Tartós békéért, népi demokráciáért! 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-10 / 27. szám
____________A Kommunista és a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 27 (348) | ________________________________________________________ 7955. július 10 Ára 50 fillér Az anyák világkongresszusa a békeharc fontos eseménye Július 7-én megnyílt Lausanne-ban az anyák világkongresszusa, amely a gyermekek védelmét, a háború ellen, a leszerelésért és a népek közti barátságért való harcot tekinti feladatának, s amely a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére ült össze. A kongreszszuson több mint 1200 küldött, megfigyelő és vendég vesz részt a világnak több mint 70 országából. Az anyák világkongresszusa fontos esemény a nemzetközi társadalmi életben. Az anyák ismét síkra szállnak a béke megvédéséért, a népek kölcsönös megértéséért és barátságuk megteremtéséért. Az emberiség fele nő. A nőknek óriási szerepük van a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban. Az anyák, akiknek drága gyermekeik élete és boldogsága, az apákkal, a férjekkel és a fivérekkel együtt aktívan küzdenek az agresszív erők mesterkedései ellen és a vitás nemzetközi kérdések békés úton való rendezéséért. Minden becsületes embernek, minden anyának kötelessége, hogy erélyesen harcoljon az új háború előkészítése ellen, a népek biztonságáért, a serdülő nemzedék boldogságáért. A lausanne-i világkongreszszus politikai, vallási és nyelvi különbségre való tekintet nélkül, a test színétől függetlenül lehetővé teszi, hogy minden anya megtárgyalja a haladó emberiség egyik legégetőbb kérdését: hogyan védjük meg a békét, milyen eszközökkel szabadítsuk meg az embereket az újabb háború borzalmaitól. A kongresszusra való világméretű készülődés, a nemzetközi előkészítő bizottsághoz érkezett sok száz és sok ezer levél és távirat egyaránt bizonyítja, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek a kongresszus összehívására irányuló tvc£deinenyezését ix világ minden, riszánénak női aktív támogatással és helyesléssel fogadták. Lelkesen támogatták ezt a kezdeményezést neves női tudósok, ismert írónők, színészek és parlamenti képviselők. Támogatta a világkongresszust húsz nemzetközi szervezet, több szervezet pedig elküldte a kongresszusra képviselőit vagy megfigyelőit. Csatlakozott a kongresszushoz több olyan országos nőszervezet is, amely nem tartozik az NDN- hez. Sok országban működtek előkészítő bizottságok, sok helyütt megrendezték az anyák országos kongresszusát. Az egyforma anyai szeretet, a gyermekeik jólétéről és boldog jövőjéről való gondoskodásuk küldte el a nőket a világkongreszszusra, s buzdította őket, hogy aktívan vegyenek részt a kongresszus munkájában. Különféle nőszervezetek kívánságainak megfelelően az anyák kongresszusának napirendjére került „Az életadó anyák készek megvédeni az életet“ című beszámoló. Nem kétséges, hogy a beszámoló körül kibontakozó vita fölkelti majd minden jóakaratú embernek, a béke és a biztonság minden hívének élénk figyelmét, s megmutatja a nők és szervezeteik egységét és egybeforrottságát. Az anyák világszerte jól látják az új háború veszedelmét. Látják, hogy egyes nyugati országok bizonyos körei a nemzetközi feszültség fokozásának, a háborús hisztéria szításának, a katonai tömbök szervezésének és népek egymás ellen uszításának veszélyes útján járnak. Az Egyesült Államok kormánykörei például sok millió dollárt költenek a „hidegháborúra“, beavatkoznak a népi demokratikus országok belügyeibe, megakadályozzák több népi demokratikus országnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való fölvételét, bár ezek az országok kül- és belpolitikájukban szigorúan megtartják az ENSZ Alapokmányának elveit. A helyzet kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel és minden képességünkkel