Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-10 / 27. szám

____________A Kommunist­a és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 27 (348) | ________________________________________________________ 7955. július 10 Ára 50 fillér Az anyák világkongresszusa a békeharc fontos eseménye Július 7-én megnyílt Lausanne-ban az anyák világkongresszusa, amely a gyer­mekek védelmét, a háború ellen, a lesze­relésért és a népek közti barátságért való harcot tekinti feladatának, s amely a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére ült össze. A kongresz­­szuson több mint 1200 küldött, megfi­gyelő és vendég vesz részt a világnak több mint 70 országából. Az anyák világkongresszusa fontos ese­mény a nemzetközi társadalmi életben. Az anyák ismét síkra szállnak a béke megvédéséért, a népek kölcsönös meg­értéséért és barátságuk megteremtéséért. Az emberiség fele nő. A nőknek óriási szerepük van a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért vívott harcban. Az anyák, akiknek drága gyermekeik élete és bol­dogsága, az apákkal, a férjekkel és a fi­vérekkel együtt aktívan küzdenek az agresszív erők mesterkedései ellen és a vitás nemzetközi kérdések békés úton való rendezéséért. Minden becsületes embernek, minden anyának kötelessége, hogy erélyesen har­coljon az új háború előkészítése ellen, a népek biztonságáért, a serdülő nemzedék boldogságáért. A lausanne-i világkongresz­­szus politikai, vallási és nyelvi különb­ségre való tekintet nélkül, a test színétől függetlenül lehetővé teszi, hogy minden anya megtárgyalja a haladó emberiség egyik legégetőbb kérdését: hogyan véd­jük meg a békét, milyen eszközökkel szabadítsuk meg az embereket az újabb háború borzalmaitól. A­ kongresszusra való világméretű ké­szülődés, a nemzetközi előkészítő bizott­sághoz érkezett sok száz és sok ezer levél és távirat egyaránt bizonyítja, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség­nek a kongresszus összehívására irányuló tvc£deinenyezését ix világ minden, riszáné­­nak női aktív támogatással és helyesléssel fogadták. Lelkesen támogatták ezt a kez­deményezést neves női tudósok, ismert írónők, színészek és parlamenti képvise­lők. Támogatta a világkongresszust húsz nemzetközi szervezet, több szervezet pe­dig elküldte a kongresszusra képviselőit vagy megfigyelőit. Csatlakozott a kong­resszushoz több olyan országos nőszer­vezet is, amely nem tartozik az NDN- hez. Sok országban működtek előkészítő bizottságok, sok helyütt megrendezték az anyák országos kongresszusát. Az egy­forma anyai szeretet, a gyermekeik jólé­téről és boldog jövőjéről való gondosko­dásuk küldte el a nőket a világkongresz­­szusra, s buzdította őket, hogy aktívan vegyenek részt a kongresszus munkájá­ban. Különféle nőszervezetek kívánságainak megfelelően az anyák kongresszusának napirendjére került „Az életadó anyák készek megvédeni az életet“ című be­számoló. Nem kétséges, hogy a beszá­moló körül kibontakozó vita fölkelti majd minden jóakaratú embernek, a béke és a biztonság minden hívének élénk figyelmét, s megmutatja a nők és szervezeteik egységét és egybeforrottsá­­gát. Az anyák világszerte jól látják az új háború veszedelmét. Látják, hogy egyes nyugati országok bizonyos körei a nem­zetközi feszültség fokozásának, a hábo­rús hisztéria szításának, a katonai töm­bök szervezésének és népek egymás el­len uszításának veszélyes útján járnak. Az Egyesült Államok kormánykörei pél­dául sok millió dollárt költenek a „hideg­háborúra“, beavatkoznak a népi demok­ratikus országok belügyeibe, megakadá­lyozzák több népi demokratikus ország­nak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való fölvételét, bár ezek az országok kül- és belpolitikájukban szigorúan meg­tartják az ENSZ Alapokmányának elveit. A helyzet kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel és minden képessé­günkkel küzdjünk az új