Tátravidék, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
TÁTRAVIDÉK Közgazdasági, társadalmi és fürdőügyi hetilap. Előfizetési ár: egész évre........................8 kor. fél évre.............................4 kor. negyed évre............................2 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: DR. SZITA BERTALAN. Alapította: KOVÁCS ISTVÁN. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: FUCHS GYULA. Hirdetésnél rendes garmand sor 30 fill Nyilttér soronként 80 fillér. Városi közgyűlés. A közügyek iránti érdeklődés teljes hiánya mellett, úgyszólván 15 képviselőtestületi tag részvétele mellett tartotta közgyűlését képviselőtestületünk f. e. április hó 27-én. Alig volt a közelmúltban közgyűlés, melynek tárgysorozata a város jövője szempontjából nagyobb figyelmet érdemelt volna, mint a mostani és dacára annak, teljes részvétlenséget kellett tapasztalnunk. Érthetetlen előttünk ez a közöny ! — A közöny azonban megboszulja magát és nagyon is érezteti hatását. — Nincs tárgy bármilyen égető szükség van annak gyors elintézésére, hogy az kellő időben, a város érdekeinek megfelelőleg dűlőre jusson, hanem részint a határozatképesség, részint kellő tájékozottság hiánya miatt ad grecas calendas elodáztatik. A tárgysorozat első pontja az 1910 évi államsegély újból való felosztása volt. Az 1910 évi államsegély tárgyában képviselőtestületünk már határozott, de felebbezés folytán a szavazásnál előfordult formahiba folytán a határozat feloldatott. A képviselő estület többek hozzászólása után a szavazás szabályszerű megejtésével előbbi határozatát fentartotta, amely szerint Kulman János városi ügyészt és Dr. Hankó Artur városi orvost az államsegélyben nem részesíti. Polgármesterünk a határozathozatal előtt igényéről lemondott. Ennek utána sorra került polgári iskolánk ügye. Horn József polgáriskolai igazgató ugyanis egy terjedelmes az iskola sorsát és jövőjét minden tekintetben védő, a város szempontjból nagyon is előnyös kérvényt intézett városunk közönségéhez, az iskola községesitése tárgyában E kérvényben számszerűleg kimutatja az iskola jövedelmét, annak személyi és dologi kiadását és azon conclusion jut, hogy a mostani városi épületre építendő emelet amortisationális quotája is fedezetet nyer az iskola jövedelméből. A községesítés tehát újabb megterheléssel nem járna. A számítás az ismert adatok szerint teljesen reális. E kérvényen kívül és ezen kérvénye beadása után, egy újabb beadványt intézett Horn József igazgató a városi képviselő testülethez, amelyben bejelenti, miszerint előbb beadott és fent vázolt kérvényét akként módosítja, hogy az iskola kötelékéből kilép. Indokul a vele szemben tanúsított bizalmatlanságot és gonoszságot hozza fel. A képviselőtestület a községesítés iránti kérvény érdembeni és beható tárgyalásáira egy bizottságot küldött ki, Horn József és nejét pedig külön jegyzőkönyvi kivonattal valamint a polgármester vezetése mellett egy küldöttség útján keli fel állásának megtartására. Teljesen méltányoljuk képviselőtestületünk eljárását. Horn József igazgatónak kétségen kívül nagy érdemei vannak a polgáriskola létesítése körül. Nem hagyhatjuk szó nélkül, Scharnitzky Antal felszólalását, ki az igazgató lemondása okául a „Tátravidék“ múlt T ARCA. Nászúton. Irta: Erdösi Dezső. (Folytatás.) Az asszony a férfi mellére hajtotta a fejét s ez simogatta a szeplős, kipirult arcot. Közbe kinézett az ablakon, ráncba szedte homlokát mint amikor valaki valamit nagyon keres. Pedig nem keresett semmit, nem látott semmit, csak nagy, végtelen nagy ürességet. Nem látta a hegyeket, a sziklákat, a hajmeresztő szakadékokat, amik fölött a vonat végigrohant, csak a maga üres, eljátszott életét. — Oh, bár már éjszaka lenne, suttogta az asszony. Megszorította a férfi kezét s fejét a lábára fektette. — Szeretsz ? kérdezte s átölelte a férfi lábát — Igen. Lukatich, anélkül, hogy tudta volna mit mivel, cigarettet vett elő és rágyújtott. Idegesen lepeckelte a hamut a cigarettáról s a forró pernye ráesett a fekvő asszony arcára. — Juj, megégetsz, kiáltotta duzzogva az asszony és felült. Megnyálazta a helyet, ahová a hamu hullott, majd odatartotta arcát Lukatich ajkához. — Csókold meg. Itt! — Igen, a szerelem éget, szólt Lukatich és odacsókolt. Aztán megint hallgattak egy pár percig. A nő piros arccal izgett-mozgott a helyén, a férfi mozdulatlan volt, mint a kősziklák, amik szédítő sebességgel tűntek fel és el a szemei előtt. A fiatal asszony várta, hogy az ura megszólaljon. Várta, hogy keresse a tekintetét. De az meg sem mozdult. Az asszony véréből lassan elillant a mámor, vad harag lépett a helyébe. Utál, gondolta magában és csak a pénzemért vett el. Ez a gondolat nem volt új neki. Amikor mint mennyasszony a daliás férfi karján büszkélkedett a korzón, vagy a színházban, sokszor jutott az eszébe, hogy ő tulajdonképen megvásárolja magának ezt az embert. De ebben semmi különöset nem talált. Valahány leányismerőse rokona volt, mind így mentek férjhez s egészen boldogok voltak, még gyermekeik is lettek. Igaz, hogy azok a férfiak nem voltak daliásak, sem gavallérok Egyszerű kereskedők, hivatalnokok, akik ugyanúgy gondolkodtak a házasságról, mint az asszonyaik. Teljesítették kötelességeiket a házasságban éppen úgy mint a boltban vagy hivatalban. Húzták a jármot s nem tudták, hogy húznak. Oh, ez a Lukatich nem volt ilyen ember! Jobb lett volna boltos vagy hivatalnok. S miközben mindezeket elgondolta az asszonyka idegessé, haragja mind inkább úrrá lett felette. Végre is nem türtőztethette magát és megszólalt: — Mondja Andor, mennyi pézt kapott a papától ? Lukatich nem volt nagyon meglepve. Mintha várta volna ezt a kérdést, vagy ilyesmit, amiben tudtára adatik, hogy ő pénzért hitvesi kötelességeket vállalt. Mégis egy pillanatra elkábult, az ökle összeszorult s úgy érezte, hogy be kell zúznia a kupé ablakát. De mihamar úr lett maga fölött s arra gondolt, hogy mennyire trenírozta magát már a képmutatásban s a hazugságban. Arra gondolt, hogy most kell letennie a vizsgát.. Mosolyogva fordult a csúf vézna asszonyka felé, magához szorította, megölelte