Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-03 / 26. szám
26 (347) | YUJA PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 7955 július 3 Ára 50 fillér A NÉPEK ELTÖKÉLT BÉKEAKARATA A június 29-én befejeződött Béke-Világtalálkozó, amelynek munkáját nagy érdeklődéssel és reménységgel figyelte az egész békeszerető emberiség, a népek életének fontos eseménye, a tartós békéért és a földkerekség valamennyi országának biztonságáért vívott nagy harcok új szakasza volt. A találkozón megmutatkozott a kölcsönös megértés és barátság szelleme, s a napjaink legfontosabb kérdésében, a háború elhárítása és a béke megóvása kérdésében tanúsított megbonthatatlan egység. A találkozó a teljes egyetértés légkörében fogadta el a helsinki felhívást, ezt a történelmi fontosságú okiratot, amely a világ valamennyi becsületes emberének gondolatait, érzelmeit, törekvéseit fejezi ki. A felhívás hangsúlyozza azt a vitathatatlan tényt, korszakunk jelképét, hogy a világ közvéleménye szembefordul az erő politikájával, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel és az atomháború szörnyű veszedelmével. Hamarosan sor kerül a négy nagyhatalom kormányfőinek tíz év óta az első találkozójára. A Béke-Világtalálkozón, amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizonyosult, hogy a mélységes véleménykülönbségek és az eltérő nézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben, s hogy tárgyalások útján ma már sok probléma megoldható. A Béke-Világtalálkozó és valamennyi határozata világosan bizonyítja, hogy tovább és mind szélesebben bontakozik ki a népeknek a békéért vívott harca. A találkozó tevékeny előkészítése, részvevőinek összetétele, munkájának minden országban, a társadalom minden rétegében keltett nagy visszhangja megmutatja, mily hatalmas vonzóerővé vált napjainkban a béke védelmének eszméje, mennyire mélyen behatolt a nép sűrűjébe, s mennyire különböző társadalmi rétegeket érint a béke híveinek mozgalma. A Béke-Világtalálkozón 68 ország 1841 küldötte vett részt. A találkozón részt vett legkülönfélébb anyanyelvű küldöttek hazájuk egész közvéleményét képviselték. De bármennyire különbözők voltak is politikai és vallási nézeteik, nem volt köztük ellentét a legfőbb kérdésben, a béke védelmének és a háború megakadályozásának kérdésében. A találkozó munkarendjét maguk a részvevők szabták meg. A Béke-Világtanács Irodája csak javasolt egyes időszerű kérdéseket a vita fő kérdéseiül, például megvitatásra javasolta a leszerelésnek és az atomfegyvernek, a háborús tömböknek, a nemzetek biztonságának és együttműködésének, a függetlenségnek és a béke megóvásának kérdését. A találkozó széleskörű képviseleti jellege kifejezi azt a néptömegek közt mindinkább terjedő meggyőződést, hogy a nemzetközi fejlődés egyetlen helyes és ésszerű útja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének útja. Ebben a meggyőződésben sok ismert polgári politikus személyiség is osztozik. Az illetők megértik, mily súlyos veszedelmekkel terhes a nyugati országok bizonyos köreinek„erőpolitikája“. Amint ezt a helsinki felhívás is hangsúlyozza, vannak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború. Ezek akadályokat gördítenek a négy nagyhatalom közeledésének útjába. Akadályozzák a népek kölcsönös bizalmának megteremtését, megpróbálják a népeket hazugsággal behálózni, megteremteni és a fegyverkezési hajsza fokozására fölhasználni a kölcsönös gyűlölet légkörét. Ezért különösen nagy nemzetközi jelentőségű a Béke-Világtalálkozó részvevőinek munkája. A találkozón részt vevő küldöttek és a találkozó bizottságai sok kérdéshez hozzászóltak, sok kérdésre — például az atomfegyver és a leszerelés, a háborús tömbök és a biztonság kérdésére, Európa biztonságának kérdéseire és a német problémára vonatkozóan pedig javaslatot is kidolgoztak. A küldöttek minden felszólalásából kiérződött a béke sorsa iránti mély aggodalom és az a kívánság, hogy az emberiség