Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

A Rónyi László tragédiája talán nem volt hiábavaló? A miniszter a válasza a beadott petícióra... Taxis Kamara Kellner Ferenc főtitkár úr! Budapest Tisztelt Főtitkár Úr! A Magyar Köztársaság Miniszterelnökének ez év áp­rilis 30-án átadott petícióban felvetett kérdésekre - Mi­niszterelnök úr megbízásából — válaszolva az alábbi­akról tájékoztatjuk. Mi is megrendüléssel vettük tudomásul Kónyi László magánvállalkozó tragikus tettét, akinek hátrahagyott búcsúlevele jól érzékelteti a megélhetésüket taxi­fuva­rozásból keresők jelenlegi viszonyait. Az Önök által átnyújtott petíció, mely átfogó szakma­­ismeretet, szakmájuk iránti elkötelezettséget tükröz, magában foglalja tragikus sorsú embertársunk végaka­ratának gondolatait is. Teljesen természetesnek tartjuk és egyetértünk az­zal, hogy Önöket ezek a kérdések foglalkoztatják. Az átadott petícióban felvetett konkrét problémákat illetően a meglévő, illetve megteremthető lehetősége­ket az alábbiakban foglaljuk össze. * * * A szabályozott piac kialakítására irányuló érdekkép­viseleti törekvésekkel általában egyetértünk. Az egyes közúti közlekedési ágazatok piacszabályozása terüle­tén teendő intézkedéseket a következők szerint tervezi, illetve valósította meg a Közlekedési Kormányzat. A közúti közlekedési szolgáltatások piacán ún. ál­lamigazgatási típusú engedély került rendszeresítésre a nemzetközi árufuvarozási tevékenység-végzés felté­teleként. A tevékenységi engedélyezési rendszer be­vezetését elsősorban a külföldről korlátozott számban rendelkezésünkre álló közlekedési engedélyek indo­kolták. További piacszabályozási intézkedéseket e te­rületen egyelőre nem ítélünk szükségesnek. A személytaxizási szolgáltatások területe nem klasszikus piaci terület. A tevékenység sajátos jellegé­ből adódóan nem „próbálhatja” ki az utas a vállalkozót és nem választja őt újra, ha jobbnak és olcsóbbnak találta, mert a szabad jelzéssel közlekedő autót az ut­cán „inti le”. A megrendelés teljesítése véletlenszerű eseti választáson alapszik, amely mind a szolgáltatás színvonalát, mind annak árát képtelen befolyásolni. Ezért ha a taxizás piacán­­ a vállalkozás alanyi jogú jellege és a könnyen teljesíthető (alig ellenőrzött) nor­matív feltételek miatt többen vannak, nem „tarifacsök­kentéssel” próbálnak üzlethez jutni és megélni, hanem abból a véletlenszerű egy-egy alkalommal szerzett megrendelésből, amelyhez hozzájutnak. Ha a taxis ke­vés számú „fuvarból” él meg, áremelésre, és többé-ke­­vésbé tisztességtelen magatartással szerezhető jöve­delem-kiegészítésre kényszerül. Könnyen belátható tehát, hogy a túlzott kínálat­­ a választás esetlegessé­ge miatt éppen az ellenkező hatást váltja ki, mint a klasszikus piaci területeken (pl. árutermelésnél, vagy helyhez kötött szolgáltatásoknál). Az adott túlkínálat, az egyre csökkenő kereslet, a sok állásidőből összetevődő magas költség és a kevés szá­mú megrendelésből fakadó (bár esetenként tisztesség­telenül magas) bevétel sem tudja a tevékenységet nye­reségessé tenni, amelynek következményeként a számszaki adatok szerint a vállalkozók nagy része adót sem fizet. A taxizási szolgáltatás területén kialakult rendezet­len állapot felszámolására a KHVM kidolgozta a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzembentartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rende­let módosításának tervezetét. A tervezetben kezdemé­nyezzük egy államigazgatási típusú engedély beveze­tését a taxizási szolgáltatás területén abból kiindulva, hogy a taxizás olyan sajátos személyszállítási üzletág, ahol a fogyasztók védelme - a szabadár mellett sem érvényesülő árverseny miatt - elengedhetetlen. A ren­delet­tervezetet véleményezésre valamennyi, a terüle­ten működő érdekképviselet részére eljuttattuk. A belföldi árufuvarozási és személyszállítási szolgál­tatás területén a működés normatív feltételrendszeré­nek kidolgozása jelenleg folyamatban van. A belföldi fuvarpiacra lépés feltételeit ma már csak az EK előírásokhoz igazodva a Társulási Szerződés­ben foglaltak figyelembevételével lehet megítélésünk szerint meghatározni. Ezért ezen szakmai feltételek megjelentetésére csak az erre irányuló munkálatok befejezését követően kerülhet sor. A területen történő szabályozás azonnali bevezetését nem teszi sürgetővé, hogy a belföldi fuvar­piacon még jelentős térnyerési lehetősége van a ma­gánszektornak a termelési technológiához kapcsolódó szállítások stb. területén. * * * Az érdekképviseletek saját „Etikai Kódex”-ének szükségszerűségét eddig is támogattuk, ezután is ja­vasoljuk. A Kódex elfogadása alkalmat adhat arra, hogy saját maguk tudják szelektálni a soraikba nem illő, alkalmat­lan vállalkozókat. Az önkormányzatok az illetékes szakmai érdekkép­viseletekkel együttműködve a közlekedési szolgáltatá­sok területén csak törvényi felhatalmazás alapján kor­látozhatják a taxi­szolgáltatást végzők számát. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény mó­dosítása kapcsán javaslatot teszünk az önkormányza­tok és az illetékes szakmai érdekképviseletek arra vo­natkozó felhatalmazására, hogy a földrajzi területi különbözőségekből kiindulva a normatív kormányren­deleti szabályokon túl az adott régióban a működés feltételeit tovább szigorítsák, illetve korlátozhassák a kiadható taxi-engedélyek számát Az érdekképviseleti törvény megalkotására vonatko­zó kezdeményezésüket a magunk részéről támogatjuk.

Next