Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-03 / 26. szám

26 (347) | YUJA PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 7955 július 3 Ára 50 fillér A NÉPEK ELTÖKÉLT BÉKEAKARATA A június 29-én befejeződött Béke-Vi­lágtalálkozó, amelynek munkáját nagy érdeklődéssel és reménységgel figyelte az egész békeszerető emberiség, a népek éle­tének fontos eseménye, a tartós bé­kéért és a földkerekség valamennyi orszá­gának biztonságáért vívott nagy har­cok új szakasza volt. A találkozón megmutatkozott a kölcsönös megértés és barátság szelleme, s a napjaink legfontosabb kérdésében, a háború elhárítása és a béke megóvása kérdésé­ben tanúsított megbonthatatlan egység. A találkozó a teljes egyetértés légköré­ben fogadta el a helsinki felhívást, ezt a történelmi fontosságú okiratot, amely a világ valamennyi becsületes emberének gondolatait, érzelmeit, törekvéseit fejezi ki. A felhívás hangsúlyozza azt a vitat­hatatlan tényt, korszakunk jelképét, hogy a világ közvéleménye szembefordul az erő politikájával, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel és az atom­háború szörnyű veszedelmével. Hamaro­san sor kerül a négy nagyhatalom kor­mányfőinek tíz év óta az első találkozó­jára. A Béke-Világtalálkozón, amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizo­­nyosult, hogy a mélységes véleménykü­lönbségek és az eltérő nézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben, s hogy tárgyalások útján ma már sok probléma megoldható. A Béke-Világtalálkozó és valamennyi határozata világosan bizonyítja, hogy to­vább és mind szélesebben bontakozik ki a népeknek a békéért vívott harca. A talál­kozó tevékeny előkészítése,­ részvevőinek összetétele,­ munkájának minden ország­ban, a társadalom minden rétegében kel­tett nagy visszhangja megmutatja, mily hatalmas vonzóerővé vált napjainkban a béke védelmének eszméje, mennyire mé­lyen behatolt a nép sűrűjébe, s mennyire különböző társadalmi rétegeket érint a béke híveinek mozgalma. A Béke-Világtalálkozón 68 ország 1841 küldötte vett részt. A találkozón részt vett legkülönfélébb anyanyelvű küldöt­tek hazájuk egész közvéleményét képvi­selték. De bármennyire különbözők vol­tak is politikai és vallási nézeteik, nem volt köztük ellentét a legfőbb kérdésben, a béke védelmének és a háború megaka­dályozásának kérdésében. A találkozó munkarendjét maguk a részvevők szabták meg. A Béke-Világ­­tanács Irodája csak javasolt egyes idő­szerű kérdéseket a vita fő kérdéseiül, például megvitatásra javasolta a lesze­relésnek és az atomfegyvernek, a háborús tömböknek, a nemzetek biztonságának és együttműködésének, a függetlenségnek és a béke megóvásának kérdését. A ta­lálkozó széleskörű képviseleti jellege kifejezi azt a néptömegek közt mind­inkább terjedő meggyőződést, hogy a nemzetközi fejlődés egyetlen helyes és ésszerű útja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének útja. Ebben a meggyőződésben sok ismert polgári politikus személyiség is osztozik. Az illetők­ megértik, mily súlyos veszedelmekkel terhes a nyugati országok bizonyos köreinek­­„erőpoliti­kája“. Amint ezt a helsinki felhívás is hangsúlyozza, vannak még erők, ame­lyeknek megfelel a hidegháború. Ezek akadályokat gördítenek a négy nagy­hatalom közeledésének útjába. Akadá­lyozzák a népek kölcsönös bizalmának megteremtését, megpróbálják a népeket hazugsággal behálózni, megteremteni és a fegyverkezési hajsza fokozására föl­használni a kölcsönös gyűlölet légkörét. Ezért különösen nagy nemzetközi je­lentőségű a Béke-Világtalálkozó rész­vevőinek munkája. A találkozón részt vevő küldöttek és a találkozó bizottságai sok kérdéshez hozzászóltak, sok kérdésre — például az atomfegyver és a leszere­lés, a háborús tömbök és a biztonság kérdésére, Európa biztonságának kérdé­seire és a német problémára vonat­kozóan pedig­­ javaslatot is kidolgoz­tak. A küldöttek minden felszólalásából kiérződött a béke sorsa iránti mély ag­godalom és az a kívánság, hogy az em­beriség szabaduljon meg az atomháború veszedelmétől. A