Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-02 / (321.) szám
1955 január 2 * (321) Románia népe rendületlenül kitart a béke őrhelyén is vtru fi rosa a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke március 6 után December 30-a a Román Népköztársaság kikiáltásának hetedik évfordulója. Ez a nevezetes esemény újabb dicső lapot nyitott meg hazánk történetében. Köztudomású, hogy a demokratikus koalíció kormánya 1945 sok fontos reformot törvénybe iktatott és megvalósított: az agrárreformot, Románia nemzeti bankjának államosítását, a pénzreformot, az iparigazgatóságok megszervezését. Mindezek a reformok az ország gazdasági és pénzügyi romlásának megszüntetésére és a szocialista átalakítások lehetőségének megteremtésére irányultak. Az ország haladó ,és demokratikus erőinek Románia Kommunista Pártja vezetésével elkeseredett harcot kellett vívniuk e reformok és sok más akkori intézkedés végrehajtásáért a burzsoá földesúri reakció ellen, amely gazdasági szabotázs és népellenes összeesküvések megszervezésével, próbálkozott. A demokratikus erők harcoltak a monarchia, a reakció erőinek vonzási központja ellen, amely a szociális átalakítások meghiúsítására szőtt terveket, s igyekezett bekapcsolni Romániát abba a Marshall-tervbe, amelynek célja az európai országok gazdasági és politikai leigázása volt. A népköztársaság kikiáltása Romániában betetőzte a gazdasági és a politikai átalakítások sorozatát, s a régi rend végleges megszüntetésére, a nyugati imperialisták rabló terveinek kudarcára vezetett. A Román Népköztársaság azért alakulhatott meg, mert az országban megváltoztak az erőviszonyok, megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. A román nép teljesen átvette a hatalmat, s munkáspártjának vezetésével magabiztosan megindult a szocializmus építésének útján. Népi demokratikus államunk kidolgozta és sikeresen megvalósítja a népgazdaság fejlesztésének ötéves tervét, valamint az ország villamosításának tervét. Ma országunk egyetlen hatalmas építkezéssé vált: jelentős sikereket értünk el az iparosításban, a mezőgazdaság, valamint a kultúra és a közegészségügy fejlesztésében. Népünk a népgazdaság fejlesztésében elért újabb sikerekkel fogadja az 1955. évet. A munkásság, a parasztság és az értelmiség nagy lelkesedéssel munkálkodik a Román Munkáspárt Központi Bizottsága 1953 augusztusi ülésszakán elfogadott bölcs határozatok teljes megvalósításán. Az ipar fejlesztésével kapcsolatos sikerekre támaszkodva rendre végrehajtjuk a mezőgazdasági termelés fellendítésére vonatkozó feladatokat. Az idei gazdag kukorica- és gabonatermés elősegítette az állattenyésztés fejlődését, s következésképpen a hús, a zsiradék és a lakosság ellátásához szükséges egyéb termékek mennyiségének növelését. Ez lehetővé tette a jegyrendszer megszüntetését és a szabadforgalmú kereskedelemre való áttérést, amely fontos esemény az ország életében, s a nép életszínvonala további állandó emelésének új távlatait tárja elénk. Népünk élete a békés alkotó munka eredményeképpen évről évre, hónapról hónapra szebbé és gazdagabbá válik. Népünk biztosan halad a szabad és boldog élet építésével kapcsolatos újabb sikerek felé. A Román Népköztársaság megalakulása nemcsak a mi országunk szempontjából volt óriási jelentőségű. Fontos tényező volt a nemzetközi életben is, s jelentősen megerősítette a béke és a demokrácia frontját. Románia ma aktív ereje ennek a frontnak. Románia ma erősebb, mint valaha, mert megbonthatatlan testvéri barátság fűzi a nagy Szovjetunióhoz és valamennyi népi demokratikus országhoz. Most, amikor a román nép a Román Népköztársaság kikiáltásának évfordulóját ünnepli, Európa és az egész világ mit sem törődve haladó és békeszerető erői egyre erősödő harcot folytatnak a londoni meg a párizsi egyezmények ratifikálása és a Wehrmacht feltámasztása ellen. Az Egyesült Államok imperialista körei és partnereik a négy nagyhatalom potsdami