. A nyugati or­szágok reakciós sajtója, az agresszív kö­rök kiszolgálója, úton-útfélen propagálja ezt a határozatot. A megfizetett szemle­írók és hírmagyarázók egyre szítják az atomhisztériát: dicsőítő himnuszokkal hó­dolnak az atombomba előtt, s magasztal­ják az „Atlanti Szervezet új stratégiá­ját” és az atomon alapuló „új szemlé­letet”. Mi a lényege ennek az ,.új stratégiá­nak” és ennek az „új szemléletnek”? Az, hogy az agresszív északatlanti tömb részvevői nyíltan rátértek az atomháború előkészítésére. Ez a politika kiélezi a nemzetközi helyzetet, s a béke­szerető népek ellen, az egész modern civilizáció ellen irányul. Az északatlanti tömb (NATO) tanács­ülésének szándékosan zagyvaszövegű zá­róközleménye úgy készült, hogy becsapja a néptömegeket, eltitkolja előttük a leg­fontosabbat, az atomháború előkészítésére vonatkozó döntést. A diplomáciai mester­kedés tipikus példája az ülésszakon meg­vitatott fő kérdés kifejtése. „A tanács megvizsgálta a katonai bizottság jelen­tését — olvassuk a záróközleményben. — A jelentés kifejti, hogyan szervezhető meg néhány év alatt a NATO katonai­védelmi ereje a leghajthatósabban a hadi­­technika és a harcászati módszerek leg­újabb vívmányai alapján. A tanács jóvá­hagyta ezt a jelentést, mint a védelem tervezésének és a NATO katonai szervei kialakításának bázisát". Dulles, Eden és Spaak, az ülésszak részvevői meglehetős nyíltan elmondták, mi rejlik e határozat mögött, s milyen előkészületekről van szó. Dulles, az Egyesült Államok külügy­minisztere egy sajtókonferencián úgy nyi­latkozott a párizsi ülésszak eredményei­ről, hogy „a jelenlegi politikai irányvo­nalból fokozatosan következik az atom­fegyver alkalmazása, mégpedig annyira, amennyire az atomfegyver fölváltja a hagyományos fegyvereket“. „A fegyver fejlődése — folytatta Dulles — mindig meglátszik a stratégián és a taktikán, s politikánkban is mindig mérlegelnünk kell ezt". Vagyis az Egyesült Államok kormányköreinek politikája ezentúl még­­inkább „alkalmazkodni fog” az atom­háború kirobbantásához. Eden angol külügyminiszter december 22-én az alsóházban síkra szállt a NATO fegyveres erőinek további fejlesztése mel­lett. Eden kijelentette, hogy az új fegy­verrel fölszerelik a NATO fegyveres erőit. Spaak belga külügyminiszter még nyíl­tabb volt. Hangsúlyozta, hogy a NATO tanácsának az atomfegyver felhasználá­sával kapcsolatos határozatai „jól gon­doskodnak” az északatlanti tömb fegy­veres erői parancsnokságának „szükség­leteiről”. Majd közölte, hogy a tisztek felhatalmazást kaptak „az atomháború előkészítésére”. Dulles, Eden és Spaak itt idézett nyi­latkozataiból kitűnik, hogy a NATO ülésszaka valóban elfogadta azt a bű­nös határozatot, amely szerint az észak­atlanti tömb hadseregét atomfegyver­rel fegyverzik föl, s hogy az atomfegy­vert alkalmazni kell az imperialisták ál­tal most előkészített háborúban. Az északatlanti katonai klikk már hozzálátott az utasítások végrehajtásá­hoz. A hadsereg, a hajóhad és a légierő alkalmazkodik a jövendőbeli atomháború követelményeihez. A nyugati országok lapjai egyre-másra jelentik, hogy atom­fegyver van az amerikai repülőgépanya­­hajók fedélzetén, az amerikai légierők támaszpontjain és a hadsereg harci ala­kulatainál,­­atomágyúk állnak Nyugat- Németországban, s lökhajtásos atombom­bázók taktikai kötelékei állomásoznak az angol repülőtereken. Mindezek a tények újra meg újra bi­zonyítják az északatlanti tömb agresz­­szív jellegét, leleplezik az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország kormány­köreinek képmutató és farizeus politi­káját. Dulles és az Egyesült Államok több más képviselője Anglia és Franciaország képviselőivel együtt arról szónokolt