küzdjünk az új háború kirobbantásának veszedelme ellen. Az anyák nem törődhetnek bele, hogy a fegyverkezési hajsza és a szociális igazságtalanság súlyos teherként nehezedjék a kapitalista országok dolgozóinak és gyermekeiknek a vállára. Az anyák nem azért nevelik gyermekeiket, hogy a profit kedvéért maroknyi monopolista szenvedésre, éhezésre és halálra kárhoztassa őket. Minden apa és minden anya gyermekeiben látja hazája jövőjét; mindegyik vigyázni akar gyermekei egészségére; demokratikus szellemben akarja nevelni őket, s igyekszik, hogy gyermekei fizikailag erős, művelt, kulturált építői és alkotói legyenek az új életnek. Milyen feladat lehet ennél hálásabb és nemesebb? Tudjuk, a béke ellenségeinek, a népek közti ellenségeskedés és gyűlölködés szítóinak nincs szükségük nagykultúrájú és fennkölt gondolkodású emberekre. Engedelmes automaták kellenek nekik, hogy lebonyolíthassák háborús kalandjaikat, ezért oltják bele a gyermekek és az ifjúság öntudatába az embergyűlölet mérgét — legtöbbször az irodalom, a film és a rádió eszközeivel. A kapitalista országok reakciós körei gyermekek millióit fosztják meg a művelődés lehetőségétől, amikor óriási erőket és rengeteg pénzt fordítanak az új háború előkészítésére. Sok kapitalista és gyarmati országban nagyon elterjedt a gyermekmunka alkalmazása. Ezekben az országokban nyomor, koplalás, betegség a gyermekek millióinak osztályrésze. Nagy energiával készültek a lausanne-i kongresszusra a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok asszonyai, akiknek minden gondolatuk és törekvésük a békére, a békés alkotó munkára, a gyermekeik ragyogó jövőjéről való gondoskodásra irányul. Ezekben az országokban megszüntettek minden törvényt, amely hátrányos helyzetbe kényszerítette az anyákat; ezekben az országokban az anyák szabadon fejthetik ki alkotó törekvéseiket. Az anyák részt vesznek a szocialista termelésben, a gazdasági és az államapparátus vezetői közé emelkedtek; a népgazdaság minden ágában kitűnnek szakmai képzettségükkel, elsajátítják a legmodernebb tudományt és a kultúrát. A nő a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és valamennyi népi demokratikus országban az új élet emlésének nagy ereje. Ez országok kormányai és népei mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a fiatal nemzedék boldog életét. A szocialista tábor országaiban évről évre nagy összegeket fordítanak új iskolák, bölcsődék, óvodák, úttörőtáborok, gyermekszínházak és sportpályák építésére. Ez országok gyermekei egészséges és életvidám emberekké nőnek föl, szabadon kifejthetik és tökéletesíthetik képességeiket és tehetségüket. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a szocialista tábor valamennyi országa a népek békéjének és barátságának politikáját folytatja. Ezek az országok úgy vélték és úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése biztosítható és biztosítandó a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadásnak, a más népek belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek az elvei alapján. A Szovjetunió és más békeszerető államok legutóbb aktív intézkedéseket tettek, hogy előmozdítsák a világbéke megszilárdítását, a nemzetközi feszültség enyhítését és a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös megértését. De az új háború veszedelme még korántsem szűnt meg. A gyermekek boldogságáért és jövőjéért, az emberiségnek az új háború fenyegető veszedelmétől való megszabadításáért küzdő jóakaratú emberek világszerte követelik, hogy szűnjék meg a „hidegháború” és a fegyverkezési hajsza, s a béke szempontjai érvényesüljenek a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésében. A kapitalista országokban a dolgozó nők újabb meg újabb milliós tömegei kelnek harcra az új háború előkészítésének politikája, az agresszív katonai tömbök