szabaduljon meg az atomháború veszedelmétől. A találkozó sokat foglalkozott a nemzeti függetlenség és szuverenitás problémájával. A küldöttek megértették és helyeselték azt a gondolatot, hogy az államok közötti viszonyt a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadás, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, valamint a békés egymás mellett élésnek új elveire kell alapozni. Ezeket az elveket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Lengyelország, Jugoszlávia és több más ország már a más államokhoz fűződő kapcsolatainak alapjává tette. Az említett elvek tiszteletben tartása biztosítja az államoknak társadalmi és államrendjüktől független békés egymás mellett élését. A Béke-Világtalálkozó egybeesett az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának tizedik évfordulójával. A találkozón részt vett küldöttek rámutattak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete meghatározott helyet foglalt el a nemzetközi életben. Tevékenységének vannak pozitív vonatkozásai. A béke és a biztonság megóvásával kapcsolatos egyes nemzetközi problémák megvizsgálásával elősegítette a közvéleménynek az új háborús veszedelem elleni harcra való mozgósítását. De az ENSZ sok tekintetben mégsem igazolta a népeknek hozzá fűzött reményeit. A világtalálkozó az ENSZ megalakulásának tizedik évfordulója alkalmával felhívást intézett ehhez a szervezethez, s kijelentette, hogy az ENSZ-nek hűnek kell maradnia Alapokmányához és a nagyhatalmak egyhangúságának elvéhez, amely biztosítja működésének eredményességét. A találkozó kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia az ENSZ- ben jogos helyét. Nem lehet tovább tűrni azt a jogtalanságot, hogy ennek a 600 millió lakosú nagy országnak ne legyenek igazi képviselői a Közgyűlésben és a Biztonsági Tanácsban. Teljesíteni kell a felvételét kérő többi állam kérését is. Az ENSZ- nek biztosítania kell a leszerelés és az atomfegyver eltiltása kérdésében való megegyezést, s meg kell teremtenie valamennyi ország termékeny együttműködését. A találkozón fölszólalt sok küldött rámutatott, mely következetesen, kitartóan és szilárdan folytatja békés külpolitikáját a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi népi demokratikus ország. A Szovjetunió politikája mindig az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapterveihez ragaszkodott és ragaszkodik, harcolt és harcol minden ország békés együttműködéséért, a nemzetközi feszültség enyhüléséért és a béke megszilárdulásáért. A Szovjetunió a legutóbb újabb lépéseket tett a nemzetközi feszültség enyhítése végett. Az osztrák államszerződés megkötése, a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának rendezése, a szovjet—indiai kapcsolatoknak . Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Nehrunak, India miniszterelnökének közös nyilatkozata alapján való megszilárdítása, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak megteremtésére vonatkozó szovjet javaslat minden részletében az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdítását szolgálja. A Szovjetuniónak a normális államközi kapcsolatok megteremtéséért, az atomfegyver eltiltásáért és a leszerelésért, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért vívott harca jótékonyan hat a nemzetközi helyzetre. A világ sok országából érkezett emberek ezrei jártak a Szovjetunióban, s ismerkedtek meg személyesen a szovjet népek életével. Az említettek a tényekből győződtek meg arról, hogy a legmélyebb békés törekvések töltik el a szovjet népieket, s hogy e népek őszintén kívánják a valamennyi néppel való kölcsönös megértést és barátságot, az említettek tényekből győződtek meg, hogy a hírhedt „vasfüggöny” csak a Szovjetunió ellenségeinek rosszindulatú koholmánya. A békéért folyó harc korunk legéletbevágóbb kérdése. Ma nincs a népeknek erősebb, hatalmasabb törekvésük a béketörekvésnél, a népek közötti barátság, bizalom és együttműködés tartós