Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-03 / 26. szám

2 Tartós békéért, népi demokráciáért! A nehézipar fejlődése a Román Népköztársaságban A romániai népgazdaság fejlődésében az ötéves terv négy és fél esztendeje fo­lyamán­­elért sikerek bebizonyították, mennyire helyes a Román Munkáspárt­nak a dolgozók létérdekeiért, a népi de­mokratikus rendszer­ megszilárdításáért és a szocializmus alapjainak fölépíté­séért indított harcra alapozott politikája. Az első ötéves terv idején megvaló­sított egyik legfontosabb változás, hogy Románia elmaradt mezőgazdasági ország­ból rendszeresen fejlődő ipari-agrár­or­szággá változott. Ennek a történelmi jelentőségű válto­zásnak döntő tényezője, hogy a párt kö­vetkezetesen érvényesíti a szocializmus építésének lenini elveit. Ezeknek az el­veknek a gyakorlati alkalmazásával pár­tunk megtorpanás nélkül megvalósítja az ország szocialista iparosítását, s különö­sen nagy figyelmet fordít a nehézipar fejlesztésére, mert a nehézipar az egész népgazdaság alapja, s a dolgozók jóléte növekedésének forrása. Pártunk szünte­lenül ahhoz a lenini tanításhoz igazodott és igazodik, hogy „a szocializmusnak csak a földművelés átalakítására is alkal­mas gépi nagyipar lehet az alapja”. ★ Hogy helyesen értékelhessük azokat a sikereket, amelyeket az ötéves terv fo­lyamán a nehézipar fejlesztésében el­értünk, számolnunk kell azzal a súlyos örökséggel, amelyet a burzsoá-nagybirto­­kos rendszer hagyott hazánkra. A román burzsoáziának csak a maximális profit bezsebelésére volt gondja, s ezért egyál­talán nem törődött az ország természeti kincseinek kiaknázásával, s annak a ha­talmas nyersanyagbázisnak a megterem­tésével, amely lehetővé tette volna saját nehéziparunk kifejlesztését. A burzsoázia nem törődött az ország nemzeti érdekei­vel, nem fejlesztette a nehézipart, amely­­nek fejlesztéséhez nagy beruházások és erőfeszítések kellenek, hanem inkább azokra a területekre összpontosította be­ruházásait, amelyek gyorsan nagy hasz­not hajtottak. Megbékélt azzal a hely­zettel, hogy Románia gazdaságilag a nyu­gati monopolista körök függvénye volt, s ez utóbbiak mezőgazdasági nyersanyag­­szállítójukká változtatták az országot. Noha az országnak tetemes szénkész­letei voltak, a maximális szénkitermelés nem haladta meg az évi 3,2 millió ton­nát, vasércet nem bányásztak, a színes­fém-kitermelés pedig főképp az arany­­bányászatra szorítkozott. Az ország nagy energiatartalékai ki­használatlanul hevertek, a villamoserő­művek kapacitása a burzsoá­ nagybir­­tokosi Romániában sosem volt több 600 000 kilowattnál, vagyis egy főre csak 0,04 kilowatt jutott. Gépipar tulajdonképpen nem is volt. A gépek 99 százaléka külföldről került az országba. Az első és a második világháború közt az olajipar meg a fakitermelés elért bizo­nyos fejlettséget, de csakis azért, mert a külföldi kapitalista monopóliumokkal le­­paktált román burzsoázia érdekelve volt azokban a hatalmas jövedelmekben, ame­lyek az ország e hatalmas természeti kin­cseinek rabló-kiaknázásából származtak. A párt és a népi demokratikus állam erélyes intézkedésekkel hozzáfogott a ne­hézipar fejlesztéséhez, elsősorban a vas­kohászat (az acélgyártás) és a gépipar fejlesztéséhez, minthogy ezek határozzák meg a népgazdaság többi ágazatának a fejlődését is. Igen nagy gondot fordítottak a szénbányászat, a vasércbányászat,­ a villamosenergia-termelés fejlesztésére és a közlekedési eszközök, valamint az építő­anyagok termelésére is. Ez megteremtette a mezőgazdaság, a könnyű- és az élelmi­szeripar fellendítésének, valamint a köz­szükségleti cikkek fokozott termelésének a szilárd alapját. A pártnak és a kormánynak a nehéz­ipar elsősorban való fejlesztésére irányuló politikája sikeresen megvalósul. Az ipar szerkezetében legutóbb fontos változások történtek, s ezek azt eredmé­nyezték, hogy a nehézipar termelése az egész szocialista ipar termelésének hat­van százalékára növekedett. A szocialista ipar teljes