háború kirob­bantásának veszedelme ellen. Az anyák nem törődhetnek bele, hogy a fegyver­kezési hajsza és a szociális igazságtalan­ság súlyos teherként nehezedjék a kapi­talista országok dolgozóinak és gyerme­keiknek a vállára. Az anyák nem azért nevelik gyermekeiket, hogy a profit ked­véért maroknyi monopolista szenvedésre, éhezésre és halálra kárhoztassa őket. Minden apa és minden anya gyerme­keiben látja hazája jövőjét; mindegyik vigyázni akar gyermekei egészségére; demokratikus szellemben akarja nevelni őket, s igyekszik, hogy gyermekei fizi­kailag erős, művelt, kulturált építői és alkotói legyenek az új életnek. Milyen feladat lehet ennél hálásabb és neme­sebb? Tudjuk, a béke ellenségeinek, a népek közti ellenségeskedés és gyűlölködés szí­tóinak nincs szükségük nagykultúrájú és fennkölt gondolkodású emberekre. Enge­delmes automaták kellenek nekik, hogy lebonyolíthassák háborús kalandjaikat, ezért oltják bele a gyermekek és az ifjúság öntudatába az embergyűlölet mérgét — legtöbbször az irodalom, a film és a rádió eszközeivel. A kapitalista országok reakciós körei gyermekek millióit fosztják meg a mű­velődés lehetőségétől, amikor óriási erő­ket és rengeteg pénzt fordítanak az új háború előkészítésére. Sok kapitalista és gyarmati országban nagyon elterjedt a gyermekmunka alkalmazása. Ezekben az országokban nyomor, koplalás, betegség a gyermekek millióinak osztályrésze. Nagy energiával készültek a lausanne-i kongresszusra a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az összes népi demok­ratikus országok asszonyai, akiknek min­den gondolatuk és törekvésük a békére, a békés alkotó munkára, a gyermekeik ragyogó jövőjéről való gondoskodásra irányul. Ezekben az országokban meg­szüntettek minden törvényt, amely hátrá­nyos helyzetbe kényszerítette az anyákat; ezekben az országokban az anyák szaba­don fejthetik ki alkotó törekvéseiket. Az anyák részt vesznek a szocialista terme­lésben, a gazdasági és az államapparátus vezetői közé emelkedtek; a népgazdaság minden ágában kitűnnek szakmai kép­zettségükkel, elsajátítják a legmodernebb tudományt és a kultúrát. A nő a Szovjet­unióban, a Kínai Népköztársaságban és valamennyi népi demokratikus országban az új élet em­lésének nagy ereje. Ez­ or­szágok kormányai és népei mindent el­követnek, hogy biztosítsák a fiatal nem­zedék boldog életét. A szocialista tábor országaiban évről évre nagy összegeket fordítanak új iskolák, bölcsődék, óvodák, úttörőtáborok, gyermek­színházak és sportpályák építésére. Ez országok gyer­mekei egészséges és életvidám emberekké nőnek föl, szabadon kifejthetik és töké­letesíthetik képességeiket és tehetségü­ket. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a szocialista tábor valamennyi országa a népek békéjének és barátságának po­litikáját folytatja. Ezek az országok úgy vélték és úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élése biztosítható és biztosí­tandó a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadásnak, a más népek belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyenlő­ségnek és a kölcsönös előnyöknek az el­vei alapján. A Szovjetunió és más béke­szerető államok legutóbb aktív intézke­déseket tettek, hogy előmozdítsák a világ­béke megszilárdítását, a nemzetközi fe­szültség enyhítését és a különböző társa­dalmi rendszerű államok kölcsönös meg­értését. De az új háború veszedelme még korántsem szűnt meg. A gyermekek boldogságáért és jövő­jéért, az emberiségnek az új háború fe­nyegető veszedelmétől való megszabadí­tásáért küzdő jóakaratú emberek világ­szerte követelik, hogy szűnjék meg a „hidegháború” és a fegyverkezési hajsza, s a béke szempontjai érvényesüljenek a fegyverzet csökkentésének és az atom­fegyver eltiltásának kérdésében. A kapi­talista országokban a dolgozó nők újabb meg újabb milliós tömegei kelnek harcra az új háború előkészítésének politikája, az