Tartós békéért, népi demokráciáért! 1956. január-április (9. évfolyam, 1-16. szám)

1956-01-08 / 1. szám

1956. január 8 . 1 (374) Tarfen békéért, népi demokráciáért / A Román Népköztársaság 1956-1960. évi második ötéves népgazdaságfejlesztési tervére vonatkozó irányelvtervezetről. Népünk a munkásosztály vezetésével következetesen megvalósította a párt po­litikáját, leküzdötte a nehézségeket és hatalmas lendületet adott egész népgaz­daságunknak. Pártunk a marxista-leninista tanítás nyomán és a Szovjetunió tapasztalatai alapján következetesen megkezdte az or­szág szocialista iparosítását, s elsősor­ban a szocializmus építésének alapját je­lentő nehézipar fejlesztését biztosította. Az első ötéves terv folyamán a termelő­­eszközök termelése évente átlagosan mintegy 15 százalékkal, a fogyasztási cik­keké pedig mintegy 12 százalékkal növe­kedett. Hatalmas lendülettel fejlődtek a szo­cializmus műszaki-anyagi alapjának fel­építése szempontjából döntő jelentőségű iparágak: a bánya- és olajipar, az ener­getikai ipar, a vaskohászat, a gépipar, a vegyipar és az építőanyagipar. A termelőeszközöket előállító nehéz­ipar részaránya az ország teljes ipari termelésében ez idő szerint több mint 60 százalék. A mezőgazdaság is a szakadatlan fel­lendülés útján haladt. Az első ötéves terv sikeres végrehaj­tását elsősorban hős munkásosztályunk­nak a bányákban, az üzemekben és az építkezéseken végzett lelkes alkotó mun­kája, a dolgozó parasztságnak a szocia­lizmus falusi építésében és a mezőgazda­­sági termelés növelésében tanúsított buz­galma, valamint a néphez hű értelmiség gyümölcsöző fáradozása biztosította. Sikereinket és eredményeinket annak is köszönhetjük, hogy a Szovjetunió ha­talmas, önzetlen segítséget nyújt szocia­lista építésünk legfontosabb problémái­nak megoldásában. S elősegítette sikere­inket a Szovjetunióval és a népi demok­ratikus országokkal való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés is, amely ragyogó példája a nemzetköziség­nek és bizonyítéka a szocialista tábor országai közti újtípusú kapcsolatoknak. A második ötéves terv folyamán, ipa­runk a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának jelentésében megadott elvek szerint fog növekedni. „Elsősorban a termelőeszközöket gyártó ipart és különösen azokat a nehézipari ágakat fejlesztjük, amelyeknek orszá­gunkban biztos nyersanyagalapjuk van: az ásványolajipart, a vegyipart, az ener­getikai ipart, a vaskohászatot, a színes­fémkohászatot s a szénbányászatot és fel­dolgozást. A gépiparban különös hangsúlyt helye­zünk a vállalatok együttműködése és szakosítása alapján történő sorozatgyár­tás fejlesztésére.” Az ötéves terv végéig országunk ipa­rának 5,4—5,6-szer annyit kell termel­nie, mint 1948-ban, illetve 4,6—4,8-szer annyit, mint 1938-ban. A termelőeszközök termelésének évi átlagos növekedési üte­mét 11—11,5 százalékban, a közszükség­leti cikkekét pedig 8,5—9 százalékban állapítottuk meg. A második ötéves terv irányelvterveze­te előirányozza az ásványolajtermelés 28 százalékos növelését, aminek eredménye­ként 1960-ban 13,5 millió tonna évi ter­melést fogunk elérni. Az olajipart a leg­korszerűbb belföldi gyártmányú és im­portált olajipari gépekkel és felszerelés­sel látjuk el. A szénbányászat és feldolgozás még elmarad a népgazdaság növekvő szükség­letei mögött. Most az a feladatunk, hogy ezt az elmaradást megszüntessük. Az irányelvtervezet értelmében 1960-ban a széntermelésnek 80—90 százalékkal kell felülmúlnia az 1955. évi színvonalat. A földgáz és a szondagáz nagy kincse hazánknak. A gazdag földgáz-tartalékok hasznosítása végett az irányelvtervezet a földgáztermelés 2,6-szeres növelését írja elő, hogy az évi termelés 1960-ban legalább 10 milliárd köbméter legyen. A szondagáz-termelésnek 19­60-ban el kell érnie a 2,3 milliárd köbmétert. A következő években még nagyobb len­dülettel folytatjuk az ország villamosítá­sát. Mintegy 85 000 kw teljesítőképességű új vízierőművek felépítését irányoztuk elő. Felépül