találkozó sokat foglalkozott a nem­zeti függetlenség és szuverenitás prob­lémájával. A küldöttek megértették és helyeselték azt a gondolatot, hogy az államok közötti viszonyt a területi sért­hetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem táma­dás, a belügyekbe való be nem avatko­zásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, valamint a békés egymás mellett élésnek új elveire kell alapozni. Ezeket az elveket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Lengyelország, Ju­goszlávia és több más ország már a más államokhoz fűződő kapcsolatainak alap­jává tette. Az említett elvek tiszteletben tartása biztosítja az államoknak társa­dalmi és államrendjüktől független békés egymás mellett élését. A Béke-Világtalálkozó egybeesett az Egyesült Nemzetek Szervezete meg­alakulásának tizedik évfordulójával. A találkozón részt vett küldöttek rámutat­tak, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete meghatározott helyet foglalt el a nemzetközi életben. Tevékenységének vannak pozitív vonatkozásai. A béke és a biztonság megóvásával kapcsolatos egyes nemzetközi problémák megvizs­gálásával elősegítette a közvéleménynek az új háborús veszedelem elleni harcra való mozgósítását. De az ENSZ sok te­kintetben mégsem igazolta a népeknek hozzá fűzött reményeit. A világtalálkozó az ENSZ megalakulá­sának tizedik évfordulója alkalmával fel­hívást intézett ehhez a szervezethez, s ki­jelentette, hogy az ENSZ-nek hűnek kell maradnia Alapokmányához és a nagyha­talmak egyhangúságának elvéhez, amely biztosítja működésének eredményességét. A találkozó kijelentette, hogy a Kínai Nép­­köztársaságnak el kell foglalnia az ENSZ- ben jogos helyét. Nem lehet tovább tűrni azt a jogtalanságot, hogy ennek a 600 mil­lió lakosú nagy országnak ne legyenek iga­zi képviselői a Közgyűlésben és a Bizton­sági Tanácsban. Teljesíteni kell a felvé­telét kérő többi állam kérését is. Az ENSZ- nek biztosítania kell a leszerelés és az atomfegyver eltiltása kérdésében való megegyezést, s meg kell teremtenie va­lamennyi ország termékeny együttműkö­dését. A találkozón fölszólalt sok küldött rá­mutatott, mely következetesen, kitartóan és szilárdan folytatja békés külpolitikáját a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi népi demokratikus ország. A Szovjetunió politikája mindig az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapter­veihez ragaszkodott és ragaszkodik, harcolt és harcol minden ország békés együttműkö­déséért, a nemzetközi feszültség enyhülé­séért és a béke megszilárdulásáért. A Szovjetunió a legutóbb újabb lépése­ket tett a nemzetközi feszültség enyhí­tése végett. Az osztrák államszerződés megkötése, a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának rendezése, a szovjet—indiai kapcsolatoknak . Bulganyinnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének és Nehrunak, India miniszterelnökének kö­zös nyilatkozata alapján való megszilár­dítása, a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság diplomáciai, kereske­delmi és kulturális kapcsolatainak meg­teremtésére vonatkozó szovjet javaslat minden részletében az egyetemes béké­nek és a népek biztonságának megszilár­dítását szolgálja. A Szovjetuniónak a normális államközi kapcsolatok megteremtéséért, az atom­fegyver eltiltásáért és a leszerelésért, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért vívott harca jótékonyan hat a nemzetközi helyzetre. A világ sok országából érkezett emberek ezrei jártak a Szovjetunióban, s ismerkedtek meg sze­mélyesen a szovjet népek életével. Az em­lítettek a tényekből győződtek meg arról, hogy a legmélyebb békés törekvések töl­tik el a szovjet népieket, s hogy e népek őszintén kívánják a valamennyi néppel való kölcsönös megértést és barátságot, az említettek tényekből győződtek meg, hogy a hírhedt „vasfüggöny” csak a Szov­jetunió ellenségeinek rosszindulatú kohol­mánya. A békéért folyó harc korunk legéletbe­vágóbb kérdése. Ma nincs a népeknek erősebb, hatalmasabb törekvésük a béke­törekvésnél, a népek