Tartós békéért, népi demokráciáért! 1956. január-április (9. évfolyam, 1-16. szám)
1956-01-08 / 1. szám
1956. január 8 . 1 (374) Tarfen békéért, népi demokráciáért / A Román Népköztársaság 1956-1960. évi második ötéves népgazdaságfejlesztési tervére vonatkozó irányelvtervezetről. Népünk a munkásosztály vezetésével következetesen megvalósította a párt politikáját, leküzdötte a nehézségeket és hatalmas lendületet adott egész népgazdaságunknak. Pártunk a marxista-leninista tanítás nyomán és a Szovjetunió tapasztalatai alapján következetesen megkezdte az ország szocialista iparosítását, s elsősorban a szocializmus építésének alapját jelentő nehézipar fejlesztését biztosította. Az első ötéves terv folyamán a termelőeszközök termelése évente átlagosan mintegy 15 százalékkal, a fogyasztási cikkeké pedig mintegy 12 százalékkal növekedett. Hatalmas lendülettel fejlődtek a szocializmus műszaki-anyagi alapjának felépítése szempontjából döntő jelentőségű iparágak: a bánya- és olajipar, az energetikai ipar, a vaskohászat, a gépipar, a vegyipar és az építőanyagipar. A termelőeszközöket előállító nehézipar részaránya az ország teljes ipari termelésében ez idő szerint több mint 60 százalék. A mezőgazdaság is a szakadatlan fellendülés útján haladt. Az első ötéves terv sikeres végrehajtását elsősorban hős munkásosztályunknak a bányákban, az üzemekben és az építkezéseken végzett lelkes alkotó munkája, a dolgozó parasztságnak a szocializmus falusi építésében és a mezőgazdasági termelés növelésében tanúsított buzgalma, valamint a néphez hű értelmiség gyümölcsöző fáradozása biztosította. Sikereinket és eredményeinket annak is köszönhetjük, hogy a Szovjetunió hatalmas, önzetlen segítséget nyújt szocialista építésünk legfontosabb problémáinak megoldásában. S elősegítette sikereinket a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés is, amely ragyogó példája a nemzetköziségnek és bizonyítéka a szocialista tábor országai közti újtípusú kapcsolatoknak. A második ötéves terv folyamán, iparunk a Román Munkáspárt Központi Bizottságának jelentésében megadott elvek szerint fog növekedni. „Elsősorban a termelőeszközöket gyártó ipart és különösen azokat a nehézipari ágakat fejlesztjük, amelyeknek országunkban biztos nyersanyagalapjuk van: az ásványolajipart, a vegyipart, az energetikai ipart, a vaskohászatot, a színesfémkohászatot s a szénbányászatot és feldolgozást. A gépiparban különös hangsúlyt helyezünk a vállalatok együttműködése és szakosítása alapján történő sorozatgyártás fejlesztésére.” Az ötéves terv végéig országunk iparának 5,4—5,6-szer annyit kell termelnie, mint 1948-ban, illetve 4,6—4,8-szer annyit, mint 1938-ban. A termelőeszközök termelésének évi átlagos növekedési ütemét 11—11,5 százalékban, a közszükségleti cikkekét pedig 8,5—9 százalékban állapítottuk meg. A második ötéves terv irányelvtervezete előirányozza az ásványolajtermelés 28 százalékos növelését, aminek eredményeként 1960-ban 13,5 millió tonna évi termelést fogunk elérni. Az olajipart a legkorszerűbb belföldi gyártmányú és importált olajipari gépekkel és felszereléssel látjuk el. A szénbányászat és feldolgozás még elmarad a népgazdaság növekvő szükségletei mögött. Most az a feladatunk, hogy ezt az elmaradást megszüntessük. Az irányelvtervezet értelmében 1960-ban a széntermelésnek 80—90 százalékkal kell felülmúlnia az 1955. évi színvonalat. A földgáz és a szondagáz nagy kincse hazánknak. A gazdag földgáz-tartalékok hasznosítása végett az irányelvtervezet a földgáztermelés 2,6-szeres növelését írja elő, hogy az évi termelés 1960-ban legalább 10 milliárd köbméter legyen. A szondagáz-termelésnek 1960-ban el kell érnie a 2,3 milliárd köbmétert. A következő években még nagyobb lendülettel folytatjuk az ország villamosítását. Mintegy 85 000 kw teljesítőképességű új vízierőművek felépítését irányoztuk elő. Felépül és megkezdi működését egy új 100 000 kw teljesítőképességű hőerőmű. Az