létesítése és az atomtámaszpontok építése ellen, a nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó feszültség enyhítéséért, a népek kölcsönös megértéséért és barátságuk fejlesztéséért. A gyermekek boldogsága és a béke elválaszthatatlan egymástól. Az anyák világkongresszusa fel fogja harcolni, hogy az egész világ női még szorosabbra zárják soraikat, gyarapítsák erőiket. Egyetlen nő sem maradhat ki a békéért, a gyermekek boldog jövőjéért vívott közös harcból, bármely országban él is. Csak az összes jóakaratú emberek közös harcával kényszeríthetjük ki, hogy a béke ellenségei lemondjanak bűnös terveikről. A népek megvédhetik, s meg is kell védeniük a békét! . ----------- ♦ • A szovjet légierők napjának megünneplése A szovjet nép 1955. július 3-án ünnepelte meg a szovjet légierők napját. Az országos ünnepségek előestéjén a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma a párt, a szovjet és a társadalmi szervezetek képviselőivel együtt ünnepi ülést rendezett. Az ország városaiban és falvaiban kiállítások, ünnepi estek, hangversenyek és népünnepélyek voltak. A szovjet emberek lelkesen üdvözölték a dicső repülőket és repülőgépvezetőket, valamint a repülőipar munkásait, mérnökeit és technikusait, akik egyre sikeresebben fejlesztik a népgazdaság különböző ágazataiban mind többször alkalmazott szovjet repülőszolgálatot. Az ünnep legnagyobb eseménye a moszkvai tusinói repülőtéren megrendezett légi díszszemle volt. A főváros sok százezer dolgozója gyűlt össze a repülőtéren. Az SZKP és a szovjet kormány vezetői, valamint a légierők napjára érkezett számos küldöttség: a Kínai Népköztársaság, India, Jugoszlávia, Albánia, Bulgária, Magyarország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia küldöttsége és a Nemzetközi Repülőszövetség küldöttsége lelkes ünneplésben részesült. Reggel tíz órakor megkezdődött a légierők díszszemléje. A díszszemle a szovjetország, e légi nagyhatalom erejének a dicső szovjet repülők megnövekedett mesterségbeli tudásának, a tudomány és a technika legújabb vívmányain alapuló szovjet repülőgépgyártás további fejlődésének nagyszerű demonstrációjává magasztosult. Az ünnepélyen bemutatták az új típusú repülőgépeket is. ♦ ------------ TILTSÁK EL ÉS SEMMISÍTSÉK MEG AZ ATOMFEGYVERT! * ★ ★ A szíriai békeharcosok tevékenysége A szíriai békeharcosok eredményesen folytatják a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtő kampányt. Máris több mint 588 000 ember, az ország lakosságának egyhatoda írta alá a felhívást. Ugyancsak aláírta a felhívást 88 parlamenti képviselő, számos politikus és közéleti személyiség, a kulturális és az egyházi élet több képviselője. A békebizottságok a városokban és a falusi körzetekben lankadatlanul növelik az aláírásgyűjtők számát, s eljuttatják a felhívást az ország legtávolabbi szegleteibe is. A fiatalok, a munkások, a parasztok és a diákok csoportjai rendszeresen megjelennek a gyárak körül a munka befejezésekor, a városi lakónegyedekben kisebb ünnepélyeket rendeznek, s ezek keretében tájékoztatják a lakosságot a nemzetközi helyzetről és az aláírásgyűjtő kampány menetéről. Kimennek a falvakba is. Nemrég csatlakozott a felhíváshoz Pasa el Atrache szultán, az 1925-ös felkelés egyik híres vezetője. A szultán Krayé faluban (Dzsebel Druz kerület), mostani lakóhelyén felhívta a parasztokat, hogy írják alá a bécsi felhívást. A faluban néhány óra alatt 668 aláírás gyűlt össze. A demokratikus sajtó nagy figyelemben részesíti az aláírásgyűjtő kampányt. A demokratikus lapok gyakran közlik a legjobb aláírásgyűjtők fényképét. Egyesek 3000—5000 aláírást gyűjtöttek. Afrika dolgozói a békéért Maniogare kis faluban (Kamerun) a szakszervezet kezdeményezésére sikeresen folyt le a környező falvak mezőgazdasági munkásainak baráti találkozója. A találkozó részvevői meghallgatták a