kapcsolatainak megteremtésénél. Ez csak valamennyi békeszerető erő kemény és együttes harca árán érhető el. Csak a néptömegeknek az agresszorok mesterkedései ellen vívott kemény, kitartó harca késztetheti visszavonulásra az agresszorokat. A Béke-Világtalálkozó határozatai az emberek millióinak közös erőfeszítései árán kétségtelenül megvalósulnak. Valamennyi ország népei a béke megóvásának és megszilárdításának nagy eszméjétől föllelkesülten lankadatlanul harcolni fognak a béke ellenségeinek bűnös mesterkedései ellen. A békeharcosok frontja utat tör a népek szoros és termékeny együttműködése felé. A népek eltökélt békeakarata diadalmaskodik! ------------ ♦ • ♦------------ WILHELM PIECK elvtársnak Kedves Pieck elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szívből jövő szerencsekívánatokkal üdvözli önt forradalmi és közéleti tevékenységének 60-ik évfordulója alkalmából. Az ön fáradhatatlan és harcos politikai tevékenysége ragyogó példája a dolgozó nép, a béke, a demokrácia és a szocializmus szolgálatának. Németország dolgozói és a nemzetközi munkásmozgalom az Ön személyében a marxizmus—leninizmus eszméinek hű és következetes hirdetőjét tisztelik. A szovjet emberek ismerik és szeretik önt mint őszinte barátjukat, mint a Németország és a Szovjetunió népei közti barátság és együttműködés tántoríthatatlan harcosát. Jó egészséget és további sikereket kívánunk önnek, kedves Pieck elvtárs, a német nép és, az egész világ dolgozói javára végzett munkájában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Béke-Világtalálkozó FELHÍVÁ Egy kettészakított világban a közvélemény erőfeszítéseinek eredményeként tíz év óta először találkoznak majd a négy nagyhatalom kormányfői. Bennük reménykedik az emberiség. Az lesz az első kötelességük, hogy legyőzzék a kölcsönös bizalmatlanságot. A Béke-Világtalálkozón, amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizonyosodott, hogy a mély véleménykülönbségek és az eltérő nézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani. ■ A világközvélemény szembefordul az erő politikájával, a katonai tömbökkel, a fegyverkezési versennyel és az atomháború borzalmas veszedelmével. A genfi egyezmény, az indokínai háború befejezése, a bandyngi értekezlet, Ausztria szerződéssel megpecsételt semlegessége, a belgrádi nyilatkozat — mindez a közvélemény felébredésének eredménye, amely megmutatkozik a kormányok álláspontjaiban. A leszerelés és az atomfegyver kérdésében — amely az áthidalhatatlan ellentétek miatt mindeddig megoldatlan maradt — az álláspontok annyival jutottak közelebb egymáshoz, hog a megegyezés csupán a jóakarattól függ. A biztonság kérdését illetően a bandungi értekezleten elfogadott elvek bebizonyították, hogy egy egész földrész különböző társadalmi rendszerű államainak békés együttműködése alapulhat a Kína és India által meghirdetett elveken. A helsinki találkozó megmutatta, hogy a négyhatalmi értekezlet, ha figyelembe veszi a közvélemény követeléseit, első szakasza lesz az olyan Európa felépítésének, amely szavatolja valamennyi európai állam biztonságát, és ezek az államok a szoros gazdasági és kulturális együttműködés útjára lépnek. Ez az építés összefügg a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadása ellen biztosított Németország újraegyesítésével. A négyhatalmi értekezletnek ugyanebben a szellemben tárgyalások útján elő kell készítenie az idegen csapatok kivonását Tajvan (Formoza) kínai szigetről. Az értekezletnek ellenőriznie kell az Indokínána vonatkozó genfi egyezmény pontos végrehajtását. Lehetővé kell tennie, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete — a Kínai Népköztársaságnak tagjai sorába való bevonásával—megszerezze igazi világszervezet jellegét. De vannak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború. Ezek akadályokat gördítenek a négy nagyhatalom közeledésének útjába. A helsinki találkozó felhívja a világ valamennyi országának