új hő- és vízierőművek építésével párhuzamosan kibővítünk több erőművet, s teljesítőképességüket ezáltal 270 000 kw-tal növeljük. Az ipar és az összes népgazdasági ágak fejlesztésének a vaskohászat az alapja. Az irányelvtervezet ezért a vastermelés nagyarányú fejlesztését irányozza elő. 1960-ban körülbelül kétszer annyi nyersvasat, 2—2,2-szer annyi acélt és csaknem kétszer annyi hengerelt készárut gyártunk, mint 1955-ben. Vasérc-termelésünk a második ötéves terv folyamán 1,8—2-szeresére emelkedik. Vajdahunyadon még két kokszoló egységet helyezünk üzembe, évi 400 000 tonna termelőképességgel. Az ötéves terv folyamán üzembehelyezünk három nagyolvasztót, egy korszerű martinolvasztót, egy elektromos acélolvasztót, egy durvahengerművet, egy középhengerművet, egy csőhengerművet és befejezzük a finomhengerművek kapacitásának növelésére irányuló munkálatokat. Megkezdjük egy új vaskohókombinát * A Román Munkáspárt II. kongresszusán, 1955. december 26-án elmondott beszédből. ★ Sióka (mint a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ ★ felépítését is, hogy a második ötéves terv végén termelni kezdjen az első nagyolvasztó. A termelés növekedésének jelentős részét (a nyersvasnál 17 százalékot, az acélnál 22 százalékot, a kész hengerelt tömör árunál 70 százalékot) a vaskohászatban meglevő berendezések kihasználási fokának megjavításával kell elérni. Ehhez a technológiai folyamatok meggyorsítása, e folyamatok ellenőrzésének automatizálása és a nagy munkaigényes műveletek komplex gépesítése szükséges. Jelentősen növelni kell a színesfémtermelést is. A réztermelés 1960-ban 1,8— 2-szer annyi lesz, mint 1955-ben volt, a komplexérc termelése legalább kétszeresére, a réz-, arany- és ezüsttartalmú ércé pedig másfélszeresére növekszik. A gépiparnak jó minőségű termelőeszközöket és korszerű technikai felszereléseket kell gyártania, melyeknek segítségével biztosíthatjuk a műszaki fejlesztést és az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás és az építőipar minden ágának felszerelését. Ezáltal elérjük a munkatermelékenység szüntelen növekedését és egész népgazdaságunk fejlődését. A gépipar és a fémfeldolgozóipar 1960- ban hozzávetőlegesen 1,8—2-szer annyit termel majd, mint 1955-ben. Az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés különféle ágai számára be fogjuk vezetni sok újfajta gép és berendezés gyártását. Tovább fejlesztjük a hajóépítőipart is. Országunknak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy sokoldalúan kifejlessze a vegyipart. Az irányelvtervezet előírja a vegyipar globális termelésének 2,5—3-szoros növelését. Különös figyelmet fordítunk majd a vegyipar legújabb ágára, az ásványolaj, a szondagázok és a krakkgázok vegyi feldolgozására. A második ötéves terv folyamán hazánkban először építünk majd műgumigyárat, üzembe helyezünk egy foszfát tartalmú műtrágyát előállító gyárat, melynek évi 100 000 tonna, és építünk egy nitrogéntartalmú műtrágyát előállító gyárat, melynek évi 150 000—200 000 tonna lesz a termelőképessége. A nehézipar és a mezőgazdaság gyors fejlődési ütemének a második ötéves tervben szilárd alapul kell szolgálnia a közszükségleti cikkeket gyártó ipar erős fellendítéséhez. Az irányelvtervezet értelmében a könynyű- és az élelmiszeripar 1960. évi termelésének 50 százalékkal túl kell szárnyalnia az 1955. évi színvonalat. Például mintegy 65 százalékkal több rádiókészüléket, 45—50 százalékkal több bútort, 1,2—1,3-szer annyi pamutkelmét, 1,7—1,9-szer annyi selyemkelmét, s mintegy 1,5-szer annyi lábbelit fogunk termelni. Jelentősen fokozzuk a háztartási cikkek gyártását, megjavítjuk és bővítjük a pamut-, gyapjú- és selyemkelmék választékát. A mezőgazdaságnak a második ötéves tervben az a fő feladata, hogy biztosítsa az árugabona, mégpedig nagyrészt a mezőgazdaság szocialista szektorából származó árugabona termelésének jelentős növekedését. Ezért a terv szerint 1960-ban legalább évi 15 millió