agresszív katonai tömbök létesítése és az atomtámaszpontok építése ellen, a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó fe­szültség enyhítéséért, a népek kölcsönös megértéséért és barátságuk fejleszté­séért. A gyermekek boldogsága és a béke el­választhatatlan egymástól. Az anyák vi­lágkongresszusa fel fogja harcolni, hogy az egész világ női még szorosabbra zár­ják soraikat, gyarapítsák erőiket. Egyet­len nő sem maradhat ki a békéért, a gyermekek boldog jövőjéért vívott közös harcból, bármely országban él is. Csak az összes jóakaratú emberek közös harcával kényszeríthetjük ki, hogy a béke ellen­ségei lemondjanak bűnös terveikről. A népek megvédhetik, s meg is kell véde­niük a békét! . ----------- ♦ • A szovjet légierők napjának megünneplése A szovjet nép 1955. július 3-án ünne­pelte meg a szovjet légierők napját. Az országos ünnepségek előestéjén a Szov­jetunió honvédelmi minisztériuma a párt, a szovjet és a társadalmi szervezetek képviselőivel együtt ünnepi ülést rende­zett. Az ország városaiban és falvaiban kiállítások, ünnepi estek, hangversenyek és népünnepélyek voltak. A szovjet emberek lelkesen üdvözölték a dicső repülőket és repülőgépvezetőket, valamint a repülőipar munkásait, mér­nökeit és technikusait, akik egyre sike­resebben fejlesztik a népgazdaság külön­böző ágazataiban mind többször alkal­mazott szovjet repülőszolgálatot. Az ünnep legnagyobb eseménye a moszkvai tusinói repülőtéren megrende­zett légi díszszemle volt. A főváros sok százezer dolgozója gyűlt össze a repülő­téren. Az SZKP és a szovjet kormány vezetői, valamint a légierők napjára ér­kezett számos küldöttség: a Kínai Nép­köztársaság, India, Jugoszlávia, Albánia, Bulgária, Magyarország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyel­­ország, Románia, Csehszlovákia küldött­sége és a Nemzetközi Repülőszövetség küldöttsége lelkes ünneplésben részesült. Reggel tíz órakor megkezdődött a légi­erők díszszemléje. A díszszemle a szov­­jetország, e légi nagyhatalom erejének a dicső szovjet repülők megnövekedett mesterségbeli tudásának, a tudomány és a technika legújabb vívmányain alapuló szovjet repülőgépgyártás további fejlődé­sének nagyszerű demonstrációjává ma­gasztosult. A­z ünnepélyen bemutatták az új típusú repülőgépeket is. ♦ ------------­ TILTSÁK EL ÉS SEMMISÍTSÉK MEG AZ ATOMFEGYVERT! * ★ ★ A szíriai békeharcosok tevékenysége A szíriai békeharcosok eredményesen folytatják a bécsi felhívással kapcsola­tos aláírásgyűjtő kampányt. Máris több mint 588 000 ember, az ország lakossá­gának egyhatoda írta alá a felhívást. Ugyancsak aláírta a felhívást 88 parla­menti képviselő, számos politikus és közéleti személyiség, a kulturális és az egyházi élet több képviselője. A békebizottságok a városokban és a falusi körzetekben lankadatlanul növelik az aláírásgyűjtők számát, s eljuttatják a felhívást az ország legtávolabbi szegle­teibe is. A fiatalok, a munkások, a pa­rasztok és a diákok csoportjai rendsze­resen megjelennek a gyárak körül a munka befejezésekor, a városi lakónegye­dekben kisebb ünnepélyeket rendeznek, s ezek keretében tájékoztatják a lakos­ságot a nemzetközi helyzetről és az alá­írásgyűjtő kampány menetéről. Kimen­nek a falvakba is. Nemrég csatlakozott a felhíváshoz Pa­sa el Atrache szultán, az 1925-ös felke­lés egyik híres vezetője. A szultán Krayé faluban (Dzsebel Druz kerület), mostani lakóhelyén felhívta a paraszto­kat, hogy írják alá a bécsi felhívást. A faluban néhány óra alatt 668 aláírás gyűlt össze. A demokratikus sajtó nagy figyelem­ben részesíti az aláírásgyűjtő kampányt. A demokratikus lapok gyakran közlik a legjobb aláírásgyűjtők fényképét. Egye­sek 3000—5000 aláírást gyűjtöttek. Afrika dolgozói a békéért Maniogare kis faluban (Kamerun) a szakszervezet kezdeményezésére sikere­sen folyt le a környező falvak mezőgaz­dasági munkásainak baráti találkozója. A találkozó részvevői