közvéleményét, hogy szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tárgyaló partnereket. A béke ügye végül is diadalmaskodik, ha az azonos, célokra törekvő békeerők — köztük a különböző békemozgalmak, valamint a keresztény-és a szociáldemokrata irányzatú nagy politikai szervezetek — egyesítik erőfeszítéseiket, hogy eloszlassák a bizalmatlanságot és megvédjék a békét. A nemzetközi ellentéteket lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei. A Béke-Világtalálkozó befejezte munkáját A Béke-Világtanács kezdeményezésére összehívott helsinki Béke-Világtalálkozó június 22-től június 29-ig tartott. A találkozón 68 ország valamennyi fajt és nemzetiséget képviselő 1841 küldötte vett részt. Az értekezlet szónoki emelvényéről a legkiválóbb békeharcosok, államférfiak és közéleti személyiségek, nagy tudósok, írók, művészek és a nemzetközi szervezetek képviselői hallatták szavukat. A küldöttek széles társadalmi rétegeket és különböző politikai áramlatokat képviseltek. A találkozó díszelnökének megválasztották Edouard Herriot-t. A találkozó részvevői szabad eszmecseréjük folyamán megvizsgálták a mai nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit, s a világbéke megóvására alkalmas javaslatokat és indítványokat tettek. Az ezekkel kapcsolatos kérdéseket az üléseken, valamint a találkozón megalakított bizottságokban és albizottságokban vitatták meg. A Béke-Világtalálkozó június 24-én üzenetet küldött a 10. évfordulóját ünneplő Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Béke-Világtalálkozó június 29-én tartotta záróülését. Vainö Mehtti, „A Béke Finnországi Hívei” szervezet elnöke a béke finn hívei nevében újból üdvözölte a találkozón megjelent küldötteket. Ezután a találkozón megalakult hét bizottság elnökei tettek jelentést a küldötteknek munkájuk eredményéről, valamint a bizottságok határozatairól. A leszerelés és az atomfegyverek kérdésével foglalkozó bizottság nevében az indiai Megnad Szaha tett jelentést. Közölte, hogy a bizottságban és albizottságaiban folytatott szabad eszmecserék folyamán 52 szónok szólalt föl. Valamennyien szabadon kifejthették nézeteiket. A vélemények nem mindig egyeztek, a bizottság mégis egységes határozatokat tudott hozni. A bizottság egységesen úgy határozott, hogy követelni kell az atomfegyver eltiltását és az atomfegyverkészletek megsemmisítését, valamint az atomerő békés célú felhasználását. A bizottság javasolja, hogy augusztus 6-át, a hirosimai atombombatámadás évfordulóját nyilvánítsák az atomfegyver ellen indított harc napjának, s követeljék a fegyverzet csökkentésének kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívását. A katonai tömbök és a biztonság kérdésével foglalkozó bizottság nevében a francia Jacques Madaulé szólalt föl. Közölte, hogy a bizottság három albizottságot alakított: az egyik az európai biztonság kérdéseivel és a német kérdéssel, a másik az ázsiai biztonság kérdéseivel, a harmadik pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a béke megóvásának kérdéseivel foglalkozott. Mind a három albizottság egységes következtetésekre jutott, s jóváhagyta a beszámolókat. Az első albizottság egyhangúlag úgy véli, hogy valamennyi országban felvilágosító munkát kell végezni a katonai tömbök ellen. A katonai tömbök veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát, s ellenkeznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányával. Az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó albizottságnak az a véleménye, hogy az általános európai kollektív biztonságnak azokon az elveken kell alapulnia, amelyeket Bandungban, majd pedig a belgrádi tárgyalások folyamán hirdettek meg. Egységes az albizottság véleménye Németország újraegyesítésének szükségességére vonatkozóan is. Az ázsiai biztonság kérdéseivel foglalkozó albizottság állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköztársaságnak biztosítsák az ENSZ-ben törvényes helyét, adják vissza