tonna gabonát,, s ebből legalább 5,5 millió tonna búzát és rozsot kell termeszteni. A kukoricával bevetett területet a második ötéves terv végéig 4 millió hektárra, a szemeskukorica össztermelését pedig 8—9 millió tonnára növeljük. Jelentősen fokoznunk kell a burgonya, a bab, a borsó, és a zöldségfélék, valamint az ipari növények termesztését is. Különösen nagy figyelmet kell fordítani — valamennyi állatfajtánál — az állomány növelésére és különösképpen az állattenyésztés hozamának fokozására. Az állatállomány hozama élősúlyban számítva 1960-ban körülbelül 1 300 000 tonna hús, ebből 600 000 tonna disznóhús, 25 millió hektoliter tehéntej és 34 000 tonna gyapjú lesz. A második ötéves terv megnövekedett és felelősségteljes feladatokat állít a gép- és traktorállomások (GTÁ) elé. Meg kell erősítenünk a meglévő GTÁ- kat és újakat kell létesítenünk. A GTÁ-k száma 1960-ig 380-ra növekszik. Az állami gazdaságokra az a feladat vár, hogy jelentős árugabona-termelőkké és faj állattenyésztőkké váljanak. Az irányelvtervezet nagy figyelmet fordít a mezőgazdaság szocialista szektorának fokozottabb fejlesztésére és sokoldalú támogatására, valamint a dolgozó parasztság nagy tömegeinek a nagyüzemű szocialista termelésbe való bevonására. Fokozni kell tehát a politikai és szervező munkát, hogy minél több új mezőgazdasági társulás és kollektív gazdaság alakuljon. Intézkedéseket kell tenni a meglevő kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások gazdaságiszervezeti megszilárdítása végett is, egyidejűleg ösztönözni és támogatni kell a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyszerű formáinak létesítését és továbbfejlesztését. Románia állami és szövetkezeti kereskedelmének kiskereskedelmi áruforgalma a második ötéves tervben körülbelül 60 százalékkal növekszik. A második ötéves terv időszakában nagyot fejlődik külkereskedelmünk is. Az ipari exporttermékek (főképpen a gépipari termékek) részarányának növelésével megjavítjuk kivitelünk összetételét is. A beruházások népgazdasági ágankénti elosztása híven tükrözi pártunk politikáját , az ipar és annak keretében a termelő eszközöket gyártó ipar elsősorban való fejlesztését, ami valamennyi népgazdasági ág szüntelen fellendítésének és a dolgozó nép növekvő szükségletei kielégítésének döntő feltétele. Az ipari beruházások az összes beruházások 56 százalékát teszik ki, amiből 50 százalék a termelő eszközöket gyártó ipar, 6 százalék pedig a közszükségleti cikkeket termelő ipar fejlesztését szolgálja. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fejlesztésére az összes beruházások 12,5 százalékát irányoztuk elő, vagyis több mint 70 százalékkal többet az első ötéves terv előirányzatánál. A posta és közlekedésben a fő munkálatokra az összes beruházások 11,5 százalékát, az építőiparban pedig az összes beruházások 2,5 százalékát irányoztuk elő. A dolgozók jólétéről való gondoskodást bizonyítja, hogy a társadalmi-kulturális célokat szolgáló munkálatokra előirányzott beruházás az összes beruházások 17,5 százalékát teszi ki. Az irányelvtervezet fontos feladatokat jelöl ki a beruházásokra fordított összegek ésszerű, gazdaságos és maximális gazdasági hatékonyságú felhasználására. A munkatermelékenységnek a népgazdaság valamennyi ágában való növelése a második ötéves terv egyik legfontosabb feladata, az ország termelőerőinek fejlesztéséért és a dolgozók jólétének emeléséért vívott harc egyik alapvető feltétele. Az irányelvtervezet értelmében a munkatermelékenységnek az iparban legalább 45—50 százalékkal, az építkezéseknél 50—55 százalékkal, a mezőgazdaság állami szektorában pedig 40—45 százalékkal kell emelkednie. Az ipari termelés második ötéves tervre előirányzott növekedésének 75—80 százalékát a munkatermelékenység fokozásával kell elérni. A munkatermelékenység növekedésének szilárd alapja a minden módon való műszaki fejlesztés, a termelés megszervezésének tökéletesítése, a munkások, technikusok