egyezményének követelményeivel, valamint az angol—szovjet és a francia—szovjet szerződéssel, elvetették a Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó többszöri konkrét javaslatait, s Nyugat-Németország újrafölfegyverzésére, az északatlanti katonai tömbbe való bevonására és a szocialista tábor országai, az összes békeszerető népek ellen irányuló agresszió legfőbb felvonulási területévé változtatására törekszenek. Ma minden becsületes ember látja, hogy legfőképpen a Nyugat-Németország újrafölfegyverzésére irányuló tervek akadályozzák Németország egyesítését, s hogy a német kérdésnek békeszerető és demokratikus alapon, az egységes Németországgal kötött békeszerződés alapján való rendezése a legfontosabb feladat az európai béke megszilárdítása szempontjából. A jóakaratú emberek mind világosabban látják, milyen veszedelemmel fenyegeti a békeszerető népeket az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív erőinek a nyugatnémet militaristákkal kötött katonai szövetsége. A földkerekség minden becsületes emberének tudnia kell, hogy az Egyesült Államok agresszív körei és szövetségeseik —a hazug fogadkozásaik ellenére — nem békére törekszenek, hanem a háborús készülődés meggyorsítására. Nyugat-Németországnak a békeszerető népek elleni agresszió fő ütőerejévé változtatására és az atomháború kirobbantására. Ezek az amerikai háborús gyújtogatók igazi céljai. A békeszerető népek mind világosabban látják, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának távlata az európai béke aláaknázásának távlata. S azt is egyre világosabban megértik, hogy van egy másik távlat is: az európai béke távlata. Az európai országok moszkvai tanácskozásának nyilatkozata világosan megmutatja e távlat megvalósításának útját, amely megfelel a népek érdekeinek: az általános európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útját. Az európai népek társadalmi rendjüktől függetlenül az államok békés egymásmellett élésének elve alapján, a más államok ügyeibe való be nem avatkozás alapján, minden állam függetlenségének tiszteletben tartása alapján békében élhetnek és így is kell hogy éljenek. A román nép éppúgy, mint a demokrácia és a szocializmus nagy táborához tartozó valamennyi ország népei, rendületlenül kitart a béke őrhelyén. A moszkvai értekezlet határozatai nagy visszhangot keltettek népünkben, amely nem kér a múltból, amely nem akar sem kizsákmányolást, sem háborút. A román nép óriási lelkesedéssel üdvözli az európai országok moszkvai értekezletének az európai béke és biztonság szavatolására irányuló határozatait. Rendületlenül haladunk tovább hazánk dolgozói tömörítésének útján. Nem ijedünk meg az imperialista agresszoroktól, s fokozzuk éberségünket a háborús gyújtogatók mesterkedéseivel szemben. Népünknek, amely gazda a saját portáján, eltökélt szándéka, hogy tovább haladjon újabb győzelmek felé. A román nép elismeréssel adózik a Szovjetuniónak, a szocializmus és a béke nagy országának, amely a szocializmus építésének útjára segítette a román dolgozókat. Népünk minden módon erősíti megbonthatatlan barátságát a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy táborának népeivel, az egész világ békeszerető népeivel. Tartós békéért, népi demokráciáért ! 1954-ben a Kínai Népköztársaság főiskoláinak és technikumainak több mint 260 000 hallgatója vett részt a gyakorlati termelőmunkában. A képen: a harbini műegyetem harmadik évfolyamának hallgatói az ansáni kohászati kombinátot tanulmányozzák. A kínai nép újabb sikerei Kínában a Pi-folyón (Anhuj tartomány) befejeződött a Huaj-folyó vizének megfékezésére szolgáló építmények ötödik és legnagyobb víztárolójának, a focelingi víztárolónak az építkezése. A Pi-folyó medencéjének sok tízezer hektár termékeny földje örökre megszabadult a pusztító árvizektől. Sőt, elkészült annak az öntözőrendszernek a terve is, amely 46 000 hektár megművelhető földet lát majd el vízzel ezen a vidéken. Az óriási víztárolót igen hamar, két év és kilenc hónap alatt építették meg. Az építkezésen nagyszabású kínai gyártmányú technikai felszereléseket alkalmaztak. Itt épül a Huaj-folyó medencéjének első vízerőműve is. Az erőmű első vízturbinája már működik. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1955. évi népgazdaságfejlesztő terve A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elfogadta „A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1955. évi népgazdasági tervét”. A terv szerint a népgazdaság sok ágának meg kell haladnia a háború előtti színvonalat, s nagy beruházásokat kell megvalósítani. A beruházások általános volumene 34 százalékkal nagyobb az 1954. évi színvonalnál. A beruházásra szánt összegek főképpen az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, az egészségügy és a közlekedés fejlesztésére és a dolgozók lakásviszonyainak megjavítására szolgálnak. A legnagyobb japán szénbányászati társaságok munkásainak győzelme A nyolc legnagyobb szénbányászati társaság munkásai sokáig harcoltak 14 400 jen fejenkénti újévi segélyért. A minap a Micubisi Szénbányászati Társaság munkásainak szakszervezete rákényszerítette az igazgatóságot a munkások követeléseinek teljesítésére. Ezután a Szumitomo, Jubecu és Furukava társaság munkásai is kiharcolták a segélyt. A Hokutan, Micui, Tajszemo és Meidi társaság bányászai is rákényszerítették az igazgatóságot követeléseik teljesítésére. . Ily módon győzelemmel végződött a szénipari munkások harca az újévi segélyért. A NYUGATNÉMET REVANSISTÁK*^ !?” ÉS MILITARISTÁK IDEOLÓGIÁJA Adenauer szövetségi kancellár a nyugatnémet szövetségi gyűlésben a párizsi egyezmények első vitája során kijelentette, hogy „a német militarizmus” állítólag „halott, s hogy csakis a párizsi egyezmények akadályozhatják meg feltámadását”. Adenauer nagyon jól tudja, hogy ezzel az állítással tudatosan becsapta a nyugatnémet parlamentet, hogy rábírja a párizsi egyezmények ratifikálására. Erich Ollenhauer, a szociáldemokraták szónoka, a vita során leleplezte Adenauernak ezt a hazugságát, amikor rámutatott a nyugatnémet határőrség nemrég lefolyt hadgyakorlataira, amelyek világosan bizonyították, hogy Nyugat-Németországban nem irtották ki a német militarizmust. Tehát a bonni ratifikálási vita is nyilvánvalóan megerősítette azokat a megállapításokat, amelyeket az európai országoknak az európai béke és biztonság szavatolásával foglalkozott értekezlete fogalmazott meg nyilatkozatában. A német militarizmus szelleme él a nyugatnémet rendőrcsapatokban, az úgynevezett segédcsapatokban és a katonai jellegű segédszervezetekben, amelyeknek létszáma körülbelül 250 000 fő, valamint a sok hagyományos militarista egyesületben. Él elsősorban a militarista ideológiában, amely az Adenauer-kormány buzdítása nyomán mindinkább terjed Nyugat-Németországban. Ez a szellem osztatlanul uralkodna az új 500 000 főnyi nyugatnémet hadseregben, amelynek felállítását a párizsi egyezmények előirányozzák. Ez a hadsereg semmiben sem különbözne a hitleri Wehrmachttól: éppúgy fenyegetné a békét és Európa biztonságát, mint a hitleri hadsereg. Ezért ma Európa minden népének legfontosabb feladata a német militarizmus feltámasztásának megakadályozása. A német re- Fred Ovissner Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja vansisták és militaristák ideológiájának leleplezése és szétzúzása fontos része ennek a feladatnak. A német militarizmus nyugat-németországi feltámasztásának veszedelme gazdaságilag abban gyökerezik, hogy Németország e részében helyreállították a német imperialista monopóliumokat. Az amerikai imperialistáknak a nyugatnémet agresszív hadsereg megteremtésében való érdekeltsége összefonódik azoknak a nyugatnémet monopolistáknak az érdekeivel, akik ismét katonai erőhöz akarnak jutni, hogy elnyomhassák a munkásosztályt és az ország többi demokratikus erőit, s megvalósíthassák hódító céljaikat. A