meghallgatták a békeszerető erőknek a párizsi egyezmé­nyek ellen vívott harcáról és a helsinki Béke­ Világtalálkozóról elhangzott beszá­molókat, majd aktív vita bontakozott ki e kérdések körül. A találkozónak mind a 733 részvevője aláírta a bécsi felhí­vást. Tabvacound (Szenegál) mezőgazdasági munkásai szakszervezeti gyűlésükön el­fogadott határozatukban kijelentették: „Mi, a gyarmati országok munkásai tá­mogatjuk a Béke-Világtanács határoza­tait ... Minden nép békében és barát­ságban akar élni... A népek legyűrhe­­tetlen akarata meg fogja akadályozni az atomfegyver alkalmazását és gyártását.” A francia békeharcosok új sikerei Franciaországban a helsinki Béke-Vi­­lágtalálkozó idején fokozódott a békeharc. Mentonban (Alpes-Maritimes megye) egy munkásból meg egy tisztből alakult aláírásgyűjtő­ pár alig egy óra alatt 40 aláírást gyűjtött a bécsi felhívásra, ezen­kívül 4200 frank gyűlt össze a francia küldöttség helsinki útjának költségeire. Moselle megye öt járásában a szocialis­ta és a kommunista pártnak a legutóbbi megyei tanácsnok­választásokon indított jelöltjei beléptek a bécsi felhívással kap­csolatos aláírásgyűjtő kampány támogatá­sára szervezett bizottságba. Nagyon lelkesen folyik az aláírásgyűj­tés Párizsban. A főváros XIX. kerületé­nek béketanácsa június 22-től június 29-ig több mint 8000 aláírást gyűjtött. A XI. kerületi béketanács június 29-i gyűjtése több mint 30 000 aláírás. A XX. kerületi béketanács által gyűjtött aláírások száma 25 000-re szaporodott, kodjék. A minisztertanács elnökének átnyújtot­tak egy petíciót, amelyet a párizsi egye­tem sok hallgatója írt alá. A petíció kö­veteli, hogy a miniszterelnök ragaszkod­jék az atomfegyver alkalmazásának tel­jes megtiltásához, minden atomfegyver­készlet teljes megsemmisítéséhez, minden atomfegyver gyártásának és kipróbálá­sának megszüntetéséhez és az említett intézkedések legszigorúbb ellenőrzéséhez. Sokszor összekapcsolják az aláírás­­gyűjtést a négy kormányfő genfi értekez­letének sikeréért indított kampánnyal. A francia vasasszakszervezet végrehajtó tanácsa például fölhívta helyi szerveze­teit: rendezzenek minden üzemben gyű­léseket, s küldjenek a minisztertanács elnökének határozatokat, üzeneteket és táviratokat, s követeljék, hogy a kor­mány Genfben a békeszerető közvélemény törekvéseihez és kívánságaihoz ragasz­ Lendületes kampány Olaszországban Az olasz békeharcosok a Béke-Világta­lálkozó felhívására újabb erőfeszítéseket tesznek a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Olaszországban már 12 millió aláírás gyűlt össze. Ferrarában, ahol az eddig gyűjtött alá­írások száma több mint 240 000, csupán július 3-án 1050 aláírás gyűlt össze. Bo­lognában 475 000 ember, a felnőtt lakos­ság 60 százaléka, írta alá a felhívást. Sok­ ezer aláírásgyűjtő és propagandista állhatatos munkájának eredménye ez. Ra­­vonában (Bologna tartomány) többször fölkeresték azokat, akik előbb nem akar­ták aláírni a felhívást, s türelmesen be­bizonyították nekik, hogy az ő aláírásuk is szükséges, így újabb 700 aláírás gyűlt össze. Monghidoróban (Bologna tartomány) 2598 aláírás gyűlt össze, több mint a stockholmi felhívásra. A békeharcosok minden kereskedővel, kisiparossal, köz­ségtanácsossal és kereszténydemokratá­val beszélgettek a béke kérdéseiről. Livorno lakónegyedeiben aláírásokat gyűjtenek a bécsi felhívásra és arra a népi petícióra, amely követeli az ottani amerikai katonai támaszpont megszünte­tését, mert a támaszpont nagyon vesze­delmes a lakosságra. A I // / //­ 1 / Alaírásgyűjtés Hollandiában egy ideje jelentősen föl­lendült a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtés. Országszerte már körül­belül 110 000 aláírás gyűlt össze. Amszterdamban 40 000-en írták alá a felhívást, Hágában és Rotterdamban több mint 10—10 ezer, Zaandamban 3000, Haarlemben pedig körülbelül 3500 alá­írást gyűjtöttek a béke hívei. A