és mérnökök kulturális és műszaki színvonalának emelése és a szocialista munkaversenyek jobb megszervezése. Gyakorlati szervezési intézkedéseket kell tenni a fejlett munkamódszerek és a termelésben élenjáró munkások tapasztalatainak általánosítására, az élüzemek, valamint a műszaki színvonal és a gyártásszervezés szempontjából elmaradt vállalatok közti tapasztalatcsere jobb megszervezésére, továbbá az újítók és ésszerűsítők tömegmozgalmának ösztönzésére. A népgazdaság szüntelen fejlesztésének és a dolgozók életszínvonala emelésének jelentős tényezője az önköltség csökkentése. Az irányelvtervezet hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy az önköltség csökkentésének az iparban, a szállításban, az építkezésben, a mezőgazdaságban a második ötéves terv egyik központi feladatának kell lennie. A termelésnek és a munkatermelékenységnek az irányelvtervezetben előírt jelentős növekedése maga után vonja a nemzeti jövedelemnek és következésképp a városi és a falusi dolgozók jövedelmének nagymérvű" gyarapodását. Az előirányzat értelmében a nemzeti jövedelem körülbelül 50 százalékos növelése alapján a dolgozók reálbérének 30 százalékkal kell emelkednie, főleg a kiskereskedelmi árak csökkentése révén. Ezzel egyidejűleg — a mezőgazdasági árutermelés növelése és a parasztok által vásárolt ipari termékek árának csökkentése révén — növekszik a dolgozó parasztság reális jövedelme. Az 1956—1960 időszakra legalább 2 500 000 négyzetméter lakóterület építését irányoztuk elő. ★ A második ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezet a Román Népköztársaság gazdasági és kulturális építésének nagyszerű programja. Az irányelvtervezet reális program, mely a népgazdaság objektív lehetőségeinek tanulmányozása alapján készült. Alkotó és szorgalmas népünk forró hazaszeretete és munkalendülete, a párt bölcs vezetése, a Szovjetunió testvéri segítsége, a szocialista tábor összes országaival való baráti gazdasági együttműködésünk, az összes országokkal való gazdasági és kulturális kapcsolataink továbbfejlesztése , kellő biztosíték arra, hogy második ötéves tervünket megvalósítjuk. Svédország Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa Svédország Kommunista Pártja december 28-tól 31-ig tartotta XVII. kongreszszusát. A küldöttek megvitatták a Központi Bizottság munkájáról szóló jelentést (előadó: H. Hagberg elvtárs), a Revíziós Bizottság jelentését (előadó: U. Persson elvtárs), a párt szervezeti szabályzata módosítását (előadó: K. Teli elvtárs), továbbá a pártsajtó és a közelgő választási kampány kérdéseit (előadó: E. Karlsson elvtárs). A felszólalók a munkásosztály egységének megteremtését célzó feladatokról és gyakorlati tennivalókról beszéltek. A szónokok hangsúlyozták, mennyire fontos a békemozgalom kiterjesztése és a Svédország nemzeti függetlenségének fenntartásáért vívott harc fokozása. A kongresszus részvevői nagy lelkesedéssel elfogadták azt a javaslatot, hogy küldjenek üdvözletet az SZKP Központi Bizottságának. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a párt Központi Bizottságának a jelentési időszakban végzett tevékenységét, elhatározta a párt szervezeti szabályzatának módosítását és határozott a tárgyalt kérdésekben. A kongresszus továbbá határozatban fejezte ki szolidaritását az amerikai békemozgalom tagjainak bátor harcával. Hagberg elvtárs zárszavában hangsúlyozta, hogy a kongresszus a párt sorai egységének és tömörülésének jegyében zajlott le. December 31-én megválasztották a párt vezető szerveit. Az újonnan választott Központi Bizottság ülésén a kommunista párt elnökévé Hilding Hagberg elvtársat választották meg. Eisenhower elnök, Dulles külügyminiszter és az Egyesült Államok más felelős politikusai a népi demokratikus országok népeihez úgynevezett „karácsonyi üzeneteket” intéztek. Az üzenetekben „imádkoznak” a népi demokratikus országokban uralkodó rendszer megváltoztatásáért, és biztosították a