monopoltőke régi képviselői ismét uralkodó helyzetbe kerültek Nyugat- Németország gazdasági és politikai életében. Ehhez hasonlóan a hitleri Wehrmacht volt tábornokainak, tisztjeinek és altisztjeinek is újra hatalmat akarnak adni az új nyugatnémet Wehrmachtban. Az új nyugatnémet hadsereg a régi agresszív német militarizmus utóda lenne. Ebből, a Nyugat-Németországban meglévő gazdasági, politikai és katonai folytonosságból következik a Nyugat-Németországban már évek óta folyó ideológiai újrafölf egy vérzés folytonossága. Egyáltalán nem újak vagy eredetiek azok az eszmék, amelyeket most a nyugatnémet militaristák és revansisták a háborús előkészületek során felhasználnak. Alapjában annak a régi német nacionalista ideológiának a fegyvertárából kölcsönözték őket, amelynek segítségével a német imperialista burzsoázia már többször készített elő agresszív háborúkat. A német militaristák az ideológiában mindig a legveszettebbül védelmezték a sovinizmust és a fajelméletet. Bármely tapasztalt, tárgyilagos megfigyelőnek elegendő csak futólagosan megismerkednie a Nyugat-Németországban elterjedt militarista ideológiával, hogy pontosan lássa: a párizsi egyezményekben előirányzott nyugatnémet hadsereg nem új és nem kevésbé veszedelmes, hanem ugyanannak az agresszív német militarizmusnak a feltámadása, amely már kétszer döntötte véres világháborúba a népeket. Ma Nyugat-Németországban a császári és a hitleri Németország arzenáljának minden fegyverét fölhasználják a háború ideológiai előkészítésére. Találkozunk itt a nyugati kultúra védelméről szóló meglehetősen jól ismert hazugsággal, amelyet különösen Adenauer és csatlósai az úgynevezett „európai eszmével“ kapcsolnak össze, s amely végső fokon a mostani militarista ideológia legfontosabb alkotórészében, a kommunistaellenességben testesül meg. Ugyanilyen ideológiai eszközöket alkalmazott Hitler a második világháború előkészítésére. A „nyugati kultúra“ nevében vetette máglyára a világirodalom alkotásait, és semmisítette meg Európa sok országában a kultúra felbecsülhetetlen értékű műveit. Hitler a „nyugati kultúra“ nevében rendezte be Európában „új rendjét“, amelynek más népek leigázása, tömeggyilkosság és pusztítás volt a lényege. A kommunistaellenesség arra kellett Hitlernek, hogy véresen leszámoljon a németországi demokratikus erőkkel, s az antikomintern szerződés segítségével összekovácsolja agresszív katonai tömbjét. gaznémet militaristák Hitler vényomdokaiban haladnak. Elfojtják a híveinek mozgalmát, s pert rendeztek Németország Kommunista Pártjának betiltása céljából. Nyugat-Németországban üldözik a haladó humanista irodalmat. Adenauer a szövetségi gyűlési vitában olyan kommunistaellenes beszédet mondott, amely Hitlernek a nürnbergi nácikongresszusokon elhangzott beszédeire emlékeztet. Miután a nyugatnémet militaristák átvették vagy jobban mondva folytatják a hitlerista jelszavak megvalósítását, a volt SS-csapatok „az európai eszme hordozóiként“, „a legjobb európai katonákként“ kellezgetik magukat. Ez világosan mutatja, hogy ma ismét az „európai eszme“, a „nyugati kultúráról“ való fecsegés és a kommunistaellenesség az a lepel, amely alatt az imperialisták agresszív háborút akarnak előkészíteni a Szovjetunió és más békeszerető országok ellen. A nyugatnémet militaristák a kommunistaellenesség jelszavával — az összes imperialista háborús gyújtogatóknak ezzel a közös jelszavával — együtt propagálják a német imperializmus régi eszméit is, a „Drang nach Osten”-t és a Franciaország elleni revans-háborút. A hírhedt geopolitika, amely előkészítette és igazolni próbálta Hitler bűnös támadását a Szovjetunió ellen, ma ismét igen elterjedt Nyugat-Németországban. A geopolitikusok éppoly gátlástalanul hirdetik „az élettér elméletét”, mint Hitler idején, s ezzel együtt nyíltan kijelentik, hogy „Európának erőszakkal kell megszereznie azt az életteret, amely Keleten, főkép a Szovjetunióban terül