Holland Béketanács plakátokon és röpcédulákon szólítja föl a holland la­kosságot a felhívás aláírására. A De Waalheid aktívan segíti az aláírásgyűjt Hollandiában tésben a holland békeharcosokat, szinte naponta föltűnő helyen közli az aláírás­­gyűjtés legújabb­ eredményeit. A Vrede, a Holland Béketanács hetilapja is tá­mogatja az aláírásgyűjtést. Ez a lap jú­nius 24-én közölte 285 neves holland személyiségnek a parlament két házához intézett petícióját. A petíció emlékezteti a képviselőket, hogy kötelesek aktívan harcolni a békéért, az atom- és más tö­megpusztító fegyverek alkalmazása ellen. A petíció felszólítja a képviselőket, hogy írják alá a bécsi felhívást. Az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés második ülésszaka Július 5-én Pekingben, Huajzsentang nagytermében megkezdődött a Kínai Népköztársaság Országos Népképviseleti Gyűlésének második ülésszaka. Az elnökségben Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu Te, a KNK elnökhelyettese, Liu Sao-csi, az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés állandó bizottságának elnöke, Csou En-laj, a KNK államtanácsának elnöke és a Kínai Nép­­köztársaság más kiváló államférfiai fog­laltak helyet. A vendégek közt jelen volt a vietnami kormányküldöttség Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nökének vezetésével. Az ülésszak napirendje a következő kérdésekre terjed ki: a Kínai Népköz­­társaság ötéves népgazdaságfejlesztő ter­vének megvitatása és jóváhagyása; be­számoló a Kínai Népköztársaság 1954. évi költségvetésének végrehajtásáról és az 1955. évi költségvetés jóváhagyása; a Huangbón elvégzendő hidrotechnikai munkálatok tervének elfogadása; a kato­nai kötelezettségről szóló törvény elfoga­dása és más kérdések. A Kínai Népköztársaság ötéves nép­gazdaságfejlesztő tervéről Li Fu-csung, a KNK államtanácsának elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke számolt be. Az ülésszak július 6-án folytatta mun­káját. A július 6-i ülésen Szung Csing­­ling és Lin Po-csü, az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés állandó bizott­ságának elnökhelyettesei elnököltek. Li Fu-csung elvtárs ezen az ülésen fejezte be a KNK első ötéves népgazda­ságfejlesztő tervéről szóló beszámolót. (Li Fu-csung elvtárs beszámolójának ki­vonatos szövegét a 2. oldalon közöljük.) Az ülésszak részvevői ezután meghall­gatták Li Hsziang-niang pénzügyminisz­ternek, az államtanács elnökhelyettesé­nek a napirend második pontjáról, az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról és az 1955. évi állami költségvetés terveze­téről szóló beszámolóját. ---------------»­A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Gentilly párizsi külváros elöljárósági épületében július 7-én megkezdődött a Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottságának ülése. Az ülés két napirendi ponttal foglalkozik: 1. A békeharc fejlődése (előadó Laurent Casanova elvtárs). 2. A munkásosztály egységfrontjának megteremtése és a dolgozók követelései­nek teljesítéséért indított harc (előadó Marcel Servin elvtárs). Ismertessük meg a tömegekkel a Béke-Világtalálkozó javaslatait! A Béke-Világtalálkozó azok közé az események közé tartozik, amelyek mély nyomokat hagynak a nemzetközi élet­ben, s nagy erővel hatnak a világon élő milliók agyára és szívére. A világ közvéleménye nagy érdeklő­déssel fogadta a találkozó bizottságainak javaslatait. Ezek a dokumentumok elénk tárják a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a világbéke megóvásáért és meg­szilárdításáért való harc világos és ha­tározott programját. E javaslatok meg­világítják azokat a legfontosabb problé­mákat, amelyek ma a népeket foglalkoz­tatják. A találkozó széleskörű képviseleti jellege különösen nagy súlyt és jelentő­séget ad ezeknek a javaslatoknak. A találkozó dokumentumaiban közpon­ti helyet foglalnak el a leszerelésre és az atomháború