közötti barátság, bizalom és együttműködés tartós kapcso­latainak megteremtésénél. Ez csak va­lamennyi békeszerető erő kemény és együttes harca árán érhető el. Csak a nép­tömegeknek az agresszorok mesterkedései ellen vívott kemény, kitartó harca kész­tetheti visszavonulásra az agresszorokat. A Béke-Világtalálkozó határozatai az emberek millióinak közös erőfeszítései árán kétségtelenül megvalósulnak. Vala­mennyi ország népei a béke megóvásának és megszilárdításának nagy eszméjétől föllelkesülten lankadatlanul harcolni fog­nak a béke ellenségeinek bűnös mester­kedései ellen. A békeharcosok frontja utat tör a népek szoros és termékeny együttműködése felé. A népek eltökélt békeakarata diadalmaskodik! ------------ ♦ • ♦------------­ WILHELM PIECK elvtársnak Kedves Pieck elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szívből jövő sze­­rencsekívánatokkal üdvözli önt forradalmi és közéleti tevékenységének 60-ik év­fordulója alkalmából. Az ön fáradhatatlan és harcos politikai tevékenysége ragyogó példája a dolgozó nép, a béke, a demokrácia és a szocializmus szolgálatának. Németország dolgozói és a nemzetközi munkásmozgalom az Ön személyében a marxizmus—leninizmus eszméinek hű és következetes hirdetőjét tisztelik. A szovjet emberek ismerik és szeretik önt mint őszinte barátjukat, mint a Németország és a Szovjetunió népei közti barátság és együttműködés tántoríthatat­lan harcosát. Jó egészséget és további sikereket kívánunk önnek, kedves Pieck elvtárs, a német nép és, az egész világ dolgozói javára végzett munkájában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Béke-Világtalálkozó FELHÍVÁ Egy kettészakított világban a közvélemény erőfeszítései­nek eredményeként tíz év óta először találkoznak majd a négy nagyhatalom kormányfői. Bennük reménykedik az embe­riség. Az lesz az első kötelességük, hogy legyőzzék a kölcsö­nös bizalmatlanságot. A Béke-Világtalálkozón, amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizonyosodott, hogy a mély véleménykülönbségek és az eltérő nézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdések­ben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani. ■ A világközvélemény szembefordul az erő politikájával, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel és az atom­háború borzalmas veszedelmével. A genfi egyezmény, az in­dokínai háború befejezése, a bandyngi értekezlet, Ausztria szerződéssel megpecsételt semlegessége, a belgrádi nyilatkozat — mindez a közvélemény felébredésének eredménye, amely megmutatkozik a kormányok álláspontjaiban. A leszerelés és az atomfegyver kérdésében — amely az áthidalhatatlan ellentétek miatt mindeddig megoldatlan ma­radt — az álláspontok annyival jutottak közelebb egymáshoz, hog a megegyezés csupán a jóakarattól függ. A­ biztonság kérdését illetően a bandungi értekezleten el­fogadott elvek bebizonyították, hogy egy egész földrész kü­lönböző társadalmi rendszerű államainak békés együttműkö­dése alapulhat a Kína és India által meghirdetett elveken. A helsinki találkozó megmutatta, hogy a négyhatalmi ér­tekezlet, ha figyelembe veszi a közvélemény követeléseit, első szakasza lesz az olyan Európa felépítésének, amely szavatolja vala­mennyi európai állam biztonságát, és ezek az államok a szoros gazdasági és kulturális együttműködés útjára lépnek. Ez az építés összefügg a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadása ellen biztosított Németor­szág újraegyesítésével. A négyhatalmi értekezletnek ugyanebben a szellemben tárgyalások útján elő kell készítenie az idegen csapatok kivo­nását Tajvan (Formoza) kínai szigetről. Az értekezletnek el­lenőriznie kell az Indokínána vonatkozó genfi egyezmény pon­tos végrehajtását. Lehetővé kell tennie, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete — a Kínai Népköztársaságnak tagjai sorá­ba való bevonásával—megszerezze igazi világszervezet jellegét. De vannak még erők, amelyeknek megfelel a hideg­háború. Ezek akadályokat gördítenek a négy nagyhatalom kö­zeledésének útjába. A helsinki