el. Természetesen elhallgatják a történelmi tapasztalatot, amely azt tanítja, hogy a múltban mindig megsemmisítő visszavágás fogadta Németországnak minden Kelet felé irányuló agresszióját. A militarista körökben szintén ápolják és a militarista folyóiratok meg könyvek lapjain nyíltan hirdetik a Franciaország elleni revans régi szellemét. Ha a Franciaország elleni revans propagandája ez idő szerint többé-kevésbé háttérbe is szorul a militaristák tömegpropagandájában, ezt csak taktikai elgondolások magyarázzák, és ennek csak az a célja, hogy Franciaországban gyengítse a német militarizmus feltámasztásával szemben megmutatkozó ellenállást. Oberländer volt SA Hauptsturmführer és mostani bonni miniszter december elején pártjának egyik zárt ülésén kijelentette, hogy egy milliós hadsereg felállítása után „másként lehet beszélni Párizzsal”; két-három év múlva e katonai erővel vissza lehet szerezni a Saar-vidéket; ilyen erő birtokában egész máskép lehet beszélni a keleti övezettel is (az NDK-ról van szó — F. O.). Ezek a nyugatnémet militaristák igazi tervei. A német imperialisták régi fegyvertárának érveit felhasználó nyugatnémet militaristák megfeledkeznek arról a tényről, hogy a német militarizmust már kétszer megverték az általa kirobbantott háborúban. Ez a tény ellentmond a háborús gyújtogatók ama érvének, hogy a német katona a legjobb katona, s hogy „legyőzhetetlen a harcmezőn”. Ezért az első világháború után a német militaristák kitalálták a „hátbadöfés” legendáját, azaz a történelem elferdítésével kisütötték azt a hazugságot, hogy a császári német hadsereg nem a hadszíntéren, nem a szövetséges fegyveres erők fölénye miatt szenvedett vereséget, hanem „hátbadöfés”, azaz az 1918 novemberi forradalom következtében. Bár a német csapatok veresége a második világháborúban sokkal nyilvánvalóbb volt, mint az elsőben, bár a szovjet hadsereg a fasiszta Wehrmachtot Sztálingrádtól Berlinig vetette vissza, s Berlinben fegyverletételre kényszerítette, a militaristák ezúttal is kitalálták a „hátbadöfés” legendáját. E legenda szerint 1941-ben nem a szovjet hadsereg fölénye, hanem a tél döntötte el a moszkvai csata sorsát. A Wehrmacht sztálingrádi döntő vereségének nem a szovjet hadsereg hősi harca, hanem az akkori hitlerista szövetségesek hadosztályainak harcképtelensége volt az oka. Ennek az új legendának a szerzői mindenképpen rehabilitálni akarják a hitleri tábornokokat, hogy ismét kiszolgáltathassák nekik a német ifjúságot. A nyugatnémet militaristák a császári Németország és a hitleri birodalom fegyvertárából kölcsönzött és az új körülményekre alkalmazott háborús ideológiával bizonyos hatással vannak a régi nacionalista körökre, különösen pedig a régi „frontszellemet“ ápoló sok „bajtársi szövetségbe" és „hagyományos egyesületbe" szervezett hitleri katonákra. Ezeknek a szövetségeknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy utólagosan igazolják és dicsőítsék azokat a bűnöket, amelyeket a hitleri szoldateszka Európa valamennyi országában elkövetett. Például cinikus arcátlansággal kijelentik, hogy a német csapatok oradouri bűntetteiért nem a fasiszta bandák a felelősek, hanem... a francia ellenállási mozgalom harcosai. A sok nyugatnémet militarista szövetségben ma teljesen az a régi náciszellem uralkodik, amely a fajgyűlölet szításával már sok antiszemita garázdálkodásra vezetett Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben. Ugyanez a szellem hatja át a volt tisztek, őrmesterek és altisztek többségét, akik kijelentették, hogy önként szolgálni kívánnak a tervezett hadseregben, s türelmetlenül várják azt a percet, amikor ismét hatalmukba adják a német ifjúságot. Tulajdonképpen ők is fogják meghatározni az új nyugatnémet hadsereg arculatát. A militarista propaganda azonban eddig nem tehetett szert jelentős befolyásra a munkásosztály és a munkásifjúság körében. Ezt sok példa igazolja. Az újrafelfegyverzésre vonatkozó