és megkezdi működését egy új 100 000 kw teljesítőképességű hőerő­mű. Az új hő- és vízierőművek építésé­vel párhuzamosan kibővítünk több erő­művet, s teljesítőképességüket ezáltal 270 000 kw-tal növeljük. Az ipar és az összes népgazdasági ágak fejlesztésének a vaskohászat az alapja. Az irányelvtervezet ezért a vastermelés nagyarányú fejlesztését irányozza elő. 1960-ban körülbelül kétszer annyi nyers­vasat, 2—2,2-szer annyi acélt és csaknem kétszer annyi hengerelt készárut gyár­tunk, mint 1955-ben. Vasérc-termelésünk a második ötéves terv folyamán 1,8—2-szeresére emelke­dik. Vajdahunyadon még két kokszoló egységet helyezünk üzembe, évi 400 000 tonna termelőképességgel. Az ötéves terv folyamán üzembehelye­zünk három nagyolvasztót, egy korszerű martinolvasztót, egy elektromos acél­olvasztót, egy durvahengerművet, egy kö­zéphengerművet, egy csőhengerművet és befejezzük a finomhengerművek kapaci­tásának növelésére irányuló munkálato­kat. Megkezdjük egy új vaskohókombinát * A Román Munkáspárt II. kongresszu­sán, 1955. december 26-án elmondott be­szédből. ★ Siók­a (mint a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ ★ felépítését is, hogy a második ötéves terv végén termelni kezdjen az első nagyol­vasztó. A termelés növekedésének jelentős ré­szét (a nyersvasnál 17 százalékot, az acél­nál 22 százalékot, a kész hengerelt tömör árunál 70 százalékot) a vaskohászatban meglevő berendezések kihasználási foká­nak megjavításával kell elérni. Ehhez a technológiai folyamatok meggyorsítása, e folyamatok ellenőrzésének automatizá­lása és a nagy munkaigényes műveletek komplex gépesítése szükséges. Jelentősen növelni kell a színesfém­termelést is. A réztermelés 1960-ban 1,8— 2-szer annyi lesz, mint 1955-ben volt, a komplexérc termelése legalább kétsze­resére, a réz-, arany- és ezüsttartalmú ércé pedig másfélszeresére növekszik. A gépiparnak jó minőségű termelő­­eszközöket és korszerű technikai felsze­reléseket kell gyártania, melyeknek se­gítségével biztosíthatjuk a műszaki fej­lesztést és az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás és az építőipar minden ágának felszerelését. Ezáltal elérjük a munka­termelékenység szüntelen növekedését és egész népgazdaságunk fejlődését. A gépipar és a fémfeldolgozóipar 1960- ban hozzávetőlegesen 1,8—2-szer annyit termel majd, mint 1955-ben. Az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés különféle ágai számára be fogjuk vezetni sok új­fajta gép és berendezés gyártását. To­vább fejlesztjük a hajóépítőipart is. Országunknak minden lehetősége meg­van ahhoz, hogy sokoldalúan kifejlessze a vegyipart. Az irányelvtervezet előírja a vegyipar globális termelésének 2,5—3-szoros növelését. Különös­ figyel­met fordítunk majd a vegyipar leg­újabb ágára, az ásványolaj, a szondagá­zok és a krakkgázok vegyi feldolgozásá­ra. A második ötéves terv folyamán ha­zánkban először építünk majd műgumi­­gyárat, üzembe helyezünk egy foszfát tartalmú műtrágyát előállító gyárat, melynek évi 100 000 tonna, és építünk egy nitrogéntartalmú műtrágyát előállító gyárat, melynek évi 150 000—200 000 tonna lesz a termelőképessége. A nehézipar és a mezőgazdaság gyors­ fejlődési ütemének a második ötéves tervben szilárd alapul kell szol­gálnia a közszükségleti cikkeket gyártó ipar erős fellendítéséhez. Az irányelvtervezet értelmében a köny­­nyű- és az élelmiszeripar 1960. évi terme­lésének 50 százalékkal túl kell szárnyal­nia az 1955. évi színvonalat. Például mintegy 65 százalékkal több rádiókészü­léket, 45—50 százalékkal több bútort, 1,2—1,3-szer annyi pamutkelmét, 1,7—1,9-szer annyi selyemkelmét, s mintegy 1,5-szer annyi lábbelit fogunk termelni. Jelentősen fokozzuk a ház­tartási cikkek gyártását, megjavítjuk és bővítjük a pamut-, gyapjú- és selyem­kelmék választékát. A mezőgazdaságnak a második ötéves tervben az a fő feladata, hogy bizto­sítsa az árugabona, mégpedig nagyrészt a mezőgazdaság szocialista szektorából származó árugabona termelésének jelen­tős