Piarista gimnázium, Tata, 1875
A tatai gymnasium tanárai s a convictus — Befejezésül a tavalyi programmhoz. — . A közelebb lefolyt tanév értesitvényében jobbadán a tatai kegyesrendi ház alapittatása s fölépítésének történetére szorítkozván, tanintézetünk múltjának csak vajmi vázlatos ismertetését adhattam, szíves kötelességemnek ismerem tehát a betöltetlenül hagyott helyek bővebb kiegészítése végett az adatokat, amennyiben a gymnasiumi levéltárban tett kutatásaim engedik, tovább fűzni. — Saronnal kell azonban kijelentenem, hogy azon ígéretemnek, miszerint az itt működött tanárok irodalmi tevékenységét, a helyben tanult s később az egyház vagy közügyek terén szerepelt vagy jelenleg is szereplő nevezetesebb férfiakat kevéssé méltatom, tér szűke miatt eleget nem tehetek. Az alapítványi oklevélben foglalt tantervet, mely szerint kezdetben az ifjúság nevelés-oktatását vezették, már tavaly közöltem. Az évlapok szerint négy tanár bízatott meg az első években a tudományok előadásával. Ezek közöl az egyik tárgyaló a philosophiát, u. m. logikát, metaphysikát, ethikát, mathesist és physikát; a másik az úgynevezett humaniorákat, vagyis költészet- és szónoklattant; a harmadik a grammatikaliákat, u. m. syntaxist és grammatikát; végre a negyedik tanitá a principistákat, kik fel valának osztva nagyobb és kisebb parvistákra, conjugatisták- s comparatistákra, declinisták- s minimistákra. Ezen említett tárgyakon kívül még tanfolyamot nyitottak a praktikai geometria és építészet tárgyalására is, de úgy látszik, csak magán vállalkozók számára. E rendkívüli tanárok közé sorozhatok: Valero Jakab, ki a geometriát és architecturát 1766 — 72-ig adá elő; Schindler József, ki két ízben, u. m. 1771 — 73. és 80—82-ig tanítá az architecturát, végre Latzkó Ambrus 1776—80. Az igazgató, kivéve Valero Jakabot, a szakrendszer behozataláig tanítással nem foglalkozott. A tanulmányok ezen felosztása 1777-ig tartott, midőn Mária Terézia királynőnek „Ratio, educationis“ cita alatt kiadott új tanterve a tanárok létszámán tetemes változást idézett elő; ennek értelmében ugyanis a humaniórák kezelésével ketten, a grammatikáliákkal hárman bízattak meg; ugyanakkor fölállíttatott a szükséges előismeretek alaposabb megszerzése végett egy elemi osztály, de a bölcsészetiek az előbbi felosztás szerint maradának. Alig lépett azonban a népét minden áron boldogítani akaró s újítási vágytól elragadott II. József a trónra, tömegesen érkeztek az igazgatósághoz a tanügy előmozdítását célzó rendeletei, melyek egyike a bölcsészeti tanfolyamot már 1780-ban mindenkorra megszüntette, helyébe pedig behozatott 1783-ban — a humaniórák és grammatikáliák tanárainak létszámán mit sem változtatván — három nemzeti vagyis elemi osztály, mindegyikre külön tanár rendeltetvén; de melyekben a körülményekhez képest majd hárman, majd csak ketten tanítottak. Az elemi igazgatóság 1795-ig szintén elkülöníttetett a gymnasiumitól; ezen idő alatt Hoffmann Sebestyén volt igazgató, ki egyszersmind az elemi osztályokban tanított is; ezután pedig a célszerűség elvét szem előtt tartván, a gymnasiumiba olvadt. I. Ferenc király alatt 1806-ban „Ratio educationis“ cím alatt kiadott tanterv szerint a grammatikáliákkal négyen bízattak meg, a humaniórák két tanárának meghagyása mellett; de a három nemzeti osztály egyre reducáltatott, melyben azonban a növendékek két csoportra valának felosztva. Ezen beosztás uralgott intézetünkben 1850-ig, midőn az addig dívott osztály tanítást a célirányosabb szakrend.