termelése 1954-ben 92 száza­lékkal meghaladta az 1950. évi színvona­lat. A nehézipar elsősorban való fejlesz­téséről tanúskodik, hogy a termelőeszkö­zök gyártása ebben az időszakban 101,4 százalékkal, a fogyasztási cikkek terme­lése pedig 82,1 százalékkal növekedett. Nem érhettük volna el ezeket a sike­reket, ha nem teremtünk hazánkban olyan gépipart, amely a népgazdaság többi ágazatánál sokkal gyorsabban fejlő­dik. A gépipar elsősorban való fejleszté­sét követelte az olyan gépekben mutat­kozó egyre növekvő szükségletünk, ame­lyek az ipar, a mezőgazdaság és a közle­kedés különféle ágazatai technikai alap­jának helyreállításához és kiterjesztésé­hez szükségesek.­ Az ötéves terv egyik fő feladata az olaj­ipari berendezések hazai gyártásának megalapozása volt. Ezt a feladatot sike­resen megoldottuk. Románia olajipari be­rendezéseket gyártó országgá vált, sőt e berendezések gyártása ma már megha­ladja belső szükségleteinket. Az olajipar technikai alapjának kiterjesztése lehe­tővé tette a felkutatott tartalékok kiak­názását Moldovában, Munténiában és Ol­­téniában, továbbá az ország más részein pedig új olajtartalékok föltárását és ki­termelését; mindennek eredményeképpen ma 2,4-szer annyi olajat termelünk, mint 1948-ban. A népgazdaság valamennyi ágának gyors fejlődése a vasúti, a■£ autó- és a víziközlekedés jelentős fejlesztését is meg­követelte. Ezért a gépipar az említett években nagyon fokozta a különféle köz­lekedési eszközök gyártását. A legutóbbi évek folyamán hatalmas új vasútvona­lak és korszerű országutak épültek. En­★ IStori­a Chirit a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese e­n­nek megfelelően megnövekedett a moz­donygyártás, s fölépült egy új, korszerű, nagy termelési kapacitású vagongyár. Most szervezzük a teherautók sorozat­­gyártását. A meglévő hajógyárak helyre­­állításával és növelésével megnövekedett a víziközlekedés anyagi alapja is, s ez lehetővé tette, hogy megszervezzük a kis- és közepes tonnatartalmú folyami és ten­geri hajók gyártását. A kőszép- és az ércbányászat (a vas­érc, a színesfém meg a nem fémtartalmú ásványok kitermelése) az új, szakosított üzemektől megkapja a szükséges felsze­relést. A bányák gépállományának növe­lése és­ a bányászatnak legtökéletesebb gépekkel és berendezésekkel való ellá­tása révén a szénipari munka gépesítési színvonala az 1950. évi színvonalnak több mint háromszorosára emelkedett. Az új technika alkalmazásának eredményeként a Zsil-völgyi hatalmas szénmedencében már csak géppel folyik a szénbányászat. Románia népgazdaságának a mezőgaz­daság volt és lesz az egyik legfontosabb ága. A mezőgazdasági termelőerők fej­lesztése, a korszerű földművelési módsze­rek alkalmazása, a nagyüzemi szocialista termelésre való áttérés a mezőgazdasági munka fokozott gépesítését követeli. E feladat sikeres megoldása végett az öt­éves terv négy esztendeje folyamán meg­teremtettük hazánk saját mezőgazdasági gépgyártását. 16 nagyüzem csakis mező­­gazdasági gépeket és munkaeszközöket gyárt. A burzsoá­ nagybirtokosi rendszer falvaira jellemző faekék és egyéb kezdet­leges munkaeszközök helyett hazánk szántóföldjein ma korszerű technikát használnak. A traktorgyártás tavaly öt­ven százalékkal meghaladta az 1950. évi színvonalat, a traktorvontatású kultiváto­­rokból 181 százalékkal, a traktorvontatású vetőgépekből 261 százalékkal több ké­szült, mint 1950-ben. Az ötéves terv első négy esztendeje fo­lyamán a népgazdaság valamennyi ága­zatában nagy építkezések bontakoztak ki. Ez a hatalmas építkezési program azért valósul meg sikerrel, mert az építőipar hazai gyártmányú korszerű gépekkel és felszereléssel dolgozhat. Az építőipar tech­nikai ellátottságának színvonala 1948-tól 1954-ig több mint százszorosra, az építési munkák általános gépesítése pedig 13- szorosra növekedett. Románia jelentékeny természeti kin­csei, például a metángáz, a kőolaj, a só és a szén, biztosítják a vegyipar fejlesz­tésének hatalmas