elidegeníthetetlen területét, Tajvant, az illetékesek tartsák tiszteletben az indokínai fegyverszünetre vonatkozó genfi egyezményeket, hívják össze az érdekelt országoknak a koreai kérdéssel foglalkozó értekezletét, s békésen oldják meg Goa, Nyugat-Irián stb. problémáját. A nemzeti szuverenitás és a béke kérdéseivel foglalkozó bizottság nevében a szíriai Szaleh Aki, a gazdasági és a szociális kérdések bizottsága nevében a brazil Josue de Castro, a kulturális csere kérdéseivel foglalkozó bizottság nevében az olasz Leonida Repaci, a nevelés és az ifjúság kérdéseivel foglalkozó bizottság nevében a kanadai Ryerson asszony, a béke erőinek együttműködésével és tevékenységével foglalkozó bizottság munkájáról pedig az olasz Ambrogio Donini számolt be. A küldöttek nagy taps közepett hagytákjóvá a bizottságok elnökeinek valamennyi bejelentését. Kuo Mo-zso, az ülés elnöke kijelentette, hogy a küldöttek elfogadják és valamennyi országban terjeszteni fogják a bizottságok valamennyi javaslatát, határozatát és indítványát. A francia Emanuel d’Astier de la Vigerie felolvasta a Béke-Világtalálkozó felhívását, majd név szerinti szavazás következett. Az 1493 szavazó közül 1492 elfogadta a felhívást, egy küldött pedig tartózkodott a szavazástól. Hatan nem voltak jelen a szavazáson. A jelen voltak viharos, sokáig visszhangzó tapssal fogadták a szavazás eredményét. A küldöttek fölállva, nagy éljenzéssel és a minden nyelven elhangzott „Éljen a béke!” kiáltásokkal üdvözölték ennek a hatalmas gyűlésnek az egységét, amelyen a háború megakadályozására irányuló közöstörekvés hatotta át az embereket. A találkozó záróbeszédét Kuo Mo-zso mondta el. A találkozó részvevői a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről folytatott nyolcnapos tárgyalás eredményeként egységes megállapodásra jutottak. Ez találkozónk nagy eredménye — hangsúlyozta Kuo Mo-zso. Néhány kérdésben — folytatta — kétségtelenül akadtak különböző vélemények, ezek azonban másodrendű kérdések voltak; a béke megvédésének és a háború elhárításának fontos elvi kérdéseiben nem volt köztünk ellentét. Találkozónk különféle csoportokhoz tartozó és különböző meggyőződésű küldöttek gyülekezete. Ez a találkozó a legkülönfélébb virágokkal ékes, gyönyörű virágzó kerthez hasonlítható. Reméljük, hogy ez a virágoskert szüntelenül növekedni fog, s még több és még sokfélébb világ nyílik majd benne. Találkozónk nagyon fontos időpontban gyűlt össze. Tapasztalható ugyan a nemzetközi feszültség bizonyos enyhítésének irányzata, de a fegyverkezési hajsza, a szakadás és a nézeteltérések, a faji megkülönböztetés, főképp pedig az atomháború veszedelme egyáltalán nem szűnt meg. Kuo Mo-zso hangsúlyozta, hogy a világ békeszerető népei érthetően kifejezik azt az általános törekvésüket, hogy még inkább enyhüljön a feszültség, s minden erejüket megfeszítik, hogy ez a törekvésük megvalósuljon. . ..legnagyobb reményekkel tekintünk a négyhatalmi értekezlet elébe — folytatta a szónok. — Reméljük, hogy ennek az értekezletnek az eredményei igazolják a világ népeinek hozzá fűzött reményeit, még inkább enyhítik a mostani feszültséget, higgadt tárgyalásokká változtatják a hidegháborút, békés versengéssé a fegyverkezési hajszát, s lehetővé teszik, hogy még teljesebben az emberiség javára használhassuk föl az atomerőt. Találkozónkon kifejeződött, hogy a nagyhatalmak államfőinek értekezlete az egész világ akaratának megfelelően ül össze. Reméljük, hogy az államfők a demokrácia szellemében tüzetesen és teljes felelősségük tudatában megfontolják felhívásunkat. Kuo Mo-zso megköszönte Finnországnak és a finn népnek a találkozó sikeres megrendezéséhez adott segítségét, s köszönetet mondott Mehti kormányzónak, valamint a találkozó munkájában részt vett valamennyi küldöttnek és megfigyelőnek is. Kuo Mo-zso ezután meghívta a találkozó részvevőit, látogassanak el Kínába. Befejezésül Kuo Mo-zso kifejezte reményét, hogy a világ népeinek közös erőfeszítései révén fokozatosan megvalósul majd a találkozó minden kívánsága. Éljen a béke és a barátság! — kiáltotta. Kuo Mo-zso befejező szavait elnyomta a fölzúduló tapsvihar. Az egész terem a békét éltette. Sokáig nem ült el az éljenzés. A találkozó befejezte munkáját. Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke június 25-én közös nyilatkozatot írt alá Varsóban. A nyilatkozat így hangzik: Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke a lengyel kormány meghívására Lengyelországban időzött. Nehru miniszterelnök varsói tartózkodása során beszélgetést folytatott a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével és a lengyel kormány más tagjaival. E beszélgetések megmutatták, hogy mindkét kormányt béketörekvés és a béke megóvásának akarata hatja át. A beszélgetések kiterjedtek a két országot kölcsönösen érdeklő igen sok kérdésre, de felvetődtek a két államot érintő szélesebbkörű nemzetközi jelentőségű problémák is. A megvitatott problémák között szerepelt az indokínai kérdés is, amelyben Lengyelország és India együttműködik az illetékes nemzetközi bizottságokban éppúgy, mint ahogy korábban együttműködött a koreai Nemzetközi Bizottságban is. A két kormányfő örömmel fogadja országaiknak a békéért és a nehéz kérdések tárgyalások útján való rendezéséért kifejtett együttműködését. Lengyelország és India viszonya barátságos volt és most is barátságos, és a két ország között nem vetődött fel semmiféle vitás kérdés vagy probléma. Az utóbbi időben országaink kereskedelmi egyezményt kötöttek, amely előmozdítja a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. Mindkét kormányfő kifejezi reményét, hogy ezek a kapcsolatok továbbra is a két ország kölcsönös érdekeinek megfelelően fejlődnek és hogy további érintkezésekre, valamint együttműködésre kerül sor gazdasági és kulturális területen. A két kormányfő teljesen megerősíti és elfogadja a már több ország által elfogadott öt elvet, és kölcsönös kapcsolataiban ettől az öt elvtől vezérelteti magát. Ez az öt elv a következőt: 1. egymás területi sérthetetlenségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. a meg nem támadás; 3. tartózkodás az egymás belügyeibe való beavatkozástól: a beavatkozás nem engedhető meg semmilyen gazdasági, politikai vagy ideológiai jellegű indok alapján; 4. az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, és 5. a békés egymás mellett élés. A kormányfőket különösen nyugtalanítja az indokínai helyzet és a genfi egyezmények teljesítése során az indokínai államokban keletkezett újabb nehézségek. A kormányfők azt a véleményüket fejezik ki, hogy nemcsak az indokínai, hanem általában a távol-keleti és az egyetemes béke végett fontos, hogy az érdekelt országok végrehajtsák a genfi egyezményeket és hogy az egyezmények előírásai értelmében megtartsák a választásokat. Ezáltal e délkelet-ázsiai országok függetlensége biztosított lesz és kölcsönös kapcsolataik egészséges alapokra épülnek majd. Mindkét kormányfő megelégedését fejezi ki, hogy beszélgethettek egymással és kicserélhették nézeteiket az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Meggyőződésük, hogy a tárgyalások eredményei a két ország közötti kapcsolatok további megszilárdulását, s ezzel az egyetemes béke ügyét szolgálják. ♦ • ♦ Józef Cyrankiewicznek, Lengyelország Minisztertanácsa elnökének és Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének KÖZÖS NYILATKOZATA A Szovjet Békebizottság tevékenysége A Szovjet Békebizottság a Béke-Világtanácsnak az atomháborús előkészületek ellen tiltakozó felhívására legutóbbi ülésének határozata értelmében megszervezte a Szovjetunióban az aláírásgyűjtési kampányt. Az aláírásgyűjtés nagy politikai és munkalelkesedés közepett zajlott le. A kampány idején országszerte több százezer gyűlés volt az üzemekben, a kolhozokban, a tanintézményekben és a hivatalokban. A Béke-Világtanács felhívását 123 543 604 szovjet polgár írta