népeket, hogy az Egyesült Államok ehhez bizonyos támogatást nyújt. Ezeknek az „üzeneteknek” messzemenő politikai céljaik vannak, s durva beavatkozást jelentenek a népi demokratikus államok belügyeibe. A világ haladó közvéleményét mélységesen felháborította az Egyesült Államok felelős politikusainak ez a kihívó akciója. A nagy Kína, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és más népi demokratikus országok népei haraggal és felháborodással utasítják vissza az Egyesült Államok kísérleteit, melyekkel be akar avatkozni belügyeikbe. A munkások, a mezőgazdasági dolgozók, a tudományos, a kulturális és az irodalmi élet képviselői megbélyegzik a „karácsonyi üzenetek” sugalmazód. Kijelentik, hogy igaz ügyüket eltökélten a végsőkig védelmezik, s készek minden erejükkel harcolni a szocialista társadalom felépítéséért. A „Trybuna Ludu” mikor a lengyel nép véleményét fejezi ki, a következőket írja vezércikkében: „Az Egyesült Államok kormányférfiainak »karácsonyi üzeneteit« bajosan nevezhetjük a nemzetközi politikai időjárás megjavítását szolgáló békeszerető gesztusnak. Ezek az amerikai politikusok nyíltan kijelentették, hogy imádkoznak a népi demokratikus országokban uralkodó rendszer megváltoztatásáért, s megígérik ehhez az Egyesült Államok »támogatását«. Az ígért támogatás egyáltalán nem égi jellegű és az »imádkozás« ugyancsak földi... Újabb kísérlet ez a belügyeinkbe való beavatkozásra, ha az ünnepi karácsonyfa gallyaival leplezik is.” „Népünk a többi népi demokratikus ország népével együtt — hangsúlyozza a csehszlovák »Rudé Prévo« — kategorikusan visszautasítja mindazokat a kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy újra kapitalista jármot tegyenek a nyakára. Mi egyetlen országnak sem írjuk elő, hogy milyen rendszert válasszon magának. De nem is engedjük meg senkinek, hogy ránk kényszerítse azoknak az uralmát, akikkel már egyszer s mindenkorra végeztünk.” A bolgár „Rabotnicseszko Delo” „Nem Genf szellemében” című cikkében azt írja, hogy a „karácsonyi üzenetek” fölöttébb visszataszító benyomást keltenek. Az üzenetek sok frázisa közérthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az amerikai vezetők arra hívják föl Lengyelország, Románia, Magyarország és Bulgária népeit, hogy az általuk teremtett hatalmat döntsék meg, az általuk választott rendszert változtassák meg, s a kapitalizmusba, az imperialista rabszolgaságba térjenek vissza. Az Egyesült Államok felelős személyiségei, írja a cikk, ezekben az üzenetekben erőszakot hirdetnek, s beavatkoznak más államok belügyeibe, hogy olyanokra erőszakolják a maguk rendszerét, akik nem kérnek belőle. A népi demokratikus országok lapjainak szerkesztőségeihez tömegével érkeznek a levelek, melyekben a városok és falvak egyszerű dolgozói kifejezik felháborodásukat a „karácsonyi üzenetek” miatt. Vasile Niculescu, a „Vasile Roaita” romániai gyár mestere a következőket írja a „Scinteia”-ban: „Ilyen »üzeneteket« küldeni egy szabad népnek, amely kivívta és védelmezi függetlenségét: ez lenne az a nemzetközi együttműködés, amelyről oly sokat beszéltek Genfben az Egyesült Államok képviselői? Ha egyesek így értelmezik az együttműködést, akkor mi, a Román Népköztársaság munkásai azt feleljük: »Melléfogtak«... A régi rendszer sohase tér vissza Romániába.” A népi demokratikus országok gyáraiban és hivatalaiban tartott gyűlések részvevői mélységes felháborodásukat fejezik ki amiatt, hogy befolyásos amerikai körök be akarnak avatkozni szuverén államok belügyeibe és kezet akarnak emelni szuverén népek új, szabad és boldog életére. A Magyar Pamutipar munkásai gyűlésükön kijelentették: a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. A magyar munkásosztály és parasztság meg tudja védeni szabadságát és függetlenségét, amelyet több évszázados harcban vívott ki. A MÁVAG gyár munkásai kijelentették gyűlésükön: „Vegyék tudomásul az Egyesült Államok bizonyos államférfiai, hogy mi, magyar