növekedését. Ezért a terv szerint 1960-ban legalább évi 15 millió tonna gabonát,, s ebből legalább 5,5 millió tonna búzát és rozsot kell termeszteni. A kukoricával bevetett területet a má­sodik ötéves terv végéig 4 millió hek­tárra, a szemeskukorica össztermelését pedig 8—9 millió tonnára növeljük. Jelentősen fokoznunk kell a burgonya, a bab, a borsó, és a zöldségfélék, vala­mint az ipari növények termesztését is. Különösen nagy figyelmet kell fordí­tani — valamennyi állatfajtánál — az állomány növelésére és különösképpen az állattenyésztés hozamának fokozá­sára. Az állatállomány hozama élősúlyban számítva 1960-ban körülbelül 1 300 000 tonna hús, ebből 600 000 tonna disznó­hús, 25 millió hektoliter tehéntej és 34 000 tonna gyapjú lesz. A második ötéves terv megnövekedett és felelősségteljes feladatokat állít a gép- és traktorállomások (GTÁ) elé. Meg kell erősítenünk a meglévő GTÁ- kat és újakat kell létesítenünk. A GTÁ-k száma 1960-ig 380-ra növekszik. Az állami gazdaságokra az a feladat vár, hogy jelentős árugabona-termelőkké és faj állattenyésztőkké váljanak. Az irányelvtervezet nagy figyelmet for­dít a mezőgazdaság szocialista szekto­rának fokozottabb fejlesztésére és sok­oldalú támogatására, valamint a dolgozó parasztság nagy tömegeinek a nagy­üzemű szocialista termelésbe való be­vonására. Fokozni kell tehát a politikai és szervező munkát, hogy minél több új mezőgazdasági társulás és kollektív gazdaság alakuljon. Intézkedéseket kell tenni a meglevő kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások gazdasági­szervezeti megszilárdítása végett is, egyidejűleg ösztönözni és támogatni kell a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek egyszerű formáinak létesítését és továbbfejlesztését. Románia állami és szövetkezeti keres­kedelmének kiskereskedelmi áruforgal­ma a második ötéves tervben körülbelül 60 százalékkal növekszik. A második ötéves terv időszakában nagyot fejlődik külkereskedelmünk is. Az ipari exporttermékek (főképpen a gép­ipari termékek) részarányának növelésé­vel megjavítjuk kivitelünk összetéte­lét is. A beruházások népgazdasági ágankénti elosztása híven tükrözi pártunk politi­káját , az ipar és annak keretében a termelő eszközöket gyártó ipar elsősor­ban való fejlesztését, ami valamennyi népgazdasági ág szüntelen fellendítésének és a dolgozó nép növekvő szükségletei kielégítésének döntő feltétele. Az ipari beruházások az összes beru­házások 56 százalékát teszik ki, amiből 50 százalék a termelő eszközöket gyártó ipar, 6 százalék pedig a közszükségleti cikkeket termelő ipar fejlesztését szol­gálja. A mezőgazdaság és az erdőgazdál­kodás fejlesztésére az összes beruházások 12,5 százalékát irányoztuk elő, vagyis több mint 70 százalékkal többet az első ötéves terv előirányzatánál. A posta és közlekedésben a fő munkálatokra az összes beruházások 11,5 százalékát, az építőiparban pedig az összes beruházások 2,5 százalékát irányoztuk elő. A dolgozók jólétéről való gondoskodást bizonyítja, hogy a társadalmi-kulturális célokat szol­gáló munkálatokra előirányzott beruhá­zás az összes beruházások 17,5 százalékát teszi ki. Az irányelvtervezet fontos feladatokat jelöl ki a beruházásokra fordított össze­gek ésszerű, gazdaságos és maximális gazdasági hatékonyságú felhasználására. A munkatermelékenységnek a népgaz­daság valamennyi ágában való növelése a második ötéves terv egyik legfontosabb feladata, az ország termelőerőinek fej­lesztéséért és a dolgozók jólétének eme­léséért vívott harc egyik alapvető fel­tétele. Az irányelvtervezet értelmében a munkatermelékenységnek az iparban legalább 45—50 százalékkal, az építkezé­seknél 50—55 százalékkal, a mezőgazda­ság állami szektorában pedig 40—45 szá­zalékkal kell emelkednie. Az ipari termelés második ötéves terv­re előirányzott növekedésének 75—80 százalékát a munkatermelékenység foko­zásával kell elérni. A munkatermelékeny­ség növekedésének szilárd alapja a min­den módon való műszaki fejlesztés, a ter­melés megszervezésének