nyersanyagbázisát. Az ötéves terv négy esztendeje alatt több nagyteljesítményű vegyipari kombinát és üzem épült. A vegyipar további, perspek­tivikus fejlesztésének biztosítása végett a gépipar ellátta a vegyipart a szüksé­ges berendezéssel és gépekkel. A burzsoázia és a nagybirtokosok uralma idején gondolni sem lehetett rá, hogy Romániában energiatermelő beren­dezések készüljenek. Csak kis javító­­műhelyeink voltak. Hazánkban ma kü­lön iparág foglalkozik ilyen berendezé­sek gyártásával és sok új gyár állít elő különféle villamosberendezéseket, köztük nagyteljesítményű transzformátorokat, hidraulikus és gőzturbinákat. A nehézipar, főképp a gépipar fölépí­tése és fejlesztése lehetővé tette a köny­­nyű- és az élelmiszeripar legkorszerűbb műszaki fölszereléssel való ellátását. Pártunk és kormányunk különösen nagy figyelmet fordított a vas- és fém­gyártás növelésére és sok anyagot és pénzt fordított a meglévő acélgyárak helyreállítására és teljesítőképességének fokozására. Napjainkban is épülnek új vaskohászati üzemek. Az ötéves terv négy éve alatt több korszerű, automatikus nagyolvasztó és több martinkemence épült, s most épül egy nagy kokszolómű és három nagytel­jesítményű hengermű, köztük két, minő­ségi acél hengerlésére alkalmas henger­mű, továbbá egy csőhengermű. A vas- és acélgyártás, valamint a hengereltanyag­­gyártás az ötéves terv folyamán több mint háromszorosra növekedett. Az ország acéltermelése azonban a vas­kohászat nagy fejlődése ellenére sem fedezi teljesen a gépipar szükségleteit. Ezért a szükséges acélmennyiség egy ré­szét külföldről hozzuk be. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk a szénkiterme­lés meg a vasérckitermelés növelésére, hogy hazai gyártmányú acéllal elégíthes­sük ki a népgazdaság teljes szükségletét. Hazánk nagy sikereket ért el a szén­ipar fejlesztésében. Az 1954. évi szén­­kitermelés az 1948. évinek 1,9-szerese volt. A szénipar már megkezdte a kokszosítható szén szállítását. A párt és a kormány ma különösen nagy figyel­met fordít a vasérctermelés növelésére. Egyszersmind intézkedik a réz, a cink, az ólom, az arany stb. kitermelésének további fejlesztéséről. A népgazdaság valamennyi ágazatá­nak fejlesztése és a termelési folyamatok komplex gépesítése mind több villamos energiát követel. A párt és a kormány legfontosabb feladatának tekinti az or­szág villamosítási tervének végrehajtá­sát. A legutóbbi években jó néhány, 25— 125 ezer kilowattos hőerőmű épült. Most­ épül egy 250 000 kilowatt teljesítményű nagy hőerőmű. Épültek közepes teljesít­ményű vízierőművek is. Moldovában si­kerrel folyik­ egy 210 000 kilowatt állan­dó teljesítő képességű nagy vízierőmű építése. Az új­ üzemek megindulása nyomán nagyon megnövekedett a román energia­­termelő ipar teljesítménye, a villamos­energia-termelés pedig ma 2,7-szer annyi, mint 1948-ban volt. A Szovjetunió és az ipari szempont­ból fejlettebb népi, demokratikus orszá­gok tapasztalatainak felhasználásával s nehéziparban mindinkább meghonosul a legkorszerűbb technológia. A nagy Szovjetunió testvéri, sokoldalú és magas színvonalú műszaki segítsége nélkül hazánk nem érhetett volna el si­kereket az építkezésben és a nehézipar valamennyi ágának fejlesztésében. A mérnököket — a tervezőmérnököket, a technológusokat, szerkesztőmérnököket és az üzemvezetőket — a szovjet műszaki tudományos intézmények és a szovjet szakemberek segítségével képeztük ki. Iparunknak a legkorszerűbb techniká­val való felszerelését a Szovjetunióból, részben pedig a többi testvéri népi de­mokratikus országból érkezett szállít­mányokkal biztosítottuk. Az új technika alkalmazásához és el­sajátításához kádereink közvetlenül az üzemekben kaptak konkrét segítséget a szovjet szakemberektől. Népünk örökké hálás lesz ezért a segítségért a nagy szovjet népnek. Az ipar, elsősorban a nehézipar roha­mos fejlődése az ötéves terv idején az összes kategóriájú szakképzett káderek számának növelését követelte. A párt és