dolgozók, teljesen egyetértünk pártunk és kormányunk politikájával.” A prágai CKD-Sokolovo gépgyár kovácsműhelyében kialakult beszélgetés során Karda elvtárs ezt mondta: — „Kiért imádkoznak? A népért? Nem — Batáért, Preissért, meg Petschekért imádkoznak, s azért, hogy ezek újra beüljenek a gyárakba és a bankokba, melyek a dolgozók kezében vannak.” A demokratikus tábor népeit éppúgy, mint az egész világ haladó embereit, lelkük mélyéig felháborította az Egyesült Államok felelős államférfiainak a népi demokratikus országok belügyeibe való durva beavatkozása. A népi demokratikus országok dolgozói kategorikusan kijelentik, hogy senkinek sem fogják megengedni szabadságuk és nemzeti függetlenségük megsértését, s hogy minden diktátum-kísérlet, az „erőpolitika” bármely megnyilvánulása kudarcra van ítélve országunkban. A szabad népek eltökélten a szocializmus építésének útjára léptek és sohasem fogják megengedni, hogy a reakció erői erről az útról letérítsék őket. ----------------------■ • ■------------------A népi tiltakozás hatalmas hangja A haladó közvélemény erélyesen visszautasítja az Egyesült Államoknak a népi demokratikus országoti belügyeibe való beavatkozásra irányuló kísérleteit Görögország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága decemberben tartotta V. ülését. Az ülésen jelen volt a Ciprusi Dolgozók Haladó Pártjának (AKEL) küldöttsége is. Az ülés a következő kérdéseket tárgyalta meg: a görögországi helyzet, a nép egysége és harca a demokratikus változtatásokért (előadó: Vaszilisz Bardzotasz elvtárs). Görögország Kommunista Pártjának programtervezete; szervezeti kérdések. A tárgyalt kérdésekről megfelelő határozatokat hoztak. Az ülés alapjában jóváhagyta a kommunista párt programtervezetét és bizottságot jelölt ki a program végleges kidolgozására, valamint nyilvánosságra hozására, hogy az egész párt és az egész nép megvitathassa. Az ülés részvevői üdvözlő táviratot intéztek a ciprusi néphez és a testvérpárthoz , az AKEL-hez, --------------------- ♦ • ♦--------------------- Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése 3 A FRANCIA NÉP NAGY GYŐZELME 1956. január 2-án Franciaország népe a francia politika döntő megváltoztatása mellett, az új népfront mellett szavazott. A választásokat balratolódás jellemzi, aminek fő ismérve a Francia Kommunista Párt ragyogó győzelme. Pártunk 5 598 000 szavazatot kapott, vagyis hatszáznéhányezerrel többet, mint az 1951 júniusi választásokon. A választásokig a parlamentben 94 kommunista és 4 haladó képviselő volt. Jelenleg 144 kommunista és 7 haladó képviselőt választottak meg, akik az új nemzetgyűlés legerősebb csoportját alkotják. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem: a választási rendszer lehetővé tette, hogy pártunktól 36 mandátumot ellopjanak. A Monde című lap január 5-i száma szomorúan kommentálja a választási eredményeket, s kénytelen elismerni, hogy a kommunista párt választói „az egyik legszilárdabb csoportot alkotják”, és hogy ez bebizonyítja, „ha egyáltalán bizonyításra szorul, az antikommunizmus bizonyos válfajának meddőségét”. Ugyane burzsoá lap londoni tudósítója jelenti, hogy most szertefoszlott Anglia befolyásos köreinek az illúziója, mely szerint Franciaországban „a kommunista tömböt szét lehet zúzni”, vagy „számítani lehet közeli, többé-kevésbé csoda folytán való eltűnésére”. A valóságban ezeknek az uraknak a számára az a legjobb, ha elismerik a tényeket: a Francia Kommunista Párt, mely az összes szavazatoknak csaknem 26 százalékát kapta, ma sokkal inkább, mint valaha Franciaország első pártja! Pártunk az egész országban, de különösen az ipari városokban és az iparvidékeken kapott több szavazatot. A múlt évben a Központi Bizottság és Maurice Thorez elvtárs kezdeményezésére, az egész párt mozgósította erőit annak a reformista illúziónak a szertefoszlatására, amely szerint a kapitalizmusban a dolgozók helyzete tartósan megjavulhat és a párt