tökéletesítése, a munkások, technikusok és mérnökök kul­turális és műszaki színvonalának emelése és a szocialista munkaversenyek jobb meg­szervezése. Gyakorlati szervezési intézkedéseket kell tenni a fejlett munkamódszerek és a termelésben élenjáró munkások tapasz­talatainak általánosítására, az élüzemek, valamint a műszaki színvonal és a gyár­tásszervezés szempontjából elmaradt vál­lalatok közti tapasztalatcsere jobb meg­szervezésére, továbbá az újítók és éssze­­rűsítők tömegmozgalmának ösztönzésére. A népgazdaság szüntelen fejlesztésének és a dolgozók életszínvonala emelésének jelentős tényezője az önköltség csökken­tése. Az irányelvtervezet hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy az önköltség csökkentésének az iparban, a szállításban, az építkezésben, a mezőgazdaságban a második ötéves terv egyik központi fel­adatának kell lennie. A termelésnek és a munkatermelé­kenységnek az irányelvtervezetben előírt jelentős növekedése maga után vonja a nemzeti jövedelemnek és következésképp a városi és a falusi dolgozók jövedelmé­nek nagymérvű" gyarapodását. Az előirányzat értelmében a nemzeti jövedelem körülbelül 50 százalékos növe­lése alapján a dolgozók reálbérének 30 százalékkal kell emelkednie, főleg a kis­kereskedelmi árak csökkentése révén. Ezzel egyidejűleg — a mezőgazdasági árutermelés növelése és a parasztok által vásárolt ipari termékek árának csökken­tése révén — növekszik a dolgozó pa­rasztság reális jövedelme. Az 1956—1960 időszakra legalább 2 500 000 négyzetméter lakóterület építé­sét irányoztuk elő. ★ A második ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezet a Román Népköztársa­ság gazdasági és kulturális építésének nagyszerű programja. Az irányelvterve­zet reális program, mely a népgazdaság objektív lehetőségeinek tanulmányozása alapján készült. Alkotó és szorgalmas népünk forró hazaszeretete és munkalendülete, a párt bölcs vezetése, a Szovjetunió testvéri se­gítsége, a szocialista tábor összes orszá­gaival való baráti gazdasági együttmű­ködésünk, az összes országokkal való gazdasági és kulturális kapcsolataink to­vábbfejlesztése , kellő biztosíték arra, hogy második ötéves tervünket megvaló­sítjuk. Svédország Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa Svédország Kommunista Pártja decem­­­ber 28-tól 31-ig tartotta XVII. kongresz­­szusát. A küldöttek megvitatták a Köz­ponti Bizottság munkájáról szóló jelen­tést (előadó: H. Hagberg elvtárs), a Revíziós Bizottság jelentését (előadó: U. Persson elvtárs), a párt szervezeti sza­bályzata módosítását (előadó: K. Teli elvtárs), továbbá a pártsajtó és a kö­zelgő választási kampány kérdéseit (elő­adó: E. Karlsson elvtárs). A felszólalók a munkásosztály egysé­gének megteremtését célzó feladatokról és gyakorlati tennivalókról beszéltek. A szónokok hangsúlyozták, mennyire fon­tos­ a békemozgalom kiterjesztése és a Svédország nemzeti függetlenségének fenntartásáért vívott harc fokozása. A kongresszus részvevői nagy lelkese­déssel elfogadták azt a javaslatot, hogy küldjenek üdvözletet az SZKP Központi Bizottságának. A kongresszus egyhangúlag jóváh­agyta a párt Központi Bizottságának a jelen­tési időszakban végzett tevékenységét, elhatározta a párt szervezeti szabályza­tának módosítását és határozott a tár­gyalt kérdésekben. A kongresszus továbbá határozatban fejezte ki szolida­ritását az amerikai békemozgalom tag­jainak bátor harcával. Hagberg elvtárs zárszavában hang­súlyozta, hogy a kongresszus a párt sorai egységének és tömörülésének jegyében zajlott le. December 31-én megválasztották a párt vezető szerveit. Az újonnan választott Központi Bizottság ülésén a kommunista párt elnökévé Hilding Hagberg elvtársat vá­lasztották meg. Eisenhower elnök, Dulles külügyminisz­ter és az Egyesült Államok más felelős politikusai a népi demokratikus orszá­gok népeihez úgynevezett „karácsonyi üzeneteket” intéztek. Az üzenetekben „imádkoznak” a népi demokratikus or­szágokban uralkodó rendszer megvál­toztatásáért, és