az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlé­sének ülésszakán, hogy „békés célokra” kell fölhasználni az atomenergiát, hogy tovább kell keresni a leszerelés kérdésé­nek és az atomproblémának a megoldá­sát, s megszavazta azt a határozatot, hogy a hatalmak folytassák a fegyverzet csökkentéséről és a tömegpusztító fegy­verek eltiltásáról kötendő nemzetközi megállapodások alapelveiben való meg­egyezésre irányuló erőfeszítéseiket. Az északatlanti tömb tanácsülésén ugyanez a Dulles a nyugati országok más „békeangyalaival” egyetemben hom­lokegyenest ellenkező határozatot foga­dott el: folytatni kell a fegyverkezési hajszát, haladéktalanul meg kell indítani az atomháború előkészítését. Bizonyos, hogy ez a cselekedet merő­ben ellentétes Dullesnak és partnereinek az ENSZ közgyűlésén tett kijelentései­vel. Egészen nyilvánvaló, hogy a nyu­gati országok küldöttei az ENSZ-ben csak a közvélemény becsapása végett mondták el „békeszólamaikat”, de igazi gondolataikat az északatlanti tömb ta­nácsának ülésén, zárt ajtók mögött fej­tették ki. A burzsoá sajtó az agresszív körök pa­rancsára nagyszabású hazugság- és rága­lomhadjáratot folytat. Az im­perialista propaganda szeretné becsapni a közvéle­ményt, a nyugati országok népeit, ezért állandóan harsogja, hogy az atomháború előkészítése csupán a Szovjetunió állító­lagos „agressziójával" szemben való „vé­dekezés“ céljából folyik. A nyugati or­szágok miniszterei és a burzsoá bértollno­­kok szeretnék befeketíteni, meghamisí­tani a Szovjetunió következetes béke­politikáját. De a nap besározása remény­telen kísérlet! A Szovjetunió minden tettével bebizonyította, hogy a népek közt a béke és a baráti kapcsolatok politiká­ját folytatta mindig, s folytatja ma is. A Szovjetunió terjesztette elő a háború el­hárítására és a kollektív biztonság sza­vatolására irányuló intézkedések világ­szerte ismert programmját. A Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyver birtokában szívósan igyekszik: a nagyhatalmak ün­nepélyesen és határozottan vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak sem atom-, sem hidrogénfegyvert, sem más tömegpusztító fegyvereket. A szovjet küldöttség az ENSZ közgyűlésének leg­,­utóbbi ülésszakán előterjesztette olyan nemzetközi konvenció (szerződés) alap­tételeinek tervezetét, amely eltiltja az atom- és hidrogénfegyver, valamint a tömegpusztító fegyverek más fajtáit. S kimondja, hogy az államok fegyverzeté­ből ki kell vonni ezeket a fegyvereket, hogy eltökélten csökkenteni kell a fegy­verzetet, s nemzetközi ellenőrzésnek kell alávetni e határozatok végrehajtását. Ezek a­ tények világszerte ismeretesek. Nem lehet eltitkolni őket a világ közvé­leménye előtt. A nyugati országok kor­mánykörei nem tüntethetik föl védelmi jellegű intézkedéseknek az atomháború előkészítésére irányuló rendszabályaikat. A NATO ülésszakának záróközleményé­ben Dulles és Eden beszédeinek minden nyelvtani fordulatában előfordul a „vé­delem” szó. Ez is arra mutat, hogy az agresszív atlanti farkas a közvélemény félrevezetése végett lehetőleg bárány­bőrbe bújik, hátha elhitetheti, hogy az atomháború előkészítése a nyugat-európai országoknak az állítólag ellenük irányuló támadással szemben való „védelme“ cél­jából szükséges, bár e támadás meséje már régen lelepleződött. A NATO leg­utóbbi ülésszakán elfogadott határozatok oly messze vannak a „védelmi“ céloktól, mint az ég a földtől. Valójában nem vé­delemre­­ irányulnak, hanem a Szovjet­unió, a népi demokratikus országok és minden békeszerető nép elleni atom­háború kirobbantására. A burzsoá sajtó szerint eldöntött kér­dés, hogy a nyugati országok az agresz­­szív imperialista körök által el­őkészí­­tett új világháborúban atomfegyvert fog­nak