meg tudta mutatni, hogy csak a munkásosztály harca tud korlátot állítani a tőkés kizsákmányolás végzetes következményei elé. A dolgozók milliói értették ezt meg, akik pártunkban most inkább, mint bármikor, védelmezőjüket és harcuk szervezőjét látják. Eredményképpen a pártunkra adott szavazatok száma Párizsban és Párizs elővárosaiban 174 000-rel, Seine-et-Oise megyében csaknem 70 000-rel, Meurthe-et-Moselle megyében — az acélkirályok hitbizományában — több mint 26 000-rel, Nord és Pas-de-Calais megye bányavidékein, Lyonban, Bordeaux-ban, Toulouse-ban, Marseille-ben, Nizzában tízezrekkel növekedett. Nantes és Saint-Nazaire munkásai, kik az elmúlt évben nagyszerű sztrájkot szerveztek, mintegy 12 000 új szavazatot adtak pártunknak. Pártunk, a munkásosztály pártja, sok mezőgazdasági megyében is sikereket ért el. 11 000 új szavazatot kapott Calvados megyében, több mint 6000-et Aisne megyében, valamint Loir-et-Cher megyében, 4000-et Cher megyében, 5000-et Coted’Ore megyében, 6500-at Meuse megyében, 5000-et Haute-Marne megyében stb. A francia nép ezzel a szavazással nemcsak az 1951 óta egymást váltó kormányok nyomorpolitikáját, nemcsak azészak-afrikai terror és háború politikáját, hanem a nemzeti érdekekkel szintén ellenkező külpolitikát is elítélte és ítéletet mondott elsősorban a párizsi egyezmények felett, melyek az új Wehrmacht megteremtéséhez vezettek. Nem véletlen ezért, hogy valamennyi keleti megyében, melyeket a német militaristák annyiszor megszálltak és feldúltak, pártunk jelentős sikereket ért el. Sok hazafi, akit felháborít a volt nácik újrafelfegyverzése, pártunkba helyezte bizalmát, abba ★ Léo Figuieres a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja ★ ★ a pártba, amely egyedül harcol következetesen Franciaország biztonságáért és a békéért. Kétségtelen az is, hogy a francia milliók január 2-án az ország összes demokratikus erőinek egységére szavaztak, melyért a mi pártunk küzd. Pártunk Központi Bizottsága már a választások előtt javasolta a szocialista párt vezetőségének, valamint a radikális párt szervezeteinek, hogy a három párt erőfeszítéseit egyesítsék, s így vereséget mérjenek a reakcióra. Ha ezt a javaslatot a szocialista és a radikális párt vezetői vissza nem utasítják, a politikai és a szociális visszakozás pártjait még súlyosabb csapások érik. Legalább további 62 parlamenti mandátumot lehetett volna elhódítani a jobboldali pártoktól. Ezt bizonyítják a következők is. Vosges megyében, ahol a kommunisták, a szocialisták és a többi köztársaságpárti közös listán indult, 5000-rel több szavazatot kaptak, és így két képviselői mandátumtól fosztották meg a reakciót. Ugyanez történt Creuse megyében is, ahol a kommunisták, a szocialisták és a radikálisok indultak közös listán. A választási hadjárat alatt és a választások után az egység ügye nagyot fejlődött, és ezentúl a feltartóztathatatlan egységmozgalmat bajosan lehet figyelmen kívül hagyni. Új népfrontot! — ez az óhaj csendül ki azokból a határozatokból, amelyeket a dolgozók és a többi demokrata csoportok a baloldali pártok vezető szerveihez küldenek. A balratolódás nemcsak a kommunistáknak, hanem azoknak a szocialistáknak és radikálisoknak is javára vált, akik szintén állást foglaltak a jelenlegi kormánykörök politikájával szemben. A Faure-kormány többségét alkotó nyílt reakciós pártok viszont súlyos vereséget szenvedtek. Ez vonatkozik az MRP-re, Bidault pártjára, amely az anyaországban 18 mandátumot veszített, a Pinay által vezetett úgynevezett „függetlenekre”, akik 31 mandátumot vesztettek, és különösen a teljesen csődöt mondott egykori de gaulle-istákra, akiknek 57 mandátumból csak 16-ot sikerült megtartaniuk. Meg kell említenünk, hogy vereséget szenvedtek az indokínai háborúnak most az észak-afrikai háborút pártoló hívei, akiket a nép mindenkinél jobban gyűlöl. Vereséget szenvedett így többek közt a Faure-kormány hadügyminisztere is. A kisiparosok és a