békeszerető erőknek a párizsi egyezmények ellen vívott harcáról és a helsinki Béke Világtalálkozóról elhangzott beszámolókat, majd aktív vita bontakozott ki e kérdések körül. A találkozónak mind a 733 részvevője aláírta a bécsi felhívást. Tabvacound (Szenegál) mezőgazdasági munkásai szakszervezeti gyűlésükön elfogadott határozatukban kijelentették: „Mi, a gyarmati országok munkásai támogatjuk a Béke-Világtanács határozatait ... Minden nép békében és barátságban akar élni... A népek legyűrhetetlen akarata meg fogja akadályozni az atomfegyver alkalmazását és gyártását.” A francia békeharcosok új sikerei Franciaországban a helsinki Béke-Világtalálkozó idején fokozódott a békeharc. Mentonban (Alpes-Maritimes megye) egy munkásból meg egy tisztből alakult aláírásgyűjtő pár alig egy óra alatt 40 aláírást gyűjtött a bécsi felhívásra, ezenkívül 4200 frank gyűlt össze a francia küldöttség helsinki útjának költségeire. Moselle megye öt járásában a szocialista és a kommunista pártnak a legutóbbi megyei tanácsnokválasztásokon indított jelöltjei beléptek a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtő kampány támogatására szervezett bizottságba. Nagyon lelkesen folyik az aláírásgyűjtés Párizsban. A főváros XIX. kerületének béketanácsa június 22-től június 29-ig több mint 8000 aláírást gyűjtött. A XI. kerületi béketanács június 29-i gyűjtése több mint 30 000 aláírás. A XX. kerületi béketanács által gyűjtött aláírások száma 25 000-re szaporodott, kodjék. A minisztertanács elnökének átnyújtottak egy petíciót, amelyet a párizsi egyetem sok hallgatója írt alá. A petíció követeli, hogy a miniszterelnök ragaszkodjék az atomfegyver alkalmazásának teljes megtiltásához, minden atomfegyverkészlet teljes megsemmisítéséhez, minden atomfegyver gyártásának és kipróbálásának megszüntetéséhez és az említett intézkedések legszigorúbb ellenőrzéséhez. Sokszor összekapcsolják az aláírásgyűjtést a négy kormányfő genfi értekezletének sikeréért indított kampánnyal. A francia vasasszakszervezet végrehajtó tanácsa például fölhívta helyi szervezeteit: rendezzenek minden üzemben gyűléseket, s küldjenek a minisztertanács elnökének határozatokat, üzeneteket és táviratokat, s követeljék, hogy a kormány Genfben a békeszerető közvélemény törekvéseihez és kívánságaihoz ragasz Lendületes kampány Olaszországban Az olasz békeharcosok a Béke-Világtalálkozó felhívására újabb erőfeszítéseket tesznek a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Olaszországban már 12 millió aláírás gyűlt össze. Ferrarában, ahol az eddig gyűjtött aláírások száma több mint 240 000, csupán július 3-án 1050 aláírás gyűlt össze. Bolognában 475 000 ember, a felnőtt lakosság 60 százaléka, írta alá a felhívást. Sok ezer aláírásgyűjtő és propagandista állhatatos munkájának eredménye ez. Ravonában (Bologna tartomány) többször fölkeresték azokat, akik előbb nem akarták aláírni a felhívást, s türelmesen bebizonyították nekik, hogy az ő aláírásuk is szükséges, így újabb 700 aláírás gyűlt össze. Monghidoróban (Bologna tartomány) 2598 aláírás gyűlt össze, több mint a stockholmi felhívásra. A békeharcosok minden kereskedővel, kisiparossal, községtanácsossal és kereszténydemokratával beszélgettek a béke kérdéseiről. Livorno lakónegyedeiben aláírásokat gyűjtenek a bécsi felhívásra és arra a népi petícióra, amely követeli az ottani amerikai katonai támaszpont megszüntetését, mert a támaszpont nagyon veszedelmes a lakosságra. A I // / // 1 / Alaírásgyűjtés Hollandiában egy ideje jelentősen föllendült a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtés. Országszerte már körülbelül 110 000 aláírás gyűlt össze. Amszterdamban 40 000-en írták alá a felhívást, Hágában és Rotterdamban több mint 10—10 ezer, Zaandamban 3000, Haarlemben pedig körülbelül 3500 aláírást gyűjtöttek a béke hívei. A Holland