alá, vagyis sokkal több, mint a stockholmi felhívást és az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötéséről szóló felhívást. A kampány fényesen bebizonyította, hogy a szovjet nép szorosan tömörül kormánya és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága köré. A szovjet emberek a Béke-Világtanács felhívásával kapcsolatos aláírásgyűjtés ismertetése végett összehívott gyűléseken kijelentették, hogy egységesen helyeslik a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló összes külpolitikai akcióit. A szovjet emberek béketörekvése világosan kifejeződött abban az utasításban is, amelyet az V. országos szovjet békeértekezlet adott a helsinki Béke-Világtalálkozó szovjet küldötteinek. A szovjet emberek megértik és szívükön viselik a világ egyszerű embereinek azt a kívánságát, hogy meg kell akadályozni az új háború kitörését, s meg kell valósítani a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élését. A szovjet emberek a kampány során még inkább eltökélték, hogy ezentúl is együttműködnek a világ békeszerető erőivel e nemes eszmények megvalósítása céljából. A kampány eredményei igazolják, hogy minden szovjet dolgozó lelkesen helyesli a Béke-Világtanács felhívását, s szilárdan elhatározta, hogy megakadályozza az atomháborút, s küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A Potyomkin páncélos felkelésének 50. évfordulója ötven évvel ezelőtt, 1905. június 27-én robbant ki a Potyomkin páncéloson a fegyveres felkelés, az 1905—1907-es első orosz forradalom egyik legragyogóbb eseménye. Ennek az eseménynek óriási történelmi jelentősége, hogy akkor először csatlakozott a néphez, s először fordult a cárizmus ellen nagy katonai erő. A nagy Lenin a Potyomkin páncéloson kitört felkelésben meglátta a forradalmi hadsereg megteremtésének lehetőségét. Ezt írta: „ ... APotyomkin- páncélos pedig le nem győzött forradalmi terület maradt és bármilyen lesz is a sorsa, itt áll előttünk ez a kétségbevonhatatlan és rendkívül nagy jelentőségű tény: kísérlet a forradalmi hadsereg magvának megteremtésére.” A szovjet nép mindenütt megemlékezett a Potyomkin páncéloson történt hős felkelés 50. évfordulójáról. Az ipari üzemek, a kolhozok, a szovjet intézmények, a katonai alakulatok, a flották és a hajórajok felolvasásokat, előadásokat, röpgyűléseket és estéket rendeztek e nagy évforduló alkalmával. A kultúrházakban, a klubokban, a könyvtárakban speciális kiállítások nyíltak meg. A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a szovjet főváros dolgozói június 27-én a szovjet hadsereg és haditengerészet képviselőivel együttes ünnepi gyűlést tartottak. A gyűlésen megjelentek a felkelés életben levő részvevői. Az évforduló idején különösen nagy élénkség uralkodott Odessza városában és az odesszai kikötőben, ahova a Potyomkin felkelésének emlékei fűződnek. A város dolgozói kollektív látogatások során megtekintették az odesszai külső kikötőt, s beutazták a Potyomkin 1905. június 27-i útvonalát. i Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIV. kongresszusa Június 23-tól 26-ig Milanóban ülésezett az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség (OKISZ) XIV. kongresszusa, amelynek munkájában 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A kongresszuson Enrico Berlinguer, az OKISZ főtitkára mondott beszámolót. Berlinguer megállapította, hogy az OKISZ-nak jelenleg 437 000 tagja és 97 tartományi szervezete van. A küldöttek óriási lelkesedéssel fogadták Togliatti elvtársnak a kongresszushoz intézett üdvözletét. „Ti, fiatal kommunisták — mondja az üdvözlett pártunk büszkeségei vagytok. Munkánkban, harcunkban rátok és a fiatal nemzedékre gondolunk, amelyet mi képviseltek és amelynek Istvára akarjuk mi a jobb világot, a szocialista világot.“ A kongresszus záróülésén Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese mondott nagy beszédet. Az OKISZ főtitkárává újra megválasztották Enrico Berlinguer elvtársat.