terveket félreérthetetlenül elvetette a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusa, s elvetették a nyugatnémet szakszervezeti ifjúság konferenciái is. Éles ellenállásba ütköztek Blank hadügyminiszterjelöltnek azok a kísérletei, amelyekkel a nyugatnémet ifjúságot meg akarta nyerni a majdani hadsereg számára. A bonni parlamentben a ratifikációs vita során a kormánypárt szónoka kénytelen-kelletlen nyíltan beismerte, hogy a nyugatnémet ifjúság nem hajlandó belépni a tervezett zsoldos hadseregbe. (Folytatás a 4. oldalon) . Hiúsítsuk meg az atomlovagok bűnös terveit Az agresszív északatlanti tömb tanácsának nemrég befejeződött párizsi ülésszaka mindenféle csillogó frázisokba burkolt határozatot hozott az atomháború terveinek előkészítéséről. A nyugati országok reakciós sajtója, az agresszív körök kiszolgálója, úton-útfélen propagálja ezt a határozatot. A megfizetett szemleírók és hírmagyarázók egyre szítják az atomhisztériát: dicsőítő himnuszokkal hódolnak az atombomba előtt, s magasztalják az „Atlanti Szervezet új stratégiáját” és az atomon alapuló „új szemléletet”. Mi a lényege ennek az ,.új stratégiának” és ennek az „új szemléletnek”? Az, hogy az agresszív északatlanti tömb részvevői nyíltan rátértek az atomháború előkészítésére. Ez a politika kiélezi a nemzetközi helyzetet, s a békeszerető népek ellen, az egész modern civilizáció ellen irányul. Az északatlanti tömb (NATO) tanácsülésének szándékosan zagyvaszövegű záróközleménye úgy készült, hogy becsapja a néptömegeket, eltitkolja előttük a legfontosabbat, az atomháború előkészítésére vonatkozó döntést. A diplomáciai mesterkedés tipikus példája az ülésszakon megvitatott fő kérdés kifejtése. „A tanács megvizsgálta a katonai bizottság jelentését — olvassuk a záróközleményben. — A jelentés kifejti, hogyan szervezhető meg néhány év alatt a NATO katonaivédelmi ereje a leghajthatósabban a haditechnika és a harcászati módszerek legújabb vívmányai alapján. A tanács jóváhagyta ezt a jelentést, mint a védelem tervezésének és a NATO katonai szervei kialakításának bázisát". Dulles, Eden és Spaak, az ülésszak részvevői meglehetős nyíltan elmondták, mi rejlik e határozat mögött, s milyen előkészületekről van szó. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere egy sajtókonferencián úgy nyilatkozott a párizsi ülésszak eredményeiről, hogy „a jelenlegi politikai irányvonalból fokozatosan következik az atomfegyver alkalmazása, mégpedig annyira, amennyire az atomfegyver fölváltja a hagyományos fegyvereket“. „A fegyver fejlődése — folytatta Dulles — mindig meglátszik a stratégián és a taktikán, s politikánkban is mindig mérlegelnünk kell ezt". Vagyis az Egyesült Államok kormányköreinek politikája ezentúl méginkább „alkalmazkodni fog” az atomháború kirobbantásához. Eden angol külügyminiszter december 22-én az alsóházban síkra szállt a NATO fegyveres erőinek további fejlesztése mellett. Eden kijelentette, hogy az új fegyverrel fölszerelik a NATO fegyveres erőit. Spaak belga külügyminiszter még nyíltabb volt. Hangsúlyozta, hogy a NATO tanácsának az atomfegyver felhasználásával kapcsolatos határozatai „jól gondoskodnak” az északatlanti tömb fegyveres erői parancsnokságának „szükségleteiről”. Majd közölte, hogy a tisztek felhatalmazást kaptak „az atomháború előkészítésére”. Dulles, Eden és Spaak itt idézett nyilatkozataiból kitűnik, hogy a NATO ülésszaka valóban elfogadta azt a bűnös határozatot, amely szerint az északatlanti tömb hadseregét atomfegyverrel fegyverzik föl, s hogy az atomfegyvert alkalmazni kell az imperialisták által most előkészített háborúban. Az északatlanti katonai klikk már hozzálátott az utasítások végrehajtásához. A hadsereg, a hajóhad és a légierő alkalmazkodik a jövendőbeli atomháború követelményeihez. A nyugati országok lapjai egyre-másra jelentik, hogy atomfegyver van az amerikai repülőgépanyahajók fedélzetén, az amerikai légierők támaszpontjain