biztosították a népeket, hogy az Egyesült Államok ehhez bizo­nyos támogatást nyújt. Ezeknek az „üze­neteknek” messzemenő politikai céljaik vannak, s durva beavatkozást jelente­nek a népi demokratikus államok bel­­ügyeib­e. A világ haladó közvéleményét mélysé­gesen felháborította az Egyesült Államok felelős politikusainak ez a kihívó akciója. A nagy Kína, Lengyelország, Csehszlová­kia, Románia és más népi demokratikus országok népei haraggal és felháborodás­sal utasítják vissza az Egyesült Államok kísérleteit, melyekkel be akar avatkozni belügyeikbe. A munkások, a mezőgazda­­sági dolgozók, a tudományos, a kulturá­lis és az irodalmi élet képviselői megbé­lyegzik a „karácsonyi üzenetek” sugal­mazód. Kijelentik, hogy igaz ügyüket el­tökélten a végsőkig védelmezik, s készek minden erejükkel harcolni a szocialista társadalom felépítéséért. A „Trybuna Ludu” mikor a lengyel nép véleményét fejezi ki, a következőket írja vezércikkében: „Az Egyesült Álla­mok kormányférfiainak »karácsonyi üze­neteit« bajosan nevezhetjük a nemzet­közi politikai időjárás megjavítását szol­gáló békeszerető gesztusnak. Ezek az amerikai politikusok nyíltan kijelentet­ték, hogy imádkoznak a népi demokra­tikus országokban uralkodó rendszer megváltoztatásáért, s megígérik ehhez az Egyesült Államok »támogatását«. Az ígért támogatás egyáltalán nem égi jel­legű és az »imádkozás« ugyancsak földi... Újabb kísérlet ez a belügyeinkbe való beavatkozásra, ha az ünnepi karácsonyfa gallyaival leplezik is.” „Népünk a többi népi demokratikus or­szág népével együtt — hangsúlyozza a csehszlovák »Rudé Prévo« — kategori­kusan visszautasítja mindazokat a kísér­leteket, amelyek arra irányulnak, hogy újra kapitalista jármot tegyenek a nya­kára. Mi egyetlen országnak sem írjuk elő, hogy milyen rendszert válasszon ma­gának. De nem is engedjük meg senki­nek, hogy ránk kényszerítse azoknak az uralmát, akikkel már egyszer s minden­korra végeztünk.” A bolgár „Rabotnicseszko Delo” „Nem Genf szellemében” című cikkében azt írja, hogy a „karácsonyi üzenetek” fölöt­tébb visszataszító benyomást keltenek. Az üzenetek sok frázisa közérthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az amerikai vezetők arra hívják föl Len­gyelország, Románia, Magyarország és Bulgária népeit, hogy az általuk terem­tett hatalmat döntsék meg, az általuk választott rendszert változtassák meg, s a kapitalizmusba, az imperialista rab­szolgaságba térjenek vissza. Az Egye­sült Államok felelős személyiségei, írja a cikk, ezekben az üzenetekben erősza­kot hirdetnek, s beavatkoznak más álla­mok belügyeibe, hogy olyanokra erősza­kolják a maguk rendszerét, akik nem kérnek belőle. A népi demokratikus országok lapjai­nak szerkesztőségeihez tömegével érkez­nek a levelek, melyekben a városok és falvak egyszerű dolgozói kifejezik felhá­borodásukat a „karácsonyi üzenetek” miatt. Vasile Niculescu, a „Vasile Roaita” romániai gyár mestere a következőket írja a „Scinteia”-ban: „Ilyen »üzeneteket« küldeni egy sza­bad népnek, amely kivívta és védelmezi függetlenségét: ez lenne az a nemzet­közi együttműködés, amelyről oly sokat beszéltek Genfben az Egyesült Államok képviselői? Ha egyesek így értelmezik az együttműködést, akkor mi, a Román Nép­­köztársaság munkásai azt feleljük: »Melléfogtak«... A régi rendszer sohase tér vissza Romániába.” A népi demokratikus országok gyárai­ban és hivatalaiban tartott gyűlések részvevői mélységes felháborodásukat fe­jezik ki amiatt, hogy befolyásos ameri­kai körök be akarnak avatkozni szuve­rén államok belügyeibe és kezet akar­nak emelni szuverén népek új, szabad és boldog életére. A Magyar Pamutipar munkásai gyű­lésükön kijelentették: a történelem ke­rekét nem lehet visszafelé forgatni. A magyar munkásosztály és parasztság meg tudja védeni szabadságát és függet­lenségét, amelyet több évszázados harc­ban vívott ki. A MÁVAG gyár munká­sai kijelentették gyűlésükön: „Vegyék tudomásul az Egyesült Államok bizonyos államférfiai, hogy mi, magyar