kiskereskedők elégedetlenségét demagóg módon meglovagoló fasiszta jellegű „Poujade-mozgalom” megalakulása nem vigasztalhatja a nagyburzsoáziát, melynek pártjai súlyos veszteséget szenvedtek, s már csak azért sem lehet számára vigasz, mert nem mindegyik „poujade-ista“ választó reakciós. Népünk most azt kívánja, hogy a január 2-i nagy győzelmet a politika mélyreható és azonnali megváltoztatása egészítse ki. Nyilvánvaló, hogy a változtatás feltétele az összes baloldali erők egyesülése, amiből a kommunista pártot nem lehet kihagyni. A választások megerősítik, ha egyáltalán megerősítésre szorul, hogy a baloldali többség csak akkor lehet életképes, ha abban a munkásosztály fő erőit és a választóknak több mint egynegyedét képviselő pártunk is részt vesz. A kérdés az, hogy a szocialista párt és a többi baloldali csoport vezetői a kommunisták támogatásával, vagy pedig a reakció támogatásával vesznek-e majd részt a kormányban, a nép mellett lesznek-e vagy ellene. A választásokat követő napon közzétett nyilatkozatban pártunk világosan kifejezte szándékait. „A választások eredménye azt mutatja, hogy a francia nép véget akar vetni a kormány reakciós, nyomort okozó és háborús politikájának, mely minden mástól eltekintve is a fasizmus malmára hajtja a vizet és súlyosan fenyegeti a demokratikus szabadságjogokat ... Tehát már ma megoldható az algériai háború megszüntetése, megjavítható a dolgozó nép életszínvonala, újra érvényt lehet szerezni a világi oktatás elvének, és győzelmesen lehet ellenállni mindenféle fasiszta jellegű cselszövésnek. Lehet a népnek olyan kormányt adni, amilyent vár. Meg lehet hiúsítani a reakció újabb mesterkedését, vagyis ajánlatát, hogy a szocialista és a radikális párt paktáljon le vele, hogy e két párt segítségével folytathassa végzetes tevékenységét. A most megválasztott nemzetgyűlés összetétele azt mutatja, hogy a változás lehetőségei megvannak, de mint a múltban, most sem valósulhat meg semmiféle baloldali többség, semmiféle baloldali politika a kommunisták és 150 képviselőjük részvétele nélkül. A Francia Kommunista Párt újra hangsúlyozza: kész megegyezni a szocialista párttal, hogy együttesen munkálkodjanak olyan új politika megvalósításán, amely megfelel a francia nép és az ország érdekeinek és beváltja a január 2-i választások alatt megnyilvánult reményeket. A kommunista párt kész megegyezni más, hasonló célkitűzésű baloldali csoportokkal is. Pártunk a választások révén megnőtt erőit arra fogja összpontosítani, hogy ez a szükséges szövetség mindenképpen létrejöjjön.” Népfrontot! — ez a francia nép széles rétegeinek követelése. A demokrácia és a béke ellenségeinek bértollnokai máris átkozódással próbálják elhárítani a szerintük súlyos veszedelmet. Mint a pestistől, úgy félnek attól, hogy a népfront minden akadályon át utat tör magának. Nem mindenki örül népünk és pártunk sikereinek. Vannak, akik fogcsikorgatva fogadták. „A tőzsde negatívan reagált a választások eredményeire” — jelentik a burzsoá lapok. Ugyancsak a burzsoá lapokban olvassuk, hogy az amerikai vezetők közt a francia kommunisták sikerei zavart keltettek. A „Wall Street Journal” emlékeztet arra, hogy a francia kormány 10 millió dollárt kapott. A lap nem tudja titkolni dühét: „Nincs ebben semmi, ami megvigasztalhatná az amerikai politika vezetőit.” Teljesen érthető azoknak a tengeren túli milliárdosoknak a csalódása és elégedetlensége, akik annyi pénzt költöttek francia reakciós lakásaik segítésére ! Adenauer ugyanígy reagált! A francia munkásosztály és kommunista pártunk hálásan fogadja a világ minden részéből érkező üzeneteket, melyek a január 2-i győzelmet az összes demokratikus és békeszerető erők győzelmeként üdvözlik. Népünk még jobban erősíteni fogja egységét, meg fogja teremteni a népfrontot, a szocialista haladásnak, a szabadságnak és a békének az új politikáját, meg fogja teremteni azt a politikát, amely Franciaországnak visszaszerzi tekintélyét.