és a hadsereg harci alakulatainál,atomágyúk állnak Nyugat- Németországban, s lökhajtásos atombombázók taktikai kötelékei állomásoznak az angol repülőtereken. Mindezek a tények újra meg újra bizonyítják az északatlanti tömb agreszszív jellegét, leleplezik az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreinek képmutató és farizeus politikáját. Dulles és az Egyesült Államok több más képviselője Anglia és Franciaország képviselőivel együtt arról szónokolt az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ülésszakán, hogy „békés célokra” kell fölhasználni az atomenergiát, hogy tovább kell keresni a leszerelés kérdésének és az atomproblémának a megoldását, s megszavazta azt a határozatot, hogy a hatalmak folytassák a fegyverzet csökkentéséről és a tömegpusztító fegyverek eltiltásáról kötendő nemzetközi megállapodások alapelveiben való megegyezésre irányuló erőfeszítéseiket. Az északatlanti tömb tanácsülésén ugyanez a Dulles a nyugati országok más „békeangyalaival” egyetemben homlokegyenest ellenkező határozatot fogadott el: folytatni kell a fegyverkezési hajszát, haladéktalanul meg kell indítani az atomháború előkészítését. Bizonyos, hogy ez a cselekedet merőben ellentétes Dullesnak és partnereinek az ENSZ közgyűlésén tett kijelentéseivel. Egészen nyilvánvaló, hogy a nyugati országok küldöttei az ENSZ-ben csak a közvélemény becsapása végett mondták el „békeszólamaikat”, de igazi gondolataikat az északatlanti tömb tanácsának ülésén, zárt ajtók mögött fejtették ki. A burzsoá sajtó az agresszív körök parancsára nagyszabású hazugság- és rágalomhadjáratot folytat. Az imperialista propaganda szeretné becsapni a közvéleményt, a nyugati országok népeit, ezért állandóan harsogja, hogy az atomháború előkészítése csupán a Szovjetunió állítólagos „agressziójával" szemben való „védekezés“ céljából folyik. A nyugati országok miniszterei és a burzsoá bértollnokok szeretnék befeketíteni, meghamisítani a Szovjetunió következetes békepolitikáját. De a nap besározása reménytelen kísérlet! A Szovjetunió minden tettével bebizonyította, hogy a népek közt a béke és a baráti kapcsolatok politikáját folytatta mindig, s folytatja ma is. A Szovjetunió terjesztette elő a háború elhárítására és a kollektív biztonság szavatolására irányuló intézkedések világszerte ismert programmját. A Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyver birtokában szívósan igyekszik: a nagyhatalmak ünnepélyesen és határozottan vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak sem atom-, sem hidrogénfegyvert, sem más tömegpusztító fegyvereket. A szovjet küldöttség az ENSZ közgyűlésének leg,utóbbi ülésszakán előterjesztette olyan nemzetközi konvenció (szerződés) alaptételeinek tervezetét, amely eltiltja az atom- és hidrogénfegyver, valamint a tömegpusztító fegyverek más fajtáit. S kimondja, hogy az államok fegyverzetéből ki kell vonni ezeket a fegyvereket, hogy eltökélten csökkenteni kell a fegyverzetet, s nemzetközi ellenőrzésnek kell alávetni e határozatok végrehajtását. Ezek a tények világszerte ismeretesek. Nem lehet eltitkolni őket a világ közvéleménye előtt. A nyugati országok kormánykörei nem tüntethetik föl védelmi jellegű intézkedéseknek az atomháború előkészítésére irányuló rendszabályaikat. A NATO ülésszakának záróközleményében Dulles és Eden beszédeinek minden nyelvtani fordulatában előfordul a „védelem” szó. Ez is arra mutat, hogy az agresszív atlanti farkas a közvélemény félrevezetése végett lehetőleg báránybőrbe bújik, hátha elhitetheti, hogy az atomháború előkészítése a nyugat-európai országoknak az állítólag ellenük irányuló támadással szemben való „védelme“ céljából szükséges, bár e támadás meséje már régen lelepleződött. A NATO legutóbbi ülésszakán elfogadott határozatok oly messze vannak a „védelmi“ céloktól, mint az ég a földtől. Valójában nem védelemre irányulnak, hanem a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és