dolgozók, teljesen egyetértünk pártunk és kormá­nyunk politikájával.” A prágai CKD-Sokolovo gépgyár ko­vácsműhelyében kialakult beszélgetés so­rán Karda elvtárs ezt mondta: — „Kiért imádkoznak? A népért? Nem — Batáért, Preissért, meg Petschekért imádkoznak, s azért, hogy ezek újra beüljenek a gyá­rakba és a bankokba, melyek a dolgo­zók kezében vannak.” A demokratikus tábor népeit éppúgy, mint az egész világ haladó embereit, lel­kük mélyéig felháborította az Egyesült Államok felelős államférfiainak a népi demokratikus országok belügyeibe való durva beavatkozása. A népi demokra­tikus országok dolgozói kategorikusan ki­jelentik, hogy senkinek sem fogják meg­engedni szabadságuk és nemzeti függet­lenségük megsértését, s hogy minden diktátum-kísérlet, az „erőpolitika” bár­mely megnyilvánulása kudarcra van ítélve országunkban. A szabad népek eltökélten a szocializmus építésének út­jára léptek és sohasem fogják megen­gedni, hogy a reakció erői erről az útról letérítsék őket. ----------------------■ • ■------------------­A népi tiltakozás hatalmas hangja A haladó közvélemény erélyesen visszautasítja az Egyesült Államoknak a népi demokratikus orszá­goti belügyeibe való beavatkozásra irányuló kísérleteit Görögország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága decemberben tar­totta V. ülését. Az ülésen jelen volt a Ciprusi Dolgozók Haladó Pártjának (AKEL) küldöttsége is. Az ülés a következő kérdéseket tár­gyalta meg: a görögországi helyzet­, a nép egysége és harca a demokratikus változtatásokért (előadó: Vaszilisz Bardzotasz elvtárs). Görögország Kom­munista Pártjának programtervezete; szervezeti kérdések. A tárgyalt kérdé­sekről megfelelő határozatokat hoztak. Az ülés alapjában jóváhagyta a kom­munista párt programtervezetét és bizottságot jelölt ki a program végleges kidolgozására, valamint nyilvánosságra hozására, hogy az egész párt és az egész nép megvitathassa. Az ülés részvevői üdvözlő táviratot intéz­tek a ciprusi néphez és a testvérpárthoz , az AKEL-hez, --------------------- ♦ • ♦---------------------­ Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése 3 A FRANCIA NÉP NAGY GYŐZELME 1956. január 2-án Franciaország népe a francia politika döntő megváltoztatása mellett, az új népfront mellett szavazott. A választásokat balratolódás jellemzi, aminek fő ismérve a Francia Kommu­nista Párt ragyogó győzelme. Pártunk 5 598 000 szavazatot kapott, vagyis hat­­száznéhányezerrel többet, mint az 1951 júniusi választásokon. A választásokig a parlamentben 94 kommunista és 4 ha­ladó képviselő volt. Jelenleg 144 kom­munista és 7 haladó képviselőt válasz­tottak meg, akik az új nemzetgyűlés leg­erősebb csoportját alkotják. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem: a választási rendszer lehetővé tette, hogy pártunktól 36 mandátumot ellopjanak. A Monde című lap január 5-i száma szomorúan kommentálja a választási eredményeket, s kénytelen elismerni, hogy a kommunista párt választói „az egyik legszilárdabb csoportot alkotják”, és hogy ez bebizonyítja, „ha egyáltalán bizonyításra szorul, az antikommunizmus bizonyos válfajának meddőségét”. Ugyane burzsoá lap londoni tudósítója jelenti, hogy most szertefoszlott Anglia befolyásos köreinek az illúziója, mely szerint Franciaországban „a kommunista tömböt szét lehet zúzni”, vagy „számítani lehet közeli, többé-kevésbé csoda folytán való eltűnésére”. A valóságban ezeknek az uraknak a számára az a legjobb, ha elismerik a tényeket: a Francia Kommu­nista Párt, mely az összes szavazatoknak csaknem 26 százalékát kapta, ma sokkal inkább, mint valaha Franciaország első pártja! Pártunk az egész országban, de külö­nösen az ipari városokban és az iparvi­dékeken kapott több szavazatot. A múlt évben a Központi Bizottság és Maurice Thorez elvtárs kezdeményezésére, az egész párt mozgósította erőit annak a re­formista illúziónak a szertefoszlatására, amely szerint a kapitalizmusban a dolgo­zók helyzete tartósan megjavulhat és a párt meg