a kormány ezért kidolgozta a szükséges káderek képzésének széleskörű program­ját. Az iskolák és a főiskolák kiterjedt hálózata lehetővé tette sok százezer mun­kás szakképzettségének növelését. Csu­pán 1950-től 1954-ig körülbelül 25 000 mérnököt, technikust és mestert képez­tünk ki a nehézipari üzemekben. Az ország szocialista iparosításában ez évek folyamán elért sikereket munká­saink, mérnökeink és technikusaink lel­kes munkájának köszönhetjük. A munkások tem­lékeny kezdeménye­zése a legjobb munkamódszerek alkal­mazásával történő termelékenységnöve­lésnek mind újabb meg újabb tartalékait tárja föl. Például az egyik temesvári vil­­lamosgép-gyár rátért a komplex ,fém­­esztergálásra. Ez lehetővé teszi, hogy a legjobb munkások egy műszak folya­mán 7 műszak normáját teljesítsék. Ezek­nek a munkásoknak a bére ennek meg­felelően tetemesen növekedett. A bukaresti Semanatoarea-gyár gép­műhelyében és szerelőműhelyében a leg­jobb munkamódszereket alkalmazzák, s így a gyár a határidő előtt hat hónappal teljesítette ötéves tervét, több mint hét­szeresre növelhette a mezőgazdasági gé­pek gyártását, s 32 százalékkal csökkent­hette az önköltséget. A nehézipar, főképp a gépgyártás gyors fejlődése lehetővé tette a közszükségleti cikkek termelésének növelését és minő­ségének javítását. Ezért szűnhetett meg a jegy­rendszer és csökkenhetett a köz­szükségleti cikkek ára.­­ A munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség áldozatos munkájának és a párt meg a kormány gondoskodásának köszönhető, hogy szüntelenül növekszik az RNK dolgozóinak életszínvonala. ★ De a nehézipar fejlesztésében még van­nak hibák és nehézségek. A szakkáderek képzése és az új technika elsajátítása sokkal lassabban történik, mint a nép­gazdaság anyagi és technikai bázisának fejlesztése. Egyes gyárigazgatóink nem ismerik elég jól az üzemszervezés alap­elveit, s gyenge a műszaki tudásuk. Ezért üzemeikben előfordul a megállapított technológiai normáktól való eltérés és a műszaki fegyelem megszegése, az üzem­­szervezésben pedig az ütemtervek meg­szegése. A nehézipar valamennyi ágazatában különösen égető szükséglet a technika, elsősorban­ az új technika teljes kihasz­nálása. Sok vállalatvezető támaszt újabb meg újabb követeléseket az állammal szemben az általa vezetett vállalat mű­szaki ellátása tekintetében, de nem kezde­ményez, s nem valósít meg műszaki szervezési intézkedéseket a meglévő fel­szerelés gazdaságos és teljes kihasználá­sára. ** A termelés vezető kádereinek, a mér­nököknek és a technikusoknak erélyesen küzdeniük kell­­az új technika alkalma­zásában mutatkozó fogyatékosságok meg­szüntetéséért, mert a termelékenység nemcsak a vállalat műszaki ellátottságá­nak színvonalától, hanem a meglévő technika kihasználásától is függ. Meg kell szilárdítanunk a munkafegyel­met, javítanunk kell a munkaszervezést és a műszaki ellenőrzést, hogy javíthas­suk a termékek minőségét, s növelhessük a mestereknek, a termelés közvetlen ve­zetőinek és szervezőinek a tekintélyét és felelősségét, mert az üzemekben és a műhelyekben elsősorban ők felelősek a terv teljesítéséért. Az üzemek és a műhelyek vezetésében meg kell szüntetnünk az adminisztrálga­­tás és a bürokrácia megnyilvánulásait, küzdenünk kell a pazarlás ellen, el kell érnünk a nyersanyag-, a fűtőanyag- és a villamosenergia-felhasználás csökkenté­sét, s emelnünk kell a termelési normá­kat, egyszersmind pedig állandóan csök­­kentenünk kell a termékek önköltségét. Ezzel növelhetjük mind a szocialista fel­halmozást, mind pedig a jó minőségű és sokkal olcsóbb közszükségleti cikkek mennyiségét. A Román Munkáspárt a marxista-le­ninista tanításhoz híven a jövőben is a nehéziparnak, a szocializmusépítés alap­jának, hazánk gazdasági ereje és védel­mi képessége alapjának, a dolgozók élet­­színvonala szüntelen emelése forrásá­nak fejlesztésére fordítja a legnagyobb fi­gyelmet. A béke,a demokrácia és szolgálatának kitűnő példája Wilhelm Pieck elvtárs 