találkozó felhívja a világ va­lamennyi országának közvéleményét, hogy szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tárgyaló partnereket. A béke ügye végül is diadalmaskodik, ha az azonos, célokra törekvő békeerők — köztük a különböző békemozgal­mak, valamint a keresztény-és a szociáldemokrata irányzatú nagy politikai szervezetek — egyesítik erőfeszítéseiket, hogy eloszlassák a bizalmatlanságot és megvédjék a békét. A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei. A Béke-Világtalálkozó befejezte munkáját A Béke-Világtanács kezdeményezésére összehívott helsinki Béke-Világtalálkozó június 22-től június 29-ig tartott. A ta­lálkozón 68 ország valamennyi fajt és nemzetiséget képviselő 1841 küldötte vett részt. Az értekezlet szónoki emelvényéről a legkiválóbb békeharcosok, államférfiak és közéleti személyiségek, nagy tudósok, írók, művészek és a nemzetközi szerve­zetek képviselői hallatták szavukat. A kül­döttek széles társadalmi rétegeket és külön­böző politikai áramlatokat képviseltek. A találkozó díszelnökének megválasz­tották Edouard Herriot-t. A találkozó részvevői szabad eszme­cseréjük folyamán megvizsgálták a mai nemzetközi helyzet legfontosabb problé­máit, s a világbéke megóvására alkal­mas javaslatokat és indítványokat tettek. Az ezekkel kapcsolatos kérdéseket az üléseken, valamint a találkozón meg­alakított bizottságokban és albizottságok­ban vitatták meg. A Béke-Világtalálkozó június 24-én üzenetet küldött a 10. évfordulóját ün­neplő Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Béke-Világtalálkozó június 29-én tartotta záróülését. Vainö Mehtti, „A Béke Finnországi Hí­vei” szervezet elnöke a béke finn hívei nevében újból üdvözölte a találkozón megjelent küldötteket. Ezután a találkozón megalakult hét bizottság elnökei tettek jelentést a küldöt­teknek munkájuk eredményéről, valamint a bizottságok határozatairól. A leszerelés és az atomfegyverek kérdésével foglal­kozó bizottság nevében az indiai Megnad Szaha tett jelentést. Közölte, hogy a bi­zottságban és albizottságaiban folytatott szabad eszmecserék folyamán 52 szónok szólalt föl. Valamennyien szabadon ki­fejthették nézeteiket. A vélemények nem mindig egyeztek, a bizottság mégis egy­séges határozatokat tudott hozni. A bi­zottság egységesen úgy határozott, hogy követelni kell az atomfegyver eltiltását és az atomfegyverkészletek megsemmisíté­sét, valamint az atomerő békés célú fel­­használását. A bizottság javasolja, hogy augusztus 6-át, a hirosimai atombomba­támadás évfordulóját nyilvánítsák az atomfegyver ellen indított harc napjának, s követeljék a fegyverzet csökkentésének kérdéseivel foglalkozó értekezlet össze­hívását. A katonai tömbök és a biztonság kérdé­sével foglalkozó bizottság nevében a fran­cia Jacques Madaulé szólalt föl. Közölte, hogy a bizottság három albizottságot ala­kított: az egyik az európai biztonság kér­déseivel és a német kérdéssel, a másik az ázsiai biztonság kérdéseivel, a harmadik pedig az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek és a béke megóvásának kérdéseivel foglalkozott. Mind a három albizottság egységes következtetésekre jutott, s jóvá­hagyta a beszámolókat. Az első albizott­ság egyhangúlag úgy véli, hogy vala­mennyi országban felvilágosító munkát kell végezni a katonai tömbök ellen. A katon­ai tömbök veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát, s ellenkeznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alap­okmányával. Az európai biztonság kérdé­seivel foglalkozó albizottságnak az a vé­leménye, hogy az általános európai kol­lektív biztonságnak azokon az elveken kell alapulnia, amelyeket Bandungban, majd pedig a belgrádi tárgyalások folya­mán hirdettek meg. Egységes az albizott­ság véleménye Németország újraegyesíté­sének szükségességére vonatkozóan is. Az ázsiai biztonság kérdéseivel foglalkozó albizottság állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköztársaságnak biztosítsák az ENSZ-ben törvényes helyét, adják vissza elidegeníthetetlen területét, Tajvant, az