alkalmazni. Csak egy kérdésben kü­lönböznek a vélemények: ki adjon enge­délyt az atomfegyver alkalmazására. A nyugat-európai sajtó erősködik, hogy az atomfegyver alkalmazására vonatkozólag csak az északatlanti tömb valamennyi részvevőjével való tanácskozás után ha­tározhatnak. De az amerikai sajtó egé­szen máskép vélekedik. Nyíltan meg­írja, hogy az északatlanti tömb üléssza­kának határozatai nem kötelezik az Egye­sült Államokat a szövetségeseivel való tanácskozásra. A Chicago Tribune tudó­sítója december 17-i párizsi jelentésében rámutatott: egy előkelő amerikai állam­férfi kijelentése szerint „az Egyesült Ál­lamok nem engedi meg, hogy az atom­fegyver felhasználásának kérdésében kor­látozzák elhatározását”. Sok lap elárulja, hogy a nyugati hatal­mak már a háború kitörésének pillana­tában alkalmazni fogják az atomfegyvert, hogy a katonai parancsnokság megkapta az atomfegyver alkalmazásának a jogát. „A katonai parancsnokok ezentúl maguk dönthetik el — jelentette a Christian Science Monitor című lap — alkalmaz­zák-e vagy nem alkalmazzák az atom­fegyvert”. Más szóval: dúvadak használhatják a tömegpusztító fegyvert, például Gruenther amerikai tábornok, aki már régóta dol­gozik az úgynevezett „távoli hatósugarú stratégián”, amelynek lényege az atom- és a hidrogénfegyver alkalmazásával járó preventív háború, vagy Montgomery an­gol tábornagy, aki „igazi ünnepnek” te­kinti a háborút, s tömeggyilkosságra ké­szül, vagy a volt hitlerista tábornokok, akik arról álmodoznak, hogy az atom­bombával újra rombadönthetik Európát, s meghonosíthatják benne a rabszolga­ság, a korbács és az akasztófa rendsze­rét. Akinek drága a béke és a civilizáció, aki szereti az életet és a kultúrát, köteles tiltakozni az agresszorok szörnyű tervei ellen. A néptömegek világszerte, elsősor­ban a közvetlenül fenyegetett európai országokban hatalmas hangon tiltakoz­nak a párizsi NATO-ülésszak határoza­tai ellen. Jól tudják, hogy az atom- és hidrogénbombák tömegestül pusztíta­nák a békés lakosságot, romba döntené­­nek városokat, elpusztítanák a termelő­erőket, az emberi munka minden alko­tását. Ne engedjük meg, hogy a jóvátehetet­len bekövetkezzék! Fékezzük meg az atomlovagokat! — A népeknek ez a kö­vetelése egyre harsányabban zúg minde­nütt — New Yorktól Pekingig, Coventry­­től Sydneyig, Stockholmtól Pretoriáig. A békeszerető emberiség kifejezte: tör­hetetlen akarata, hogy kiharcolja a tö­megpusztító fegyverek teljes eltiltását. Hatszázmillió ember, a földkerekség felnőtt lakosságának egyharmada alá­írta az atomfegyver eltiltását követelő stockholmi felhívást, s kijelentette, hogy háborús bűnösnek fogja tekinteni azt a kormányt, amely először fogja alkalmazni az atomfegyvert. A stockholmi felhívás nyomán kibontakozott nagyarányú had­járat akadályozta meg az atombomba koreai és indokínai alkalmazását. A béke és a biztonság védelme arra kötelezi a népeket, hogy még erélyeseb­ben és elszántabban küzdjenek a tömeg­­pusztító fegyverek eltiltásáért, az atom­háború imperialista terveinek meghiúsí­tásáért. Az atomlovagok bűnös összeesküvése mindnyájunk élete és jóléte ellen irá­nyul, bármilyen országban, bármilyen kontinensen élünk is, s akár városban, akár falun lakunk. Ez az összeesküvés az egész emberiség ellen irányul. Ezért most a világ népeinek az a feladatuk, hogy tel­jes erejükkel fokozzák aktivitásukat az új háború gyújtogatói ellen vívott harc­ban. S ha a békeszerető népek fokozzák éberségüket, s elszánt harcra kelnek az amerikai atomlovagok bűnös tervei ellen, meghiúsíthatják ezeket a terveket, ki­­küzdhetik a tömegpusztító fegyverek tel­jes eltiltását, megvédhetik a békét, meg­védhetik a civilizációt, FIGYELŐ —"-"J ' 1 — * mi ■ «mmmmmmm)

Next