60 éves forradalmi és közéleti tevékenységéről A német dolgozók és velük együtt az egész nemzetközi munkásmozgalom, a bé­ke, a demokrácia és a szocializmus min­den harcosa július 1-én megemlékezett Wilhelm Piecknek, Németország Szocia­lista Egységpártja Politikai Bizottsága tagjának, a Német Demokratikus Köz­társaság elnökének 60 éves forradalmi és közéleti tevékenységéről. Wilhelm Pieck 60 évvel ezelőtt, 1895. július 1-én, tizenkilenc éves korában be­lépett Németország Szociáldemokrata Pártjába. Németországban az 1895-től 1905-ig tar­tott időszak a proletariátus sztrájkjainak és más megmozdulásainak jegyében telt el. Wilhelm Pieck e tömegharcok idején Osnabrückben és Brémában lett a mun­kásmozgalom aktivistája. Asztalos mun­katársai bizalmijaként vezette az asztalo­sok harcát, elszenvedett sok-sok terror­­intézkedést, feketelistára került, de har­cos szelleme a munkáltatók minden újabb terrorjára még inkább megedző­dött. Ez a harcos szellem, amely a né­met munkásmozgalom forradalmi ha­gyományaiból és az osztályharc kemény megpróbáltatásaiból ered, ma is jól jel­lemzi Wilhelm Piecket. Wilhelm Pieck, akit a brémai párt-­­ szervezet 1906-ban titkárává választott, a marxizmus elveihez híven az opportuniz­mus elszánt ellenfele, a Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Franz Mehring és Klara Zetkin köré tömörült balolda­liak hűséges harcostársa lett. Wilhelm Pieck mélységesen megértet­te, hogy a munkásosztály pártját a for­radalmi marxizmus győzelmes fegyveré­vel kell fölfegyverezni. 1908-ban a szo­ciáldemokrata párt nürnbergi kongresz­­szusán élesen támadta a reformista „kri­tikusokat”. „Akarat nélküli tömegre van szükségük — mondotta —, olyanra, ame­lyet pórázon vezethetnek, s amely nem látja meg a történelmi tények összefüg­gését. Okvetlenül szükséges, hogy a párt szembeforduljon mindazokkal, akik már néhány év óta rendszeresen el akarják téríteni a munkásokat, a győzelem leg­biztosabb útjáról, s olyan útra akarják terelni, amely nem a politikai hatalom megszerzésére vezet, hanem csak arra szolgál, hogy megteremtse a magános jobboldali szociáldemokraták és baloldali liberálisok szociálreformista törekvései­nek tömegbázisát”. Wilhelm Pieck akkor is szívósan har­colt a német imperializmus és háborús készülődései ellen. Ez az antimilitarista, antiimperialista harc a szó legnemesebb értelmében nemzeti harc volt, arra irá­nyult, hogy elhárítsa a nemzet felől a világháborút. S 1914-ben, amikor a katasztrófa mégis bekövetkezett, Wilhelm Pieck elszántan és aktívan Karl Lieb­knecht mellé állt. Vlagyimir Iljics Lenin nagyra becsülte az Internationale című folyóirat kiadóit, a német szocialistákat, akik bátran han­goztatták Liebknecht harcos jelszavát: „Az igazi ellenség itt van az országban!” Wilhelm Pieck szervezte meg a háború első éveiben az Internationale folyóiratot, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg felhívásainak és röpiratainak kinyomta­tását és terjesztését. 1915. május 28-án megszervezte a nők első, háborúellenes tüntetését, ezért börtönbe is került. Wilhelm Pieck lelkesen üdvözölte az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak Lenin lángeszű vezetésé­vel kivívott győzelmét. S amikor Német­országban megértek a háború haladék­talan befejezéséért és a népforradalom megvalósításáért indított döntő harc fel­tételei, Wilhelm Pieck Berlinbe sietett, s ott a későbbi forradalmi harcok egyik legaktívabb részvevője volt. Elnökölt Németország Kommunista Pártja alapító kongresszusának ülésein, majd az NKP Központi Bizottságának tagja lett, s ez maradt 1946-ig. Németország Kommu-★ Otto Sainser Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának tagja ★ ★ nista Pártja és Németország Szociál­demokrata Pártja egyesüléséig. A háború után kitört 1918—1923-as forradalmi válság napirendre tűzte, hogy a párt mozgósítsa a tömegeket az egyre arcátlanabb reakció ellen, a hatalomért folyó harcra. Németország Kommunista Pártja