Béketanács plakátokon és röpcédulákon szólítja föl a holland lakosságot a felhívás aláírására. A De Waalheid aktívan segíti az aláírásgyűjt Hollandiában tésben a holland békeharcosokat, szinte naponta föltűnő helyen közli az aláírásgyűjtés legújabb eredményeit. A Vrede, a Holland Béketanács hetilapja is támogatja az aláírásgyűjtést. Ez a lap június 24-én közölte 285 neves holland személyiségnek a parlament két házához intézett petícióját. A petíció emlékezteti a képviselőket, hogy kötelesek aktívan harcolni a békéért, az atom- és más tömegpusztító fegyverek alkalmazása ellen. A petíció felszólítja a képviselőket, hogy írják alá a bécsi felhívást. Az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés második ülésszaka Július 5-én Pekingben, Huajzsentang nagytermében megkezdődött a Kínai Népköztársaság Országos Népképviseleti Gyűlésének második ülésszaka. Az elnökségben Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu Te, a KNK elnökhelyettese, Liu Sao-csi, az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés állandó bizottságának elnöke, Csou En-laj, a KNK államtanácsának elnöke és a Kínai Népköztársaság más kiváló államférfiai foglaltak helyet. A vendégek közt jelen volt a vietnami kormányküldöttség Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének vezetésével. Az ülésszak napirendje a következő kérdésekre terjed ki: a Kínai Népköztársaság ötéves népgazdaságfejlesztő tervének megvitatása és jóváhagyása; beszámoló a Kínai Népköztársaság 1954. évi költségvetésének végrehajtásáról és az 1955. évi költségvetés jóváhagyása; a Huangbón elvégzendő hidrotechnikai munkálatok tervének elfogadása; a katonai kötelezettségről szóló törvény elfogadása és más kérdések. A Kínai Népköztársaság ötéves népgazdaságfejlesztő tervéről Li Fu-csung, a KNK államtanácsának elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke számolt be. Az ülésszak július 6-án folytatta munkáját. A július 6-i ülésen Szung Csingling és Lin Po-csü, az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés állandó bizottságának elnökhelyettesei elnököltek. Li Fu-csung elvtárs ezen az ülésen fejezte be a KNK első ötéves népgazdaságfejlesztő tervéről szóló beszámolót. (Li Fu-csung elvtárs beszámolójának kivonatos szövegét a 2. oldalon közöljük.) Az ülésszak részvevői ezután meghallgatták Li Hsziang-niang pénzügyminiszternek, az államtanács elnökhelyettesének a napirend második pontjáról, az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról és az 1955. évi állami költségvetés tervezetéről szóló beszámolóját. ---------------»A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Gentilly párizsi külváros elöljárósági épületében július 7-én megkezdődött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. Az ülés két napirendi ponttal foglalkozik: 1. A békeharc fejlődése (előadó Laurent Casanova elvtárs). 2. A munkásosztály egységfrontjának megteremtése és a dolgozók követeléseinek teljesítéséért indított harc (előadó Marcel Servin elvtárs). Ismertessük meg a tömegekkel a Béke-Világtalálkozó javaslatait! A Béke-Világtalálkozó azok közé az események közé tartozik, amelyek mély nyomokat hagynak a nemzetközi életben, s nagy erővel hatnak a világon élő milliók agyára és szívére. A világ közvéleménye nagy érdeklődéssel fogadta a találkozó bizottságainak javaslatait. Ezek a dokumentumok elénk tárják a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a világbéke megóvásáért és megszilárdításáért való harc világos és határozott programját. E javaslatok megvilágítják azokat a legfontosabb problémákat, amelyek ma a népeket foglalkoztatják. A találkozó széleskörű képviseleti jellege különösen nagy súlyt és jelentőséget ad ezeknek a javaslatoknak. A találkozó dokumentumaiban központi helyet foglalnak el a leszerelésre és az atomháború elhárítására vonatkozó javaslatok. Az említett kérdésekkel foglalkozott bizottság jelentése hangsúlyozza, hogy a leszerelés — az atomfegyver megsemmisítését is ideértve — az országok közötti bizalom és együttműködés további megszilárdításával együtt az egész emberiség halaszthatatlan feladata. A találkozó gyakorlati intézkedéseket dolgozott ki az általános leszerelésre, a nukleáris fegyverek eltiltására és megsemmisítésére, a pártatlan ellenőrzési rendszer megteremtésére vonatkozóan. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása, hangsúlyozza a leszerelés és az atomfegyver kérdésével foglalkozott bizottság jelentése, az emberiség javára fölhasználható hatalmas lehetőségeket tár föl. A találkozónak az atomháború elhárítására vonatkozó javaslatai, amelyek megfelelnek valamennyi békeszerető nép legforróbb vágyainak, roppant nagy erővel ösztönzik a bécsi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtési kampány további kibontakozását. Az aláírásgyűjtők házról házra, városról városra, faluról falura viszik a találkozó szavait. Igen nagy jelentőségűek „a katonai tömbökkel és a biztonsággal” foglalkozott bizottság albizottságainak a javaslatai. A béke igazi hívei lelkesen helyeslik az ENSZ ügyeivelfoglalkozott albizottságnak azt a javaslatát, hogy valamennyi állam fogadja el a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadásnak, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek, a kölcsönös előnyöknek és a békés egymás mellett élésnek az elveit. Az albizottságok állást foglaltak a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak helyreállítása mellett. A találkozó elítélte az olyan zárt katonai tömböknek és támaszpontoknak a létesítését, amelyek akadályozzák az államok közötti bizalom megteremtését, kiélezik a nemzetközi feszültséget, s akadályt gördítenek az államok függetlenségének és szuverenitásának útjába. A világ közvéleménye nagy érdeklődéssel fogadta az európai kollektív biztonság megszervezésére és a német kérdésre vonatkozó javaslatokat. A német kérdéssel foglalkozott albizottság javaslatai hangsúlyozzák, hogy a rendszerektől függetlenül el kell érni valamennyi európai állam kölcsönös megértését biztonságuk megszilárdítása, gazdasági és kulturális együttműködésük megszervezése céljából, s kijelentik, hogy meg kell hívni az Egyesült Államokat, vegyen részt ebben a kollektív biztonsági rendszerben. Az albizottság állást foglalt Németországnak olyan feltételekkel történő egyesítése mellett, amely kizárja a német militarizmus feltámadásának és Németország bármilyen katonai szövetségben való részvételének minden lehetőségét. Az albizottság követelte javaslataiban, hogy mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban korlátozzák és ellenőrizzék a rendőri erők és a fegyveres erők létszámát; követelte a két német köztársaság közötti normális kapcsolatok megteremtésének elősegítését, mert ez Németország egyesítésének első útszakasza lenne. Az albizottság javasolta az európai államok általános értekezletének összehívását. Mint ismeretes, az ázsiai béke megóvása problémájának jelentősége messze túlterjed az ázsiai országok határain. A bizottságok javaslatai ezért ezzel a kérdéssel foglalkoztak a legtöbbet. A találkozó részvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a Nehru és Csou En-laj meghirdette öt békeelv, valamint a bandungi értekezlet tíz elve megmutatja az ázsiai és afrikai országok békéjének és biztonságának útját A találkozó követelte, hogy vonják ki az összes külföldi csapatokat Ázsiából és semmisítsék meg az Ázsiában lévő összes külföldi támaszpontokat, vonják ki a portugál csapatokat Goából, s Indonézia és Hollandia kormánya a nyugat-iriáni kérdés békés rendezése végett kezdjen tárgyalásokat. Az ázsiai és a közép-keleti országok kérdéseivel foglalkozott albizottság újra