illetékesek tartsák tiszteletben az indo­kínai fegyverszünetre vonatkozó genfi egyezményeket, hívják össze az érdekelt országoknak a koreai kérdéssel foglal­kozó értekezletét, s békésen oldják meg Goa, Nyugat-Irián stb. problémáját. A nemzeti szuverenitás és a béke kér­déseivel foglalkozó bizottság nevében a szíriai Szaleh Aki­, a gazdasági és a szo­ciális kérdések bizottsága nevében a bra­zil Josue de Castro, a kulturális csere kérdéseivel foglalkozó bizottság nevében az olasz Leonida Repaci, a nevelés és az ifjúság kérdéseivel foglalkozó bizottság nevében a kanadai Ryerson asszony, a béke erőinek együttműködésével és tevé­kenységével foglalkozó bizottság munká­járól pedig az olasz Ambrogio Donini számolt be. A küldöttek nagy taps közepett hagy­ták­­jóvá a bizottságok elnökeinek vala­mennyi bejelentését. Kuo Mo-zso, az ülés elnöke kijelentette, hogy a küldöttek elfogadják és valamennyi országban ter­jeszteni fogják a bizottságok valamennyi javaslatát, határozatát és indítványát. A francia Emanuel d’Astier de la Vi­­gerie felolvasta a Béke-Világtalálkozó felhívását, majd név szerinti szavazás kö­vetkezett. Az 1493 szavazó közül 1492 el­fogadta a felhívást, egy küldött pedig tartózkodott a szavazástól. Hatan nem voltak jelen a szavazáson. A jelen voltak viharos, sokáig visszhangzó tapssal fogad­ták a szavazás eredményét. A küldöttek fölállva, nagy éljenzéssel és a minden nyelven elhangzott „Éljen a béke!” kiál­tásokkal üdvözölték ennek a hatalmas gyűlésnek az egységét, amelyen a háború megakadályozására irányuló közös­­törek­vés hatotta át az embereket. A találkozó záróbeszédét Kuo Mo-zso mondta el. A találkozó részvevői a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről folytatott nyolc­napos tárgyalás eredményeként egységes megállapodásra jutottak. Ez találkozónk nagy eredménye — hangsúlyozta Kuo Mo-zso. Néhány kérdésben — folytatta — két­ségtelenül akadtak különböző vélemé­nyek, ezek azonban másodrendű kérdé­sek voltak; a béke megvédésének és a háború elhárításának fontos elvi kérdé­seiben nem volt köztünk ellentét. Találkozónk különféle csoportokhoz tartozó és különböző meggyőződésű kül­döttek gyülekezete. Ez a találkozó a leg­különfélébb virágokkal ékes, gyönyörű virágzó kerthez hasonlítható. Reméljük, hogy ez a virágoskert szüntelenül növe­kedni fog, s még több és még sokfélébb világ nyílik majd benne. Találkozónk nagyon fontos időpontban gyűlt össze. Tapasztalható ugyan a nemzetközi fe­szültség bizonyos enyhítésének irányzata, de a fegyverkezési hajsza, a szakadás és a nézeteltérések, a faji megkülönbözte­tés, főképp pedig az atomháború vesze­delme egyáltalán nem szűnt meg. Kuo Mo-zso hangsúlyozta, hogy a vi­lág békeszerető népei érthetően kifejezik azt az általános törekvésüket, hogy még inkább enyhüljön a feszültség, s minden erejüket megfeszítik, hogy ez a törekvé­sük megvalósuljon. . ..legnagyobb reményekkel tekintünk a négyhatalmi értekezlet elébe — foly­tatta a szónok. — Reméljük, hogy ennek az értekezletnek az eredményei igazol­ják a világ népeinek hozzá fűzött remé­nyeit, még inkább enyhítik a mostani feszültséget, higgadt tárgyalásokká vál­toztatják a hidegháborút, békés versen­géssé a fegyverkezési hajszát, s lehetővé teszik, hogy még teljesebben az emberi­ség javára használhassuk föl az atom­erőt. Találkozónkon kifejeződött, hogy a nagyhatalmak államfőinek értekezlete az egész világ akaratának megfelelően ül össze. Reméljük, hogy az államfők a de­mokrácia szellemében tüzetesen és teljes felelősségük tudatában megfontolják fel­hívásunkat. Kuo Mo-zso megköszönte Finnország­nak és a finn népnek a találkozó sikeres megrendezéséhez adott segítségét, s kö­szönetet mondott Meh­ti kormányzónak, valamint a találkozó munkájában részt vett valamennyi küldöttnek és megfigye­lőnek is. Kuo Mo-zso ezután meghívta a talál­kozó részvevőit, látogassanak el Kínába. Befejezésül Kuo Mo-zso kifejezte re­ményét, hogy a világ népeinek közös erő­feszítései révén fokozatosan megvalósul majd a találkozó minden kívánsága. Éljen a béke és a barátság! — kiáltotta. Kuo Mo-zso befejező szavait elnyomta a fölzúduló tapsvihar. Az egész terem a békét éltette. Sokáig nem ült el az éljen­zés. A találkozó befejezte munkáját. Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke és Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztár­saság miniszterelnöke június 25-én közös nyilatkozatot írt alá Varsóban. A nyilat­kozat így hangzik: Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztár­saság miniszterelnöke a lengyel kormány meghívására Lengyelországban időzött. Nehru miniszterelnök varsói tartózkodása során beszélgetést folytatott a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának el­nökével és a lengyel kormány más tag­jaival. E beszélgetések megmutatták, hogy mindkét kormányt béketörekvés és a béke megóvásának akarata hatja át. A beszélgetések kiterjedtek a két országot kölcsönösen érdeklő igen sok kérdésre, de felvetődtek a két államot érintő szélesebb­­körű nemzetközi jelentőségű problémák is. A megvitatott problémák között szere­pelt az indokínai kérdés is, amelyben Lengyelország és India együtt­működik az illetékes nemzetközi bizottságokban éppúgy, mint ahogy korábban együtt­mű­ködött a koreai Nemzetközi Bizottságban is. A két kormányfő örömmel fogadja országaiknak a békéért és a nehéz kérdé­sek tárgyalások útján való rendezéséért kifejtett együttműködését. Lengyelország és India viszonya barát­ságos volt és most is barátságos, és a két ország között nem vetődött fel sem­miféle vitás kérdés vagy probléma. Az utóbbi időben országaink kereskedelmi egyezményt kötöttek, amely előmozdítja a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok fej­lődését. Mindkét kormányfő kifejezi re­ményét, hogy ezek a kapcsolatok tovább­ra is a két ország kölcsönös érdekeinek megfelelően fejlődnek és hogy további érintkezésekre, valamint együttműködésre kerül sor gazdasági és kulturális terüle­ten. A két kormányfő teljesen megerősíti és elfogadja a már több ország által elfoga­dott öt elvet, és kölcsönös kapcsolataiban ettől az öt elvtől vezérelteti magát. Ez az öt elv a következőt: 1. egymás területi sérthetetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tisztelet­ben tartása; 2. a meg nem támadás; 3. tartózkodás az egymás belügyeibe való beavatkozástól: a beavatkozás nem engedhető meg semmilyen gazdasági, po­litikai vagy ideológiai jellegű indok alap­ján; 4. az egyenlőség és a kölcsönös elő­nyök, és 5. a békés egymás mellett élés. A kormányfőket különösen nyugtala­nítja az indokínai helyzet és a genfi egyezmények teljesítése során az indokí­nai államokban keletkezett újabb nehéz­ségek. A kormányfők azt a véleményü­ket fejezik ki, hogy nemcsak az indo­kínai, hanem általában a távol-keleti és az egyetemes béke végett fontos, hogy az érdekelt országok végrehajtsák a genfi egyezményeket és hogy az egyezmények előírásai értelmében megtartsák a vá­lasztásokat. Ezáltal e délkelet-ázsiai or­szágok függetlensége biztosított lesz és kölcsönös kapcsolataik egészséges ala­pokra épülnek majd. Mindkét kormányfő megelégedését fe­jezi ki, hogy beszélgethettek egymással és kicserélhették nézeteiket az őket kölcsö­nösen érdeklő kérdésekről. Meggyőződé­sük, hogy a tárgyalások eredményei a két ország közötti kapcsolatok további megszilárdulását, s ezzel az egyetemes béke ügyét szolgálják. ♦ • ♦ Józef Cyrankiewicznek, Lengyelország Minisztertanácsa elnökének és Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének KÖZÖS NYILATKOZATA A Szovjet Békebizottság tevékenysége A Szovjet Békebizottság a Béke-Világ­­tanácsnak az atomháborús előkészületek ellen tiltakozó felhívására legutóbbi ülé­sének határozata értelmében megszervezte a Szovjetunióban az aláírásgyűjtési kam­pányt. Az aláírásgyűjtés nagy politikai és munkalelkesedés közepett zajlott le. A kampány idején országszerte több százezer gyűlés volt az üzemekben, a kolhozokban, a tanintézményekben és a hivatalokban. A Béke-Világtanács felhívását 123 543 604 szovjet polgár írta alá, vagyis