minden békeszerető nép elleni atomháború kirobbantására. A burzsoá sajtó szerint eldöntött kérdés, hogy a nyugati országok az agreszszív imperialista körök által előkészített új világháborúban atomfegyvert fognak alkalmazni. Csak egy kérdésben különböznek a vélemények: ki adjon engedélyt az atomfegyver alkalmazására. A nyugat-európai sajtó erősködik, hogy az atomfegyver alkalmazására vonatkozólag csak az északatlanti tömb valamennyi részvevőjével való tanácskozás után határozhatnak. De az amerikai sajtó egészen máskép vélekedik. Nyíltan megírja, hogy az északatlanti tömb ülésszakának határozatai nem kötelezik az Egyesült Államokat a szövetségeseivel való tanácskozásra. A Chicago Tribune tudósítója december 17-i párizsi jelentésében rámutatott: egy előkelő amerikai államférfi kijelentése szerint „az Egyesült Államok nem engedi meg, hogy az atomfegyver felhasználásának kérdésében korlátozzák elhatározását”. Sok lap elárulja, hogy a nyugati hatalmak már a háború kitörésének pillanatában alkalmazni fogják az atomfegyvert, hogy a katonai parancsnokság megkapta az atomfegyver alkalmazásának a jogát. „A katonai parancsnokok ezentúl maguk dönthetik el — jelentette a Christian Science Monitor című lap — alkalmazzák-e vagy nem alkalmazzák az atomfegyvert”. Más szóval: dúvadak használhatják a tömegpusztító fegyvert, például Gruenther amerikai tábornok, aki már régóta dolgozik az úgynevezett „távoli hatósugarú stratégián”, amelynek lényege az atom- és a hidrogénfegyver alkalmazásával járó preventív háború, vagy Montgomery angol tábornagy, aki „igazi ünnepnek” tekinti a háborút, s tömeggyilkosságra készül, vagy a volt hitlerista tábornokok, akik arról álmodoznak, hogy az atombombával újra rombadönthetik Európát, s meghonosíthatják benne a rabszolgaság, a korbács és az akasztófa rendszerét. Akinek drága a béke és a civilizáció, aki szereti az életet és a kultúrát, köteles tiltakozni az agresszorok szörnyű tervei ellen. A néptömegek világszerte, elsősorban a közvetlenül fenyegetett európai országokban hatalmas hangon tiltakoznak a párizsi NATO-ülésszak határozatai ellen. Jól tudják, hogy az atom- és hidrogénbombák tömegestül pusztítanák a békés lakosságot, romba döntenének városokat, elpusztítanák a termelőerőket, az emberi munka minden alkotását. Ne engedjük meg, hogy a jóvátehetetlen bekövetkezzék! Fékezzük meg az atomlovagokat! — A népeknek ez a követelése egyre harsányabban zúg mindenütt — New Yorktól Pekingig, Coventrytől Sydneyig, Stockholmtól Pretoriáig. A békeszerető emberiség kifejezte: törhetetlen akarata, hogy kiharcolja a tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását. Hatszázmillió ember, a földkerekség felnőtt lakosságának egyharmada aláírta az atomfegyver eltiltását követelő stockholmi felhívást, s kijelentette, hogy háborús bűnösnek fogja tekinteni azt a kormányt, amely először fogja alkalmazni az atomfegyvert. A stockholmi felhívás nyomán kibontakozott nagyarányú hadjárat akadályozta meg az atombomba koreai és indokínai alkalmazását. A béke és a biztonság védelme arra kötelezi a népeket, hogy még erélyesebben és elszántabban küzdjenek a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért, az atomháború imperialista terveinek meghiúsításáért. Az atomlovagok bűnös összeesküvése mindnyájunk élete és jóléte ellen irányul, bármilyen országban, bármilyen kontinensen élünk is, s akár városban, akár falun lakunk. Ez az összeesküvés az egész emberiség ellen irányul. Ezért most a világ népeinek az a feladatuk, hogy teljes erejükkel fokozzák aktivitásukat az új háború gyújtogatói ellen vívott harcban. S ha a békeszerető népek fokozzák éberségüket, s elszánt harcra kelnek az amerikai atomlovagok bűnös tervei ellen, meghiúsíthatják ezeket a terveket, kiküzdhetik a tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását, megvédhetik a békét, megvédhetik a civilizációt, FIGYELŐ —"-"J ' 1 — * mi ■ «mmmmmmm)