Tátravidék, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

TÁTRAVIDÉK Közgazdasági, társadalmi és fürdőügyi hetilap. Előfizetési ár: egész évre........................8 kor. fél évre.............................4 kor. negyed évre............................2 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: DR. SZITA BERTALAN. Alapította: KOVÁCS ISTVÁN. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: FUCHS GYULA. Hirdetésnél rendes garmand sor 30 fill Nyilttér soronként 80 fillér. Városi közgyűlés. A közügyek iránti érdeklődés tel­jes hiánya mellett, úgyszólván 15 kép­viselőtestületi tag részvétele mellett tar­totta közgyűlését képviselőtestületünk f. e. április hó 27-én. Alig volt a közelmúltban közgyű­lés, melynek tárgysorozata a város jö­vője szempontjából nagyobb figyelmet érdemelt volna, mint a mostani és da­cára annak, teljes részvétlenséget kellett tapasztalnunk. Érthetetlen előttünk ez a közöny ! — A közöny azonban m­egboszulja ma­gát és nagyon is érezteti hatását. — Nincs tárgy bármilyen égető szükség van annak gyors elintézésére, hogy az kellő időben, a város érdekeinek megfelelőleg dűlőre jusson, hanem részint a határozatképesség, részint kellő tájékozottság hiánya miatt ad grecas calendas elodáztatik. A tárgysorozat első pontja az 1910 évi államsegély újból való felosztása volt. Az 1910 évi államsegély tárgyá­ban képviselőtestületünk már határozott, de felebbezés folytán a szavazásnál elő­fordult formahiba folytán a határozat feloldatott. A képviselő estület többek hozzá­szólása után a szavazás szabályszerű megejtésével előbbi­­ határozatát fentar­­totta, amely szerint Kulman János vá­rosi ügyészt és Dr. Hankó Artur vá­rosi orvost az államsegélyben nem ré­szesíti. Polgármesterünk a határozatho­zatal előtt igényéről lemondott. Ennek utána sorra került polgári iskolánk ügye. Horn József polgárisko­­lai igazgató ugyanis egy terjede­lmes az iskola sorsát és jövőjét minden tekin­tetben védő, a város szempontj­ból nagyon is előnyös kérvényt intézett városunk közönségéhez, az iskola köz­­ségesitése tárgyában E kérvényben számszerűleg kimu­tatja az iskola jövedelmét, annak szemé­lyi és dologi kiadását és azon conclu­sion jut, hogy a mostani városi épü­letre építendő emelet amortisationális quotája is fedezetet nyer az iskola jöve­delméből. A községesítés tehát újabb megterheléssel nem járna. A számítás az ismert adatok szerint teljesen reális. E kérvényen kívül és ezen kér­vénye beadása után, egy újabb bead­ványt intézett Horn József igazgató a városi képviselő testülethez, amelyben bejelenti, miszerint előbb beadott és fent vázolt kérvényét akként módosítja, hogy az iskola kötelékéből kilép. Indo­kul a vele szemben tanúsított bizalmat­lanságot és gonoszságot hozza fel. A képviselőtestület a községesítés iránti kérvény érdembeni és beható tár­gyalásá­ira egy bizottságot küldött ki, Horn József és nejét pedig külön jegy­zőkönyvi kivonattal valamint a polgár­­mester vezetése mellett egy küldöttség út­ján kel­i fel állásának megtartására. Teljesen méltányoljuk képviselő­testüle­tünk eljárását. Horn József igaz­gatónak kétségen kívül nagy érdemei vannak a polgáriskola létesítése körül. Nem hagyhatjuk szó nélkül, Schar­­nitzky Antal felszólalását, ki az igazgató lemondása okául a „Tátravidék“ múlt T ARCA. Nászúton. Irta: Erdösi Dezső. (Folytatás.) Az asszony a férfi mellére hajtotta a fejét s ez simogatta a szeplős, kipirult arcot. Közbe kinézett az ablakon, ráncba szedte homlokát mint amikor valaki valamit nagyon keres. Pedig nem keresett semmit, nem lá­tott semmit, csak nagy, végtelen nagy üres­séget. Nem látta a hegyeket, a sziklákat, a hajmeresztő szakadékokat, amik fölött a vo­nat végigrohant, csak a maga üres, eljátszott életét. — Oh, bár már éjszaka lenne, suttogta az asszony. Megszorította a férfi kezét s fe­jét a lábára fektette. — Szeretsz ? kérdezte s átölelte a férfi lábát — Igen. Lukatich, anélkül, hogy tudta volna mit mivel, cigarettet vett elő és rágyújtott. Idegesen lepeckelte a hamut a cigarettáról s a forró pernye ráesett a fekvő asszony arcára. — Juj, megégetsz, kiáltotta duzzogva az asszony és felült. Megnyálazta a helyet, ahová a hamu hullott, majd odatartotta ar­cát Lukatich ajkához. — Csókold meg. Itt! — Igen, a szerelem éget, szólt Luka­tich és odacsókolt. Aztán megint hallgattak egy pár percig. A nő piros arccal izgett-mozgott a helyén, a férfi mozdulatlan volt, mint a kősziklák, amik szédítő sebességgel tűntek fel és el a szemei előtt. A fiatal asszony várta, hogy az ura megszólaljon. Várta, hogy keresse a tekintetét. De az meg sem mozdult. Az asszony véré­ből lassan elillant a mámor, vad harag lé­pett a helyébe. Utál, gondolta magában és csak a pénzemért vett el. Ez a gondolat nem volt új neki. Ami­kor mint mennyasszony a daliás férfi karján büszkélkedett a korzón, vagy a színházban, sokszor jutott az eszébe, hogy ő tulajdonké­pen megvásárolja magának ezt az embert. De ebben semmi különöset nem talált. Va­lahány leányismerőse rokona volt, mind így mentek férjhez s egészen boldogok voltak, még gyermekeik is lettek. Igaz, hogy azok a férfiak nem voltak daliásak, sem gavallé­rok Egyszerű kereskedők, hivatalnokok, akik ugyanúgy gondolkodtak a házasságról, mint az asszonyaik. Teljesítették kötelességeiket a házasságban éppen úgy mint a boltban vagy hivatalban. Húzták a jármot s nem tudták, hogy húznak. Oh, ez a Lukatich nem volt ilyen ember! Jobb lett volna boltos vagy hivatalnok. S miközben mindezeket elgondolta az asszonyka idegessé, haragja mind inkább úrrá lett felette. Végre is nem türtőztethette magát és megszólalt: — Mondja Andor, mennyi pézt kapott a papától ? Lukatich nem volt nagyon meglepve. Mintha várta volna ezt a kérdést, vagy ilyes­mit, amiben tudtára adatik, hogy ő pénzért hitvesi kötelességeket vállalt. Mégis egy pil­lanatra elkábult, az ökle összeszorult s úgy érezte, hogy be kell zúznia a kupé ablakát. De mihamar úr lett maga fölött s arra gon­dolt, hogy mennyire trenírozta magát már a képmutatásban s a hazugságban. Arra gon­dolt, hogy most kell letennie a vizsgát.. Mosolyogva fordult a csúf vézna as­­­szonyka felé, magához szorította, megölelte

Next