Tátravidék, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
fyűfyuAiL- (Uty, Sopron, ia15.FíU^'letUJL b'p.'h ^ Vili. fertályán Előfizetési ár: egész évre.......................8 kor. fél évre...........................4 kor. negyed évre.......................2 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Közgazdasági, társadalmi és fürdőügyi hetilap. ÍNM.C . 37358 J. Felelős szerkesztő: FÜLÖPP JÓZSEF. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: FUCHS GYULA. Hirdetésnél rendes garmand sor 30 I. Nyilttér soronként 80 fillér. Újév napjára. Sokféleképpen ábrázolja a képzőművészet az ó év elmúltát és az uj esztendő megszületését. Az angolok szeretik az öreg embert kaszával és a halálnak egyéb külső szimbólumaival a kezében ábrázolni az elmúlt esztendőt Az aggastyán ott áll a küszöbön, gyertyát tart a kezében, amelyet elfúj és az elfújt láng kirajzolja az 1913-as évet, míg mögötte egy bájos meztelen gyermek áll: az új év, teli reményekkel, teli titokzatossággal és a jóhoz való bizodalommal. Olyan életfilozófia nyilvánul meg ebben a képben, annyi invenció és költői melegség sugárzik belőle, hogy bátran tehetjük ezt ez év szimbólumává általánosságban A gyermek háttére a fölkelő nap, amely sugaraival bearanyoz mindent, ami körzetébe igy látjuk az uj évet, így mutatja körül: azt nekünk a művész és mi így szeretnők beteljesülve látni. A gyermek, ez minden olyan érzésnek az eredője, amihez az emberi vágy oda csatolja a reményeit. A keresztény vallás kezdete a gyermek Jézushoz fűződik, testté lett ártatlansághoz, Jézushoz az ideálhoz, aki azzá maradt, ami gyermekkorában volt, egyszerű, keresetlenül természetes és bizakodó. Csak igy válhatott Megváltó belőle, csak igy volt képes bájos naivságával egy oly községet toboroznia maga körül, amely még évszázadok múltán is és remélhetőleg évezredekkel utóbb is megtartotta az Istenember emlékét. Ám az öreg emberről is szót kell ejtenünk. Az öreg emberről aki egyik kezével a homokórát, a másikban az alvó lángot tartja. Erről se feledkezünk meg, mert nem elég a bizodalom a jövőbe, hanem szükségünk van a tanulságra is és ezt csak a múltból — és ezt jelképezi az aggastyán — tudjuk menteni Az elmúlt esztendő pedig elég annyagot ad a tanulásra, szemlélődésre és mintára, amiből megkonstruálhatjuk az uj jövevény számára a a nevelési irányt. így vagyunk a múlt esztendővel, így vagyunk minden más évvel is. Amint alkalmazható ez az egyénre, akként szól ez nemzetekre és nagyobb közületekre is. Kérdezzük már most, hogy Magyarországon mit jelent a múlt év és mit jelenthet a jövő esztendő ? A múlt év kínos izgalmakkal volt tele. A gyalázatos orvgyilkosság, mely a királyi családot érte, felzaklatta a kedélyeket nemcsak nálunk, hanem mindenütt a hol nemesen érző szív dobog a keblekben. Ellenségünkkel le kellett számolnunk és felkészültünk a nemes harcra. Ámde ellenségünknek barátai, az orgyilkosok patrónusai, szintén ellenünk támadtak és elérkezettnek vélték az időt arra, hogy bennünket a föld szivéről elsöpörjenek. És azóta vívjuk a rettenetes harcot több-kevesebb szerencsével, de azzal a megingathatatlan reménnyel, hogy győzni fogunk, mert harcunk nemes és igazságos. Ehhez az egyik bajhoz hozzájárult a másik: gazdasági pangás, amely minden reményük ellenére, hogy meg fog szűnni, mindinkább lelmetesen nagyobbodott, erősödött, féegy lavina volt, amely elpusztulással fenyegette ezt az országot. Szerencsére az újév nem talál bennünket ebben a katasztrofálisan kínos helyzetben Fegyvereinket a szerencse kiséri, a gazdasági helyzet némileg javult és bizvást remélhetjük, hogy a jö v. _ U ‘"SÍ TARCA. fii anyák és a gyermekek A keresztény világ az anyák és a gyermekek ünnepévé avatta Jézus Krisztus születése napját, a Karácsonyt. Mária, az anyai szeretet fenséges eszménye és Jézus Krisztus, az emberi szeretet igéinek a hirdetője szentelik meg emlékezetük örökön lángoló sugaraival a telkeknek ezt az ünnepét. Minden családot, amely ezen a napon összegyűlt, az anyai szeretet forraszt egybe. A hitben felmagasztosult gyermekek öröme két visszhangra a szívekben és a boldog érzések a család oltárképe, az otthon nemzője , az anya felé vonzza a lelkeket. Az emberi bölcseség nem tudja eldönteni, hogy a szeretet estéje melegében való megpihenésnél az anyák avagy a gyermekek boldogsága a nagyobb. Az anyák mögött áll küzdelmeivel, csalódásaival és az élet csak a fiatalok ,de életkedve az ő örömük. Törekvéseik nemessége az ő büszkeségük. A gyermekek öröme az anyák boldogsága és elfeledik, hogy mennyi készülődés, fáradság, aggódás és közdelem között jutottak idáig. És hány anyának jut bánatosztályrészéül és nem láthatja gyermekei nevelésének a gyümölcseit. Azonban üresség nem marad sohasem utánuk. Ugyanazok a vágyak, a törekvések, amikért lelkesednek, élnek és élni fognak, amikor itthagyják utódaikat. Ez az örök megújhodás. Ezt teremti meg a család, amely egyazon szeretettel és összetartozandósággal erősíti az emberi szentháromságot: az apát, az anyát és a gyermeket. Ezen épül fel a népek és nemzetek ereje, munkálkodása és erkölcsi világa. Amely nemzetnek szép és egészséges a családi élete, amely nemzet az otthont avatja a legerősebb várául, az a nemzet Boldog, megelégedett és a megpróbáltatásokban is hatalmas. A családi tűzhely az alapja az állami életnek is. Takarékos, munkás, erkölcsös családokkal büszkélkedő ország gazdag, szorgalmas, törvényt tisztelő és természetes egyetértésében dacol minden külső veszedelem ellen. Ahol minden családban az apa dolgozik és a tűzhely oltárára helyezi munkája eredményét, ahol az anya a meghitt hajlékot meleggé varázsolja, ahol a gyermekek jó nevelésben részesülnek, — abban az országban minden család egy-egy megdönthetetlen vára a nemzeti életnek és a család minden tagja kivétel nélkül eszményi katonája a közös és szent otthonnak, a hazának. Emberemlékezet óta a népek anyjuknak is nevezték hazájukat. Most, amikor a népek és nemzetek legóriásibb csatáját harcolják apáink és fiaink, kik őrködnek a tűzhely és a gyermek fölött, kik dacolnak a nélkülözések és megpróbáltatások rettenetes kálváriájával, kiknek a szíve dobog mindnyájunkért? Az anyáké, akiknek a legbékésebb idők is harcot jelentenek. Küzdelmet azoknak a boldogságáért, akiket szeretnek. Az anyai szeretet felemelkedik az önfeláldozás magaslatáig. Az anyák mindenben részt vesznek. Szomorú vagy? Sir veled. Sebet hordasz? Ő szenved. Könnyeid az ő szivére hullanak és őt égetik. Költői igazsággal mondja az arab közmondás: helyen — Mivel az Isten egyszerre minden nem lehet, azért teremtette az anyát. J