a Független Szociáldemokrata Párttal való egyesülés után valódi tömegpárt lett, de ideológiai és politikai edzettsége még hiányzott; ezt csak a marxi—lenini taní­tás elsajátításával szerezhette meg. Wil­helm Pieck — mint a Spartacus Szövet­ség régi gárdájának egyik leghűségesebb és legtapasztaltabb képviselője — föl­ismerte a szövetség fogyatékosságait és hibáit; tanult a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataiból, Lenintől, az SZKP lángeszű tanítójától és vezérétől, megtanulta, hogyan lehet harcos mar­xista—leninista párttá változtatni Német­ország Kommunista Pártját, olyanná, amely előbb-utóbb győzelemre vezeti a német munkásosztályt. A jobboldali kapitulánsok és az „ultra­baloldali“ kalandorok ellen vívott harc­ban Ernst Thälmann állt a párt élére. Az ő vezetésével indult el Németország Kommunista Pártja azon az úton, hogy olyan harcos marxista-leninista párttá fejlődjék, amely a tömegharcokban mind­inkább vonzza a munkásosztályt és az összes dolgozókat. Wilhelm Pieck akkoriban, egyéb tevé­kenységén kívül, forradalmi parlamenti képviselő is. Nagy-Berlin városi képvi­selőtestületének tagjaként és a német bi­rodalmi gyűlés képviselőjeként a forra­dalmi parlamenti taktika legjobb hagyo­mányaihoz, August Bebel, Wilhelm Liebknecht és Karl Liebknecht hagyomá­nyaihoz igazodott. Wilhelm Pieck parla­menti működése és a dolgozó nép töme­gei közt végzett tevékenysége teljes egy­séggé forrt össze. Wilhelm Pieck rengeteg gyűlésen és be­szédben fölhasználta meggyőződésének minden erejét, hogy a reakció és a fasiz­mus ellen megalakuljon a proletariátus egységfrontja. A jobboldali szociáldemokrata vezetők nem akarták az egységfrontot; ez meg­akadályozta a munkások parlamenten kí­vüli harcának kibontakozását, s végül le­hetővé tette a fasizmus győzelmét. Ami­kor a fasiszta győzelem után megszerve­zett illegális harcban Ernst Thälmann és sok más kommunista vezető a fasiszta fejvadászok karmai közé került, Wilhelm Pieck a pártvezetőség határozata folytán külföldre emigrált, hogy biztosítsa a párt antifasiszta harcának vezetését. Wilhelm Pieck 1935 októberében a brüsszeli konferencián mélyrehatóan ele­mezte a munkásosztály vereségének és a németországi új helyzetnek okait,, azután összefoglalta a nemzetközi antifasiszta harc tapasztalatait, s ezzel megalapozta a hitlerista diktatúra megdöntéséért vívott vállvetett harc új irányát. A brüsszeli konferencia az NKP elnö­kévé választotta Wilhelm Piecket, a be­börtönzött Ernst Thälmann helyettesét. Németország Kommunista Pártja és Wilhelm Pieck, a párt elnöke a Hitler­­ellenes erők összefogása céljából követelte olyan demokratikus köztársaság megte­remtését, amely legfőbb törvényéül te­kinti a dolgozó nép érdekeinek tisztelet­­ben tartását, a kormány népi befolyásolá­sának biztosítását és a béke megőrzését. Wilhelm Pieck a munkásosztály és a néptömegek erejébe vetett mélységes hi­tében már akkor kimondhatta, hogy a kommunisták küzdelmei és követelései sok tekintetben meg fogják határozni a németországi új rend demokráciájának lényegét. Ez a meglátás tíz év múlva iga­zolódott Németország keleti részében, ahol megvalósult a munkásosztály és az összes haladó, demokratikus erők egysége. Németország keleti részében a néptöme­gek aktív támogatásával megtörténtek azok a mélyreható demokratikus átalakí­tások, amelyek véget vetettek a mono­poltőke és a junkerek hatalmának. Az így megtisztított talajon át lehetett térni a szocializmus építésére. Wilhelm Pieck ma — mint az első né­met munkás-paraszt állam elnöke — sze­mélyesen tanúsíthatja, hogy helyesek azok a távlatok, amelyeket az NKP az ő irányító részvételével megnyitott Német­ország munkásosztálya előtt. Az NKP 1945. június 11-i kiáltványa a német nép elé terjesztette a náci uralom és a hitleristák által kirobbantott háború következményei megszüntetésének, vala­mint az új, demokratikus és békeszerető Németország fölépítésének konkrét prog­ramját. A párt