kijelentette, hogy Tajvan szigete kétségtelenül a Kínai Népköztársaság része, s hangsúlyozta, hogy „csak az ott állomásozó összes külföldi csapatok haladéktalan kivonása biztosíthatja a földkerekségnek ezen a részén a békét”. Az albizottság ragaszkodik a genfi egyezmények szigorú megtartásához, valamint a vietnami, laoszi és kambodzsai szabad általános választásoknak a genfi egyezmények által kitűzött időben való lebonyolításához. Mint az albizottság javaslatai kimondják, szigorúan meg kell tartani a koreai fegyverszünet feltételeit, s a lehető leghamarabb össze kell hívni az érdekelt országok nemzetközi értekezletét a koreai kérdés békés rendezése és Koreának független államként történő egyesítése végett. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából igen nagy jelentőségűek a nemzeti szuverenitással és a békével foglalkozott bizottság javaslatai. A bizottság az imperialistáknak a népek elnyomására és leigázására, a nemzeti függetlenség megszüntetésére irányuló politikájával szemben követeli, hogy ne alkalmazzanak fenyegetéseket a kis országokkal szemben, senki se avatkozzék be a kis országok belügyeibe, s ne alkalmazzák a gazdasági nyomás politikáját. A bizottság javaslatai egyebek közt követelik a gyarmati népek ellen folyó összes hadműveletek és terrorintézkedések megszüntetését, mindenféle faji megkülönböztetés megszüntetését stb. A gazdasági és a szociális kérdésekkel foglalkozott bizottság helyesen összekapcsolja a népek életszínvonalának emelését a fegyverkezésről való lemondással, s olyan intézkedéseket javasol, amelyek minden országban lehetővé teszik az emberek életkörülményeinek és munkafeltételeinek megjavítását. Ennek a bizottságnak a javaslatai több fontos kérdést fölvetnek, például a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, a fejletlen országok segítésének kérdését és egyéb kérdéseket. Igen fontosak a többi bizottság javaslatai is, egyebek közt a kulturális cserével, a nevelés, a népművelés és az ifjúság kérdéseivel foglalkozott bizottságoké. A nyugati hatalmak reakciós sajtója a hallgatás összeesküvését szövi a Béke- Világtalálkozó javaslatai ellen, vagy pedig e javaslatok meghamisítására és megrágalmazására törekszik. Nem új módszere ez a béke ellenségeinek. De ez a módszer azt is elárulja, kinek nem érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése, s kinek érdeke a nemzetközi feszültség kiélezése, az „erőpolitika” folytatása. A háború kardcsörtető lovagjai nem titkolhatják el a népek elől a találkozó javaslatait. Ez abból is kitűnik, hogy a nemzetközi közvélemény széles köreiben mily nagy visszhangot keltettek ezek a javaslatok. A kínai nép, írja a Zsenminzsipao, üdvözli és támogatja a Béke-Világtalálkozó határozatait, s mindent elkövet megvalósításukért. A lengyelTrybuna Ludu hangsúlyozza a találkozó eredményeinek mozgósító erejét. A találkozó határozatai mindenféle politikai és társadalmi áramlat képviselőinek akcióprogramot adnak a béke védelmére. Mint Bornál neves angol tudós kijelentette, az egyetemes béke politikájában, amelyet a találkozó kidolgozott, „nincs semmi olyan, ami ne volna elfogadható az angol szakszervezetek, munkásegyesületek és szövetkezetek jelentős többsége szempontjából”. N. Brocknak, a norvég pacifista mozgalom egyik vezetőjének véleménye szerint a találkozó megalapozta valamennyi békére törekvő erő további együttműködését. Mindenki, akinek drága a béke, gondosan tanulmányozza és élénken megvitatja a találkozó dokumentumait, amelyek hatalmas jelentőségűek az új háború elhárítása szempontjából. „Ismertessük meg a tömegekkel a Béke-Világtalálkozó javaslatait!” — jelszóval nagyarányú munkát indítanak a békeszerető erők helsinki találkozóján elfogadott javaslatok népszerűsítéséért, s minden országban megismertetik a néptömegekkel ezeket a javaslatokat.