elhárítására vonatkozó javaslatok. Az említett kérdésekkel fog­lalkozott bizottság jelentése hangsúlyoz­za, hogy a leszerelés — az atomfegyver megsemmisítését is ideértve — az orszá­gok közötti bizalom és együttműködés további megszilárdításával együtt az egész emberiség halaszthatatlan feladata. A találkozó gyakorlati intézkedéseket dolgozott ki az általános leszerelésre, a nukleáris fegyverek eltiltására és meg­semmisítésére, a pártatlan ellenőrzési rendszer megteremtésére vonatkozóan. Ezeknek az intézkedéseknek a megvaló­sítása, hangsúlyozza a leszerelés és az atomfegyver kérdésével foglalkozott bi­zottság jelentése, az emberiség javára fölhasználható hatalmas lehetőségeket tár föl. A találkozónak az atomháború elhárí­tására vonatkozó javaslatai, amelyek megfelelnek valamennyi békeszerető nép legforróbb vágyainak, roppant nagy erővel ösztönzik a bécsi felhívással kap­csolatos aláírásgyűjtési kampány további kibontakozását. Az aláírásgyűjtők házról házra, városról városra, faluról falura viszik a találkozó szavait. Igen nagy jelentőségűek „a katonai tömbökkel és a biztonsággal” foglalko­zott bizottság albizottságainak a javasla­tai. A béke igazi hívei lelkesen helyes­lik az ENSZ ügyeivel­­foglalkozott albi­zottságnak azt a javaslatát, hogy vala­mennyi állam fogadja el a területi ép­ség és a szuverenitás kölcsönös tisztelet­­ben tartásának, a meg nem támadásnak, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek, a kölcsönös előnyök­nek és a békés egymás mellett élésnek az elveit. Az albizottságok állást foglaltak a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak helyreállítása mellett. A talál­kozó elítélte az­­ olyan zárt katonai töm­böknek és támaszpontoknak a létesítését, amelyek akadályozzák az államok közötti bizalom megteremtését, kiélezik a nem­zetközi feszültséget, s akadályt gördíte­nek az államok függetlenségének és szu­verenitásának útjába. A világ közvéleménye nagy érdeklődés­sel fogadta az európai kollektív biztonság megszervezésére és a német kérdésre vo­natkozó javaslatokat. A német kérdéssel foglalkozott albizottság javaslatai hang­súlyozzák, hogy a rendszerektől függet­lenül el kell érni valamennyi európai állam kölcsönös megértését biztonságuk megszilárdítása, gazdasági és kulturális együttműködésük megszervezése céljából, s kijelentik, hogy meg kell hívni az Egyesült Államokat, vegyen részt ebben a kollektív biztonsági rendszerben. Az al­bizottság­ állást foglalt Németországnak olyan feltételekkel történő egyesítése mellett, amely kizárja a német militariz­­mus feltámadásának és Németország bár­milyen katonai szövetségben való részvé­telének minden lehetőségét. Az albizott­ság követelte javaslataiban, hogy mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban korlátozzák és ellenőrizzék a rendőri erők és a fegyveres erők létszámát; követelte a két német köztársaság közötti normális kapcsolatok megteremtésének elősegíté­sét, mert ez Németország egyesítésének első útszakasza lenne. Az albizottság ja­vasolta az európai államok általános ér­tekezletének összehívását. Mint ismeretes, az ázsiai béke meg­óvása problémájának jelentősége messze túlterjed az ázsiai országok határain. A bizottságok javaslatai ezért ezzel a kér­déssel foglalkoztak a legtöbbet. A talál­kozó részvevői arra a következtetésre ju­tottak, hogy a Nehru és Csou En-laj meghirdette öt békeelv, valamint a ban­­dungi értekezlet tíz elve megmutatja az ázsiai és afrikai országok békéjének és biztonságának útját A találkozó követelte, hogy vonják ki az összes külföldi csapatokat Ázsiából és semmisítsék meg az Ázsiában lévő összes külföldi támaszpontokat, vonják ki a portugál csapatokat Goából, s Indonézia és Hollandia kormánya a nyugat-iriáni kérdés békés rendezése végett kezdjen tárgyalásokat. Az ázsiai és a közép-keleti országok kérdéseivel foglalkozott albizottság újra