megmutatta azt is, hogyan lehet a két munkáspárt akcióegységével és az összes antifasiszta, demokratikus erők összefogásával végrehajtani ezt a programot. Wilhelm Pieck teljesítette Ernst Thälmann végakaratát, s összegezte a munkásosztály szakadásának megszün­tetéséért vívott hosszú harcok nagyszerű eredményeit, amikor a párt egyesülési kongresszusán — a megteremtett egység jeléül — kezet nyújtott Otto Grotewohl­­nak. Németország Szocialista Egység­pártja élén Wilhelm Pieck lankadatlan erőfeszítései arra irányulnak, hogy a párt ideológiailag, politikailag és szervezetileg megszilárduljon, s nagy és bonyolult fel­adatok megoldására képes, harcos marxis­ta-leninista párttá váljék. Nem képzelhetjük el Wilhelm Pieck életét és küzdelmeit, ha nem mérlegel­jük e nagy harcosnak a nemzetközi pro­letariátushoz, különösen a szocializmus első építőihez, a kommunista pártjuk ál­tal vezetett szovjet munkásokhoz és pa­rasztokhoz fűződő bensőséges kapcsola­tait. Wilhelm Pieck az NKP képviselője­ként részt vett csaknem valamennyi euró­pai ország testvérpártjainak konferen­ciáin és kongresszusain. 1921-ben neki jutott az a nagy szerencse, hogy Vlagyi­mir Iljics Leninnel, a nemzetközi prole­tariátus lángelméjével beszélje meg az NKP forradalmi tömegpárttá változtatá­sával kapcsolatos problémákat. Mint az NKP képviselője a Kommunista Interna­­cionálé Végrehajtó Bizottságában, ahová 1928-ban került be,­ saját tapasztalatából tudja, hogy az SZKP Központi Bizottsága és Sztálin mindenkor mily nagy elméleti és gyakorlati segítséggel támogatta a né­met munkásmozgalmat. Wilhelm Pieckre, a Német Demokra­tikus Köztársaság elnökére nagy bizalom­mal és szeretettel gondolnak a szocialista tábor népei és a kapitalista országok dol­gozói, s ez a bizalom és ez a szeretet a nemzetközi munkásmozgalomban vívott sokéves harc jutalma. A szocialista tábor népei és a kapitalista országok dolgozói az agresszív német imperializmus és mi­­litarizmus ellen folyó küzdelem kipróbált harcosának tekintik Wilhelm Piecket. Tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság békében és jószomszédság­ban akar élni valamennyi néppel, s tud­ják, hogy az NDK sohasem kezd agresz­­sziót más népek ellen. A­ német nép és a világ sok-sok dolgo­zója őszinte szívvel kíván Wilhelm Pieck­nek forradalmi és közéleti tevékeny­sége dicsőséges 60. évfordulóján jó egész­séget és további sikereket a Németország demokratikus alapon történő békés újra­egyesítéséért, a tartós békéért, a népi demokráciáért folyó harcban. Belgium Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Belgium Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága június 18—19-én Brüsz­­szelben ülést tartott. Az ülés részvevői meghallgatták és megvitatták Gerard van Moerkerke elv­­társnak, a párt titkárénak a politikai helyzetről szóló beszámolóját. Az ülés részvevőinek egyhangúlag el­fogadott határozata harcot hirdet Bel­­­gium munkásosztályának és valamennyi dolgozójának egységéért, követeléseik ki­elégítéséért és a békéért. A határozat a többi közt kimondja: „A kommunisták becsületbeli kötelessége, hogy vezessék a harcban az ország dol­gozóit és valamennyi­­demokratáját a nép követeléseinek kielégítéséért, a béke ügyének diadaláért!” Brazília Kommunista Pártja programjának népszerűsítése Latin-Amerikában Venezuela Kommunista Pártja a közel­múltban spanyol nyelvű füzetet adott ki. A füzet Brazília Kommunista Pártja programjának szövegét és Luiz Carlos Prestes elvtársnak a párt IV. országos kongresszusán elhangzott beszámolóját tartalmazza. A „Tanulság Amerika népeinek“ című füzet a Noticias de Venezuela című új­ság mellékleteként jelent meg. Az elő­szó szerint a füzetnek az a célja, hogy az amerikai kontinensnek azokban az országaiban, amelyek népei spanyol nyel­ven beszélnek, megkönnyítse a brazil nép és kommunista pártja forradalom tapasz­talatainak elterjesztését. Az előszó hangsúlyozza, hogy Brazília Kommunista Pártjának programja új