tudta mutatni, hogy csak a munkásosztály harca tud korlátot állí­tani a tőkés kizsákmányolás végzetes kö­vetkezményei elé. A dolgozók milliói ér­tették ezt meg, akik pártunkban most inkább, mint bármikor, védelmezőjüket és harcuk szervezőjét látják. Eredmény­képpen a pártunkra adott szavazatok száma Párizsban és Párizs elővárosaiban 174 000-rel, Seine-et-Oise megyében csak­nem 70 000-rel, Meurthe-et-Moselle me­gyében — az acélkirályok hitbizományá­­ban — több mint 26 000-rel, Nord és Pas-de-Calais megye bányavidékein, Lyonban, Bordeaux-ban, Toulouse-ban, Marseille-ben, Nizzában tízezrekkel nö­vekedett. Nantes és Saint-Nazaire mun­kásai, kik az elmúlt évben nagyszerű sztrájkot szerveztek, mintegy 12 000 új szavazatot adtak pártunknak. Pártunk, a munkásosztály pártja, sok mezőgazdasági megyében is sikereket ért el. 11 000 új szavazatot kapott Calvados megyében, több mint 6000-et Aisne me­gyében, valamint Loir-et-Cher megyében, 4000-et Cher megyében, 5000-et Cote­­d’Ore megyében, 6500-at Meuse megyé­ben, 5000-et Haute-Marne megyében stb. A francia nép ezzel a szavazással nem­csak az 1951 óta egymást váltó kormá­nyok nyomorpolitikáját, nemcsak az­­észak-afrikai terror és háború politikáját, hanem a nemzeti érdekekkel szintén el­lenkező külpolitikát is elítélte és ítéletet mondott elsősorban a párizsi egyezmé­nyek felett, melyek az új Wehrmacht megteremtéséhez vezettek. Nem véletlen ezért, hogy valamennyi keleti megyében, melyeket a német militaristák annyi­szor megszálltak és feldúltak, pártunk jelentős sikereket ért el. Sok hazafi, akit felháborít a volt nácik újrafelfegyver­­zése, pártunkba helyezte bizalmát, abba ★ Léo Figuieres a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja ★ ★ a pártba, amely egyedül harcol követke­zetesen Franciaország biztonságáért és a békéért. Kétségtelen az is, hogy a francia mil­liók január 2-án az ország összes demok­ratikus erőinek egységére szavaztak, melyért a mi pártunk küzd. Pártunk Köz­ponti Bizottsága már a választások előtt javasolta a szocialista párt vezetőségé­nek, valamint a radikális párt szerve­zeteinek, hogy a három párt erőfeszíté­seit egyesítsék, s így vereséget mérjenek a reakcióra. Ha ezt a javaslatot a szo­cialista és a radikális párt vezetői vissza nem utasítják, a politikai és a szociális visszakozás pártjait még súlyosabb csa­pások érik. Legalább további 62 parla­menti mandátumot lehetett volna elhódí­tani a jobboldali pártoktól. Ezt bizonyít­ják a következők is. Vosges megyében, ahol a kommunis­ták, a szocialisták és a többi köztársaság­párti közös listán indult, 5000-rel több szavazatot kaptak, és így két képviselői mandátumtól fosztották meg a reakciót. Ugyanez történt Creuse megyében is, ahol a kommunisták, a szocialisták és a radi­kálisok indultak közös listán. A választási hadjárat alatt és a válasz­tások után az egység ügye nagyot fejlő­dött, és ezentúl a feltartóztathatatlan egységmozgalmat bajosan lehet figyelmen kívül hagyni. Új népfrontot! — ez az óhaj csendül ki azokból a határozatokból, amelyeket a dolgozók és a többi demok­rata csoportok a baloldali pártok vezető szerveihez küldenek. A balratolódás nemcsak a kommunis­táknak, hanem azoknak a szocialistáknak és radikálisoknak is javára vált, akik szintén állást foglaltak a jelenlegi kor­mánykörök politikájával szemben. A Faure-kormány többségét alkotó nyílt reakciós pártok viszont súlyos ve­reséget szenvedtek. Ez vonatkozik az MRP-re, Bidault pártjára, amely az anyaországban 18 mandátumot veszített, a Pinay által vezetett úgynevezett „füg­getlenekre”, akik 31 mandátumot vesz­tettek, és különösen a teljesen csődöt mondott egykori de gaulle-istákra, akiknek 57 mandátumból csak 16-ot sikerült meg­­tartaniuk. Meg kell említenünk, hogy vereséget szenvedtek az indokínai hábo­rúnak most az észak-afrikai háborút pártoló hívei, akiket a nép mindenkinél jobban gyűlöl. Vereséget szenvedett így többek közt a Faure-kormány hadügy­minisztere is. A kisiparosok és a