kijelentette, hogy Tajvan szigete kétség­telenül a Kínai Népköztársaság része, s hangsúlyozta, hogy „csak az ott állomá­sozó összes külföldi csapatok haladékta­lan kivonása biztosíthatja a földkerek­ségnek ezen a részén a békét”. Az albizottság ragaszkodik a genfi egyezmények szigorú megtartásához, va­lamint a vietnami, laoszi és kambodzsai szabad általános választásoknak a genfi egyezmények által kitűzött időben való lebonyolításához. Mint az albizottság javaslatai kimond­ják, szigorúan meg kell tartani a koreai fegyverszünet feltételeit, s a lehető leg­hamarabb össze kell hívni az érdekelt országok nemzetközi értekezletét a koreai kérdés békés rendezése és Koreának füg­getlen államként történő egyesítése vé­gett. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából igen nagy jelentőségűek a nemzeti szuverenitással és a békével fog­lalkozott bizottság javaslatai. A bizottság az imperialistáknak a népek elnyomására és leigázására, a nemzeti függetlenség megszüntetésére irányuló politikájával szemben követeli, hogy ne alkalmazza­nak fenyegetéseket a kis országokkal szemben, senki se avatkozzék be a kis országok belügyeibe, s ne alkalmazzák a gazdasági nyomás politikáját. A bizottság javaslatai egyebek közt követelik a gyar­mati népek ellen folyó összes hadművele­tek és terror­intézkedések megszünteté­sét, mindenféle faji megkülönböztetés megszüntetését stb. A gazdasági és a szociális kérdésekkel foglalkozott bizottság helyesen összekap­csolja a népek életszínvonalának eme­lését a fegyverkezésről való lemondás­sal, s olyan intézkedéseket javasol, ame­lyek minden országban lehetővé teszik az emberek életkörülményeinek és mun­kafeltételeinek megjavítását. Ennek a bi­zottságnak a javaslatai több fontos kér­dést fölvetnek, például a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének, a fej­letlen országok segítésének kérdését és egyéb kérdéseket. Igen fontosak a többi bizottság javas­latai is, egyebek közt a kulturális cseré­vel, a nevelés, a népművelés és az ifjú­ság kérdéseivel foglalkozott bizottsá­goké. A nyugati hatalmak reakciós sajtója a hallgatás összeesküvését szövi a Béke- Világtalálkozó javaslatai ellen, vagy pe­dig e javaslatok meghamisítására és meg­­rágalmazására törekszik. Nem új mód­szere ez a béke ellenségeinek. De ez a módszer azt is elárulja, kinek nem ér­deke a nemzetközi feszültség enyhítése, s kinek érdeke a nemzetközi feszültség kiélezése, az „erőpolitika” folytatása. A háború kardcsörtető lovagjai nem titkolhatják el a népek elől a találkozó javaslatait. Ez abból is kitűnik, hogy a nemzetközi közvélemény széles köreiben mily nagy visszhangot keltettek ezek a javaslatok. A kínai nép, írja a Zsenmin­­zsipao, üdvözli és támogatja a Béke-Világ­találkozó határozatait, s mindent elkövet megvalósításukért. A lengyel­­Trybuna Ludu hangsúlyozza a találkozó eredmé­nyeinek mozgósító erejét. A találkozó határozatai mindenféle po­litikai és társadalmi áramlat képviselői­nek akcióprogramot adnak a béke védel­mére. Mint Bornál neves angol tudós ki­jelentette, az egyetemes béke politikájá­ban, a­melyet a találkozó kidolgozott, „nincs semmi olyan, ami ne volna elfo­gadható az angol szakszervezetek, mun­kásegyesületek és szövetkezetek jelentős többsége szempontjából”. N. Brocknak, a norvég pacifista mozgalom egyik vezető­jének véleménye szerint a találkozó meg­alapozta valamennyi békére törekvő erő további együttműködését. Mindenki, akinek drága a béke, gon­dosan tanulmányozza és élénken megvi­tatja a találkozó dokumentumait, amelyek hatalmas jelentőségűek az új háború el­hárítása szempontjából. „Ismertessük meg a tömegekkel a Béke-Világtalálkozó ja­vaslatait!” — jelszóval nagyarányú mun­kát indítanak a békeszerető erők helsinki találkozóján elfogadott javaslatok nép­szerűsítéséért, s minden országban meg­ismertetik a néptömegekkel ezeket a ja­­­vaslatokat.

Next