szakasz kezdetét jelzi a marxizmusnak a latin-amerikai országok viszonyaira való alkotó alkalmazásában. A program lehe­tővé­­teszi, hogy Latin-Amerika más testvérnépei is fölhasználhassák a brazil nép tapasztalatait, mert közös az ellen­ségük, az amerikai imperializmus, s mert nagyjában azonosak a gazdasági, a szo­ciális és a politikai problémáik is. 1955. július 3 • 26 (347) Ausztria Kommunista Pártja taglétszámának növekedése A legutóbbi időben, főképp az osztrák államszerződés megkötése óta mind töb­ben és többen lépnek be Ausztria Kom­munista Pártjába. Favoritenben (Bécs egyik kerülete) több mint ötvenen léptek be a pártba, a legtöbbjük ifjúmunkás. Medlingben (bécsi kerület) két hét alatt 25 új tagot vettek föl. Grácban néhány nap alatt 33 új taggal gyarapodott a párt taglétszáma. A brunnei üveggyár pártszervezete 11 munkást és munkásnőt vett föl. A fiatal kommunisták kijelentették, hogy a párt helyes úton halad, s az ------------* osztrák államszerződés megkötése a béke­­politika sikere. „Azért léptem be a pártba, mert most különösen fontos, hogy növekedjék a munkásosztály ereje — mondta Alfred Bahner, a brunnei linoleumgyár terme­lési tanácsának tagja. — Ezt pedig leg­inkább úgy érhetjük el, hogy erősítjük a kommunista pártot.“ A 22 éves Chris­tina Doubek ezt mondotta: „Én már ezelőtt is világosan láttam, hogy mint nőnek és anyának a kommunista párt védi legjobban az érdekeimet. Ezért most én is beléptem a pártba.“ A Francia Kommunista Párt egyik szervezetében A Francia Kommunista Pártnak Párizs XIII. kerületében lévő „Maison-Blanche” szervezete a XIII. kongresszus határoza­tai értelmében nagy munkát végez, hogy megszilárdítsa tömegkapcsolatait, s meg­teremtse a dolgozók egységfrontját a kö­veteléseik kielégítéséért, a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harcban. Ez a körzeti szervezet nagy pártszerve­zetté vált: 35 üzemi és 18 kerületi sejtje van, s 919 tagja közül 512 az üzemi, 407 pedig a területi sejtekben dolgozik. Pá­rizs XIII. kerületében, ahol ez a körzeti szervezet működik, sok a nagy gyár, itt van például a SNECMA és a Panhard­­gyár (4200 munkás). E kerület dolgozói gazdag forradalmi hagyományokra hivat­kozhatnak. Az év eleje óta öt új üzemi sejt alakult. 78 dolgozó lépett be a pártba, mégpedig 53-an üzemi sejtekbe, 25-en pedig terü­leti sejtekbe. Az AOIP-üzemben, ahol 1200 munkás dolgozik, a kommunisták és a szocialisták egységfrontja jegyében 4 pártsejt vív kemény és állhatatos harcot a dolgozók érdekeinek védelméért. Két év alatt itt több mint 30 munkás lépett a pártba. A Bost-Moret területi sejt kommu­nistái serényen dolgoznak a tömegszer­vezetekben, például a békebizottságban, a Francia—Szovjet Társaságban, a lakó­szervezetekben, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetségben, a Francia Lányok Szövetségében és a Francia Nőszövetség­ben. A tagkönyvcserével kapcsolatos idei sejtgyű­lés az egész lakónegyed gyűlésévé terebélyesült. Ezen a gyűlésen tizenegyen léptek be a pártba. A pártmunkában te­vékenyen részvevő kommunisták száma folytonosan növekszik. A körzeti szervezet vezetősége nagy fi­gyelmet fordít a jó példák széleskörű nép­szerűsítésére, az egyes sejtek helyzetének tüzetesebb tanulmányozására és megfe­lelő intézkedésekkel törekszik a fogyaté­kosságok kiküszöbölésére. A vezetőség nemrég elhatározta, hogy a Panhard-gyár minden olyan pártsejtjébe elküldi egy-egy tagját, amelyben a pártmunka bizonyos lanyhulása tapasztalható. E vezetőségi ta­gok feladata: a sejt mozgósítása és nagy példányszámú gyári pártlap kiadásának biztosítása. A körzeti szervezet vezetőségi ülései és több üzemi sejt taggyűlései élénken meg­vitatják a kommunistáknak a tömegszer­vezetekben, elsősorban a szakszervezetek­ben végzett munkájával kapcsolatos kér­déseket, mert a XIII. pártkongresszuson kidolgozott helyes politik­a megvalósí­tása végeredményben az összes kommu­nistáknak a tömegek közt végzett munká­jától függ

Next