kiske­reskedők elégedetlenségét demagóg mó­don meglovagoló fasiszta jellegű „Pouja­­de-mozgalom” megalakulása nem vigasz­talhatja a­ nagyburzsoáziát, melynek pártjai súlyos veszteséget szenvedtek, s már csak azért sem lehet számára vi­gasz, mert nem mindegyik „poujade-ista“ választó reakciós. Népünk most azt kívánja, hogy a január 2-i nagy győzelmet a politika mélyreható és azonnali megváltoztatása egészítse ki. Nyilvánvaló, hogy a vál­toztatás feltétele az összes baloldali erők egyesülése, amiből a kommunista pár­tot nem lehet kihagyni. A választások megerősítik, ha egyáltalán megerősítés­re szorul, hogy a baloldali többség csak akkor lehet életképes, ha abban a munkásosztály fő erőit és a választók­nak több mint egynegyedét képviselő pártunk is részt vesz. A kérdés az, hogy a szocialista párt és a többi baloldali csoport vezetői a kommunisták támogatásával, vagy pedig a reakció támogatásával vesznek-e majd részt a kormányban, a nép mellett lesz­nek-e vagy ellene. A választásokat követő napon közzé­tett nyilatkozatban pártunk világosan kifejezte szándékait. „A választások ered­ménye azt mutatja, hogy a francia nép véget akar vetni a kormány reakciós, nyomort okozó és háborús politikájának, mely minden mástól eltekintve is a fasizmus malmára hajtja a vizet és súlyosan fenyegeti a demokratikus sza­badságjogokat ... Tehát már ma megoldható az algériai háború megszüntetése, megjavítható a dolgozó nép életszínvonala, újra érvényt lehet szerezni a világi oktatás elvének, és győzelmesen lehet ellenállni minden­féle fasiszta jellegű cselszövésnek. Lehet a népnek olyan kormányt adni, ami­lyent vár. Meg lehet hiúsítani a reakció újabb mesterkedését, vagyis ajánlatát, hogy a szocialista és a radikális párt paktáljon le vele, hogy e két párt segítségével folytathassa végzetes tevékenységét. A most megválasztott nemzetgyűlés összetétele azt mutatja, hogy a válto­zás lehetőségei megvannak, de mint a múltban, most sem valósulhat meg semmiféle baloldali többség, semmiféle baloldali politika a kommunisták és 150 képviselőjük részvétele nélkül. A Francia Kommunista Párt újra hangsúlyozza: kész megegyezni a szo­cialista párttal, hogy együttesen munkál­kodjanak olyan új politika megvalósítá­sán, amely megfelel a francia nép és az ország érdekeinek és beváltja a január 2-i választások alatt megnyilvánult remé­nyeket. A kommunista párt kész meg­egyezni más, hasonló célkitűzésű baloldali csoportokkal is. Pártunk a választások révén megnőtt erőit arra fogja összpontosítani, hogy ez a szükséges szövetség mindenképpen létrejöjjön.” Népfrontot! — ez a francia nép széles rétegeinek követelése. A demokrácia és a béke ellenségeinek bértollnokai máris átkozódással próbálják elhárítani a sze­rintük súlyos veszedelmet. Mint a pes­tistől, úgy félnek attól, hogy a nép­front minden akadályon át utat tör ma­gának. Nem mindenki örül népünk és pártunk sikereinek. Vannak, akik fogcsikorgatva fogadták. „A tőzsde negatívan reagált a választások eredményeire” — jelentik a burzsoá lapok. Ugyancsak a burzsoá la­pokban olvassuk, hogy az amerikai ve­zetők közt a francia kommunisták sike­rei zavart keltettek. A „Wall Street Jour­nal” emlékeztet arra, hogy a francia kor­mány 10 millió dollárt kapott. A lap nem tudja titkolni dühét: „Nincs ebben semmi, ami megvigasztalhatná az ameri­kai politika vezetőit.” Teljesen érthető azoknak a tengeren túli milliárdosoknak a csalódása és elégedetlensége, akik annyi pénzt költöttek francia reakciós laká­saik segítésére ! Adenauer ugyanígy reagált! A francia munkásosztály és kommu­nista pártunk hálásan fogadja a világ minden részéből érkező üzeneteket, me­lyek a január 2-i győzelmet az összes demokratikus és békeszerető erők győ­zelmeként üdvözlik. Népünk még jobban erősíteni­ fogja egységét, meg fogja teremteni a népfron­tot, a szocialista haladásnak, a szabad­ságnak és a békének az új politikáját, meg fogja teremteni azt a politikát, amely Franciaországnak visszaszerzi te­kintélyét.

Next