sokkal több, mint a stockholmi felhívást és az öt nagy­hatalom békeegyezményének megkötésé­ről szóló felhívást. A kampány fényesen bebizonyította, hogy a szovjet nép szorosan tömörül kor­mánya és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága köré. A szovjet emberek a Béke-Világtanács fel­hívásával kapcsolatos aláírásgyűjtés is­mertetése végett összehívott gyűléseken kijelentették, hogy egységesen helyeslik a szovjet kormánynak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló összes kül­politikai akcióit. A szovjet emberek béke­törekvése világosan kifejeződött abban az utasításban is, amelyet az V. országos szovjet békeértekezlet adott a helsinki Béke-Világtalálkozó szovjet küldötteinek. A szovjet emberek megértik és szívü­kön viselik a világ egyszerű embereinek azt a kívánságát, hogy meg kell akadá­lyozni az új háború kitörését, s meg kell valósítani a különböző társadalmi és po­litikai rendszerű államok békés egymás mellett élését. A szovjet emberek a kam­pány során még inkább eltökélték, hogy ezentúl is együtt­működnek a világ béke­szerető erőivel e nemes eszmények meg­valósítása céljából. A kampány eredményei igazolják, hogy minden szovjet dolgozó lelkesen helyesli a Béke-Világtanács felhívását, s szilár­dan elhatározta, hogy megakadályozza az atomháborút, s küzd a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért. A Potyomkin páncélos felkelésének 50. évfordulója ötven évvel ezelőtt, 1905. június 27-én robbant ki a Potyomkin páncéloson a fegyveres felkelés, az 1905—1907-es első orosz forradalom egyik legragyogóbb ese­ménye. Ennek az eseménynek óriási tör­ténelmi jelentősége, hogy akkor először csatlakozott a néphez, s először fordult a cárizmus ellen nagy katonai erő. A nagy Lenin a Potyomkin páncéloson kitört fel­kelésben meglátta a forradalmi hadsereg megteremtésének lehetőségét. Ezt írta: „ ... A­­Potyomkin- páncélos pedig le nem győzött forradalmi terület maradt és bármilyen lesz is a sorsa, itt áll előt­tünk ez a kétségbevonhatatlan és rend­kívül nagy jelentőségű tény: kísérlet a forradalmi hadsereg magvának megte­remtésére.” A szovjet nép mindenütt megemléke­zett a Potyomkin páncéloson történt hős felkelés 50. évfordulójáról. Az ipari üze­mek, a kolhozok, a szovjet intézmények, a katonai alakulatok, a flották és a hajó­rajok felolvasásokat, előadásokat, röp­­gyűléseket és estéket rendeztek e nagy évforduló alkalmával. A kultúrházakban, a klubokban, a könyvtárakban speciális kiállítások nyíltak meg. A Szakszervezetek Házának oszlop­­csarnokában a szovjet főváros dolgozói június 27-én a szovjet hadsereg és hadi­­tengerészet képviselőivel együttes ünnepi gyűlést tartottak. A gyűlésen megjelen­tek a felkelés életben levő részvevői. Az évforduló idején különösen nagy élénkség uralkodott Odessza városában és az odesszai kikötőben, ahova a Po­tyomkin felkelésének emlékei fűződnek. A város dolgozói kollektív látogatások során megtekintették az odesszai külső kikötőt, s beutazták a Potyomkin 1905. június 27-i útvonalát. ­i Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIV. kongresszusa Június 23-tól 26-ig Milanóban ülésezett az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség (OKISZ) XIV. kongresszusa, amelynek munkájában 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A kongresszuson Enrico Berlinguer, az OKISZ főtitkára mondott beszámolót. Berlinguer megállapította, hogy az OKISZ-nak jelenleg 437 000 tagja és 97 tartományi szervezete van. A küldöttek óriási lelkesedéssel fogad­ták Togliatti elvtársnak a kongresszushoz intézett üdvözletét. „Ti, fiatal kommunis­ták — mondja az üdvözlet­t pártunk büszkeségei vagytok. Munkánkban, har­cunkban rátok és a fiatal nemzedékre gondolunk, amelyet mi képviseltek és amelynek Istvára akarjuk mi a jobb vilá­got, a szocialista világot.“ A kongresszus záróülésén Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt fő­titkárhelyettese mondott nagy beszédet. Az OKISZ főtitkárává újra megválasz­tották Enrico Berlinguer elvtársat.

Next